A világban mindenkinek van egy saját története. Van aki titkolja,van aki kiszínezi,van aki elmesél mindenkinek,és van aki elfojtja magában. Nos én elmesélem mivel nekem is van. Van akinek átlagos,van akinek nem. Nekem az utóbbi. Soha életemben nem gondoltam volna,hogy velem Amadeával(nem szeretem a nevem,szóval csak Ami) aki egy totál átlagos lány,aki olyan mint egy Amerikai Bulldog kutyus,hogy csak egész nap lustálkodik. Itt Magyarországon semmi különös nem történt,nem jártak vérfarkasok,sem vámpírok az utcákon(bár személy szerint,én szerettem volna),főként ott ahol én lakom. Kányán. Durván 500 fő a népesség,szóval ez egy kis falu. Van egy helyi gimnázium,nagyjából mindenki aki itt lakik ide jár,mert a többi suli túl messze van. Én most vagyok 10 osztályos. A legjobb barátnőmmel Annabellával(ő az Annát szereti,mert a Bella a Twilight-ra emlékezteti,amit egyenesen utál.) egy osztályba járunk.És persze találjátok ki kinek az osztályába jár a leghelyesebb,legmenőbb sráca az egész suliból?Hát persze,hogy az enyémbe. A neve Aron(az ő nevével kapcsolatban csak annyi,hogy angolosan szereti,vagyis "Éron" mert Amerikában élnek a nagyszülei és elég sokat van kint). Szóval immár két éve bele vagyok zúgva,de ő szerintem még észre sem vett engem. Hát ez az én formám,nem vagyok egy bombanő. Hosszú világosbarna haj,zöld szem,nem szereti a "mindentrakjunkki" ruhákat,kicsit visszahúzódó,és gondolom a pasiknak ez nem éppen jön be elsőlátásra. Anna az aki kicsit vadabb mint én,vagyis mind öltözködésben,mind a fiúkkal kapcsolatosan,persze mértékkel. Róla sosem tudom kibe szerelmes épp,mert ha megkérdezem akkor mindig mást mond. Mindig azt mondja milyen bolond vagyok,hogy egy olyan fiú után vágyom,aki 2 év alatt még észre sem vett. Könnyű ezt mondani,mikor a nap 24 órájában csak rá tudok gondolni. A lényeg,hogy egy hétfői nap minden megváltozott. Annával sétálunk a suliba totális átlag napnak indult. Egészen az első óráig. Kémia órával kezdtünk,az új tanárral Babos tanár úrral. Hát mivel ő új tanár volt másképp tanított,mint amihez hozzászoktunk. Ülésrend.
-Már csak ez hiányzott,nem elég,hogy elaludtam a hajam és tréül festek,most még mellőled is el kell ülnöm! -csattant fel Anna. Na és innentől kezdve lett minden más,mikor beültették mellém életem szerelmét. Az arcom enyhén szólva rákvörös lett,amit gyorsan eltakartam a hajammal.
-Ez lesz az egész éves ülésrend!Reklamációt nem fogadok el! - mondta a tanár.
-Neemáár! - mondta Anna.
-Váczi Annabella megtisztelnél ha a véleményed megtartanád magadnak! - vágott vissza Babos.
-Bocsánat Tanárúr! - mondta kissé flegmán.
Ez után pedig feleléssel folytattuk. Iszonyatosan szorítottam,hogy ne én feleljek,de nem azért mert nem tudtam az anyagot,hanem azért mert ha közönség elé kell állnom leblokkolok,és csak hebegek össze-vissza. Na és kivolt az első felelő?
-Újvári Amadea kérlek fáradj a táblához! -mondta a tanár.
