Íme a folytatás. :)
Kimentem,láttam hogy anya már fent van.
- Hűha valaki nagyon csinos ma! - vigyorgott anya.
- Annáé az érdem!Ő mondta tegnap,hogy mit vegyek! - mondtam majd elmosolyodtam.
- Hát mond meg neki,hogy szép munkát végzett! - rám kacsintott.
- Oké,majd akkor este beszélünk!
Majd elindultam,hogy találkozzunk Annával. Mikor meglátott csak annyit mondott,hogy igen hát jó munkát végzett.
- Anyu üzeni,hogy szép munka volt. - mondtam
- Csak a munkám végeztem! - mondta majd oldalba bökött.
Majd szép lassan elkezdtünk sétálni a suliba. Alig várom a délutánt! Elkezdhetjük Aronnal a munkát!
- Kicsit ideges vagyok a délután miatt! - mondtam. - Csak ne mondj neki hülyeségeket! - mondta Anna.
- Oké emiatt is ideges vagyok,de tudod jól,hogy utálom a halastavat,és tudod,hogy miért...- mondtam.
- Igen drágám tudom,de figyelj,ha bármi van állíts be engem a telódon gyorshívónak! - mondta. Elmosolyodtam. Anna mintha a második anyám lenne. Ő is aggódik értem.
- Oké,mindenképp. - mondtam mosolyogva.
A suliba belépve konkrétan mindenki megbámult. Ezt most nem tudtam minek véljem. Jó szempontból néznek meg vagy nem.
- Hé csajszikám olyan jól nézel ki,mindenki megbámul! - mondta Anna.
- Biztos,hogy azért mert jól nézek ki? - kérdeztem tőle,mint egy kislány az anyukájától.
Kimentem,láttam hogy anya már fent van.
- Hűha valaki nagyon csinos ma! - vigyorgott anya.
- Annáé az érdem!Ő mondta tegnap,hogy mit vegyek! - mondtam majd elmosolyodtam.
- Hát mond meg neki,hogy szép munkát végzett! - rám kacsintott.
- Oké,majd akkor este beszélünk!
Majd elindultam,hogy találkozzunk Annával. Mikor meglátott csak annyit mondott,hogy igen hát jó munkát végzett.
- Anyu üzeni,hogy szép munka volt. - mondtam
- Csak a munkám végeztem! - mondta majd oldalba bökött.
Majd szép lassan elkezdtünk sétálni a suliba. Alig várom a délutánt! Elkezdhetjük Aronnal a munkát!
- Kicsit ideges vagyok a délután miatt! - mondtam. - Csak ne mondj neki hülyeségeket! - mondta Anna.
- Oké emiatt is ideges vagyok,de tudod jól,hogy utálom a halastavat,és tudod,hogy miért...- mondtam.
- Igen drágám tudom,de figyelj,ha bármi van állíts be engem a telódon gyorshívónak! - mondta. Elmosolyodtam. Anna mintha a második anyám lenne. Ő is aggódik értem.
- Oké,mindenképp. - mondtam mosolyogva.
A suliba belépve konkrétan mindenki megbámult. Ezt most nem tudtam minek véljem. Jó szempontból néznek meg vagy nem.
- Hé csajszikám olyan jól nézel ki,mindenki megbámul! - mondta Anna.
- Biztos,hogy azért mert jól nézek ki? - kérdeztem tőle,mint egy kislány az anyukájától.
- Bízz bennem szivi,igen! - mondta rám kacsintva.
S most jön a nagy pillanat. Amikor elkell sétálnom Aron előtt. Jézusom.A lábam
úgy reszketett mint egy félős kiskutyának. -
Mély levegő,és figyelj arra,hogy ne ess el! - tanácsolta Anna. Vettem egy hosszú,mély levegőt.
- Oké. Elsétáltam előtte,és kivételesen nem botlottam meg.
- Szia Aron. - köszöntem rá.
- Csáó. - mondta Anna lazán. Oké ő ilyen csaj.
- Szia..sztok. - mondta majd mintha elakadt volna a szava.
- Igen,téged bámul! - mondta Anna vigyorogva.
- Jézusom,komolyan? - kérdeztem fülig pirulva.
- Hát persze!Látszik tegnap szép munkát végeztem! - mosolygott elégedetten. Na jó,most jött csak a neheze. Elviselni Ivett és a társasága lenéző pillantásait.
- Nyugi szivi,csak irigyek! - mondta bíztatóan.
- Na látod elég ilyenkor nekem egy rosszalló pillantás,és az egész jókedvemnek oda. - mosolyogtam szomorúan.
- Pár ilyen kis jelentéktelen liba miatt nem szabad!Nem érdemlik meg,hogy miattuk legyél szomorú! - biztatott. Úgy voltam vele,csak éljem túl a délelőttöt. Na jó,mégse. A délelőtt után jön csak a neheze. Te jó ég,Aronnal töltöm a délutánt. Jó,igazából csak tanulás céljából,de akkor is! Nagyon sokan megdicsértek,hogy milyen csinos vagyok ma. Ez azért jól esett. Na és igen itt jött egy kisebb övön aluli ütés Ivettől a folyosón.
- Mi az Amadea minek öltöztél ma így ki?Azért,mert kutatófeladatot végzel Aronnal? Chö még csak ne is reménykedj,hogy észrevesz egyáltalán. S jobb,ha még csak meg sem próbálsz rámászni! - mondta visszataszítóan flegmán Ivett.
- Nem,nem miatta öltöztem ki.Mi az talán nem bízol benne? Nem vagy benne biztos,hogy szeret téged?Hát nem csodálom…- mondtam neki őszintén. Erre pedig rikácsolóan felnevetett.
- Ugyan azt hiszed majd még rád leszek féltékeny?!Nézz már tükörbe! - nevetett.
- Mondod ezt te! - végig mosolyogtam csak ,hogy idegesítsem ezzel. Ez bevált mert totál ideges lett.
- Gyere már Ivi,ne törődj az ilyen kis ...- mondja neki az egyik hű követője.
Végül idegesen továbbmentek. Háh,nyertem. Ez után Anna futott oda hozzám.
- Beszóltak?!Megüssem valamelyiket?! - kérdezte.
- Igen beszóltak,de nyugi kézben tartottam mindent, a módszereddel a "mosolyogj az ellenségeidre mert ezzel az őrületbe kergeted őket".- mondtam neki büszkén.
- Ajj istenkém mindjárt sírok,annyira büszke vagyok rád! - mondta meghatottan.
Úgy megölelt megint kiszorította belőlem az életet.
- O..oké,de menjünk enni,mert éhen halok. - mondtam levegőért kapkodva.
- Jójó,csak most úgy érzem magam,mint egy büszke anya! - törölte meg a szemét.
Ahh a menzán a kedvencem volt! Csirkesaláta,imáádom! Ez legalább feldobja a napom!
-Ne nézz most azonnal hátra,de A téged bámul.
- mondta Anna. Mély levegő,és figyelj arra,hogy ne ess el! - tanácsolta Anna. Vettem egy hosszú,mély levegőt.
- Oké. Elsétáltam előtte,és kivételesen nem botlottam meg.
- Szia Aron. - köszöntem rá.
- Csáó. - mondta Anna lazán. Oké ő ilyen csaj.
- Szia..sztok. - mondta majd mintha elakadt volna a szava.
- Igen,téged bámul! - mondta Anna vigyorogva.
- Jézusom,komolyan? - kérdeztem fülig pirulva.
- Hát persze!Látszik tegnap szép munkát végeztem! - mosolygott elégedetten. Na jó,most jött csak a neheze. Elviselni Ivett és a társasága lenéző pillantásait.
- Nyugi szivi,csak irigyek! - mondta bíztatóan.
- Na látod elég ilyenkor nekem egy rosszalló pillantás,és az egész jókedvemnek oda. - mosolyogtam szomorúan.
- Pár ilyen kis jelentéktelen liba miatt nem szabad!Nem érdemlik meg,hogy miattuk legyél szomorú! - biztatott. Úgy voltam vele,csak éljem túl a délelőttöt. Na jó,mégse. A délelőtt után jön csak a neheze. Te jó ég,Aronnal töltöm a délutánt. Jó,igazából csak tanulás céljából,de akkor is! Nagyon sokan megdicsértek,hogy milyen csinos vagyok ma. Ez azért jól esett. Na és igen itt jött egy kisebb övön aluli ütés Ivettől a folyosón.
- Mi az Amadea minek öltöztél ma így ki?Azért,mert kutatófeladatot végzel Aronnal? Chö még csak ne is reménykedj,hogy észrevesz egyáltalán. S jobb,ha még csak meg sem próbálsz rámászni! - mondta visszataszítóan flegmán Ivett.
- Nem,nem miatta öltöztem ki.Mi az talán nem bízol benne? Nem vagy benne biztos,hogy szeret téged?Hát nem csodálom…- mondtam neki őszintén. Erre pedig rikácsolóan felnevetett.
- Ugyan azt hiszed majd még rád leszek féltékeny?!Nézz már tükörbe! - nevetett.
- Mondod ezt te! - végig mosolyogtam csak ,hogy idegesítsem ezzel. Ez bevált mert totál ideges lett.
- Gyere már Ivi,ne törődj az ilyen kis ...- mondja neki az egyik hű követője.
Végül idegesen továbbmentek. Háh,nyertem. Ez után Anna futott oda hozzám.
- Beszóltak?!Megüssem valamelyiket?! - kérdezte.
- Igen beszóltak,de nyugi kézben tartottam mindent, a módszereddel a "mosolyogj az ellenségeidre mert ezzel az őrületbe kergeted őket".- mondtam neki büszkén.
- Ajj istenkém mindjárt sírok,annyira büszke vagyok rád! - mondta meghatottan.
Úgy megölelt megint kiszorította belőlem az életet.
- O..oké,de menjünk enni,mert éhen halok. - mondtam levegőért kapkodva.
- Jójó,csak most úgy érzem magam,mint egy büszke anya! - törölte meg a szemét.
Ahh a menzán a kedvencem volt! Csirkesaláta,imáádom! Ez legalább feldobja a napom!
- A? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát Aron,te marha,ki más?!
- Jaa,hogy mostantól fedőnevet használunk vele kapcsolatban!Éértem! - mondtam nevetve.
Majd hátranéztem és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Aztán éreztem,hogy rezeg a mobilom. Egy sms,Arontól. "Ma akkor mikor? Suli után?".
- Aron írt üzenetet!Mit írjak neki?!
- Mit írt?
- Hogy ma mikor?Suli után jó - e?
- Hát persze,hogy jó suli után!
- Oké akkor megírom neki.
"Persze,nekem jó a suli után!". "Oké,akkor órák után a suli előtt!" "Oké." És ennyi volt. Most komolyan,mért nem jött oda,és inkább kérdezte meg személyesen? Kb alig voltunk pár méterre egymástól,de ő smst írt. Ivett miatt talán? Fogalmam sincs. Azt nem hiszem,hogy a suli legmenőbb pasija félénk lenne,pont velem szemben. Ez lehetetlen. Mindegy,nem töprengek ezen. Valahogy csak kibírom ezt a maradék három órát. Ééés mikor meghallottam,a várva várt csengőt spanyol óra végén,szinte azonnal elpakoltam,majd felpattantam a helyemről és rohantam a szekrényemhez. Aztán bele gondoltam,hogy nehogy én legyek ott előbb,szóval lelassítottam magam. Lassan elpakoltam,még elmentem a mosdóba,hogy ellenőrizzem mennyire tré a fejem. Aztán következtek Anna jó tanácsai. Mindig mosolyogj,de ne folyton,és ne bárgyúan. Tudj meg róla többet. Légy őszinte,természetes!Ha bármi baj van hívj! Ezeket mondta kb. Én pedig csak annyit mondtam oké anya.
- Sok sikert bébi tényleg!Szorítok! Ha hazaértél hívj!
- Mindenképpen! - búcsúztam el tőle mosolyogva.
Lassan kiindultam a suli elé. Igen már ott állt. Jézusom de jól nézett ki. Fekete haja összekócolva,bőrkabát,pilótaszemcsi. Szerintem eközben csorgott a nyálam. Végül kiléptem.
- Hé,készen állsz? - kérdezte.
- Mire? - kérdeztem értetlenül.
- Hát a motorozásra! - mondta mosolyogva. Eközben újraélesztettem magam.
- Öhm,persze. - mondtam kicsit talán ijedten.
- Nyugi, nem lesz semmi bajod! Ígérem. - mondta. Majd odaadott a kezembe egy bukósisakot. Felvettem és felültem mögé.
- Karolj át,különben leesel,és akkor nem tudom betartani az ígéretem! - mondta vigyorogva. Talán kicsit túl vonakodó voltam.
- Nem harapok! - majd rám kacsintott.
- O..oké,csak tudod nem nagyon akarom a barátnőd miatt...- hebegtem neki.
- Nyugi nincs itt,nem látja. - mondta közömbösen. Végül átkaroltam,és majdnem elájultam a boldogságtól! Rádőltem,és beszívtam az illatát. Olyan jó illata volt. Aztán érezem,hogy lassítunk,majd megérkezünk. Leszálltam,aztán levettem a bukósisakot. Mikor megláttam a tavat,kicsit rossz érzés fogott el. Szinte émelyegni kezdtem tőle.
- Minden oké?Furának tűnsz. - kérdezte Aron.
- Igen,csak...rossz érzés fog el emiatt a tó miatt. - feleltem.
- Miért? - kérdezte.
- Az apám miatt.
- Ohh tényleg,bocs elfelejtettem. - nézett rám bocsánatkérően.
- Semmi gond. - mondtam. - Ugye nem leszünk túl sokáig?Csak anyám nem szeretné ha sokáig lennénk itt.
- Persze,megértem,de figyelj én megvédelek,ezt megmondhatod anyukádnak is! - mondta olyan aranyosan,hogy lehet kicsit belepirultam. - Amúgy tökjól nézel ki. - mondta kicsit zavartan.
- Köszi,de Annáé az érdem! - erre mást nem tudtam mondani,annyira zavarba hozott. - Nos akkor kezdjük! - mondtam mosolyogva majd elővettem a kamerámat amit még apa vett nekem mielőtt meghalt.
- Szóval dokumentumfilmet készítünk? - kérdezte.
- Hát valami olyasmi. Mivel nekem nincs kedvem írni,úgy döntöttem,ez egyszerűbb,ha neked ez nem gond!
- Nem,dehogy ez király ötlet!- mondta.
- Add ide majd én leszek a kameraman! - mondta vigyorogva
. -És akkor én mi leszek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát a csinos riporter,vagy narrátor,vagy fogalmam sincs!
Mióta találkoztunk,azóta van egy mosoly az arcomon amit nem tudok innen levakarni.
- Oké immáron nem tudom mióta járkálunk itt,de csak fák vannak itt,egy pár horgászó öregember és sok bogár. Nos Aron társam,te láttál valami más egyéb érdekes dolgot az elmúlt két órában? - kérdeztem tőle hivatalos hangon. Elnevette magát.
- Nem nagyon láttam egyéb érdekes dolgot az imént felsoroltakon kívül kedves Ami társam! - csúfondáros mosolyt villantott.
- Szóval akkor még legalább két ugyan ilyen óra vár ránk amiben megint csak sok fa lesz,és horgászó öreg fazonok akiknek a gatyájuk igen csak lent lóg. - mondtam a kamerába.
- Vaagy amikor a tó azon részéhez érünk,ahol még ember nem járt onnantól jönnek az izgalmak. - mondta Aron a kamerát magára irányítva.
- Nos nem tudom mennyire jó ötlet oda mennünk,Aron. - mondtam kételkedve.
- Figyelj,megvédelek,megmondtam! De én ki akarom deríteni,hogy az emberek arra mért nem merészkednek? Mért titkolnak előlünk valamit? Téged nem érdekel? - kérdezte.
- Dehogynem!Csak félek...tudod,hogy mért.
- Így kideríthetjük talán,hogy mi történt apáddal!És tényleg nem hagyom,hogy bajod essen. Vigyázni fogunk egymásra! - mondta ezt mélyen a szemembe nézve.
- Oké,bízom benned. - mondtam neki.
Két óra múlva ténylegesen elértük a tó azon részét,ahova ember még nem tette a lábát.
- Figyelj Aron,talán ma itt be kéne fejeznünk,és majd folytatnunk,mert ez tudod,hogy melyik terület,ráadásul kezd sötétedni! - mondtam kicsit félve.
- Rendben,akkor holnap? - kérdi.
- Öhm nem csinálsz holnap semmit?Hisz péntek lesz? Inkább itt vacakolnál velem péntek délután? - kérdeztem.
- Mért ne?Jó móka lesz szerintem. Egy kis kaland nem árt. Ki tudja mit rejt az a rész ott. - mondta.
- Hát én is ettől félek. - mondtam majd átölelte a fél vállam.
- Ne parázz!Gyere pattanj fel a mocira,aztán hazaviszlek!
- Oké. Majd felültem mögé és újra átéltem azt az élményt amit idefele átéltem.Mikor megérkeztünk odaadtam neki a bukót.
- Majd írsz megint,hogy mikor? -kérdeztem.
- Ha úgy akarod,és nem akarsz velem mutatkozni - mondta ártatlanul.
- Ma is te voltál aki nem jött oda,és inkább sms-t írt - vágtam vissza.
- Igen,de csak Ivett miatt...úgysem maradok vele,mert már kicsinál.- mondta. Nekem majdnem leesett az állam.
- Komolyan?Mért? -kérdeztem,mintha nem tudnám,hogy milyen a csaj.
- Szabályozna…én pedig ezt nem szeretem. Nem bízik bennem. Ez van. - mondta,de ebben egy fikarcnyi szomorúságot nem éreztem.
- Értem,hát sajnálom. - mondtam együtt érzően.
- Jó éjt. - köszönt el.
- Oké,jó éjt.
Bementem a lakásba,majd végig vigyorogtam. Senki nem volt itthon ismét. Dani...megint...istenem. Oké ezzel ráérek később. Felhívtam Annát és ezzel kezdtem! -
Áááááááááááh! - sikítottam bele a telefonba.
- Mi az? mondd már!
- Gyere inkább Skype-ra mert,annyi mindent kell mesélnem,hogy lemegy az egyenlegem,és akkor anya kinyír!
- Oké,máris megyek! - mondta Anna,majd letette. Azonnal magamhoz vettem a kis laptopom,majd felmentem Skypera. Ahogy bejelentkeztem Anna videóhívást indított.
- Veled meg mi történt,hogy úgy vigyorogsz,mint egy idióta?
- Istenem annyi mindent mondott!
- Motoroztunk kétszer,ugye odafele,meg haza is motorral hozott,aztán hülyültünk egy csomót,meg azt mondta,hogy megvéd,ha tudod,melyik részére megyünk a tónak,és úúristen annyira aranyos! - mondtam épp a rózsaszín felhőcskék közepette.
- Ez király Ami!Áhh!Legszívesebben most megölelnélek!
- És képzeld,azt mondta dobni fogja Ivettet!
- Nee,komolyan??? - kérdezte Anna kidülledt szemekkel.
- Aha,mert hogy állítólag szabályozni
akarja.
- Ühüm,vagy csak simán kinyitotta a szemét,és meglátott téged! - kacsintott rám Anna.
- Ugyan már...nem miattam dobja ki Ivettet! - förmedtem rá.
- Dehogynem kisanyám! És jól is teszi!
- Persze,szép is lenne. - mosolyodtam el.
- Ugye megdicsért,hogy csinos vagy?!
- Igen. - pirultam el.
- Na azért!Már sértésnek vettem volna,hogy nem veszik észre a mestermunkám! - vágott fel Anna szokás szerint.
- Na,de én lépek,mert ha hazajön Dani ismét lekell csesznem,plusz leckét kell írnom,plusz vár rám egy családi beszélgetés ha anya megjön. - mondtam ezt el egy szusszal.
- Hűh aranyom,nem irigyellek!Készülj a hétvégén shoppingolni megyünk! Felfrissítjük a ruhatáradat teljes mértékben! - mondta mosolyogva.
- Öö oké. Szia jó éjt puszi!
- Szia puszillak jó éjt! - köszönt el. Leckeírás közben nem kellet sokat várnom,hogy Dani ismét hazatántorogjon részegen. Most legalább egyedül.
- Most mondom,van 2 órád,hogy kijózanodj,míg anya hazaér,szóval irány aludni! - parancsoltam rá.
- Oké anya. - röhögte el magát. Szuper persze,hogy nem vesz komolyan,de legalább anyut venné komolyan! Mindegy megmelegítettem a rántott sajtomat sült krumplival,majd leültem egyedül enni. Anyu mindig aggódik,hogy sokat vagyok egyedül. Hát mostanában tényleg nagyon sokat vagyok.Mostanában minden kezd a feje tetejére állni. ,hogy később nem csak itthon lesznek így a dolgok,hanem kitudja például az iskolában,vagy nem tudom. Elmosogattam,majd gondoltam beülök kicsit gépezek még,de csak felnézek Facebookra. Basszus. Aron tényleg nem viccelt. Ivettnél láttam,hogy kitette,hogy egyedülálló. Kommentek nagyjából ezek: "??:O", "mi történt?:O :(". Erre Ivett kommentje: "Nem tudom,őt kérdezzétek!:@".Vigasztaló "barátok" kommentjei:"Ne bánkódj Ivi cica,lesz jobb!;) <3" "Meg sem érdemelt drágám,téged az a bunkó!". Jézusom,na persze pont még Aron a bunkó. Nem is Ivett. Aronnál kb ezek a kommentek voltak a haverjaitól:"Naa véééégre haver!:D:D Banzáááj,hétvégén beb*szunk!:D".Ehhez hasonló kommentek voltak. Hát érthető,hogy még a haverjai sem bírták. Csak simán 20 lájkot kapott a posztja. Szóval nem én vagyok az egyetlen aki nem kedveli Ivetett. Nem kellet sokáig gépeznem. Anya tényleg előbb ért haza egy picivel.
- Hé bogárkám,megjöttem! – köszönt
- Szia anya! Mi újság? - kérdeztem.
- Ahh lezsibbadt az agyam a seggfej munkatársaimtól! És veled?Milyen volt a tónál?
- Semmi,mindenki megdicsért,hogy jól nézek ki. Hát idáig jó,nem találtunk semmi érdekeset,de Aronnal nagyon jól kijövünk.
- Na ennek örülök!Legalább már végeztetek!
- Öhm még nem.
- Mi?! Mért nem?
- Hát még van a tónak az a része...-de nem hagyta,hogy elmondja amit akarok. A szavamba vágott.
- Amadea nem!Oda nem engedlek!
- De anya!Ez egy iskolai feladat! - mondtam ártatlanul.
- Amadea,tudod jól,hogy csak azért nem engedlek,mert féltelek!
- Jó anya,de Aron vigyáz rám! - mondtam kicsit felháborodottan.
- Nem!Akkor sem! Ahhoz valakinek iszonyatosan meg kell győznie,hogy én oda elengedjelek!A válaszom nem! - jelentette ki. Már szóra akartam nyitni a szám,hogy kérleljem de ekkor inkább hagytam.
- És ez végleges!Legalább veled ne kelljen veszekednem,ha már a bátyáddal úgyis kell majd! - mondta fáradtan.
- Oké. Menj el fürödni,melegítek neked vacsorát,aztán felkeltem Danit.
- Köszönöm kicsim,kedves vagy. Egy jó fürdésre van szükségem,a vita után pedig egy kiadós alvásra!Ja és holnap nem dolgozom!Szabadnapot kaptam.
- Ez szuper!De ígérd meg,hogy nem egész nap takarítani fogsz,hanem pihenni! - kérleltem.
- Oké,majd megpróbálok. - mosolyodott el. Próbáltam rendet tartani a lakásban,ami általában ment is,de anya mindig talál valami elfoglaltságot. Ő már csak ilyen. Megmelegítettem neki a vacsiját,majd láttam,hogy Dani ajtaja nyílik.
- Már józan vagy? -kérdeztem.
- Öhh ja,mondjuk. Csak szét szakad a fejem. - mondta még kicsit mindig kábán.- Vegyél be egy fájdalomcsillapítót,aztán készülj fel,hogy úgy még van tíz - tizenöt perced míg anya lefürdik,aztán családi kupaktanács! - mondtam neki közömbösen.
- He?Tudod jól,hogy nem volt kupaktanács mióta apa meghalt. - röhögött ki.
- Igen tudom csak,hogy te érted el ,hogy szóljak anyának,hogy beszéljen veled!Dani ez nem állapot,hogy itt vagy lassan húsz éves leszel,és minden nap halálra iszod magad,nincs munkád,se semmid!Tudod nem fogom végignézni,hogy még egy családtagom meghal! - mondtam neki,de a végén már megbicsaklott a hangom a szomorúságtól. Csak hallgatott.
- Addig is menj a szobádba és gondolkodj el,mivel fogod mind ezt megmagyarázni anyának! - kiabáltam rá.
- Mióta vagy te az anyám,hogy kioktass? - kérdezett vissza idegesen.
- Mióta nekem kell felvennem a férfi szerepet helyetted a családban,mióta apa nincs!Szánalmas vagy,hogy anyának egy cseppet sem segítesz!Tizenkilenc évesen ott tartasz,hogy egyenesen a halálba fogod inni magad. Gratulálok apa büszke lenne rád,mondhatom!Tizenhat évesen én vagyok az érettebb,nem te!Ez szégyen,kedves bátyuskám! És csak tudd,azért oktatlak ki,mert szeretlek és aggódom érted! - mondtam immáron könnyes szemekkel.
Na erre már tényleg nem tudott mit mondani. Csak bevett egy fájdalomcsillapítót,aztán bement a szobájába. Zokogásba törtem ki. Azt hiszem a stressz most jött ki rajtam,és így. Mikor anya kijött miután megfürdött csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj bogárkám? - kérdezte a kisírt szemeimbe nézve.
- Semmi,csak kioktattam Danit. Anyu muszáj lesz vele megbeszélned,hogy változzon!Nem nézem végig,ahogyan meghal!Ha nem áll le előbb-utóbb az lesz. Más családtagomat nem akarom elveszteni!
- Tudom kincsem,tudom. Mindent megpróbálok,hogy megint egy normális család legyünk. Tudom,hogy ez már lehetetlen,de legalább valami hasonló legyen. - mondta szomorúan,és tudtam,hogy apára gondol.
- Oké,köszönöm! - majd megöleltem.
- De edd meg a vacsidat,mert kihűl a sajt. - mosolyogtam rá.
- Jól van kincsem,addig menj,szedd rendbe magad,aztán akkor…kupaktanács. - mondta kissé nehezen. Igen,mint mondta Dani,mióta apa meghalt nem volt kupaktanács. Anyának is emiatt nehéz egy kicsit. De muszáj volt tőle ezt kérnem. Ez így nem mehet tovább Danival. Egy 10 perc múlva Dani hívott ki a szobámból. Leültünk az asztalhoz. Anya belekezdett.
- Danikám magyarázatot szeretnék. - kezdte közömbösen anya.
- Mire? - kérdezte Dani.
- Kérlek ne tégy úgy,mintha nem tudnád miről beszélek. Mi ez az életvitel amit folytatsz mostanság Dániel?! - kérdezte anya,kicsit idegesen.
- Csak néha iszogatunk a haverokkal ennyi. -mondta.
- Nem Dani,ez nem néha van,hanem minden nap!Mégis,hogy gondolod ezt? - förmedt rá anya.
- Oké,mostanában sűrűbbé vált. És?Ez nem lesz mindig így.
- Jól mondod,nem lesz így,mert nem fogom hagyni!Holnap nem dolgozom,szóval remélem holnapra nem terveztél programot. Ha mégis akkor fogod magad,és szépen lemondod,mert addig ki nem teszed a lábad ebből a házból amíg nem találsz magadnak munkát! - mondta anya szigorúan.
- Tessék?!Most csak viccelsz! Mégis hogyan találjak munkát?! - kérdezte kétségbeesetten.
- Majd én segítek!Muszáj valamit kezdened az életeddel!Nem hagyom,hogy a fiam egy semmirekellő legyen!Ja,és ha találsz munkát,a fizetésed az én bankszámlámra lesz utalva,mert tudom,hogy elinnád. És fiam,nincs semmi kifogás,nyafogás,ez a végleges döntésem!Ha van valami ellenvetésed,arra az ajtó,el lehet költözni. De ha innen egyszer kiteszed a lábad,én soha többet nem fogadlak vissza,azt jobb ha tudod! - mondta anya szemrebbenés nélkül.
Hűű anya nem viccelt. Tényleg bekeményít.
- Addig is,a telefonodat és a lakáskulcsodat kérem!
- Miivan?!! Na neem. Senki nem fog elérni!! - förmedt anyára.
- Fiam tud milyen hangon beszélsz velem!Amúgy is,a laptopod ott van,a netezést nem tiltottam meg .Örülj neki,hogy ennyit meghagyok! - mondta anya.
- Kössz,te kis spicli,hogy mindent tönkre teszel! - nézett rám Dani.
- Ne a húgod hibáztasd fiam!Hidd el,egy nap még megköszönöd neki! - mondta neki anya. Én meg sem tudtam szólalni. Egyszerűen sírni volt kedvem. Még én vagyok a hibás a bátyám szemében. Szuper.
- Köszönöm anya! - megöleltem.
- Én köszönöm,hogy szóltál. Mindent megteszek,hogy megváltozzon kincsem!
- Oké. Bementem a szobámba,magamra csuktam az ajtót,majd halk zokogásban törtem ki. Annyira hiányzik apa. Leírhatatlanul.Gondoltam felnézek Skypre,hátha fent van Anna. Sajnos nem volt. Sosem szoktam hülyeségeket kiírni Facebookra,de most kiírtam egy :( smilet. Kommentbe jött egy pár kérdőjel rá,vagy kérdő jel csodálkozó fej,vagy "mi a baj?" stb. De tudtam,hogy ezeket az embereket nem érdekli igazán,hogy mi van velem,maximum felhasználni akarják a dolgaimat ellenem. Majd valaki rám írt chaten. Ő az talán akit ténylegesen érdekel. Aron volt az. "Mi a baj???". "Hosszú...jó ha holnap elmondom?" "Persze.Jóéjt" "Jóéjt". Ennyi volt.Nem volt kedvem itt gépelni egy regényt,hogy mi a bajom. Gondoltam holnap találkozunk. Aha,csak későn esett le,hogy anya nem engedi,hogy elmenjünk a tóhoz. Csakhogy már kinyomta a gépet,és aludni készültem .Szóval majd holnap suliba megmondom neki. Régen keltem ennyire rosszul. Totál nyúzott volt a képem a tegnap este miatt. De felvettem a ruhát ami maradt,amit még Anna vetetett velem,tettem magamra egy minimális sminket,aztán elindultam. Mint egy zombi. Úgy néztem ki,és úgy is éreztem magam.
- Minden rendben kicsim?Reggelizz egy picit. Csináltam gofrit! - mosolygott anya.
- Persze minden oké. - erőltettem az arcomra egy gyatra mosolyt. Elvettem egy gofrit útravalónak elindultam.
- Majd jövök,puszi!
- Puszi kincsem! - búcsúztunk el anyával. Majd mikor találkoztam Annával egyből levette,hogy valami nincs rendben.
- Ennyire rossz volt a tegnapi beszélgetés? - kérdezte.
- Hát nem,anya tényleg jól bekeményített. Ezzel semmi gond,csak iszonyatosan hiányzik apu. - mondtam szomorúan.
- Na gyere ide szivikém! - mondta majd megölelt.
Jól esett,erre szükségem volt. Miközben sétáltunk magamban próbáltam összeszedni magam. Valamennyire sikerült is. Aront egész nap nem láttam. Nem tudom,hogy került e vagy ilyesmi. Szóval harmadik szünetbe írtam neki egy smst,hogy nem tudok ma menni. Miután elküldtem mentem a szekrényemhez. Matattam benne egy jó darabig míg előkerült a szöveggyűjteményem. Majd mikor becsuktam a szekrényajtót,majdnem szívinfarktust kaptam.
- Mért nem tudsz jönni? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Hát igazából anyám nem enged...apám miatt ugyebár. - mondtam neki. -
Hány órád van még? - kérdezte.
- Öhm még három,mért? - néztem rá furán.
- Oké,akkor ha végeztél a suli előtt foglak várni. - majd fogta magát és elsétált.
- Mi?Minek?Most mondtam,hogy nem mehetek! - kiabáltam utána.
- Elég ha én tudom minek. - nézett vissza majd dobott egy féloldalas mosolyt.
Ő oké,nem értettem mit akar,de mondom felőlem. Végigizgultam három órát,hogy vajon mit akar.
De kibírtam. A lábammal egész végig doboltam,minden órán,de kibírtam. Utolsó óra végén mentem a szekrényemhez bepakolni. Majd mikor kiindultam,gondoltam lecsekkolom az ő órarendjét is. Ugye két csoport van egy csomó tantárgyból,szóval van akinek kevesebb órája szokott lenni,van akinek több. Végiggondolva mivel nem egy csoportba vagyunk angolon,neki lenne hetedik órája. Te jó ég,miattam lóg az óráról?! Gyorsan kisiettem a suli elé.
- De neked még lenne egy órád,mit akarsz?! - csodálkozva kérdeztem.
- Nem számít…lezsíroztam a tanárnővel,hogy a feladat miatt igazolja nekem,de köszi,hogy aggódsz. - mondta csúfondáros mosollyal az arcán.
- Oké,mit akarsz?Mondtam,hogy nem mehetek.
- Ülj fel! - mondta.
- Ugye nem el akarsz vinni úgy,hogy nem engedtek el? - kérdeztem.
- Nem,csak hazaviszlek és elkérlek. - mondta könnyedén.
- Öhh háát,okéé. - mondtam kicsit vonakodva. Anyu általában nem szereti,ha más kér el,mert ilyenkor zavarba jön,és elenged. Aztán utána hallgathatom,hogy mért csináltam ezt bla bla blaa. Újabb motorozós élményt éltem át vele,de lassan ez majdhogy mindennapos lesz. Csak viccelek. Mikor megérkeztünk azon gondolkoztam vajon anyu ellen tud állni neki? Neki a tanárok sem tudnak. Bármit kér,megteszik neki.
- Oké,akkor köszöntelek az anyatigris lakhelyén. - mondtam neki.
- Anya megjöttem! - mondtam
- Szia kicsim! - mondta vidáman.
- Hoztam valakit. - mondtam kicsit félve. Nem látott ugye,mert a konyhában volt. Majd kilépett a konyhából.
- Jó napot asszonyom! Ferenczi Áron vagyok,velem csinálja a lánya a kutatómunkát. - mutatkozott be. Jéé és Áront mondott. Szóval ha ilyen dolog van akkor Áron.
- Szia,Nagy Kata vagyok,és nyugodtan tegezz! - mosolygott rá anyu.
- Nos fiatalok,mi az óhajotok,sóhajotok? - mosolygott anya.
- Elszeretném kérni Amit,a kutatómunka kapcsán.Tudom,hogy nem szívesen engedi el,a történtek miatt,de megígérem,hogy vigyázok rá,nem hagyom,hogy baja essen! - mondta Aron. Őszintének hangzott.
- Amadea,ezt már egyszer megbeszéltük!-nézett rám rosszalló pillantással.
- Ez nem az ő ötlete volt,hanem az enyém. Teljes mértékben. - mondta Aron. Még igaz is volt. Nekem ebbe nem sok beleszólásom volt. Anyu egy nagyon sóhajtott.
- Oké. Elengedem,de csak feltételekkel. Hat órára itthon legyen!És ha bármi van,hívjatok fel. Aron megadom a számom. Bármi történik hívjatok fel azonnal! - mondta anya.
- Nagyon köszönöm szépen! - mondta Aron.
- Csak ígér meg,hogy vigyázol rá. - mondta bánatosan anya.
- Megígérem! - mondta Aron.
- Amadea írd be neki a telefonszámom!
- Oké oké anya,beírom. Köszi még egyszer,de akkor mi indulunk. Szia! - mondtam.
- Szia.- köszönt el Aron is. Király,anyának nagyon szimpi lehet Aron ha elsőnek azt mondja neki,hogy tegezze. Nem nagyon szokta ezt mondani bárkinek.
- Komolyan mondtad,hogy megvédesz mindentől? - kérdeztem.
- Persze,szerinted hazudnék neked,vagy édesanyádnak? - nézett a szemembe.
- Oké. - mást nem tudtam mondani. Szóval ismét a közös motorozás jött. Te jó ég,remélem elhúzódik ez a project feladat,és még többet kell majd együtt motoroznunk. A tó veszélyes részéig motoroztunk. Egy nagy gombóc nőtt a torkomba az izgalomtól. Szerintem Aron is látta rajtam.
- Hé nyugi! Igértem valamit,és azt be is tartom. - kacsintott rám.
Ezt elhittem neki,de attól féltem,ha anyunak lesz igaza. Ha tényleg valami baj történik mindkettőnkkel. Elindultunk befele. Szinte mintha egy másik országrészbe,vagy világba léptünk volna. Itt a tó vize is sötétebb volt valamiért, a fáknak alig volt levelük. Teljesen más volt. Ijesztő.
- Hé,ha félsz karolj belém. - mondta Aron.
Igazi úriember. Normális esetben most fülig pirulnék,de jelenleg annyira parázok,hogy vonakodás nélkül belekarolok. Előveszem a kamerát,majd átveszi tőlem,hogy kamerázzon.
- Tudod mit,én leszek a videó riporter,vagy kommentártor. Látom nem vagy olyan állapotban,hogy megcsináld. - mondta.
- Bocsi,én csak...- kezdtem volna.
- Semmi baj,ne magyarázkodj. Teljesen megértelek. - mondta megértően.
Sétálunk beljebb,majd a fűben találunk ilyen nagy vegyszeres kannákat. Na szép,nem csoda,hogy sötétebb itt a víz,ha ilyeneket öntenek ide. Ezek valami sugárzásveszélyes anyagok.
- Megvizsgáljam közelebbről? - kérdeztem.
- Megbolondultál?!Ez valami veszélyes anyag. Még kinő a harmadik karod. - mondta Aron.
Elnevettem magam,de hallgattam rá. Ráközelített a kamerával,és nem volt jelezve rajta,hogy melyik erőmű használta,vagy valami hasonló. Oké értem,hogy ezt titkolják az emberek elől,de van egy olyan érzésem,hogy ez még csak a kezdete annak amit titkolnak. mentünk beljebb majd jött egy erdő féleség. Még jobban belekapaszkodtam Aronba.
- Ne félj,itt vagyok,így senki sem bánthat! - nyugtatgatott.
Annyira szeretem,hogy a szavai is megnyugtatnak. Beindultunk az erdőbe. Oké ott semmi szokatlan nem volt. Egy kisebb átlagos erdőnek tűnt,erdei mókuskákkal. Azt hittük milyen kicsi ez az erdő. Nem mégsem,eléggé hosszú volt ahhoz képest. Mikor már közeledtünk a végéhez,akkor lepődtünk meg igazán. A tó újabb része következett,rajta egy hatalmas hajóval. Szinte kitakart mindent. Hogy lássunk is valamit,hogy mi van mögötte megpróbáltunk elnézni mellete. Leesett az állunk. Egy szögesdróttal elkerített gyár féleségnek nézett ki. Legalábbis régen egy gyár lehetett. Vagy 10 rotweiler kutya volt ott akik őrizték a helységet .Egyszer csak lövéseket hallottunk. Én totál megrémültem.
- Shh,ne félj,de maradj csendben! - suttogta Aron.
Felvettük videóra a helyet. A hajó elhagyatottnak tűnt. Valószínűleg senki nem lakott ott,vagy tartózkodott ott. Gondoltunk benézünk. Na nekem itt végem volt. Két megkötözött ember nézett fel ránk segítségkérően. Aron azonnal megpróbálta őket kiszabadítani. Sikerült feltörni a zárat,aztán kioldoztuk őket. - Jöjjenek velünk azonnal!Megmentjük önöket! - mondta Aron.
- Nagyon hálásak vagyunk! Isten áldjon meg titeket! - mondta az egyik tag. - De ha ebbe az egészbe belekeveredtek,bajotok eshet! - szólított fel minket a másik. . - Mégis mibe? - kérdeztem
Take it easy!To be continued! ;)
xx Rixus.~
- Ühüm,vagy csak simán kinyitotta a szemét,és meglátott téged! - kacsintott rám Anna.
- Ugyan már...nem miattam dobja ki Ivettet! - förmedtem rá.
- Dehogynem kisanyám! És jól is teszi!
- Persze,szép is lenne. - mosolyodtam el.
- Ugye megdicsért,hogy csinos vagy?!
- Igen. - pirultam el.
- Na azért!Már sértésnek vettem volna,hogy nem veszik észre a mestermunkám! - vágott fel Anna szokás szerint.
- Na,de én lépek,mert ha hazajön Dani ismét lekell csesznem,plusz leckét kell írnom,plusz vár rám egy családi beszélgetés ha anya megjön. - mondtam ezt el egy szusszal.
- Hűh aranyom,nem irigyellek!Készülj a hétvégén shoppingolni megyünk! Felfrissítjük a ruhatáradat teljes mértékben! - mondta mosolyogva.
- Öö oké. Szia jó éjt puszi!
- Szia puszillak jó éjt! - köszönt el. Leckeírás közben nem kellet sokat várnom,hogy Dani ismét hazatántorogjon részegen. Most legalább egyedül.
- Most mondom,van 2 órád,hogy kijózanodj,míg anya hazaér,szóval irány aludni! - parancsoltam rá.
- Oké anya. - röhögte el magát. Szuper persze,hogy nem vesz komolyan,de legalább anyut venné komolyan! Mindegy megmelegítettem a rántott sajtomat sült krumplival,majd leültem egyedül enni. Anyu mindig aggódik,hogy sokat vagyok egyedül. Hát mostanában tényleg nagyon sokat vagyok.Mostanában minden kezd a feje tetejére állni. ,hogy később nem csak itthon lesznek így a dolgok,hanem kitudja például az iskolában,vagy nem tudom. Elmosogattam,majd gondoltam beülök kicsit gépezek még,de csak felnézek Facebookra. Basszus. Aron tényleg nem viccelt. Ivettnél láttam,hogy kitette,hogy egyedülálló. Kommentek nagyjából ezek: "??:O", "mi történt?:O :(". Erre Ivett kommentje: "Nem tudom,őt kérdezzétek!:@".Vigasztaló "barátok" kommentjei:"Ne bánkódj Ivi cica,lesz jobb!;) <3" "Meg sem érdemelt drágám,téged az a bunkó!". Jézusom,na persze pont még Aron a bunkó. Nem is Ivett. Aronnál kb ezek a kommentek voltak a haverjaitól:"Naa véééégre haver!:D:D Banzáááj,hétvégén beb*szunk!:D".Ehhez hasonló kommentek voltak. Hát érthető,hogy még a haverjai sem bírták. Csak simán 20 lájkot kapott a posztja. Szóval nem én vagyok az egyetlen aki nem kedveli Ivetett. Nem kellet sokáig gépeznem. Anya tényleg előbb ért haza egy picivel.
- Hé bogárkám,megjöttem! – köszönt
- Szia anya! Mi újság? - kérdeztem.
- Ahh lezsibbadt az agyam a seggfej munkatársaimtól! És veled?Milyen volt a tónál?
- Semmi,mindenki megdicsért,hogy jól nézek ki. Hát idáig jó,nem találtunk semmi érdekeset,de Aronnal nagyon jól kijövünk.
- Na ennek örülök!Legalább már végeztetek!
- Öhm még nem.
- Mi?! Mért nem?
- Hát még van a tónak az a része...-de nem hagyta,hogy elmondja amit akarok. A szavamba vágott.
- Amadea nem!Oda nem engedlek!
- De anya!Ez egy iskolai feladat! - mondtam ártatlanul.
- Amadea,tudod jól,hogy csak azért nem engedlek,mert féltelek!
- Jó anya,de Aron vigyáz rám! - mondtam kicsit felháborodottan.
- Nem!Akkor sem! Ahhoz valakinek iszonyatosan meg kell győznie,hogy én oda elengedjelek!A válaszom nem! - jelentette ki. Már szóra akartam nyitni a szám,hogy kérleljem de ekkor inkább hagytam.
- És ez végleges!Legalább veled ne kelljen veszekednem,ha már a bátyáddal úgyis kell majd! - mondta fáradtan.
- Oké. Menj el fürödni,melegítek neked vacsorát,aztán felkeltem Danit.
- Köszönöm kicsim,kedves vagy. Egy jó fürdésre van szükségem,a vita után pedig egy kiadós alvásra!Ja és holnap nem dolgozom!Szabadnapot kaptam.
- Ez szuper!De ígérd meg,hogy nem egész nap takarítani fogsz,hanem pihenni! - kérleltem.
- Oké,majd megpróbálok. - mosolyodott el. Próbáltam rendet tartani a lakásban,ami általában ment is,de anya mindig talál valami elfoglaltságot. Ő már csak ilyen. Megmelegítettem neki a vacsiját,majd láttam,hogy Dani ajtaja nyílik.
- Már józan vagy? -kérdeztem.
- Öhh ja,mondjuk. Csak szét szakad a fejem. - mondta még kicsit mindig kábán.- Vegyél be egy fájdalomcsillapítót,aztán készülj fel,hogy úgy még van tíz - tizenöt perced míg anya lefürdik,aztán családi kupaktanács! - mondtam neki közömbösen.
- He?Tudod jól,hogy nem volt kupaktanács mióta apa meghalt. - röhögött ki.
- Igen tudom csak,hogy te érted el ,hogy szóljak anyának,hogy beszéljen veled!Dani ez nem állapot,hogy itt vagy lassan húsz éves leszel,és minden nap halálra iszod magad,nincs munkád,se semmid!Tudod nem fogom végignézni,hogy még egy családtagom meghal! - mondtam neki,de a végén már megbicsaklott a hangom a szomorúságtól. Csak hallgatott.
- Addig is menj a szobádba és gondolkodj el,mivel fogod mind ezt megmagyarázni anyának! - kiabáltam rá.
- Mióta vagy te az anyám,hogy kioktass? - kérdezett vissza idegesen.
- Mióta nekem kell felvennem a férfi szerepet helyetted a családban,mióta apa nincs!Szánalmas vagy,hogy anyának egy cseppet sem segítesz!Tizenkilenc évesen ott tartasz,hogy egyenesen a halálba fogod inni magad. Gratulálok apa büszke lenne rád,mondhatom!Tizenhat évesen én vagyok az érettebb,nem te!Ez szégyen,kedves bátyuskám! És csak tudd,azért oktatlak ki,mert szeretlek és aggódom érted! - mondtam immáron könnyes szemekkel.
Na erre már tényleg nem tudott mit mondani. Csak bevett egy fájdalomcsillapítót,aztán bement a szobájába. Zokogásba törtem ki. Azt hiszem a stressz most jött ki rajtam,és így. Mikor anya kijött miután megfürdött csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj bogárkám? - kérdezte a kisírt szemeimbe nézve.
- Semmi,csak kioktattam Danit. Anyu muszáj lesz vele megbeszélned,hogy változzon!Nem nézem végig,ahogyan meghal!Ha nem áll le előbb-utóbb az lesz. Más családtagomat nem akarom elveszteni!
- Tudom kincsem,tudom. Mindent megpróbálok,hogy megint egy normális család legyünk. Tudom,hogy ez már lehetetlen,de legalább valami hasonló legyen. - mondta szomorúan,és tudtam,hogy apára gondol.
- Oké,köszönöm! - majd megöleltem.
- De edd meg a vacsidat,mert kihűl a sajt. - mosolyogtam rá.
- Jól van kincsem,addig menj,szedd rendbe magad,aztán akkor…kupaktanács. - mondta kissé nehezen. Igen,mint mondta Dani,mióta apa meghalt nem volt kupaktanács. Anyának is emiatt nehéz egy kicsit. De muszáj volt tőle ezt kérnem. Ez így nem mehet tovább Danival. Egy 10 perc múlva Dani hívott ki a szobámból. Leültünk az asztalhoz. Anya belekezdett.
- Danikám magyarázatot szeretnék. - kezdte közömbösen anya.
- Mire? - kérdezte Dani.
- Kérlek ne tégy úgy,mintha nem tudnád miről beszélek. Mi ez az életvitel amit folytatsz mostanság Dániel?! - kérdezte anya,kicsit idegesen.
- Csak néha iszogatunk a haverokkal ennyi. -mondta.
- Nem Dani,ez nem néha van,hanem minden nap!Mégis,hogy gondolod ezt? - förmedt rá anya.
- Oké,mostanában sűrűbbé vált. És?Ez nem lesz mindig így.
- Jól mondod,nem lesz így,mert nem fogom hagyni!Holnap nem dolgozom,szóval remélem holnapra nem terveztél programot. Ha mégis akkor fogod magad,és szépen lemondod,mert addig ki nem teszed a lábad ebből a házból amíg nem találsz magadnak munkát! - mondta anya szigorúan.
- Tessék?!Most csak viccelsz! Mégis hogyan találjak munkát?! - kérdezte kétségbeesetten.
- Majd én segítek!Muszáj valamit kezdened az életeddel!Nem hagyom,hogy a fiam egy semmirekellő legyen!Ja,és ha találsz munkát,a fizetésed az én bankszámlámra lesz utalva,mert tudom,hogy elinnád. És fiam,nincs semmi kifogás,nyafogás,ez a végleges döntésem!Ha van valami ellenvetésed,arra az ajtó,el lehet költözni. De ha innen egyszer kiteszed a lábad,én soha többet nem fogadlak vissza,azt jobb ha tudod! - mondta anya szemrebbenés nélkül.
Hűű anya nem viccelt. Tényleg bekeményít.
- Addig is,a telefonodat és a lakáskulcsodat kérem!
- Miivan?!! Na neem. Senki nem fog elérni!! - förmedt anyára.
- Fiam tud milyen hangon beszélsz velem!Amúgy is,a laptopod ott van,a netezést nem tiltottam meg .Örülj neki,hogy ennyit meghagyok! - mondta anya.
- Kössz,te kis spicli,hogy mindent tönkre teszel! - nézett rám Dani.
- Ne a húgod hibáztasd fiam!Hidd el,egy nap még megköszönöd neki! - mondta neki anya. Én meg sem tudtam szólalni. Egyszerűen sírni volt kedvem. Még én vagyok a hibás a bátyám szemében. Szuper.
- Köszönöm anya! - megöleltem.
- Én köszönöm,hogy szóltál. Mindent megteszek,hogy megváltozzon kincsem!
- Oké. Bementem a szobámba,magamra csuktam az ajtót,majd halk zokogásban törtem ki. Annyira hiányzik apa. Leírhatatlanul.Gondoltam felnézek Skypre,hátha fent van Anna. Sajnos nem volt. Sosem szoktam hülyeségeket kiírni Facebookra,de most kiírtam egy :( smilet. Kommentbe jött egy pár kérdőjel rá,vagy kérdő jel csodálkozó fej,vagy "mi a baj?" stb. De tudtam,hogy ezeket az embereket nem érdekli igazán,hogy mi van velem,maximum felhasználni akarják a dolgaimat ellenem. Majd valaki rám írt chaten. Ő az talán akit ténylegesen érdekel. Aron volt az. "Mi a baj???". "Hosszú...jó ha holnap elmondom?" "Persze.Jóéjt" "Jóéjt". Ennyi volt.Nem volt kedvem itt gépelni egy regényt,hogy mi a bajom. Gondoltam holnap találkozunk. Aha,csak későn esett le,hogy anya nem engedi,hogy elmenjünk a tóhoz. Csakhogy már kinyomta a gépet,és aludni készültem .Szóval majd holnap suliba megmondom neki. Régen keltem ennyire rosszul. Totál nyúzott volt a képem a tegnap este miatt. De felvettem a ruhát ami maradt,amit még Anna vetetett velem,tettem magamra egy minimális sminket,aztán elindultam. Mint egy zombi. Úgy néztem ki,és úgy is éreztem magam.
- Minden rendben kicsim?Reggelizz egy picit. Csináltam gofrit! - mosolygott anya.
- Persze minden oké. - erőltettem az arcomra egy gyatra mosolyt. Elvettem egy gofrit útravalónak elindultam.
- Majd jövök,puszi!
- Puszi kincsem! - búcsúztunk el anyával. Majd mikor találkoztam Annával egyből levette,hogy valami nincs rendben.
- Ennyire rossz volt a tegnapi beszélgetés? - kérdezte.
- Hát nem,anya tényleg jól bekeményített. Ezzel semmi gond,csak iszonyatosan hiányzik apu. - mondtam szomorúan.
- Na gyere ide szivikém! - mondta majd megölelt.
Jól esett,erre szükségem volt. Miközben sétáltunk magamban próbáltam összeszedni magam. Valamennyire sikerült is. Aront egész nap nem láttam. Nem tudom,hogy került e vagy ilyesmi. Szóval harmadik szünetbe írtam neki egy smst,hogy nem tudok ma menni. Miután elküldtem mentem a szekrényemhez. Matattam benne egy jó darabig míg előkerült a szöveggyűjteményem. Majd mikor becsuktam a szekrényajtót,majdnem szívinfarktust kaptam.
- Mért nem tudsz jönni? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Hát igazából anyám nem enged...apám miatt ugyebár. - mondtam neki. -
Hány órád van még? - kérdezte.
- Öhm még három,mért? - néztem rá furán.
- Oké,akkor ha végeztél a suli előtt foglak várni. - majd fogta magát és elsétált.
- Mi?Minek?Most mondtam,hogy nem mehetek! - kiabáltam utána.
- Elég ha én tudom minek. - nézett vissza majd dobott egy féloldalas mosolyt.
Ő oké,nem értettem mit akar,de mondom felőlem. Végigizgultam három órát,hogy vajon mit akar.
De kibírtam. A lábammal egész végig doboltam,minden órán,de kibírtam. Utolsó óra végén mentem a szekrényemhez bepakolni. Majd mikor kiindultam,gondoltam lecsekkolom az ő órarendjét is. Ugye két csoport van egy csomó tantárgyból,szóval van akinek kevesebb órája szokott lenni,van akinek több. Végiggondolva mivel nem egy csoportba vagyunk angolon,neki lenne hetedik órája. Te jó ég,miattam lóg az óráról?! Gyorsan kisiettem a suli elé.
- De neked még lenne egy órád,mit akarsz?! - csodálkozva kérdeztem.
- Nem számít…lezsíroztam a tanárnővel,hogy a feladat miatt igazolja nekem,de köszi,hogy aggódsz. - mondta csúfondáros mosollyal az arcán.
- Oké,mit akarsz?Mondtam,hogy nem mehetek.
- Ülj fel! - mondta.
- Ugye nem el akarsz vinni úgy,hogy nem engedtek el? - kérdeztem.
- Nem,csak hazaviszlek és elkérlek. - mondta könnyedén.
- Öhh háát,okéé. - mondtam kicsit vonakodva. Anyu általában nem szereti,ha más kér el,mert ilyenkor zavarba jön,és elenged. Aztán utána hallgathatom,hogy mért csináltam ezt bla bla blaa. Újabb motorozós élményt éltem át vele,de lassan ez majdhogy mindennapos lesz. Csak viccelek. Mikor megérkeztünk azon gondolkoztam vajon anyu ellen tud állni neki? Neki a tanárok sem tudnak. Bármit kér,megteszik neki.
- Oké,akkor köszöntelek az anyatigris lakhelyén. - mondtam neki.
- Anya megjöttem! - mondtam
- Szia kicsim! - mondta vidáman.
- Hoztam valakit. - mondtam kicsit félve. Nem látott ugye,mert a konyhában volt. Majd kilépett a konyhából.
- Jó napot asszonyom! Ferenczi Áron vagyok,velem csinálja a lánya a kutatómunkát. - mutatkozott be. Jéé és Áront mondott. Szóval ha ilyen dolog van akkor Áron.
- Szia,Nagy Kata vagyok,és nyugodtan tegezz! - mosolygott rá anyu.
- Nos fiatalok,mi az óhajotok,sóhajotok? - mosolygott anya.
- Elszeretném kérni Amit,a kutatómunka kapcsán.Tudom,hogy nem szívesen engedi el,a történtek miatt,de megígérem,hogy vigyázok rá,nem hagyom,hogy baja essen! - mondta Aron. Őszintének hangzott.
- Amadea,ezt már egyszer megbeszéltük!-nézett rám rosszalló pillantással.
- Ez nem az ő ötlete volt,hanem az enyém. Teljes mértékben. - mondta Aron. Még igaz is volt. Nekem ebbe nem sok beleszólásom volt. Anyu egy nagyon sóhajtott.
- Oké. Elengedem,de csak feltételekkel. Hat órára itthon legyen!És ha bármi van,hívjatok fel. Aron megadom a számom. Bármi történik hívjatok fel azonnal! - mondta anya.
- Nagyon köszönöm szépen! - mondta Aron.
- Csak ígér meg,hogy vigyázol rá. - mondta bánatosan anya.
- Megígérem! - mondta Aron.
- Amadea írd be neki a telefonszámom!
- Oké oké anya,beírom. Köszi még egyszer,de akkor mi indulunk. Szia! - mondtam.
- Szia.- köszönt el Aron is. Király,anyának nagyon szimpi lehet Aron ha elsőnek azt mondja neki,hogy tegezze. Nem nagyon szokta ezt mondani bárkinek.
- Komolyan mondtad,hogy megvédesz mindentől? - kérdeztem.
- Persze,szerinted hazudnék neked,vagy édesanyádnak? - nézett a szemembe.
- Oké. - mást nem tudtam mondani. Szóval ismét a közös motorozás jött. Te jó ég,remélem elhúzódik ez a project feladat,és még többet kell majd együtt motoroznunk. A tó veszélyes részéig motoroztunk. Egy nagy gombóc nőtt a torkomba az izgalomtól. Szerintem Aron is látta rajtam.
- Hé nyugi! Igértem valamit,és azt be is tartom. - kacsintott rám.
Ezt elhittem neki,de attól féltem,ha anyunak lesz igaza. Ha tényleg valami baj történik mindkettőnkkel. Elindultunk befele. Szinte mintha egy másik országrészbe,vagy világba léptünk volna. Itt a tó vize is sötétebb volt valamiért, a fáknak alig volt levelük. Teljesen más volt. Ijesztő.
- Hé,ha félsz karolj belém. - mondta Aron.
Igazi úriember. Normális esetben most fülig pirulnék,de jelenleg annyira parázok,hogy vonakodás nélkül belekarolok. Előveszem a kamerát,majd átveszi tőlem,hogy kamerázzon.
- Tudod mit,én leszek a videó riporter,vagy kommentártor. Látom nem vagy olyan állapotban,hogy megcsináld. - mondta.
- Bocsi,én csak...- kezdtem volna.
- Semmi baj,ne magyarázkodj. Teljesen megértelek. - mondta megértően.
Sétálunk beljebb,majd a fűben találunk ilyen nagy vegyszeres kannákat. Na szép,nem csoda,hogy sötétebb itt a víz,ha ilyeneket öntenek ide. Ezek valami sugárzásveszélyes anyagok.
- Megvizsgáljam közelebbről? - kérdeztem.
- Megbolondultál?!Ez valami veszélyes anyag. Még kinő a harmadik karod. - mondta Aron.
Elnevettem magam,de hallgattam rá. Ráközelített a kamerával,és nem volt jelezve rajta,hogy melyik erőmű használta,vagy valami hasonló. Oké értem,hogy ezt titkolják az emberek elől,de van egy olyan érzésem,hogy ez még csak a kezdete annak amit titkolnak. mentünk beljebb majd jött egy erdő féleség. Még jobban belekapaszkodtam Aronba.
- Ne félj,itt vagyok,így senki sem bánthat! - nyugtatgatott.
Annyira szeretem,hogy a szavai is megnyugtatnak. Beindultunk az erdőbe. Oké ott semmi szokatlan nem volt. Egy kisebb átlagos erdőnek tűnt,erdei mókuskákkal. Azt hittük milyen kicsi ez az erdő. Nem mégsem,eléggé hosszú volt ahhoz képest. Mikor már közeledtünk a végéhez,akkor lepődtünk meg igazán. A tó újabb része következett,rajta egy hatalmas hajóval. Szinte kitakart mindent. Hogy lássunk is valamit,hogy mi van mögötte megpróbáltunk elnézni mellete. Leesett az állunk. Egy szögesdróttal elkerített gyár féleségnek nézett ki. Legalábbis régen egy gyár lehetett. Vagy 10 rotweiler kutya volt ott akik őrizték a helységet .Egyszer csak lövéseket hallottunk. Én totál megrémültem.
- Shh,ne félj,de maradj csendben! - suttogta Aron.
Felvettük videóra a helyet. A hajó elhagyatottnak tűnt. Valószínűleg senki nem lakott ott,vagy tartózkodott ott. Gondoltunk benézünk. Na nekem itt végem volt. Két megkötözött ember nézett fel ránk segítségkérően. Aron azonnal megpróbálta őket kiszabadítani. Sikerült feltörni a zárat,aztán kioldoztuk őket. - Jöjjenek velünk azonnal!Megmentjük önöket! - mondta Aron.
- Nagyon hálásak vagyunk! Isten áldjon meg titeket! - mondta az egyik tag. - De ha ebbe az egészbe belekeveredtek,bajotok eshet! - szólított fel minket a másik. . - Mégis mibe? - kérdeztem
Take it easy!To be continued! ;)
xx Rixus.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése