24. bejegyzés

Helló van mindenkinek! :D
Ebben a bejegyzésben még nincs itt az ötödik rész,mert még nem végeztem vele. :s
Esküszöm jó okaim vannak rá,hogy mért nem!:$

De amiért igazából írom ezt a bejegyzést,az egy ajánló. Egy blogajánló. :)
Egyik aranyos osztálytársam blogjáról és facebook oldaláról van szó,ahol megosztja a saját gondolatait.

Róla csak annyit,hogy szókimondó lány,aki mindenkinek megmondja az igazat és hát nem kertel..:D
Szóval ha rámennétek a blogjára amit ITT találtok meg azt megköszönném,és ti sem bánnátok meg!
Ha többet facebookoztok inkább ott is megtaláljátok :D Katt hozzá IDE.

Ez már csak egy totál mellékes dolog,h mért nem volt időm!:D....
First reason :

Első okom,ez a barna szemű csoda lenne. *-* Ez a pasi egyszerűen...te jó isten,erre nincsenek szavak!!:D

Elkezdtem nézni a Hollywood Heights -t ,csak is miatta! XD (Megint egy sorozat amit egy pasi miatt kezdek el nézni (vámpírnaplók Ian Somerhalder miatt xd) ) Röviden a történet,hogy ő egy énekes,egy rajongója szerelmes belé,és lám lám a 80 epizódból a 43 körül végre összejönnek. Annyira kiszámítható...Nekem itt elég is volt. Összejöttek oké,megvan amit akartam,hello!:D Szóval Cody volt az első okom,a késés miatt ami még mindig tart. xd

Second reason: Olvastam és még olvasok is. Rómeó és Júliával küszködtem egy darabig,de befejeztem,és tetszett!:D Shakespeare tuti a haverom lett volna,ha akkor éltem volna,tuti nagy forma volt. xD
Amit még olvastam az Cat Clark-tól volt az Entangled,és hát az elején nagyon tetszett,de nekem a végén nagy csalódás volt,hogy a végén ott maradt kb ezer kérdőjel a fejembe,és utána olvastam és folytatásnak semmi nyoma. Most kezdtem el Szurovecz Kitti Fényemberek című könyvének első részét,és az első 30 oldalig jutottam,és tetszett. Ami szemet szúrt nekem benne,(ez csak az én véleményem) 1. olyan szó benne h fullextrásan - mondom lol,oké XD. 2. Az egyik mellékszereplő neve Mr.Fitzpatrick - neemáár :D Fogadok ez sem Becca Fitzpatricktól származik...:D Aki Csitt Csitt olvasó,annak tuti ez beugrott mikor olvasta!:D

Third reason: Sétáló zombik. Nem,nem itt ahol élek,hanem a Walking Dead-ben!:D Nem mertem elsőnek belekezdeni a sorozatba,de ez a sorozat tényleg nem semmi. Nem lehet mihez hasonlítani. Annyi izgalom van egy részben,hogy azt nem tudom elmondani!:D Minden részben biztos vagyok benne,hogy meghalnak,de mégsem! xD Aki izgalomra vágyik,és bírja a vért (sztem nincs túl sok benne),annak bátran merem ajánlani! Nekem elnyerte a tetszésemet. :)

Képek,amik nekem tetszenek a történethez

Hát helló mindenkinek!:D
Gondoltam keresek pár képet,ami kapcsolódik a Change-hez ! :D A Revolution-höz nem találtam túl sokat,de ahhoz még tök mindegy is,mert mér nincs kész!:)

Ez ugye a jól ismert borítom tervéhez használtam

Nekem ez a kép is bejött,mikor megtaláltam,már csak az kéne,h a bukósisakra Aron lenne írva :D

Ha olvastátok a történetet,akkor tudjátok honnan ez a motor mánia :D

Ennyi van a Changehez,a Revolutionhöz talán egyet találtam

de persze ez csak egy pillanatnyi ötlet,erről a történetről még én sem nagyon tudom,h pontosan mi lesz a folytatás,de addigra kitalálok valamit.

Nos ennyi voltam mára,majd jövök remélhetőleg egy folytatással!:)
xx.~Rixus

Random bejegyzés - némi tudnivaló

Ezt a bejegyzést már megírtam az egyik közösségi oldalon,ahol egy icipicit próbálom reklámozni a blogot ,ha valakit érdekel az oldal katt IDE. :)


Végül is ebből a bejegyzésből 8 úgymond 'titok' féleség lett,ami inkább csak néhány tény,hogy mi mért és hogyan lett írva a sztoriban. :D 


Nos,ugye van a történetem a Change - Változás. Random cikk ,bejegyzés,és is most találom ki,mi lesz benne szóóval,ami jön.:D Szóval ez egy átlagos lányról szól Amadeáról. Kulisszatitkok(1) - Azért Amadea lett a főszereplő neve,mert az unokatesóm új suliba került,új barátok,és mesélt a barátnőjéről,akinek Ami a neve,és szerintem ez egy nagyon szép név! :) Mikor elkezdtem írni a történetet,fogalmam sem volt,mi lesz a címe a kis történetemnek,mert akkor még egyetlen egy biztos pontom volt.Kulisszatitkok(2) Az álmom,amit nem akartam,hogy elvesszen. Sok ökörséget szoktam álmodni,ez tény,de ez az álmom meglepett. A biztos pontom a hajós rész a történetben,amikor Aron és Ami megtalálják a gyár területét. Nos az álmomban is volt egy hajó,ott bunyó,az álmomban én voltam a főszereplő,és egy írtó helyes palival voltam,akit végül most Aron személyesít meg!:D
És hát én sosem szoktam ilyet álmodni,hogy pl. menekülnöm kell valakik elől,meg az a hajó meg ilyenek. Fura volt. Ott eldöntöttem,hogy ezt az egészet egy történet formájában lejegyzem. Szóval valahogy el kellett kezdenem,és addig sebesen írtam is,míg idáig el nem jutottam. A többi meg már csak jött magától. Szóval egy álomnak köszönhető az,hogy belekezdtem ebbe az egészbe. Aron v Áron neve,hogy jött? Fogalmam sincs. Valamiért ez a név ugrott be. Esküszöm én sem tudom. Egyébként a nővérem most terhes,és mivel még nem tudják,h fiú - e vagy lány,ezért még a nevet sem tudják,de valami olyasmit mondott így futólag,h ha lány Dóra vagy Nóra ( sajnos nem Amadea :( brühü ) DE, ha fiú akkor vagy Olivér vagy ÁRON lesz a neve! :D Nagyon - nagyon remélem,hogy fiú lesz,és Áron lesz a neve! Annak iszonyatosan örölnék! :)
Mért Kánya a helyszín?Kulisszatitkok(3) Sosem jártam ott,de nővérem a volt barátjával mindig oda járt nyaralni. Mindig mesélték,hogy ez egy békés kis falú,minden ember nagyon kedves ott,és kevesen laknak ott. Nos igaz,hogy én eléggé a sötét oldalát mutattam meg,de nem hiszem,hogy lényeges az,hogy valós legyen minden helyszín. Sok könyvben nem valósak a helyszínek!:) Sajnos a külföldi helyszíneken sem jártam,de amiket említettem,mindegyik helyre el akarok jutni! Szóval...majd egyszer! :D 
Rám jellemző,hogy sok mindent abbahagyok még mielőtt belejönnék. Szóval mikor elmeséltem az egyik fiú barátomnak az álmom,és a tervem,szinte kiröhögött. Nos ezért neki a mai napig nem küldtem el a blogot,mert azt szeretném,ha egyszer kiadnák,és akkor megmutatnám neki,hogy sikerült!:D Persze erre hiába várok xD Az első olvasom azt hiszem az unokatesóm volt. :) Ő nem sokat olvas,pedig én neki köszönhetem,hogy elkezdtem olvasni,és mára megtelt a könyvespolcom itthon!:) Neki nagyon tetszett a történet,és mindig várta,hogy tegyem fel a folytatást. Na meg a másik kérése,hogy tegyem őt is bele.
Nos beleegyeztem,és beletettem. Ki lehet ő? :D Kulisszatitkok(4) Rebeka - Az unokatesóm ihlette őt. :D
Előtte csak annyit tudtam,hogy a Rebeka névnek bele kell kerülnie. De hogyan? És akkor gondoltam,egy régi barát,akire Ami féltékeny lesz. Tökéletes. Kulisszatitkok(5) Anna neve. Ugye a teljes neve Annabella.
Én pedig hatalmas Alkonyat fan vagyok,és hát Bella,Izabella -ezt a nevet nem akartam beleírni,mert az túl nagy koppintás lenne. És a becenevet sem akartam,hogy Bella. Az Anna valahogy találóbb volt ebből a névből. Dani neve. Hatalmas kérdő jel. Ez is csak jött,mint Aroné. :D Az elején szereplő Nándi neve is csak jött,bár ő már el is tűnt az egészből. Bálint neve - nos egyáltalán nem a Bálint nevű ismerősömet képzeltem el hozzá.:D Inkább a suliból az egyik gyereket,aki év elején bejött nekem(már nem! XD),akit eleinte még olyannak is képzeltem,de ahogy telt múlt az idő,ahogy egyre nagyobb szerepet kapott tőlem a történetben,úgy változott. Izmosabb lett,és nekem most inkább a tipikus izmos nagybácsi feelingű,vagy mint Emmett Cullen a Twilightból,na de azért nem olyan kigyúrt! :D Kulisszatitkok(6) A könyvek amiket megemlítek a történetben,mindet olvastam! :D Kulisszatitkok(7) A történet elején a tanárok nevei megegyeznek az engem tanító tanárok vezetékneveivel,de nem azokat a tantárgyakat tanítják nekem,és a nemük sem egyezik! xD Szóval mikor olyan olvassa,akivel egy suliba járok,egyből megjegyzi ezt. :)
Kulisszatitkok(8) Ivett - az utálatos lány neve - amikor elkezdtem akkor kezdtem el ugye én is a középiskolát,és hát nem ismertem még annyira sok embert. Volt egy Ivett nevű osztálytársam,akit őszintén eleinte nem bírtam annyira,mert nagyszájú volt,idegesítően és hangosan nevetett. De csak meg kellett ismernem,és megszerettem!:) Sajnos ő elment az osztályunkból.:( Hú,most így több "kulisszatitok" nem jut eszembe:D Így is jó kis regényt írtam ide megint! xD Pedig nem ilyen hosszúnak szántam,no mind1.:D
És szeretnék köszönetet mondani Rebinek - az unokatesómnak,aki rendszeresen olvassa a történetet,Cintinek - akit sikerült rávennem,hogy elolvassa :D,Az osztálytársaim Bianka és Kitti,akik olvasgatták :D És az első kívülálló embernek aki kommentelt, Fanninak aki megint csak követi a sztori eseményeit! :) Ennek a pár embernek köszönet! <3 (Frissítés - a nővérem gyerekének sajnos nem Aron lesz a neve ha fiú,hanem Zénó :( Ha lány pedig Nóra :) gondolkodom még,hogy legyen - e majd két új szereplő,vagy egy ..:P )

Folytatás coming soon,de még írnom kell.:)
xx. ~ Rixus :)

Revolution - part 4

Na végre újra itt! :D Hoztam a folytatást! :D

4. Fejezet – Vihar előtti csend

Amit az elkövetkezendő két és fél órában tettem,annak nem voltam teljesen a tudatában,hogy mit teszek.  Miután felfogtam,hogy mi is történt,nem a suliba indultam,hanem Ivetthez. Aronnak esélye sem volt ahhoz ,hogy megállítson. A bő 15 perces utat,2 perc alatt lefutottam. Ivett épp akkor lépett ki az ajtón,én pedig a torkánál fogva az ajtóhoz nyomtam.
- Mit tettél vele?! – sziszegtem neki szép lassan.
- Most állítsd le magad kiscsaj. – mondta,majd ellökött magától. Gyűlölöm,hogy ilyen erős.
- Tudom,hogy te tetted. – mondtam farkasszemet nézve vele. Erre csak felnevetett.
- Persze,hogy én,te lángelme. – mondta majd elővette a „gonosz” nevetését,ami elég béna volt.
Már éppen odaakartam csapni egyet ököllel az arcába,de egy erős kéz ragadott meg.
- Ne csinálj semmi hülyeséget. – suttogta a fülembe az az ember,aki engem mindig kontrolálni tud.
- Te pedig Ivett,a határaidat veszegeted,remélem tudod. – mondta neki Aron.
- Mondod ezt te? – támadott neki Aronnak két kézzel.
- Állítsd magadon átvert kurva,vagy itt tekerem ki a csinos kis nyakad. – ugrottam azonnal Aron elé.
- Ivett,nem gondolod,hogy kezdesz túlzásokba esni? Annát hagyd ki ebből! – mondta neki Aron.
- Én?! És ez itt – bökött felém undorodva – ennek ki oka volt,hogy megölje az apám? – kérdezte.
- És a te apádnak ki oka volt,hogy anyámat és apámat is megölje?! Tudod van a karma. Nos apádnak beköszöntem,mint karma. Azt kapta amit érdemelt. – mondtam Ivettnek. – Ide figyelj, állítsd le magad,vagy ha muszáj téged is elintézlek. – mondtam neki.
- Ohó,Ami még semmit nem láttál. Ez egy csodálatos kezdete volt valaminek. – mondta.
Én erre visszakézből akkorát adtam neki,hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát.
Megfogtam Aron kezét,és elsétáltunk. Ennek a mocskos ringyónak a szavai jártak a fejemben.
Ez még csak a kezdet. De minek? Bosszút akar,pedig semmiről nem tud. Olyan vadbarom,akárcsak az apja.
- Aron, ennek a nőnek az lesz a legjobb,ha kinyírom. – mondtam. – Addig csinálja ezt,míg az összes embert aki számít nekem,megöli. Ez egy pszichopata. 
- Tudom,de tudod,hogy amíg ő nem támad,addig mi sem. – mondta. Felnyögtem. De tudtam,hogy igaza van. Várnunk kell. Érzem,már nem kell sokáig. A suliba épphogy beestünk még,ahol futótűzként terjed,hogy mi történt Annával. Persze még mi magunk sem tudtuk a pontos történteket,de a suliban a sok nagypofájú dög,már rég kitalált mindenféle mocskos sztorit. Ebédszünetbe Zoé ült oda hozzánk.
- Mi történt Annával? Már olyanokat mondanak,hogy belőtte magát,és valaki megerőszakolta,és otthagyták. – nézett rám Zoé azokkal a kis szemeivel,ami most hatalmasan bámultak rám.
Na jó itt nekem nem kellett több. Felálltam a székre,és elordítottam magam: - Akik mindenféle pletykát terjesztenek Annáról,azoknak pofa be,de most! Mi sem tudjuk,hogy mi történt,szóval ti még annyira se. Le lehet magatokat állítani! – fejeztem be a monológom. Ezt nagy csend követte,majd susmusolás futott végig az ebédlőn,de nem érdekelt. Anna a legjobb barátnőm,és igen is kiállok érte!
Ivett erre csak cinikusan elkezdett tapsolni,majd megszólalt: - Szép monológ volt,ribanc! – nevette.
Felé néztem,félredöntött fejjel,és mosolyogva bemutattam neki a nemzetközi jelet,amit hatalmas füttykoncert követett,meg huhogás. Erre nem mondott semmit,csak dühösen kicsörtetett az ebédlőből.
Ezek után már alig vártam,hogy az a nyamvadt két óra elteljen,és mehessünk Annához.
Utolsó óráról pont kicsengettek,én pedig már startoltam volna ki,mikor Győri tanár nő megszólalt.
- Amadea,kérlek maradj nyugton! Nos,akik javítani akarnak a félév előtt,most még megtehetik. – mondta, én pedig már szedtem a cuccaim,pedig tudtam,hogy javítanom kéne. – Amadea,neked is javítanod kellene,a hármasért. – nézett rám szigorúan.
Nem érdekelt. Fogtam a cuccom,és egy szó nélkül kiviharzottam a teremből. Még hallottam,ahogy Aron a nevemben is bocsánatot kér,majd gyorsan utánam siet. Visszarántott a könyökömnél fogva.
- Ami,elhiszem,hogy ideges vagy,de azért ne veszítsd el önmagad légy szíves. – mondta.  Igaza volt.
Teljesen kezdtem elveszíteni a fejem,az önuralmam. Csak meredtem magam elé,és nem tudtam mit mondani. Vége lehetne már ennek az egésznek,mert egy épp idegsejtem se marad a végére,és meghalok agyvérzésbe,mint mikor egy sorozatot a legizgalmasabb résznél szakítanak meg.
Na most is kb. ezt érzem.
- Sajnálom,én…én csak…fogalmam sincs. – mondtam a hajamba túrva és éreztem,hogy valami szúrja a szememet.
- Ne sírj! Csak nem akarom,hogy elveszítsd a fejed. – cirógatta Aron az arcom. – Menjünk. – mondta,majd óvatosan megfogta a kezem,és elindultunk Annához a kórházba.
Mikor odaértünk nem mentem fel egyből,előbb a büfébe vettem egy – két magazint Annának.
Ismerem milyen. Mikor beléptünk a szobába Bálintot találtuk ott totál kisírt szemekkel. Ahogy ezt megláttam kiesett minden a kezemből,és máris a legrosszabbra gondoltam. Szerencsére nem volt annyira rossz. A halálhoz képest persze. Kómába esett.
- H-hogyan? – kérdeztem remegő hangon.
- Komolyan ezek az orvosok semmit sem érnek! Semmit nem tudnak! – mondta kikelve magából Bálint. – Már azon gondolkozom,hogy így hazaviszem saját felelőségre! De amíg kómában van,addig veszélyes lenne. – mondta. – Én mindjárt elmegyek,magunkra hagynátok néhány percre? – kérdezte,mire mi azonnal kiléptünk az ajtó elé. Sajnos mit sem ért az az ajtó,mivel mindent hallottam így is és közben majd a szívem szakadt meg. Sosem láttam,vagy hallottam Bálintot ilyen szomorúnak és kétségbeesettnek. Ha Annának valaha is voltak kétségei Bálint érzéseivel kapcsolatosan iránta,azt ideje lesz visszavonni. Aron is támogatott engem,miközben én azon bőgtem,hogy Bálint olyanokat mond,hogy „Kincsem,ha hallasz,itt vagyok veled,és sosem hagylak el! Itt leszek melletted mindig,csak gyere hozzám vissza,kérlek!” Nos én a nyuszi lelkű,aki egy pár jobb szerelmes regényen tud bömbölni, nekem nem kellett sok,ahogy hallottam az el – el csukló hangját,már két vödröt telesírtam volna simán. Mikor kijött,Aron hátba veregette kezet fogtak,majd megölelték egymást. Bálint lenézett rám,majd szorosan megölelt. Megértem mit érez. Hasonló lehet ahhoz,mikor Aront átváltoztatták. Csak ez rosszabb,mert itt van a szeme előtt,látja,érezheti,de semmit nem tehet. Teljesen magatehetetlen. Ennél nem is lehet rosszabb érzés,maximum ha valaki a karjaidban hal meg. Na az azért rosszabb.
- Be akarsz te is menni hozzá? – kérdezte Aron.
- Nem tudom…én,nem tudom. Így nem tudom,tudnék – e hozzá beszélni,vagy bármi. – mondtam összezavarodva.
- Gyere ide. – húzott magához Aron,és így álltunk vagy 10 percig,aztán végül nem mentem be Annához. Képtelen voltam úgy ránézni,hogy így fekszik azon az ágyon,és nem mozdul,nem beszél,ami Annára nem jellemző. Kell még nekem ehhez egy kis idő,míg elég erős leszek ahhoz,hogy beszéljek hozzá. Végül Aronnal hozzánk mentünk haza. Valahogy a mai nap után nem voltam valami bőbeszédű. Csak fogtam magam,elmosogattam,rendeltem vacsorát,mert még ahhoz sem volt kedvem,hogy azt csináljak. Beültem Aron mellé a tévé elé,ő ette a pizzáját,én meg a gyros tálamat.
Csöndesen ettünk,majd Aron félredobta a pizzáját,és felém fordult.
- Minden rendben Angyalom? – kérdezte.
- Semmi sincs rendben… - suttogtam. – Ivett nem tudja,hol a határ. – mondtam.
- Ne legyél szomorú! Elbánunk vele,ha eljön az ideje! Csak kérlek,ne legyél szomorú! – mondta,de látta,hogy semmivel nem lett ettől jobb kedvem. Kapcsolgattam közben a  tévét és megszólalt a Can’t hold us Macklemoretól és Ryan Lewistől. Aron nincs oda ezért a zenéért,viszont én már rongyosra hallgattam,szóval ismeri. Elkezdte tátogni nekem,olyan mimikával és mozdulatokkal,amin végül elnevettem magam. Hiába,ő mindig tudja mi kell nekem.
- Nos, a kedved már jobb,de mielőtt megint visszaesnél,nézzünk valami jó kis vígjátékot. – mondta.
Aztán felkapta a laptopom és azonnal nézelődni kezdett az online filmek közt.
- Kellékfeleség? – kérdezte.
- Jöhet. – mondtam,majd rákattintott,hogy betöltsön.
- Megyek,csinálok kukoricát. – mondta,majd nyomot a homlokomra egy csókot.
A kukorica megérkezése után összebújtunk az ágyban,és együtt röhögtük végig a filmet.
Sajnos valamikor a film közben bealudtam,szóval reggel arra riadtam fel,hogy elaludtunk.
Vagyis én ezt hittem,de Aron elfelejtett szólni,hogy ő eldöntötte,hogy a héten nem megyünk már suliba. A legjobbkor. Mikor mindenből lezárnak. Bár már szinte mindegy volt. Bár jobb volt,hogy otthon voltunk,de még képtelen voltam bemenni Annához. Idő kell ehhez. Addig is olvasgattam,pihentem,és próbáltam kitisztítani a fejem,mert hatalmas kavarodás volt benne. Vagyis még van is,de haladok.
Nyugtatom magam,hogy Anna bizony hamarosan jobban lesz,és valamikor megleckéztethetjük végre Ivettet. Nagyon várom már azt a percet. Nem vagyok épp egy vallásos típus,mert nem olyan neveltetést kaptam,de most fohászkodom Istenhez,hogy Anna ébredjen fel. Őt nem veszíthetem el.
Szombaton Aronnal vásárolni mentünk reggel,mert délután végre bemegyünk Annához,vettünk neki pár cuccot. Nasit,gyümölcsöt,olvasni valót,én vittem még a telefonját is. Aronnal miközben sétáltunk az áruházban szóba jött a szünet.
- Szóval nem tudod,de – kezdte – Bálint azt tervezte téli szünetre,hogy mi négyen és még a két barátom tudod Balázs és Botond. – mondta. Én meg kérdőn néztem rá,mert hirtelen nem ugrott be kikről van szó. – Tudod,akikkel még fociztunk! – mondta,és ekkor beugrott. Őket nagyon bírtam.
-  És hova terveztétek? – kérdeztem.
- Kehidakustányra. – mondta.
- Egészségedre. – mondtam neki,mire furán nézett rám,majd elröhögte magát.
- Ez egy tök szép kis hely! És van egy oltári nagy fürdőjük,ami hihetetlen szép! Találtunk ahhoz közel egy szállást olcsón. 8 személyes a ház,szóval plusz két ember is jöhet. Ha gondolod Rebeka és Dani is jöhet.
- Rendben,és meddig maradunk? – kérdeztem.
- Szilveszter előtt elutazunk máshova,de az meglepetés,hogy hová. – mondta.
- És ha Anna nem ébred fel? – kérdeztem.
- Hétfőn megyünk csak. Addig van idő. Reménykedünk. – mondta. – Én hiszek benne,hogy Anna felébred! – mondta reménykedve.
Én belementem ebbe az egészbe,és reméltem Anna jól lesz! Nem csak az út miatt,hanem ,mert iszonyatosan hiányzik. Aztán bementünk a kórházba vagy két szatyornyi holmival Annának.
Mielőtt beléptünk Aron lenézett rám,és megszorította a kezemet. Vettünk mindketten egy mély levegőt,és beléptünk. Anna még mindig ugyan úgy feküdt ott,mozdulatlanul. Vettem még egy levegőt,mielőtt térdre rogyva elkezdtem volna sírni. Inkább elkezdtem beszélni.
- Anna,nagyon remélem,hogy hallod amit mondok,mert tudod nagyon rossz,hogy így látlak,hogy nem beszélsz. – mondtam nevetve,könnyek között. – Jó lenne,ha felébrednél,mert meg kell majd beszélnünk pár dolgot. – mondtam. – És képzeld,Bálinték elvisznek minket a szünetbe,hová is? – fordultam Aronhoz kérdőn.
- Kehidakustány. – mondtam mosolyogva. Hiába ezt a nevet sosem fogom megtanulni.
- Remélem,hogy felébredsz,és bulizunk egy hatalmasat! – mondtam. – Hiányzol. Kérlek,ébredj fel. – mondtam. Vagyis inkább kérleltem. Már kezdtem egy kissé bedilizni.
- Olvassak fel neked az újságból? Képzed Taylor Lautner egy új filmben játszik majd. – mondtam nevetve,és reméltem,hogy legalább erre felébred,de semmi. Mára ennyi volt. – Aron,menjünk,kérlek. – kérleltem Aront. Kiléptünk,és fura,nem omlottam össze. Sőt,szinte jobban éreztem magam. Vajon mennyi az esély arra,hogy Anna hamarosan felébred? Én hittem benne,hogy hamarosan együtt bulizhatunk. Reménykedtem. Hazamentünk Aronnal és én nem tudtam magammal mit kezdeni.
Látványosan szenvedtem.
- Mért nem pakolsz inkább be? – kérdezte Aron. – Ha Anna nem ébred fel,akkor ketten megyünk.
- Jó ötlet ez? – kérdeztem vonakodva. – Mi van ha valami baj történik mikor mi elmegyünk? Úgy nekem bűntudatom lenne és… - de nem hagyta,hogy befejezzem,mert odalépett hozzám,és a két keze közé fogta az arcomat.
- Nem fog semmi baja esni neki! Túl fogja élni,fel fog ébredni! – mondta Aron. Lenéztem,majd fel rá,és megcsókoltam,aztán elkezdtem bepakolni.
Vasárnap reggel. Egész nap a telefonomat néztem,hogy hátha Bálint hív. Dél előtt nem sokkal hívott is. A telefonom csak két percre hagytam kint a konyhába,de amit meghallottam,hogy csörög kiviharzottam és felvettem.
- Mi a helyzet? – kérdeztem köszönés nélkül.
- Felébredt! – kiabálta a telefonba,én pedig sírva fakadtam az örömtől. – Viszont kis híján meghalt volna,ha én nem vagyok itt. Leállt a szíve,és ezek az orvosok még újraéleszteni sem tudnak rendesen. Komolyan már majdnem agyvérzést kaptam. Bent akarták tartani megfigyelésre,de saját felelőségre haza hoztam,mert ezek nem orvosok. Viszont holnap mi még nem megyünk veletek,de később tuti,hogy utánatok megyünk. Pihennie kell. – mondta,és miközben mondta,az én szívem is megállt egy pillanatra,
- Persze,megértem,de legalább jól van,csak ez számít. – mondtam és közben fülig ért a szám.
- Akkor viszlát a pár nap múlva Ami. – tette le Bálint. Aron épp ez után sétált be a bejárati ajtón,mire én a nyakába ugrottam. Majdnem eldőltünk. Nagy volt a lendület. Upsz.
- Felébredt! – kiáltottam,majd megcsókoltam. Aron meg megszeppenve nézett rám,majd nevetésbe törtük ki mindketten. – Bocs,kissé elkapott a hév,csak boldog vagyok miatta nagyon! – mondta,és közben belepirultam ebbe a mondatba.
- Örülök,hogy végre boldog vagy! Én is az vagyok. – mondta. – Akkor ők is jönnek holnap?
- Nem,még nem,de utánunk jönnek később. – mondtam.
- Szuper! Akkor szólok a srácoknak,hogy pakoljanak! – mondta,majd azonnal telefonjáért nyúlt.
Én szinte majd kibújtam a bőrömből,az örömtől. Annyira örültem,hogy Anna jól van. Holnap pedig közösen nyaralunk,ami még szuperebb!
- Akkor Annáék jönnek? – kérdezte Aron. Na ezt elfelejtettem.
- Ő,nem szóltam még nekik. Majd most! Nemsokára hazaérnek. – mondtam. – De most ennek örömére nem megyünk,és eszünk valami finomat? – fontam a nyaka köré a karjaimat,és kérleltem.
- Akkor már rendeljünk inkább. Mit kérsz? – kérdezte és már hívta a helyi kajáldát.
- Egy hamburgert és egy gyros tálat. – mondtam és próbáltam közben szépen nézni rá.
Felvonta a szemöldökét,de szerintem lassan megszokja,hogy mennyit eszek. Később Dani és Rebeka is hazajöttek.
- Te figyi Rebeka… - kezdtem azonnal amint beléptek az ajtón. – Holnap megyünk nyaralni és azt szeretnénk kérdezni,hogy van – e kedvetek velünk jönni? – kérdeztem.
Mindketten nagy meglepett szemekkel bámultak rám,majd összenéztek. Dani válaszolt.
- Nekem van. Reb? – kérdezte.
- Nekem is van,felélem mehetünk. Hová amúgy? – kérdezte.
- Hová is Aron? – kiabáltam neki a szobámba.
- Kehidakustányra. – kiabált vissza nevetve Aron és fogta a fejét mikor kilépett a szobámból.
- Na,szóval oda! – mondtam nekik.
- Szupi,akkor pakoljunk! – mondtam Rebeka Daninak.
Tíz perccel ez után megérkezett az ebédünk is,nekem amit kértem,és még három doboz pizza a többieknek. Aron még mindig nem érti, idézem : „Hogy férhet egy ilyen pici lányba ennyi kaja?!”.
Erre csak megvonom a vállam,és tovább eszek. A délután többi részében jókedvembe énekelve takarítottam végig a lakást. Aron ezen jót nevetett,persze azt később közölte velem,hogy videózott is.
Estére totál elfáradtam. Elmentem még futni is,csakhogy ne akarjak annyira Annához menni. Futás közben is nehéz volt megállnom,hogy ne forduljak balra hozzá. Várnom kell még. Neki pedig pihennie kell. Aront meggyőztem,hogy had vezessek én odafele. Imádok hosszú ideig vezetni. Száguldozni a fehér kis jószágommal. Igaz gyalog gyorsabb lennék,viszont elfáradnék,plusz az emberek akik észrevennének diliházba zártatnának,vagy épp őket,szóval maradok az autómnál.  Reggel totál izgatottan ébredtem,és szinte azonnal indulni akartam. Mint kiderült,mi visszük Balázst és Botondot is.
Nos mondanom sem kell,az oda utunk elég érdekes volt. Aron még anno beavatta őket az egész sztorinkba.
- Hé Ami! Ugye ha odaértünk nyomsz egy szkandert velem? – kérdeztem Boti.
- Persze. – mondtam röhögve.
- Úgyis lenyom haver! – mondta röhögve Aron. – Velem nem mertek,mi?
- Haver,te akkor is lenyomtál mindenkit,mikor nem volt még extra erőd. – röhögte Balázs.
Alig vártam már,hogy odaérjünk,mert ez a három marha kivégzett a folyamatos vihogásukkal.
Ha ment a rádióba valami csajosabb zene,ami nekem tetszett,ők elkezdték azt lányos hangon visítani.
Mikor megérkeztünk,szinte fellélegeztem. Ekkor megszólalt a rádióban a Thrift Shop – Macklemore,Ryan Lewis és Wanz  közös dala. Azonnal mondták,hogy ne kapcsoljam el. Ez parancs volt. Mindhárman egyszerre kezdték énekelni,és magukra kapták a napszemüvegüket. Nem értem ilyenkor minek szemüveg. Na mindegy. Én eközben majd megszakadtam a röhögéstől. Azonnal le kellett videóznom. Felkaptam Aron gépét,éés felvétel. Mikor vége lett a számnak röhögve megtapsoltam őket és csak ennyit mondtam: - Srácok,remélem tudjátok,ez Youtube gyanús!
Mindhárman hátra hökköltek,majd vállat vonva kiszálltak. Azt hiszem szeretnének híresek lenni.
A szállás elég puccos hely volt. Amerikai konyhával (tipikus Aron), meg mindennel.
Boti és Balázs elfoglalták a legszebb kilátással rendelkező szobát. Ha már nem engedtek oda minket,akkor legalább had lőjek egy pár jó képet. Nos persze ez velünk együtt nem volt egyszerű,mert direkt belemozogtak a képeimbe. A 15. próbálkozásra már pipa voltam,szóval megfogtam őket,és kidobtam a szobából. Addig csináltam pár képet,aztán visszaengedtek. Boti a vállát fájlalva mondta:
- Szerintem inkább hagyjuk a szkanderezést,mielőtt eltörnéd a karomat. – mondta.
- Betojtál? – nevettem fel.
- Őszintén? Be. – mondta ki, én pedig jól kinevettem.
- Legalább őszinte vagy. – mondtam,majd megpaskoltam a vállát,ő pedig ettől összerándult.
– Nyugi,nem bántalak. – tettem fel mindkét kezem. Átmentem a mi közös szobánkba. Aron épp kicsomagolta a cuccait.
- Hallottam elintézted őket. – mondta mosolyogva.
- Remélem nem fognak ezek után félni tőlem. – mondtam miközben leültem az ágyra.
- És te félsz tőlem? – kérdezte egyre közelebb,és közelebb jőve hozzám.
- Mért?Kellene? – kérdeztem vissza.
Erre Aron az arcához nyúlt és,mint egy maszkot leszedte az arcát,és hirtelen András régi gonosz vigyorával néztem szembe.
Sikoltva ébredtem fel. Csak álom. Már megint. Mi a fenét jelentsen ez,hogy megint vele álmodtam?
Aron azonnal berohant a szobába,hogy mi bajom van.
- Rosszat álmodtam. Mikor aludtam el? – kérdeztem.
- Miután fotóztad a kilátást Balázsék szobájából. Ledőltél,mert kimerített a vezetés,plusz még mi is az úton. – mondta. A vér dobogásától a fülembe még mindig alig hallottam. Lassan ezzel megutálom a kedvenc szokásomat,és nem fogok ennyit aludni.
- Nyugodj meg! Már itt vagyok,minden rendben lesz. – mondta,majd elkezdett csókolgatni.
Ezzel megnyugtatott,bár egyre jobban kezdett belelendülni.
- Aron,elfelejted,hogy nem egyedül vagyunk?? – kérdeztem tőle,mikor már kezdett kicsit messzire menni.
- Sajnos nem. – mondta,és itt abba is hagyta. – Nem gond,itt van még a közös szilveszter. – mondta.
- Szóval oda ketten megyünk? – kérdeztem.
- Igen,és karácsonykor megtudod,hová megyünk. – mondta. Már csak 4 nap volt hátra karácsonyig.
Én elhoztam a kis műfenyőnket,egy pár díszt,hogy hangulatosabb legyen. Mivel a hó épp most kezdett elolvadni így karácsony előtt,ezért feldíszítettem a házat,a fát és kipakoltam Rebeka karácsonyi extra édes süteményeit. A fiúk persze ezt megrohamozták,én pedig megfenyegettem őket,hogy Annának és Bálintnak mindenképp hagyjanak! Ők holnap jönnek.  Mikor már kezdett besötétedni kint ültünk a teraszon,a bagósok bagóztak,mi többiek élveztük a téli levegőt,ami szokatlanul meleg volt.
- Srácok! Túúl nagy a csend! – mondta Boti. – Ami,nem akarod kihozni a hangfalaimat és a laptopod? – nézett rám kérlelően. Én azonnal bementem érte,mert tényleg unalmas volt. Azonnal összeraktam a kettőt,és már üvöltött is az Afrojack, Dimitri Vegas,Like Mike, NERVO – The Way We See The World című száma. A négy fiú örült táncba kezdett,amin mi Rebekával jót nevettünk,de végül beadtuk a derekunkat és mi is elkezdtünk táncolni. A szám közepe fele egy autó megállt a felhajtón. Bálint és Anna szálltak ki az autóból. Bálint táncolva lépett be már a kapun,Anna pedig felém rohant és én is felé. Amikor megöleltem annyira boldog voltam! Itt van,és jól van!
- Látod,meghallottuk a zenét! Imádom ezt a számot,szóval replay srácok! – mondta,majd újra elindult a zene és együtt táncoltunk rá. Mikor vége lett a számnak megöleltük jó szorosan még egyszer egymást.
- Anna annyira hiányoztál! – mondtam neki. – Gyere menjünk be. – üvöltöttem túl a zenét.
Bevittük a csomagjaikat,majd leültünk az ő ágyukra.
- Valami el kell mondanom,amit már te is elmondtál… - kezdtem,és már ebbe a mondatba belepirultam.
- Ez komoly Ami? Ugye elmentél már orvoshoz utána? – kérdezte.
- Persze! Én nem Te vagyok! – mondtam.
- És mikor? – kíváncsiskodott.
- Egyik este velem zuhanyozott. Nos,utána. – mondtam még mindig cékla lila fejjel.
Anna felvisított,majd váratlanul megölelt. Nos el sem tudom képzelni neki mért öröm,hogy elvesztettem a szüzességem,de mindegy,had örüljön.
- Veled minden oké? Tulajdonképp mi is történt veled? Emlékszel rá? – kérdeztem.
- Némileg emlékszem. Ivett keze természetesen benne van. Épp futni voltam,és ő adott nekem egy üveg vizet,mikor összefutottunk. – mondta.
- Anna…te teljesen normális vagy?! Sem idegentől nem fogadunk el semmit,pláne nem ellenségtől! – ordítottam le a fejét.
- Hülye voltam,sajnálom. – mondta,mint egy kisgyerek. Nekem ezek után leesett minden. Elkaptam Anna csuklóját és erősen megszorítottam.  Ő pedig ki tudta húzni magát a szorításomból.
- Ez nem lehet igaz… - suttogtam,majd kifutottam Bálintért és berángattam.
- Ő is olyan már. Ivett őt is átváltoztatta. – mondtam. – Gondolom remélte,hogy meghal.
Bálint is letesztelte és sajnos igazam volt. Persze ennek Anna marhára örült,hogy állítása szerint,már nem lóg ki a sorból köztünk. Ez engem teljesen lesokkolt. Megint dühös lettem. Szívesen elfutottam volna most Ivetthez,és kitekertem volna a nyakát. Mért kellett Annával is ezt tennie?!
Aron is azonnal bejött Bálint után. Kérdőn nézett körbe.
- Anna is olyan lett,mint mi. Ivett tette. – mondtam Aronnak,aki a döbbenettől nem tudott mit mondani.
- Anna erről nem tehet,te is tudod. – mondta. – Ne idegesítsd fel magad ezen,ne rontsa el ez a pihenésünket. – mondta. Kissé lehiggadtam. Anna persze nagyon örült az erejének,én viszont nem.
Mindenki örül,ha mutáns lehet. Nem értem őket. Én bármit megtennék,hogy újra normális legyek!
Végül mikor csillapodtak a kedélyek,mindannyian együtt buliztunk kint,amíg bírtuk a hideget.
Este Aronnal a laptopon néztünk valami iszonyat beteg horrorfilmet. Most az egyszer engedtem neki.
- Olyan ijesztőek ezek a filmek! És nekünk pont egy idegen helyen kell ilyet néznünk. – mondtam.
- Bújj ide,ha félsz! – mondta,de le nem vette a szemét a képernyőről.
- Te nem félsz tőlem? – kérdeztem. Na most az egyszer emelte le a tekintetét a laptopról.
- Mi? Mért félnék? – kérdezte vigyorogva.
- Hát... nem így ismertél meg. Aron én… megöltem egy embert! Ez nem számít? – kérdeztem.
- Igen,változtál,ez tény. De csak felnőttél. Fel kellett nőnöd,mert már a szüleid nincsenek veled. Nem egy embert öltél meg,hanem egy patkányt. Ő megérdemelte. Csak azt kapta amit a karmától visszakapott volna idővel. Én szerettelek mikor megismertelek. És ez azóta napról napra erősebb érzés lesz. – mondta és erősen megcsókolt. Ha valaki szeret,tényleg elfogad a hibáinkkal együtt.
Kell ennél több? Nem hiszem. Ő az egyetlen nekem.
Már csak 3 nap karácsonyig. Mire felébredtünk olyan hatalmas hótömeg esett le,hogy még ekkorát sosem látott egyikőnk sem. Karácsonyi hangulat hiányom volt? Visszavontam! A fiúk hólapátolással kezdtek. Cserébe é főztem nekik ebédre a mézes – mustáros csirkemellet. Leültünk délben az asztalhoz,és együtt ettünk,mint egy nagy család. Szinte könny szökött a szemembe,mikor visszaemlékeztem arra,mikor még tényleg volt családom. Amikor még apu is élt,vagy mikor anyu szénné égette a karácsonyi csirkét. Mire feleszméltem,könnyes szemmel bámultam vissza a hét kíváncsi szempárra.
- Bocsánat,én csak … - törölgettem a szememet. – Olyanok vagyunk,mint egy nagy család,amilyen a miénk volt. – néztem Danira,aki mosolyogva bólintott.
- Ne szomorkodj Ami! Mi itt vagyunk neked! – mondta Boti és Balázs,akiktől kaptam egy nagy ölelést.
Délután mindenki nagykabátban állt,indulásra készen a helyi kis karácsonyi vásárra. Én felvettem a lapos hosszúszárú barna csízmám,fehér nadrággal,egy barna bundás kabáttal,egy hatalmas sállal,és egy sapival. Sétálva elindultunk,de kissé elszámítottuk magunkat,szóval mire odaértünk odafagytak a végtagjaink. Amint megláttunk egy forralt boros standot,azt azonnal megrohamoztuk. Én a kürtöskalácsost is,a többiek inkább a lángosost. Annyira szép volt. Fahéj illat szállt a levegőben,karácsonyi ének szólt mindenhol,az emberek is boldognak látszottak itt. Annyi szép karácsonyi kis mütyür volt kirakva. Mindenki párosával szétvált és sétálgattunk,vásárolgattunk.
Én Aron mellett sétáltam,ittam a forralt boromat,ami isteni volt. Belekapaszkodtam a kezébe,és hozzábújtam.
- Köszönöm. Ez csodálatos. – mondtam,majd megfogtam a kezét.
- Ezen nincs mit köszönnöd. Természetes dolog. – mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Kérsz a kalácsomból? – kérdeztem rá felnézve,és közben pilláztam rá,mire elnevette magát. A szeménél megjelentek azok az aranyos nevető ráncok,és az imádott féloldalas vigyor.
- Nem,edd csak meg. – mondta. Én pedig fogtam,és egy kisebb darabot a szájába tuszkoltam.
Majd megfulladt a nevetéstől.
- Hát igazán köszi,ez elég romantikus volt. – mondta röhögve,erre én is felnevettem.
- Nem is ez volt a cél. Úú nézd! Forró csoki! – mondtam,majd elrángattam a standhoz,ahol összefutottunk Botival és Balázzsal. Ők szereztek valahonnan még hozzá egy csomag mályvacukrot.
Mikor felénk fordultak mindkettő pofája televolt vele. Hihetetlenek. Ők mikor komolyodnak meg?
Bár,ezzel még mindannyian ráérünk. Miután ránk találtak le nem tudtuk őket magunkról vakarni.
Végig mögöttünk sétáltak,poénkodtak amin jókat nevettünk,de a vásár végére már kezdtek az idegeimre menni. Aron persze folyton röhögött,sőt egyszer még hátba is kellett ütnöm,mert félrenyelte az ÉN forró csokimat.
- Látod,ez azért történt,mert az enyém volt. – mondtam.
- Sejtettem,hogy megátkoztad. – mondta Aron nevetve. Aztán összefutottunk Annáékkal is akinek a fején egy panda (?) volt. Ja,vagyis egy pandás sapka. Anna azonnal odajött,és elhúzott a srácoktól.
- Na fiúkák,a lányok most lelépnek. Most két team van,a fiúk és a lányok. A vásár bejáratánál találkozunk. – mondta Anna,és már úton is voltunk megkeresni Rebekát. Nem kellett sokáig keresni őket,Danit elküldtük a fiúkhoz,én pedig hallgattam Anna tervét.
- Nos Anna,mit szeretnél? – kérdeztem.
- Na! Azt találtam ki,hogy kedveskedhetnék a fiúknak egy kicsit. Én valami szexi táncra gondoltam fehérneműben… - kezdte Anna,az idióta ötletét.
- Anna…nem orgiát rendezünk,oké? Szóval szerintem ezt felejtsd el. – mondtam,mire Rebeka egyetértően bólintott. – Mert oké,mi táncolunk. Na és Boti meg Balázs? Nem szeretnék két meleggel hazamenni,mert bebuzulnak! Inkább csináltassunk valamit nekik.
- Ajj,pedig reméltem,hogy benne lesztek. – szomorkodott Anna.
- Anna,majd te privátba megcsinálhatod Bálintnak. – mondta Rebeka.
- Na nézelődjünk akkor. – mondtam,majd én elindultam egy nyakláncos standhoz.
Ilyen bőr nyakláncok voltak. Ezt szinte már el is képzeltem Aronon,szóval vettem neki egy barna bőr nyakláncot,amihez volt egy kis papírdarab,ami össze volt hajtva,és abba belerakhattam bármilyen képet,szöveget. Nekem ez tökéletesnek tűnt. Anna megvette a szexi cuccát amiben majd előad valamit Bálintnak, meg még valami apróságot. Rebeka pedig nem mutatta meg. Azt mondta nagyon titkos,majd meglátjuk ajándékozásnál. A lányoknak már megvettem otthon a Pink Sugar parfümöt,amiért mindkettőjük oda van,meg úgy szinte minden lány. Egyet fizet,kettőt kap akció volt szerencsémre. Még a két fiúnak kellett valamit szereznem. Daninak gravíroztattam otthon egy nyakláncot a „Legjobb testvér örökre” – felirattal. Nos dunsztom se volt,hogy mit vegyek a két fiúnak,szóval vettem hármójuknak (Aronnak is) egy fiús barátság karkötőt. Amin nos olyan fiús szövegek voltak,mint „Hármójuk közül a legnagyobb neki van” meg még hasonló. Egyértelmű,hogy nekik nem olyan lesz,hogy „BFF – best friends forever”. Mikor végeztünk,visszasétáltunk a találka helyére,ahol a fiúk már vártak. Náluk is volt jó pár zacskó,meg nálunk is. Mindenki egyből dugdosott mindent. Otthon meg pláne. Mindenki elvonult valahova,és vad csomagolásba kezdtek. Én inkább megoldottam ajándékszatyrokkal. Estére mindenki totál elfáradt. Erre Balázs előállt az ivós játékkal.
Azt mondta,hogy nézzünk videókat,és a videóban,az adott kiválasztott szavakat ahányszor kimondják,akkor mindenkinek inni kell,és persze nem vizet. Kezdetnek valami hülye kiscsaj sminkes videóját néztük,és a szó a termék volt. A csaj tizenötször mondta ki,ergo tizenötször húzta meg mindenki a kis feles poharát. Utána jöttek a direktbe megnézett videókat,amiket Balázs már tuti látott,és direkt nyomta be. Szóval két óra múlva szinte mindenki offosra itta magát. Körülbelül mindenen nevettünk. Ha kinéztünk az ablakon,és fújt a szél,akkor azon. Végül ki a széken,ki a kanapén,ki az asztalon (Boti) aludt. Totál elgémberedve,másnaposan ébredtem. A fejem az csak úgy sajgott. Ránéztem az órára és dél volt. Két óra múlva indultunk a fürdőbe. Próbáltam mindenkit felébreszteni időben,de esélytelennek láttam. Végül mindenki az utolsó percben kapkodott.
Kettő óra előtt egy picivel el is indultunk,mivel egy köpésnyire volt tőlünk a fürdő. Szerencsénkre nem volt olyan sok ember. Ha volt is vagy öreg volt,vagy kisgyerekek,vagy család. Az utóbbiakat irigyeltem.
Bementünk az öltözőkbe,és már az gyönyörű volt. Mindenki átöltözött,majd kint találkoztunk. Annát vissza kellett küldenem a másik bikinijéért,mert egy falatnyit vett fel. Szerencse,hogy több is volt nála.
Oké,hogy Bálintnak tetszik,de szerintem nem preferálná  ő sem a többi hímnemű társaságában,akik nyál csorgatva néznék Annát. Én a piros nagyba akasztós bikinim választottam,Rebeka egy rózsaszínt természetesen. A fiúkon nem érdekes mi volt. Csak a látvány volt fontos.
A fiúk szinte azonnal seggest vagy fejest ugrottak a medencékbe. Mi meg a három lány sikítozva
álltunk derékig a lépcsőn,hogy milyen hideg a víz. Ez a fiúknak egyenlő volt azzal a kínálkozó alkalommal,hogy szépen telibe fröcsköljenek minket. A minimum ezért az volt,hogy mindet víz alá nyomtuk egy picit. Egy fél óráig tök jól elvoltunk, labdáztunk, a fiúk nyakába ülve birkóztunk,szerény személyem a fiúkkal is birkózott. Aztán hirtelen három olyan undorító műlány lépett be,hogy hányingerem lett. Póthaj felkötve,szoli barnaság,tonna smink,kisebb bikini,mint ami Annán volt,műköröm,feltételezni merem,hogy mű mellek,és még sorolhatnám. Azt meg kell hagyni,hogy izmosak voltak. A hasuk szép lapos és izmos,és a kezük sem volt semmi. Már vártam a pillanatot mikor látják meg Aront. Három, Kettő, héé! Még az egyig sem jutottam el. Ennyit erről.
Mindhárman védelmezően a fiúkhoz úsztunk és jeleztük nekik,hogy FOGLALTAK. Nos szerintetek nekik ez számított valamit? Persze,hogy nem. Azonnal amint vízbe értek, Aront környékezték meg.
Nem akartam annyira rátapadni Aronra,szóval csak felé úszkáltam. Aron még dobálta a labdát egy darabig,majd feltűnt neki,hogy marhára ideges vagyok,mert egyre közelebb jöttek.
- Mi a baj Angyal? – kérdezte. Nem feleltem,csak néztem rá. Oldalra néztem,majd ő is követte a tekintetem. Aztán mindent megértett. Megtett felém három nagy lépés a vízbe,megállt előttem,megfogta finoman az állam és jó hosszasan megcsókolt. A három lány hangosan elkezdett hányás imitálni. Aron lassan elhúzódott tőlem,én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat, és az ölébe ugrottam. Aztán újra megcsókoltam. Bálinték már szanaszét füttyögték magukat. Valamelyik csaj megszólalt : - Nem akartok nyilvánosan dugni? – kérdezte,majd elröhögték magukat. Én még csak azért is még egyszer megcsókoltam,majd leereszkedtem róla.
- Mi a probléma? – kérdeztem. – Hölgyeim. – tettem hozzá ezt a szót még köpve.
- Menjetek szobára! – mondta az egyik szöszi.
- Hát kisanyám,elhiszem,hogy szeretnél a helyembe lenni,mint ahogy még sok lány,de nem leszel. – mondtam. Bálint hangosan fütyült,ezek meg köpni nyelni nem tudtak. – Szóval a szemeteket is le vegyétek róla. – mondtam.
- Mer’? – kérdezte a fekete. Nem csak a hajára gondoltam. A bőre is az volt. Ez kicsit odaégett a szoliba.
- Ne akard megtudni. – mondtam neki mosolyogva,ők meg egyre közelebb jöttek hozzánk.
- Mért? Mi lesz,ha el kezdünk lökdösni? – kérdezték és a többiek elkezdtek „ijedten” hátrálni.
Tudták ők,hogy a fél fogamra sem elegek. Színjáték. Legjobb. Egy picit tetettem a bénaságot,botladoztam,beleestem a vízbe meg ilyenek. Bálint már szinte alig bírta ki röhögés nélkül.
Tudta mi történik ez után. A középső feketét megfogtam a nyakánál,és szépen elhajítottam a medence másik végébe. A két szőke tátott szájjal bámultak.
- Én szóltam. – mondtam. – Viszont most,tipli van! – mondtam nekik,mire odasiettek a feketéhez,majd kimenekültek a medencéből. Bálint itt már vihogott össze – vissza,majd lepacsizott azonnal velem,meg a többiek is. Aron kábán odajött hozzám.
- Hallod,amit itt csináltál velem nyilvánosan kissé erős volt. – mondta,mire én felnevettem.
– Feljelentelek nyilvános szexuális zaklatásért. – mondta nevetve.
- Nem teheted,mert tudom,hogy élvezted. – mondtam,majd megcsókoltam.
- Na jó,lebuktam. – mondta nevetve a csókunk közben.
Ezek után ismét jól szórakoztunk a vízben. A lányokkal megtámadtuk a meleg vizes medencéket.
Hamar elment az idő,hétkor már mentünk is haza. Nos úgy volt,hogy másnap is még ide jövünk vissza,csak kitiltottak minket,hála Botinak és Balázsnak. Okok: medencébe vizelés, napozóágyak rongálása,a csoki automata feltörése. Nos köszönet nekik,most kereshetünk más programot holnapra.
Bosszúból nekik kellett mosogatni,mikor hazaértünk. Ami utólag rossz döntés volt,mert úszott a lakás miattuk. A tulaj tuti örülni fog ennek. Szóval a takarítás is még az én saram marad. Szuper.
Hulla fáradtan vágódtam be az ágyba Aron mellé. Aki egyből rám mászott,és nem engedett el.
- Aron,ne most. – mondtam. – Hulla vagyok.
- Hát,ma a medencében nem épp tűntél hullának. – mondta mikor már leszállt rólam.
- És ez baj? – kérdeztem.
- Nem,csak nagy volt a közösség. Szívesen ki küldtem volna mindenkit egy órácskára. – mondta nevetve. Én is felnevettem.
- Emlékezz,ott van még a szilveszter. – mondtam. – És holnap után,végre meg tudom,hová viszel.
- Meg bizony. – mondta majd nyomott a homlokomra egy puszit és lekapcsolta a villanyt.
Reggel korán ébredtem,hogy keressek valamit arra a napra. De nem találtam semmit. Mire Aron felébredt,én a konyhába ültem,és fogtam a fejemet.
- Feladom. Valami terv mára?  - kérdeztem Aront.
- Már van. Megyünk Hévízre,az egyik fürdőbe. – mondta,mire nekem leesett az állam.
- És ezt tegnap nem tudtad volna közölni,még mielőtt felkeltem azért,hogy keressek valamit?! – kérdeztem.
- Bocsánat. – mondta nevetve,mire csúnya pillantást lövelltem felé,mire abba hagyta.  – Csinálok reggelit. – mondta,majd adott egy puszit. Gondolom erről mindenki tudott,csak én nem.
Igazam lett,a többiek már úgy ébredtek,hogy mindent tudtak. Ez nem ér!
Délben már úton is voltunk. Egy húsz perc,fél óra alatt oda is értünk. Balázs két órás dubstep remixét kellett az oda útig hallgatnunk. Micsoda szerencse,hogy hamar odaértünk.
Ez a fürdő vetekedett az előzővel. Bár nekem mindkettő csodálatos volt. Itt viszont iszonyat sok ember volt. Oké,egy háromig megvoltunk,de utána még több ember jött,és már nem bírtuk a tömeget.
Háromkor húztunk is vissza az ideiglenes otthonunkba. Szép hely,viszont ma tömve volt.
Hazafele bementünk a helyi kisboltba,hogy megvegyük a csajokkal a karácsonyi lakomához a hozzávalókat. A srácok meg a pia felelősök voltak. Nos ez holnap kiderül,hogy jó döntés volt – e.
Amint visszaértünk elkezdtük holnapra csinálni mindent. A fiúkat kizavartuk inkább,had csináljanak a hóba bármit,csak ne lábatlankodjanak itt. A töltött csirkét előkészítettük a holnapi sütéshez,Rebeka ámerikái pálácsintát csinált limitált karácsonyi kiadásban. Elég gusztusosan nézett ki,szóval ezt el kell rejtenünk holnapig. Én csináltam a gyümölcskenyeret,amit még anyu tanított nekem,mikor kisebb voltam. Anna meg jóformán semmit nem csinált. Na jó,de. Ő rakta nekünk be a rosszabbnál rosszabb karácsonyi zenéket,amikre ő összevissza ugrált vagy táncolt. Mikor már majdnem kész voltunk az ételekkel a fiúk belopakodva oda somfordáltak hozzánk,hogy egy kis havat tegyenek a pólónkba.
Nos,nem kellett sok,Annával elkaptuk mindet,és a gatyájukba raktuk a havat. Túlélik. Mi totál kifáradtunk,szóval nap végére ismét hulla voltam. Bár már annyira vártam a holnapot. Karácsony!
Bár lehet,hogy nincs már rendes családom,de a barátok pótolják ezt nekem. Szóval már Aront is majdnem leütöttem mikor húzta az agyam,hogy találgassak,hogy hová megyünk. Persze nem árulta el. Szóval inkább megdobtam erősen egy párnával,és aludtam.
Reggel izgatottan ébredtem. Már koránt kint voltam,és neki láttam az ebédnek,hogy kész legyek időben. Közben halk karácsonyi zenét hallgattam,és össze – vissza táncikáltam. Valamelyik szám közepén pont nagyon beleéltem magam,mikor valaki elkapott hátulról,és megpörgetett.
- Boldog karácsonyt Angyalom! – mondta a valakim a fülembe.
- Neked is! – mondtam,majd megpusziltam.
- Mi lesz az ebéd? – kérdezte körbe – körbe járkálva a konyhába.
- El a kezekkel! – mondtam,mert már nyúlt volna mindenhez. – Egyébként töltött pipi. – mondtam.
- Nekem elég vagy te is pipinek és ebédnek is. – mondta , majd rácsapott a fenekemre. Merész húzás.
Én meg fogtam,és odacsaptam neki a konyharuhával. Csak akkor hagytuk abba,mikor felkapott és már azzal fenyegetett,hogy kidob a hóra. Gonoszkodik velem itt karácsony napján.
Aztán délbe ébresztenem kellett az egész bagázst,mert jól bealudtak. Kómásan ébredtek,aztán leesett nekik,hogy karácson van,így máris boldogabbak lettek. Az ebéd is addig a pillanatig volt meghitt,míg Boti és Balázs nem kezdték el az abc-t mondani. Helyesbítek,böfögni. Legalább egy fél óráig tartott.
Aztán egy csomó édességgel,finomsággal beültünk a tévé elé,és néztük a szegényes karácsonyi műsorkínálatot. Végül inkább laptopon néztük a Shrek Karácsonyi külön kiadását.
Én már komolyan nem tudtam,mit csináljak 8 óráig. Aron azt mondta,akkor ajándékozunk. Én már 50-kor ott ültem a pici fa mellett,és vártam. Aron direkt kivárta a pontos nyolc órát. Szemét.
Aztán elkezdtük. Vagyis én túlbuzgó kezdtem el.
- Nos,akkor én kezdem. Nagyon – nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! Én azt hiszem akkor a maradék családommal kezdem. Az igazi családtaggal,mert sajnos ti csak fogadottak vagytok. – mondtam nevetve. Odaléptem Danihoz.
- Boldog karácsonyt bátyus. – mondtam,majd odaadtam neki,és a nyakába ugrottam,és olyan szorosan megöleltem,ahogy csak bírtam.
- Neked is Ami! – mondta,majd a kezembe nyomott egy dobozt. Nos később fény derül a tartamára.
- Akkor most csajszik,ti jöttök. Rebeka! Tudom,hogy a kapcsolatunk,nem indult túl jól,de már a családomhoz tartozol,mert a bátyámmal vagy,szóval, boldog karácsonyt. – mondtam.
- Viszont kívánom neked is Ami. – mondta,majd egy zacskóba egy 100 darab színből álló szemhéjfesték.
- Úristen,köszönöm! – mondtam. Válaszul megölelt,majd nyomott az arcomra egy puszit.
Annához léptem. Szavak nélkül,csak megöleltem,és odaadtam neki a zacskót.
Odáig volt a parfümért,de könnyes lett a szeme,mikor meglátta a titkos ajándékom. Egy fotóalbum,tele a közös fotóinkkal a barátságunk legeleje óta,kisebb szövegekkel mellette.  Én tőle,egy gravírozott nyakláncot kaptam,amibe egy végtelen jel volt belegravírozatva és szív alakú volt. Benne pedig az első kiskori közös képünk volt,és egy mostani. Tátogtam neki egy köszönömöt,és megöleltem könnyek között.
Odaléptem a két marhához,és odaadtam a közös ajándékukat,amihez vettem még nekik egy üveg piát,majd belebokszoltam a vállukba,de megöleltem őket.
- Karácsonyt’ Ami! – mondták,majd adtak egy zacskót. Nem volt becsomagolva. Egy guminő.
- Kössz srácok,de ez lehet,hogy nektek kéne. – mondtam inkább.
- Poén Ami! Tartsd meg! Emlék tőlünk,neked. – mondták,én meg inkább csak vállat vontam.
Azokon jót nevettek,hogy mik voltak a karkötőkre írva. Aztán Aronhoz léptem.
- Boldog karácsonyt. – mondtam,majd a kezébe nyomta,a dobozkát. Benne volt a 3. karkötő,és a nyaklánc.
- Olvasd el az üzenetet is benne. – mondtam. Mosolyogva kinyitotta,majd miután elolvasta magához húzott.
- Köszönöm. Boldog karácsonyt neked is Angyalom! – mondta,majd egy ajándékszatyrot kaptam.
Benne egy boríték volt,és még egy kisebb doboz. Először a kis dobozt nyitottam ki. Egy karkötő volt benne,amit feltételem,hogy ezüstből van,és egy szívecskében a kezdőbetűink,vagyis Dupla A & A betűk. Végül véégre kinyitottam a borítékot. Azonnal a nyakába ugrottam mikor megláttam hová megyünk. Spanyolország! Palmaz Mazas** - Marollca. Egy hetes üdülés.
- Egy hétig leszünk ott? Ott kezdjük az újévet? – kérdeztem.
- Of course. – mondta azzal az imádnivaló amerikai kiejtésével. – Nézd! – mutatott fölénk. – Fagyöngy. – mondta,majd megcsókolt olyan hosszasan,hogy a többiek már köhögni kezdtek. Hangosan. Mikor csúnyán néztem rájuk,akkor csak a megfázásra fogták. Persze. „Megfázás”.
Anna a fiúk nagy részének alkoholt vett,Rebekának pedig egy szép táskát. Ez tőle nagy szó,mert ő még mindig nem szereti őt annyira. A fiúk poén ajándékokkal lepték megy egymást,mint pl. fapina és a többit inkább hagyjuk. Bálint Annának egy csodálatos mobilt vett,aminek a hátlapjába bele volt vésve egy képük. Dani és Rebeka nagyon sunyítottak. Végül mikor mindenki őket bámulta,Rebeka megszólalt: - Nos,szeretnék bejelenteni valamit. Ami egyben Dani ajándéka is. – mondta,majd felé fordult.
- Dani,én…terhes vagyok. – mondta ki. A döbbenetet szinte tapintani lehetett a szobába.
Erre Dani válasza az volt,hogy odavezette az ablakhoz,és elhúzta a sötétítőt.
Az udvaron kint pici mécsesekkel volt kirakva,hogy: Will U Marry Me,Reb? és egy szív a végén.
Rebeka azonnal sírni kezdett,és bólogatva mondott igent,és a nyakába ugrott Daninak.
Hát ezt még én is megkönnyeztem. Ezek után mindenki gratulált,és indult a buli. Még csak holnap indulunk haza. Aztán majd holnap mondhatjuk,hogy részegen ki visz majd haza? Az ajándék piák fele elfogyott,a hangulat pedig felfelé fokozódott. Végül valamikor hajnalba mindenki kidőlt.
Én is kissé másnaposan ébredtem,mert a pia fejbevágott. Délben ébredtem. Még jó,hogy csak ötkor megyünk. Addig is pakolásztam,és már haza akartam menni. Vagyis inkább szilvesztert akartam.
Már most érzem Spanyolország illatát. Vigyázat Spanyolország,jövünk! 

Hamarosan jön a folytatás,ahol már a spanyolországi szilveszter jön! :)

Revolution - part 3

Folytatás! :) Na most értem el ahhoz,hogy idáig írtam a történetet. Persze itt még nincs vége! :D
Csak idáig jutottam most. :S Nem tudom,hogy mennyire tudom majd folytatni, ÉN IDIÓTA kiszedtem a laptopom billentyűzetéből az 'L' betűt,mert koszt akartam kiszedni belőle. XD Looseer vagyok,no mind1..:D
Szóóval most elég nehéz írnom,mivel senkinek sem sikerült visszaraknia x'D.  Nembaj,majd próbálkozom! :D Addig is olvassátok a folytatást! :)

3. Fejezet – Amikor egy őrangyal mindent elfelejtett…

       Elkísértem Rebekát bevásárolni,és gondoltam felhozom neki a témát,hogy holnap haza szeretnék utazni.
- Rebeka… - kezdtem. – Holnap hazautazom. – mondtam ki,mikor ő épp a konzervek közt válogatott. Megakadt a keze a mondatom hallatán.
- Miért? – kérdezte.
- Mert semmi értelme annak,hogy én itt vagyok. Csak szenvedek. Nem fog emlékezni. – mondtam.
- Figyelj,megértelek,de Ami hidd el,én látok rá esélyt,hogy emlékezzen! – lelkesedett Rebeka.
Vettem egy mély levegőt. – Én nem. Nem hiszem,hogy fog. Szeretne emlékezni,de nem fog. Szóval szeretnék hazamenni. – erősködtem.
- De Ami… - kezdte Rebeka,de én félbeszakítottam.
- Rendes vagy Rebeka,de nem. Holnap visszautazom. – zártam le a témát.
Mikor hazaértünk,azonnal beültem a laptopom elé,hogy átrakassam jegyemet holnapra. Csak nem volt sehol elérhető wifi,és csak Aronnak volt mobilnetje. És épp használta a saját laptopján.
- Hé,kölcsönkérhetem majd a netet? – kérdeztem zavartan.
- Persze,de nyugodtan használhatod az én laptopomat is. – mondta. Vonakodva,de odamentem.
Odafordította felém a gépet,én pedig elkezdtem bepötyögni a weboldalt. Láttam,hogy nézi,hogy mit csinálok. Nos,szerintem mindenki utálja,ha nézik miközben csinál valamit a gépen. Ezzel én is így voltam,de nem akartam megsérteni,meg már haza akartam menni. Láttam,hogy felvonja a szemöldökét.
- Mért rakatod át a jegyed? – kérdezte.
- Haza akarok menni. – válaszoltam az adataimat pötyögve.
- Miattam? – kérdezte. Na most én vontam fel a szemöldököm. Ez meglepett.
- Mért pont miattad? – kérdeztem vissza.
- Nem feleltél a kérdésemre. – vágott vissza.
Nem feleltem. Nem volt publikus az ő számára,hogy mért nem maradok. Persze,mondhattam volna,hogy „Mert mindennél jobban szeretlek,de te semmire sem emlékszel,ja és a barátnőd vagyok amúgy totál mellékesen”.
- Szóval miattam… - mondtam.
- Nem! – vágtam rá kicsit túl gyorsan.
- Ne menj! – mondta. Mért akarja,hogy maradjak?
- Nem tudok segíteni,hogy emlékezz,sajnálom. – mondtam.
- De tudom,hogy tudsz! Még ha te erről nem is tudsz. – mondta. – És mert bírlak. – mondta.
- Ezért maradjak? – mosolyodtam el.
- Kérlek. – mondta egy szinte már majdnem hasonló régi Aronos mosollyal,ami meggyőzött engem két másodperc alatt.
- Jól van. – adtam be a derekam,majd bezártam az ablakot. – Akkor köszi,csak ennyit akartam.
- Nyugodttan netezz csak. – mondta.
Hát jó. Gondoltam akkor felnézek gyorsan közösségire,csekkolom az leveleimet,meg ilyenek.
Aron szeme megakadt a profilképemen. Még az anno Horvátba készült közös képünk nyárról.
Kicsit elfordítottam a laptopot,és leszedtem. Gyanítom,hogy nem nézegette a közösségi profilját,szerencsére az enyémet sem. Bár az  enyémen most már nincs semmi.
Viszont az övé volt egy kép rólam,a számomra ismeretlen amerikai barátai számára amit még úgy tett fel,hogy „my life ©”. Remélem nem találja meg ezt a képet. – Köszi,tényleg. – mondtam,aztán már tényleg visszaadtam neki a gépet. Kimentem és szóltam Rebekának,hogy akkor mégis maradok.
Ő persze ennek nagyon örült,és sejtette,hogy Aronnak ehhez van némi köze. Viszont attól még halálra untam magam. Két könyvből az egyiket már kivégeztem,a másik is hamar meglesz,szóval nem tudom,mihez fogok utána kezdeni. Kiültem az udvarra,és átnéztem a régi képeket a laptopomon.
Kíváncsi lennék,vajon Aron ettől emlékezne –e. De nem szabad neki ezt meglátnia. Közben a gép jelzett egy nyílt hálózatot,amire azonnal csatlakoztam. Felmentem skypera,Anna azonnal videóhívást indított.
- Mi újság csajszi? – kérdezte. – Eléggé meggyötört arcod van.
- Semmi jó. Haza akartam utazni tegnap,de Aron meggyőzött. Szeretne emlékezni. – mondtam.
- Hát akkor segíts neki! – mondta.
- Nem! Ilyenkor hagyni kell az amnéziásokat,nem szabad bolygatni őket. – mondtam.
- Ne csináld már! – mondta.
- Kérlek beszéljünk másról! – kérleltem.
- Jól van. – mondta majd témát váltott.
Egy bő másfél órát beszéltünk,aztán letettük,mert Annánál bőven estefelé járt az idő,itt meg még csak délután volt. Gondoltam amíg még itt egész jó idő van,decemberhez képes,na jó annyira mégsem,de kabátban,sállal,egy gőzölgő forró csokival ki lehet bírni. Félreraktam a laptopom,aztán kezembe vettem a Vaskirályt. Mikor már elfogyott az innivalóm,és kezdtek elfagyni az ujjaim,összefagyva bevánszorogtam a lakásba. Rebeka házi pizzát készített vacsorára. Nyami. Apró örömök.
Felkaptam a tálcámra két szeletet,majd bementem a szobámba. Aron még most is ott volt.
Kicsit meglepődtem,de örültem. Leültem az ágyamra,majd a laptopomon elindítottam egy Így jártam anyátokkal részt. Amikor Aron meghallotta,hogy mit nézek,megkérdezte,hogy nem gond,ha beül mellém,és ő is nézi – e ,mert imádja. Mintha nem tudnám,hogy imádja.
- Persze. – csúsztam az ágy belső szélére.
Röhögve néztünk végig vagy három részt. Deja vu érzésem volt egy kicsit. De csak egy pillanatig.
Régen ez úgy volt,hogy a mellkasra hajtottam a fejemet,és úgy néztük. Most meg,mint két távoli barát.
Persze ez is csodás volt,csak nagyon furcsa és idegen volt az elmúlt másfél év után.
Rebeka hozott még be nekünk pizzát,meg üdítőt, és mosolyogva nézett ránk. Rám nézett,majd rám kacsintott. Vettem a célzást.
Később elmentem tusolni, aztán Aron is,végül csöndesen laptopoztunk a szobában,majd mindketten elaludtunk. Előre láthatólag két hétig leszünk itt. Életem leghosszabb két hete lesz ez.
A következő nap unalmasabban telt,mint az előző kettő. Kiolvastam a könyvem,vásárolgattam egy pár ruhát Rebekával,majd kölcsönadta az ő rongyosra olvasott Twilight könyvét,csak angol kiadásban.
Na,ez jó ahhoz,hogy fejlesszem az angol tudásom. Mindig is el akartam olvasni. Szóval leültem egy szótár társaságában,és nekikezdtem. Eredeti nyelven azért csak az igazi. Senki nem is zargatott olvasás közben,nagyon belemerültem. Következő nap az időjárás átváltott totális forksi  időjárássá.
Egész nap szakadt az eső,borongós volt,a napot egy pillanatig nem lehetett látni,ettől a kedvem is egyenlő lett az időjárással. Még mindig olvastam,és fordítottam a dolgokat. Közben kiírtam a kedvenc részeimet eredetileg egy füzetbe. Aron folyamatosan vígjátékokat nézett,és azon röhögött,de mivel tekintettel volt rám,így nem hallottam mit mondtak benne,mert fülhallgatón hallgatta.
Ötödik nap,szokásos tevékenységek. Olvastam,olvastam,olvastam. Hah! Hatodik napra kiolvastam a könyvet, a szótár segítségével. És baromira tetszett! Eredetin minden dolog sokkal jobb. Remélem javult az angol tudásom. A hetedik napon végre jó idő volt. Sütött a nap,nagy örömömre,amit ki is használtam,és egyedül sétálgattam a városban. Aron gépével elmentem,és egy csomó jó fotót csináltam. Mikor hazaértem,felraktam a laptopra a képeket,hogy egy kis szerkesztéssel feldobjam őket. Már este fele volt,mikor Aron bejött. Épp szerkesztettem. Meglátta a gépét az ágyamon.
Mikor felismertem a helyzetet,majd kiesett a szívem a helyéről. Most meg mit fogok neki mondani?
Mit fog Ő mondani? Te jó ég. Megfagyott a vér az ereimben.
- Az az én fényképezőm ? – kérdezte. Megkellett köszörülnöm a torkomat,hogy hang is kijöjjön a tokomon.
- Aha,nem baj,hogy kölcsönvettem? – kérdeztem vissza.
- Dehogy. – mondta,majd felkapta az ágyról. Te jó ég! Benne vannak a képek! A közös képeink,a nyaralás,minden! Mégsem kaphattam ki a kezéből. Aha,csakhogy rólam van szó,a két lábon járó szerencsétlenségről. Felpattantam kissé gyorsabban,mint szerettem volna,és kikapta a gépet a kezéből.
- Bocsi,de még kell. – mondtam,majd mikor megkaparintottam,azonnal töröltem a képeket. – Tessék. – nyújtottam neki vissza. Csak furán méregetve nézett rám,majd vállat vont,és ledőlt az ágyára.
Ez rohadt meleg helyzet volt. Mégis csak előbb haza kellett volna mennem. Ez túl veszélyes.
Alig vártam már a pénteket! Szombaton visszautaztunk! Erre vártam már mióta. Az az plusz egy hét hamar eltelt,kocsmáztunk az amcsi barátokkal,én csak a szokásos dolgokat tettem,és körülbelül ennyi. Péntek este minden cuccomat összepakoltam,és totál izgatottan feküdtem le. Honvágyam volt.
Vagy csak menekülni akartam az emlékeim elől. Szombaton kora reggel indultunk a reptérre.
Totál feldobódva ültem fel a gépre. Igen,itt még nem tudtam,hogy mi fog történni. Felültünk. Én Aron és Rebeka ültünk egy sorban,természetesen én az ablaknál. Mindhárman a saját laptopunkat nyomkodtuk,én olvastam,Rebeka zenét hallgatott,Aron non-stop gépezett. Néha – néha felé pillantottam. Talán már Londonhoz közel lehettünk,mikor Aron felébresztett. Elbóbiskoltam egy kissé.
Hatalmas szemekkel nézett rám,nekem meg gőzöm nem volt,hogy mi van. Totál kómásan meredtem a képernyőre. Ahol szembenéztem saját magammal,és a jól ismert „my life ©” szöveggel.
Torkomon akadtak a szavak,megteltek könnyekkel a szemeim,és hirtelen a gép után nyúltam,hogy törölhessem,de elrántotta a gépet. Próbáltam valamit leolvasni az arcáról,de semmi. Nem tudtam eldönteni,hogy meglepett,csalódott,vagy boldog –e. Totális pókerarc. Szuper.
- Te… ? – kezdte,de hatalmas szerencsémre landolt a gép,én pedig felpattantam,hogy leszálljunk.
Elkapta a könyökömet.
- Ami kérlek,válaszolj! – kérlelt. – Te…vagy az én…barátnőm ? – kérdezte.
Könnyes szemmel húztam ki magam a szorításából,majd előre tolakodtam. Szerintem ezzel mindent elmondtam neki. Szerencsémre a hazatartó járaton totál máshol ültünk mindhárman.
Rövid út volt,viszont más írtóra kellett pisilnem,szóval felálltam,hogy kimenjek. Aron pont a mosdó előtt ült pár sorral,mikor meglátott felpattant elém.
- Kérlek eressz el. – mondtam neki,mikor beállt elém az útba és elkapta mindkét csuklómat.
- Ami! Emlékezni akarok rád! – mondta.
- Hajrá! – mondtam,majd kitértem az útjából.
Visszafele már hagyott visszamenni a helyemre. Mikor végre leszálltunk Pesten,Dani várt ránk a kocsimmal. Néma csendben autóztunk el hozzánk. Nem vitte haza még Aront. Aron bejött hozzánk.
Bementem a szobámba,majd bevágtam magam mögött az ajtót. Aron kopogott,majd bejött.
- Ami,kérlek. Segíts nekem!  - mondta már szinte könyörgően. Idáig bírtam.
- Tényleg ezt akarod? – fújtattam idegesen. – Akkor tessék. - húztam magunk mellé a laptopom és elindítottam neki a videót,amit még ő készített a nyár végén. Ami alatt egy One direction
szám megy,és a végén még van egy vallomás,amit ő mond a kamerában. Nem figyeltem a reakcióját,csak bámultam magam elé. Mikor vége lett a videónak,lehajtottam a laptopom.
Felálltam és az ablakomhoz sétáltam. Követett.
- Ami… - mondta,de én nem fordultam meg. Ekkor elkapott a derekamnál fogva,magához fordított és hozzám lépett. Azzal a lendülettel olyan szenvedélyesen csókolt,hogy ha nem tartott volna,elestem volna. A térdeim megrogytam,akárcsak az első csókunknál. A könnyeim patakokban folytak le az arcomról,és már – már hisztérikusan nevettem fel.
- Emlékszel ? – kérdeztem mosolyogva. Megrázta a fejét,én pedig hátraléptem.
- Halványan talán,ami jó,mert lehet visszajönnek lassan az emlékeim. Viszont az egy jel neked,hogy talán nem emlékszem rád teljesen,viszont képes voltam még egyszer beléd szeretni Angyalom. – mondta én pedig újra megcsókoltam. Angyalom. Erre vágytam. Lehet,hogy nem emlékszik az elmúlt hetekre,de ismét szeret. Semmi más nem számított,csakis ez az egyetlen dolog. Szeret. Én is megint beleszerettem egy kicsit jobban. Nem tudom,hogy lehetséges –e ,de nekem mindenképpen lehetséges. Egész estig nálam maradt,amiből  szerintem Rebekáék levonták a következtetést,hogy valami történt. Mikor hazament,mondta,hogy majd még felhív,és beszélünk.
- Jó éjszakát Angyalom. – mondta,majd megcsókolt,és nyomott egy puszi a homlokomra.
Kiengedtem az ajtón,és mosolyogva fordultam vissza Rebekához.
- Nem emlékszik,viszont szeret. Újra. – mondtam,és majd szétvetett a boldogság.
Rebeka szorosan megölelt. Ő is örült velem együtt.
- Látod,tudtam én! Csak várnunk kellett. Elhiszem,hogy ez lehetett életed legrosszabb egy hónapja,de túlélted! Erős vagy! – mondta,majd még egyszer megölelt.
Annának dobtam egy gyors smst,hogy minden oké. Azonnal felhívott.
- Mi a helyzet? – kérdezte. – Emlékszik?
- Nem,de újra belém szeretett. – mondtam. Anna belevisított a telefonba.
- Tudtam én,hogy okos gyerek ez az Aron. – mondta Anna büszkén,mintha tényleg az lenne ránk.
- De megyek,beszélek vele Skypeon. Puszi. – tettem le.
Gyorsan magam elé húztam a laptopot,de még nem volt fent. Addig felnéztem közösségire,Honfoglalóra is elnéztem,ami totál új külsőt kapott,ettől teljesen elment a kedvem,szóval nem is játszottam. Fél óra múlva jelzett a Skype.
- Na,és most hogyan tovább? Hogy lesz? – kérdeztem.
- El kell mesélned mindent. – mondta. – Aztán majd eldöntök mindent.
- Hát jó,de ez egy nagyon hosszú történet. Mit meséljek? – kérdeztem.
- A legelejétől. Mikor találkoztunk. – mondta a kamerába. Mosolyogva néztem félre.
Vettem egy nagy levegőt,és elkezdtem: - Hát,az igazság az,hogy három éve osztálytársak vagyunk. Őszinte leszek,az első pillanattól kezdve beléd voltam esve. – mondtam és éreztem ahogy felforrósodik az arcom. – De neked akkor Ivett volt a barátnőd. Engem még csak észre sem vettél.
- Komolyan? – kérdezte.
- Tízedikben megkérdezte,hogy új lány vagyok – e az osztályban. – nevettem el magam kínosan,mire ő is felnevetett. – Tízedikben a sors fintora,hogy két tanórán is egymás mellé ültettek. Végül kaptunk egy közös project munkát,a tó körül. Mint kiderült,a tónál volt Ivett apjának egy titkos raktárhelysége ahol mindenféle kísérleteket folytatott. Eközben rájöttél,hogy te is szeretsz engem,valamilyen csoda folytán,és mikor én totál kiborultam,hazakísértél,bejöttél,és megcsókoltál,velem pedig megfordult a világ. – vallottam színt. – Végül kiderítettük,hogy András emberkísérleteket folytat,és hogy apámat ő ölte meg,vagyis igazából nem ölte meg,csak később. Én persze bosszút akartam,de közben kiderült,hogy anyámmal randizgat ez a féreg. Aztán rájött,hogy mindent tudunk,elmenekültünk Amerikába,én akkor ismertem meg Rebekát,aztán vissza kellett jönnünk, mert megfenyegetett.
Végül kötöttem vele egy alkut,miszerint én odaadtam magam alanyként,ha nem bántja a szeretteimet.
Rebeka állítása szerint te teljesen kiborultál mikor én így döntöttem. – mondtam és vártam a reakcióját.
- Ez most is így lenne. Az emlékeim szerint nem emlékszem rád,te érzem legbelül,hogy senki nem ismer nálam jobban. És senki nem szeret nálam jobban. – mondta,én meg elmosolyodtam,majd folytattam.
- Három szert kaptam,az utolsónak olyan hatása volt,hogy emberfeletti erőt kaptam. Erősebb vagyok,mint egy átlag ember. – mondtam. – Aztán Andrásnak ez nem tetszett,megölte az anyámat,én pedig bosszúból megöltem őt. – hadartam,és reméltem,hogy nem ijedt meg most tőlem.
- És ami mostanság történt,hogy Ivett bosszút akar,és erősebb lett,mint én,te is ilyen erőt akartál,mint ami nekem van,hogy szembeszálljunk vele,ezért színészkedtünk egy kicsit,és te „Ivettel jártál” – mondtam idézőjeles macskakörmöt mutatva. – Ezzel nem is lett volna gond,csak mikor úgy jöttél oda hozzám,hogy nem is emlékeztél rám,na akkor jutottunk el oda ahol most tartunk. Bedrogozott téged,hogy ne emlékezhess semmire. – mondtam,és észre sem vettem,hogy folyik a könnyem.
- Egy pillanat. – mondta,majd letette. Kérdőn meredtem magam elé. Mi rosszat mondtam? Megrémisztette a tény,hogy embert öltem? Ki kellett volna hagynom ezt a részt? Nem! Akkor nem lennék vele őszinte. Öt perc múlva Rebeka nyitott be a szobámba. Aron engedte be.
Szó nélkül odalépett hozzám,és szorosan magához ölelt.
- Csak hogy tudd, most,ahogy mindent elmeséltél,emlékszem. Nem mindenre,de a többségre igen. És a döntésemhez tartom magam. Beszélek majd Bálinttal. – mondta. – Iszonyatosan sajnálom. Nem akartam,hogy ezt átkelljen élned. – mondtam. – Soha többé nem kell ezt és hidd el,Ivett meg fog még ezért fizetni! – mondta,majd letörölte a könnyeimet az arcomról,aztán ráérősen,hosszasan megcsókolt.
- Aludj itt. – suttogtam.
- Maradok,nyugodj meg. – mondta. – Vigyázok rád Angyalom. – mondta,majd megpuszilta a kezem.
Szóval így szombat este újra együtt aludtunk. Emlékezett! Nos lehet,hogy nem mindenre,de mégis emlékezett a lényegre,hogy szeret! Összebújva aludtunk ezen a zord decemberi estén.
Vasárnap reggel végre vele együtt ébredtem fel. Na jó,ő ébredt fel előbb,én még aludtam egy jó darabig. Nem kérdés kettőnk közül ki a hétalvó. Kíváncsian vártam a mai terveket.
- Beszélek Bálinttal. – jelentette be. – És még a héten meglesz a,a hogy is mondjam, „átváltozásom” – mondta,mert ő magam sem tudta,mi a jó szó erre az egész folyamatra. Ahogy senki sem tudta. Totál ismeretlen ez az egész dolog.
- Egész biztos,hogy ezt akarod? Ezer százalék? – kérdeztem.
- Ha rólad van szó,végtelen százalék. – mondta,én erre elmosolyodtam. Még ma elment Bálinthoz,és megbeszélték,hogy elvileg szerda körül már jól lesz,ha holnap,azaz hétfőn megcsinálják. Kissé ideges lettem a tudattól,hogy Aron is ilyen lesz,mint én. Nem akarom,hogy ilyen legyen,de most nem tudom megakadályozni sajnos. Ezt az egész színészkedést a védelmünk érdekében csinálja. Nagy ár ez,most még Bálint és ő sem fogták fel. Elvesztik az emberi ismertetőjeleiket,mert mindannyian ugyanannyira erősek leszünk. Anna próbált egész vasárnap nyugtatni,hogy minden rendben lesz,a mai estét még együtt töltjük,utána ismét együtt leszünk. Nagyon reméltem,hogy együtt leszünk.
Közben elkezdtem azon töprengeni,hogy vajon minket tényleg egymásnak szánt a sors? Idáig amióta összehozott minket a sors,ezek után foggal körömmel harcolt,hogy mi ne legyünk együtt. Hiba,de meginogott kicsit a magabiztosságom arról,hogy mi tökéletesek vagyunk így együtt. Hát ha a sors el akar szakítani minket,hát akkor mi is foggal körömmel harcolunk ellene. Nos igen,a sors egyik cinkosának neve Pintér Ivett. Anna és Aron váltották egymást. Hat óra körül lehetett,de már korom sötét volt. Tél,de imádlak ilyenkor. Éppen akkor készülődtem rántottát csinálni kettőnknek.
- Anna gondolom mondta,hogy akkor hogy lesz. – mondta.
- Igen,tudok róla. – mondtam. – Szóval akkor ez ismét egy fogalmam sincs hányadik utolsó közös este. – sóhajtottam.
- Sajnálom,tudod jól! – felelte kicsit idegesen. Félt. Akkor szokott ilyen lenni. Félt,hogy mi lesz,ha balul sül el a mutatvány.
- Aron,ha kétségeid vannak,nem kell ezt az egészet megtenned. – mondtam.
- Nincsenek! – mondta,mintha meg lett volna lepődve.
Inkább nem firtattam neki a dolgot,mert nem akartam még most is ezen veszekedni vele. A veszekedés is olyan felesleges dolog. Az ember vagy azért teszi,mert jobban szereti a másikat,vagy büszkeségből,vagy egoizmusból. Ez a világ legfeleslegesebb dolga. Ebből a rövidke életünkből is ilyenekre pazaroljuk az időt,minthogy inkább kihasználnák minden értékes percet amit együtt tölthetünk. Arra próbáltam koncentrálni,hogy szerdán visszatér hozzám! Ha nem így állok hozzá,nem is így fog történni. – Nem lesz semmi gond! – mondogattam egész éjjel magamnak,miközben a karjaiba zárva aludtam,és már – már annyira ideges voltam,hogy éreztem ahogy könnyek futnak le az arcomon. Szerencsémre Aron nem ébredt fel erre. Pihennie kell. Kemény napok állnak előtte. Legszívesebben megállítottam volna az időt,vagy legalább lelassítottam volna. Hajnali háromig fent voltam, ő pedig fél hétkor kelt. Fáradt voltam,de ahogy ő felébredt, mágnesszerűen én is ébredtem vele. Komótosan készülődött, én pedig figyeltem. Próbáltam legalább előtte nem pánikba esni.
Megköszörülte a torkát,majd felém fordult.
- Indulnom kell. – mondta. Én pedig kiugrottam az ágyból,majd a nyakába ugrottam. Abba a pillanatban olyan mélyről feltörő zokogást produkáltam,hogy Aron ijedten nézett rám.
- Ne sírj. Visszajövök! Megígérem! – mondta nyomatékosan,én pedig próbáltam neki hinni.
- Szeretlek. – suttogtam a szemébe nézve,de alig láttam őt,mert a szemem tele volt könnyel.
- Én is. – mondta,majd lassan,hosszasan megcsókolt,aztán elindult beteljesíteni a végzetét.
Én pedig magamba roskadva,zokogva,már majdnem fuldokolva vergődtem az ágyamban.
Bálint azonnal mozgósította Annát,hogy Aron odaért hozzá. Annával egy picit jobb volt. Legalább nem egyedül ültem a csendben,hanem vele. Ehhez is kell társaság,nemde? Egy igaz barát ilyen.
Egész éjjel velem maradt. Azt mondta,az elkövetkezendő napokban nem fog elmozdulni mellőlem,nehogy valami őrültséget tegyek. Jól tette,mert ha egyedül lettem volna,ki tudja mik jutottak volna eszembe. Inkább üvöltettem a diszkó zenét a fülemben,minthogy bármi más eszembe jusson.
A következő napjaim így teltek: felkeltem Annával,ettünk,zenét hallgattam,Anna gépezett,vacsora,fürdés, és körül belül ez itt ki is fújt. Egészen szerdáig így ment. Szerdán izgatottan ébredtem. Bár kissé féltem is a végeredménytől. Mi van,ha balul sült el az egész? Én akkor komolyan nem tudom mit teszek. De az nem történt semmi. Annával izgatottan vártuk a telefonhívást egész estig. Semmi. Tizenegy körül már teljes pánikba estem,és kifakadtam Annának.
- Mért nem hívnak már?! – kérdeztem üvöltve,és bömbölve,mint egy óvodás.
- Ami,nyugodj meg! Nincs semmi baj. Holnap felhívom Bálintot. Azt írta,ma még ne zavarjuk. – mondta. Én pedig nem bírtam. Félre löktem magam elől Annát,és beleütöttem a falba. Egy szép méretes lyukat ütöttem oda. Az idegességtől még csak meg sem éreztem a fájdalmat.
- Jézusom Ami! – hüledezett. – Nem tört el a karod? – kérdezte,én pedig csak megráztam a fejem.
Elindultam az ágyam felé,majd lerogytam rá. Végül Anna babusgatásával álomba szenderültem.
Reggel fogalmam sincs hánykor Anna ébresztett.
- Ébredj. Mehetünk! – mondta boldogan,én pedig amint felfogtam az információt,amit az imént kaptam,gyorsan átöltöztem kb. két perc alatt,megmosakodtam,és már indultam is.
- Én futok,majd gyere kocsival. – mondtam Annának aki csak legyintett.
Én pedig amint kiléptem az ajtón,ahogy a csípős téli levegő az arcomhoz ért,emberfeletti erő futott végig minden végtagomon,és futásnak eredtem. Talán két perc lehetett az út. Vagy annyi se,de ez most nem lényeg.  Lihegve rontottam be a kapun,majd be a bejárati ajtón. Onnan pedig ki a hátsóudvarról vezető garázs féle helységbe. Berontottam,és két ismerős kéz ölelésében találtam magam. Aronéban. Annyira megkönnyebbültem,hogy szinte úgy omlottam a karjaiban össze,mint egy leeresztett gumilabda nyáron a strandokon. A könnyeim azt hittem soha nem akarnak elállni.
- Shh,Angyalom,már itt vagyok! Megmondtam,hogy visszatérek. – nézett le rám. Éreztem már az ölelésén,hogy erősebb lett. Ránéztem,és olyan hosszasan csókoltam meg,mint még soha.
Végül mikor már megnyugodtam,Bálinthoz fordultam.
- Minden rendben volt? – kérdeztem.
- Teljesen. – mondta. – Csak azért ma hívtunk,mert kimerítette a kín,ugye a méreg…Ezért jó sokáig durmolt,de az biztos,hogy erősebb,mint valaha. -  mondta.
Aron pedig felém fordult és így szolt:  - Szóval van kedved egy kis erőfitogtatáshoz ? – kérdezte olyan csibészes mosollyal,amitől felgyorsult a szívverésem.
- Egyértelmű. – mosolyodtam el. – De várjuk meg Annát. Mindjárt ide ér. Meg kell köszönnöm neki amit értem tett. – mondtam.
- Ráér,menjetek csak. – intett nekünk Bálint,mi pedig kilépve a kapunk nekiiramodtunk az erdőnek. Még csak mos kezdett kivilágosodni. Észre sem vettem,hogy még csak most lesz hat óra.
Aronnal szinte ahogy futottunk,a lábunk alig érintette a talajt. Suhantunk. Olyan csodás érzés volt,végre nem egyedül tenni. Lehet önzőség,de így éreztem magam teljesnek,ha bár most nem vagyunk normálisak,de legalább együtt vagyunk normáltalanok. A jól megszokott edzőhelyünkre szinte tizedmásodpercre pontosan egyszerre érkeztünk meg.
- Gyorsabb azért még nem vagy tőlem. – mondtam neki mosolyogva.
- Az lehet,de majd megnézzük mi a helyzet az erővel. – mondta,majd egy nagy kődarabhoz vezetett.
Kérdőn néztem rá,majd megkérdeztem: - Szkander? Most komolyan? – kínosan elröhögtem magam.
- Mért ne? Itt legyen nagy a szád! – mondta.
- Hát oké,de tudod a filmbe is Bella lenyomja Emettet. – kuncogtam. Leereszkedtem a kőhöz,majd megfogtam a kezét.
- Akkor háromra. – mondtam. – Egy,kettő,három! – mondtam. Az erejét nem éreztem annyira meg. Egy nagyon kevés ideig küzdött,majd lenyomtam.
- Ugye tudod,hogy most a kedvedért és a bugyuta filmed miatt hagytam magam? – kérdezte nevetve,mire én sértődötten néztem rá.
- Akkor visszavágó! – mondtam,majd megragadtam a kezét ismét. Most ő számolt vissza.
Most már éreztem az erejét. Küzdenem kellett,de hiába. Erősebb  volt. Hát kissé csalódott voltam,de örültem is egyben,hogy már nem kell lenyomnom. Odajött hozzám,hogy megcsókoljon,mire én elhúzódtam.
- Egy kicsit dolgozz meg ezért. – mondtam neki,majd elfutottam előle. Most tényleg mindent beleadtam. Elég jól le is hagytam,majd lelassítottam,végül megálltam. Körbe néztem,de nem volt sehol. Elkezdtem megint futni,még utoljára hátra néztem,majd mikor előrefordultam,két erős kéz állított meg a derekamnál fogva. Ajkait az ajkaimra tapasztotta,elég mohón. Lihegve néztem rá.
- Ezért megérte megdolgoznom. – mondta,majd újra megcsókolt.
- Cseles vagy! – mondtam.
- Tőled tanultam Angyalom! – mondta majd homlokon csókolt.
Utána még bokszolgattunk egy kicsit a fák törzsébe,Aron minden erősségi feladatot kitalált,csakhogy legyőzhessen. Később Bálinték is csatlakoztak. Bálint is beállt közénk,ő is iszonyat erős. Köreinkben menő lett ez a természetfeletti erő. Szegény Anna kicsit kirekesztve érezte magát,de egyikőnk sem díjazta,hogy ő is ilyen legyen. Maximum ha nagyon muszáj. Egyébként semmi esetre sem!
Este fele már lassan,kézen fogva sétáltunk. Aron egyszer csak felkapott,és a hátán vitt.
- Látom,élvezed az erőd. – mondtam mosolyogva,majd belepusziltam a fülébe. – Te tényleg nem bánod? – kérdeztem ő meg csak kérdőn nézett rám. – Miattam lettél ilyen. Már te is …szörnyeteg lettél. – mondtam halkan.
- Nem, egyáltalán nem bánom és mi nem szörnyetegek vagyunk,hanem szerencsések. – mondta.
– És most jól kapaszkodj te kis pókmajom! – mondta,majd rohanni kezdett velem a hátán.
Kb. két perc alatt náluk is voltunk. Rég voltam már nála. Hét óra volt,Aron anyukája Kriszti épp vacsorát főzött. Olyan rég láttam már. Amikor meglátott,felkiáltott.
- Ami! Gyere ide! Úgy hiányoztál! – mondta majd szorosan megölelgetett. Ő az aki anyám helyett anyám.
- Te is hiányoztál Kriszti! Jó újra itt. – mondtam körbenézve.
- Örülök,hogy vagy a fiamnak. – súgta a fülembe,úgy,hogy csak én halljam,de Aron is hallotta,mivel az érzékei kiújultak. Erre halványan elmosolyodott.
Aron felvezetett a szobájába,majd felhozta utána a vacsoránkat. Az anyja isteni spagettit tud csinálni. Kicsit emlékeztet anyáéra. Iszonyatosan hiányzott. Hirtelen elkomorodtam,amit Aron egyből észlelt.
- Mi a baj? – kérdezte,közben a hajammal babrált.
- Semmi…csak hiányzik anya,apa,az egész családom. – mondtam. – Ők voltak akikre tudtam támaszkodni. Minden tizenéves a szüleire támaszkodik. És én? – kérdeztem.
- Én itt leszek neked,mint egy biztos tám pont! – mondta,majd homlokon csókolt,és magához húzott.
Végül így aludtunk el. Én olyan szorosan hozzábújtam,ahogy csak tudtam,és beszívtam magamba minden egyes részletét,illatát Aronnak. Igaza volt,ő az egyetlen biztos támaszpontom az egész életemben. Ő jelent nekem mindent,bármennyire is nyálasan hangzik most ez,de így van.
Másnap csütörtök,suli. Nos Aron makacson ragaszkodott hozzá,hogy most már megint mutatkozzunk együtt a suliban,mint egy pár. Ivettet dobta,a színjátéknak vége van. Félve,de belementem. Aron remélte,hogy itt véget is ért a nézeteltérésünk vele szemben. Nos igazából,ettől a naptól kezdve kezdődött igazán csak a probléma. Így egy héttel a karácsonyi szünet előtt. A kocsiból kiszállva Aron rákulcsolta az ujjait,az enyémekre,és így sétáltunk be. Mondanom sem kell,hány szempár szegeződött ránk,mennyien összesúgtak mögöttünk. De valahogy nem érdekelt. Mindenki gondoljon amit akar. Az igazat senki sem tudja,és a lényeg,hogy mi tudjuk mi volt az igazság. Nos Ivett arcát konkrétan le kellett volna fotózni,vagy lefesteni portréba,vagy nem tudom. Döbbent fej level 100. Szinte ahogy beléptünk,és elindultunk a szekrényemhez Ivett egy picit talán túl gyorsan is követett minket.
- Ezt meg,hogy képzeled?! – kérdezte halkan,bár eléggé fenyegetően.
Aron higgadtan ránézett,majd szinte finoman kiröhögte.
- Ivett,ezt úgy nevezik,hogy kihasználás. Ki-hasz-nál-ta-lak. – szótagolta neki a szavakat. Köpni,nyelni nem tudott.
- Mégis,hogy képzelted? – kérdezte,és már nyúlt volna Aron nyaka felé,aki hirtelen elkapta a kezét,és megszorította neki.
- Beakadt a lemez? – szorította meg neki egyre erősebben. Ivett lélegzete elállt a meglepettségtől.
- Te,te…hogyan? – kérdezte ijedten.
- Gondolkozz egy picit,ha van eszed. – forgattam a szemeimet.
Aron elengedte,majd megfogta a kezem,és elsétáltunk. Ivett még utánunk kiabált.
- Megfogjátok ti még ezt nagyon bánni! Könyörögtök ti még nekem. – mondta dühösen.
Aronnal továbbsétáltunk,majd rákérdeztem.
- Szerinted félnünk kéne? – kérdeztem.
- Attól tartok,hogy igen. Viszont már nem vagy egyedül,szóval semmi baj sincsen. Csak annyi,hogy…nem fogjuk megúszni szárazon. – mondta feszülten Aron.
Rosszat sejtettem. Nagyon rosszat. Képtelen voltam figyelni ismét,pedig a tanárok zargattak minket azzal a szöveggel,hogy „Itt a félév,húzzatok bele!”. Bla bla. Az ebédlőben robbant a bomba. Szinte szó szerint. Annával Aronnal,és Aron pár haverjával ebédeltünk,mikor Ivett odalépett Aronhoz,mire én automatikusan közelebb húzódtam hozzá. Kihasználva az alkalmat míg nem figyeltem,Ivett valamelyik csatlósa odarakott mellém egy kóla + mentos párost,ami ugye egy kisebb robbanást okoz. Igen,ez a hajamra,meg úgy mindenre. Mindenre ment,a többiek megúszták szerencsére. Aron megfogta a lábam,nehogy most itt mindenki előtt ugorjak neki Ivett nyakának. Ez a ringyó egy gúnyos mosollyal elsétált. A maradék kólára rácsavartam az én ásványvizes kupakom,és Ivett után hajítottam. Telibe,a feje közepébe. Ez tíz pontot ért! Persze mindenki meglepődött,hogy nem ájult el. Visszafordult,és megindult felém. Én is felpattantam a székemről.
- Hé! Okosan! – súgta oda nekem Aron,én meg csak bólintottam.
Ivett megállt előttem. El akarta kapni a torkom,de én előbb kaptam el a karját.
- Ne merj hozzám érni. – mondtam szótagolva lassan,közben szinte vicsorogtam,a fogaimon keresztül szívtam be a levegőt,de egyáltalán nem kiabáltam. Suttogtam. Dühösen.
- Azt akarod Amadea,hogy itt tekerjem ki a nyakad mindenki szeme láttára? – kérdezte,de én nem engedtem a szorításból. A csengő közbeszólt,az emberek csalódottan kullogtak be az órákra,
- Szerencséd van Amadea! Marha nagy szerencséd! – mondta,majd mikor engedtem a szorításból,fújtatva kirántotta a kezét,és elcsörtetett órára. Aron azonnal átfogta a derekam.
- Minden oké? Gyere hazaviszlek átöltözni. – mondtam. Bólintotta,és elindultunk.
Gyorsan átvettem valami göncöt,de már nem mentünk vissza a suliba. Felesleges lett volna.
Már megőrjített Ivett. Szinte vártam már a bosszúját! El akartam intézni. De mi maximum visszatámadhatunk majd.
- Csak én akarom eltángálni Ivettet? – kérdeztem Aront,miközben a chilis babot kavargattam.
- Hidd el,ma legszívesebben képen töröltem volna,ha nem lenne lány. – mondta Aron.
Kimertem a vacsorát,majd csendesen enni kezdtünk. Mindketten töprengve vettük a szánka az egyik falatot a másik után.
- Szerinted elkezdődött az,amitől eddig tartottunk? – kérdeztem.
- Nem. Ez még csak vihar előtti csend volt. Ez a kezdete valaminek. – mondta,majd én bólintottam.
Komótosan elmosogattam,majd elmentem zuhanyozni. Aron is velem tartott,persze ő erről elfelejtet tájékoztatni. Elhúztam a függönyt,és magamra eresztettem a forró vizet. Valaki hirtelen ott termet mellettem,mire én majdnem felsikoltottam.
- Csak én vagyok Angyalom. – mondta mosolyogva. Kissé meglepett,mert még ÍGY sosem láttam.
- Máskor szólj,ha az infarktust akarod rám hozni. – mondtam ijedten.
- Sajnálom. – mondta,majd elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én mohón magamhoz húztam,de végül nem történt semmi olyasmi,amit nem szerettem volna. Köntösben átrohantunk a lakáson és folytattuk ott,ahol abbahagytuk. Több,mint egy éve szeretem őt,ő jelent nekem mindent. Most már ténylegesen is. Reggel úgy ébredtem,mint a világ legboldogabb embere,mert vele ébredtem. Plusz,mert péntek volt. Úgy voltam vele,Ivett sem érdekel. Próbálkozhat bármivel,nem rontja el a kedvem. Nos,kitaláljátok,hogy megint tévedtem? Ó,de még mekkorát.
Reggel,mikor elindultunk az autóval suliba,le volt zárva az erdőhöz vezető út rendőrségi szalaggal.
Belém hasított a bajsejtelem. Azonnal odahajtottam,és kipattantam a kocsiból,hogy kérdezősködjek.
Amikor meghallottam mi történt,majdnem elájultam. Aron kapott el még mielőtt kicsúszott volna a talaj alólam. Annát félholtan találták az erdőben. Tegnap suli után nem ment haza,Bálint este a keresésére indult,de nem találta,akkor hívta a rendőröket,akik így találták. Külsőleg semmi baja nem volt,de már alig volt pulzusa,mikor rátaláltak. Ez megint Ivett műve volt. Ezer százalékig biztos voltam benne.Egyszerre voltam összetörve,majd iszonyat dühös.

Egyenlőre ennyi,megpróbálok sietni,ígérem! :) Addig is köszi,h olvasod!:)