Szóval kimentem,mint ahogy mondtam,leblokkoltam és szinte minden amit tudtam kiment a fejemből...mint mindig.És akkor megláttam,hogy Annán kívül valaki más is súg nekem. Anna persze tök értelmetlenül, ráadásul sosem jót. Aron súgott nekem. Amikor láttam,hogy rám néz és a választ formálja a szája meglepődtem.Bele telt egy jópár másodpercbe míg feleszméltem,hogy az a fiú akibe olyan régóta szerelmes vagyok engem bámul és várja,hogy mondjam a tanárnak a választ amit súgott. Így hát sikerült összeszednem egy hármast(!),az ő segítségével. Lassan a helyemre mentem,és végig azon gondolkoztam,hogy mit mondjak neki. Majd az ominózus perc mikor leültem és ránéztem és azt mondtam neki(dobperrrgéés): köszi. Jobbat ki sem találhattam volna,nem?! Balek vagyok,és ez még enyhe kifejezés volt. -Nincs mit. - mondta egy olyan mosollyan együtt amitől majdnem kiestem a padból.Kis mosoly volt,de ez számomra nagy dolog volt! Az órán továbbmentünk az anyaggal,majd az óra közepén egy cetlit ad nekem. Azt hittem talán Annától kaptam,de mikor kinyitottam láttam,hogy ez a kézírás közel sem hasonlít Annáéra. Benne pedig: " Amúgy te új vagy az osztályban?".Oké leesett az elején,hogy Arontól kaptam,de ez kicsit leforrázott. Szóval 2 év után most vett észre. Szuper. Visszaírtam:"Nem,első óta osztálytársak vagyunk. :) ". Írtam mellé egy smile-t,hogy aranyosnak tűnjek,vagy valami hasonló. Válasza: "Oh bocs,eddig nem vettelek észre. Amúgy Aron vagyok,de gondolom tudod,mert legalább te ismered az osztályt". Hát erre nem írhattam azt,hogy nem azért tudom a neved,mert 2 éve szerelmes vagyok beléd,szóval csak annyit írtam,hogy "Igen tudom ki vagy,én pedig Ami vagyok!" Válasza: "Nagyon örültem Ami,majd még beszélünk.".Reakcióm körülbelül annyi,hogy semmi smile?! Na jó,lehet ,hogy túlreagálom,mert a fiúk gondolom nem írogatnak ilyeneket,de azért jól esett volna. Annával kifele menet közbe meg kellet osztanom,hogy mi történt órán. -Ez szuper,csak tudod ez még semmit nem jelent. - törte le a jókedvem egy mondattal. -Oké tudom,hogy nem jelent sokat,de nekem igen is! Legalább észrevett! -Ja, 2 év után... -Tudod Anna te nagyon értesz ahhoz,hogy rontsd el valakinek a jókedvét! -Jólvan na tudod,hogy imádlak! -mondta ,majd a szuszt is kiszorítva belőlem átölelt. Kifele menet láttam,hogy vagy 10 csaj áll körülötte szokás szerint és mind valami ilyesmit mond neki "Jaaj Aron de jól nézel ki, mint mindig" plusz ez még idióta nyerítéssel is jár. Bahh rosszul vagyok ezektől. Eltelt a többi 2 óránk is,aztán mentünk az ebédlőbe. Amikor sorban álltunk,éreztem,hogy valaki megböki az oldalom. Enyhén szólva kiesett a tálca a kezemből. Hátra néztem,de senki nem állt ott. Hát mondom oké...most vagy képzelődöm,vagy valaki szórakozik velem.Mindegy nem törödtem ezzel,mert iszonyat éhes voltam már.Az ebédlőben láttam,hogy Aron csaja még mindig megvan. Az I, mint idegesítő Ivett...annyira irritáló személyisége van annak a csajnak. Nem tudok vele egy légtérben meglenni,szóval mikor láttam,hogy bejön az ebédlőbe, elkezdtem gyorsabban enni. Feltűnően kezdte el "szeretgetni" Aront aki szinte rá sem hederített…sőt igazából nagyon sosem láttam,hogy valaha is viszonozta volna neki a szerelmét. Mikor végeztem,siettem órára,mert ha kések Ladányi fizikaórájáról nekem végem. Túléltem még három órát,de eközben nagy örömömre elkezdett esni az eső. Más nem is hiányzott,hogy egy, nincs nálam esernyő, kettő, mire hazaérek olyan leszek mint egy ázott kutya Annával egyetemben. Szóval utolsó óra után Annával mentünk a szekrényeinkhez,hogy a nemkívánatos könyveket kivegyük,majd bevágjuk a szekrényünk mélyére. Ekkor láttam,hogy Aron közel sem abba a szekrénybe pakol ami idáig az övé volt. Ok leesett. Ivett szekrényébe pakol,ami igen csak közel esik az enyémhez,szóval mikor megláttam a szekrényem rései között a gyomrom liftezni kezdett. Vajon mért költözhetett be Ivett szekrényébe?Hm mindegy legalább mindig jó látvány fogad majd. Elmegyünk előtte Annával,de semmi .El sem köszön vagy annyit sem mond,hogy dögölj meg. Hát én lány létemre megtartom a büszkeségem,és biza,hogy nem fogok neki előre köszönni. Kiléptünk a suliból és te szent szar az,hogy szakadt az eső enyhe kifejezés.
- Most meg mi a francot csináljunk? Nem azért vasaltam ki szünetbe a hajam és sminkeltem ki magam,hogy most meg begöndörödjön a hajam a sminkem meg elfolyon! - mondta Anna.
Én csak forgattam a szemem. Még ilyenkor is a külsejével foglalkozik. Ekkor Aron lépett ki az ajtón fekete bőrdzsekijében,fekete haja összekócolva,és egy pilótaszemüveggel a szemén .Jó oké,ne kérdezzétek minek a szemüveg mikor nem is süt a Nap és szakad az eső,de akkor is iszonyat jól áll neki,amit szerintem ő is tud magáról!A motorjához sétált és még babrált ott valamit.
-Figyi lassan elkell indulnunk,mert ez nem mostanában fog elállni! - mondtam az égre mutatva.
-Ajh oké. - mormogta Anna.
Elindultunk majd Aron is elindult a motorjával és ahogy ment jól telibe fröcskölt minket,legalábbis én kaptam a többet,nem Anna. Mellékesen csak egy krémszínű póló volt rajtam,mivel reggel még verőfényes napsütés volt,és ez most csurom víz,ami mellesleg..khm..átlászik egy kissé. Aron csak hátranézet majd intett egy ilyen "bocs" félét,majd mintha talán elmosolyodni láttam volna,bár nem vagyok benne biztos. Hát kössz Aron,erre azért nem vágytam. -Heh,volt egy jó napja! - mondta Anna és mutat a pólómra. Oké tényleg nagyon átlátszott. Nagyon. Kicsit elpirultam,majd a mellkasom elé fontam a karom. Egész úton kb. így mentem haza,mert akármennyire is kis lélekszámú faluban élek,az autósok idáig is megbámultak,hát akkor most...sosem értettem mér bámulnak. Hazaértem,gyorsan átvedlettem itthoni macinaciba,Twilight-os pólómba,összefogtam lazán a hajam,majd nekiálltam mindennek. Ettem egy kicsit,megírtam a leckém töredékes részét,majd beültem a számítógép elé. Felnéztem Facebookra hátha történt valami,de persze csak a sok intelligens ember kiírásai voltak amik,idézem: "Írjatok!:)" "Lájk és írok!" "Lájk és megy üzibe". Na ennyiből áll az egész Facebook kb. Legalábbis az én ismerőseim számára ennyi. Vártam Aron hátha bejelöl vagy valami,de semmi. Úgy gondoltam bejelölöm. Na jó vagy tíz percig vitázott az egyik énem a másikkal,hogy mért jelölje be,és mért ne,de végül az nyert,hogy bejelöltem. Vártam egy fél órát,de akkor még nem jelölt vissza. Na gondoltam nekem ennyi elég is volt a közösségi életből,szóval mentem Skype-ra Annával videóchatelni. Megcsináltam az összes házim,lefürödtem,ettem,aztán elmentem aludni. Fárasztó egy nap volt ez nekem. Reggel fáradtan ébredtem. Pedig egy csomót aludtam,de mint mondtam én bármennyit tudnék aludni egyhuzamban. Felnéztem reggel még az oldalamra,és láttam,hogy Aron visszajelölt!!Feldobta a reggelem!Lesz ma úgyis vele kémia órám,szóval tudok akár vele beszélgetni is!Annára meglepetten sokat kellet várnom reggel. Elaludt. Ismét. Ahogy láttam hozta magával az ilyen esetekre a saját elsősegélydobozát ami kb ezekből állt:smink,smink,smink,hajvasaló,fésű,spray,parfüm,és még sorolhatnám. Ezeket vagy óra alatt végzi el,vagy szünetekbe. Nagyon remélem,hogy legalább ma nem fog esni az eső! Igaz azért most ügyeltem arra,hogy ne full átlátszó pólót viseljek. Mentünk a szekrényhez a rajzcuccokért,majd irány túlélni egy rajzórát. Túléltük. Legalábbis én rajzoltam Anna helyett is,mert neki sürgős "tatarozásra" volt szüksége. Majd jött a kémia.
- Szia - köszönt Aron
- Szia - mondtam
- Nem baj,hogy bejelöltelek Facebookon?Gondoltam bejelöllek,ha már osztálytársak vagyunk! - hebegtem kicsit izgatottan.
- Nem,részemről okés. - mondta. Oké,azt hiszem ha rajtam múlik egész nap ennyit fogok vele beszélni.
Ha izgulok konkrétan megnémulok. És
igen ennyi volt. Amúgy sem vagyok beszédes típus,de igen tényleg ennyit
beszéltem vele egész órán. Jött még egy utolsó előtti órában egy tt (értsd:
természet tudomány). Ezt vehetjük biológiának is,csak tavaly még biológiának
hívták,most meg ennek. Ja és tavaly Győri tanárnő volt a tanárunk most pedig
Mosonyi tanárúr. Hát sokkal másabb,sokkal lazábban veszi a tanítást. Aha,tévedtem.
Legalábbis idáig így volt,de azt hiszem betelt nála is a pohár. Ülésrend itt is
és órán síri csendnek kell lennie. Istenkém megint Aron mellé ültettek. Ez most
a sors fintora?Mért akarja a sors,hogy mindig rákvörös fejjel legyek az
iskolában?
- Hát akkor kedves diákjaim,mostantól elkezdünk rendesen tanulni! - mondta a tanár.
- A feladat a következő: párokban kell dolgozni,ülésrend szerint. Project munka lesz,amire lesz egy egész félévetek. Sokat fog számítani az év végi jegyben. Gergő (az osztály mókamestere,vagy valami olyasmije) feltette a kezét.
-Nem,Gergő,nem cserélhettek párt. - mondta autómatikussan a tanárúr.
Gergő káromkodott egyet amit most nem idéznék.
- Nos minden páros különböző feladatot kap. Elsőnek ki szeretne jönni,és feladatot választani? - kérdezte. Gondoltam felteszem a kezem,hogy majd mi. Úgy láttam Aronnak nem baj szóval mentünk. Hát tényleg különböző feladatok voltak. Öregek otthonában interjút készíteni,közmunkát végezni,kutatómunkát végezni a Balatonnál,és még sok más,de mi az választottuk,hogy felderíteni a helyi halastavat. Az itteni halastó szokatlanul nagy volt,szóval ez eltart majd egy darabig. Pláne,hogy volt egy olyan része a tónak ahová senki nem ment. Sosem értettem,mért,de majd Aronnal szerintem kiderítjük. Visszasétáltunk a helyünkre.
- Hát ez nem kis munka lesz. - mondta Aron.
- Szinte sajnállak,hogy ennyi ideig foglak fárasztani - mondtam neki,de én ennek csak örültem,hogy ennyi ideig leszek vele!
- Ugyan,mért fárasztanál? Szerintem aranyos,jófej vagy! Elmosolyodtam. Ez aranyos.
- Nos,és mikor kezdjük? - kérdeztem.
- Mit szólsz a holnaphoz?A ma is jó lenne,csak Ivettnek megígértem valamit és...
- Jó lesz a holnap! - vágtam közbe. Nem érdekel mit tesz azzal a nőszeméllyel. Még csak hallani sem akartam róla!
- Öhm oké,akkor majd holnap. - mondta búcsúképp kicsit furán,mert levágta,hogy nem bírom a barátnőjét. Oké kicsit furán éreztem magam ez után,de hát na! Rühellem a csajt!
- Áhh na végre így talán lesz valami! - sikítozva lépett oda hozzám Anna,vagyis inkább ugrándozott.
- Hát ha a Miss Feltűnésiviszketegségemvan kisasszony nem lenne,könnyebb lenne minden. - biccentek Ivett felé a folyosón.
- Héé! Ne parázz,attól még,hogy van csaja az nem jelent semmit! Ráadásúl szerintem egyáltalán nem is szereti .Legalább is sosem láttam,hogy megölelné a csajt,vagy hasonló. -mondta Anna.
Oké ebben igazat kellet,hogy adjak neki,mert tényleg nem látszott rajtuk,hogy "szerelmesek".Legalábbis Aronon nem látszott. Na jó és pont ilyenkor kell ennek a had ne mondjam minek megtalálni Aront és itt nyalnia mindenki előtt. Egyszerűen undorító! Úgyhogy inkább elmentem a szekrényemhez,kivettem a nyelvtan cuccom,aztán felkészültem az utolsó órámra. Már csak arra vágytam,hogy hazaérjek,megtanuljak és végre aludhassak! Igazából most jött csak az igazán fárasztó óra. Fekete tanárnő nyelvtanórája iszonyat fárasztó,mert folyton elméletet taníttat velünk. Ami iszonyat unalmas. Alapból iszonyat fáradt voltam,de ez az óra még inkább lefárasztott. Már majdnem elaludtam,amikor a padomon egy papírgalacsin landolt. Felnéztem,de nem láttam kitől jött,szinte mindenki aludt a padon,vagy körmölte amit a tanárnő mondott. Kinyitom és ez áll benne: "Add meg a telefonszámod,hogy elérjelek!".És láttam,hogy alá van írva az ő telefonszáma! Majdnem elájultam! Gyorsan leírtam az enyémet,majd bénán visszadobtam neki. Így jobban megnézve az írását,fiú létére elég szépen ír. Láttam,hogy megnézi,beírja a telefonjába,majd biccent egy kösz félét. Én is gyorsan elővettem a mobilom és beírtam. Elgondolkoztam egy kicsit,hogy hogyan írjam be a nevét .Na jó,ha úgy írom pl. ,hogy "Szerelmem" "Aron <3" vagy valami hasonló,az gáz,pláne ha valaki ezt rajtam kívül meg is látja. Szóval csak annyit írtam be,hogy Aron és kész. Ha esetleg valami alakul majd kettőnk között akkor átírom,de akkor sem lenne az,hogy "Mackóm :$ <3" "Nyuszókám <3" satöbbi,de még sorolhatnám a nyálas szerelmes beceneveket. Végül visszahajtottam a fejemet a padomra,de rá egy 10 percre ismét egy papír fecni landolt az asztalomon. Na jó,ez rózsaszín papír volt,szóval gondoltam,hogy nem Aron az. Benne: "Mit írt?:DDDDD". Ránézek Annára és tényleg ilyen fejet vágott,amilyet írt a levélbe. Visszaírtam,hogy csak elkérte a telefonszámom,és ő is megadta az övét. És ekkor Anna sikítozva ujjongani kezdett. Istenem,csak fogtam a fejem. - Mi a probléma Váczi kisasszony?Megosztaná velünk is? - kérdezte a tanárnő. - Áhh semmi csak eszembe jutott,hogy ma leértékelés van a New Yorkerbe! - kamuzott idiótán Anna. Én csak fogtam a fejem és írtam neki még egy cetlit."Kizárólag a természet feladat miatt!" - írtam neki. „Ugyan máár. Több van emögött,higgy nekem!;)" Bár igazad lenne Anna! Erősen ezt kívánom! Kicsengettek majd rohantunk a szekrényeinkhez Annával,mert ő vásárolni rohant,én pedig haza aludni rohantam volna,ha ki nem találta volna,hogy kísérjem el vásárolni.
- Na na lécike! - könyörgött Anna már nem tudom hányszor.
-Anna iszonyatosan fáradt vagyok!Nagyon nyomós indokot kell találnod ahhoz,hogy elmenjek.
- Oké akkor figyelj, egy, szükségem van egy őszinte baráti véleményre,kettő, a te ruhatárad is frissítenünk kell,ha mostantól Aronnal találkozgattok majd!
- Nem találkozgatunk csak egy iskolai feladaton dolgozunk majd,ennyi! - mondtam kicsit talán idegesen.
- Na látod,szükséged van egy kis kikapcsolódásra Velem!
- Jobban kikapcsolódnék az ágyammal...-mondtam,de immár beadva a derekam.
-Hah,ezt sértésnek veszem!De neked elnézem! - mondta Anna.
Szóval suli után egyből a legközelebb eső plázához buszoztunk. Istenkém már az úton majdnem bealudtam,és most még legalább három órát kell majd elviselnem. Végem van. Miután már a nem tudom hányadik boltot jártuk és Annánál nyolc(!) szatyor volt,nálam pedig kettő plusz egy életmentő kávé,már kipurcantam. A két szatyor is azért volt nálam,mert Anna szinte kényszerített,hogy vegyem meg a felpróbált ruhákat amiket ő nyomott a kezembe. Azt mondta,ha nem veszem meg ő veszi meg és életem végéig ezt fogja felhánytorgatni. Szóval inkább megvettem,minthogy őt keljen hallgatnom. Igazából tényleg nagyon jó ruhákat vettem. Oké nem az én stílusom,de egy kis stílusváltás sosem baj. Egy barna dzsekit vettem,egy fehér féloldalas pólót,egy sötét nadrágot,és egy barna magas sarkú(!) bokacsizmát. Oké nem túl magas,de nem az erősségem a magas sarkúban tipegés. Szóval a házi feladat mellé még ezt is felírhatom,hogy magas sarkúban menést gyakorolni!
- Na jó,hány boltba akarsz még menni? - mondtam fáradtan.
- Hát még legalább háromba,mert sminket kell vennem,vagyis vennünk,és össze akarom hasonlítani az árakat és a minőséget.
- Mióta szoktál te
ilyesmit csinálni? - Hát akkor kedves diákjaim,mostantól elkezdünk rendesen tanulni! - mondta a tanár.
- A feladat a következő: párokban kell dolgozni,ülésrend szerint. Project munka lesz,amire lesz egy egész félévetek. Sokat fog számítani az év végi jegyben. Gergő (az osztály mókamestere,vagy valami olyasmije) feltette a kezét.
-Nem,Gergő,nem cserélhettek párt. - mondta autómatikussan a tanárúr.
Gergő káromkodott egyet amit most nem idéznék.
- Nos minden páros különböző feladatot kap. Elsőnek ki szeretne jönni,és feladatot választani? - kérdezte. Gondoltam felteszem a kezem,hogy majd mi. Úgy láttam Aronnak nem baj szóval mentünk. Hát tényleg különböző feladatok voltak. Öregek otthonában interjút készíteni,közmunkát végezni,kutatómunkát végezni a Balatonnál,és még sok más,de mi az választottuk,hogy felderíteni a helyi halastavat. Az itteni halastó szokatlanul nagy volt,szóval ez eltart majd egy darabig. Pláne,hogy volt egy olyan része a tónak ahová senki nem ment. Sosem értettem,mért,de majd Aronnal szerintem kiderítjük. Visszasétáltunk a helyünkre.
- Hát ez nem kis munka lesz. - mondta Aron.
- Szinte sajnállak,hogy ennyi ideig foglak fárasztani - mondtam neki,de én ennek csak örültem,hogy ennyi ideig leszek vele!
- Ugyan,mért fárasztanál? Szerintem aranyos,jófej vagy! Elmosolyodtam. Ez aranyos.
- Nos,és mikor kezdjük? - kérdeztem.
- Mit szólsz a holnaphoz?A ma is jó lenne,csak Ivettnek megígértem valamit és...
- Jó lesz a holnap! - vágtam közbe. Nem érdekel mit tesz azzal a nőszeméllyel. Még csak hallani sem akartam róla!
- Öhm oké,akkor majd holnap. - mondta búcsúképp kicsit furán,mert levágta,hogy nem bírom a barátnőjét. Oké kicsit furán éreztem magam ez után,de hát na! Rühellem a csajt!
- Áhh na végre így talán lesz valami! - sikítozva lépett oda hozzám Anna,vagyis inkább ugrándozott.
- Hát ha a Miss Feltűnésiviszketegségemvan kisasszony nem lenne,könnyebb lenne minden. - biccentek Ivett felé a folyosón.
- Héé! Ne parázz,attól még,hogy van csaja az nem jelent semmit! Ráadásúl szerintem egyáltalán nem is szereti .Legalább is sosem láttam,hogy megölelné a csajt,vagy hasonló. -mondta Anna.
Oké ebben igazat kellet,hogy adjak neki,mert tényleg nem látszott rajtuk,hogy "szerelmesek".Legalábbis Aronon nem látszott. Na jó és pont ilyenkor kell ennek a had ne mondjam minek megtalálni Aront és itt nyalnia mindenki előtt. Egyszerűen undorító! Úgyhogy inkább elmentem a szekrényemhez,kivettem a nyelvtan cuccom,aztán felkészültem az utolsó órámra. Már csak arra vágytam,hogy hazaérjek,megtanuljak és végre aludhassak! Igazából most jött csak az igazán fárasztó óra. Fekete tanárnő nyelvtanórája iszonyat fárasztó,mert folyton elméletet taníttat velünk. Ami iszonyat unalmas. Alapból iszonyat fáradt voltam,de ez az óra még inkább lefárasztott. Már majdnem elaludtam,amikor a padomon egy papírgalacsin landolt. Felnéztem,de nem láttam kitől jött,szinte mindenki aludt a padon,vagy körmölte amit a tanárnő mondott. Kinyitom és ez áll benne: "Add meg a telefonszámod,hogy elérjelek!".És láttam,hogy alá van írva az ő telefonszáma! Majdnem elájultam! Gyorsan leírtam az enyémet,majd bénán visszadobtam neki. Így jobban megnézve az írását,fiú létére elég szépen ír. Láttam,hogy megnézi,beírja a telefonjába,majd biccent egy kösz félét. Én is gyorsan elővettem a mobilom és beírtam. Elgondolkoztam egy kicsit,hogy hogyan írjam be a nevét .Na jó,ha úgy írom pl. ,hogy "Szerelmem" "Aron <3" vagy valami hasonló,az gáz,pláne ha valaki ezt rajtam kívül meg is látja. Szóval csak annyit írtam be,hogy Aron és kész. Ha esetleg valami alakul majd kettőnk között akkor átírom,de akkor sem lenne az,hogy "Mackóm :$ <3" "Nyuszókám <3" satöbbi,de még sorolhatnám a nyálas szerelmes beceneveket. Végül visszahajtottam a fejemet a padomra,de rá egy 10 percre ismét egy papír fecni landolt az asztalomon. Na jó,ez rózsaszín papír volt,szóval gondoltam,hogy nem Aron az. Benne: "Mit írt?:DDDDD". Ránézek Annára és tényleg ilyen fejet vágott,amilyet írt a levélbe. Visszaírtam,hogy csak elkérte a telefonszámom,és ő is megadta az övét. És ekkor Anna sikítozva ujjongani kezdett. Istenem,csak fogtam a fejem. - Mi a probléma Váczi kisasszony?Megosztaná velünk is? - kérdezte a tanárnő. - Áhh semmi csak eszembe jutott,hogy ma leértékelés van a New Yorkerbe! - kamuzott idiótán Anna. Én csak fogtam a fejem és írtam neki még egy cetlit."Kizárólag a természet feladat miatt!" - írtam neki. „Ugyan máár. Több van emögött,higgy nekem!;)" Bár igazad lenne Anna! Erősen ezt kívánom! Kicsengettek majd rohantunk a szekrényeinkhez Annával,mert ő vásárolni rohant,én pedig haza aludni rohantam volna,ha ki nem találta volna,hogy kísérjem el vásárolni.
- Na na lécike! - könyörgött Anna már nem tudom hányszor.
-Anna iszonyatosan fáradt vagyok!Nagyon nyomós indokot kell találnod ahhoz,hogy elmenjek.
- Oké akkor figyelj, egy, szükségem van egy őszinte baráti véleményre,kettő, a te ruhatárad is frissítenünk kell,ha mostantól Aronnal találkozgattok majd!
- Nem találkozgatunk csak egy iskolai feladaton dolgozunk majd,ennyi! - mondtam kicsit talán idegesen.
- Na látod,szükséged van egy kis kikapcsolódásra Velem!
- Jobban kikapcsolódnék az ágyammal...-mondtam,de immár beadva a derekam.
-Hah,ezt sértésnek veszem!De neked elnézem! - mondta Anna.
Szóval suli után egyből a legközelebb eső plázához buszoztunk. Istenkém már az úton majdnem bealudtam,és most még legalább három órát kell majd elviselnem. Végem van. Miután már a nem tudom hányadik boltot jártuk és Annánál nyolc(!) szatyor volt,nálam pedig kettő plusz egy életmentő kávé,már kipurcantam. A két szatyor is azért volt nálam,mert Anna szinte kényszerített,hogy vegyem meg a felpróbált ruhákat amiket ő nyomott a kezembe. Azt mondta,ha nem veszem meg ő veszi meg és életem végéig ezt fogja felhánytorgatni. Szóval inkább megvettem,minthogy őt keljen hallgatnom. Igazából tényleg nagyon jó ruhákat vettem. Oké nem az én stílusom,de egy kis stílusváltás sosem baj. Egy barna dzsekit vettem,egy fehér féloldalas pólót,egy sötét nadrágot,és egy barna magas sarkú(!) bokacsizmát. Oké nem túl magas,de nem az erősségem a magas sarkúban tipegés. Szóval a házi feladat mellé még ezt is felírhatom,hogy magas sarkúban menést gyakorolni!
- Na jó,hány boltba akarsz még menni? - mondtam fáradtan.
- Hát még legalább háromba,mert sminket kell vennem,vagyis vennünk,és össze akarom hasonlítani az árakat és a minőséget.
– Ha sminkről vagy ruháról van szó mindig! - mondta felháborodottan Anna.
Szóval ez még legalább egy háromnegyed órát jelent,ha nem többet. Szóval úgy döntöttem veszek még egy kávét,hogy életben maradjak. Tényleg bejártunk három drogériát,és végül az utolsó bizonyult Anna szerint a legjobbnak,szóval megparancsolta,hogy vegyek magamnak kőpúdert,hogy reggelente tüntessem el egy picit a karikáim,valami XXL szempillaspirált,hogy kiemelje szerinte a "szép szemem",és egy alig látszó picit vöröses árnyalatú szájfényt.
- Figyi erős sminket neked nem ajánlok,mert kezdő vagy,meg suliban amúgy sem ajánlatos szerintem. Fő a természetesség!
- Oké főnők asszony,értettem! - mondtam,és azt kívántam végezzünk már! Ő persze vett magának "sulisminket" és "partysminket" meg még fogalmam sincs miket. Én vettem egy kellemes illatú parfümöt,de persze előbb kikértem Anna véleményét,nehogy valami olyat vegyek amiért még megbüntet és kitalálja,hogy vásároljunk még. -
Hmm ennek nagyon jó illata van!Látom tanulsz végre! - mondta.
Oké én erre csak mosolyogtam,és bólogattam mint egy bólogatós kiskutya. Végre végeztünk!Áhh megkönnyebbülés!Még fél órát kellet várni míg jött a busz. Kipurcanva,de hazaértem! Szokás szerint senki sem volt még otthon hét órakkor. Anyu kilencig dolgozik, a bátyám Dani isten tudja megint hol van. Hát ledobtam a cuccaim,és bevonultam a szobámba,hogy kipakoljak. Már mikor bejöttem láttam a cetlit amit anyu hagyott: "Vacsi a hütőben,tíz körül itthon vagyok,puszi anya!" Amióta anya több munkát vállalt,hogy eltartson minket,így cetlikkel kommunikálunk. Azért vállalt több munkát,mert apu két éve,hogy meghalt. Pontosan két nap múlva lesz az évforduló. Rejtélyes módón halt meg,mert elméletileg üzleti útra ment nem messze innen,de a holttestét itt találták meg a halastónál. Kicsit viszolygok is amiatt,hogy Aronnal ott kell majd kutatnunk,mert ezek után nem jártam ott. Egy részem viszont úgy érzi lehet,hogy kideríthetek valamit apával kapcsolatban. Szóval betettem a mikróba a vacsit,hogy megmelegítsem,aztán hallom,hogy kattan a zár. Gondoltam Dani jött haza. Hát igen ő jött haza,plusz három haverja.
-Csoki! -köszönt Dani kicsit furán
-Szia..sztok. - mondtam vonakodva. Részeg. Istenem ilyen nincs. Ráadásul hoz még három másik részeg haverját ide.
- Nektek nem kéne hazamennetek? - kérdeztem tőlük. - De,jó ötlet,majd valahogy hazamászunk! - röhögtek majd kimentek az ajtón. Még jó,hogy nem voltak annyira részegek. Dani a szobájába akart menni,de megállítottam.
- Ez mégis hogy képzeled?! - kiabáltam rá.
- Mit?
- Hazajössz részegen,plusz hozol haza három részeg haverodat is,este nyolc órakkor!
- Bocs valakinek haza kellet hoznia!- mondta kábán.
- Még csak a hét közepe van,de te ilyenkor is részeg vagy. Oké,hogy már nem tanulsz,de gondolkozz már el,hogy neked kéne lenned a férfinak a háznál,ha már apa nincsen!Könyörgöm tizenkilenc éves vagy és egy cseppnyi felelősségteljesség sincs benned!Anyu nem ezt érdemli! - most már ordítottam vele.
- Jó,bocs többet nem fordul elő. - mondta szinte röhögve.
- Na jó,légyszives menj inkább és aludd ki magad,aztán ha józan leszel,beszélsz velem és anyával holnap! - mondtam és belöktem a szobájába majd rácsuktam az ajtót. A sírás kerülgetett. Amióta apa nincs azóta minden az én vállamba szakadt, és anyáéba. Dani semmit nem segít itthon,már elvégezte a sulit,és még csak munkát sem keres amivel segíthetné anyát,vagy elfoglalná magát és nem inná magát hullára minden nap. Elegem lett. Bementem a szobámba és végül csak álomba sírtam magam. Tízkor anya ébresztett fel mikor hazaért.
- Ami kicsim!
- Igen?
- Hát veled meg mi van? Le sem fürödtél? Nem is tanultál?
-Ohh a franc, már tíz óra?
- Mi a baj kicsim?
- Anya beszélnünk kell. - mondtam higgadtan.
- Miről?
- Daniról.
– Jól van,gyere ki a konyhába és beszélhetünk.
Magamra hagyott,majd egy pár perc múlva követtem a konyhába,csak kicsit rendbe szedtem magam,mert iszonyatosan néztem ki. A sírástól bedagadt és vörös volt a szemem,a hajam össze vissza állt,szóval csak megtöröltem a szemem és összekötöttem a hajam. Anya holnapra főzte a vacsit,így tudtam ismét nem lesz itthon este.
- Anya én ezt nem bírom!Dani megint részegen jött haza,plusz a többi három haverja is részeg volt akik hazahozták. Mondtam neki,hogy aludja ki magát,és holnap együtt hárman megbeszéljük ezt.
- Kicsim tudod,hogy mennyire önfejű Dani. Egyedül apádra hallgatott. Így én elvesztem. Rám nem hiszem,hogy hallgatna,de megpróbálok vele beszélni mindenképpen.
- Holnap mikor végzel este? - Kilenckor,de ha akarod előbb elkéredzkedem,hogy ezt megbeszéljük.
- Igen,az jó lenne!
- Csak ígérd meg,hogy emiatt nem sírsz többet!Annyira rossz látnom,hogy egyedül vagytok,de mindent meg kell tennem ahhoz,hogy mindent biztosítsak nektek! - mondta majd megölelt. Aztán végül gondolkodtam és kiböktem anyának,hogy a halastóhoz kell holnap mennem. -
Nem!Ezt most azonnal megtiltom!És ha valami bajod esik?!Én nem bocsájtom meg magamnak soha azt ha téged is elveszítlek!
- De anya,nem egyedül mennék! – próbáltam érvelni, kevés sikerrel.
- Nem Amadea!Amit mondtam megmondtam!
- Legalább hallgass meg!A suli legjobb pasijával megyek,Aronnal!
- Amadea tudod,hogy nem szívesen engedlek el!Még akkor sem,ha egy fiú ott lesz,és vigyáz rád!
- Majd megkérem hogy vigyázzon rám. - mondtam anyunak.
Na jó ilyet konkrétan nem kérek tőle,csak anyunak mondtam ezt,hogy megnyugodjon.
- Ha bármi történek Ami,hívj fel azonnal!Nálam lesz a telefon!
- De nem lehetne nálad,nem?
- Nem érdekel!Téged nem foglak elveszteni Ami!Vigyázok rád és a bátyádra!- mondta és könnybe lábadt a szeme. Tudtam,hogy apára gondol. Odamentem majd szorosan átöleltem. Lefürödtem,megírtam a házimat,majd elaludtam. Na jó,hajnali egykor. Király,mostanában sosem sikerül időben lefeküdnöm,és olyan vagyok reggelente mint egy zombi. Reggel szinte kipattantak a szemeim. Na még így sem ébredtem soha. Végignéztem a ruháimon,majd eszembe jutott,hogy ott van amit tegnap vetettet velem Anna. Tényleg anyának el is felejtettem megmutatni este. Felvettem gyorsan majd megnéztem az összképet .Oké a ruha iszonyat jó volt,de a fejem. Mintha átment volna egy kamion az arcomon. Szóval megfogadtam Anna tanácsát,és tettem egy kis púdert a fejemre. Egy fokkal jobb. Gondoltam akkor a többit is felteszem. A szempilláim tényleg nagyok lettek,a szám pedig vöröses árnyalatú. Nekem tetszett.
Take it easy,to be continued! ;) Ez volt az első öt oldal. Folytatás a másik bejegyzésben. :)
xx Rixus.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése