- Meneküljenek! - mondtuk nekik. Futásnak eredtek,mi pedig motorra szálltunk,és már ott sem voltunk. Mikor a tó civil részéhez értünk reszkettem. Iszonyatosan reszkettem.
- Hé én sajnálom Ami,hogy rávettelek erre. - mondta Aron.
- Nee,semmi baj,csak nem bírom az ilyesmi dolgokat. - hebegtem. Könnyeztem. Aron szorosan átölelt.
- Gyere,hazaviszlek.
Féltem. A pasi szavai jártak az eszembe. Bajunk eshet,ha belekeveredünk?Mégis mibe? Attól tartok amibe belekeveredhetünk,annak köze van apám halálához. Iszonyatosan félek,de hajt egy fajta kíváncsiság is .Megkell tudnom mindent arról a helyről. Csak felkészültebbnek kell lennünk Aronnal. Mikor megérkeztünk búcsúzóul megölelt.
- Ezt még megbeszéljük,hogy akkor folytatjuk - e,vagy itt abbahagyjuk.
- Folytatjuk - jelentettem ki határozottan.
- Ömh aludj rá egyet. Jó éjt. - mondta.
– Jó éjt - búcsúztam el. Mikor belépem anyu szinte úgy megölelgetett,hogy majd meg fulladtam.
- Jézusom Amadea annyira féltettelek!Kérlek mond,hogy végeztetek már a feladattal...- mondta kétségbeesetten. Kételkedtem,hogy mit mondjak. Az igazat vagy hazudjak,de tudtam,ha az igazat mondom soha nem enged oda vissza. Nekem pedig tudnom kell az igazat. Bármi áron.
- Anyu nyugi,nem volt semmi para. Viszont még nem végeztünk. Te is tudod milyen hatalmas ez a tó. - mondtam,bár tudtam,hogy mit fog mondani.
- Kislányom,remélem tudod,hogy megtiltom,hogy a tó veszélyes területére lépjetek Aronnal! - emelte fel a hangját. Erre nem válaszoltam semmit. Nem akartam vele vitába szállni,de nem engedelmeskedhettem most neki. Ebben az ügyben nem. Inkább csak lefürödtem, tanultam, aztán mély álomba merültem. A hétvégét azzal töltöttem,hogy nézegettem a felvett videó anyagokat,javítgattam a hangon, a képen ahogy csak tudtam. Úgy éreztem,hogy ennek a dolognak rossz vége lesz,így lementettem több CD-re az anyagot,és elrejtettem,ha ne adj Isten tényleg olyan vége lesz. Na meg persze vasárnap Anna elrángatott vásárolni magával,plusz kijelentette,hogy hozzam magammal a fél vagyonom,mert szeretné,ha az egész ruhatáramat frissítenénk. Hát gondoltam belemegyek,rám fért a frissítés. Sok - sok jó ruhát választott nekem megint. Szerinte a barna szín jól megy a smaragdzöld szememhez,és a sötétszőke hajamhoz. Én ezeket a jelzőket leegyszerűsítve csak zöldnek és világosbarnának mondanám. Ő magát úgy írná le,hogy a tengerkék szemű szinte már fekete hajú bombanő. Anna átlagban szeret túlozni. Hétfőn az új barna bőrdzsekimbe,nadrágomba mentem suliba. A hajamat este nem szárítottam meg,így totál begöndörödött. Nincs nekem bajom a göndörrel,csak valahogy beszárítva a hajamat jobban szeretem. Szokásos natúr smink.
- Csajszi,mintha az ELLE magazin fotózásáról jönnél! Hatalmas WoW! - köszöntött reggel Anna. Erre csak mosolyogtam. Kicsit furcsán kezelem,ha bókolnak nekem. Nem szoktam annyira hozzá. Istenkém, ismét hosszú napnak nézek elébe. Irodalommal kezdtünk. Görög irodalom. Bah. Unalmas. Nem értem,mért nem a mai írókkal foglalkozunk. Sokkal értelmesebbek,érdekesebbek na meg érhetőbbek. A lényeg,hogy túléltem az első órámat. Már csak 6. Belefájdult mindenem a gondolatba is Pláne,hogy Aronnal ma egyetlen közös órám sincs. Ötödik órán,matekon már majd nemcsak bealudtam,(őszintén,ki az a kegyetlen ember aki kitalálja,hogy ötödik órában legyen a matek?!)amikor rezgett a telefonom. Sms. Arontol. "Mit szólnál ma ötödik óra után egy kis kutatómunkához?" "Hét órám van...." "Elkértelek." "Tessék??Ez most komoly? Hát jó.:)" " A terem előtt várlak". Ezek után az óra maradék részét végig vigyorogtam. Egyszerűen a mosoly mintha az arcomra ragadt volna. Annának már meg sem kellet kérdeznie,már egy pillantásból tudjuk egymás gondolatait. Matek óra után tényleg a terem előtt várt engem egy félisten.
- Nos felkészültél?
- Fel,csak anyámnak nem mondtam,hogy ma is megyünk,szóval kétlem,hogy elengedne. Ilyenkor kérvényt kell benyújtanom,hogy elengedjen.
- Nyugi ezúttal nem olyan kutatómunkára gondoltam.
- Nem?Hát akkor milyenre? - kérdeztem meglepődötten.
- Hát gondoltam riportokat is készíthetünk olyan emberekkel akiknek ehhez az egészhez lehet valami közük, kutathatunk a helyi könyvtárba,vagy akár ráguglizhatunk a dologra. - mondta mosolyogva. Elmosolyodtam.
- Hát benne vagyok,de egyébként ez nem ért volna rá hetedik óra után? - kérdeztem.
- De,ráért volna,de mint tudod az iskolakerülés néha jót tesz az embernek. - mondta totál komolyan.
- O-okéé,ez igaz. - mondtam röhögve.
- Szóval akkor melyikkel kezdjük?
- Szerintem guglizzunk rá. Hátha találunk valamit.
- Oké. Akkor mondjuk az infóterembe?
- Gondoltam feljöhetnél hozzánk,ha nem bánod. De ha mégis bánod akkor itt van a laptopom és akkor ezen nézelődünk. – mondta.
Kicsit megijedtem. Oké...kettesben vele,hát azért nem akarok vele lenni...náluk. Persze,bízok benne,de anyám sem örülne ennek éppen. Szóval maradt a laptopja és a helyi kávézó.
- Oké akkor mit üssek be,hogy mondjuk „ a google térképen a kányai halastó egy része mért nincs rajta, és mégis mi a francot rejtegetnek az emberek elől?" - mondtam. Csak nevetett rajtam.
- Nem rossz ötlet,de asszem' erre semmit nem adna ki.
- Oké akkor próbálkozz te,én addig elmegyek,és kérek egy forró csokit és neked egy...? - kérdeztem.
- Egy hosszút.
- Öm oké.- mondtam,majd elmentem gyorsan a pulthoz. Hát vagy 10 percig álltam a pultnál,míg szólt az ügyetlen pincér,hogy inkább üljek le,és majd kihozza a kávénkat.
- Miaz nem kávéért mentél? - kérdezte Aron mosolyogva.
- De,csak a pincérnő...szerintem még újonc. - mondtam. Csak mosolygott. Féloldalas mosoly,amitől elalélok. Láttam már a pultnál,hogy a pincérnő már mögöttem nézelődött akkor mikor ott voltam. Gondoltam,hogy Aron bámulja (mint minden élő nő a földön),de azt nem hittem,hogy a dekoltázsa igen csak kivágott lett hírtelen 2 perc alatt,ahogy hozta ki a kávénkat.
- Tessék egy forró csoki,és egy hosszú. Ha kértek még valamit,szóljatok. - mondta majd Aronra kacsintott. Aron csak mosolygott.
- Te...jó...ég.Ezt csak én látom szánalmasnak? - kérdeztem.
- Ugyan már megszoktam. Mi az?Talán féltékeny vagy? - mondta vigyorogva.
- Ezt meg honnan veszed?? - kérdeztem felháborodva. Még jó,hogy nem vagyok az az elpirulós típus,mert most fülig vörösödtem volna.
- Tudod csak szánalmasnak tartom az ilyen lányokat. - folytattam.
- Kár. - mondta. Na erre nem tudtam mit mondani. Most az kár,hogy nem vagyok félékeny,vagy hogy, nem szeretem az ilyen lányokat? Nem mertem rákérdezni,mert még totál hülyének nézne. Szóval inkább most mondtam.
- Na találtál valamit a tóval kapcsolatban? - kérdeztem elterelve a féltékenységről a témát.
- Hát a projecthez találtam,de az ügyünkhöz nem nagyon. Vagyis csak a tó területéről,történetéről, meg ilyen könyvszagú unalmas dolgokat találtam csak. Ami a projectben segít,de a titok megfejtésében nem. - mondta.
- Hát ez nem olyan rossz. Másold ki a szöveget,hogy azért ha lekell majd adni a munkánkat,akkor legyen benne valami uncsi dolog is - mondtam.
- Oké,ha untatni akarod a népet. Miután Aron megitta a kávéját a pincérnő máris az asztalunknál termett. - Hozhatok még valamit? - pillázott Aronra. Rám maximum egyszer nézett futólag.
- Nem,én nem kérek,te Ami? - kérdezett.
- Nem,kössz. - néztem lenézően a pincérre.
- Jó akkor hozom a számlátokat,és a telefonszámom. - mondta Aronnak. Na jó,ezen kibuktam. Szánalom a köbön. Nem hittem,hogy egy lány egy fiú miatt képes ilyen mélyre süllyedni,de tévedtem. Már csak nevetni tudtam rajta.
- Mi az? Min nevetsz? - kérdi Aron zavarodottan.
- Még komolyan kérdezed? - mondtam röhögve.
- Ez a csaj enyhén szólva egy "lányos lány" ami alatt egy bizonyos R betűs szót értek,amit nem mondanék most ki.- mondtam röhögve.
- És ez zavar téged? - kérdezte a szemembe nézve mélyen.
- Hát nem szeretem,ha a női társaim ilyen mélyre képesek süllyedni. - mondtam. De már vissza is tért a mi kis "lányos lányunk".
- Itt a számla meg a számom. - mondta kacsintva megint. Ennek valami idegrángása van?
- Köszönjük. - mondta Aron közömbösen. Na ez a csajszinak nem tetszett. Szóval azért még kibökte,hogy mit szeretne.
- Remélem felhívsz! - mondta 100 wattos mosollyal.
- Talán. - vetette oda Aron,rá sem nézve. Ez meg lepett. Előtte Aron sem ellenkezett a flörtnek.
- Hogyhogy ilyen közömbös voltál vele?- emeltem fel az egyik szemöldököm.
- Mert nem szereted,ha a társaságodban flörtölök más lányokkal,vagyis ezzel arra következtetek,hogy mintha kissé...- fejezte be,mintha gondolkodna.
- Mintha kissé mi?- kérdeztem meglepődötten.
- Féltékeny lennél. - mosolyodott el.
- Na ne viccelj már! Nem vagyok féltékeny! - mondtam neki.
- Tényleg? - kérdezte,majd áthajolt az asztalon,és olyan közel került az arcomhoz,hogy zavarba jöttem. Nevetett. Na sikerült leégetnem magam,és talán szavak nélkül szerelmet vallanom neki. Ezaz Ami balek vagy,megcsináltad ismét!
- Jobb ha hazaviszlek,mert sötétedik Fruzsi.
- Fruzsi?Ezt most értenem kéne? - kérdeztem.
- Hát mert hisztis Fruzsi vagy. - röhögte.
- Na szép, Mr. Macsó.
- Ez tetszik. Becenevek egymásnak. Asszem' átírlak a telefonomban. - kacsintott rám.
Megremegtek a térdeim. Erre csak mosolyogva annyit tudtam kinyögni, hogy oké én is. LÚZER. Csupa nagy betűvel. Az vagyok! De hát a szerelem ezt teszi az emberrel. Észre sem vettük a kávézóban,hogy elkezdett esni az eső. Szakadt. Szóval mikor hazavitt,csak leszálltam,gyorsan elköszöntem,majd berohantam. Mielőtt beléphettem volna utánam kiáltott.
- Hé Ami!
- Mi az? - fordultam vissza.
- Áhh semmi. - vigyorogva végignézett,majd felvette a bukóját és elhajtott. Elsőnek nem értettem mi volt ez,majd leesett. Égő fejjel mentem be. Na most sikerült elpirulnom,de legalább nem látta,helyette látott mást. A bőrdzsekim le volt zipzárazva,és alatta csak egy bézs színű lenge póló volt. Ami hála a szakadó esőnek totál átlátszott,ezzel a virágmintás melltartóm is. Már megint. Ezt nem hiszem el! Na ezért lángolt a fejem. Jó,hogy anyu még nem volt otthon. Kiakadt volna,hogy eláztam. Szóval gyorsan átvedlettem az otthoni spagetti pántos zöld felsőmbe,és a fekete mackónadrágomba. Megszárítottam a haja,majd laza kontyba fogtam a hajam. Dani kivételesen otthon volt. Kockult,de legalább józan volt. Mióta anyuval elbeszélgettünk vele,már nem iszik,de még mindig nincs munkája. Úgyhogy valakivel beszélnem kell az érdekében. Még nem tudom kivel,de muszáj lesz. Olyan fél 10 fele anyu hazaért.
- Szia kincsem! - lépett be az ajtón.
- Hé,mi újság?Csináljak vacsit? - kérdeztem tőle.
- Azt megköszönném,kicsim.
- Dani munkaügyileg hogy áll? - kérdeztem.
- Katasztrófa. Senki nem akarja sehova felvenni. Ami érthető,mert egy bár nehéz kimondani,de egy alkoholistát ki alkalmazna bárhova is?Szóval nem állunk jól. - kesergett anyu.
- Legalább a piát most hanyagolja. Legalábbis úgy látszik.
- Igen,mivel megmondtam neki,hogy ez az utolsó húzása. Ha megszegi az ígéretét,kirakom innen és soha többet nem jöhet ide vissza. - mondta anyu,amit totálisan megértettem. Száz százalékban igaza volt. Ekkor eszembe jutott valami.
- Mit szólnál...ha mondjuk megkérdezném Aront,hátha tudna neki munkát szerezni?Vannak kapcsolatai,gondolom.
- Ez szuper ötlet! - kiáltott fel anyu. Szóval gyorsan beültem a laptopom elé,hogy felnézek facebookra. Nem volt fent,de gondoltam írok neki üzenetet,majd elolvassa. 15 perc múlva kiírta a gép,hogy "Látta:22:43". Na,gondoltam ez is le akar rázni,pedig csak annyit írtam,hogy beszélnünk kell. Két percre rá csörgött a telefonom.
- Miről kell beszélnünk,Fruzsi? - szólt a telefonba.
- Hagyjuk most a humort Mr. Macsó. Komoly téma következik - kezdtem.
- Figyelj,Daniról lenne szó...gondolom minden ügyéről tudsz,mivel a faluban nincs olyan ember aki nem tudna róla,de ez mindegy .Azt akarom kérdezni,hogy nem e tudnál neki valami munkát szerezni?Most próbálja az életét sínre rakni,csak hát ez nem megy olyan egyszerűen. - mondtam végig szinte majdnem egy levegővel ezt a monológot.
- Igen hallottam a dolgairól...hát megpróbálok egy pár emberrel beszélni az érdekében. Például a siófoki kempingesekkel megpróbálok beszélni. Ott besegíthetne majd,ha megtudom beszélni. Holnapra megpróbálom leszervezni,majd suliba mondom,hogy sikerült e.
- Oké.
- Na menj aludni, jó éjt.
- Jó éjt és köszönöm. - mondtam,majd mosolyogva az ágyamba dőltem. Arra gondoltam,hogy képes miattam a bátyámmal jót tenni. Pedig még csak nem is ismerik egymást. Végül fogtam magam majd álomba mosolyogtam magam. Reggel csak felkaptam magamra egy pulcsit,farmert,tornacipőt, a hajam mostanság igencsak kezd begöndörödni. Szóval nem töltöttem azzal időt,hogy kivasaljam. Kilépve az ajtón Aron fogadott.
- Hát te mit keresel itt,korán reggel?
- A munka elintézve a bátyádnak,holnap kezdhet 8kor. Segítő lesz a kempingparkban,nem nagy ördöngösség,szóval menni fog neki. - mondta. Majd kicsattantam az örömtől,szóval muszáj volt a nyakába ugranom.
- Nagyon köszönöm,ezzel iszonyat sokat segítettél.
- Semmiség,szívesen. Miután elhúzódtam az öleléséből,még mindig nem engedte el a derekam. Nem tudtam mit akar. Elsőnek azt hittem meg akar csókolni,de végül csak mosolygott és elengedett. Oké,ez a szokásos lúzer helyzeteimhez volt hasonló,és elég kínos volt. Ha nem szólalok meg,hogy menjünk suliba,beállt volna a kínos csend. Gyalog sétáltunk, furcsálltam is,hogy hol van a motorja.
- Hol van a motorod?- kérdeztem.
- Gondoltam reggel Annával szoktál suliba menni,és mivel plusz két embert nem tudok vinni a motoron,gondoltam gyalogok,amúgy sem árt egy kicsit. - mondta a féloldalas mosolyával ami az újonnan beköltözött lepkéknek a gyomromban a legjobb barátja. Lassacskán odaértünk Annához.
- Hello-bello,hát te Aron? Aminál aludtál,vagy mi? - kérdezte. Oldalba böktem.
- Nem,bár...áhh semmi. - vigyorodott el. Na jó,gondoltam jobb ha erre sem kérdezek rá. Szóval hármasban sétáltunk a suliba,ami igen csak nagy feltűnést keltett,hogy Aron velünk van. Anna elindult a szekrény felé,én is indultam volna,csak Aron visszahúzott.
- Mit szólnál ma a kutatómunka második fázisához?
- Mi is volt a második fázis? - Riport készítés,mondjuk a könyvtárba,vagy azokkal akik a tó környékén laknak.
- Oké benne vagyok,csak ma 8 órám van.
- 5 órád van. Elintézve. - kacsintott rám.
- Ismét?Oké,nem lesz ebből baj? Anyámnak nem szoktam mondani,hogy mindig elkérsz suliból.
- Ha akarod majd szólok,de amúgy is megmentelek a sok unalmas óráról,úgyhogy ez ellen nem lehet kifogásod.
- Oké,nincs is. - mosolyogtam,mert arra gondoltam,hogy örülök neki,hogy ennyit időt töltünk együtt. Mentem Anna után a szekrényekhez.
- Szivi most komolyan, nem aludt nálad?
- Neem! Na jó örültem volna neki,de nem. Este beszéltem vele,hogy segítsen Daninak munkát keresni. S lám reggel azzal fogadott,hogy holnap kezdhet Siófokon.
- Oké...talán hiszek nektek,de gyanúsak vagytok!
- Ajj Anna. - megfogtam a fejét majd nyomtam rá egy puszit. Ez a nap is túlélhető volt,hogy csak 5 órám volt Aron miatt. Nem hivatalos utolsó órámon,bekopogtak. Ladányival volt fizikaórám.
- Tanárú elnézést, elkérhetném Amit ,tudja a biosz feladat miatt?- kérdezte Ladányit Aron aki csak bólintott majd biccentett nekem,hogy menjek. Leesett az állam. Elkért 3 órámról,plusz az ötödik órám végéről is elkér. Istenem annyira aranyos.
- Nos minek köszönhetem azt,hogy még most is megmentesz fizikáról?
- Hát láttam az órarended,szóval gondoltam nem szeretnél ott szenvedni annyit. - mondta.
- Kedves vagy,de azért például Törire majd be kéne járnom,mert ebben a félévben még csak kétszer voltam.
- Oké,ígérem ha befejeztük a feladatot,utána nem mentelek meg órákról. - mondta rám nézve. Elkísért elsőnek a szekrényemhez. Látta a képeinket Annával amiket még tavaly csináltunk. Láttam,hogy mosolyog rajtuk.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Semmi,csak azon gondolkoztam...hogy mért csak most vettelek észre?
- Nem vagyok egy feltűnő jelenség,szóval ne hibáztasd magad. - mondtam.
- Idáig pedig csak azokat láttam meg,ami felszínes,de mostantól figyelek a részletekre,és nem a felszínes emberek érdekelnek...khm...akárcsak Ivett. - mondta. Ezen nevetnem kellet. Bár igazából nem tudom,hogy értette azt,hogy mért csak most vett észre. Ivettre meg inkább nem mondtam semmit. Szerintem sejti,hogy mi a véleményem róla. Aztán a motorjához sétáltunk. Odasétált,de csak kiszedett belőle valamit.
- Nem motorozunk? - kérdeztem.
- Szeretnél?Egyébként felesleges,mivel
például a könyvtár nem messze van innen,de ha gondolod kezdhetünk a tó mellett
lakókkal is.
- Oké akkor kezdjünk ott. - mondtam kicsit zavartan,mert most mit hihet istenem??lúúzer,ismét,áhh.
- Látom szeretsz velem motorozni. - csúfondáros mosoly level száz.
- Hát rászoktattál a motorozásra. - mosolyogtam.
- És melyik része tetszik,a motorozás, vagy az hogy velem? - kérdezte. Lefagytam. A célzásait sosem értem,hogy most félreértsem,vagy sem,vagy hogyan értelmezzem. Ez egy fiúnak jelenthet mást,mint nekem. Ilyenkor jön az,hogy bepánikolok,szóval úgy döntöttem őszinte leszek.
- Hát őszintén mindkettőt. - pirultam el kissé,azt hiszem. Vicces,hogy régen sosem pirultam el,mostmeg...szinte mindig.
- S még csak nem is állok nyerésre a motorral szemben?
- Hát,még nem tudom.
- Akkor dolgozunk az ügyön. - mondta féloldalas mosollyal. Hát oké. Célzások,célzások tömkelegét kapom mostanában tőle,de vajon félreérthetem? Nem vagyok benne biztos. Elsétáltunk a könyvtárig.
- Oké én csinálok egy gyors interjút a könyvtárossal,itt a kamera majd beállítom,aztán kész,te addig keress a könyvek között. - mondta.
- Oké,nem is lesz más dolgom?
- Nem. Kereshetsz magadnak is könyvet olvasni,de első a feladat! - mondta komolyan,majd elröhögte magát.
- Okés főnök,majd a végeztél,szólj. Oké Aron persze,hogy kiszed bármit a könyvtárosból ilyen eszméletlen kinézettel. Még az ötven fölötti könyvtáros sem tud ennek ellenállni. Hát mivel nekem nem volt sok dolgom,gondoltam elkezdek keresgélni. Gondoltam kezdjük egy kis földrajzzal. Keresgéltem a mesterséges halastavak között,meg hol vannak még Somogy megyében ilyesféle tavak. Kicsit fura,hogy azt írták,hogy ehhez hasonló halastó nincs sehol máshol itt a megyében. Aztán keresgéltem az archívumban is. A tó 1988ban készült el teljesen,a támogató pedig amin meglepődtem. Ivett apja, Pintér András volt aki ezt az egészet fizette. Jó,tudtam,hogy Ivettéknek igencsak sok pénzük van,de hogy ennyire. Amikor megláttam az egyik anyagot,könnybe lábadt a szemem. Apámról írtak,mikor ’96ban mikor születtem megnyert valami helyi horgászversenyt,aminek igencsak jó nagy összeg volt a jutalma. Érdekes erről sosem tudtam. Aztán már csak a halálával való cikket találtam meg. Rejtélyes eltűnés,és rejtélyes gyilkosság áldozatává vált. Hát ezzel aztán minket kisegítettek anyámmal. Nyugodjunk meg,hogy rejtélyesen ölték meg az apámat. Hihetetlen,hogy a rendőrség mennyire tehetetlen. Már csak a saját szipogásomra lettem figyelmes. Hiába,ezt nem fogom jól kezelni,míg meg nem tudom mi történt apámmal. Gondoltam,hagyom ezt a témát most inkább. Amit tudtam kiírtam a tóról,plusz volt a könyvtárba egy öreg bácsi aki jól ismeri a tavat .Figyelmeztette,hogy a veszélyes részt kerüljük el. Hát már pedig nem. Ha ott megtudhatom,hogy apámmal mi történt,akkor bizony én nem tágítok. Épp írtam az asztalnál az egyik könyvből a tó halfajtáit,mikor Aron húzott oda egy széket. Felnéztem rá,és akkor esett le,hogy egy 5 perccel ezelőtt sírtam. Ami azzal egyenlő,hogy vörösek a szemeim,nem is kicsit.
- Te jó ég,mi a baj Ami?
- Semmi...csak az archívumban találtam apuról pár cikket. - mondtam felállva,mintha nem számítana. Pedig nagyon is számított nekem,de próbálok erősnek tűnni. Remegett a hangom a sírástól,ami tudtam,hogy egy pár másodperc múlva rám tör,csak a gondolat miatt is. Elindultam visszavinni a könyvet a polcra,amikor elkapta csuklom,visszarántott majd szorosan megölelt. Tudtam,hogy most fogok zokogásban kitörni. A vállába fúrtam az arcom,és sírtam. Egyszerűen mást nem tudtam most tenni. Mikor kicsit lecsillapodtam,a két keze közé fogta az arcom és azt mondta:
- Ami sajnálom,és próbálok veled együttérezni. Bár ne kellene,mert ez szörnyű ami történt,de ígérem,hogy kiderítjük mi köze van a tónak apád halálához. - mondta majd a homlokomra nyomott egy puszit. Kezdett későre járni,és úgy fél óra és a könyvtár is bezár.
- Menj keress magadnak egy jó kis könyvet,azt hiszem jöttek újjak,amik talán érdekelnek téged is. Én mindjárt jövök,egy tíz perc. - mondta.
- Oké. - mondtam. Gondoltam addig sem kattog az agyam olyan dolgokat amiket nem kellene. Találtam is két igen jó könyvet. A lúzerek és bálkirálynők az egyik kedvencem volt,szóval azt mindenképp kivettem,meg még találtam egyet ami jónak ígérkezett. Bár inkább úgy döntöttem,kiveszem a jó öreg kedvenceimet. Lúzerek és bálkirálynők, és a Twilight. Az utóbbi,ami megunhatatlan. Hiába,ezekben a könyvekben sosem csalódtam még. Ha százezredére kéne olvasnom akkor sem. Mikor kivettem őket,Aron kb akkor ért vissza.
- Hol voltál? - kérdeztem.
- Elmentem a motorért.
- Mért?El tudtam volna sétálni odáig.
- Oké,viszont én nem akartam,hogy sétálj.
- Oké,akkor most hova? – kérdeztem.
- Hát nem kéne még hazavigyelek?
- Van még időnk,ráadásul nem is néztem meg a riportot,és nem is volt időm kérdezősködni róla,mert tudod... - itt befejeztem,tudta miről van szó.
- Oké akkor beülünk egy kávéra,megbeszéljük a dolgokat,de aztán hazaviszlek.
- Oké.- egyeztem bele. Ismét együtt motoroztunk. Imádtam ezt,ettől jobb kedvem lett,hogy átölelhettem,ráadásul imádtam a száguldás és ez Aronnal még felemelőbb érzés volt. A kávézóban most legalább nem az a fiatal pincérnő volt,mint múltkor,szóval reméltem,hogy a 40 éves pincér nem fog Aronra mászni. Kértem egy szokásosat,aztán visszamentem az asztalunkhoz. Aron elővette a laptopját és rácsatlakozatta a kamerát. Végignéztem a videót. Hát érdekes,hogy egy 50 éves nőt is képes zavarba hozni,amit majd ki kell vágnom a videóból. Volt benne pár érdekes dolog. Például sosem mondta a városban senki,hogy Ivett apjáé a tó. A könyvtáros sem mondta. Ezek valamit tuti titkolnak. Ivett apja is benne lehet a dologban. Bár igazából más érdekesség nem volt a mondandójában.
- Hát ebből lesz mit kivágnom,mikor zavarba hoztad a könyvtárost. – mondtam.
- Hé hát most mit mondjak?Szívdöglesztő vagyok nem? - vigyorodott el. Forgattam a szeme,majd beleütöttem a vállába. Megittuk a kávénkat (részemről forró csoki),aztán hazavitt.
- Ami,remélem nem vagy szomorú amiatt amit néztél a könyvtárban.
- Nem,túlélem. - mondtam. Ő csak megsimogatta az arcom,majd elhajtott. Hazaérve Danit találtam otthon épp főzni. Na ez tényleg iszonyat nagy lépés.
- Halihó! - léptem be.
- Dani te beteg vagy,hogy főzöl? - kérdeztem gúnyosan.
- Ha - ha, nem drága hugicám,csak simán éhes vagyok,és épp változó korszakomat élem.
- Nagyon helyes! -mondtam.
- Van egy jó hírem számodra! - mondta
- Kivele.
- Oké. Találtam neked állást!
- Ez szuper Ami! - mondta majd felkapott és megpörgetett a levegőben.
- És hol?
- Siófokon a kemping parkban. - mondtam és remélem még most is örülni fog.
- Hát az egész jó...mikor kezdhetek?
- Holnap 8kor.
- Oké,köszönöm Ami,tényleg nagyon hálás vagyok!
- Nincs mit,örülök hogy
változol. - mondtam. Ettem a rántott sajtból amit csinált,lefürödtem,majd egy
kicsit laptopoztam. Anya 10 körül küldött egy sms-t,hogy későn ér haza,ne
várjam meg,aludjak nyugodtan. Így raktam el neki gyorsan sajtot,majd kiírtam a
konyhapultra,meg sms-t is írtam neki,hogy el ne felejtsen vacsorázni. Amúgy sem
tudtam volna megvárni,mert iszonyat fáradt voltam. Ahogy kinyomtam a gépem,már
dőltem is be az ágyba. Olvasni akartam,de az első 20 oldal után a könyvel a
kezemben aludtam el. Fura álmom volt. Csak azt álmodtam,hogy utaztam,és hogy
egyedül. Londonba. Alig akartam felébredni,mert London az egyik kedvenc
városom,ahová mindenképp elakarok jutni egyszer. De nem egyedül. Bár tudtam
volna álmomban,hogy mért mentem oda. Bár egy picit valamitől mintha féltem
volna,mert mikor felébredtem az ébresztőórámra,majd kiugrott a szívem,és csak kapkodtam
a levegőt. Az álmom a net szerint egyhangúságra utal. Elég kusza, értelmetlen
álmaim szoktak lenni. Például ebben is az volt az egyik lehetetlenség,hogy
vonatjeggyel mentem fel a repülőre. Hát ilyen is csak az én álomvilágomban
létezik. Milyen szuper lenne ha valóra válna az álmom. Ettől az álomtól
mosolyogva ébredtem. Szóval jókedvűen indultam el a suliba Annával.- Oké akkor kezdjünk ott. - mondtam kicsit zavartan,mert most mit hihet istenem??lúúzer,ismét,áhh.
- Látom szeretsz velem motorozni. - csúfondáros mosoly level száz.
- Hát rászoktattál a motorozásra. - mosolyogtam.
- És melyik része tetszik,a motorozás, vagy az hogy velem? - kérdezte. Lefagytam. A célzásait sosem értem,hogy most félreértsem,vagy sem,vagy hogyan értelmezzem. Ez egy fiúnak jelenthet mást,mint nekem. Ilyenkor jön az,hogy bepánikolok,szóval úgy döntöttem őszinte leszek.
- Hát őszintén mindkettőt. - pirultam el kissé,azt hiszem. Vicces,hogy régen sosem pirultam el,mostmeg...szinte mindig.
- S még csak nem is állok nyerésre a motorral szemben?
- Hát,még nem tudom.
- Akkor dolgozunk az ügyön. - mondta féloldalas mosollyal. Hát oké. Célzások,célzások tömkelegét kapom mostanában tőle,de vajon félreérthetem? Nem vagyok benne biztos. Elsétáltunk a könyvtárig.
- Oké én csinálok egy gyors interjút a könyvtárossal,itt a kamera majd beállítom,aztán kész,te addig keress a könyvek között. - mondta.
- Oké,nem is lesz más dolgom?
- Nem. Kereshetsz magadnak is könyvet olvasni,de első a feladat! - mondta komolyan,majd elröhögte magát.
- Okés főnök,majd a végeztél,szólj. Oké Aron persze,hogy kiszed bármit a könyvtárosból ilyen eszméletlen kinézettel. Még az ötven fölötti könyvtáros sem tud ennek ellenállni. Hát mivel nekem nem volt sok dolgom,gondoltam elkezdek keresgélni. Gondoltam kezdjük egy kis földrajzzal. Keresgéltem a mesterséges halastavak között,meg hol vannak még Somogy megyében ilyesféle tavak. Kicsit fura,hogy azt írták,hogy ehhez hasonló halastó nincs sehol máshol itt a megyében. Aztán keresgéltem az archívumban is. A tó 1988ban készült el teljesen,a támogató pedig amin meglepődtem. Ivett apja, Pintér András volt aki ezt az egészet fizette. Jó,tudtam,hogy Ivettéknek igencsak sok pénzük van,de hogy ennyire. Amikor megláttam az egyik anyagot,könnybe lábadt a szemem. Apámról írtak,mikor ’96ban mikor születtem megnyert valami helyi horgászversenyt,aminek igencsak jó nagy összeg volt a jutalma. Érdekes erről sosem tudtam. Aztán már csak a halálával való cikket találtam meg. Rejtélyes eltűnés,és rejtélyes gyilkosság áldozatává vált. Hát ezzel aztán minket kisegítettek anyámmal. Nyugodjunk meg,hogy rejtélyesen ölték meg az apámat. Hihetetlen,hogy a rendőrség mennyire tehetetlen. Már csak a saját szipogásomra lettem figyelmes. Hiába,ezt nem fogom jól kezelni,míg meg nem tudom mi történt apámmal. Gondoltam,hagyom ezt a témát most inkább. Amit tudtam kiírtam a tóról,plusz volt a könyvtárba egy öreg bácsi aki jól ismeri a tavat .Figyelmeztette,hogy a veszélyes részt kerüljük el. Hát már pedig nem. Ha ott megtudhatom,hogy apámmal mi történt,akkor bizony én nem tágítok. Épp írtam az asztalnál az egyik könyvből a tó halfajtáit,mikor Aron húzott oda egy széket. Felnéztem rá,és akkor esett le,hogy egy 5 perccel ezelőtt sírtam. Ami azzal egyenlő,hogy vörösek a szemeim,nem is kicsit.
- Te jó ég,mi a baj Ami?
- Semmi...csak az archívumban találtam apuról pár cikket. - mondtam felállva,mintha nem számítana. Pedig nagyon is számított nekem,de próbálok erősnek tűnni. Remegett a hangom a sírástól,ami tudtam,hogy egy pár másodperc múlva rám tör,csak a gondolat miatt is. Elindultam visszavinni a könyvet a polcra,amikor elkapta csuklom,visszarántott majd szorosan megölelt. Tudtam,hogy most fogok zokogásban kitörni. A vállába fúrtam az arcom,és sírtam. Egyszerűen mást nem tudtam most tenni. Mikor kicsit lecsillapodtam,a két keze közé fogta az arcom és azt mondta:
- Ami sajnálom,és próbálok veled együttérezni. Bár ne kellene,mert ez szörnyű ami történt,de ígérem,hogy kiderítjük mi köze van a tónak apád halálához. - mondta majd a homlokomra nyomott egy puszit. Kezdett későre járni,és úgy fél óra és a könyvtár is bezár.
- Menj keress magadnak egy jó kis könyvet,azt hiszem jöttek újjak,amik talán érdekelnek téged is. Én mindjárt jövök,egy tíz perc. - mondta.
- Oké. - mondtam. Gondoltam addig sem kattog az agyam olyan dolgokat amiket nem kellene. Találtam is két igen jó könyvet. A lúzerek és bálkirálynők az egyik kedvencem volt,szóval azt mindenképp kivettem,meg még találtam egyet ami jónak ígérkezett. Bár inkább úgy döntöttem,kiveszem a jó öreg kedvenceimet. Lúzerek és bálkirálynők, és a Twilight. Az utóbbi,ami megunhatatlan. Hiába,ezekben a könyvekben sosem csalódtam még. Ha százezredére kéne olvasnom akkor sem. Mikor kivettem őket,Aron kb akkor ért vissza.
- Hol voltál? - kérdeztem.
- Elmentem a motorért.
- Mért?El tudtam volna sétálni odáig.
- Oké,viszont én nem akartam,hogy sétálj.
- Oké,akkor most hova? – kérdeztem.
- Hát nem kéne még hazavigyelek?
- Van még időnk,ráadásul nem is néztem meg a riportot,és nem is volt időm kérdezősködni róla,mert tudod... - itt befejeztem,tudta miről van szó.
- Oké akkor beülünk egy kávéra,megbeszéljük a dolgokat,de aztán hazaviszlek.
- Oké.- egyeztem bele. Ismét együtt motoroztunk. Imádtam ezt,ettől jobb kedvem lett,hogy átölelhettem,ráadásul imádtam a száguldás és ez Aronnal még felemelőbb érzés volt. A kávézóban most legalább nem az a fiatal pincérnő volt,mint múltkor,szóval reméltem,hogy a 40 éves pincér nem fog Aronra mászni. Kértem egy szokásosat,aztán visszamentem az asztalunkhoz. Aron elővette a laptopját és rácsatlakozatta a kamerát. Végignéztem a videót. Hát érdekes,hogy egy 50 éves nőt is képes zavarba hozni,amit majd ki kell vágnom a videóból. Volt benne pár érdekes dolog. Például sosem mondta a városban senki,hogy Ivett apjáé a tó. A könyvtáros sem mondta. Ezek valamit tuti titkolnak. Ivett apja is benne lehet a dologban. Bár igazából más érdekesség nem volt a mondandójában.
- Hát ebből lesz mit kivágnom,mikor zavarba hoztad a könyvtárost. – mondtam.
- Hé hát most mit mondjak?Szívdöglesztő vagyok nem? - vigyorodott el. Forgattam a szeme,majd beleütöttem a vállába. Megittuk a kávénkat (részemről forró csoki),aztán hazavitt.
- Ami,remélem nem vagy szomorú amiatt amit néztél a könyvtárban.
- Nem,túlélem. - mondtam. Ő csak megsimogatta az arcom,majd elhajtott. Hazaérve Danit találtam otthon épp főzni. Na ez tényleg iszonyat nagy lépés.
- Halihó! - léptem be.
- Dani te beteg vagy,hogy főzöl? - kérdeztem gúnyosan.
- Ha - ha, nem drága hugicám,csak simán éhes vagyok,és épp változó korszakomat élem.
- Nagyon helyes! -mondtam.
- Van egy jó hírem számodra! - mondta
- Kivele.
- Oké. Találtam neked állást!
- Ez szuper Ami! - mondta majd felkapott és megpörgetett a levegőben.
- És hol?
- Siófokon a kemping parkban. - mondtam és remélem még most is örülni fog.
- Hát az egész jó...mikor kezdhetek?
- Holnap 8kor.
- Oké,köszönöm Ami,tényleg nagyon hálás vagyok!
- Hé Anna figyelj...te hiszel abban,hogy az álmainknak jelentésük van? - kérdeztem.
- Persze!Mért mit álmodtál?
- Londonba utaztam egyedül. - mondtam,s máris elkezdett a telóján valami álmoskönyv appban keresgélni.
- Olyasmiket ír,hogy ki akarsz kapcsolódni,kimerült vagy,egyhangú. Bár vigyázz,mert az álmok ellentétje szokott általában bekövetkezni,vagy az álom rémálomként válik valóra.
- Na szuper. - mormoltam. Lassacskán kullogtunk a suliba. Szerda volt,és ez nem mást jelent,hogy még csak a hét közepe van,október vége. Most az idő szokatlanul lassan megy. Hála az égnek ma csak 5 órám volt,mert elmaradt az utolsó szakmai órám.Ez felért egy megváltással. Aronnal ma csak futólag találkoztam egy párszor. Jó,nem várhatom el,hogy mindennap velem legyen,és amúgy is csak pénteken megyünk vissza a tóhoz. Na ebbe a gondolatba most beleborzongtam. A múltkori incidensünk után nem tudom mit higgyek,mi folyhat itt. Félek,viszont a kíváncsiság iszonyatosan hajt. Gondoltam miután hazaértem,dobok egy smst Aronnak,hogy Dani munkáltatóját majd kérdezze meg milyen volt Dani az első nap. Csak annyit írt,hogy majd ír. Mivel korán hazaértem,és csütörtökre volt egy rakat házim,így egyből nekiálltam,hogy este legyen szabadidőm. Öt óra fele végeztem is nagyjából mindennel,szóval beültem a laptopom elé. Megnéztem a mailjeimet,kitöröltem a sok hírlevet, könyveket nézegettem moly.hu-n meg ilyesmi. Sok jó,új könyvet láttam,szóval holnap be kéne néznem Siófokra a könyvesboltba. Holnapra elkérhetne Aron ismét. Nem is rossz ötlet...megdumálom vele! Tuti megtenné értem,ha kérem. Majd írok neki reggel egy smst. Kibírok egy napot nélküle,azt hiszem. Nehogy azt higgye már,hogy nem tudok nélküle élni. 8 körül Dani hazaért.
- Szia bátyus,milyen volt az első napod? - kérdeztem mosolyogva.
- Hugicám,őszinte leszek...nagyon jó,csak iszonyatosan elfáradtam,szóval most beülök egy kád forró vízbe,eszek valamit,aztán bedőlök az ágyba.
- Jólva,csinálok neked akkor addig vacsorát. - ajánlottam fel.
- Köszi,aranyos vagy. - mondta,de már csak egy szál alsógatyába,útnak a fürdőszobába. Van itthon paradicsomszósz,spagetti,sajt, gondoltam akkor összedobom ezeket. Jól megízesítettem a szószt,és hármunknak való kaját csináltam,mert anyu is nemsokára hazaér. -Uhh,ennek jó illata van! - mondta Dani kifele jövet a fürdőből.
- Gyere,mert kihűl! - mondtam,majd gondoltam megvárom,hogy együtt együnk. Csöndesen ettünk együtt,mert mindketten farkaséhesek voltunk. Tényleg megváltozott Dani. Amikor végzett elmosogatta a tányérját,és ilyet kb még 8 évesen csinálhatott utoljára. Aztán bement a szobájába és kidőlt. Végre kezd felelőséget vállalni magáért. Jól mondtam,anya is nemsokára hazaért,ő is lefürdött aztán megmelegítettem neki a kaját.
- Anya el sem hinnéd Dani mennyit változott! - ámuldoztam neki.
- Miért? Amúgy köszönöm.
- Jó étvágyat. Hát mert dolgozik végre,józanul jön haza,nem olyan antiszociális mint volt,és most jön a csúcspont. - hallgattam a drámai hatás miatt. - Elmosogatott maga után. - mondtam ki ünnepélyesen.
- Hát lányom,ez a minimum,hogy végre önálló lesz. - mondta anyu.
- Oké tudom,de azért büszke vagyok rá,hogy ahhoz képest sikerült neki a gyors hozzáállás változtatás. - mondtam. Anyunak nem volt túl jó kedve,szóval inkább hagytam had egyen egyedül,én meg lezuhanyoztam,aztán bevágódtam az ágyba. Szépen kézbevettem a Lúzerek és Bálkirálynőket,aztán majdnem kiolvastam,de gondoltam hova siessek vele,hagytam még egy kicsit belőle. Olyan mély álomba merültem este,hogy mikor felébredtem úgy éreztem,hogy még csak most hunytam le a szemem,viszont nem voltam fáradt. Fura arra ébredni,hogy nem egyedül készülődöm reggel,hanem most már Dani is. Láttam azért neki ez még szenvedés,hogy korán keljen,de hozzáfog szokni. Nem tudott mit kezdeni reggel a hajával. Annyira hosszú volt már neki,hogy a homlokára igen csak rálógtak a tincsek,amik egykor még rövidek voltak.
- El kéne menned fodrászhoz. - említettem meg neki.
- Hugicám,őszinte leszek...nagyon jó,csak iszonyatosan elfáradtam,szóval most beülök egy kád forró vízbe,eszek valamit,aztán bedőlök az ágyba.
- Jólva,csinálok neked akkor addig vacsorát. - ajánlottam fel.
- Köszi,aranyos vagy. - mondta,de már csak egy szál alsógatyába,útnak a fürdőszobába. Van itthon paradicsomszósz,spagetti,sajt, gondoltam akkor összedobom ezeket. Jól megízesítettem a szószt,és hármunknak való kaját csináltam,mert anyu is nemsokára hazaér. -Uhh,ennek jó illata van! - mondta Dani kifele jövet a fürdőből.
- Gyere,mert kihűl! - mondtam,majd gondoltam megvárom,hogy együtt együnk. Csöndesen ettünk együtt,mert mindketten farkaséhesek voltunk. Tényleg megváltozott Dani. Amikor végzett elmosogatta a tányérját,és ilyet kb még 8 évesen csinálhatott utoljára. Aztán bement a szobájába és kidőlt. Végre kezd felelőséget vállalni magáért. Jól mondtam,anya is nemsokára hazaért,ő is lefürdött aztán megmelegítettem neki a kaját.
- Anya el sem hinnéd Dani mennyit változott! - ámuldoztam neki.
- Miért? Amúgy köszönöm.
- Jó étvágyat. Hát mert dolgozik végre,józanul jön haza,nem olyan antiszociális mint volt,és most jön a csúcspont. - hallgattam a drámai hatás miatt. - Elmosogatott maga után. - mondtam ki ünnepélyesen.
- Hát lányom,ez a minimum,hogy végre önálló lesz. - mondta anyu.
- Oké tudom,de azért büszke vagyok rá,hogy ahhoz képest sikerült neki a gyors hozzáállás változtatás. - mondtam. Anyunak nem volt túl jó kedve,szóval inkább hagytam had egyen egyedül,én meg lezuhanyoztam,aztán bevágódtam az ágyba. Szépen kézbevettem a Lúzerek és Bálkirálynőket,aztán majdnem kiolvastam,de gondoltam hova siessek vele,hagytam még egy kicsit belőle. Olyan mély álomba merültem este,hogy mikor felébredtem úgy éreztem,hogy még csak most hunytam le a szemem,viszont nem voltam fáradt. Fura arra ébredni,hogy nem egyedül készülődöm reggel,hanem most már Dani is. Láttam azért neki ez még szenvedés,hogy korán keljen,de hozzáfog szokni. Nem tudott mit kezdeni reggel a hajával. Annyira hosszú volt már neki,hogy a homlokára igen csak rálógtak a tincsek,amik egykor még rövidek voltak.
- El kéne menned fodrászhoz. - említettem meg neki.
- Hát jó lenne,de nincs rá pénzem még. -
mondta.
- Akkor majd adok!Mond meg a főnöködnek,hogy holnap később mész be,mert elmész fodrászhoz,és én állom. Szerzek neked egy jó fodrászt! - lelkesedtem.
- Oké,ezt megköszönném. - mosolyodott el. Örülök,hogy segíthetek sínre tenni az életét. Na jó,igazából fogalmam nem volt,hogy hova küldöm fodrászhoz,de gondoltam Aron ebben is segíthet. Reggel elindultam,útközben Aronnak dobtam egy smst,hogy beszélnünk kell. Mikor beértünk a suliba,és a szekrényemhez sétáltam,már ott állt nekitámaszkodva.
- Miről akarsz beszélni?Hogy mennyi hiányoztam tegnap? - gúnyolódott a féloldalas mosolyával. Ha te azt tudnád,gondoltam magamban.
- Nem. Figyi nagyon szeretném megköszönni,hogy szerezted Daninak a munkát,végre kezd megváltozni,jó ember lenni. Viszont szeretnék még valamit kérni. - mondtam. Csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Kéne neki egy jó fodrász holnapra,valahol a munkahely közelében.
- Oké,az meglesz. - mondta egyszerűen. S ekkor jutott eszembe,hogy tegnap este mit akartam még kérni tőle.
- Akkor majd adok!Mond meg a főnöködnek,hogy holnap később mész be,mert elmész fodrászhoz,és én állom. Szerzek neked egy jó fodrászt! - lelkesedtem.
- Oké,ezt megköszönném. - mosolyodott el. Örülök,hogy segíthetek sínre tenni az életét. Na jó,igazából fogalmam nem volt,hogy hova küldöm fodrászhoz,de gondoltam Aron ebben is segíthet. Reggel elindultam,útközben Aronnak dobtam egy smst,hogy beszélnünk kell. Mikor beértünk a suliba,és a szekrényemhez sétáltam,már ott állt nekitámaszkodva.
- Miről akarsz beszélni?Hogy mennyi hiányoztam tegnap? - gúnyolódott a féloldalas mosolyával. Ha te azt tudnád,gondoltam magamban.
- Nem. Figyi nagyon szeretném megköszönni,hogy szerezted Daninak a munkát,végre kezd megváltozni,jó ember lenni. Viszont szeretnék még valamit kérni. - mondtam. Csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Kéne neki egy jó fodrász holnapra,valahol a munkahely közelében.
- Oké,az meglesz. - mondta egyszerűen. S ekkor jutott eszembe,hogy tegnap este mit akartam még kérni tőle.
- Ja és lenne még egy hatalmas
kérésem. - mondtam kicsit szégyenlősen.
- Hajrá! - mondta -
Ma elkérnél az utolsó két órámról?
- Miért is?
- Siófokra akarok menni a könyvesboltba,mert láttam neten egy párat amit feltétlenül be kell szereznem,és nincs kedvem sötétbe hazaérni.
- Értem,de te idáig nem százszázalékos lógásellenes voltál? - kérdezte.
- De,de ez most vészhelyzet számomra! - mondtam komolyan. Nevetett,szóval nekem is mosolyognom kellet.
- Akkor már elkísérlek,és megmutatom azt a fodrászatot ahova járok,és kérhetsz időpontot a bátyádnak. - mondta.
- Oké,köszönöm,de tényleg. Tudom iszonyat sokkal tartozom neked.
- Nem tartozol semmivel.Talán...áh mégsem. - a vállamba bokszolt,majd visszanézve elindult,és persze mosolygott. Hát nem úgy terveztem,hogy ezt a napot is vele töltöm,de persze örültem ennek. Anna kérdezte,hogy megyünk e együtt suli után haza.
- Csajszi,eskü kezdesz több időt tölteni vele,mint velem. Hahóó még én is élek! - mondta
- Bocsánat tényleg!Eskü szombaton a tiéd vagyok. - mosolyodtam el.
- Szerencséd! - mondta majd megpuszilt. Mentem a szekrényemhez,mert nekem itt véget ért a suli. Mikor pakoltam ki a szekrényből,Aron odajött.
- Mehetünk?
- Persze.Nos mivel megyünk? Busszal vagy motorral? - kérdeztem.
- Ha egyszer van egy motorom akkor mért mennénk busszal? - nézett rám furán.
- Jogos. - mosolyogtam. A közös motorozásaik során mindig vigyorognom kell,mint a tejbe tök. Az arcom mindig belefúrom a hátába,szóval remélem sosem látja az arcom. Mikor odaértünk elsőnek megtámadtam a könyvesboltot.
- Na akkor elmegyek kérek időpontot a bátyádnak. Te addig nyugodtan nézelődj. Mikorra kérjem az időpontot?
- Hát azt mondtam neki holnap munka előtt,és hogy beszélje meg a főnökével. Szerinted megengedi neki?
- Tuti,iszonyat jó fej a főnöke. Szóval hányra?
- Hát akkor jöhet 9re,és akkor nem késik sokat a munkából.
- Oké,egy óra múlva itt vagyok.
- Várj,annyira nincs messze a fodrászat,mit csinálsz addig?
- Hajrá! - mondta -
Ma elkérnél az utolsó két órámról?
- Miért is?
- Siófokra akarok menni a könyvesboltba,mert láttam neten egy párat amit feltétlenül be kell szereznem,és nincs kedvem sötétbe hazaérni.
- Értem,de te idáig nem százszázalékos lógásellenes voltál? - kérdezte.
- De,de ez most vészhelyzet számomra! - mondtam komolyan. Nevetett,szóval nekem is mosolyognom kellet.
- Akkor már elkísérlek,és megmutatom azt a fodrászatot ahova járok,és kérhetsz időpontot a bátyádnak. - mondta.
- Oké,köszönöm,de tényleg. Tudom iszonyat sokkal tartozom neked.
- Nem tartozol semmivel.Talán...áh mégsem. - a vállamba bokszolt,majd visszanézve elindult,és persze mosolygott. Hát nem úgy terveztem,hogy ezt a napot is vele töltöm,de persze örültem ennek. Anna kérdezte,hogy megyünk e együtt suli után haza.
- Csajszi,eskü kezdesz több időt tölteni vele,mint velem. Hahóó még én is élek! - mondta
- Bocsánat tényleg!Eskü szombaton a tiéd vagyok. - mosolyodtam el.
- Szerencséd! - mondta majd megpuszilt. Mentem a szekrényemhez,mert nekem itt véget ért a suli. Mikor pakoltam ki a szekrényből,Aron odajött.
- Mehetünk?
- Persze.Nos mivel megyünk? Busszal vagy motorral? - kérdeztem.
- Ha egyszer van egy motorom akkor mért mennénk busszal? - nézett rám furán.
- Jogos. - mosolyogtam. A közös motorozásaik során mindig vigyorognom kell,mint a tejbe tök. Az arcom mindig belefúrom a hátába,szóval remélem sosem látja az arcom. Mikor odaértünk elsőnek megtámadtam a könyvesboltot.
- Na akkor elmegyek kérek időpontot a bátyádnak. Te addig nyugodtan nézelődj. Mikorra kérjem az időpontot?
- Hát azt mondtam neki holnap munka előtt,és hogy beszélje meg a főnökével. Szerinted megengedi neki?
- Tuti,iszonyat jó fej a főnöke. Szóval hányra?
- Hát akkor jöhet 9re,és akkor nem késik sokat a munkából.
- Oké,egy óra múlva itt vagyok.
- Várj,annyira nincs messze a fodrászat,mit csinálsz addig?
- Hát gondoltam szeretnél jól
körülnézni,szóval hagylak. Én feltalálom addig magam.
- Nem gond? - mosolyogtam rá.
- Dehogy. - mondta majd elhajtott. Oké Aron könyvvásárlás terén nem ismer engem. Mindenki azt hinné,hogy amiért szeretek olvasni,így szabadulni sem tudok a könyvesboltokból. Csakhogy ez tévhit. Mivel ha én eltervezem,hogy mit veszek akkor nagyon maximum egy fél óra. Most 20 perc volt. Tudtam mit akarok venni,és meg is vettem azt. Láttam jó könyveket még,de gondoltam majd megveszem. Ezek is jók lesznek egy darabig. Van még 40 percem. Úgy egy saroknyira volt ez meki, szóval gondoltam beülök és eszek valamit a maradék pénzemből. Bementem majd sorban állás közbe Aronnak dobtam egy smst,hogy végeztem és beültem addig mekizni.
- Ne kérj sok kaját,mert neked is rendeltem. - suttogta valaki a fülembe hátulról. Dobogó szívvel hátrafordultam,és Aron volt az. Olyan jól esett volna a nyakába ugrani,de nem tettem.
- Hát te?Nyugi nem tudok sokat rendelni,mivel nincs sok pénzem. - mosolyodtam el.
- Mondtam,hogy feltalálom magam addig. Gyere majd ahhoz az asztalhoz,hacsak nem akarsz egyedül enni.
- Eszem ágában sincs. - mondtam. Mikor megkaptam a három csibeburgert,meg az üdítőmet,odasétáltam az asztalhoz.
- Kíváncsi voltam,hogy mire mondod,hogy eszed ágában sincs. - mosolyodott el. Oké két értelmű volt.
- Na szóval, 9re kértem akkor időpontot,a cím pedig itt van. - csúsztatott át nekem egy papírt az asztalon. - Oké,köszi. - mondtam,miközben ettem. Az ettem túlzás volt,mert ha éhes vagyok úgy eszek,mint egy disznó. Pláne más előtt. Aron mosolyogva,és röhögve nézett rám.
- Kérlek ne bámulj mikor eszek,mert úgy eszek mint egy disznó. - szégyelltem el magam.
- Engem nem zavar,szerintem nagyon aranyos. - vigyorgott. Siettem az evéssel,s ez csak rontott a disznó feelingen. Még sötétedés előtt elindultunk. Még nem volt sötét mikor hazavitt,olyant 5 óra körül lehetett.
- Köszönöm,hogy elkértél ma,furikáztál,a fodrászt,meg mindent. Nem tudom hogyan fogom mindezt meghálálni.
- Semmiség,majd megadod te. - mondta rám kacsintott,majd elhajtott. Na ezt ismét hogyan értette?!? Istenem mért kell mindig ilyen célzásokat tennie? Ezeket sosem értem. Bementem,és mivel nem voltam éhes,gondoltam majd elég ha később rendelek egy pizzát Daninak és anyunak. A leckémmel hamar végeztem,mert alig volt. Addig is kiolvastam a Lúzerek és Bálkirálynőket,majd belevágtam az Alkonyatba. Úgy elrepült az idő,hogy mikor felnéztem már fél 8 volt. Gyorsan fogtam a telefont és rendeltem két pizzát. Addig elmentem zuhanyozni. Mire végeztem ki is hozták,és utána hazaért Dani is.
- Mi a vacsi hugi?
- Pizza.
- Oh,szuper.
- Holnap 9re kell menned erre a címre. - adtam át neki egy cetlit.
- Nem gond? - mosolyogtam rá.
- Dehogy. - mondta majd elhajtott. Oké Aron könyvvásárlás terén nem ismer engem. Mindenki azt hinné,hogy amiért szeretek olvasni,így szabadulni sem tudok a könyvesboltokból. Csakhogy ez tévhit. Mivel ha én eltervezem,hogy mit veszek akkor nagyon maximum egy fél óra. Most 20 perc volt. Tudtam mit akarok venni,és meg is vettem azt. Láttam jó könyveket még,de gondoltam majd megveszem. Ezek is jók lesznek egy darabig. Van még 40 percem. Úgy egy saroknyira volt ez meki, szóval gondoltam beülök és eszek valamit a maradék pénzemből. Bementem majd sorban állás közbe Aronnak dobtam egy smst,hogy végeztem és beültem addig mekizni.
- Ne kérj sok kaját,mert neked is rendeltem. - suttogta valaki a fülembe hátulról. Dobogó szívvel hátrafordultam,és Aron volt az. Olyan jól esett volna a nyakába ugrani,de nem tettem.
- Hát te?Nyugi nem tudok sokat rendelni,mivel nincs sok pénzem. - mosolyodtam el.
- Mondtam,hogy feltalálom magam addig. Gyere majd ahhoz az asztalhoz,hacsak nem akarsz egyedül enni.
- Eszem ágában sincs. - mondtam. Mikor megkaptam a három csibeburgert,meg az üdítőmet,odasétáltam az asztalhoz.
- Kíváncsi voltam,hogy mire mondod,hogy eszed ágában sincs. - mosolyodott el. Oké két értelmű volt.
- Na szóval, 9re kértem akkor időpontot,a cím pedig itt van. - csúsztatott át nekem egy papírt az asztalon. - Oké,köszi. - mondtam,miközben ettem. Az ettem túlzás volt,mert ha éhes vagyok úgy eszek,mint egy disznó. Pláne más előtt. Aron mosolyogva,és röhögve nézett rám.
- Kérlek ne bámulj mikor eszek,mert úgy eszek mint egy disznó. - szégyelltem el magam.
- Engem nem zavar,szerintem nagyon aranyos. - vigyorgott. Siettem az evéssel,s ez csak rontott a disznó feelingen. Még sötétedés előtt elindultunk. Még nem volt sötét mikor hazavitt,olyant 5 óra körül lehetett.
- Köszönöm,hogy elkértél ma,furikáztál,a fodrászt,meg mindent. Nem tudom hogyan fogom mindezt meghálálni.
- Semmiség,majd megadod te. - mondta rám kacsintott,majd elhajtott. Na ezt ismét hogyan értette?!? Istenem mért kell mindig ilyen célzásokat tennie? Ezeket sosem értem. Bementem,és mivel nem voltam éhes,gondoltam majd elég ha később rendelek egy pizzát Daninak és anyunak. A leckémmel hamar végeztem,mert alig volt. Addig is kiolvastam a Lúzerek és Bálkirálynőket,majd belevágtam az Alkonyatba. Úgy elrepült az idő,hogy mikor felnéztem már fél 8 volt. Gyorsan fogtam a telefont és rendeltem két pizzát. Addig elmentem zuhanyozni. Mire végeztem ki is hozták,és utána hazaért Dani is.
- Mi a vacsi hugi?
- Pizza.
- Oh,szuper.
- Holnap 9re kell menned erre a címre. - adtam át neki egy cetlit.
- Ohh ezer köszönet neked és Aronnak.
- Igazán nincs mit. - mondtam. Hát mivel nem volt mit tennem,így tovább olvastam. Unalmas estéim vannak általában. Hamar álomba merültem,szóval anyuval nem volt alkalmam találkozni tegnap,csak abban reménykedem,hogy Dani hagyott neki pizzát. Elrepült ez a hét. Iszonyat gyorsan,máris péntek lett. Igen,megint Aronnal töltöttem a napot .A szó szoros értelmében,mivel reggel mikor kinéztem az ablakon ott állt a motorja mellet. Kérdőn néztem rá,majd behívtam.
- Te meg mit keresel itt korán reggel?
- Ma nem mész suliba,ahogy én sem. Ma sok időre van szükségünk a feladara. Ha suli után mennénk,nem lenne elég időnk.
- Oké,de ezt ki fogja igazolni??
- Az orvos. - mondta és két igazolást lebegtetett előttem.
- Legalább igaziak?
- Naná. - kacsintott. Naná,hogy még a doktornő is elolvad tőle.
- Oké,és máris hajnali
hétkor kezdenünk kell? - Igazán nincs mit. - mondtam. Hát mivel nem volt mit tennem,így tovább olvastam. Unalmas estéim vannak általában. Hamar álomba merültem,szóval anyuval nem volt alkalmam találkozni tegnap,csak abban reménykedem,hogy Dani hagyott neki pizzát. Elrepült ez a hét. Iszonyat gyorsan,máris péntek lett. Igen,megint Aronnal töltöttem a napot .A szó szoros értelmében,mivel reggel mikor kinéztem az ablakon ott állt a motorja mellet. Kérdőn néztem rá,majd behívtam.
- Te meg mit keresel itt korán reggel?
- Ma nem mész suliba,ahogy én sem. Ma sok időre van szükségünk a feladara. Ha suli után mennénk,nem lenne elég időnk.
- Oké,de ezt ki fogja igazolni??
- Az orvos. - mondta és két igazolást lebegtetett előttem.
- Legalább igaziak?
- Naná. - kacsintott. Naná,hogy még a doktornő is elolvad tőle.
- Nem,mivel gondolom egy óráig készülődsz,mivel lány vagy,úgyhogy felőlem kezdhetünk kilenckor is.
- Kilenckor?Ha állítólagosan egy óráig készülődöm akkor mért kilenckor?Mért nem nyolckor?
- Mert elviszlek reggelizni. Nem vagyok tapló. - mondta.
- Ő oké,ez nem is olyan rossz ötlet. És hogy tudd,nem egy óráig készülődöm!Fél óra bőségesen elég nekem! - jelentettem ki. Beleharapott a szájába,ezzel elfojtva a nevetését,aztán próbált totál komoly arcot vágni. Szegény a konyhába várt rám,amíg jókat röhögött azon,hogy fel-le rohangálok a barna ingemet és a fekete nadrágomat keresve a lakásban.Ezt igazából ha egyedül lettem volna otthon,bugyiban és melltartóban teszem meg .Bár szerintem ő is örült volna neki. Oké,nem sikerül fél óra alatt elkészülnöm,hanem háromnegyed óra alatt,de így ő sem nyert,mert ez akkor sem egy óra.
- Hol akarsz reggelizni?
- Hát a kávézóban?
- Jó lenne,de szerintem inkább menjünk máshova,messzebb,mert tudod kicsi ez a falu és mi a éppen lógunk, Miss Lógásellenes kisasszony. - mondta Nem bánom,hogy gúnyolódik,mert még ilyenkor is hízeleg,vicces,aranyos,és hihetetlenül jól néz ki. Szóval Siófokra mentünk mekizni. Nincs is jobb egy mekis reggelizésnél péntek reggel. Diszkrét reggelit kértem,csak hogy nem tűnjek egy disznónak aki mindent felzabál. Oké,sokat eszek,viszont sosem hízok el,és ez szuper. Persze miután megkajáltam lebuktam,mert iszonyú nagyot korgott a hasam.
- Csak nem éhes vagy még? - röhögött Aron.
- Ha-ha,ez nem vicces!Egyébként de…- pirultam el.
- Mindjárt,megyek és rendelek neked még kaját. - állt fel az asztaltól. Ez rendes,még a kajámért sem kellet elmennem. Mikor végeztünk a tóhoz motoroztunk. Azt hiszem az összes vér kifutott az arcomból.
- Minden oké? - kérdezte,majd megszorította a kezem.
- Persze! - sóhajtottam.
- Figyelj,időnk mint a tenger,szóval csak lassan!Elmondom miket kell tennünk majd.
- Oké.
- Kamerázd végig a tavat,miközben haladunk befele. Ha lemerülne az elem,van még nálam egy jó pár tartalék,meg amúgy is tartós elemek. Muszáj a tó civil részét is videóznunk,legalább egy kicsit is.
- Oké értettem. - próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt. Elindultunk befelé. Ahol tiszta volt a terep szép lassan mentünk,én videóztam,Aron kommentálta a hülyeségeivel,aztán elértünk a veszélyes részhez. Ami igazán még nem is volt veszélyes. Onnantól motorral mentünk,ott már csak a videó számított.
Tak it easy! To be continued! ;)
xx Rixus. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése