tag:blogger.com,1999:blog-17925145286626468572024-02-07T11:01:24.309-08:00Egy ici pici történet,egy ici pici lánytól...Tekerj a legaljára,és mindent megértesz! :) Vagy kattints az olvass el-re a blogarchívumban! ~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.comBlogger30125tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-2219110830905973612014-03-06T15:02:00.003-08:002014-03-06T15:02:59.348-08:00Jesus...sorrryy :(Hello mindenki! Úristen,március van...Szégyenlem magam,hogy nem írtam ennyire sok ideig,de ez a 10. osztály nehezebb,mint hittem...alig van szabadidőm,és ami van,sajnos azt sem a történet írására fordítottam. Igyekszem folytatni,és ami felfog kerülni,szerintem az lesz az utolsó rész,szóval az elfog tartani egy darabig míg megírom,pláne hogy alig van időm :/ Bárki aki olvasta idáig a történetet,attól szeretnék bocsánatot kérni :/ jelentkezem mihamarabb!<br />
<br />
xx ~ rixus.~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-56089765617925148702013-10-30T15:00:00.001-07:002013-10-30T15:03:15.182-07:00SZÜNET VAAN!Halihóó mindenkinek! Sajnos nem hoztam folytatást (még!) ,de ígérem november közepe fele már lehet,hogy lesz! :) Most inkább kisebb élménybeszámolóval készültem,hogy mi történt velem idáig az őszi szünet kezdete óta.<br />
<br />
Pénteken a sulimban buli volt,ami egészen jó volt! :D Random aztsetom ki volt az fiú odajött hozzám táncolni (Y) xdd. Onnan előbb leléptem,aztán jött az igazi buli Érden a Spatenben:D Ott nagyon jól éreztem magam,barátnőm ott dolgozik,szóval jó esténk volt! Az ő állítása szerint bejöttem a pultban dolgozó koktélos srácnak:P na persze...Az este folyamán még jöttek a fellépők: Horváth Tomi & Raul ;) (<a href="http://www.youtube.com/watch?v=520LNy1n5XU" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=520LNy1n5XU</a>) Az is jó volt,elől álltunk,Raul énekeltetett minket a mikrofonba >< bár akkor már hangom sem volt ..xd jó volt,az a lényeg! :D Aztán később mikor leültünk pihenni,facebookon kaptam egy üzenetet,amire reakcióim : :O o.O *.*!<br />
Amit tudni kell rólam: imádok énekelni (aszongyák tudok is...). Szoktam nézni az xfaktort mint ahogy sokan mások is. Kedvenceim a ByTheWay!*-* Nos ugye ők énekelték vmelyik élő showban a Pitch Perfectből a Cups songot,és hirdettek egy pályázatot,ahol lehetett nyerni belépőt a vasárnapi élő showra. Szerencsémre még régebben megtanultam ezt a cup-os témát,szóval felvettem,elküldtem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz1TdB3WcQCcQZoz4CHPj788QPl9WM80pD0qjtctCFNQcZrd8dlN2uLKWm1z0hirAfmffWLDrw3FNePE_XdvU0j0ERcXMCTyBspjAisS33rKguQNm_VWIOd43K0BLmUnHnJ3Zw9cznsU-M/s1600/wow.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz1TdB3WcQCcQZoz4CHPj788QPl9WM80pD0qjtctCFNQcZrd8dlN2uLKWm1z0hirAfmffWLDrw3FNePE_XdvU0j0ERcXMCTyBspjAisS33rKguQNm_VWIOd43K0BLmUnHnJ3Zw9cznsU-M/s320/wow.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Iszonyatosan örültem neki,mikor bulizás közben kaptam egy ilyen üzenetet<i>:<span style="background-color: #ea9999; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; white-space: pre-wrap;">Szia! Gratulálok neked:) A Cupsong versenyünkben nyertél 2db jegyet a vasárnapi élő show-ra:)(feltételezem, hogy szükséged lesz a plusz egy kísérőre, ezért a 2jegy:) ) Pls írj vissza, hogy tudsz-e jönni most vasárnap! (esetleg, ha arról van szó át tudunk rakni következő vasárnapra)</span></i></div>
<div style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; margin-top: 10px; white-space: pre-wrap;">
<span style="background-color: #ea9999;"><i>Jó éjszakát</i>
<i>BTW Sziki</i></span></div>
<div style="font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; margin-top: 10px; white-space: pre-wrap;">
<span style="background-color: #ea9999;">Aztán miután megbeszéltem vele,hogy ki a 2. személy,megdicsérte a hangom,és azt mondta mindenképp foglalkozzak vele :) </span></div>
<div style="font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; margin-top: 10px; white-space: pre-wrap;">
<span style="background-color: #ea9999;">Aztán eljött ugye a vasárnap,mentünk,és hát őszinte leszek,nagyobbra vártam az egészet. A Tv-ben tényleg minden más... A stúdió pici,de az énekesem előtt respect,mert tényleg jók!:) Szóval maradjunk annyiban,hogy én nem fizetnék 5000 ftot az ÁLLÓ helyért. Sajnos nem tudtunk maradni a show után,hogy találkozzunk velük,mert jött a vonatunk :/ Aztán ma,azaz szerdán a Corvin sétányon volt egy szép nagy közönségtalálkozó. Késve érkeztünk,ezért már iszonyat sokan voltak. o.O 15 percig voltak kb lent,énekeltek,aláírt kártyákat osztogattak,aztán felmentek. Azt mondták 10 perc és jönnek. Nem jöttek:( Állítólag kihívták a lakók a rendőröket csendháborítás miatt :$ sokan voltunk na..! :D Lényegében megérte! :) *-* egy élmény marad azért!:D</span></div>
<div style="font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; margin-top: 10px; white-space: pre-wrap;">
<span style="background-color: #ea9999;">Jaa és még amit nem tudtam felfogni! Szabó Ádám is egy majdnem ugyan ilyen versenyt rendezett a jegyekért.
Hát gondoltam oda is küldök egy videót,nagyon valahol csak nyerek...:D Ott is nyertem! Az is felfoghatatlan volt így egyszerre :D Nem hittem volna</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSELjsK5KHe7IhzVSsWjBMA4P67fIz8QiLdpnSL9LaZW_9FaKN-fXka8iD8RS3S1HJ2IYC5skBp_-8H-R9Q3ARvDP0A3ssT1GBGVNVUWOyC4u4j7uMP_UmsolFiTB3bmGQlMAJX4LVsiqn/s1600/xd.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSELjsK5KHe7IhzVSsWjBMA4P67fIz8QiLdpnSL9LaZW_9FaKN-fXka8iD8RS3S1HJ2IYC5skBp_-8H-R9Q3ARvDP0A3ssT1GBGVNVUWOyC4u4j7uMP_UmsolFiTB3bmGQlMAJX4LVsiqn/s320/xd.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szóval jó szünetem volt! ^^ vagyis még tart xd</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZPl2Vk3pZUcdDUpNh80K5U_dYhg7rsdIh4HFlYHDBawCQxntKaXYfZqNr8sJZvZYIHE95K10E8ksIoxZLJgieCCIF1zBTiBkWXhEJqsQvAptUOVqFvVCrKzEWxXG8dqWf6QoGyQx_c5cQ/s1600/bytheway.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZPl2Vk3pZUcdDUpNh80K5U_dYhg7rsdIh4HFlYHDBawCQxntKaXYfZqNr8sJZvZYIHE95K10E8ksIoxZLJgieCCIF1zBTiBkWXhEJqsQvAptUOVqFvVCrKzEWxXG8dqWf6QoGyQx_c5cQ/s320/bytheway.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLBL2vjAC5gylwmgZmiXH4GymLVTj3o9Y_PJNQ73nImZEYU2yLdKE52IpUQpbkMNbV8gsPMH-3Yqm3lvZO_Fi2IW1vTX6vLZu4Brqp_2LD01khXFwLnyzePiwpmdAaGqzYjBYXtuhq2txR/s1600/2013-10-30+22.17.37.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLBL2vjAC5gylwmgZmiXH4GymLVTj3o9Y_PJNQ73nImZEYU2yLdKE52IpUQpbkMNbV8gsPMH-3Yqm3lvZO_Fi2IW1vTX6vLZu4Brqp_2LD01khXFwLnyzePiwpmdAaGqzYjBYXtuhq2txR/s320/2013-10-30+22.17.37.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXMREF5f0Y1py5PE3uOYp5kZ_3XFVrw3nSZ4MqjoxYw6nc2ZExFe7zSvD59Y-Opq2wA727krcXO0L6DfkQr7iIRyGfhsfGaHO0KJiHeVYRNsYoNniz8TRt2N6ZbwIUraCSkZywsLTFdSmu/s1600/2013-10-30+22.17.55.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXMREF5f0Y1py5PE3uOYp5kZ_3XFVrw3nSZ4MqjoxYw6nc2ZExFe7zSvD59Y-Opq2wA727krcXO0L6DfkQr7iIRyGfhsfGaHO0KJiHeVYRNsYoNniz8TRt2N6ZbwIUraCSkZywsLTFdSmu/s320/2013-10-30+22.17.55.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
"Never give up on your dreams..." Soha ne add fel az álmaid! A fiúk ezt mondják!</div>
Én is megfogadom,és én is ezt mondom mindenkinek! :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Remélem mindenkinek eseménnyel teli szünete volt,és még élvezzük is ki,amíg tart! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nemsokára újra itt! :) xx ~rixuus.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12.727272033691406px; line-height: 15.454545021057129px; margin-top: 10px; white-space: pre-wrap;">
<br /></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-34458925880565464942013-09-30T12:15:00.002-07:002013-10-06T14:50:03.331-07:00~Revolution part 6 Hello mindenki,így épp határidőre! :D Szeptemberre ígértem a folytatást,még épp beleesik a dologba,szal zsír! :D Gondoltam ha már szülinapom van akkor már felrakom! :'D Próbáltam nem nagyon összecsapni,de ez sült ki belőle :D lesz még több is majd,de nem ígérek előre semmit! Addig is itt van ez :)<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 28.0pt; mso-bidi-font-family: "MS Shell Dlg 2";">6. Fejezet
– Never be normal<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Délután már a reptéren voltunk,úton
hazafelé. Sejtettem,hogy ebből az egészből nem egy hét lesz. Ivett sosem
hagyott volna ki egy ilyen ziccert. Természetesen nem is hagyta ki. A repülőn
végig zenét hallgattam. Aron is. Mindkettőnket sokkolt ez az egész. Én képtelen
voltam beszélni,ő pedig megértően és együtt érzően hallgatta néma sikolyom. A
repülő hiába gyors,úgy éreztem futva már hatszor hazaértem volna. Na meg ha
tudnék a vízen is járni. Mellékes dolgok. A lényeg,hogy azt hittem sosem akar
már leszállni a repülő. De mikor este
végre leszállt a gépünk,elsőként rohantam le a fedélzetről. Bálint és Anna már
ott volt értünk kocsival. Anna magához ölelt,mert rég láttuk egymást,Bálintot
is megöleltem. Néma csendben utaztunk végig a házunk romjaihoz. Az egészből
csak egy nagy semmi maradt. Minden hamuvá égett. Mikor megláttam,nem bírtam
tovább. Térdre rogyva bőgtem,mint egy óvodás kislány és a kezeimbe temettem az
arcom. Aron simogatta a hátamat.<br />
Összetörtem. Teljesen. Végleg. Itt nőttem fel. Ide kötött minden emlékképem,mindenegyes
boldog perc amit a családommal töltöttem. Az egésznek vége van. Nem tudom
elhinni. Azt hittem,az életem már nem lehetne rosszabb. Ismét tévedtem.
Remegtem,de most a szomorúságtól. Annyira lefoglalt a szomorúság az elveszett
emlékeim iránt,hogy még dühösnek is elfelejtettem lenni. Aron felállított,hogy
vigasztaljon,de vigasztalhatatlan voltam.<br />
- Dani? Rebeka? Hol vannak? Rebekának és a babának nem esett baja?? – kérdeztem
szipogva és hadarva.<br />
- Mindketten,vagyis hárman jól vannak. Aron anyukája,Kriszti szinte azonnal
befogadta őket. – mondta Bálint. Egy kicsit megnyugodtam. De ez nem fair
Aronnal szemben,hogy most beköltözünk hozzájuk.<br />
Keresnünk kell egy külön házat vagy valami hasonló. <br />
- Gyere induljunk Ami. – mondta Aron. <br />
- Várj! Csak egy perc. – mondtam,majd beindultam a házba.<br />
Nem maradt szinte semmi. Az volt a szerencsém,hogy az ágyam alatt,volt egy kis
föld alatti hely,amit még apa csinált nekem a saját dolgaimnak. Itt tartottam
az emlékeimet. A feketénél is feketébb doboz,amiben gyűjtöttem az emlékeimet.<br />
Ez most kincset ért,mert ez egész épp maradt. Kiskori képek,anyuékról
képek,naplók és még sok minden más. Körülnéztem máshol,és minden leégett. Semmi
más épp dolog nem maradt.<br />
Ez a doboz most nagyon sokat jelentett. Szép lassan sírdogálva kisétáltam,aztán
Aronnal átkarolva indultunk az autóhoz,hogy elvigyenek hozzájuk. Mikor
beléptünk Rebeka azonnal megölelt. Ő is pityergett,Dani próbált erős maradni,de
mindent elárultak a szemei. Őt is hosszasan megöleltem.<br />
Kriszti is szánakozóan megölelt,és szomorúan rám mosolygott. Szerencse,hogy
Aronéknak hatalmas a házuk. Aron és én a szobájába mentünk,ahol már nagyon rég
nem jártam. Nem változott szinte semmi. Lepakoltam a cuccaimat,majd leültem az
ágyra. Aron leült mellém és hosszasan nézett engem. Mire én feleszméltem,már
egy jó ideje bámulhatott. Elkapott a nevetés.<br />
- Mi az? – kérdeztem mosolyogva.<br />
- Semmi,csak látni akartalak mosolyogni. – mondta,mire megint elmosolyodtam. –
Ami,be kell,hogy valljam,alábecsültelek. Azt hittem,egy törékeny kis pillangó vagy,amit
akár egy szél is összetör,de nem! Minden ami veled történt,az a sok
szörnyűség,más már rég a diliházban lenne. De téged csak megerősítettek ezek a
dolgok. Elképesztő nő vagy. – mondta. <br />
- Muszáj volt erősnek maradnom,de mindez nélküled nem ment volna. – mondtam.<br />
- Csodálatos vagy. És az enyém. – mondta Aron,majd lassan megcsókolt.<br />
- És most hogyan tovább? – kérdeztem. – Nincs otthonunk. Se nekem,Daniéknak
sincs.<br />
- Ne aggódj emiatt. Ők mindenképp önálló életet fognak kezdeni. Rebeka már
gyereket vár. Mi ketten csak koloncok lettünk volna a nyakukon. Hidd el,egyszer
mi is külön életet fogunk kezdeni. Csak ketten. Aztán majd lehet,hogy már
hárman,vagy négyen. – mondta,mire a hasamhoz nyúlt.<br />
- De ez nem mostanában lesz. – mondtam neki mosolyogva.<br />
- Én sem mostanra terveztem. – mondta tiltakozóan azonnal.<br />
A gyerekvállalás gondolata most ebbe a helyzetben még megrémített.
Persze,szeretnék gyereket,de nem most. Így 18 évesen, és még közel sem járok a
19-hez,még valahogy nem tudom magam elképzelni a saját gyermekemmel. De ezzel
még ráérünk foglalkozni. Van ennél most sokkal fontosabb dolgunk is. Anna azt
mondta többen gyújtották fel a házunkat. Többen,és mind ugyan olyan gyorsak
voltak. Ez csak egyet jelenthet. Valamiféle sereget próbál szervezni ellenünk Ivett.
Jézusom,mennyi embert változtatott még szörnyeteggé csak a bosszú kedvéért? El
sem tudom képzelni,hogy ez a dolog bárkinek is örömet szerezzen. Mi nem
tehetjük meg ugyan ezt egyetlen emberrel sem. Azt nem fogom megengedni. De
semmi ötletem nem volt mit tehetnénk. Bizonyítékunk nincs,hogy ők tették,és nem
tudunk semmit tenni. Ezen agyaltam végig,amíg zuhanyoztam,amíg kint ettem a
konyhába egyedül az éjszaka közepén,mert képtelen voltam aludni. Szinte
féltem,nehogy Ivették ránk törjenek itt is,vagy bármit tegyenek. Aron jött ki
utánam,leült velem szembe,majd elővett egy nagy sajtdarabot meg egy kést,és
enni kezdte. Halványan elmosolyodtam. Apukámra emlékeztetett. Régen mindig ő is
ezt csinálta. Anyu mindig követte,én pedig leskelődtem utánuk.<br />
Kissé rájuk emlékeztetett ez a helyzet,mintha én és Aron is olyanok
lennénk,mint ők voltak.<br />
Iszonyatosan hiányoztak mindketten. <br />
- Min agyalsz Angyalom? – kérdezte Aron a jó húsz perces csendben evésünk után.<br />
- Tudom,hogy itt még nincs vége ennek az egésznek. – mondtam. – Ivettnél ez még
csak a kezdet.<br />
- Ebben én is biztos vagyok. De nincs semmi bizonyítékunk. Most nem tudunk mást
tenni,csak annyit,hogy bemegyünk a suliba és belehúzunk a tanulásba. – mondta
unottan Aron.<br />
Te jóságos ég! El is felejtettem. Második félév,év vége,kis
érettségik,előrehozott érettségik,úristen! Nem akarom! Ivettet sem akarom
látni! Ha meglátom,én esküszöm,hogy darabokra szedem. <br />
- Gyere aludjunk! – mondta Aron. – Már nincs sok pihenési időnk a suliig. –
mondta,majd homlokon csókolt. Beslattyogtam mögötte lassan,majd az ő hatalmas
karjaiban aludtam el. Vasárnap reggel az első dolgom az volt,hogy felkeltem
bevásároltam,és nekiálltam reggelit csinálni mindenkinek.<br />
Csináltam egy csomó gofrit ,vettem narancslét,csoki öntetet és
juharszirupot az ámerikáiák számára.<br />
Mindezt reggel hat és hét óra között. Aron reggel nyolckor,mint egy öt éves
kisfiú,úgy állt a konyhaajtóban,mint akit most ébresztettek,hogy óvodába
menjen. <br />
- Esküszöm,már csak a maci hiányzik a kezedből! – mondtam neki. Erre gyorsan visszament
a szobájába,és kihozott egy kis macit. <br />
- Nem is tudtam,hogy te ilyeneket rejtegetsz. – mondtam nevetve. – Gyere,egyél!
<br />
- Mért keltél ilyen korán és mért csináltál reggelit és mosogattál is el? Pláne
mikor ott a mosogatógép. <br />
- Mert nem akarom már ennél tehetetlenebbnek érezni magam. Rajtad kívül,már
mindenemet elvesztettem. Iszonyatosan szar érzés,már bocs a kifejezésért. Ki
akarom venni a részem a munkából. Nem akarok zavarni. – mondtam. Erre csak a fejéhez kapott.<br />
- Te velem vagy! Hozzám tartozol már egy jó ideje! Ide tartozol! Nem vagy te
teher. – mondta.<br />
Inkább csendben maradtam. Igaz amit mondott,de akkor is. Nem akartam annyit
agyalni,inkább lefoglaltam magam valamivel.<br />
- Elkell még mennem vásárolni. A tisztasági cuccaim 90%-a odaveszett… -
mondtam.<br />
- Elmegyek veled. – mondta,majd akkorát harapott a gofriból,szinte a felét
megette egy harapásból.<br />
- Nem tudod mire vállalkoztál kedvesem. – mondtam neki kuncogva.<br />
- Ha attól jobb kedven van,hogy szenvedek ott veled,akkor megéri. – mondta,mire
odamentem hozzá és elloptam a gofriját. El akartam vele futni,de azonnal utánam
eredt. Nevetve fogott a karjaiban.<br />
- Add csak vissza Angyalom! – mondta.<br />
- Nem! – majd hozzáhajoltam,hogy megcsókoljam,de nem hagyta,mire sértődötten
elhúzódtam.<br />
- Előbb add ide. – ajánlott alkut. Mire én fogtam bekaptam,és megettem,aztán
nyomtam az arcára egy puszit. Elkapott a derekamnál fogva,és olyan csókot
adott,hogy tényleg megszédültem. Ezen ő csak jót nevetett. <br />
- Aljas húzás volt. – mondtam.<br />
- Jó tanárom volt. – mondta,majd rám kacsintott. <br />
Megvártam míg Aron felébred,na és felöltözik,így mégsem jöhet velem
vásárolni,aztán elindultunk az ő hatalmas örömére plázázni. Nos,mentségemre
szóljon,én figyelmeztettem. Bejárt velem három drogériát,négy cipőboltot,és két
olyan boltot ami tele volt leértékelt ruhákkal. Mondanom sem kell,mire egy
kajáldához jutottunk,ő úgy nézett ki,mint aki most futott le legalább 40 kiló
métert egyhuzamban. Igazából meg sem kottyant neki,csak teátrálisan
szenvedett. Színészetből mindig is
csillagos ötöst érdemelt. Új ruhákkal,tisztasági szerekkel meg sminkekkel
tértem haza. Haza. Vagyis majdnem haza.<br />
Hiába imádom Aront és az anyukáját,ezt a helyet sajnos sosem fogom
megszokni,vagy otthonomnak nevezni. Mindenki hálás volt nekem az „isteni”
reggelimért,és javasolták,hogy gyakrabban tegyem ezt.<br />
Még csak délután volt,de nem tudtam,hogy örüljek –e a holnapi iskolának vagy
rettegjek. Mi járhat Ivett fejében? Mit meg nem adnék,ha csak öt percig
gondolatolvasó lehetnék! Egész este ez járt a fejemben. Aront már tuti vagy az
őrületbe kergetem,vagy megrémisztem a csendes magamban merengésemmel.
Szegényke,ha tudta volna mire vállalkozik mikor megismert,biztos nyomban
otthagyott volna. Este is mikor feküdtünk egymás mellett,folyton agyaltam. Én
háton feküdve a plafont kémleltem,mintha a bárányokat számolnám,Aron pedig
felém fordulva aludt. Legalábbis ezt hittem.<br />
- Min agyalsz Angyalom? – kérdezte egy picit megemelve a fejét,hogy
kilátszódjon a párna halom közül.<br />
- Ideges vagyok a holnapi nap miatt. – mondtam.<br />
- Ne aggódj amiatt a nő miatt… - mondta. – Már mindenedet elvette szinte,most
már mi jövünk.<br />
- Nem! Ne mond,hogy ne aggódjak! – fakadtam ki. – Hogyne aggódnék mikor a
bátyám és a leendő felesége,te és anyukád is veszélyben vagytok?! Sőt még
Bálint és Anna is! Titeket szeretlek a legjobban. Mindent el akar tőlem
venni,nem emlékszel? Veled is megpróbálkozott… - mondtam.<br />
Észre sem vettem,de eközben folytak a könnyeim. Aron csitítgatva
simogatott,hátha megnyugszom.<br />
- Angyalom,sajnálom. De erősek vagyunk már,te is tudod. Semmitől nem kell
félned,amíg engem látsz. – mondta,majd megpuszilt. – Aludjunk. – mondta,majd
karjaiba zárt,és addig simogatott,csókolt,míg el nem aludtam a védelmező
karjaiban. Reggel kicsit nyugodtabban ébredtem.<br />
Aron valamit nagyon jól csinál. Szinte a puszta kisugárzása,jelenléte nyugalmat
áraszt.<br />
Mikor Aronnal reggel a suli elé hajtottunk,bátorítóan megszorította a
kezemet,majd elindultunk befele.<br />
És dobpergés. Semmi nem történt. Maximum a szokásos Ivett társasága lenéző
pillantása,amit már azóta megkapok amióta ide járok,szóval semmi extra. A
reggel fénypontja a matek dolgozat volt.<br />
Hű,még jó,hogy ezt az anyagot nagyjából tudom. Húsz perces rövidke dolgozat
volt. Egész könnyű volt,szóval hamar kész lettem. Nem csak testileg lettem
erősebb,de az eszem is gyorsabban vág,a látásom,a hallásom is jobb lett. Az
ezerből egy ok,ami miatt jó szörnyetegnek lenni. Ez a minimum prémium ha már az
vagyok,ami lettem. Volt még egy jó tíz perc a doga végeztéig,addig én kémleltem
az osztályt. Aztán ránéztem Ivett egyik hű követőjére,akit azt hiszem Biankának
hívnak. Bár nem vagyok benne biztos. Láttam,hogy szorgosan puskázik,majd
hirtelen kiesnek a kis papírok a padjából,majd felszedi őket. Ez mind szép és
jó,de ez az egész szinte kevesebb,mint egy másodperc alatt történt. Ezt az
egészet csak az én szemem, Aroné és
Annáé láthatta. Bár ők még írtak,szóval nem látták.<br />
A lány azonnal rám nézett,és fenyegetően méregetett,mire inkább
visszafordultam. Ebből a lányból is szörnyet csinált. Csodás. Pedig Biankával
nem volt semmi bajom,és bumm hirtelen a top 10 utálóimhoz tartozik már is.
Mikor letelt az idő,és az órának is vége lett azonnal Aronhoz fordultam.<br />
- Bianka! Őt is átváltoztatta <i>ilyenné</i><span style="background-color: #ea9999;">. – mutattam
magamra. Ki kell találnunk egy találó nevet majd.<br />
- Honnan veszed? – kérdezte.<br />
- Kevesebb,mint 1 másodperc alatt vette fel a puskáját a földről. Rajtam kívül
senki nem vette észre. – mondtam.<br />
- Ó! Vagy úgy. Kár érte. – mondta Aron.<br />
- És még hány embert változtathatott át…Istenem,ez kegyetlenség. – mondtam.<br />
- Ami…Ez az egész dolog csak neked az,ami velünk is történt. Mindenki más ölne
azért,hogy különleges legyen! – mondta Aron. <br />
- Lehet,de én nem! Én azért ölnék,hogy normális lehessek. – mondtam.<br />
- Na jó,ejtsük ezt a témát,és nyugodj meg. – mondta,majd magához húzott és
szorosan megölelt.<br />
Kíváncsivá tett ez a dolog,még vajon kiket változtatott át,csakis a bosszú
érdekében.<br />
A nap csúcspontja jött. Pedig ez még
csak a második óra volt. De ezek után valahogy elhatároztam,hogy
magántanuló leszek. Tesi óra. Nem! Nem azért,mert utálom. Na jó,nem is
szeretem,de nem a tantárgy miatt van. Semmi köze nincs hozzá.<br />
Szóval tesi következett és mivel új félév,órarend változás. Szinte mindig
közösen tartották ezt az órát valamelyik osztállyal az évfolyamból.
Természetesen a sors velem sosem volt kegyes,így most sem kímélt meg. Pedig
most az egyszer díjaztam volna a szívességét. Mért pont Ivették osztályával
kellett összerakni minket? Hihetetlen. Szívás az egész. Az volt a minimális
szerencsém,hogy legalább nem egy lányöltöző van,mert akkor elevenen megnyúztak
volna már az öltözőbe a puszta tekintetükkel.<br />
Anna is totál ideges lett mikor elmondtam neki,hogy mi történ órán,és ő szinte
idegbajosabb lett,mint én.<br />
- Ami,én esküszöm szétkapom ezt a csajt! Átmegyek az öltözőbe,de darabokra
szedem! – kiabálta Anna.<br />
- Nyugodj már le! Többen vannak. Ki tudja hányan vannak még. Egyenlőre nem
támadunk! – állítottam le,még mielőtt valami baromságot művelt volna. – Amúgy
is…Az sem biztos,hogy támadni tudunk valaha. – mondtam halkabban.<br />
- Fogunk! Nem ússza meg szárazon! – mondta.<br />
- Oké,jól van csak nyugodj meg,és menjünk mert sípszó volt. – mondtam.<br />
Hála Istennek nem volt a tanár,ezért a helyettes tanárt kaptuk meg aki ezerszer
jobb fej.<br />
Na jó,tévedtem. Játék egész órán. Kidobóssal kezdve a sort. Osztály az osztály
ellen. Szuper.<br />
Ivett és a kis hat fős társasága már gúnyos mosollyal méregettek minket,hogy mi
leszünk az első áldozataik. Oké,hogy nálunk több a fiú,de ez most semmit nem
ért. A sípszó után azonnal repkedtek a labdák. Többségével a rendes ember
osztálytársaink kiestek,és mi maradtuk. Pár osztálytárs nálunk és mi hárman a
hat ellen. Mindhármunk reflexei kifinomultak,gyorsak voltak egy átlag emberéhez
képest. Mikor már csak három vs. hat volt a felállás ,kicsengettek. <br />
- Tanár nő! Mi ezt még befejezzük. – mondta Ivett Keresztes tanár nőnek. <br />
- Jól van,de pakoljatok el utána! – mondta. – A többieknek egészség! – fújt a
sípjába. <br />
Na most elkezdődhetett egy kisebb harc. Igaz nem tűnik valami epic-nek,de nem
volt semmi.<br />
Kidobósozás a legfelsőbb szinteken. Ha ember látta volna,nem hitt volna a
szemének. Már ha látott volna valamit. A labdák égtek a kezeink alatt,olyan
gyorsan haladtak át a pályán másodpercről másodpercre,hogy a mi szemünk is csak
akkor látta ha figyeltünk és koncentráltunk.<br />
Anna kidobta Ivett két kis pincsijét. Elemében van Anna az fix. Azok
sértődötten felmentek öltözni. Ők már megunták. Nem tudom elhinni,hogy még
Ivettet nem unták meg. Rendesen már becsengettek volna,de most volt a
nagyszünet,szóval még volt egy tíz percünk a húsz percesből. Az egyik szöszi
csajt sikerült kidobnom. Végre egyenlően voltunk. Nos mivel nem
finomkodtunk,ezért mindenki szép labdanyomok maradtak. Kicsit durvábbak,mint
egy átlagos kidobónál. Aztán az egyik festet vörös csaj csúnyán kidobta Annát.
Szegénykémnek úgy eltalálta a vállát egy gumilabdával(!),hogy kiment neki. <br />
Aron rakta vissza neki a helyére,de utána is le kellett fogni Annát,nehogy
nekimenjen.<br />
A játék folytatódott,én sikeresen kipusztítottam a vöröske csajt csak is Annának,mert
megígértem.<br />
Szóval most kettő – kettő. Én és Aron,
Ivett és Bia,aki egyébként kérelmezte,hogy had álljon át a másik csapatban. Hát
nem aranyos? Mindjárt idehányok. Már csak öt percünk volt. Most jött még csak a
keménydió. Sokadik próbálkozásra sikerült kidobnom Biát. Erre Ivett válasza
azonnal kidobott engem. Túl gyors volt,reagálni sem volt időm. Sajgott utána a
combom rendesen.<br />
Reménykedve néztem Aronra. Nem számít,hogy nyerünk –e vagy sem,csak sózzon oda
Ivettnek helyettem,mert megérdemli. Aron mindent megtett a győzelemért,vagy
inkább Ivett megleckéztetéséért,mert ő egy lányt sosem üt meg,legalább itt és
most tehet valamit. Aztán Ivett kezdett már nagyon fáradni,Aron pedig ezt
kihasználta,és odab*szott neki,már elnézést a kifejezésért.<br />
Ivett összerogyott úgy hasba dobta. Aron lihegve állt a pálya közepén. Ivett
ott feküdt egy pár másodpercig,majd felpattant,és hisztérikus nevetésbe kezdett
és tapsolásba. <br />
- Szép volt Aron,széép! – nevette,majd lassan Aron felé lépkedett. Én a jelenet
nézése közben teljesen megfeszültem,hogy mikor kell közbelépnem. <br />
- Tudod,egy lányt így le tudták nyomni. De megverni nem tudnál. – mondta majd
megállt előtt,és meglökte őt.<br />
- Sosem bántottam nőt,és most nem fogok Ivett. – mondta nyugodtan Aron. Ő akkor
is tovább lökődte. Aron egy kezét maga elé tartva hárított,és hátrált Ivettől.
Ivettnek ez nem tetszett,hogy Aron nem ellenfél. Végül eldurrant az agya,és
akkorát ütött bele Aron arcába,hogy hátraesett. <br />
Én erre azonnal dühbe gurultam. Előtte teremtem ahol az előbb még Aron
állt,megfogtam a nyakánál fogva,és a félpályáról a falhoz hajítottam,majd
követtem míg becsapódott a falba. A szolgái azonnal ott termettek mellettem mind a hatan,de olyan
adrenalin löket volt a véremben,hogy mindet egyszerűen leráztam. Odasétáltam Ivetthez,megfogtam
az ájult arcát és így szóltam : Ne provokáld többet,mert neki te nem vagy
ellenfél kiscsillag! – mondtam. – Kezd a saját súlycsoportoddal. – mondtam,majd
szépen kapott egy jobbost az arcába tőlem. Azt hiszem elájult. Otthagytam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">A csicskásai álltak mögöttem egy sorba. Utat törtem
közöttük,majd Aronhoz siettem.<br />
- Jól vagy? – kérdeztem.<br />
- Persze. Ezt meg,hogy csináltad az előbb? – kérdezte tátott szájjal.<br />
- Én…Nem tudom. Csak mikor megláttam mit csinál,ösztönösen cselekedtem. Ez
valami plusz védelmező erő lehet,vagy nem tudom. – mondta bohókásan.<br />
- Elképesztő voltál. – mondta csillogó szemekkel. – De menjünk
öltözzünk,mielőtt elkésünk. Felsiettünk,felöltöztünk,és még épp csengő előtt
elhagytuk a tornatermet,és beestünk a harmadik óránkra. Ahonnan késett a
tanár,szóval mindegy.<br />
Történelem óra. Ahol amúgy is koncentrálnom kell ahhoz,hogy figyeljek,de most
végkép képtelen voltam. Egyrészt megijedtem saját magamtól. Másrészt féltem a
következményektől. Mi fog történni,mikor jön a bosszú. Vajon később is képes
leszek ilyen erőkifejtésre? Kétlem,de remélem.<br />
Még mindig hátra volt három óra. Az idő ólomlábakon lépkedett előre. Haza
akartam már menni. Vagyis majdnem haza. De az igazi bomba még csak ekkor
robbant. Mikor utolsó óra után Aronnal és Annával gyorsan el akartunk tűnni a
suliból,onnantól pár méterre embertömeg várt ránk. Legalább 20 ember várt ránk
ott. Kissé megijedtem,hogy három a húsz ellen. Ez aztán a fair dolog. Vettem
egy nagy levegőt,mert ha meglátják,hogy betojtam,még nagyobb lesz az
önbizalmuk. <br />
Ivett ált a tömeg elején,és szép lassan végigmért,majd gúnyosan elmosolyodott. Már
vártam a mondandóját,de nem szólalt meg.<br />
- Ez most komoly? Mit akarsz pont itt elintézni a sulitól 20 méterre? –
kérdeztem. <br />
- Én nem akarok semmit sem elintézni. Ez csak egy kisebb figyelmeztetés,hogy ne
húzz velem ujjat. Sokszor keresztbe tettél már nekem. Egyetlen egy húzásod van
még,ezt jól jegyezd meg! – mondta majd hátat fordított és elsétált. Ez a bő 20
ember követte. A pillantásuk szinte lyukat fúrt már a mellkasomba. Nem is
ismerem ezeket az embereket. Egy nő,olyan harminc körüli lehetett,mikor rám
nézett, megvillant a szeme. De nem akárhogyan. A nő szeme sárga volt. Egyszer
csak nekem támadt.<br />
Szerencsémre le tudtam vakarni magamról. Amikor Ivett látta,hogy mi történik
közbe lépett,és leszedte rólam a nőt. <br />
- Nem most! – ordított rá,majd akkorát rávert,hogy nekem fájt. – Ez is kezdi,de
jó,most ezt is meg kell ölnöm… - mondta,majd magával ráncigálta és elmentek.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;"><br />
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">Aron és Anna felé fordultam.<br />
- Hallottátok amit mondott? Ez is kezdi? Ezt is megöli? Mit jelent ez? Láttátok
a nő szemét? Sárga volt! – mondtam.<br />
- Lehet,hogy tovább kísérletezett,és annyira elmutálódtak az alanyok,hogy
elvesztették a kontrolt önmaguk felett. – mondta Aron. <br />
- Ezt meg kell állítanunk! Nem ölhet csak úgy embereket! – mondta Anna.<br />
- Kíváncsi lennék,mitől történt ez az egész…Ki kell derítenünk. – mondtam.
Tervbe vettem,hogy én még ma este meglátogatom Ivettet és kiszedem belőle amit
tud. Már csak azt kellett kitalálnom,hogy rázom le Aront. Ha csak felhoztam
volna ezt az ötletet neki,szerintem bezárt volna a szobájába,és nem engedett
volna ki. Szóval fel sem merült bennem,hogy megosszam vele. Mélyen hallgattam
erről,míg el nem jött az este. Rögtönöznöm kellett valami tervet. Amire
szükségem volt: Anna bilincsei. Senki ne kérdezze mért tartott ilyeneket
otthon,én sem akarom tudni! De most az egyszer elterelő hadműveletnek jól jött.
Aront felkészítettem élete legjobb éjszakájára. Mikor már kezdtünk belejönni a
dolgokba,akkor átvettem az irányítást,és az ágyhoz bilincseltem,leragasztottam
a száját,a kezét is még az ágyhoz,és amint felvettem a cipőm,már futásnak is
eredtem. Öt percen belül Ivettéknél voltam.<br />
Lehalkítottam a telefonom,majd nem vesződtem olyan felesleges dolgokkal,mint a
kopogás,ezért felugrottam Ivett erkélyére és bekopogtam hozzá.<br />
- Mit keresel itt? – kérdezte mikor kijött hozzám.<br />
- Egyetlen egy kérdésre szeretnék választ. – kezdtem.<br />
- Felejtsd el. – mondta,majd már be akarta csukni az ablakot,de nem engedtem
neki.<br />
- Hallgass meg! Mindünknek sárga lesz a szeme? Mind belebolondulunk,belehalunk
ebbe az egészbe? – kérdeztem.<br />
- Na idefigyelj te kis… - kezdte,de nem engedtem.<br />
- Csak választ kérek! Válaszolj! Igen vagy nem?! – kérdeztem.<br />
- Igen! Mind belehalunk! Erre keresem az ellenszert,de nem találom! Ezért is
nem nyírlak ki most itt ebben a pillanatban,mert tudom,hogy te is megfogsz
halni! – mondta. – Sőt,a te szemed is megvillant a tesiterembe múltkor! De te
túl nyugodt vagy ahhoz,hogy elindítsd magadban ezt az egészet!<br />
Köpni,nyelni nem tudtam. <br />
- Ez egy lassú folyamat? – kérdeztem totál lefagyva.<br />
- Az. – Még mindnyájunknak van ideje. – mondta. – De most tűnj el! –
mondta,majd bevágta az ablakát előttem.<br />
Csiga tempóban sétáltam vissza Aronékhoz. Már éreztem a zsebemben rezgő
telefont. Felvettem.<br />
- Hol vagy?!És még is ez mire volt jó?! – kérdezte idegesen. – Faképnél hagysz
csak így… - mondta csalódottan. – Mint valami rossz dívás filmben. – mondta.<br />
- Nyugalom,mindent megmagyarázok,egy öt perc és ott vagyok. – mondtam.<br />
- Minden rendben? – kérdezte aggódóan. <br />
- Semmi sincs rendben,de mindent el fogok mondani. – mondtam,majd kinyomtam. <br />
Úgy bolyongtam végig,mint egy holdkóros. Egyszerűen nem tudtam elhinni amit ma
láttam és hallottam. Szóval mind beleőrülőnk ebbe az egészbe emiatt a szer miatt
szép lassan. Persze,hogy az életben ilyesmi igazából nem létezne. Hogy az
emberrel valami jó történjen. Most már nem akartam elveszteni ezeket a
dolgokat. Az erőt,a gyorsaságot. Túl régóta vagyok már így. Már hozzászoktam.<br />
Mindent akkor értékelünk csak,ha már elveszítettük,vagy el fogjuk. Aron az
ajtóban várt már mikor beléptem. Szó nélkül felvezetett a szobájába. Leültem az ágyára,majd vettem
egy nagy levegőt és belekezdtem a mondókámba. <br />
- Azért hagytalak ma itt,mert Ivettnél jártam. Tudtam,ha elmondom,hogy hozzá
megyek,nem engeded meg. – mondtam.<br />
- Ezt jól gondoltad. – bólintott Aron.<br />
- Arra voltam kíváncsi,mi történt azzal a nővel. Azt mondta,a szer előbb vagy
utóbb mindenkivel ez történik. Beleőrülünk,belehalunk. – mondtam.<br />
- És szerinted ez igaz? – kérdezte,mire bólintottam.<br />
- Azt mondta, múltkor mikor nekirontottam akkor nekem is megvillant a szemem. –
mondtam itt már könnyek között. Aron magához húzott és csitítgatott.<br />
- Ne sírj! Megtaláljuk megoldást! –
mondta. – Bálint megtalálja a kiutat ebből! – mondta.<br />
- De Aron! Ha még csak én lennék ilyen,de már ti is ilyenek vagytok! Mind
veszélyben vagytok! Konkrétan megöltelek titeket ezzel! – mondtam.<br />
- Állj! Mi mind magunktól vállaltuk ezt,szóval ne okold magad! És nem lesz
semmi gond! – mondta.<br />
- Ne szomorkodj! Kérlek! Gyere nézzünk valami vígjátékot,vagy nem tudom. –
mondta.<br />
- Csak rád van szükségem. Köszönöm,hogy vagy nekem. Még ha én sosem hálálom ezt
meg neked.<br />
- Pusztán létezel. És csak nekem. Ez éppen elég. – mondta,majd majdnem ott
folytattuk az éjszakánkat,ahol abbahagytuk. <br />
Reggel félig idegesen,félig nyugodtan ébredtem. Ideges voltam,mert a napjaink
meg vannak számlálva,nyugodt voltam,mert Ivett nem fenyegetett. Ő is arra
várt,mikor halok meg. Ezzel már ketten voltunk. Aron reggel mindent elmondott
Bálintnak aki azonnal fejest ugrott a kutató munkába.<br />
Próbáltam nem gondolni erre az egészre,hogy mind meghalunk. Mind bekattanunk egyszer
csak ki tudja mikor. Magamat okoltam mindenért. Vagy nem is tudom. Inkább a
természettudományi feladatot még régről. Ha az nem lett volna,nem derült volna
ki ez a sok dolog,nem lenne ennyi gond. Bár akkor nem lennék Aronnal,és azt nem
akarnám. Ezt a dolgot sosem fogom megbánni. A világ összes kincséért sem
cserélném el. Suliba már nyugodtam voltam. Koncentráltam,hogy ne legyek
dühös,nehogy letépjem valaki fejét a szó szoros értelmében. Pedig sokszor
voltam a határán.<br />
Dolgozatok hegyei,idegesítőbbnél idegesítőbb emberek. De mindig vettem egy nagy
levegőt és megnyugodtam. Aztán délután mikor Bálinthoz mentünk,már voltak
hírei.<br />
- Na mi a helyzet? – kérdezte Aron mikor beléptünk,de ő nem válaszolt
semmit,csak lehajtott fejjel kísért be minket.<br />
- Üljetek le. Nem állunk túl fényesen,maradjunk ennyiben. Csak annyit
mondok,reményeink vannak. – mondta. Ezek azok a szavak,amiket végképp nem
akartam hallani. Tudtam,hogy nekünk befellegzett.<br />
Nincs remény. Már semmi sem normális. Sosem volt az.<span style="font-size: x-small;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">folytatás az Isten tudja mikor lesz,DE lesz! :) xx.~</span></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-85400879514579759832013-09-06T16:13:00.002-07:002013-09-06T16:15:24.404-07:00~Apology<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZmXpgWPNlUaYcSvYYXwX1oycuIhFlukZ7VmEI4j2hyphenhyphenQswSloYyPs73eBoaDTshRV-uHVVlaBRPQs_H9fHbrGxBsT121Fz4kxV643ceX4MesaWUmznlAj5eCpYH0J-6zPS8LVGKoEQBQcL/s1600/2013-09-06+19.59.47.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZmXpgWPNlUaYcSvYYXwX1oycuIhFlukZ7VmEI4j2hyphenhyphenQswSloYyPs73eBoaDTshRV-uHVVlaBRPQs_H9fHbrGxBsT121Fz4kxV643ceX4MesaWUmznlAj5eCpYH0J-6zPS8LVGKoEQBQcL/s320/2013-09-06+19.59.47.jpg" width="320" /></a></div>
Hi everyone! Szerintem a bejegyzés címével mindent elmondok. Annyira szégyenlem magam,hogy augusztusba ígértem a folytatást,erre már nyakamba szakadt az iskola. Azért nem fejeztem be,mert elég jelentőségteljesnek szánom ezt a részt,fontosnak és nem láttam értelmét összecsapni 31.-ére. Most meg ,hogy még a suli is bejött a képbe ismét,még nehezebb lesz. A lényeg,hogy szeptemberbe reményeim szerint már biztosan felkerül. <br />
Na de most eltérek egy kicsit a témától,vagyis nem is annyira,mert még egy ok,amiért nem írtam pl a folytatást ma. Százhalombattán most tartják a XX. Battai napokat amiken egy csomó híresség fel szokott lépni. Ma pedig Pécsről volt itt a <i>Punnany Massif</i>.*-* Nem ismerem az összes zenéjüket,de amit ismertem teli torokból énekeltem. Korai érkezésünknek hála első sorból élvezhettük a koncertet! :D De ami még jobban feldobta az egészet,hogy Meszi ( a vokálos srác aki sztem nagyon cuki,a képen a jobbos) az csomószor engem nézett,és mosolygott. Aztán valamelyik szám közben egyszer csak rám mutatott. Én pedig sztem totál vörös lettem és sokkot kaptam :D:D:D:D. Életre szóló élmény volt ez a koncert az fix! :D<br />
Szóval amíg hozom a folytatást addig is Punnany foreva'!! :D<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
~rixuus. xx~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-54364747477810396942013-08-16T12:44:00.001-07:002013-08-16T12:44:57.852-07:0026. random és és értelmetlen bejegyzésHelloo van mindenkinek!:) Hű ha,mit is mondhatnék? Azt a jó édes mindenit,már augusztus közepe van. :/<br />Ami azzal egyenlő,mindjárt megint minden kezdődik előröl és 9 hónapig tart,és nem,nem a terhességre célzok. A folytatással próbálok sietni,de végig kell gondolnom sok dolgot,végezni akarok a Fényemberek könyvel amiből már nincs sok. Utána folytatom,és nagyon remélem,még augusztusban felkerülhet ide. :)<br />JA! még egy hír,ami nekem örömhír :') :<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihS9OXUlWNKzqXRYslyG8JnyEyv0fpJRcT0iorV0XbKUTm5pGA_DENmo6877eSUnNLpbh3yHoI66e_WWeDKNqowXYmPehrr1K8Yurrm7y38mpoFrv-s5oBaXIT-DEpIQTypCG54bCmcldX/s1600/kfbm+bgf%C3%A1v.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihS9OXUlWNKzqXRYslyG8JnyEyv0fpJRcT0iorV0XbKUTm5pGA_DENmo6877eSUnNLpbh3yHoI66e_WWeDKNqowXYmPehrr1K8Yurrm7y38mpoFrv-s5oBaXIT-DEpIQTypCG54bCmcldX/s400/kfbm+bgf%C3%A1v.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ezer látogató!:') (mostmár túl az ezren persze egy kevéssel :D) Nekem ez nagyon sokat számít,hogy látom,vannak emberek akik azért megnyitják,pláne akik olvassák is,azoknak hálás vagyok nagyon!:)<br />Szóval Thank you soo much all! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sietek a folytatással ígérem,amint végeztem a könyvvel,és vége a nyári közmunkámnak is ami ugye az érettségihez kell. (ebben a mondatomban az imént csókoltatom Hoffmann Rózsa oktatáspolitikus nagyságos asszonyt a remek ötleteiért!) Kézi világbajnokságon még oké a közmunka,de komolyan ez az ötlet...A világ legnagyobb baromságai közé tartozik. Na mind1,nézelődni jó a meccsen,mert túl sok dolgom nincs.:D<br />A lényeg,hogy sietek! :D Élvezzétek ki még ezt a pici nyarat,mert nemsokára megint elkezdődik minden. :(<br /><br /><br />xx.Rixus~</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br />~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-2982149523033562322013-08-01T18:59:00.001-07:002013-08-01T19:02:23.380-07:00Revolution part 5Szép napot,estét,délutánt,reggelt,hajnalt mindenkinek! :D<br />
Itt vagyok az 5. résszel végre. :D Valamikor jövök egyszer a hatodik résszel is,ha megszületik a fejemben..:'D Addig is Keep Calm and Watch The Walking Dead! ;)<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="background-color: #ea9999;"><br /></span></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;"><span style="background-color: #ea9999;">5. Fejezet – Egy elcseszett szilveszter</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;"><br />
Ez volt egész eddig elcseszett életem legjobb karácsonya. Nem hittem volna,hogy
lehet még normális karácsonyom azok után,hogy már nincs családom. Pedig ez
akkor is igazán jól sikerült. Minden esetre az egésznek a fénypontja,hogy
Rebeka terhes és Dani megkérte a kezét. Hiába békültünk ki Rebekával,attól még
nem az öribarim. De most már el kell fogadnom,hogy a családomhoz fog tartozni
hivatalosan is. Danival miután hazamentünk beszéltünk az esküvőről,hogy
szeretné,ha én szervezném,mert már egy csomó pénzt félretett,és nagy esküvőt
akar Rebnek – ahogy ő hívja Rebekát. Persze mindketten még a szülés előtt
szeretnék az egészet. Van még időn,én biztosan megszervezem addigra. Amúgy is
imádok szervezkedni. De az idő most marha lassan ment. Azonnal azt akartam,hogy
30.-a legyen és induljunk! Persze ezt a mondatot még vissza fogom vonni,de hát
ki gondolta volna,hogy ez fog történni. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Harmincadika előtt olyan izgatottan bújtam ágyba,hogy Aront szerintem már az
őrületbe kergettem. Folyamatosan csak dumáltam,dumáltam,végül a kezét a számra
tettem,és így maradtam. Vettem. Pofa be,mert aludnunk kell. Reggel nagyon –
nagyon korán keltünk,hogy Rebeka és Dani kivigyenek minket a reptérre. <br />
Hulla fáradt voltam,mert képtelen voltam tegnap éjjel befogni a szám. Szegény
Aron.<br />
Gyorsan elbúcsúztunk Rebekáéktól,mert ők is elég fáradtnak tűntek,hagytuk had
pihenjenek.<br />
Mondtuk,hogy hívni fogjuk őket mindenképp,vigyázzanak magukra és a többiekre.
Mi pedig felszálltunk a gépre. Mikor felszálltunk elkapott újra az izgalom,hogy
„Úristen,Spanyolországba utazunk,te jó ég!Wáá!” Szegény Aron még mindig fáradt
volt,szóval hagynom kellett,hogy had aludjon,szóval megpróbáltam csendesebben
virulni. Az idő elég hamar elrepült,mert arra ébredtem,hogy úgy aludtam,hogy
szinte folyt a nyálam,és Aron lágyan ébresztget,hogy jobb ha felkelek,mert
mindjárt landolunk. Bár fáradt voltam,de ahogy leesett,hogy hol is vagyok
éppen,kipattant a szemem,és azonnal le akartam szálni.<br />
- Easy van Ami! – nevetett Aron. – Azt mondtam hamarosan,nem azt,hogy most. –
mondta.<br />
Morcosan ültem vissza,mert még igazán hagyhatott volna aludni akkor,ha nem most
szállunk le.<br />
De igaza volt,kb. 5 perc múlva landolt a gép,mi pedig szép lassan leszálltunk.
December végéhez képest nem is volt olyan rossz idő. Persze hideg volt,de pont
jó volt az idő. Én felvettem a pandás sapimat amit karácsonyra kaptam a
srácoktól még utólag. Lehet,hogy a sapka miatt bámultak meg,pedig nem is
feltűnő,hogy a fejemen egy panda. Egyébként csak a sapka,egy szürke hosszabb
szövetkabát egy fehér nadrág,és egy lapos a kabáthoz illő szürke csizma volt
rajtam.<br />
- Mért bámulnak engem? – kérdeztem Arontól,mikor már a nem tudom hányadik ember
nézett rám hatalmas szemekkel. – Ilyen feltűnő a sapkám? <br />
- Nem,nem az. Csak gyönyörű vagy. – mondta. Erre én elmosolyodtam,majd
elkezdtem nevetni.<br />
- Ó, hát persze,szóval ez a magyarázat mindenre. – mondtam még mindig nevetve.
Ő erre megfogta a kezem,és az egyik tükröződő ablaksorhoz vezetett.<br />
- Nézz végig magadon. Nem hiszed el,hogy szép vagy? Nos,akkor elmondom mit
néznek rajtad,részletesen. A göndör szőkés hajad ezzel a sapkával különösen
szép. A ruháid iszonyat jól állnak neked,plusz a szemed ezzel a fekete
szemceruzával igézőek. – mondta,és én ezektől a mondatoktól teljesen
elpirultam. – Plusz most még bájosan el is pirultál. – mondta nevetve,majd
magához fordított és megcsókolt. Elpirultam? Nem,ez rossz kifejezés. Lángolt a
fejem! Szó szerint.<br />
- Most már hiszel nekem? – kérdezte. <br />
- Talán. – mondtam mosolyogva,és nyomtam egy puszit a szájára. <br />
Aron bérelt valami kocsit,ami elvitt minket a szálláshoz. A szállásra nincsenek
szavak.<br />
Csodálatos hely! Mikor beléptünk leesett az állam.<br />
- Aron,én…nem akarom tudni te ezért mennyit fizettél. – mondtam ámulva.<br />
- Nyugi,nem fogod megtudni! – mondta nevetve.<br />
A recepciós pultnál egy fiatal nő állt,olyan húsz év körüli,akinek a bőre kreol
volt,a szeme mogyoróbarna,és a haja is,ami fel volt kontyolva. Kezdhetek megint
félni.<br />
Mikor már beléptünk az előtérbe,szinte akkor láttam,hogy kiszúrja magának
Aront.<br />
Na látni kellett volna mikor odamentünk és Aron elkezdett hozzá beszélni. Nem
mindent értettem abból amit mondott,de Aron se,mert totál zavarba jött és össze
– vissza hablatyolt mindent.<br />
Aron néha – néha kissé fel is nevetett azon,hogy mennyit bénázott. Vagy még sem
azon? Lehet,hogy tetszik neki? Bő húsz perc után végre megkaptuk a
kártyáinkat,és lepakolhattunk. <br />
- Te jó ég,micsoda recepciós volt ez…- nevette Aron. A hatalmas kérdőjelek
azonnal megjelentek a fejemben.<br />
- Neked tetszett? – kérdeztem. – Szóval akkor akarod,hogy befessem a hajam
barnára,járjak szoláriumba és vegyek barna kontaktlencsét? – hadartam minden
ezt teljes komolysággal.<br />
Aron válasza erre csak elsőnek bamba nézés,aztán óriási nevetés. Én pedig
összefont karral álltam előtte.<br />
- Ez most mégis,hogy jött neked? – kérdezte. – Az előző mondatomat úgy
értettem,hogy mennyire szerencsétlen volt. – mondta Aron.<br />
- Jó,de miattad volt zavarban! Már akkor kinézett magának mikor beléptünk az
ajtón. – mondtam.<br />
- És szerinted és is egyből „kinéztem magamnak” őt? És akkor már úgy kell
kinézned,mint ő? Ami,te néha tényleg meglepsz még ennyi idő után is. Szép
lány,ez tény,de hányszor kell elmondanom neked…milliárdszor,hogy nekem csak TE
kellesz? Te vagy az egyetlen nekem. Bolond vagy,ha azt hiszed egy spanyol
nőcskéért eldoblak téged. – mondta.<br />
- Szóval csak azért nem,mert spanyol? – kérdeztem. Mire ő hangosan a homlokára
csapott.<br />
- Ami,mikor hozzád beszélek,értelmezed is amit mondok? Nem a távolság számít.
Hanem te. – mondta. <br />
- Jó,de ha Magyarországon élne? Akkor… - kérdeztem,de nem hagyta,hogy
befejezzem. <br />
- Nem! Te számítasz csak! Nem érdekelne akkor sem! És most menjünk be,és
hanyagoljuk ezt a témát,mert már is lefárasztottál,ezalatt a fél órácska alatt
amióta itt vagyunk. – mondta. <br />
Oké,hülye vagyok,de jó néha egy picit húzni az agyát. A lakosztályunk is csodás
volt. Minden szép és tiszta volt. <br />
- Aron,ez olyan gyönyörű. – mondtam miközben lepakoltam. <br />
- Tényleg szép. – mondta. – De akkor is te vagy a legszebb ebben a
lakosztályban. – mondta miközben mögém lopódzott és a nyakamba csókolt. <br />
- Mi lesz az első programunk? – kérdeztem. <br />
- Van fél órád,hogy elkészül. Megyünk várost nézni. Izzítsd a gépet,lesz mit
fotózni! – mondta,mire rácsapott a fenekemre. Én pedig vissza. Aztán
villámgyors sebességgel kezdtem el készülődni,persze Aron ezen ismét jól
szórakozott,hogy törölközőben rohangálok ki a ruháimért,elhagyok valamit
útközben,akkor gyorsan felveszem,majdnem elcsúszom,de a gyorsaságom miatt
szerencsére így mégsem. Hamar elkészültem egy városnéző cuccba,aztán már kéz a
kézben indulhattunk is. <br />
A recepciós szúrós szemmel nézett végig rajtunk,én pedig dobtam felé egy
olyasfajta ’én győztem’ mosolyt. A zord hideg ellenére,ez a hely mindenhogy
gyönyörű volt! Annyira sok képet csináltam,hogy a fél memória megtelt. És ez
csak az első nap. Hupsz. Vagy két és fél órán át nézelődtünk, mutogattunk,mint
a sok idióta tipikus turista. Mikor visszamentünk a szállásra,az a recepciós
ismét úgy nézett. Én pedig szúrós szemmel vizslattam. Vette a célzást kis idő
után. Engem totál lefárasztott ez a kis sétálgatás,és kissé oda is fagytam.
Pedig nem egyszer kaptam forró csokit,na meg csókot is,de egy idő után a hideg
nyert. Mindketten vettünk egy gyors zuhanyt,vagyis spóroltunk és vízzel,és ezt
együtt tettük meg,aztán a kanapén filmeztünk. Azt hiszem a kanapén aludhattam
el,de természetesen az ágyban ébredtem ismét,mint mikor kicsi is voltam. Akkor
ez még mekkora varázslat volt. <br />
Aron kint ült,és laptopozott. Gyorsan az öleibe raktam a lábaim,és
figyeltem,hogy mit csinál.<br />
- Jó reggelt Angyalom. – csókolt meg. – Az év utolsó napja is eljött. – mondta.<br />
- Mit csinálsz? – kérdeztem.<br />
- Boldog új évet kívánok mindenkinek,mert éjfélkor nem lesz erre időnk. –
mondta.<br />
- Mért mi a tervünk? Hogy ünnepelünk? – kérdeztem,és kikaptam a kezéből a
laptopot,hogy kövessem a példáját.<br />
- Tudod mekkora banzáj szokott itt lenni? Nekünk is ott a helyünk. – mondta. –
Szóval készülj! Délben egy puccos ebédünk lesz,aztán délután pihenés és készülődés
az estére. – mondta.<br />
- Vettem főnök. – mondtam,majd adtam neki egy puszit,és elkezdtem a fontos
embereknek írni,hogy boldogságos új évet kívánok nekik. Minden embernek nagy
reményeik vannak az újévhez. Én is mindennél jobban remélem,hogy az életünk végre
megváltozik. Újra a régi lesz. Na jó,ez rossz kifejezés volt. Újra valamilyen
szinten normális lesz. Béka és nyugalom lesz. Csak remélni tudom.<br />
Miután mindenkinek írtam,gondoltam folytatom a <i>The Walking Dead</i> második évadát némi fogyókúrás reggelivel,majd
Aron is csatlakozott,hogy együtt nézzük. Szerencse,hogy sorozatokban az
ízlésünk elég egyforma. Na jó,nem teljesen,de majdnem. Végül fél tizenegykor
kapkodva készülődtünk az ebédhez,mert annyira belemerültünk a sorozatba és
egyéb dolgokba,hogy az idő elrepült.<br />
Kívülről elég vicces lehetett,hogy emberfeletti gyorsasággal rohangálunk fel –
alá, egymásba ütközünk,én a végén már röhögő görcsöt kaptam. Annyira egymásba
mentünk,hogy Aron hatalmasat borult,én pedig talpon maradtam. Hoppá. Végül csak
sikerült elkészülnünk. Én felvettem egy fekete harisnyát,hozzá egy magasított
szoknyát,ahhoz egy bordó felsőt,hogy menjen a bordó csizmámhoz.<br />
Aron a jól megszokott hosszú fehér ing plusz bordó nyakkendő párost
választotta,amiben még mindig szívdöglesztően jól nézett ki. Makacskodtam,hogy
így kell egy közös fotó,mert ritkán látom ilyen elegánsba őt,szóval gyorsan
időzítettem a gépet,ami lőtt pár képet rólunk. Aztán már indulhattunk is.<br />
Nos Aron azt állította,hogy ez az ebéd benne van az út költségeiben. Bár
igazából mindegy,mert iszonyat drága lehetett ezzel együtt. Szinte biztosra
vettem,hogy legalább tíz kilót híztam,amit majd le kell dolgoznom. Sült csirkét
kaptunk egy csomó fajta körettel,borokkal,pezsgőkkel,üdítőkkel. Én már a
látványától jól laktam. Mindketten magunkba tömtünk mindent,mert hát egyszer
élünk vagy mi,nem?<br />
Aztán jött a desszert. Tiramisu,somlói galuska,arany galuska,ezer fajta
torta,sütik,én pedig már nem bírtam enni. Aron becsomagoltatott egy picit
mindenből,hogy majd később megesszük,ha bírjuk.<br />
Komolyan a nagy hasamat csak a szoknya nyomta le. Amint felértünk és pihenés
közben valamennyit ülepedett a kaja,én átvettem az edzős cuccom,és mentem a
medence melletti futópadra. Aron is velem tartott,de ő csak néző ként. Na
persze,a lustaság. Már jó öt perce futottam a futógépen,mire Aron egyre
hangosabban nevetett rajtam. <br />
- Öt perc múlva…te,én a boksz zsáknál! – mondtam fenyegetésnek szánva. Ezért
még kapni fog.<br />
Mire ő huncut mosollyal az arcán átdobta a vállán a töröközőjét és elindult a
terembe a zsákhoz.<br />
Fogalmam sincs hány kilométer után,talán 10 után végre én is mehettem a
zsákhoz. <br />
Aron tapsolt egyet,majd így szólt : - Akkor kezdjük. <br />
Ő tartotta nekem a zsákot,én pedig elsőnek szép finom ütéseket produkáltam.
Aztán szép lassan egyre több erőt vittem bele. A rúgással is ugyan így
csináltam. Egyszer akkorát ütöttem Aron majdnem hátraesett. Egy bő félóráig
csak ütöttem,rúgtam a zsákot megállás nélkül. Aztán leültem az egyik padra egy
ásványvizes üveg társaságában,aztán később Aron is odajött hozzám.<br />
- Gyere majd ha kipihented magad,mert kiesik a zsák a helyéről. – mondta
nevetve,mire én belebokszoltam a vállába.<br />
- Felvágós! – mondtam.<br />
-Aú! De hát ha van mire. – mondta hunyorogva,és egy olyan csúfondáros mosollyal
megcímezve amitől nekem is mosolyognom kellett. Meg úgy alapból mindig
mosolyognom kell,ha ő mosolyog.<br />
Gyorsan felpattantam,és odamentem,hogy tartsam neki a zsákot. Néha – néha
megszívattam és beleütöttem vagy elhúztam előle. Mikor már legalább huszadjára
húztam el előle a zsákot,csak mosolygott egyet és eltűnt a szemem elől.
Hirtelen a hátulról a derekam köré fogta a kezét,és így szólt: - Szeretnéd a
medencében végezni? – kérdezte. Erre én kiszabadítottam magam a szorításából,és
elkaptam a kezeit.<br />
- Ha belöksz,tudod jól,hogy te is jössz velem. – mondtam neki. Így inkább el is
vetette az ötletet.<br />
Egy kicsit még ütögettünk Aronnal,aztán felmentünk zuhanyozni,most kivételesen
külön,hogy készülődjünk. Hatra el kellett készülnünk. Sokkal előbb készek
lettünk,de addig sorozatot néztünk.<br />
Aztán hat óra előtt elindultunk. Felvettem a meleg szoknyámat,egy kötött
pulcsit,és már indulhattunk is. A recepciós megint ott volt,és mindenkinek
ingyen pezsgőt osztogatott valami bugyuta kalapban és azt mondogatta,hogy „Feliz
año nuevo!”. Aron felvilágosított,hogy ez boldog új évet jelent. Hozzánk is
odatipegett és a kezünkbe nyomott egy – egy pohár pezsgőt. Nekem járt ehhez az
erőltetett mosoly,Aronnak pedig a bárgyú „kérdmárelaszámom” mosoly. Aron csak
komótosan visszamosolygott rá,és boldog új évet kívánt,én pedig egy büszke
mosolyt nyomtam az arcába,mert Aron oldalán állhattam. Aron nem viccelt mikor
azt mondta,hogy nagy buli lesz. Egy egész utca tele volt emberekkel,dübörgött
az ismertebbnél ismertebb zene,és mindenki táncolt,iszogatott,enyelgett és még
sorolhatnám. Mi is vettünk két koktélt aztán komótosan sétálgattunk. Miután
megittuk próbáltunk elvegyülni,ami nem volt nehéz,mert nagyon barátságos
emberek voltak itt. Mikor meghallottam <i>Chris
Lake</i>től a <i>Sundown</i>t azonnal
elrángattam Aront táncolni. Aronnal nem sokat buliztam régebben,de azt mindig
élveztem. Ez most sem volt másképp. El nem engedtem magam mellől,mert túl sok
volt a csinos lány. Bár ő is ugyan így tett,mert szerinte meg sok helyes pasi
volt. Csak nem tudom hol.<br />
Jöttek egymás után az egyre jobb mixek, néha – néha ittunk valamit,aztán tovább
buliztunk.<br />
Totál fesztivál hangulata volt az egésznek. Tizenegy óra körül Aron kirángatott
a tömegből,hogy menjünk valahová. <br />
- Oké,de hová megyünk? Még csak most jön a buli tetőfoka. – mondtam.<br />
- Hidd el nem fogod megbánni. Csak kövess engem. – mondta,én pedig úgy tettem. <br />
Egy kisebb tóhoz vezetett,ahonnan látni lehetett a színpadot,és ahogy láttam
sok szerelmes pár üldögélt ott még a parton. Engem odavezetett egy pikniknek
kinéző kis pokróchoz. Volt ott pezsgő,eper olvasztott csokiba mártva és egy
lámpás meg a laptopunk. <br />
- Erre neked mikor volt időd? – kérdeztem tőle teljesen meghatódva.<br />
- Vannak itt is embereim. – mondta huncut mosollyal. – Gyere,valakik már
várnak. – mondta,majd felhajtotta a laptop tetejét ahol lassan betöltött a <i>skype</i> és a saját fiókjáról Bálintot
hívta. <br />
Mikor betöltött a videó már folytak az örömkönnyeim. Anna,Bálint,Rebeka, és
Dani voltak a kamerában.<br />
- BOLDOG ÚÚJ ÉVET SRÁCOK!! – kiabálták a kamerába.<br />
- Nektek is srácok! – mondtam könnyes szemmel nevetve a kamerába. <br />
- Csak ennyit akartunk,nem is zavarunk tovább! Várunk titeket haza! – mondta
Bálint.<br />
Végül nagy nehezen, de sikerült elbúcsúznunk és letennünk. <br />
Aron eperrel kínált,amit nem hagyhattam ki. Ő is evett belőle,én pedig bele akartam
rakni a szájába.<br />
Ő ellenkezett. Ez túl normális. <br />
- Dobd! – ugrott hátrébb. Hallgattam rá,és a szájába célozva beledobtam. <br />
Ezzel eljátszottunk egy darabig. Aztán felbontottam a pezsgőt,az éjfélre várva.
Még volt úgy kb. negyed óra ebből az évből. Aron elugrott valamiért két percre.
Az tényleg csak két perc volt.<br />
Egy lámpással tért vissza.<br />
- Nézd,ez a kívánság lámpás. Mindenkinél van. – mutatott körbe. – Éjfélkor kell
elengedni.<br />
- Ó ez csodálatos! – mondtam. - Már csak tíz perc van hátra. Csináljunk egy
képet utoljára ebben az évben! – kérleltem. Beadta a derekát,mondva „de csak
mert már csak tíz perc van hátra”. <br />
Csináltunk egyet,én kiposztoltam <i>Facebook</i>ra,pedig
nem szoktam,de hát az ember nem mindig szilveszterezik a világ legédesebb
pasijával Spanyolországba. Meggyújtottuk a mécsest,arra várva,hogy
elengedjük,mert már csak 3 perc volt hátra. <br />
- Te hiszel abban a csókolózva lépjük át az újévbe cuccba? – kérdeztem. <br />
- Nem,mert akkor nem tudjuk elengedni a lámpást. – mondta,majd annyit
hallottunk,hogy a zene leáll,és ez csak egyet jelenthet. <br />
Aron odafordult hozzám,és hosszasan megcsókolt.<br />
- Így tökéletesen zárjuk ezt az évet. – mondta,majd a színpadtól elkezdtek
visszaszámolni tíztől.<br />
Ők spanyolul,mi magyarul. Aztán mikor éjfélt ütött az óra elengedtük a
lámpást,a tűzijátékok csak úgy harsogtak minden felől,aztán Aron ismét felém
fordult.<br />
- És akkor kezdjük tökéletesen az új évet. – mondta,majd szorosan magához
húzott és megcsókolt.<br />
Hátra dőlt a pokrócon,én pedig rá feküdtem és úgy csókoltam. – Boldog új évet.
– suttogtam neki két csók közt. Egyre erősebben csókolt. Kissé kezdett
forrósodni a hangulat,szóval elhúzódtunk egymástól.<br />
- Neked is Angyalom. – mondta,majd
felállt, felhúzott magával. – Akkor partizzunk tovább. – mondta,majd a hátára
kapott hirtelen,hogy visszamenjünk a színpadhoz,mert az igazi buli még csak
most kezdődött. Mire odaértünk üvöltött a <i>Nicky
Romero, Nervo – Like Home</i> szám,amire a buli folytatódhatott. Random
ismeretlen emberekkel is partizgattunk,mert mért ne? Aztán mikor már kezdett
felkelni a nap,a bulinak lassacskán vége lett,mindenki elkezdett haza
szálingózni. <br />
Úgy reggelre mi is hazaestünk a szállásra. A recepciós csaj épp egy másik pasi
szájában kereste a kontaktlencséjét. Nos,ennyit erről. Amikor felértünk
mindketten bedőltünk az ágyba. <br />
Délben pedig arra ébredtünk mindketten,hogy szüntelenül csörög a vezetékes
telefon. <br />
Aron kómásan felvette,majd mondott valamit spanyolul és tovább aludt.<br />
- Ki volt az? – kérdeztem.<br />
- Csak az ébresztésünk. – mondta a másik oldalára fordulva. Gondoltam ha már
felébresztettek nem hagyom aludni. Elkezdtem püfölni a párnával.<br />
- Ha már ébresztőt kértél,akkor ébredj is fel! – mondtam neki. <br />
- Neem! – nyávogta a párnája alól,mint egy kisfiú. <br />
Még ütöttem egy darabig aztán megunta és hirtelen elkapott és ledöntött az
ágyra.<br />
- Már nem is vagy fáradt? – kérdeztem,miközben ő a kezeimnél fogva lefogott. <br />
- Ha rólad van szó,akkor sosem. – mondta,majd megcsókolt. Aztán a nyakamat és
egyre lejjebb ment.<br />
Aztán fordult a kocka,mert most én fogtam le a kezét és feküdtem rá. <br />
- Gyere együnk valamit. – mondtam neki,majd felpattantam.<br />
- Most elrontottál mindent. – mondta csalódottan.<br />
- Gyere majd a reggelim után nem ezt mondod! – mondtam neki egy kacér
mosollyal. <br />
Gyorsan összeütöttem egy isteni szalonnás rántottát,amitől meglágyult a szíve
azonnal.<br />
A mai napunk teljes lustálkodásból állt. Aron arra panaszkodott,mintha kicsit
másnapos lenne,bár ez könnyen előfordulhat,mert ő többet ivott,mint én. Szóval
a laptopon néztünk minden baromságot,közben a kanapén heverésztünk. Este felé
elég hamar elaludtunk,na meg nem csak aludtunk,de az mindegy. Másnap reggel
egész időben ébredtük. Aron azonnal zuhanyozni indult.<br />
Nem értettem hová ez a nagy sietség. Még kerek 5 napunk van. Aztán közölte,hogy
teniszezni megyünk. Én pedig közöltem vele,hogy nem tudok. Ő pedig közölte,hogy
akkor megtanulok.<br />
Jó,igaz,azóta nem teniszeztem mióta ilyen vagyok,de előtte nem ment,erre
tisztán emlékszem.<br />
Előtte sok minden nem ment,nem ez volt az egyetlen dolog amiben béna vagy épp
szerencsétlen voltam. Gyorsan átöltöztem valami sportosabb szerkóba,aztán
elindultunk. Egy fedett pálya volt,elég puccosnak nézett ki. Aron odaadta a
teniszütőt én meg néztem rá,mint egy idióta,hogy ezzel most mit kezdjek? Aztán
szervált nekem egyet,és reflexszerűen visszaütöttem,csak kicsit erősebben,mint
kellett volna és véletlen Aron vállát találta el.<br />
- Jézusom,ne haragudj,én mondtam,hogy béna vagyok. – mondtam neki.<br />
- Semmi gond,csak én nem számítottam rá,hogy sikerül majd visszaütnöd. – mondta
röhögve.<br />
Innentől kezdve elkezdődött a harc. Jó,hogy ezt más ember nem látta,mert furán
nézett volna,hogy mennyire gyorsan játszunk,erősen,és egy menet is eléggé
elhúzódott. Végül két óra után kifulladva totál izzadtan 3:2 arányra Aron
nyert. Egy hajszálon múlt,hogy én nyerjek. Na nem baj.<br />
Aron következő ötlete a jakuzzizás volt amit én sem bántam igazán. Igaz,hogy
leizzadtunk,de némileg megcsapott minket a hideg téli levegő is,szóval jól
esett nagyon csak ott ülni és élvezni ahogy a víz masszírozott. Aztán
felmentünk,és tovább pihentünk. Még mindig nem hevertük ki a szilvesztert.<br />
Másnap felébredtünk,elkészültünk a hatalmas sétánkhoz. Sétáltunk is,na meg
vásároltunk,de már féltem bármire is ránézni,mert Aron azonnal meg akarta
venni,én pedig nem akartam lehúzni.<br />
Néhány szuvenírt azért elfogadtam,na meg vettem is,mert megígértem Annának,hogy
viszek valamit.<br />
Na meg a forró csokit és a hot dogot sem utasíthattam vissza. Aron vett nekem
egy gyűrűt,ami egy végtelen nyolcast ábrázolt kövekkel kirakva. Reménykedtem
benne,hogy csak bizsu. Annyira gyönyörű volt. Azt nem engedte,hogy a gyűrűs
ujjamra húzzam,mondván ő szebb eljegyzési gyűrűt szán nekem. Kíváncsi vagyok,ha
meg is kéri a kezem,mikor és hogyan. Nem kell,hogy puccos legyen,csak őszinték
legyenek az érzései. Bár ezzel a dologgal mi még várhatunk azt hiszem.<br />
Nem biztos,hogy 18 évesen már házas akarok lenni. Bár igaz,érte megtenném.
Szóval a hatalmas sétálgatásunk után visszamentünk a szállásra. Aron valamiért
izgatottnak és idegesnek látszott. Furcsálltam is. Végül ki bökte mi a baja.<br />
- Ami beszélnünk kell. – mondta komoly hangon. Ó-ó. <br />
- Ha dobni akarsz akkor legalább várd meg míg hazamegyünk. – mondtam neki,mire
felnevetett egy pillanatra. Megfogta a kezemet amelyiken a gyűrűm volt,és így
szólt: Látod ezt itt? Ez egy végtelen jel,de ezt te is tudod. A végtelen nekem
azt jelenti,hogy örökké. Veled. – mondta,mire én megnyugodtam. Egy percre.
Aztán izgatott lettem amiatt,hogy mit akar mondani vajon? Bepánikoltam.<br />
Ő fiú,ő nem lehet terhes. A lányok szoktak így beszélgetést indítani ha
terhesek. De ő nem lány! És még csak nem is terhes! Jézusom mekkora
baromságokat gondolok,inkább koncentrálok arra amit mond.<br />
- Ami ma este valakivel együtt kell vacsoráznunk. – mondta higgadtan. Hú szóval
nem terhes. Öm vagy is,akkor mi a probléma? Mért ideges? Pár pillanat múlva
megtudtam a kérdéseimre a választ.<br />
- Az apám minden évben itt tölti a szilvesztert,és szeretne megismerni. –
mondta,és engem az ájulás kerülgetett. Aron apja? Akiről csak szinte mindig
történeteket hallottam,hogy nem törődik a fiával.<br />
- Te tartod vele a kapcsolatot? Én azt hittem,hogy nem. – döbbentem meg.<br />
- Tartom vele valamelyes szinten,de tudod,az érzéseim ambivalensek vele
kapcsolatosan még mindig. Ha beszéltem is vele bármennyit,mindig rólad
beszéltem. – vallotta be,mint egy öt éves kisfiú az anyukájának,hogy átrúgta a
labdáját a szomszédba. – Már kíváncsi rád. Meg akar ismerni. – mondta.<br />
- Fogadok ódákat zengtél rólam,és most azt hiszi,hogy a Howardod végeztem és
okos vagyok. – mondtam.<br />
- Csak az igazat mondtam rólad. – mondta komolyan. – Ugye nem gond,hogy vele
vacsorázunk? – kérdezte.<br />
- Dehogy! – mondtam kissé magasabb hangon,mint szerettem volna. Nem volt
baj,csak izgultam.<br />
- Akkor készülődj,van fél órád. – mondta,és mire ezt ő kimondta,én már szedtem
a cuccaimat,és már a zuhany alatt álltam. Felvettem egy fehér elegáns blúzt a
barna bordázott magasított szoknyámmal és a barna csizmámmal. Elsőnek
felkontyoltam a hajam,de rájöttem,hogy nem egy állásinterjúra megyek,szóval
kibontottam és az ujjaimmal összekuszáltam egy kicsit a göndör hajamat. Egy
minimális smink és én kész is voltam. Aronon egy fehér V nyakú póló volt,meg
egy farmer.<br />
Ő persze,hogy nem öltözik ki. Nem érdekli. <br />
- Tetszeni fogok így apádnak ? – kérdeztem a szobából kilépve.<br />
- Nekem tetszel így,és csak ez számít. – mondta hozzám lépve,majd megcsókolt.<br />
Tíz perc múlva már úton is voltunk egy nem messze lévő étterembe. Mikor
bementünk,az apja már várt ránk. Csak annyit róla. Kiköpött Aron. Mintha Aront
látnám a negyvenes éveiben. Nos,ha Aron is ilyen lesz,tetszeni fog a látványa
míg ennyi év elteltével is. Vettem egy nagy levegőt. Aron bíztatóan megszorította
a kezem,és elindultunk. <br />
- Heló Apu. – mondta Aron. <br />
- Jó estét Uram! Újvári Amadea vagyok. – mutatkoztam be neki,és kezet ráztam
vele.<br />
- Heló Amadea, Aron apukája vagyok,bizonyára tudod, Zénó. – mondta. – Sok jót
hallottam rólad. – mondta mosolyogva,mire mosolyogva Aronra néztem. Rendelt
nekünk nekem számomra valami ismeretlen ételt,és közben cseverésztünk
mindenről. Kérdezgetett a suliról meg hasonlókról.<br />
- 4.7 átlag? Nem semmi. – mondta. – A szüleid biztosan büszkék rád. –
mondta,mire én majdnem félre nyeltem.<br />
- Igen,azok voltak. – mondtam,mire leesett neki. Aron csak forgatta a szemeit.<br />
- Ó,én sajnálom. – mondta. – Nos Amadea…ön nagy hatással van a fiamra. Sosem
láttam még… - kezdte,de Aron közbe szólt.<br />
- Csak hallottál. – mondta Aron,mire az apja csúnyán nézett rá. Burkolt célzás
arra,hogy sosem látják egymást.<br />
- Mint mondtam,sosem láttam vagy hallottam még ennyire boldognak. Sugárzik róla
az,hogy szereti önt. – mondta.<br />
- Uram. Én is pontosan ugyan így érzek iránta. Mindennél jobban szeretem,és
tisztelem. – mondtam,mire ő mosolyogva bólintott. <br />
A vacsora végén Aron apukája elnézést kért,de vissza kellett térnie a
családjához. Elbúcsúzott tőlünk,mi még maradtunk egy kicsit. Aron nagyon
csöndes volt.<br />
- Aranyos apukád van. – mondtam,mire ő cinikusan felnevetett.<br />
- Ugyan már… - mondta,és láttam,ahogy a fájdalom megvillan a tekintetében. –
Lehet,hogy rendes,de te sem így vélekednél róla,ha elhagyna téged
kiskorodban,hogy más családja legyen,mert neki mi nem feleltünk meg. Régen
felnéztem rá,de most már képtelen vagyok ránézni is. – mondta szomorúan.<br />
- Nagyon sajnálom. – mondtam. – De én itt vagyok neked. Én őszintén szeretlek!
Sosem hagylak el. – mondtam és adtam neki egy puszit.<br />
- Ha te hagynál el,az ugyan olyan rossz érzés lenne,mint amikor ő hagyott el.
Bár nem. Ez rosszabb lenne. – mondta.<br />
- Sosem foglak,ettől nem kell félned.<br />
- Remélem is. –mondta,majd odahajolt hozzám,és megcsókolt.<br />
Mikor visszaértünk mindketten leedobtuk ruháinkat,és már aludtunk is. Hosszú
napunk volt,és Aronnak ez nem épp a legjobb zárása volt ennek a napnak. Szóval
inkább nem is zargattam,hagytam aludni. Reggelre sütöttem neki
palacsintát,természetesen amerikait,hátha attól jobb kedve lesz.<br />
De még reggel is látszott rajta,hogy nem az igaz. Nem értettem mi baja lehet.<br />
- Mi a baj? – kérdeztem tőle leülve az ágy szélére.<br />
- Semmi,csak olyan rossz előérzetem van,és fogalmam sincs miért. – mondta.<br />
- Hát nem kell semmiért aggódnod most még négy napig,maximum utána. – mondtam.
– És a mai terv,a lenti játékterem itt a száláson,szóval készülj! – mondtam
neki.<br />
Kimentem,és gondoltam felhívom Annát. Szinte olyan gyorsan felvette,hogy végig
sem tudtam gondolni,hogy mit mondjak.<br />
- Hű,ez rekord gyors volt Anna,el is felejtettem mit akartam. – nevettem.<br />
- Mizu van csajszibogyóm? – kérdezte. – Minden oké? <br />
- Azt hiszem oké minden. Bár Aron miatt hívlak. Rossz előérzete van. – mondtam.
<br />
- Hát pedig nyugodt lehet,mert Ivett még nincs is itthon,akárcsak ti. – mondta.<br />
- Én is mondtam neki,hogy nyugodjon meg,hisz nincs miért aggódni. A ringyó is
ünnepel a követőivel,nem? – kérdeztem.<br />
- Aha. Cipruson vagy hol. – mondta Anna.<br />
- Szóval akkor otthon minden oké? – kérdeztem.<br />
- Nyugi,itt minden teljesen rendben van. De tegyük le,mert sokat fogsz fizetni.
4 nap múlva tali. Puszillak. – tette le.<br />
Szinte már kezdett átragadni rám Aron aggodalmaskodása. Ha az életben egyszer
nem aggodalmaskodnék,ha nem zakatolna a fejem folyton valamin,ha sosem lennék
ideges,megélném a 100 éves kort is. Ez lehetetlen szinte minden ember számára.
Sajnos,hogy azt kell mondjam,ritka undorító világban élünk,amit a pénz és a
hatalom ural és ez szerintem sosem fog változni.<br />
Na mindegy,próbálom félretenni az összes kusza gondolatom,és csak is a
játékteremre koncentrálni.<br />
Aron kedve jobb lett mikor ajánlottam neki egy jó kis vígjátékot a <i>Testcserét</i> aztán mehettünk a terembe.
Hihetetlen sokat nevettünk a filmen. Aztán lementünk a terembe ami maga a
mennyország volt. Lég hoki,csocsó,biliárd,darts,autó szimulátorok,lövöldözős
szimulátorok és még sok más. <br />
Csocsóval kezdtünk. Három menetből
hármat nyertem. <br />
- Még fejlődnöd kell öcsi. – mondtam Aronnak. Következőnek a lég hoki
jött,aminél ötből kettőt nyertem. Ebben nem sikerült nyernem. Na nem baj,van
még itt elég játék. Aztán autókáztunk egyet,ahol azért vesztetem,mert elromlott
az én autóm. Esküszöm. Ő erre kinevetett.<br />
Aztán sikerült a dartsban és a zombik lövöldözésében nyernem. Tiszta <i>Walking Dead</i> feelingje volt.<br />
Aztán jött a biliárd,amit életemben egyszer játszottam,és akkor is borzalmasan.
Aron a fejébe vette,hogy megtanít. A lehetetlenre vállalkozik,de ő ezt még nem
tudja.<br />
- Jól fogom? – kérdeztem,mire ő megrázta a fejét és elfojtott egy nevetést. –
Szóval nem. – mondtam.<br />
- Gyere ide,megmutatom. – mondta. Odaléptem hozzám,ő mögém lépett és átfogva
engem megmutatta,hogyan tartsam. A kezeivel odatette a kezeimet,ahová kellett
volna. Így egészen más volt.<br />
- Szóval így most jó? – kérdeztem hátranézve,mire ő két kezét a derekamra rakta
és megcsókolt. Kicsit hosszúra sikeredett,ezalatt a kezei a pólóm alatt voltak
a derekamon. <br />
- Aron,emberek közt vagyunk. – mondtam az ingjébe kapaszkodva. <br />
- Tudom,zavar is. – mondta.<br />
- Bírj magaddal. Mindend a maga idejében. – kacsintottam rá,majd egy gyors
puszit leheltem az ajkára. Pikk – pakk megtanultam a biliárd szabályait,és a
szerencsével kéz a kézben nyertem.<br />
Oké,jogos,hogy Aron csak bénázott,mert „véletlenül” eltette a nyolcast,de nem
baj. Nyertem.<br />
Még játszottunk egy picit,aztán mikor bezárt a terem,mi is felmentünk vissza.
Aron nem volt fáradt,én viszont egy picit igen. Ő horror filmet akart nézni,én
pedig bármi mást. Makacson rakaszkodott a <i>Paranormal
</i>Activityhez. Beadtam a derekam,gondolván úgy is bealszok. Így is történt.<br />
Arra ijedtem fel,mikor visítoztak a filmben. Aron szinte röhögve nézte,én meg
kómásan néztem körbe,majd tovább aludtam. Nem akartam a hátralévő életemet
rettegésben tölteni a szellemek miatt.<br />
Már csak az hiányozni. Inkább durmoltam. Reggel az ágyban ébredtem. Aron nem
volt mellettem reggel,csak egy kis levél. <i>„Egy
kis meglepiért mentem Neked! Mire felébredsz itt leszek.</i></span><i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="background-color: #ea9999;"> ♥”</span><br />
-</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elkéstél… - mondtam magamnak. Aztán kisétáltam és a nappaliban találtam.<br />
- Jó reggelt. – mondtam neki.<br />
- Reggelt Angyalom. – mondta. – Tessék a meglepetésed. – adott át egy
borítékot,majd nyakamba csókolt. <br />
Kinyitottam a borítékot és szinte elállt a lélegzetem. Sikítva a nyakába ugrottam. A borítékban aláírt kártya
volt és egy kis levél a hatalmas kedvencemtől, Bruno Marstól!! Aron
lefordította nekem,és azt írta,hogy vár minket a ma esti koncertjén. Mellette
volt még két koncertjegy. Majd kicsattantam az örömtől. <br />
- És ezt még is mért kaptam? – kérdeztem csodálkozva.<br />
- Mert tudom,hogy mennyire szereted,és tudtam,hogy itt koncertezik . –
mondta,mire én még egyszer megöleltem.<br />
- Annyira köszönöm! – mondtam neki.<br />
- Természetes dolog szépséges Angyalom. – mondta.<br />
Egész nap totális izgalomban voltam. Egész nap az ő számait
énekelgettem,táncoltam,vidám voltam.<br />
Bár tudtam volna,hogy ez az utolsó nyugodt esténk. De ne szaladjunk előre. <br />
Délután már untam magam,és elkezdtem mosogatni,mikor ott állt egy mosogatógép a
konyhában,és közben a <i>Just the way you
are</i>-t énekelgettem. Aron benyomta a laptopon is,és mivel táncos kedvemben
voltam,ő is velem tartott,és megtáncoltatott a konyhában. Hihetetlen sokat
nevettünk,de annyira jó volt. Azt hiszem az ilyen emlékekért élünk,amit sosem
akarunk elfelejteni majd. Aron tátogta a szám szövegét,én pedig majd
belepirultam ebbe az egészbe. Tudom mit jelent a szövege,így pláne.<br />
Mikor már nekiállhattam készülődni,már majd kicsattantam az örömtől. Felvettem
a farmeromat egy magas sarkúval és egy bőbb,hosszabb szürke pólóval amin egy
kereszt volt. Egy kis feketésebb smink,és már mehettünk is. Mikor odaértünk
iszonyat sok ember volt ott. Mikor beértünk,én azonnal előre rohantam,hogy jó
helyünk legyen. Gyorsaságomat és a csarnokban lévő sötétséget kihasználva
mindenkit megelőzve első sorba kerültem. Aron laza léptekkel követett,majd
mikor odaért hozzám csak fél mosollyal az arcán megcsóválta a fejét. Egy óra
múlva el is kezdődött a bő két órás koncert.<br />
Egy – két kivétellel minden számát ismertem,és énekeltem. Csomó videót
csináltam. Aron végig mögöttem állt,és a karajait szorosan a derekam köré
fonta. Senki nem közelített meg,fix maradt az első helyünk. Mikor már vége lett
volna a koncertnek,mi lelkes rajongók visszatapsoltuk még Brunot és még
zárásképp elénekelte nekünk az <i>It will
rain</i>-t. Mire kiértünk az arénából,lás csodát elkezdett esni a hó. Szerintem
ehhez Bruno Marsnak sok köze lehet. </span><span style="font-family: 'Segoe UI Symbol', sans-serif;">☺</span><span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif;">Hajnali kettő fele érhettünk
haza. Mindketten bedőltünk az ágyba és már aludtunk is.<br />
Reggel hétkor szüntelenül csörgött a mobilom. Kinyomtam,de mindig újrakezdte. Harmadjára
felvettem. <br />
- Ami! Ami itt vagy? Anna vagyok. – mondta Anna hadarva.<br />
- Ühüm,mi a gond? – kérdeztem kómásan.<br />
- Leégett a lakásotok! – mondta. – Ivett volt én láttam! És még legalább 15
ember,akik gyorsan elslisszoltak. Túl gyorsan! Ami haza kell jönnötök,itt
valami nagy baj lesz még. – mondta.<br />
- Már is átrakatjuk a jegyünket és megyünk. – mondtam,majd letettem. Észre se
vettem,hogy Aron közbe aggódva nézett,mert már felébredt ő is.<br />
- Mi történt? – kérdezte.<br />
- Ivett és még úgy 15 ember a házunkon állt bosszút. Felgyújtotta. – mondtam remegve.
Nem tudom,hogy a szomorúságtól remegtem –e,vagy a dühtől,ami régen látogatott
már meg.<br />
Abban a házban nőttem fel! Minden emlékem ott volt! Ezt még vissza fogja kapni
Ivett,de keservesen.<br />
- Átrakatom a jegyünket,hogy estére otthon legyünk. – mondta,mire bólintottam.<br />
- Nekem már nincs otthonom. – mondtam szomorúan.<br />
- Az én otthonom a tiéd is. Hozzánk költöztök Danival és Rebekával. – mondta,majd
már pötyögtetett is a laptopon a jegyek miatt. <br />
Mi lenne velem Aron nélkül. Az utcán lennék,és merem feltételezni,hogy már nem
is élnék,mert kamion elé vetettem volna már magam réges – régen. Ő az
őrangyalom,akivel kíméletlen bosszúra készülünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: MS Shell Dlg 2, sans-serif;">jövök a folytatással még remélhetőleg a sulikezdés előtt!: )<br />xx.~ Rixuus :D</span></div>
</div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-61244928045120109592013-07-30T14:15:00.001-07:002013-07-30T14:15:30.034-07:0024. bejegyzésHelló van mindenkinek! :D<br />Ebben a bejegyzésben még nincs itt az ötödik rész,mert még nem végeztem vele. :s<br />Esküszöm jó okaim vannak rá,hogy mért nem!:$<br />
<br />
De amiért igazából írom ezt a bejegyzést,az egy ajánló. Egy blogajánló. :)<br />
Egyik aranyos osztálytársam blogjáról és facebook oldaláról van szó,ahol megosztja a saját gondolatait.<br />
<div>
Róla csak annyit,hogy szókimondó lány,aki mindenkinek megmondja az igazat és hát nem kertel..:D<br />Szóval ha rámennétek a blogjára amit <a href="http://lulusparrow.blogspot.hu/" target="_blank">ITT </a>találtok meg azt megköszönném,és ti sem bánnátok meg!<br />Ha többet facebookoztok inkább ott is megtaláljátok :D Katt hozzá <a href="https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9ly-gondolatok/611007885599544?fref=ts" target="_blank">IDE</a>.</div>
<br />
<br />
Ez már csak egy totál mellékes dolog,h mért nem volt időm!:D....<br />
First reason :<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfaJIlJyiAzOjL-X6V1gI4JTEYE_M2zOy0G3mvyfg2ne6AEurne1Bogr0BMtE4rufxzeqFNDLqLCp6xO7AWZCtAbciISPocM1DOtcEvPbEYuckBvaoxKhMeEFCFDWGKTCukGgMhGW1Jqs/s1600/Cody-iPhone-Background-640x960.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfaJIlJyiAzOjL-X6V1gI4JTEYE_M2zOy0G3mvyfg2ne6AEurne1Bogr0BMtE4rufxzeqFNDLqLCp6xO7AWZCtAbciISPocM1DOtcEvPbEYuckBvaoxKhMeEFCFDWGKTCukGgMhGW1Jqs/s320/Cody-iPhone-Background-640x960.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Első okom,ez a barna szemű csoda lenne. *-* Ez a pasi egyszerűen...te jó isten,erre nincsenek szavak!!:D</div>
<div style="text-align: left;">
Elkezdtem nézni a Hollywood Heights -t ,csak is miatta! XD (Megint egy sorozat amit egy pasi miatt kezdek el nézni (vámpírnaplók Ian Somerhalder miatt xd) ) Röviden a történet,hogy ő egy énekes,egy rajongója szerelmes belé,és lám lám a 80 epizódból a 43 körül végre összejönnek. Annyira kiszámítható...Nekem itt elég is volt. Összejöttek oké,megvan amit akartam,hello!:D Szóval Cody volt az első okom,a késés miatt ami még mindig tart. xd<br /><br />Second reason: Olvastam és még olvasok is. Rómeó és Júliával küszködtem egy darabig,de befejeztem,és tetszett!:D Shakespeare tuti a haverom lett volna,ha akkor éltem volna,tuti nagy forma volt. xD<br />Amit még olvastam az Cat Clark-tól volt az Entangled,és hát az elején nagyon tetszett,de nekem a végén nagy csalódás volt,hogy a végén ott maradt kb ezer kérdőjel a fejembe,és utána olvastam és folytatásnak semmi nyoma. Most kezdtem el Szurovecz Kitti Fényemberek című könyvének első részét,és az első 30 oldalig jutottam,és tetszett. Ami szemet szúrt nekem benne,(ez csak az én véleményem) 1. olyan szó benne h fullextrásan - mondom lol,oké XD. 2. Az egyik mellékszereplő neve Mr.Fitzpatrick - neemáár :D Fogadok ez sem Becca Fitzpatricktól származik...:D Aki Csitt Csitt olvasó,annak tuti ez beugrott mikor olvasta!:D</div>
<br />
<br />
Third reason: Sétáló zombik. Nem,nem itt ahol élek,hanem a Walking Dead-ben!:D Nem mertem elsőnek belekezdeni a sorozatba,de ez a sorozat tényleg nem semmi. Nem lehet mihez hasonlítani. Annyi izgalom van egy részben,hogy azt nem tudom elmondani!:D Minden részben biztos vagyok benne,hogy meghalnak,de mégsem! xD Aki izgalomra vágyik,és bírja a vért (sztem nincs túl sok benne),annak bátran merem ajánlani! Nekem elnyerte a tetszésemet. :)<br /><br />~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-5443722735052562082013-07-19T02:59:00.000-07:002013-07-19T02:59:13.065-07:00Képek,amik nekem tetszenek a történethez Hát helló mindenkinek!:D<br />Gondoltam keresek pár képet,ami kapcsolódik a Change-hez ! :D A Revolution-höz nem találtam túl sokat,de ahhoz még tök mindegy is,mert mér nincs kész!:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZfzXm5-xapYa7HpLzHjKU8ng8kuEt2X-m7aW9tfIPfOHS5FFxd_LoPqVe_VM19ZNd7bvRBHYQZd160mn9vF0o7nb_du_ICcsv6cv1AbirZw_7QZyI2QP4ZZVN8qDc1ColgP-V3ThMdGwv/s1600/tumblr_ly248kFZa31r2mfg4o1_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZfzXm5-xapYa7HpLzHjKU8ng8kuEt2X-m7aW9tfIPfOHS5FFxd_LoPqVe_VM19ZNd7bvRBHYQZd160mn9vF0o7nb_du_ICcsv6cv1AbirZw_7QZyI2QP4ZZVN8qDc1ColgP-V3ThMdGwv/s320/tumblr_ly248kFZa31r2mfg4o1_400.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Ez ugye a jól ismert borítom tervéhez használtam</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix7JOsZlEUmK2I4iI9C2M22a3vaKTOkiErsdFkXtWnUdT8bHV5tLKccargizXtCQQn81j_-806OgKP5BDlrtRf7n3zk2hm8w7REryiD3PGEBRT1cH3nmKvouXv7MvRnb2eqwNx1p7NsFzO/s1600/1013920_552372918131958_798587966_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="186" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix7JOsZlEUmK2I4iI9C2M22a3vaKTOkiErsdFkXtWnUdT8bHV5tLKccargizXtCQQn81j_-806OgKP5BDlrtRf7n3zk2hm8w7REryiD3PGEBRT1cH3nmKvouXv7MvRnb2eqwNx1p7NsFzO/s320/1013920_552372918131958_798587966_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Nekem ez a kép is bejött,mikor megtaláltam,már csak az kéne,h a bukósisakra Aron lenne írva :D</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRNRkXDZQLfmfJgunCmmNsV7rwVjoCjJr7aspiQg1ets7POtNy7KGf92MzG4IYnTEGyUCjgQISfjcPy4gSRpARhOVNBwCQZ9H2c6UXhRBBp5cDneEZkY9UUfmBY1iBSmGNlZoIDJ90jZKS/s1600/tumblr_lnjpunMq7h1qd96v5o1_r2_1280_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRNRkXDZQLfmfJgunCmmNsV7rwVjoCjJr7aspiQg1ets7POtNy7KGf92MzG4IYnTEGyUCjgQISfjcPy4gSRpARhOVNBwCQZ9H2c6UXhRBBp5cDneEZkY9UUfmBY1iBSmGNlZoIDJ90jZKS/s1600/tumblr_lnjpunMq7h1qd96v5o1_r2_1280_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRNRkXDZQLfmfJgunCmmNsV7rwVjoCjJr7aspiQg1ets7POtNy7KGf92MzG4IYnTEGyUCjgQISfjcPy4gSRpARhOVNBwCQZ9H2c6UXhRBBp5cDneEZkY9UUfmBY1iBSmGNlZoIDJ90jZKS/s320/tumblr_lnjpunMq7h1qd96v5o1_r2_1280_large.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4XlojolWcl7ZqSThBndvHT3ZX6RGoIvpuSaeZn2hdmFmuqANj4zcznY-eQIdvY-NwaOByWm0YqDIZdxskPSpT8NeIjVlJ5T93kY63V43PEpeoaC97Es-u1-FTAN6ybxPtzq3dUSGO07j1/s1600/amiaron.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4XlojolWcl7ZqSThBndvHT3ZX6RGoIvpuSaeZn2hdmFmuqANj4zcznY-eQIdvY-NwaOByWm0YqDIZdxskPSpT8NeIjVlJ5T93kY63V43PEpeoaC97Es-u1-FTAN6ybxPtzq3dUSGO07j1/s320/amiaron.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ha olvastátok a történetet,akkor tudjátok honnan ez a motor mánia :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ennyi van a Changehez,a Revolutionhöz talán egyet találtam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxiP7YLK09LNdOPWU6ypWJZ2ExSH8VcwREgWPzjY1qVKwYO6S_c26R8U6CjEaJYfyCmaqq3ena094ycBD2RNa6eLkmHm82kg8cZ3KpKD1qD5EdWRcY0vT02yQMfqOegBpY2O8QIUmbNRn3/s1600/The-Twilight-Saga-Eclipse-movie-image-31-600x399.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="123" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxiP7YLK09LNdOPWU6ypWJZ2ExSH8VcwREgWPzjY1qVKwYO6S_c26R8U6CjEaJYfyCmaqq3ena094ycBD2RNa6eLkmHm82kg8cZ3KpKD1qD5EdWRcY0vT02yQMfqOegBpY2O8QIUmbNRn3/s320/The-Twilight-Saga-Eclipse-movie-image-31-600x399.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
de persze ez csak egy pillanatnyi ötlet,erről a történetről még én sem nagyon tudom,h pontosan mi lesz a folytatás,de addigra kitalálok valamit.<br /><br />Nos ennyi voltam mára,majd jövök remélhetőleg egy folytatással!:)<br />xx.~Rixus</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br />~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-68675199192530744102013-07-15T15:08:00.000-07:002013-07-26T18:41:21.406-07:00Random bejegyzés - némi tudnivaló <span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Ezt a bejegyzést már megírtam az egyik közösségi oldalon,ahol egy icipicit próbálom reklámozni a blogot ,ha valakit érdekel az oldal katt <a href="http://www.hotdog.hu/Changesaga/" target="_blank">IDE</a></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">. :)</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><br /></span>
<span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><br /></span>
<span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Végül is ebből a bejegyzésből 8 úgymond 'titok' féleség lett,ami inkább csak néhány tény,hogy mi mért és hogyan lett írva a sztoriban. :D </span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><br /></span>
</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Nos,ugye van a történetem a Change - Változás. Random <strike>cikk</strike> ,bejegyzés,és is most találom ki,mi lesz benne szóóval,ami jön.:D Szóval ez egy átlagos lányról szól Amadeáról. Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(1</span></span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">) </span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">- Azért Amadea lett a főszereplő neve,mert az unokatesóm új suliba került,új barátok,és mesélt a barátnőjéről,akinek Ami a neve,és szerintem ez egy nagyon szép név! :) Mikor elkezdtem írni a történetet,fogalmam sem volt,mi lesz a címe a kis történetemnek,mert akkor még egyetlen egy biztos pontom volt.Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(2)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> Az álmom,amit nem akartam,hogy elvesszen. Sok ökörséget szoktam álmodni,ez tény,de ez az álmom meglepett. A biztos pontom a hajós rész a történetben,amikor Aron és Ami megtalálják a gyár területét. Nos az álmomban is volt egy hajó,ott bunyó,az álmomban én voltam a főszereplő,és egy írtó helyes palival voltam,akit végül most Aron személyesít meg!:D</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999; color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">És hát én sosem szoktam ilyet álmodni,hogy pl. menekülnöm kell valakik elől,meg az a hajó meg ilyenek. Fura volt. Ott eldöntöttem,hogy ezt az egészet egy történet formájában lejegyzem. Szóval valahogy el kellett kezdenem,és addig sebesen írtam is,míg idáig el nem jutottam. A többi meg már csak jött magától. Szóval egy álomnak köszönhető az,hogy belekezdtem ebbe az egészbe. Aron v Áron neve,hogy jött? Fogalmam sincs. Valamiért ez a név ugrott be. Esküszöm én sem tudom. Egyébként a nővérem most terhes,és mivel még nem tudják,h fiú - e vagy lány,ezért még a nevet sem tudják,de valami olyasmit mondott így futólag,h ha lány Dóra vagy Nóra ( sajnos nem Amadea :( brühü ) DE, ha fiú akkor vagy Olivér vagy ÁRON lesz a neve! :D Nagyon - nagyon remélem,hogy fiú lesz,és Áron lesz a neve! Annak iszonyatosan örölnék! :)</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Mért Kánya a helyszín?Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(3)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> Sosem jártam ott,de nővérem a volt barátjával mindig oda járt nyaralni. Mindig mesélték,hogy ez egy békés kis falú,minden ember nagyon kedves ott,és kevesen laknak ott. Nos igaz,hogy én eléggé a sötét oldalát mutattam meg,de nem hiszem,hogy lényeges az,hogy valós legyen minden helyszín. Sok könyvben nem valósak a helyszínek!:) Sajnos a külföldi helyszíneken sem jártam,de amiket említettem,mindegyik helyre el akarok jutni! Szóval...majd egyszer! :D </span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999; color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Rám jellemző,hogy sok mindent abbahagyok még mielőtt belejönnék. Szóval mikor elmeséltem az egyik fiú barátomnak az álmom,és a tervem,szinte kiröhögött. Nos ezért neki a mai napig nem küldtem el a blogot,mert azt szeretném,ha egyszer kiadnák,és akkor megmutatnám neki,hogy sikerült!:D Persze erre hiába várok xD Az első olvasom azt hiszem az unokatesóm volt. :) Ő nem sokat olvas,pedig én neki köszönhetem,hogy elkezdtem olvasni,és mára megtelt a könyvespolcom itthon!:) Neki nagyon tetszett a történet,és mindig várta,hogy tegyem fel a folytatást. Na meg a másik kérése,hogy tegyem őt is bele.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Nos beleegyeztem,és beletettem. Ki lehet ő? :D Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(4)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> Rebeka - Az unokatesóm ihlette őt. :D</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Előtte csak annyit tudtam,hogy a Rebeka névnek bele kell kerülnie. De hogyan? És akkor gondoltam,egy régi barát,akire Ami féltékeny lesz. Tökéletes. Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(5)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> Anna neve. Ugye a teljes neve Annabella.</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Én pedig hatalmas Alkonyat fan vagyok,és hát Bella,Izabella -ezt a nevet nem akartam beleírni,mert az túl nagy koppintás lenne. És a becenevet sem akartam,hogy Bella. Az Anna valahogy találóbb volt ebből a névből. Dani neve. Hatalmas kérdő jel. Ez is csak jött,mint Aroné. :D Az elején szereplő Nándi neve is csak jött,bár ő már el is tűnt az egészből. Bálint neve - nos egyáltalán nem a Bálint nevű ismerősömet képzeltem el hozzá.:D Inkább a suliból az egyik gyereket,aki év elején bejött nekem(már nem! XD),akit eleinte még olyannak is képzeltem,de ahogy telt múlt az idő,ahogy egyre nagyobb szerepet kapott tőlem a történetben,úgy változott. Izmosabb lett,és nekem most inkább a tipikus izmos nagybácsi feelingű,vagy mint Emmett Cullen a Twilightból,na de azért nem olyan kigyúrt! :D Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(6)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> A könyvek amiket megemlítek a történetben,mindet olvastam! :D Kulisszatitkok</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">(7)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> A történet elején a tanárok nevei megegyeznek az engem tanító tanárok vezetékneveivel,de nem azokat a tantárgyakat tanítják nekem,és a nemük sem egyezik! xD Szóval mikor olyan olvassa,akivel egy suliba járok,egyből megjegyzi ezt. :)</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;">Kulisszatitko</span><span style="font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"><span style="color: purple;">k(8)</span></span><span style="color: #333333; font-family: Tahoma; font-size: 13.333333969116211px;"> Ivett - az utálatos lány neve - amikor elkezdtem akkor kezdtem el ugye én is a középiskolát,és hát nem ismertem még annyira sok embert. Volt egy Ivett nevű osztálytársam,akit őszintén eleinte nem bírtam annyira,mert nagyszájú volt,idegesítően és hangosan nevetett. De csak meg kellett ismernem,és megszerettem!:) Sajnos ő elment az osztályunkból.:( Hú,most így több "kulisszatitok" nem jut eszembe:D Így is jó kis regényt írtam ide megint! xD Pedig nem ilyen hosszúnak szántam,no mind1.:D<br />És szeretnék köszönetet mondani Rebinek - az unokatesómnak,aki rendszeresen olvassa a történetet,Cintinek - akit sikerült rávennem,hogy elolvassa :D,Az osztálytársaim Bianka és Kitti,akik olvasgatták :D És az első kívülálló embernek aki kommentelt, Fanninak aki megint csak követi a sztori eseményeit! :) Ennek a pár embernek köszönet! <3 (Frissítés - a nővérem gyerekének sajnos nem Aron lesz a neve ha fiú,hanem Zénó :( Ha lány pedig Nóra :) gondolkodom még,hogy legyen - e majd két új szereplő,vagy egy ..:P )<br /><br />Folytatás coming soon,de még írnom kell.:)<br />xx. ~ Rixus :)</span></span>~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-69740040885733129492013-07-12T15:34:00.001-07:002013-07-26T18:41:52.228-07:00Revolution - part 4<span style="background-color: #ea9999;">Na végre újra itt! :D Hoztam a folytatást! :D</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><br />
<br />
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">4. Fejezet – Vihar előtti csend <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;"><br />
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">Amit az elkövetkezendő két és fél órában tettem,annak
nem voltam teljesen a tudatában,hogy mit teszek. Miután felfogtam,hogy mi is történt,nem a
suliba indultam,hanem Ivetthez. Aronnak esélye sem volt ahhoz ,hogy
megállítson. A bő 15 perces utat,2 perc alatt lefutottam. Ivett épp akkor
lépett ki az ajtón,én pedig a torkánál fogva az ajtóhoz nyomtam. <br />
- Mit tettél vele?! – sziszegtem neki szép lassan. <br />
- Most állítsd le magad kiscsaj. – mondta,majd ellökött magától. Gyűlölöm,hogy
ilyen erős.<br />
- Tudom,hogy te tetted. – mondtam farkasszemet nézve vele. Erre csak
felnevetett.<br />
- Persze,hogy én,te lángelme. – mondta majd elővette a „gonosz” nevetését,ami
elég béna volt.<br />
Már éppen odaakartam csapni egyet ököllel az arcába,de egy erős kéz ragadott
meg. <br />
- Ne csinálj semmi hülyeséget. – suttogta a fülembe az az ember,aki engem
mindig kontrolálni tud. <br />
- Te pedig Ivett,a határaidat veszegeted,remélem tudod. – mondta neki Aron. <br />
- Mondod ezt te? – támadott neki Aronnak két kézzel. <br />
- Állítsd magadon átvert kurva,vagy itt tekerem ki a csinos kis nyakad. –
ugrottam azonnal Aron elé.<br />
- Ivett,nem gondolod,hogy kezdesz túlzásokba esni? Annát hagyd ki ebből! –
mondta neki Aron.<br />
- Én?! És ez itt – bökött felém undorodva – ennek ki oka volt,hogy megölje az
apám? – kérdezte.<br />
- És a te apádnak ki oka volt,hogy anyámat és apámat is megölje?! Tudod van a
karma. Nos apádnak beköszöntem,mint karma. Azt kapta amit érdemelt. – mondtam
Ivettnek. – Ide figyelj, állítsd le magad,vagy ha muszáj téged is elintézlek. –
mondtam neki.<br />
- Ohó,Ami még semmit nem láttál. Ez egy csodálatos kezdete volt <i>valaminek</i>. – mondta. <br />
Én erre visszakézből akkorát adtam neki,hogy egy pillanatra elvesztette az
egyensúlyát. <br />
Megfogtam Aron kezét,és elsétáltunk. Ennek a mocskos ringyónak a szavai jártak
a fejemben.<br />
Ez még csak a kezdet. De minek? Bosszút akar,pedig semmiről nem tud. Olyan
vadbarom,akárcsak az apja. <br />
- Aron, ennek a nőnek az lesz a legjobb,ha kinyírom. – mondtam. – Addig
csinálja ezt,míg az összes embert aki számít nekem,megöli. Ez egy
pszichopata. <br />
- Tudom,de tudod,hogy amíg ő nem támad,addig mi sem. – mondta. Felnyögtem. De
tudtam,hogy igaza van. Várnunk kell. Érzem,már nem kell sokáig. A suliba
épphogy beestünk még,ahol futótűzként terjed,hogy mi történt Annával. Persze
még mi magunk sem tudtuk a pontos történteket,de a suliban a sok nagypofájú
dög,már rég kitalált mindenféle mocskos sztorit. Ebédszünetbe Zoé ült oda
hozzánk.<br />
- Mi történt Annával? Már olyanokat mondanak,hogy belőtte magát,és valaki
megerőszakolta,és otthagyták. – nézett rám Zoé azokkal a kis szemeivel,ami most
hatalmasan bámultak rám.<br />
Na jó itt nekem nem kellett több. Felálltam a székre,és elordítottam magam: -
Akik mindenféle pletykát terjesztenek Annáról,azoknak pofa be,de most! Mi sem
tudjuk,hogy mi történt,szóval ti még annyira se. Le lehet magatokat állítani! –
fejeztem be a monológom. Ezt nagy csend követte,majd susmusolás futott végig az
ebédlőn,de nem érdekelt. Anna a legjobb barátnőm,és igen is kiállok érte! <br />
Ivett erre csak cinikusan elkezdett tapsolni,majd megszólalt: - Szép monológ
volt,ribanc! – nevette. <br />
Felé néztem,félredöntött fejjel,és mosolyogva bemutattam neki a nemzetközi
jelet,amit hatalmas füttykoncert követett,meg huhogás. Erre nem mondott
semmit,csak dühösen kicsörtetett az ebédlőből.<br />
Ezek után már alig vártam,hogy az a nyamvadt két óra elteljen,és mehessünk
Annához.<br />
Utolsó óráról pont kicsengettek,én pedig már startoltam volna ki,mikor Győri
tanár nő megszólalt.<br />
- Amadea,kérlek maradj nyugton! Nos,akik javítani akarnak a félév előtt,most
még megtehetik. – mondta, én pedig már szedtem a cuccaim,pedig tudtam,hogy
javítanom kéne. – Amadea,neked is javítanod kellene,a hármasért. – nézett rám
szigorúan.<br />
Nem érdekelt. Fogtam a cuccom,és egy szó nélkül kiviharzottam a teremből. Még
hallottam,ahogy Aron a nevemben is bocsánatot kér,majd gyorsan utánam siet.
Visszarántott a könyökömnél fogva.<br />
- Ami,elhiszem,hogy ideges vagy,de azért ne veszítsd el önmagad légy szíves. –
mondta. Igaza volt.<br />
Teljesen kezdtem elveszíteni a fejem,az önuralmam. Csak meredtem magam elé,és
nem tudtam mit mondani. Vége lehetne már ennek az egésznek,mert egy épp
idegsejtem se marad a végére,és meghalok agyvérzésbe,mint mikor egy sorozatot a
legizgalmasabb résznél szakítanak meg. <br />
Na most is kb. ezt érzem. <br />
- Sajnálom,én…én csak…fogalmam sincs. – mondtam a hajamba túrva és éreztem,hogy
valami szúrja a szememet.<br />
- Ne sírj! Csak nem akarom,hogy elveszítsd a fejed. – cirógatta Aron az arcom.
– Menjünk. – mondta,majd óvatosan megfogta a kezem,és elindultunk Annához a
kórházba.<br />
Mikor odaértünk nem mentem fel egyből,előbb a büfébe vettem egy – két magazint
Annának.<br />
Ismerem milyen. Mikor beléptünk a szobába Bálintot találtuk ott totál kisírt
szemekkel. Ahogy ezt megláttam kiesett minden a kezemből,és máris a
legrosszabbra gondoltam. Szerencsére nem volt annyira rossz. A halálhoz képest
persze. Kómába esett. <br />
- H-hogyan? – kérdeztem remegő hangon. <br />
- Komolyan ezek az orvosok semmit sem érnek! Semmit nem tudnak! – mondta
kikelve magából Bálint. – Már azon gondolkozom,hogy így hazaviszem saját
felelőségre! De amíg kómában van,addig veszélyes lenne. – mondta. – Én mindjárt
elmegyek,magunkra hagynátok néhány percre? – kérdezte,mire mi azonnal kiléptünk
az ajtó elé. Sajnos mit sem ért az az ajtó,mivel mindent hallottam így is és
közben majd a szívem szakadt meg. Sosem láttam,vagy hallottam Bálintot ilyen
szomorúnak és kétségbeesettnek. Ha Annának valaha is voltak kétségei Bálint
érzéseivel kapcsolatosan iránta,azt ideje lesz visszavonni. Aron is támogatott
engem,miközben én azon bőgtem,hogy Bálint olyanokat mond,hogy „Kincsem,ha
hallasz,itt vagyok veled,és sosem hagylak el! Itt leszek melletted mindig,csak
gyere hozzám vissza,kérlek!” Nos én a nyuszi lelkű,aki egy pár jobb szerelmes
regényen tud bömbölni, nekem nem kellett sok,ahogy hallottam az el – el csukló
hangját,már két vödröt telesírtam volna simán. Mikor kijött,Aron hátba
veregette kezet fogtak,majd megölelték egymást. Bálint lenézett rám,majd
szorosan megölelt. Megértem mit érez. Hasonló lehet ahhoz,mikor Aront
átváltoztatták. Csak ez rosszabb,mert itt van a szeme előtt,látja,érezheti,de
semmit nem tehet. Teljesen magatehetetlen. Ennél nem is lehet rosszabb
érzés,maximum ha valaki a karjaidban hal meg. Na az azért rosszabb.<br />
- Be akarsz te is menni hozzá? – kérdezte Aron.<br />
- Nem tudom…én,nem tudom. Így nem tudom,tudnék – e hozzá beszélni,vagy bármi. –
mondtam összezavarodva.<br />
- Gyere ide. – húzott magához Aron,és így álltunk vagy 10 percig,aztán végül
nem mentem be Annához. Képtelen voltam úgy ránézni,hogy így fekszik azon az
ágyon,és nem mozdul,nem beszél,ami Annára nem jellemző. Kell még nekem ehhez
egy kis idő,míg elég erős leszek ahhoz,hogy beszéljek hozzá. Végül Aronnal
hozzánk mentünk haza. Valahogy a mai nap után nem voltam valami bőbeszédű. Csak
fogtam magam,elmosogattam,rendeltem vacsorát,mert még ahhoz sem volt
kedvem,hogy azt csináljak. Beültem Aron mellé a tévé elé,ő ette a pizzáját,én
meg a gyros tálamat.<br />
Csöndesen ettünk,majd Aron félredobta a pizzáját,és felém fordult.<br />
- Minden rendben Angyalom? – kérdezte. <br />
- Semmi sincs rendben… - suttogtam. – Ivett nem tudja,hol a határ. – mondtam.<br />
- Ne legyél szomorú! Elbánunk vele,ha eljön az ideje! Csak kérlek,ne legyél
szomorú! – mondta,de látta,hogy semmivel nem lett ettől jobb kedvem.
Kapcsolgattam közben a tévét és
megszólalt a <i>Can’t hold us Macklemore</i>tól
és <i>Ryan Lewis</i>től. Aron nincs oda
ezért a zenéért,viszont én már rongyosra hallgattam,szóval ismeri. Elkezdte
tátogni nekem,olyan mimikával és mozdulatokkal,amin végül elnevettem magam.
Hiába,ő mindig tudja mi kell nekem. <br />
- Nos, a kedved már jobb,de mielőtt megint visszaesnél,nézzünk valami jó kis
vígjátékot. – mondta. <br />
Aztán felkapta a laptopom és azonnal nézelődni kezdett az online filmek közt. <br />
- Kellékfeleség? – kérdezte.<br />
- Jöhet. – mondtam,majd rákattintott,hogy betöltsön.<br />
- Megyek,csinálok kukoricát. – mondta,majd nyomot a homlokomra egy csókot.<br />
A kukorica megérkezése után összebújtunk az ágyban,és együtt röhögtük végig a
filmet. <br />
Sajnos valamikor a film közben bealudtam,szóval reggel arra riadtam fel,hogy
elaludtunk. <br />
Vagyis én ezt hittem,de Aron elfelejtett szólni,hogy ő eldöntötte,hogy a héten
nem megyünk már suliba. A legjobbkor. Mikor mindenből lezárnak. Bár már szinte
mindegy volt. Bár jobb volt,hogy otthon voltunk,de még képtelen voltam bemenni
Annához. Idő kell ehhez. Addig is olvasgattam,pihentem,és próbáltam
kitisztítani a fejem,mert hatalmas kavarodás volt benne. Vagyis még van is,de
haladok.<br />
Nyugtatom magam,hogy Anna bizony hamarosan jobban lesz,és valamikor
megleckéztethetjük végre Ivettet. Nagyon várom már azt a percet. Nem vagyok épp
egy vallásos típus,mert nem olyan neveltetést kaptam,de most fohászkodom
Istenhez,hogy Anna ébredjen fel. Őt nem veszíthetem el.<br />
Szombaton Aronnal vásárolni mentünk reggel,mert délután végre bemegyünk
Annához,vettünk neki pár cuccot. Nasit,gyümölcsöt,olvasni valót,én vittem még a
telefonját is. Aronnal miközben sétáltunk az áruházban szóba jött a szünet.<br />
- Szóval nem tudod,de – kezdte – Bálint azt tervezte téli szünetre,hogy mi
négyen és még a két barátom tudod Balázs és Botond. – mondta. Én meg kérdőn
néztem rá,mert hirtelen nem ugrott be kikről van szó. – Tudod,akikkel még
fociztunk! – mondta,és ekkor beugrott. Őket nagyon bírtam.<br />
- És hova terveztétek? – kérdeztem.<br />
- </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">Kehidakustányra. –
mondta. <br />
- Egészségedre. – mondtam neki,mire furán nézett rám,majd elröhögte magát.<br />
- Ez egy tök szép kis hely! És van egy oltári nagy fürdőjük,ami hihetetlen
szép! Találtunk ahhoz közel egy szállást olcsón. 8 személyes a ház,szóval plusz
két ember is jöhet. Ha gondolod Rebeka és Dani is jöhet. <br />
- Rendben,és meddig maradunk? – kérdeztem.<br />
- Szilveszter előtt elutazunk máshova,de az meglepetés,hogy hová. – mondta.<br />
- És ha Anna nem ébred fel? – kérdeztem. <br />
- Hétfőn megyünk csak. Addig van idő. Reménykedünk. – mondta. – Én hiszek
benne,hogy Anna felébred! – mondta reménykedve. <br />
Én belementem ebbe az egészbe,és reméltem Anna jól lesz! Nem csak az út
miatt,hanem ,mert iszonyatosan hiányzik. Aztán bementünk a kórházba vagy két
szatyornyi holmival Annának.<br />
Mielőtt beléptünk Aron lenézett rám,és megszorította a kezemet. Vettünk
mindketten egy mély levegőt,és beléptünk. Anna még mindig ugyan úgy feküdt
ott,mozdulatlanul. Vettem még egy levegőt,mielőtt térdre rogyva elkezdtem volna
sírni. Inkább elkezdtem beszélni.<br />
- Anna,nagyon remélem,hogy hallod amit mondok,mert tudod nagyon rossz,hogy így
látlak,hogy nem beszélsz. – mondtam nevetve,könnyek között. – Jó lenne,ha
felébrednél,mert meg kell majd beszélnünk pár dolgot. – mondtam. – És
képzeld,Bálinték elvisznek minket a szünetbe,hová is? – fordultam Aronhoz
kérdőn.<br />
- Kehidakustány. – mondtam mosolyogva. Hiába ezt a nevet sosem fogom
megtanulni.<br />
- Remélem,hogy felébredsz,és bulizunk egy hatalmasat! – mondtam. – Hiányzol.
Kérlek,ébredj fel. – mondtam. Vagyis inkább kérleltem. Már kezdtem egy kissé
bedilizni. <br />
- Olvassak fel neked az újságból? Képzed <i>Taylor
Lautner</i> egy új filmben játszik majd. – mondtam nevetve,és reméltem,hogy
legalább erre felébred,de semmi. Mára ennyi volt. – Aron,menjünk,kérlek. –
kérleltem Aront. Kiléptünk,és fura,nem omlottam össze. Sőt,szinte jobban
éreztem magam. Vajon mennyi az esély arra,hogy Anna hamarosan felébred? Én
hittem benne,hogy hamarosan együtt bulizhatunk. Reménykedtem. Hazamentünk
Aronnal és én nem tudtam magammal mit kezdeni.<br />
Látványosan szenvedtem.<br />
- Mért nem pakolsz inkább be? – kérdezte Aron. – Ha Anna nem ébred fel,akkor
ketten megyünk.<br />
- Jó ötlet ez? – kérdeztem vonakodva. – Mi van ha valami baj történik mikor mi
elmegyünk? Úgy nekem bűntudatom lenne és… - de nem hagyta,hogy befejezzem,mert
odalépett hozzám,és a két keze közé fogta az arcomat.<br />
- Nem fog semmi baja esni neki! Túl fogja élni,fel fog ébredni! – mondta Aron.
Lenéztem,majd fel rá,és megcsókoltam,aztán elkezdtem bepakolni. <br />
Vasárnap reggel. Egész nap a telefonomat néztem,hogy hátha Bálint hív. Dél
előtt nem sokkal hívott is. A telefonom csak két percre hagytam kint a
konyhába,de amit meghallottam,hogy csörög kiviharzottam és felvettem.<br />
- Mi a helyzet? – kérdeztem köszönés nélkül. <br />
- Felébredt! – kiabálta a telefonba,én pedig sírva fakadtam az örömtől. –
Viszont kis híján meghalt volna,ha én nem vagyok itt. Leállt a szíve,és ezek az
orvosok még újraéleszteni sem tudnak rendesen. Komolyan már majdnem agyvérzést
kaptam. Bent akarták tartani megfigyelésre,de saját felelőségre haza
hoztam,mert ezek nem orvosok. Viszont holnap mi még nem megyünk veletek,de
később tuti,hogy utánatok megyünk. Pihennie kell. – mondta,és miközben
mondta,az én szívem is megállt egy pillanatra, <br />
- Persze,megértem,de legalább jól van,csak ez számít. – mondtam és közben fülig
ért a szám.<br />
- Akkor viszlát a pár nap múlva Ami. – tette le Bálint. Aron épp ez után sétált
be a bejárati ajtón,mire én a nyakába ugrottam. Majdnem eldőltünk. Nagy volt a
lendület. Upsz.<br />
- Felébredt! – kiáltottam,majd megcsókoltam. Aron meg megszeppenve nézett
rám,majd nevetésbe törtük ki mindketten. – Bocs,kissé elkapott a hév,csak
boldog vagyok miatta nagyon! – mondta,és közben belepirultam ebbe a mondatba. <br />
- Örülök,hogy végre boldog vagy! Én is az vagyok. – mondta. – Akkor ők is
jönnek holnap?<br />
- Nem,még nem,de utánunk jönnek később. – mondtam. <br />
- Szuper! Akkor szólok a srácoknak,hogy pakoljanak! – mondta,majd azonnal
telefonjáért nyúlt.<br />
Én szinte majd kibújtam a bőrömből,az örömtől. Annyira örültem,hogy Anna jól
van. Holnap pedig közösen nyaralunk,ami még szuperebb! <br />
- Akkor Annáék jönnek? – kérdezte Aron. Na ezt elfelejtettem.<br />
- Ő,nem szóltam még nekik. Majd most! Nemsokára hazaérnek. – mondtam. – De most
ennek örömére nem megyünk,és eszünk valami finomat? – fontam a nyaka köré a
karjaimat,és kérleltem.<br />
- Akkor már rendeljünk inkább. Mit kérsz? – kérdezte és már hívta a helyi
kajáldát.<br />
- Egy hamburgert és egy gyros tálat. – mondtam és próbáltam közben szépen nézni
rá.<br />
Felvonta a szemöldökét,de szerintem lassan megszokja,hogy mennyit eszek. Később
Dani és Rebeka is hazajöttek. <br />
- Te figyi Rebeka… - kezdtem azonnal amint beléptek az ajtón. – Holnap megyünk
nyaralni és azt szeretnénk kérdezni,hogy van – e kedvetek velünk jönni? –
kérdeztem.<br />
Mindketten nagy meglepett szemekkel bámultak rám,majd összenéztek. Dani
válaszolt.<br />
- Nekem van. Reb? – kérdezte.<br />
- Nekem is van,felélem mehetünk. Hová amúgy? – kérdezte.<br />
- Hová is Aron? – kiabáltam neki a szobámba. <br />
- Kehidakustányra. – kiabált vissza nevetve Aron és fogta a fejét mikor
kilépett a szobámból.<br />
- Na,szóval oda! – mondtam nekik.<br />
- Szupi,akkor pakoljunk! – mondtam Rebeka Daninak.<br />
Tíz perccel ez után megérkezett az ebédünk is,nekem amit kértem,és még három
doboz pizza a többieknek. Aron még mindig nem érti, idézem : „Hogy férhet egy
ilyen pici lányba ennyi kaja?!”. <br />
Erre csak megvonom a vállam,és tovább eszek. A délután többi részében
jókedvembe énekelve takarítottam végig a lakást. Aron ezen jót nevetett,persze
azt később közölte velem,hogy videózott is.<br />
Estére totál elfáradtam. Elmentem még futni is,csakhogy ne akarjak annyira
Annához menni. Futás közben is nehéz volt megállnom,hogy ne forduljak balra
hozzá. Várnom kell még. Neki pedig pihennie kell. Aront meggyőztem,hogy had
vezessek én odafele. Imádok hosszú ideig vezetni. Száguldozni a fehér kis
jószágommal. Igaz gyalog gyorsabb lennék,viszont elfáradnék,plusz az emberek
akik észrevennének diliházba zártatnának,vagy épp őket,szóval maradok az
autómnál. Reggel totál izgatottan
ébredtem,és szinte azonnal indulni akartam. Mint kiderült,mi visszük Balázst és
Botondot is.<br />
Nos mondanom sem kell,az oda utunk elég érdekes volt. Aron még anno beavatta
őket az egész sztorinkba. <br />
- Hé Ami! Ugye ha odaértünk nyomsz egy szkandert velem? – kérdeztem Boti.<br />
- Persze. – mondtam röhögve.<br />
- Úgyis lenyom haver! – mondta röhögve Aron. – Velem nem mertek,mi? <br />
- Haver,te akkor is lenyomtál mindenkit,mikor nem volt még extra erőd. –
röhögte Balázs.<br />
Alig vártam már,hogy odaérjünk,mert ez a három marha kivégzett a folyamatos
vihogásukkal.<br />
Ha ment a rádióba valami csajosabb zene,ami nekem tetszett,ők elkezdték azt
lányos hangon visítani. <br />
Mikor megérkeztünk,szinte fellélegeztem. Ekkor megszólalt a rádióban a <i>Thrift Shop</i> – <i>Macklemore,Ryan Lewis</i> és <i>Wanz</i> közös dala. Azonnal mondták,hogy ne
kapcsoljam el. Ez parancs volt. Mindhárman egyszerre kezdték énekelni,és
magukra kapták a napszemüvegüket. Nem értem ilyenkor minek szemüveg. Na
mindegy. Én eközben majd megszakadtam a röhögéstől. Azonnal le kellett
videóznom. Felkaptam Aron gépét,éés felvétel. Mikor vége lett a számnak röhögve
megtapsoltam őket és csak ennyit mondtam: - Srácok,remélem tudjátok,ez <i>Youtube</i> gyanús! <br />
Mindhárman hátra hökköltek,majd vállat vonva kiszálltak. Azt hiszem szeretnének
híresek lenni.<br />
A szállás elég puccos hely volt. Amerikai konyhával (tipikus Aron), meg
mindennel. <br />
Boti és Balázs elfoglalták a legszebb kilátással rendelkező szobát. Ha már nem
engedtek oda minket,akkor legalább had lőjek egy pár jó képet. Nos persze ez
velünk együtt nem volt egyszerű,mert direkt belemozogtak a képeimbe. A 15.
próbálkozásra már pipa voltam,szóval megfogtam őket,és kidobtam a szobából.
Addig csináltam pár képet,aztán visszaengedtek. Boti a vállát fájlalva mondta: <br />
- Szerintem inkább hagyjuk a szkanderezést,mielőtt eltörnéd a karomat. –
mondta. <br />
- Betojtál? – nevettem fel.<br />
- Őszintén? Be. – mondta ki, én pedig jól kinevettem.<br />
- Legalább őszinte vagy. – mondtam,majd megpaskoltam a vállát,ő pedig ettől
összerándult. <br />
– Nyugi,nem bántalak. – tettem fel mindkét kezem. Átmentem a mi közös
szobánkba. Aron épp kicsomagolta a cuccait. <br />
- Hallottam elintézted őket. – mondta mosolyogva. <br />
- Remélem nem fognak ezek után félni tőlem. – mondtam miközben leültem az
ágyra.<br />
- És te félsz tőlem? – kérdezte egyre közelebb,és közelebb jőve hozzám.<br />
- Mért?Kellene? – kérdeztem vissza. <br />
Erre Aron az arcához nyúlt és,mint egy maszkot leszedte az arcát,és hirtelen
András régi gonosz vigyorával néztem szembe. <br />
Sikoltva ébredtem fel. Csak álom. Már megint. Mi a fenét jelentsen ez,hogy
megint vele álmodtam?<br />
Aron azonnal berohant a szobába,hogy mi bajom van.<br />
- Rosszat álmodtam. Mikor aludtam el? – kérdeztem. <br />
- Miután fotóztad a kilátást Balázsék szobájából. Ledőltél,mert kimerített a
vezetés,plusz még mi is az úton. – mondta. A vér dobogásától a fülembe még
mindig alig hallottam. Lassan ezzel megutálom a kedvenc szokásomat,és nem fogok
ennyit aludni. <br />
- Nyugodj meg! Már itt vagyok,minden rendben lesz. – mondta,majd elkezdett
csókolgatni.<br />
Ezzel megnyugtatott,bár egyre jobban kezdett belelendülni. <br />
- Aron,elfelejted,hogy nem egyedül vagyunk?? – kérdeztem tőle,mikor már kezdett
kicsit messzire menni.<br />
- Sajnos nem. – mondta,és itt abba is hagyta. – Nem gond,itt van még a közös
szilveszter. – mondta.<br />
- Szóval oda ketten megyünk? – kérdeztem.<br />
- Igen,és karácsonykor megtudod,hová megyünk. – mondta. Már csak 4 nap volt
hátra karácsonyig.<br />
Én elhoztam a kis műfenyőnket,egy pár díszt,hogy hangulatosabb legyen. Mivel a
hó épp most kezdett elolvadni így karácsony előtt,ezért feldíszítettem a
házat,a fát és kipakoltam Rebeka karácsonyi extra édes süteményeit. A fiúk
persze ezt megrohamozták,én pedig megfenyegettem őket,hogy Annának és Bálintnak
mindenképp hagyjanak! Ők holnap jönnek.
Mikor már kezdett besötétedni kint ültünk a teraszon,a bagósok
bagóztak,mi többiek élveztük a téli levegőt,ami szokatlanul meleg volt. <br />
- Srácok! Túúl nagy a csend! – mondta Boti. – Ami,nem akarod kihozni a
hangfalaimat és a laptopod? – nézett rám kérlelően. Én azonnal bementem
érte,mert tényleg unalmas volt. Azonnal összeraktam a kettőt,és már üvöltött is
az <i>Afrojack, Dimitri Vegas,Like Mike,
NERVO – The Way We See The World </i>című száma. A négy fiú örült táncba
kezdett,amin mi Rebekával jót nevettünk,de végül beadtuk a derekunkat és mi is
elkezdtünk táncolni. A szám közepe fele egy autó megállt a felhajtón. Bálint és
Anna szálltak ki az autóból. Bálint táncolva lépett be már a kapun,Anna pedig
felém rohant és én is felé. Amikor megöleltem annyira boldog voltam! Itt van,és
jól van!<br />
- Látod,meghallottuk a zenét! Imádom ezt a számot,szóval replay srácok! –
mondta,majd újra elindult a zene és együtt táncoltunk rá. Mikor vége lett a
számnak megöleltük jó szorosan még egyszer egymást. <br />
- Anna annyira hiányoztál! – mondtam neki. – Gyere menjünk be. – üvöltöttem túl
a zenét.<br />
Bevittük a csomagjaikat,majd leültünk az ő ágyukra.<br />
- Valami el kell mondanom,amit már te is elmondtál… - kezdtem,és már ebbe a
mondatba belepirultam.<br />
- Ez komoly Ami? Ugye elmentél már orvoshoz utána? – kérdezte.<br />
- Persze! Én nem Te vagyok! – mondtam. <br />
- És mikor? – kíváncsiskodott.<br />
- Egyik este velem zuhanyozott. Nos,utána. – mondtam még mindig cékla lila
fejjel.<br />
Anna felvisított,majd váratlanul megölelt. Nos el sem tudom képzelni neki mért
öröm,hogy elvesztettem a szüzességem,de mindegy,had örüljön.<br />
- Veled minden oké? Tulajdonképp mi is történt veled? Emlékszel rá? –
kérdeztem.<br />
- Némileg emlékszem. Ivett keze természetesen benne van. Épp futni voltam,és ő
adott nekem egy üveg vizet,mikor összefutottunk. – mondta.<br />
- Anna…te teljesen normális vagy?! Sem idegentől nem fogadunk el semmit,pláne
nem ellenségtől! – ordítottam le a fejét. <br />
- Hülye voltam,sajnálom. – mondta,mint egy kisgyerek. Nekem ezek után leesett
minden. Elkaptam Anna csuklóját és erősen megszorítottam. Ő pedig ki tudta húzni magát a szorításomból.<br />
- Ez nem lehet igaz… - suttogtam,majd kifutottam Bálintért és berángattam.<br />
- Ő is olyan már. Ivett őt is átváltoztatta. – mondtam. – Gondolom remélte,hogy
meghal.<br />
Bálint is letesztelte és sajnos igazam volt. Persze ennek Anna marhára örült,hogy
állítása szerint,már nem lóg ki a sorból köztünk. Ez engem teljesen lesokkolt.
Megint dühös lettem. Szívesen elfutottam volna most Ivetthez,és kitekertem
volna a nyakát. Mért kellett Annával is ezt tennie?! <br />
Aron is azonnal bejött Bálint után. Kérdőn nézett körbe.<br />
- Anna is olyan lett,mint mi. Ivett tette. – mondtam Aronnak,aki a döbbenettől
nem tudott mit mondani.<br />
- Anna erről nem tehet,te is tudod. – mondta. – Ne idegesítsd fel magad ezen,ne
rontsa el ez a pihenésünket. – mondta. Kissé lehiggadtam. Anna persze nagyon
örült az erejének,én viszont nem.<br />
Mindenki örül,ha mutáns lehet. Nem értem őket. Én bármit megtennék,hogy újra
normális legyek!<br />
Végül mikor csillapodtak a kedélyek,mindannyian együtt buliztunk kint,amíg
bírtuk a hideget.<br />
Este Aronnal a laptopon néztünk valami iszonyat beteg horrorfilmet. Most az
egyszer engedtem neki.<br />
- Olyan ijesztőek ezek a filmek! És nekünk pont egy idegen helyen kell ilyet
néznünk. – mondtam.<br />
- Bújj ide,ha félsz! – mondta,de le nem vette a szemét a képernyőről. <br />
- Te nem félsz tőlem? – kérdeztem. Na most az egyszer emelte le a tekintetét a
laptopról.<br />
- Mi? Mért félnék? – kérdezte vigyorogva.<br />
- Hát... nem így ismertél meg. Aron én… megöltem egy embert! Ez nem számít? –
kérdeztem.<br />
- Igen,változtál,ez tény. De csak felnőttél. Fel kellett nőnöd,mert már a
szüleid nincsenek veled. Nem egy embert öltél meg,hanem egy patkányt. Ő
megérdemelte. Csak azt kapta amit a karmától visszakapott volna idővel. Én
szerettelek mikor megismertelek. És ez azóta napról napra erősebb érzés lesz. –
mondta és erősen megcsókolt. Ha valaki szeret,tényleg elfogad a hibáinkkal
együtt.<br />
Kell ennél több? Nem hiszem. Ő az egyetlen nekem. <br />
Már csak 3 nap karácsonyig. Mire felébredtünk olyan hatalmas hótömeg esett
le,hogy még ekkorát sosem látott egyikőnk sem. Karácsonyi hangulat hiányom
volt? Visszavontam! A fiúk hólapátolással kezdtek. Cserébe é főztem nekik
ebédre a mézes – mustáros csirkemellet. Leültünk délben az asztalhoz,és együtt
ettünk,mint egy nagy család. Szinte könny szökött a szemembe,mikor visszaemlékeztem
arra,mikor még tényleg volt családom. Amikor még apu is élt,vagy mikor anyu
szénné égette a karácsonyi csirkét. Mire feleszméltem,könnyes szemmel bámultam
vissza a hét kíváncsi szempárra.<br />
- Bocsánat,én csak … - törölgettem a szememet. – Olyanok vagyunk,mint egy nagy
család,amilyen a miénk volt. – néztem Danira,aki mosolyogva bólintott.<br />
- Ne szomorkodj Ami! Mi itt vagyunk neked! – mondta Boti és Balázs,akiktől
kaptam egy nagy ölelést.<br />
Délután mindenki nagykabátban állt,indulásra készen a helyi kis karácsonyi
vásárra. Én felvettem a lapos hosszúszárú barna csízmám,fehér nadrággal,egy
barna bundás kabáttal,egy hatalmas sállal,és egy sapival. Sétálva
elindultunk,de kissé elszámítottuk magunkat,szóval mire odaértünk odafagytak a
végtagjaink. Amint megláttunk egy forralt boros standot,azt azonnal
megrohamoztuk. Én a kürtöskalácsost is,a többiek inkább a lángosost. Annyira
szép volt. Fahéj illat szállt a levegőben,karácsonyi ének szólt mindenhol,az
emberek is boldognak látszottak itt. Annyi szép karácsonyi kis mütyür volt
kirakva. Mindenki párosával szétvált és sétálgattunk,vásárolgattunk.<br />
Én Aron mellett sétáltam,ittam a forralt boromat,ami isteni volt.
Belekapaszkodtam a kezébe,és hozzábújtam. <br />
- Köszönöm. Ez csodálatos. – mondtam,majd megfogtam a kezét.<br />
- Ezen nincs mit köszönnöd. Természetes dolog. – mondta,majd nyomott egy puszit
az arcomra.<br />
- Kérsz a kalácsomból? – kérdeztem rá felnézve,és közben pilláztam rá,mire
elnevette magát. A szeménél megjelentek azok az aranyos nevető ráncok,és az
imádott féloldalas vigyor.<br />
- Nem,edd csak meg. – mondta. Én pedig fogtam,és egy kisebb darabot a szájába
tuszkoltam. <br />
Majd megfulladt a nevetéstől. <br />
- Hát igazán köszi,ez elég romantikus volt. – mondta röhögve,erre én is
felnevettem.<br />
- Nem is ez volt a cél. Úú nézd! Forró csoki! – mondtam,majd elrángattam a
standhoz,ahol összefutottunk Botival és Balázzsal. Ők szereztek valahonnan még
hozzá egy csomag mályvacukrot. <br />
Mikor felénk fordultak mindkettő pofája televolt vele. Hihetetlenek. Ők mikor
komolyodnak meg?<br />
Bár,ezzel még mindannyian ráérünk. Miután ránk találtak le nem tudtuk őket
magunkról vakarni.<br />
Végig mögöttünk sétáltak,poénkodtak amin jókat nevettünk,de a vásár végére már
kezdtek az idegeimre menni. Aron persze folyton röhögött,sőt egyszer még hátba
is kellett ütnöm,mert félrenyelte az ÉN forró csokimat. <br />
- Látod,ez azért történt,mert az enyém volt. – mondtam. <br />
- Sejtettem,hogy megátkoztad. – mondta Aron nevetve. Aztán összefutottunk
Annáékkal is akinek a fején egy panda (?) volt. Ja,vagyis egy pandás sapka. Anna
azonnal odajött,és elhúzott a srácoktól.<br />
- Na fiúkák,a lányok most lelépnek. Most két team van,a fiúk és a lányok. A
vásár bejáratánál találkozunk. – mondta Anna,és már úton is voltunk megkeresni
Rebekát. Nem kellett sokáig keresni őket,Danit elküldtük a fiúkhoz,én pedig
hallgattam Anna tervét.<br />
- Nos Anna,mit szeretnél? – kérdeztem.<br />
- Na! Azt találtam ki,hogy kedveskedhetnék a fiúknak egy kicsit. Én valami
szexi táncra gondoltam fehérneműben… - kezdte Anna,az idióta ötletét.<br />
- Anna…nem orgiát rendezünk,oké? Szóval szerintem ezt felejtsd el. –
mondtam,mire Rebeka egyetértően bólintott. – Mert oké,mi táncolunk. Na és Boti
meg Balázs? Nem szeretnék két meleggel hazamenni,mert bebuzulnak! Inkább
csináltassunk valamit nekik. <br />
- Ajj,pedig reméltem,hogy benne lesztek. – szomorkodott Anna.<br />
- Anna,majd te privátba megcsinálhatod Bálintnak. – mondta Rebeka.<br />
- Na nézelődjünk akkor. – mondtam,majd én elindultam egy nyakláncos standhoz.<br />
Ilyen bőr nyakláncok voltak. Ezt szinte már el is képzeltem Aronon,szóval
vettem neki egy barna bőr nyakláncot,amihez volt egy kis papírdarab,ami össze
volt hajtva,és abba belerakhattam bármilyen képet,szöveget. Nekem ez
tökéletesnek tűnt. Anna megvette a szexi cuccát amiben majd előad valamit
Bálintnak, meg még valami apróságot. Rebeka pedig nem mutatta meg. Azt mondta
nagyon titkos,majd meglátjuk ajándékozásnál. A lányoknak már megvettem otthon a
<i>Pink Sugar</i> parfümöt,amiért
mindkettőjük oda van,meg úgy szinte minden lány. Egyet fizet,kettőt kap akció
volt szerencsémre. Még a két fiúnak kellett valamit szereznem. Daninak
gravíroztattam otthon egy nyakláncot a „Legjobb testvér örökre” – felirattal.
Nos dunsztom se volt,hogy mit vegyek a két fiúnak,szóval vettem hármójuknak
(Aronnak is) egy fiús barátság karkötőt. Amin nos olyan fiús szövegek
voltak,mint „Hármójuk közül a legnagyobb neki van” meg még hasonló.
Egyértelmű,hogy nekik nem olyan lesz,hogy „BFF – best friends forever”. Mikor
végeztünk,visszasétáltunk a találka helyére,ahol a fiúk már vártak. Náluk is
volt jó pár zacskó,meg nálunk is. Mindenki egyből dugdosott mindent. Otthon meg
pláne. Mindenki elvonult valahova,és vad csomagolásba kezdtek. Én inkább
megoldottam ajándékszatyrokkal. Estére mindenki totál elfáradt. Erre Balázs
előállt az ivós játékkal.<br />
Azt mondta,hogy nézzünk videókat,és a videóban,az adott kiválasztott szavakat
ahányszor kimondják,akkor mindenkinek inni kell,és persze nem vizet. Kezdetnek
valami hülye kiscsaj sminkes videóját néztük,és a szó a termék volt. A csaj
tizenötször mondta ki,ergo tizenötször húzta meg mindenki a kis feles poharát.
Utána jöttek a direktbe megnézett videókat,amiket Balázs már tuti látott,és
direkt nyomta be. Szóval két óra múlva szinte mindenki offosra itta magát.
Körülbelül mindenen nevettünk. Ha kinéztünk az ablakon,és fújt a szél,akkor azon.
Végül ki a széken,ki a kanapén,ki az asztalon (Boti) aludt. Totál
elgémberedve,másnaposan ébredtem. A fejem az csak úgy sajgott. Ránéztem az
órára és dél volt. Két óra múlva indultunk a fürdőbe. Próbáltam mindenkit
felébreszteni időben,de esélytelennek láttam. Végül mindenki az utolsó percben
kapkodott.<br />
Kettő óra előtt egy picivel el is indultunk,mivel egy köpésnyire volt tőlünk a
fürdő. Szerencsénkre nem volt olyan sok ember. Ha volt is vagy öreg volt,vagy
kisgyerekek,vagy család. Az utóbbiakat irigyeltem.<br />
Bementünk az öltözőkbe,és már az gyönyörű volt. Mindenki átöltözött,majd kint
találkoztunk. Annát vissza kellett küldenem a másik bikinijéért,mert egy
falatnyit vett fel. Szerencse,hogy több is volt nála.<br />
Oké,hogy Bálintnak tetszik,de szerintem nem preferálná ő sem a többi hímnemű társaságában,akik nyál
csorgatva néznék Annát. Én a piros nagyba akasztós bikinim választottam,Rebeka
egy rózsaszínt természetesen. A fiúkon nem érdekes mi volt. Csak a látvány volt
fontos.<br />
A fiúk szinte azonnal seggest vagy fejest ugrottak a medencékbe. Mi meg a három
lány sikítozva <br />
álltunk derékig a lépcsőn,hogy milyen hideg a víz. Ez a fiúknak egyenlő volt
azzal a kínálkozó alkalommal,hogy szépen telibe fröcsköljenek minket. A minimum
ezért az volt,hogy mindet víz alá nyomtuk egy picit. Egy fél óráig tök jól
elvoltunk, labdáztunk, a fiúk nyakába ülve birkóztunk,szerény személyem a
fiúkkal is birkózott. Aztán hirtelen három olyan undorító műlány lépett be,hogy
hányingerem lett. Póthaj felkötve,szoli barnaság,tonna smink,kisebb bikini,mint
ami Annán volt,műköröm,feltételezni merem,hogy mű mellek,és még sorolhatnám.
Azt meg kell hagyni,hogy izmosak voltak. A hasuk szép lapos és izmos,és a kezük
sem volt semmi. Már vártam a pillanatot mikor látják meg Aront. Három, Kettő,
héé! Még az egyig sem jutottam el. Ennyit erről. <br />
Mindhárman védelmezően a fiúkhoz úsztunk és jeleztük nekik,hogy FOGLALTAK. Nos
szerintetek nekik ez számított valamit? Persze,hogy nem. Azonnal amint vízbe
értek, Aront környékezték meg.<br />
Nem akartam annyira rátapadni Aronra,szóval csak felé úszkáltam. Aron még
dobálta a labdát egy darabig,majd feltűnt neki,hogy marhára ideges vagyok,mert
egyre közelebb jöttek. <br />
- Mi a baj Angyal? – kérdezte. Nem feleltem,csak néztem rá. Oldalra néztem,majd
ő is követte a tekintetem. Aztán mindent megértett. Megtett felém három nagy
lépés a vízbe,megállt előttem,megfogta finoman az állam és jó hosszasan
megcsókolt. A három lány hangosan elkezdett hányás imitálni. Aron lassan
elhúzódott tőlem,én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat, és az ölébe
ugrottam. Aztán újra megcsókoltam. Bálinték már szanaszét füttyögték magukat.
Valamelyik csaj megszólalt : - Nem akartok nyilvánosan dugni? – kérdezte,majd
elröhögték magukat. Én még csak azért is még egyszer megcsókoltam,majd
leereszkedtem róla.<br />
- Mi a probléma? – kérdeztem. – Hölgyeim. – tettem hozzá ezt a szót még köpve.<br />
- Menjetek szobára! – mondta az egyik szöszi. <br />
- Hát kisanyám,elhiszem,hogy szeretnél a helyembe lenni,mint ahogy még sok lány,de
nem leszel. – mondtam. Bálint hangosan fütyült,ezek meg köpni nyelni nem
tudtak. – Szóval a szemeteket is le vegyétek róla. – mondtam. <br />
- Mer’? – kérdezte a fekete. Nem csak a hajára gondoltam. A bőre is az volt. Ez
kicsit odaégett a szoliba.<br />
- Ne akard megtudni. – mondtam neki mosolyogva,ők meg egyre közelebb jöttek
hozzánk.<br />
- Mért? Mi lesz,ha el kezdünk lökdösni? – kérdezték és a többiek elkezdtek
„ijedten” hátrálni.<br />
Tudták ők,hogy a fél fogamra sem elegek. Színjáték. Legjobb. Egy picit tetettem
a bénaságot,botladoztam,beleestem a vízbe meg ilyenek. Bálint már szinte alig
bírta ki röhögés nélkül.<br />
Tudta mi történik ez után. A középső feketét megfogtam a nyakánál,és szépen
elhajítottam a medence másik végébe. A két szőke tátott szájjal bámultak. <br />
- Én szóltam. – mondtam. – Viszont most,tipli van! – mondtam nekik,mire
odasiettek a feketéhez,majd kimenekültek a medencéből. Bálint itt már vihogott
össze – vissza,majd lepacsizott azonnal velem,meg a többiek is. Aron kábán
odajött hozzám.<br />
- Hallod,amit itt csináltál velem nyilvánosan kissé erős volt. – mondta,mire én
felnevettem. <br />
– Feljelentelek nyilvános szexuális zaklatásért. – mondta nevetve.<br />
- Nem teheted,mert tudom,hogy élvezted. – mondtam,majd megcsókoltam.<br />
- Na jó,lebuktam. – mondta nevetve a csókunk közben.<br />
Ezek után ismét jól szórakoztunk a vízben. A lányokkal megtámadtuk a meleg
vizes medencéket.<br />
Hamar elment az idő,hétkor már mentünk is haza. Nos úgy volt,hogy másnap is még
ide jövünk vissza,csak kitiltottak minket,hála Botinak és Balázsnak. Okok: medencébe
vizelés, napozóágyak rongálása,a csoki automata feltörése. Nos köszönet
nekik,most kereshetünk más programot holnapra.<br />
Bosszúból nekik kellett mosogatni,mikor hazaértünk. Ami utólag rossz döntés
volt,mert úszott a lakás miattuk. A tulaj tuti örülni fog ennek. Szóval a
takarítás is még az én saram marad. Szuper. <br />
Hulla fáradtan vágódtam be az ágyba Aron mellé. Aki egyből rám mászott,és nem
engedett el.<br />
- Aron,ne most. – mondtam. – Hulla vagyok. <br />
- Hát,ma a medencében nem épp tűntél hullának. – mondta mikor már leszállt
rólam.<br />
- És ez baj? – kérdeztem.<br />
- Nem,csak nagy volt a közösség. Szívesen ki küldtem volna mindenkit egy
órácskára. – mondta nevetve. Én is felnevettem.<br />
- Emlékezz,ott van még a szilveszter. – mondtam. – És holnap után,végre meg
tudom,hová viszel.<br />
- Meg bizony. – mondta majd nyomott a homlokomra egy puszit és lekapcsolta a
villanyt.<br />
Reggel korán ébredtem,hogy keressek valamit arra a napra. De nem találtam
semmit. Mire Aron felébredt,én a konyhába ültem,és fogtam a fejemet.<br />
- Feladom. Valami terv mára? - kérdeztem
Aront.<br />
- Már van. Megyünk Hévízre,az egyik fürdőbe. – mondta,mire nekem leesett az állam.<br />
- És ezt tegnap nem tudtad volna közölni,még mielőtt felkeltem azért,hogy
keressek valamit?! – kérdeztem.<br />
- Bocsánat. – mondta nevetve,mire csúnya pillantást lövelltem felé,mire abba
hagyta. – Csinálok reggelit. – mondta,majd
adott egy puszit. Gondolom erről mindenki tudott,csak én nem.<br />
Igazam lett,a többiek már úgy ébredtek,hogy mindent tudtak. Ez nem ér!<br />
Délben már úton is voltunk. Egy húsz perc,fél óra alatt oda is értünk. Balázs
két órás dubstep remixét kellett az oda útig hallgatnunk. Micsoda
szerencse,hogy hamar odaértünk. <br />
Ez a fürdő vetekedett az előzővel. Bár nekem mindkettő csodálatos volt. Itt
viszont iszonyat sok ember volt. Oké,egy háromig megvoltunk,de utána még több
ember jött,és már nem bírtuk a tömeget.<br />
Háromkor húztunk is vissza az ideiglenes otthonunkba. Szép hely,viszont ma
tömve volt. <br />
Hazafele bementünk a helyi kisboltba,hogy megvegyük a csajokkal a karácsonyi
lakomához a hozzávalókat. A srácok meg a pia felelősök voltak. Nos ez holnap
kiderül,hogy jó döntés volt – e.<br />
Amint visszaértünk elkezdtük holnapra csinálni mindent. A fiúkat kizavartuk
inkább,had csináljanak a hóba bármit,csak ne lábatlankodjanak itt. A töltött csirkét
előkészítettük a holnapi sütéshez,Rebeka ámerikái pálácsintát csinált limitált
karácsonyi kiadásban. Elég gusztusosan nézett ki,szóval ezt el kell rejtenünk
holnapig. Én csináltam a gyümölcskenyeret,amit még anyu tanított nekem,mikor kisebb
voltam. Anna meg jóformán semmit nem csinált. Na jó,de. Ő rakta nekünk be a
rosszabbnál rosszabb karácsonyi zenéket,amikre ő összevissza ugrált vagy
táncolt. Mikor már majdnem kész voltunk az ételekkel a fiúk belopakodva oda
somfordáltak hozzánk,hogy egy kis havat tegyenek a pólónkba.<br />
Nos,nem kellett sok,Annával elkaptuk mindet,és a gatyájukba raktuk a havat.
Túlélik. Mi totál kifáradtunk,szóval nap végére ismét hulla voltam. Bár már
annyira vártam a holnapot. Karácsony!<br />
Bár lehet,hogy nincs már rendes családom,de a barátok pótolják ezt nekem.
Szóval már Aront is majdnem leütöttem mikor húzta az agyam,hogy
találgassak,hogy hová megyünk. Persze nem árulta el. Szóval inkább megdobtam
erősen egy párnával,és aludtam. <br />
Reggel izgatottan ébredtem. Már koránt kint voltam,és neki láttam az
ebédnek,hogy kész legyek időben. Közben halk karácsonyi zenét hallgattam,és
össze – vissza táncikáltam. Valamelyik szám közepén pont nagyon beleéltem
magam,mikor valaki elkapott hátulról,és megpörgetett.<br />
- Boldog karácsonyt Angyalom! – mondta a valakim a fülembe. <br />
- Neked is! – mondtam,majd megpusziltam. <br />
- Mi lesz az ebéd? – kérdezte körbe – körbe járkálva a konyhába.<br />
- El a kezekkel! – mondtam,mert már nyúlt volna mindenhez. – Egyébként töltött
pipi. – mondtam.<br />
- Nekem elég vagy te is pipinek és ebédnek is. – mondta , majd rácsapott a
fenekemre. Merész húzás.<br />
Én meg fogtam,és odacsaptam neki a konyharuhával. Csak akkor hagytuk abba,mikor
felkapott és már azzal fenyegetett,hogy kidob a hóra. Gonoszkodik velem itt
karácsony napján.<br />
Aztán délbe ébresztenem kellett az egész bagázst,mert jól bealudtak. Kómásan
ébredtek,aztán leesett nekik,hogy karácson van,így máris boldogabbak lettek. Az
ebéd is addig a pillanatig volt meghitt,míg Boti és Balázs nem kezdték el az
abc-t mondani. Helyesbítek,böfögni. Legalább egy fél óráig tartott.<br />
Aztán egy csomó édességgel,finomsággal beültünk a tévé elé,és néztük a
szegényes karácsonyi műsorkínálatot. Végül inkább laptopon néztük a <i>Shrek</i> Karácsonyi külön kiadását. <br />
Én már komolyan nem tudtam,mit csináljak 8 óráig. Aron azt mondta,akkor
ajándékozunk. Én már 50-kor ott ültem a pici fa mellett,és vártam. Aron direkt
kivárta a pontos nyolc órát. Szemét.<br />
Aztán elkezdtük. Vagyis én túlbuzgó kezdtem el.<br />
- Nos,akkor én kezdem. Nagyon – nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! Én azt
hiszem akkor a maradék családommal kezdem. Az igazi családtaggal,mert sajnos ti
csak fogadottak vagytok. – mondtam nevetve. Odaléptem Danihoz.<br />
- Boldog karácsonyt bátyus. – mondtam,majd odaadtam neki,és a nyakába
ugrottam,és olyan szorosan megöleltem,ahogy csak bírtam. <br />
- Neked is Ami! – mondta,majd a kezembe nyomott egy dobozt. Nos később fény
derül a tartamára.<br />
- Akkor most csajszik,ti jöttök. Rebeka! Tudom,hogy a kapcsolatunk,nem indult
túl jól,de már a családomhoz tartozol,mert a bátyámmal vagy,szóval, boldog
karácsonyt. – mondtam. <br />
- Viszont kívánom neked is Ami. – mondta,majd egy zacskóba egy 100 darab
színből álló szemhéjfesték. <br />
- Úristen,köszönöm! – mondtam. Válaszul megölelt,majd nyomott az arcomra egy
puszit.<br />
Annához léptem. Szavak nélkül,csak megöleltem,és odaadtam neki a zacskót. <br />
Odáig volt a parfümért,de könnyes lett a szeme,mikor meglátta a titkos
ajándékom. Egy fotóalbum,tele a közös fotóinkkal a barátságunk legeleje
óta,kisebb szövegekkel mellette. Én
tőle,egy gravírozott nyakláncot kaptam,amibe egy végtelen jel volt
belegravírozatva és szív alakú volt. Benne pedig az első kiskori közös képünk
volt,és egy mostani. Tátogtam neki egy köszönömöt,és megöleltem könnyek között.
<br />
Odaléptem a két marhához,és odaadtam a közös ajándékukat,amihez vettem még
nekik egy üveg piát,majd belebokszoltam a vállukba,de megöleltem őket.<br />
- Karácsonyt’ Ami! – mondták,majd adtak egy zacskót. Nem volt becsomagolva. Egy
guminő. <br />
- Kössz srácok,de ez lehet,hogy nektek kéne. – mondtam inkább.<br />
- Poén Ami! Tartsd meg! Emlék tőlünk,neked. – mondták,én meg inkább csak vállat
vontam.<br />
Azokon jót nevettek,hogy mik voltak a karkötőkre írva. Aztán Aronhoz léptem.<br />
- Boldog karácsonyt. – mondtam,majd a kezébe nyomta,a dobozkát. Benne volt a 3.
karkötő,és a nyaklánc. <br />
- Olvasd el az üzenetet is benne. – mondtam. Mosolyogva kinyitotta,majd miután
elolvasta magához húzott.<br />
- Köszönöm. Boldog karácsonyt neked is Angyalom! – mondta,majd egy ajándékszatyrot
kaptam.<br />
Benne egy boríték volt,és még egy kisebb doboz. Először a kis dobozt nyitottam
ki. Egy karkötő volt benne,amit feltételem,hogy ezüstből van,és egy
szívecskében a kezdőbetűink,vagyis Dupla A & A betűk. Végül véégre
kinyitottam a borítékot. Azonnal a nyakába ugrottam mikor megláttam hová
megyünk. Spanyolország! Palmaz Mazas** - Marollca. Egy hetes üdülés.<br />
- Egy hétig leszünk ott? Ott kezdjük az újévet? – kérdeztem. <br />
- Of course. – mondta azzal az imádnivaló amerikai kiejtésével. – Nézd! –
mutatott fölénk. – Fagyöngy. – mondta,majd megcsókolt olyan hosszasan,hogy a
többiek már köhögni kezdtek. Hangosan. Mikor csúnyán néztem rájuk,akkor csak a
megfázásra fogták. Persze. „Megfázás”. <br />
Anna a fiúk nagy részének alkoholt vett,Rebekának pedig egy szép táskát. Ez
tőle nagy szó,mert ő még mindig nem szereti őt annyira. A fiúk poén
ajándékokkal lepték megy egymást,mint pl. fapina és a többit inkább hagyjuk.
Bálint Annának egy csodálatos mobilt vett,aminek a hátlapjába bele volt vésve
egy képük. Dani és Rebeka nagyon sunyítottak. Végül mikor mindenki őket bámulta,Rebeka
megszólalt: - Nos,szeretnék bejelenteni valamit. Ami egyben Dani ajándéka is. –
mondta,majd felé fordult. <br />
- Dani,én…terhes vagyok. – mondta ki. A döbbenetet szinte tapintani lehetett a
szobába. <br />
Erre Dani válasza az volt,hogy odavezette az ablakhoz,és elhúzta a sötétítőt.<br />
Az udvaron kint pici mécsesekkel volt kirakva,hogy: Will U Marry Me,Reb? és egy
szív a végén.<br />
Rebeka azonnal sírni kezdett,és bólogatva mondott igent,és a nyakába ugrott Daninak.<br />
Hát ezt még én is megkönnyeztem. Ezek után mindenki gratulált,és indult a buli.
Még csak holnap indulunk haza. Aztán majd holnap mondhatjuk,hogy részegen ki
visz majd haza? Az ajándék piák fele elfogyott,a hangulat pedig felfelé
fokozódott. Végül valamikor hajnalba mindenki kidőlt. <br />
Én is kissé másnaposan ébredtem,mert a pia fejbevágott. Délben ébredtem. Még
jó,hogy csak ötkor megyünk. Addig is pakolásztam,és már haza akartam menni.
Vagyis inkább szilvesztert akartam.<br />
Már most érzem Spanyolország illatát. Vigyázat Spanyolország,jövünk! <span style="font-size: x-small;"><o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">Hamarosan jön a folytatás,ahol már a spanyolországi szilveszter jön! :)</span></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-78028219226037327072013-07-02T09:19:00.000-07:002013-07-02T09:19:54.777-07:00Revolution - part 3 Folytatás! :) Na most értem el ahhoz,hogy idáig írtam a történetet. Persze itt még nincs vége! :D<br />Csak idáig jutottam most. :S Nem tudom,hogy mennyire tudom majd folytatni, ÉN IDIÓTA kiszedtem a laptopom billentyűzetéből az 'L' betűt,mert koszt akartam kiszedni belőle. XD Looseer vagyok,no mind1..:D<br />Szóóval most elég nehéz írnom,mivel senkinek sem sikerült visszaraknia x'D. Nembaj,majd próbálkozom! :D Addig is olvassátok a folytatást! :)<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">3. Fejezet – Amikor egy őrangyal mindent
elfelejtett…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt; line-height: 107%;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"> Elkísértem Rebekát bevásárolni,és
gondoltam felhozom neki a témát,hogy holnap haza szeretnék utazni. <br />
- Rebeka… - kezdtem. – Holnap hazautazom. – mondtam ki,mikor ő épp a konzervek
közt válogatott. Megakadt a keze a mondatom hallatán. <br />
- Miért? – kérdezte.<br />
- Mert semmi értelme annak,hogy én itt vagyok. Csak szenvedek. Nem fog
emlékezni. – mondtam.<br />
- Figyelj,megértelek,de Ami hidd el,én látok rá esélyt,hogy emlékezzen! –
lelkesedett Rebeka.<br />
Vettem egy mély levegőt. – Én nem. Nem hiszem,hogy fog. Szeretne emlékezni,de
nem fog. Szóval szeretnék hazamenni. – erősködtem. <br />
- De Ami… - kezdte Rebeka,de én félbeszakítottam.<br />
- Rendes vagy Rebeka,de nem. Holnap visszautazom. – zártam le a témát.<br />
Mikor hazaértünk,azonnal beültem a laptopom elé,hogy átrakassam jegyemet
holnapra. Csak nem volt sehol elérhető wifi,és csak Aronnak volt mobilnetje. És
épp használta a saját laptopján.<br />
- Hé,kölcsönkérhetem majd a netet? – kérdeztem zavartan.<br />
- Persze,de nyugodtan használhatod az én laptopomat is. – mondta. Vonakodva,de
odamentem.<br />
Odafordította felém a gépet,én pedig elkezdtem bepötyögni a weboldalt.
Láttam,hogy nézi,hogy mit csinálok. Nos,szerintem mindenki utálja,ha nézik
miközben csinál valamit a gépen. Ezzel én is így voltam,de nem akartam
megsérteni,meg már haza akartam menni. Láttam,hogy felvonja a szemöldökét.<br />
- Mért rakatod át a jegyed? – kérdezte.<br />
- Haza akarok menni. – válaszoltam az adataimat pötyögve.<br />
- Miattam? – kérdezte. Na most én vontam fel a szemöldököm. Ez meglepett.<br />
- Mért pont miattad? – kérdeztem vissza.<br />
- Nem feleltél a kérdésemre. – vágott vissza.<br />
Nem feleltem. Nem volt publikus az ő számára,hogy mért nem maradok.
Persze,mondhattam volna,hogy „Mert mindennél jobban szeretlek,de te semmire sem
emlékszel,ja és a barátnőd vagyok amúgy totál mellékesen”. <br />
- Szóval miattam… - mondtam.<br />
- Nem! – vágtam rá kicsit túl gyorsan. <br />
- Ne menj! – mondta. Mért akarja,hogy maradjak? <br />
- Nem tudok segíteni,hogy emlékezz,sajnálom. – mondtam.<br />
- De tudom,hogy tudsz! Még ha te erről nem is tudsz. – mondta. – És mert
bírlak. – mondta.<br />
- Ezért maradjak? – mosolyodtam el. <br />
- Kérlek. – mondta egy szinte már majdnem hasonló régi Aronos mosollyal,ami
meggyőzött engem két másodperc alatt. <br />
- Jól van. – adtam be a derekam,majd bezártam az ablakot. – Akkor köszi,csak
ennyit akartam. <br />
- Nyugodttan netezz csak. – mondta.<br />
Hát jó. Gondoltam akkor felnézek gyorsan közösségire,csekkolom az
leveleimet,meg ilyenek.<br />
Aron szeme megakadt a profilképemen. Még az anno Horvátba készült közös képünk
nyárról.<br />
Kicsit elfordítottam a laptopot,és leszedtem. Gyanítom,hogy nem nézegette a
közösségi profilját,szerencsére az enyémet sem. Bár az enyémen most már nincs semmi.<br />
Viszont az övé volt egy kép rólam,a számomra ismeretlen amerikai barátai
számára amit még úgy tett fel,hogy „my life </span><span style="font-family: Symbol; line-height: 107%;">©</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">”. Remélem nem találja meg ezt
a képet. – Köszi,tényleg. – mondtam,aztán már tényleg visszaadtam neki a gépet.
Kimentem és szóltam Rebekának,hogy akkor mégis maradok.<br />
Ő persze ennek nagyon örült,és sejtette,hogy Aronnak ehhez van némi köze.
Viszont attól még halálra untam magam. Két könyvből az egyiket már kivégeztem,a
másik is hamar meglesz,szóval nem tudom,mihez fogok utána kezdeni. Kiültem az
udvarra,és átnéztem a régi képeket a laptopomon.<br />
Kíváncsi lennék,vajon Aron ettől emlékezne –e. De nem szabad neki ezt
meglátnia. Közben a gép jelzett egy nyílt hálózatot,amire azonnal csatlakoztam.
Felmentem <i>skype</i>ra,Anna azonnal
videóhívást indított. <br />
- Mi újság csajszi? – kérdezte. – Eléggé meggyötört arcod van.<br />
- Semmi jó. Haza akartam utazni tegnap,de Aron meggyőzött. Szeretne emlékezni.
– mondtam.<br />
- Hát akkor segíts neki! – mondta.<br />
- Nem! Ilyenkor hagyni kell az amnéziásokat,nem szabad bolygatni őket. –
mondtam.<br />
- Ne csináld már! – mondta.<br />
- Kérlek beszéljünk másról! – kérleltem. <br />
- Jól van. – mondta majd témát váltott.<br />
Egy bő másfél órát beszéltünk,aztán letettük,mert Annánál bőven estefelé járt
az idő,itt meg még csak délután volt. Gondoltam amíg még itt egész jó idő
van,decemberhez képes,na jó annyira mégsem,de kabátban,sállal,egy gőzölgő forró
csokival ki lehet bírni. Félreraktam a laptopom,aztán kezembe vettem a<i> Vaskirályt</i>. Mikor már elfogyott az
innivalóm,és kezdtek elfagyni az ujjaim,összefagyva bevánszorogtam a lakásba.
Rebeka házi pizzát készített vacsorára. Nyami. Apró örömök.<br />
Felkaptam a tálcámra két szeletet,majd bementem a szobámba. Aron még most is
ott volt. <br />
Kicsit meglepődtem,de örültem. Leültem az ágyamra,majd a laptopomon
elindítottam <i>egy Így jártam anyátokkal</i>
részt. Amikor Aron meghallotta,hogy mit nézek,megkérdezte,hogy nem gond,ha beül
mellém,és ő is nézi – e ,mert imádja. Mintha nem tudnám,hogy imádja.<br />
- Persze. – csúsztam az ágy belső szélére.<br />
Röhögve néztünk végig vagy három részt. Deja vu érzésem volt egy kicsit. De
csak egy pillanatig.<br />
Régen ez úgy volt,hogy a mellkasra hajtottam a fejemet,és úgy néztük. Most
meg,mint két távoli barát.<br />
Persze ez is csodás volt,csak nagyon furcsa és idegen volt az elmúlt másfél év
után. <br />
Rebeka hozott még be nekünk pizzát,meg üdítőt, és mosolyogva nézett ránk. Rám
nézett,majd rám kacsintott. Vettem a célzást. <br />
Később elmentem tusolni, aztán Aron is,végül csöndesen laptopoztunk a
szobában,majd mindketten elaludtunk. Előre láthatólag két hétig leszünk itt.
Életem leghosszabb két hete lesz ez.<br />
A következő nap unalmasabban telt,mint az előző kettő. Kiolvastam a
könyvem,vásárolgattam egy pár ruhát Rebekával,majd kölcsönadta az ő rongyosra
olvasott <i>Twilight</i> könyvét,csak angol
kiadásban.<br />
Na,ez jó ahhoz,hogy fejlesszem az angol tudásom. Mindig is el akartam olvasni.
Szóval leültem egy szótár társaságában,és nekikezdtem. Eredeti nyelven azért
csak az igazi. Senki nem is zargatott olvasás közben,nagyon belemerültem.
Következő nap az időjárás átváltott totális forksi időjárássá.<br />
Egész nap szakadt az eső,borongós volt,a napot egy pillanatig nem lehetett
látni,ettől a kedvem is egyenlő lett az időjárással. Még mindig olvastam,és
fordítottam a dolgokat. Közben kiírtam a kedvenc részeimet eredetileg egy
füzetbe. Aron folyamatosan vígjátékokat nézett,és azon röhögött,de mivel
tekintettel volt rám,így nem hallottam mit mondtak benne,mert fülhallgatón
hallgatta. <br />
Ötödik nap,szokásos tevékenységek. Olvastam,olvastam,olvastam. Hah! Hatodik
napra kiolvastam a könyvet, a szótár segítségével. És baromira tetszett!
Eredetin minden dolog sokkal jobb. Remélem javult az angol tudásom. A hetedik
napon végre jó idő volt. Sütött a nap,nagy örömömre,amit ki is használtam,és
egyedül sétálgattam a városban. Aron gépével elmentem,és egy csomó jó fotót
csináltam. Mikor hazaértem,felraktam a laptopra a képeket,hogy egy kis
szerkesztéssel feldobjam őket. Már este fele volt,mikor Aron bejött. Épp
szerkesztettem. Meglátta a gépét az ágyamon.<br />
Mikor felismertem a helyzetet,majd kiesett a szívem a helyéről. Most meg mit
fogok neki mondani?<br />
Mit fog Ő mondani? Te jó ég. Megfagyott a vér az ereimben. <br />
- Az az én fényképezőm ? – kérdezte. Megkellett köszörülnöm a torkomat,hogy
hang is kijöjjön a tokomon.<br />
- Aha,nem baj,hogy kölcsönvettem? – kérdeztem vissza. <br />
- Dehogy. – mondta,majd felkapta az ágyról. Te jó ég! Benne vannak a képek! A
közös képeink,a nyaralás,minden! Mégsem kaphattam ki a kezéből. Aha,csakhogy
rólam van szó,a két lábon járó szerencsétlenségről. Felpattantam kissé gyorsabban,mint
szerettem volna,és kikapta a gépet a kezéből.<br />
- Bocsi,de még kell. – mondtam,majd mikor megkaparintottam,azonnal töröltem a
képeket. – Tessék. – nyújtottam neki vissza. Csak furán méregetve nézett
rám,majd vállat vont,és ledőlt az ágyára.<br />
Ez rohadt meleg helyzet volt. Mégis csak előbb haza kellett volna mennem. Ez
túl veszélyes.<br />
Alig vártam már a pénteket! Szombaton visszautaztunk! Erre vártam már mióta. Az
az plusz egy hét hamar eltelt,kocsmáztunk az amcsi barátokkal,én csak a
szokásos dolgokat tettem,és körülbelül ennyi. Péntek este minden cuccomat
összepakoltam,és totál izgatottan feküdtem le. Honvágyam volt.<br />
Vagy csak menekülni akartam az emlékeim elől. Szombaton kora reggel indultunk a
reptérre.<br />
Totál feldobódva ültem fel a gépre. Igen,itt még nem tudtam,hogy mi fog
történni. Felültünk. Én Aron és Rebeka ültünk egy sorban,természetesen én az
ablaknál. Mindhárman a saját laptopunkat nyomkodtuk,én olvastam,Rebeka zenét
hallgatott,Aron non-stop gépezett. Néha – néha felé pillantottam. Talán már
Londonhoz közel lehettünk,mikor Aron felébresztett. Elbóbiskoltam egy kissé.<br />
Hatalmas szemekkel nézett rám,nekem meg gőzöm nem volt,hogy mi van. Totál
kómásan meredtem a képernyőre. Ahol szembenéztem saját magammal,és a jól ismert
„my life </span><span style="font-family: Symbol; line-height: 107%;">©</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">” szöveggel. <br />
Torkomon akadtak a szavak,megteltek könnyekkel a szemeim,és hirtelen a gép után
nyúltam,hogy törölhessem,de elrántotta a gépet. Próbáltam valamit leolvasni az
arcáról,de semmi. Nem tudtam eldönteni,hogy meglepett,csalódott,vagy boldog –e.
Totális pókerarc. Szuper.<br />
- Te… ? – kezdte,de hatalmas szerencsémre landolt a gép,én pedig
felpattantam,hogy leszálljunk. <br />
Elkapta a könyökömet.<br />
- Ami kérlek,válaszolj! – kérlelt. – Te…vagy az én…barátnőm ? – kérdezte. <br />
Könnyes szemmel húztam ki magam a szorításából,majd előre tolakodtam. Szerintem
ezzel mindent elmondtam neki. Szerencsémre a hazatartó járaton totál máshol
ültünk mindhárman.<br />
Rövid út volt,viszont más írtóra kellett pisilnem,szóval felálltam,hogy
kimenjek. Aron pont a mosdó előtt ült pár sorral,mikor meglátott felpattant
elém.<br />
- Kérlek eressz el. – mondtam neki,mikor beállt elém az útba és elkapta mindkét
csuklómat.<br />
- Ami! Emlékezni akarok rád! – mondta.<br />
- Hajrá! – mondtam,majd kitértem az útjából. <br />
Visszafele már hagyott visszamenni a helyemre. Mikor végre leszálltunk
Pesten,Dani várt ránk a kocsimmal. Néma csendben autóztunk el hozzánk. Nem
vitte haza még Aront. Aron bejött hozzánk. <br />
Bementem a szobámba,majd bevágtam magam mögött az ajtót. Aron kopogott,majd
bejött.<br />
- Ami,kérlek. Segíts nekem! - mondta már
szinte könyörgően. Idáig bírtam. <br />
- Tényleg ezt akarod? – fújtattam idegesen. – Akkor tessék. - húztam magunk
mellé a laptopom és elindítottam neki a videót,amit még ő készített a nyár
végén. Ami alatt egy <i>One direction</i><br />
szám megy,és a végén még van egy vallomás,amit ő mond a kamerában. Nem
figyeltem a reakcióját,csak bámultam magam elé. Mikor vége lett a
videónak,lehajtottam a laptopom.<br />
Felálltam és az ablakomhoz sétáltam. Követett. <br />
- Ami… - mondta,de én nem fordultam meg. Ekkor elkapott a derekamnál fogva,magához
fordított és hozzám lépett. Azzal a lendülettel olyan szenvedélyesen
csókolt,hogy ha nem tartott volna,elestem volna. A térdeim megrogytam,akárcsak
az első csókunknál. A könnyeim patakokban folytak le az arcomról,és már – már
hisztérikusan nevettem fel. <br />
- Emlékszel ? – kérdeztem mosolyogva. Megrázta a fejét,én pedig hátraléptem.<br />
- Halványan talán,ami jó,mert lehet visszajönnek lassan az emlékeim. Viszont az
egy jel neked,hogy talán nem emlékszem rád teljesen,viszont képes voltam még
egyszer beléd szeretni Angyalom. – mondta én pedig újra megcsókoltam. <i>Angyalom</i>. Erre vágytam. Lehet,hogy nem
emlékszik az elmúlt hetekre,de ismét szeret. Semmi más nem számított,csakis ez
az egyetlen dolog. Szeret. Én is megint beleszerettem egy kicsit jobban. Nem
tudom,hogy lehetséges –e ,de nekem mindenképpen lehetséges. Egész estig nálam
maradt,amiből szerintem Rebekáék
levonták a következtetést,hogy valami történt. Mikor hazament,mondta,hogy majd
még felhív,és beszélünk.<br />
- Jó éjszakát Angyalom. – mondta,majd megcsókolt,és nyomott egy puszi a
homlokomra.<br />
Kiengedtem az ajtón,és mosolyogva fordultam vissza Rebekához. <br />
- Nem emlékszik,viszont szeret. Újra. – mondtam,és majd szétvetett a boldogság.<br />
Rebeka szorosan megölelt. Ő is örült velem együtt.<br />
- Látod,tudtam én! Csak várnunk kellett. Elhiszem,hogy ez lehetett életed
legrosszabb egy hónapja,de túlélted! Erős vagy! – mondta,majd még egyszer
megölelt.<br />
Annának dobtam egy gyors smst,hogy minden oké. Azonnal felhívott.<br />
- Mi a helyzet? – kérdezte. – Emlékszik? <br />
- Nem,de újra belém szeretett. – mondtam. Anna belevisított a telefonba.<br />
- Tudtam én,hogy okos gyerek ez az Aron. – mondta Anna büszkén,mintha tényleg
az lenne ránk.<br />
- De megyek,beszélek vele <i>Skype</i>on.
Puszi. – tettem le.<br />
Gyorsan magam elé húztam a laptopot,de még nem volt fent. Addig felnéztem
közösségire,<i>Honfoglaló</i>ra is
elnéztem,ami totál új külsőt kapott,ettől teljesen elment a kedvem,szóval nem
is játszottam. Fél óra múlva jelzett a <i>Skype</i>.<br />
- Na,és most hogyan tovább? Hogy lesz? – kérdeztem.<br />
- El kell mesélned mindent. – mondta. – Aztán majd eldöntök mindent.<br />
- Hát jó,de ez egy nagyon hosszú történet. Mit meséljek? – kérdeztem.<br />
- A legelejétől. Mikor találkoztunk. – mondta a kamerába. Mosolyogva néztem
félre.<br />
Vettem egy nagy levegőt,és elkezdtem: - Hát,az igazság az,hogy három éve
osztálytársak vagyunk. Őszinte leszek,az első pillanattól kezdve beléd voltam
esve. – mondtam és éreztem ahogy felforrósodik az arcom. – De neked akkor Ivett
volt a barátnőd. Engem még csak észre sem vettél.<br />
- Komolyan? – kérdezte.<br />
- Tízedikben megkérdezte,hogy új lány vagyok – e az osztályban. – nevettem el
magam kínosan,mire ő is felnevetett. – Tízedikben a sors fintora,hogy két
tanórán is egymás mellé ültettek. Végül kaptunk egy közös project munkát,a tó
körül. Mint kiderült,a tónál volt Ivett apjának egy titkos raktárhelysége ahol
mindenféle kísérleteket folytatott. Eközben rájöttél,hogy te is szeretsz
engem,valamilyen csoda folytán,és mikor én totál
kiborultam,hazakísértél,bejöttél,és megcsókoltál,velem pedig megfordult a
világ. – vallottam színt. – Végül kiderítettük,hogy András emberkísérleteket
folytat,és hogy apámat ő ölte meg,vagyis igazából nem ölte meg,csak később. Én
persze bosszút akartam,de közben kiderült,hogy anyámmal randizgat ez a féreg.
Aztán rájött,hogy mindent tudunk,elmenekültünk Amerikába,én akkor ismertem meg
Rebekát,aztán vissza kellett jönnünk, mert megfenyegetett.<br />
Végül kötöttem vele egy alkut,miszerint én odaadtam magam alanyként,ha nem
bántja a szeretteimet.<br />
Rebeka állítása szerint te teljesen kiborultál mikor én így döntöttem. –
mondtam és vártam a reakcióját.<br />
- Ez most is így lenne. Az emlékeim szerint nem emlékszem rád,te érzem
legbelül,hogy senki nem ismer nálam jobban. És senki nem szeret nálam jobban. –
mondta,én meg elmosolyodtam,majd folytattam.<br />
- Három szert kaptam,az utolsónak olyan hatása volt,hogy emberfeletti erőt
kaptam. Erősebb vagyok,mint egy átlag ember. – mondtam. – Aztán Andrásnak ez
nem tetszett,megölte az anyámat,én pedig bosszúból megöltem őt. – hadartam,és
reméltem,hogy nem ijedt meg most tőlem.<br />
- És ami mostanság történt,hogy Ivett bosszút akar,és erősebb lett,mint én,te
is ilyen erőt akartál,mint ami nekem van,hogy szembeszálljunk vele,ezért
színészkedtünk egy kicsit,és te „Ivettel jártál” – mondtam idézőjeles
macskakörmöt mutatva. – Ezzel nem is lett volna gond,csak mikor úgy jöttél oda
hozzám,hogy nem is emlékeztél rám,na akkor jutottunk el oda ahol most tartunk.
Bedrogozott téged,hogy ne emlékezhess semmire. – mondtam,és észre sem
vettem,hogy folyik a könnyem.<br />
- Egy pillanat. – mondta,majd letette. Kérdőn meredtem magam elé. Mi rosszat
mondtam? Megrémisztette a tény,hogy embert öltem? Ki kellett volna hagynom ezt
a részt? Nem! Akkor nem lennék vele őszinte. Öt perc múlva Rebeka nyitott be a
szobámba. Aron engedte be.<br />
Szó nélkül odalépett hozzám,és szorosan magához ölelt. <br />
- Csak hogy tudd, most,ahogy mindent elmeséltél,emlékszem. Nem mindenre,de a
többségre igen. És a döntésemhez tartom magam. Beszélek majd Bálinttal. –
mondta. – Iszonyatosan sajnálom. Nem akartam,hogy ezt átkelljen élned. – mondtam.
– Soha többé nem kell ezt és hidd el,Ivett meg fog még ezért fizetni! –
mondta,majd letörölte a könnyeimet az arcomról,aztán ráérősen,hosszasan
megcsókolt.<br />
- Aludj itt. – suttogtam. <br />
- Maradok,nyugodj meg. – mondta. – Vigyázok rád Angyalom. – mondta,majd
megpuszilta a kezem.<br />
Szóval így szombat este újra együtt aludtunk. Emlékezett! Nos lehet,hogy nem
mindenre,de mégis emlékezett a lényegre,hogy szeret! Összebújva aludtunk ezen a
zord decemberi estén. <br />
Vasárnap reggel végre vele együtt ébredtem fel. Na jó,ő ébredt fel előbb,én még
aludtam egy jó darabig. Nem kérdés kettőnk közül ki a hétalvó. Kíváncsian
vártam a mai terveket.<br />
- Beszélek Bálinttal. – jelentette be. – És még a héten meglesz a,a hogy is
mondjam, „átváltozásom” – mondta,mert ő magam sem tudta,mi a jó szó erre az
egész folyamatra. Ahogy senki sem tudta. Totál ismeretlen ez az egész dolog.<br />
- Egész biztos,hogy ezt akarod? Ezer százalék? – kérdeztem.<br />
- Ha rólad van szó,végtelen százalék. – mondta,én erre elmosolyodtam. Még ma
elment Bálinthoz,és megbeszélték,hogy elvileg szerda körül már jól lesz,ha
holnap,azaz hétfőn megcsinálják. Kissé ideges lettem a tudattól,hogy Aron is
ilyen lesz,mint én. Nem akarom,hogy ilyen legyen,de most nem tudom
megakadályozni sajnos. Ezt az egész színészkedést a védelmünk érdekében
csinálja. Nagy ár ez,most még Bálint és ő sem fogták fel. Elvesztik az emberi
ismertetőjeleiket,mert mindannyian ugyanannyira erősek leszünk. Anna próbált
egész vasárnap nyugtatni,hogy minden rendben lesz,a mai estét még együtt
töltjük,utána ismét együtt leszünk. Nagyon reméltem,hogy együtt leszünk.<br />
Közben elkezdtem azon töprengeni,hogy vajon minket tényleg egymásnak szánt a
sors? Idáig amióta összehozott minket a sors,ezek után foggal körömmel
harcolt,hogy mi ne legyünk együtt. Hiba,de meginogott kicsit a magabiztosságom
arról,hogy mi tökéletesek vagyunk így együtt. Hát ha a sors el akar szakítani
minket,hát akkor mi is foggal körömmel harcolunk ellene. Nos igen,a sors egyik
cinkosának neve Pintér Ivett. Anna és Aron váltották egymást. Hat óra körül
lehetett,de már korom sötét volt. Tél,de imádlak ilyenkor. Éppen akkor
készülődtem rántottát csinálni kettőnknek. <br />
- Anna gondolom mondta,hogy akkor hogy lesz. – mondta.<br />
- Igen,tudok róla. – mondtam. – Szóval akkor ez ismét egy fogalmam sincs hányadik
utolsó közös este. – sóhajtottam.<br />
- Sajnálom,tudod jól! – felelte kicsit idegesen. Félt. Akkor szokott ilyen
lenni. Félt,hogy mi lesz,ha balul sül el a mutatvány. <br />
- Aron,ha kétségeid vannak,nem kell ezt az egészet megtenned. – mondtam.<br />
- Nincsenek! – mondta,mintha meg lett volna lepődve.<br />
Inkább nem firtattam neki a dolgot,mert nem akartam még most is ezen veszekedni
vele. A veszekedés is olyan felesleges dolog. Az ember vagy azért teszi,mert
jobban szereti a másikat,vagy büszkeségből,vagy egoizmusból. Ez a világ
legfeleslegesebb dolga. Ebből a rövidke életünkből is ilyenekre pazaroljuk az
időt,minthogy inkább kihasználnák minden értékes percet amit együtt tölthetünk.
Arra próbáltam koncentrálni,hogy szerdán visszatér hozzám! Ha nem így állok
hozzá,nem is így fog történni. – Nem lesz semmi gond! – mondogattam egész éjjel
magamnak,miközben a karjaiba zárva aludtam,és már – már annyira ideges
voltam,hogy éreztem ahogy könnyek futnak le az arcomon. Szerencsémre Aron nem
ébredt fel erre. Pihennie kell. Kemény napok állnak előtte. Legszívesebben
megállítottam volna az időt,vagy legalább lelassítottam volna. Hajnali háromig
fent voltam, ő pedig fél hétkor kelt. Fáradt voltam,de ahogy ő felébredt,
mágnesszerűen én is ébredtem vele. Komótosan készülődött, én pedig figyeltem.
Próbáltam legalább előtte nem pánikba esni.<br />
Megköszörülte a torkát,majd felém fordult.<br />
- Indulnom kell. – mondta. Én pedig kiugrottam az ágyból,majd a nyakába
ugrottam. Abba a pillanatban olyan mélyről feltörő zokogást produkáltam,hogy
Aron ijedten nézett rám.<br />
- Ne sírj. Visszajövök! Megígérem! – mondta nyomatékosan,én pedig próbáltam
neki hinni.<br />
- Szeretlek. – suttogtam a szemébe nézve,de alig láttam őt,mert a szemem tele
volt könnyel.<br />
- Én is. – mondta,majd lassan,hosszasan megcsókolt,aztán elindult beteljesíteni
a végzetét.<br />
Én pedig magamba roskadva,zokogva,már majdnem fuldokolva vergődtem az ágyamban.<br />
Bálint azonnal mozgósította Annát,hogy Aron odaért hozzá. Annával egy picit
jobb volt. Legalább nem egyedül ültem a csendben,hanem vele. Ehhez is kell
társaság,nemde? Egy igaz barát ilyen.<br />
Egész éjjel velem maradt. Azt mondta,az elkövetkezendő napokban nem fog
elmozdulni mellőlem,nehogy valami őrültséget tegyek. Jól tette,mert ha egyedül
lettem volna,ki tudja mik jutottak volna eszembe. Inkább üvöltettem a diszkó
zenét a fülemben,minthogy bármi más eszembe jusson.<br />
A következő napjaim így teltek: felkeltem Annával,ettünk,zenét hallgattam,Anna
gépezett,vacsora,fürdés, és körül belül ez itt ki is fújt. Egészen szerdáig így
ment. Szerdán izgatottan ébredtem. Bár kissé féltem is a végeredménytől. Mi
van,ha balul sült el az egész? Én akkor komolyan nem tudom mit teszek. De az
nem történt semmi. Annával izgatottan vártuk a telefonhívást egész estig.
Semmi. Tizenegy körül már teljes pánikba estem,és kifakadtam Annának.<br />
- Mért nem hívnak már?! – kérdeztem üvöltve,és bömbölve,mint egy óvodás. <br />
- Ami,nyugodj meg! Nincs semmi baj. Holnap felhívom Bálintot. Azt írta,ma még
ne zavarjuk. – mondta. Én pedig nem bírtam. Félre löktem magam elől Annát,és
beleütöttem a falba. Egy szép méretes lyukat ütöttem oda. Az idegességtől még
csak meg sem éreztem a fájdalmat. <br />
- Jézusom Ami! – hüledezett. – Nem tört el a karod? – kérdezte,én pedig csak
megráztam a fejem.<br />
Elindultam az ágyam felé,majd lerogytam rá. Végül Anna babusgatásával álomba
szenderültem.<br />
Reggel fogalmam sincs hánykor Anna ébresztett.<br />
- Ébredj. Mehetünk! – mondta boldogan,én pedig amint felfogtam az
információt,amit az imént kaptam,gyorsan átöltöztem kb. két perc
alatt,megmosakodtam,és már indultam is. <br />
- Én futok,majd gyere kocsival. – mondtam Annának aki csak legyintett.<br />
Én pedig amint kiléptem az ajtón,ahogy a csípős téli levegő az arcomhoz
ért,emberfeletti erő futott végig minden végtagomon,és futásnak eredtem. Talán
két perc lehetett az út. Vagy annyi se,de ez most nem lényeg. Lihegve rontottam be a kapun,majd be a
bejárati ajtón. Onnan pedig ki a hátsóudvarról vezető garázs féle helységbe.
Berontottam,és két ismerős kéz ölelésében találtam magam. Aronéban. Annyira
megkönnyebbültem,hogy szinte úgy omlottam a karjaiban össze,mint egy
leeresztett gumilabda nyáron a strandokon. A könnyeim azt hittem soha nem
akarnak elállni.<br />
- Shh,Angyalom,már itt vagyok! Megmondtam,hogy visszatérek. – nézett le rám.
Éreztem már az ölelésén,hogy erősebb lett. Ránéztem,és olyan hosszasan
csókoltam meg,mint még soha.<br />
Végül mikor már megnyugodtam,Bálinthoz fordultam. <br />
- Minden rendben volt? – kérdeztem. <br />
- Teljesen. – mondta. – Csak azért ma hívtunk,mert kimerítette a kín,ugye a
méreg…Ezért jó sokáig durmolt,de az biztos,hogy erősebb,mint valaha. - mondta.<br />
Aron pedig felém fordult és így szolt: -
Szóval van kedved egy kis erőfitogtatáshoz ? – kérdezte olyan csibészes
mosollyal,amitől felgyorsult a szívverésem.<br />
- Egyértelmű. – mosolyodtam el. – De várjuk meg Annát. Mindjárt ide ér. Meg
kell köszönnöm neki amit értem tett. – mondtam.<br />
- Ráér,menjetek csak. – intett nekünk Bálint,mi pedig kilépve a kapunk
nekiiramodtunk az erdőnek. Még csak mos kezdett kivilágosodni. Észre sem
vettem,hogy még csak most lesz hat óra.<br />
Aronnal szinte ahogy futottunk,a lábunk alig érintette a talajt. Suhantunk.
Olyan csodás érzés volt,végre nem egyedül tenni. Lehet önzőség,de így éreztem
magam teljesnek,ha bár most nem vagyunk normálisak,de legalább együtt vagyunk
normáltalanok. A jól megszokott edzőhelyünkre szinte tizedmásodpercre pontosan
egyszerre érkeztünk meg.<br />
- Gyorsabb azért még nem vagy tőlem. – mondtam neki mosolyogva.<br />
- Az lehet,de majd megnézzük mi a helyzet az erővel. – mondta,majd egy nagy
kődarabhoz vezetett.<br />
Kérdőn néztem rá,majd megkérdeztem: - Szkander? Most komolyan? – kínosan
elröhögtem magam.<br />
- Mért ne? Itt legyen nagy a szád! – mondta.<br />
- Hát oké,de tudod a filmbe is <i>Bella</i>
lenyomja <i>Emett</i>et. – kuncogtam.
Leereszkedtem a kőhöz,majd megfogtam a kezét. <br />
- Akkor háromra. – mondtam. – Egy,kettő,három! – mondtam. Az erejét nem éreztem
annyira meg. Egy nagyon kevés ideig küzdött,majd lenyomtam. <br />
- Ugye tudod,hogy most a kedvedért és a bugyuta filmed miatt hagytam magam? –
kérdezte nevetve,mire én sértődötten néztem rá. <br />
- Akkor visszavágó! – mondtam,majd megragadtam a kezét ismét. Most ő számolt
vissza.<br />
Most már éreztem az erejét. Küzdenem kellett,de hiába. Erősebb volt. Hát kissé csalódott voltam,de örültem
is egyben,hogy már nem kell lenyomnom. Odajött hozzám,hogy megcsókoljon,mire én
elhúzódtam. <br />
- Egy kicsit dolgozz meg ezért. – mondtam neki,majd elfutottam előle. Most
tényleg mindent beleadtam. Elég jól le is hagytam,majd lelassítottam,végül
megálltam. Körbe néztem,de nem volt sehol. Elkezdtem megint futni,még utoljára
hátra néztem,majd mikor előrefordultam,két erős kéz állított meg a derekamnál
fogva. Ajkait az ajkaimra tapasztotta,elég mohón. Lihegve néztem rá.<br />
- Ezért megérte megdolgoznom. – mondta,majd újra megcsókolt.<br />
- Cseles vagy! – mondtam. <br />
- Tőled tanultam Angyalom! – mondta majd homlokon csókolt.<br />
Utána még bokszolgattunk egy kicsit a fák törzsébe,Aron minden erősségi
feladatot kitalált,csakhogy legyőzhessen. Később Bálinték is csatlakoztak.
Bálint is beállt közénk,ő is iszonyat erős. Köreinkben menő lett ez a
természetfeletti erő. Szegény Anna kicsit kirekesztve érezte magát,de egyikőnk
sem díjazta,hogy ő is ilyen legyen. Maximum ha nagyon muszáj. Egyébként semmi
esetre sem!<br />
Este fele már lassan,kézen fogva sétáltunk. Aron egyszer csak felkapott,és a
hátán vitt.<br />
- Látom,élvezed az erőd. – mondtam mosolyogva,majd belepusziltam a fülébe. – Te
tényleg nem bánod? – kérdeztem ő meg csak kérdőn nézett rám. – Miattam lettél
ilyen. Már te is …szörnyeteg lettél. – mondtam halkan.<br />
- Nem, egyáltalán nem bánom és mi nem szörnyetegek vagyunk,hanem szerencsések.
– mondta. <br />
– És most jól kapaszkodj te kis pókmajom! – mondta,majd rohanni kezdett velem a
hátán.<br />
Kb. két perc alatt náluk is voltunk. Rég voltam már nála. Hét óra volt,Aron anyukája
Kriszti épp vacsorát főzött. Olyan rég láttam már. Amikor
meglátott,felkiáltott.<br />
- Ami! Gyere ide! Úgy hiányoztál! – mondta majd szorosan megölelgetett. Ő az
aki anyám helyett anyám. <br />
- Te is hiányoztál Kriszti! Jó újra itt. – mondtam körbenézve. <br />
- Örülök,hogy vagy a fiamnak. – súgta a fülembe,úgy,hogy csak én halljam,de
Aron is hallotta,mivel az érzékei kiújultak. Erre halványan elmosolyodott. <br />
Aron felvezetett a szobájába,majd felhozta utána a vacsoránkat. Az anyja isteni
spagettit tud csinálni. Kicsit emlékeztet anyáéra. Iszonyatosan hiányzott.
Hirtelen elkomorodtam,amit Aron egyből észlelt.<br />
- Mi a baj? – kérdezte,közben a hajammal babrált.<br />
- Semmi…csak hiányzik anya,apa,az egész családom. – mondtam. – Ők voltak akikre
tudtam támaszkodni. Minden tizenéves a szüleire támaszkodik. És én? –
kérdeztem.<br />
- Én itt leszek neked,mint egy biztos tám pont! – mondta,majd homlokon
csókolt,és magához húzott.<br />
Végül így aludtunk el. Én olyan szorosan hozzábújtam,ahogy csak tudtam,és
beszívtam magamba minden egyes részletét,illatát Aronnak. Igaza volt,ő az
egyetlen biztos támaszpontom az egész életemben. Ő jelent nekem
mindent,bármennyire is nyálasan hangzik most ez,de így van.<br />
Másnap csütörtök,suli. Nos Aron makacson ragaszkodott hozzá,hogy most már
megint mutatkozzunk együtt a suliban,mint egy pár. Ivettet dobta,a színjátéknak
vége van. Félve,de belementem. Aron remélte,hogy itt véget is ért a
nézeteltérésünk vele szemben. Nos igazából,ettől a naptól kezdve kezdődött
igazán csak a probléma. Így egy héttel a karácsonyi szünet előtt. A kocsiból
kiszállva Aron rákulcsolta az ujjait,az enyémekre,és így sétáltunk be. Mondanom
sem kell,hány szempár szegeződött ránk,mennyien összesúgtak mögöttünk. De
valahogy nem érdekelt. Mindenki gondoljon amit akar. Az igazat senki sem tudja,és
a lényeg,hogy mi tudjuk mi volt az igazság. Nos Ivett arcát konkrétan le
kellett volna fotózni,vagy lefesteni portréba,vagy nem tudom. Döbbent fej level
100. Szinte ahogy beléptünk,és elindultunk a szekrényemhez Ivett egy picit
talán túl gyorsan is követett minket.<br />
- Ezt meg,hogy képzeled?! – kérdezte halkan,bár eléggé fenyegetően. <br />
Aron higgadtan ránézett,majd szinte finoman kiröhögte. <br />
- Ivett,ezt úgy nevezik,hogy kihasználás. Ki-hasz-nál-ta-lak. – szótagolta neki
a szavakat. Köpni,nyelni nem tudott.<br />
- Mégis,hogy képzelted? – kérdezte,és már nyúlt volna Aron nyaka felé,aki
hirtelen elkapta a kezét,és megszorította neki.<br />
- Beakadt a lemez? – szorította meg neki egyre erősebben. Ivett lélegzete
elállt a meglepettségtől.<br />
- Te,te…hogyan? – kérdezte ijedten. <br />
- Gondolkozz egy picit,ha van eszed. – forgattam a szemeimet.<br />
Aron elengedte,majd megfogta a kezem,és elsétáltunk. Ivett még utánunk kiabált.<br />
- Megfogjátok ti még ezt nagyon bánni! Könyörögtök ti még nekem. – mondta
dühösen.<br />
Aronnal továbbsétáltunk,majd rákérdeztem.<br />
- Szerinted félnünk kéne? – kérdeztem. <br />
- Attól tartok,hogy igen. Viszont már nem vagy egyedül,szóval semmi baj
sincsen. Csak annyi,hogy…nem fogjuk megúszni szárazon. – mondta feszülten Aron.<br />
Rosszat sejtettem. Nagyon rosszat. Képtelen voltam figyelni ismét,pedig a
tanárok zargattak minket azzal a szöveggel,hogy „Itt a félév,húzzatok bele!”.
Bla bla. Az ebédlőben robbant a bomba. Szinte szó szerint. Annával Aronnal,és
Aron pár haverjával ebédeltünk,mikor Ivett odalépett Aronhoz,mire én automatikusan
közelebb húzódtam hozzá. Kihasználva az alkalmat míg nem figyeltem,Ivett
valamelyik csatlósa odarakott mellém egy kóla + mentos párost,ami ugye egy
kisebb robbanást okoz. Igen,ez a hajamra,meg úgy mindenre. Mindenre ment,a
többiek megúszták szerencsére. Aron megfogta a lábam,nehogy most itt mindenki
előtt ugorjak neki Ivett nyakának. Ez a ringyó egy gúnyos mosollyal elsétált. A
maradék kólára rácsavartam az én ásványvizes kupakom,és Ivett után hajítottam.
Telibe,a feje közepébe. Ez tíz pontot ért! Persze mindenki meglepődött,hogy nem
ájult el. Visszafordult,és megindult felém. Én is felpattantam a székemről. <br />
- Hé! Okosan! – súgta oda nekem Aron,én meg csak bólintottam. <br />
Ivett megállt előttem. El akarta kapni a torkom,de én előbb kaptam el a karját.<br />
- Ne merj hozzám érni. – mondtam szótagolva lassan,közben szinte vicsorogtam,a
fogaimon keresztül szívtam be a levegőt,de egyáltalán nem kiabáltam. Suttogtam.
Dühösen.<br />
- Azt akarod Amadea,hogy itt tekerjem ki a nyakad mindenki szeme láttára? –
kérdezte,de én nem engedtem a szorításból. A csengő közbeszólt,az emberek
csalódottan kullogtak be az órákra,<br />
- Szerencséd van Amadea! Marha nagy szerencséd! – mondta,majd mikor engedtem a
szorításból,fújtatva kirántotta a kezét,és elcsörtetett órára. Aron azonnal átfogta
a derekam.<br />
- Minden oké? Gyere hazaviszlek átöltözni. – mondtam. Bólintotta,és
elindultunk.<br />
Gyorsan átvettem valami göncöt,de már nem mentünk vissza a suliba. Felesleges
lett volna.<br />
Már megőrjített Ivett. Szinte vártam már a bosszúját! El akartam intézni. De mi
maximum visszatámadhatunk majd.<br />
- Csak én akarom eltángálni Ivettet? – kérdeztem Aront,miközben a chilis babot
kavargattam.<br />
- Hidd el,ma legszívesebben képen töröltem volna,ha nem lenne lány. – mondta
Aron.<br />
Kimertem a vacsorát,majd csendesen enni kezdtünk. Mindketten töprengve vettük a
szánka az egyik falatot a másik után.<br />
- Szerinted elkezdődött az,amitől eddig tartottunk? – kérdeztem.<br />
- Nem. Ez még csak vihar előtti csend volt. Ez a kezdete valaminek. –
mondta,majd én bólintottam.<br />
Komótosan elmosogattam,majd elmentem zuhanyozni. Aron is velem tartott,persze ő
erről elfelejtet tájékoztatni. Elhúztam a függönyt,és magamra eresztettem a
forró vizet. Valaki hirtelen ott termet mellettem,mire én majdnem
felsikoltottam.<br />
- Csak én vagyok Angyalom. – mondta mosolyogva. Kissé meglepett,mert még ÍGY
sosem láttam.<br />
- Máskor szólj,ha az infarktust akarod rám hozni. – mondtam ijedten. <br />
- Sajnálom. – mondta,majd elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én mohón magamhoz
húztam,de végül nem történt semmi olyasmi,amit nem szerettem volna. Köntösben
átrohantunk a lakáson és folytattuk ott,ahol abbahagytuk. Több,mint egy éve
szeretem őt,ő jelent nekem mindent. Most már ténylegesen is. Reggel úgy
ébredtem,mint a világ legboldogabb embere,mert vele ébredtem. Plusz,mert péntek
volt. Úgy voltam vele,Ivett sem érdekel. Próbálkozhat bármivel,nem rontja el a
kedvem. Nos,kitaláljátok,hogy megint tévedtem? Ó,de még mekkorát. <br />
Reggel,mikor elindultunk az autóval suliba,le volt zárva az erdőhöz vezető út
rendőrségi szalaggal. <br />
Belém hasított a bajsejtelem. Azonnal odahajtottam,és kipattantam a
kocsiból,hogy kérdezősködjek.<br />
Amikor meghallottam mi történt,majdnem elájultam. Aron kapott el még mielőtt
kicsúszott volna a talaj alólam. Annát félholtan találták az erdőben. Tegnap
suli után nem ment haza,Bálint este a keresésére indult,de nem találta,akkor
hívta a rendőröket,akik így találták. Külsőleg semmi baja nem volt,de már alig
volt pulzusa,mikor rátaláltak. Ez megint Ivett műve volt. Ezer százalékig
biztos voltam benne.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">Egyszerre voltam összetörve,majd iszonyat dühös.</span><br />
<br />
Egyenlőre ennyi,megpróbálok sietni,ígérem! :) Addig is köszi,h olvasod!:)~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-12980228615772660242013-06-20T13:23:00.001-07:002013-06-30T19:23:13.823-07:00Revolution part 2 !Folytatás! Folytatás! :) <br />
<br />
Mivel a tévében az imént ment egy sorozat,aminek a címe REVOLUTION,ezért gondoltam felteszek egy kisebb folytatást! :D Egyébként egész jó sorozat,de semmi köze a történetemhez! :D<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">2. Fejezet – Az </span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 28pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">r</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">ü</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">let sz</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">é</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">l</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">é</span><span style="font-family: Harrington; font-size: 28pt; line-height: 107%;">n<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"> Reggel még
mielőtt felkelt a nap,elmentem haza a cuccaimért,még mielőtt az emberek
elkezdtek járkálni az utcán. Komolyan kezd az agyamra menni ez a színészkedés.
Amúgy sem lennék annak jó,de ezt elviselni képtelenség. Ma Aron a nagyközönség
előtt szakítani fog velem,amit el kell fogadnom. Könnyek nélkül. Maximum
műkönnyekről lehet szó,de ha Aron jól játssza,akkor azt hiszem igaziak fogna
folyni. De legalább hiteles lesz. Elkészülődtem,még sminket sem raktam
magamra,mert tudtam,hogy ha akarom ha nem,el fog folyni. Hatalmas gombóccal a
torkomban indultam iskolába. Tudtam,hogy reggel az aulában féltékenységi
jelenetet kell rendeznem,kiabálnom,aztán Aron röhögve szakít majd velem. Bepakoltam
a szekrényembe,majd elindultam ki az aulába. Ott megláttam Aront és
Ivettet,akik röhögcséltek. És jól láttam,hogy Aron nem gyengén letapizta
Ivettet,aki persze ennek csak örült. Nos, a düh az jött magától,még csak meg
sem kellett játszanom. <br />
- Ti meg mit műveltek? – üvöltöttem rájuk. Mindketten meglepődötten bámultak
rám. Ivett gúnyos mosolyra húzta a száját. – Mégis mit jelentsen ez? –
kérdeztem remegő hangon. <br />
- Húzzál innen,már nem vagy a barátnőm,felfogtad? – kiabálta röhögve Aron,és
megcsókolta Ivettet. <br />
Láttam mindenki megdöbbent arcát. Köztük az enyém is ugyan ilyen volt. Hiába
számítottam rá,ez azért még így is szíven ütött. A könnyek már javában folytak
le az arcomon,aztán berohantam a vécébe. A tükörképem tanulmányoztam,és
megállapítottam,hogy egy zombi vagyok. Most dobtak nyilvánosan,az egész suli
előtt,de el kell viselnem. Nem is igaz,akkor nem értem mért fáj ennyire. <br />
Abba bele sem gondolok,mi lenne,ha igaz lenne. Azt nem biztos,hogy túl tudnám
élni.<br />
Kicsit rendbe szedtem az arcom,aztán mentem órára. Kémia. Itt Aron még mindig
mellettem ült.<br />
Kíváncsi voltam,itt vajon mit fog alakítani. Bent ült,zenét hallgatott,amikor
leültem mellé,a pad szélére húzódott. Elkezdtem kipakolni,de nem találtam a
tankönyvem. Pedig meg mertem volna esküdni,hogy reggel beraktam. Kikéredzkedtem
a szekrényemhez,hogy hátha ott van. Ott volt. Plusz Aron üzengetős levele. <i>„ Annyira sajnálom! Utálom,ha így látlak.
Remélem egyáltalán nem vetted komolyan. Amikor ezeket a szavakat kimondtam
akkor igazából erre gondoltam : Mindennél jobban szeretlek,ezt ne feledd!”</i> Elmosolyodtam.
Szóval ő csente el a könyvem,hogy ezt elolvassam. <br />
Visszaérve a terembe mikor leültem halványan elmosolyodtam,hogy senki ne vegye
észre,csak ő. Viszonozta a mosolyt,hogy csak én lássam. Még mindig szeret. Ez
megnyugtatott egy kicsit. Bár égtem reggel,mint a rongy. Igazából, mióta vele
vagyok,nem érdekel mások véleménye. Megtanultam elengedni a fülem mellett a
kritikákat akkor is, mikor mindenki furán
Aronra,hogy <i>velem </i>jár.<br />
Most már sima ügy lesz elviselne a szánakozó, lekicsinylő pillantásokat. Bár a
kedvem így sem lett jobb. Bele kell törődnöm,hogy kitudja mennyi ideig,szerepet
kell játszanom. Utálom ezt! <br />
Anna segítségével valahogy túléltem a napot,de nem volt egyszerű. Mindent
megtett,hogy elterelje bármivel a figyelmemet. Pláne arról,hogy Ivett Aront
mennyire nyalja,miközben én ezt fájdalmasan nézem a szekrényeknél álldogálva.
Csak a nagy csattanásra lettem figyelmes. Anna nekiment az egyik szerkénynek. <br />
- Na végre,ezt legalább észrevetted. – mondta Anna a fejét masszírozva.<br />
- Sajnálom,én csak…<br />
- Tudom csajszi,tudom. De az lesz a legjobb,ha egyáltalán nem figyelsz
rájuk,bármennyire is nehéz ez. – mondta Anna. Természetesen igaza van. Csak
azzal nyugtatgattam maga,hogy ott van a délután,ami a miénk. Suli után ismét
Aronhoz mentem. Siettem,hogy senki ne lásson. Sajna ő nem jöhet hozzánk,mert
arról már mindenki tudna,mert meglátnák. Anyukájával váltottam pár szót,aki
ebbe az egészbe nem volt beavatva,ezért kicsit furcsállta is,hogy minding Aron
előtt érkezem,és milyen hamar elmegyek. Csak legyintettem,hogy sok a helyi
pletyka amit szeretnénk elkerülni. Ha meg akarjuk védeni Aron családját is,ha
nem akarjuk,hogy olyan sorsa legyen,mint az én családomnak,akkor kihagyjuk
ebből az egészből. Nem szeretném,hogy Aron átélje azt amit én. Ebbe beleértve
azt a kínt is,amit én éltem át,mikor megmérgeztek valamivel Andrásék. Ez nem
helyes,hogy kockáztatja az életét kettőnkért. Ötkor mentem Aronékhoz. Iszonyat
fáradt voltam,és még félóra után sem jött. Csak forgolódtam az ágyában. Fél
hat. Tikk – takk. Hat óra. Még mindig sehol nem volt.<br />
Végül bevágtam a szunyát,bármennyire nem akartam. Fél nyolc lehetett,mikor
valaki a hajamat simogatta ki az arcomból. Szépen festhettem miközben aludtam.
Az egész hajam az arcomban,szerintem még a nyálam is folyt,még a cipőmet is
elfelejtettem levenni. <br />
- Merre jártál? – kérdeztem hunyorogva. <br />
- Megöltem a szüleidet. – mondta egy ismerős hang,amire kipattant a szemem. <br />
Vadul dobogó szívvel,levegő után kapkodva ébredtem fel. Csak álom volt. Csak
álom. <br />
Aron fél karral átölelt engem,és a rémült arcomat fürkészte.<br />
- Minden rendben? – kérdezte. Nem válaszoltam. Csak ezen az álmon járt az
eszem. Mért álmodtam Andrással? <br />
- Hol voltál? – kérdezetem,és megnéztem az órám. Fél kilenc volt.<br />
- Muszáj volt Ivettel lennem,hogy hihetőbb legyen az egész. Bár már iszonyúan
untam,és veled akartam lenni. – mondta és közelebb húzott magához. Felé
fordultam,hogy láthassam.<br />
- Aron… - néztem mélyen a szemébe. – Én komolyan nem tudom meddig bírom ezt. –
jelentettem ki<br />
- Tudom,és ezzel én is pontosan ugyan így vagyok. Olyannal kell lennem,akit még
csak hagyján,hogy nem szeretek,de még kedvelni sem kedvelek,sőt legszívesebben
a pokolba kívánnám,de a legrosszabb,hogy téged szenvedni látlak. – mondta. – De
ezt akkor is kettőnkért teszem. <br />
Sóhajtva a mellkasára tettem a fejem. Nem tudtam mit mondani. Inkább tovább
aludtam.<br />
Igen,persze,hogy megértem az okát,hogy kettőnkért teszi,de akkor is fáj látni mással.
Előtte,mikor meg egyáltalán nem volt közöm hozzá,akkor nem fájt így. Akkor nem
is ismertem őt. Na jó,persze akkor is zavart,mert hazudnék,ha azt mondanám,hogy
nem. De akkor még csak távolról figyeltem,az más volt. De most,hogy ő jelent
nekem mindent,és mással látom,ez egyszerűen elviselhetetlen érzés.<br />
Reggel szokásosan hazakocogtam, hogy elkészüljek a suliba. Lassan mindennapos
lesz a reggeli kocogás,amit egyáltalán nem önszántamból teszek. Ahogy
belenéztem a tükörbe,elég meggyötört fejem van. Pedig én esküszöm próbálok jó
képet vágni ehhez az egészhez,de egyszerűen nem megy.<br />
Próbáltam most inkább több sminket magamra rakni,hátha így jobban festek.
Nos,ez nem jött be.<br />
Sajnos nem vagyok valami jó színész,így bármennyire is próbáltam a műmosolyt a
tükör előtt,nem ment. Lúzer énemmel néztem farkasszemet a tükörben. Hogy ki
voltam egy évvel ezelőtt. Mi mindenem volt,mit kaptam és veszítettem. Az a lány
már magára sem ismer aki voltam.<br />
Mostanra muszáj volt felnőnöm. Régen sosem értettem mért mondták azt a felnőttek,hogy
addig örüljek amíg gyerek vagyok. Mára mindent megértettem. Egyedül minden
olyan nehéz. <br />
Még egy utolsó pillantást vetettem magamra,aztán elindultam. Anna megint velem
gyalogolt a suliba,mert mostanság nincs kedvem kocsikázni,no meg Aron,hát
ugye…tudjátok.<br />
Anna még mindig reménytelenül próbált lelket önteni belém kevés sikerrel. Aztán
feladta,és elkezdett magáról csacsogni,ami engem most nem zavart.<br />
- Na akkor mit mondasz? – kérdezte Anna. Én meg zavartan néztem rá.<br />
- Mire? – kérdeztem. Csak forgatta a szemét.<br />
- Hát vásárolni! Egy kicsit kikapcsolódni. <br />
- Ő még nem tudom. – mondtam bizonytalanul. Nem tudtam,hogy ma Aron mit akar.
Bár erre a kérdésemre nem sokkal később választ kaptam. Végül mikor Annával a
szekrényekhez sétáltunk,ott várt a szokásos levelem Arontól. Most csak az állt
benne,hogy ma ne menjek hozzá,mert Ivettnél kell aludnia. Ja,és hogy szeret.
Akkora gombócot nyeltem le,hogy abban sem voltam biztos,hogy le tudom nyelni.
Szokásosan apró darabokra téptem,és kidobtam. Odafordultam Annához.<br />
- Oké,menjünk suli után vásárolni. – mondtam egy erőltetett mosollyal. – De egy
kicsit kezdjük előbb.<br />
- Ezt hogy érted? – kérdezte Anna. <br />
Öt perccel később,már a suliból kifele sétáltunk. A lógás néha egészséges.
Persze csak ha tudják igazolni! Nekünk ez sima ügy volt.<br />
Gyorsan elugrottunk hozzánk a fehér Mondeomért, aztán Annáékhoz is,hogy
Bálintot egy kicsit lehúzza pénzileg. Aztán az autóban ülve,egy pár percig
beállt a kínos csend,ami igaz az ilyen régi barátok között már nem kínos.<br />
- És most akkor mi a helyzet veled, meg Bálinttal? – kérdeztem.<br />
- Hát,ugye mondtam,hogy mit akar…és hát megtörtént. – mondta ki nagy
nehezen,nekem pedig leesett az állam. Most ha ittam volna,most jött volna az a
pillanat,mikor kiköpöm a piát. Köpésszünet, vagy mi a franc. <br />
- Anna,mért nem mondtad el? – kérdeztem megdöbbenve. – Tudod,hogy mindent
megbeszélünk! <br />
- Tudom,igen, bocsánat! Egyébként is nemrég történt,szóval…- mondta.<br />
- Mond,hogy legalább nőgyógyászhoz elmész. – mondtam.<br />
- Megbolondultál? Ha anyám megtudja,megöl! – mondta rémülten.<br />
- Te el sem mondtad? Istenkém,te egy nagy idióta vagy! Kérek neked időpontot,és
elkísérlek. <br />
- De nem akarok! – mondta, mint egy öt éves kisgyerek.<br />
- Ez nem akarás kérdése! Muszáj,és pont. Vita lezárva.<br />
A lényeg,hogy Bálint nem kényszerítette semmire,hanem Anna is szerette
volna,szóval nincs semmi baj. Mindent megbeszélünk. Ezt még valamikor
tizenévesen fogadtuk meg,hogy el fogjuk mondani egymásnak,ha megtörténik.
Hiába,már nem vagyunk tízévesek. <br />
Végül Pestre mentünk plázázni. Mivel egyikünknek sem volt sok pénze,így inkább
sétálgattunk Pesten. Csodálatos város,az már biztos. Igaz,hogy már eléggé
őszies kissé csípős hideg idő kezdett lenni,de ez a város mindig szép. Annával mindent megbeszéltünk. Ő is Aron
döntésével értett egyet,bár megértette az én szempontomat is,de most Aronnak
adott igazat. <br />
- Oké,adok neked egy nyomos indokot,hogy mért értek vele egyet. Adj két
percet,és kifejtem. <br />
Várakozóan néztem rá.<br />
- Szóval…ugye mikor te majdnem meghaltál,legalábbis mindenki ebben a tudatban
volt,akkor te nem láttad Aront. Ami,tudod,hogy én nem hazudok neked,de én még
életemben nem láttam úgy zokogni férfit,vagy akár embert,mint őt. S
igazából…öngyilkos akart lenni. Bálint állította meg. – mondta halkan,én pedig
teljesen ledöbbentem. <br />
- Mi? – suttogtam.<br />
- Jól hallottad. Meg akarta ölni magát,mert azt hitte, meghaltál.
Figyelj,Bálint csak úgy nem fog vele kísérletezni,szóval nem kell félned,hogy
bármi baja esik. Nem fog.<br />
- Nem is ettől félek,mert bízom Bálint tudásában. Inkább csak…nem akarom,hogy
ilyen mutánst legyen,mint én. – mondtam szomorúan.<br />
- Mutáns? – nevetett fel Anna. – Szeretnék én ilyen „mutáns” lenni,mint te. Mi
lehet ebben olyan rossz? Jobban látsz,gyorsabb vagy és erősebb. Ez tök állat! –
lelkendezett.<br />
- Én nem akarok ilyen lenni. Normális akarok lenni.<br />
- Szivikém, a normális unalmas. – mondta,majd rám kacsintott. Hát,én nem pont
így gondolkodom erről.<br />
Délután egy körül értünk haza. Vettem magamnak egy szuper könyvet. Régi,de ez
már nagyon érdekelt,mert minden könyvben amit olvastam,a karakter is olvasta. <i>Büszkeség és Balítélet</i>.<br />
Azt hiszem,mivel ma nincs sok tennivalóm,neki is állok az olvasásnak.
Tanulnivaló biztos van,de most hidegen hagy. Hiába volt már lassan október,még
mindig tűrhető,sőt őszhöz képes szép idő volt.<br />
A könyv segített elterelni a gondolataimat. Ezért jók a könyvek. Egy újabb
világba menekülök ilyenkor.<br />
Rebekát és Danit is meglepte,hogy itthon aludtam. Mivel nem bírtam ki,hogy ne
mondjam el ezt nekik,így leültem Rebekával beszélgetni. Elmondtam neki,hogy mi
a terve Aronnak,hogy jelenleg Ivettel van együtt idézőjelesen. Meglepetten
hallgatta a mondandómat.<br />
- Hát,Aronnal kell egyet értenem. Elhiszem,hogy ezt most nehéz átélned,de érted
teszi mindezt.<br />
- Tudom…- suttogtam a padlót kémlelve,mintha olyan érdekes lenne. – Attól még
fáj. – fejeztem be.<br />
- Figyelj,ha a bátyáddal,a ti helyetekbe lennék,mi is pontosan ugyan ezt
tennénk. Nekem a bátyád jelent mindent. – mosolyodott el. Én is elmosolyodtam. <br />
- Tudod…bármennyire is nehezen indult a kapcsolatunk…örülök,hogy vagy neki. –
biccentettem a szoba felé,ahol Dani volt.<br />
- Remélem minden rendben lesz veletek Aronnal,no meg köztünk is. – nézett rám
bíztatóan.<br />
Végül úgy döntöttem,addig olvasok este,amíg ki nem esik a könyv a kezemből,ha
már holnap szombat,és ha nem lehetek Aronnal. Hát nem sokáig bírtam,olyan fél
egy körül be is vágtam a szunyát. De esélytelen volt,hogy aludni tudjak.
Rémálmok gyötörtek. Egyre csak az volt benne,hogy Aron átváltozik olyanná,mint
én,és belehal,és hogy szenved…leírhatatlanul rossz érzés. Arra ébredtem,hogy
csupa könny a szemem,és hogy valaki lefog. Kérdőn néztem fel,aztán farkasszemet
Aronnal. Azt hittem még mindig álmodom. <br />
- Ami,minden rendben? – kérdezte rémülten.<br />
- Aha,mért? – kérdeztem vissza.<br />
- Bejöttem,és zokogva meg vergődve aludtál. Rosszat álmodtál? – kérdezte,én
pedig csak legyintettem egyet. <br />
- Mesél el. – bíztatott.<br />
- Nem akarod tudni,és én sem akarok rá emlékezni! – mondtam.<br />
- Kérlek. – nézett mélyen a szemeimbe az
ő gyönyörű kék szemeivel,aminek most sem tudok ellenállni.<br />
- Azt álmodtam,hogy olyan lettél,mint én,de nem élted túl. – hadartam el egy
szuszra. Ő pedig felkacagott. – Hát,szerintem ez cseppet sem vicces. – néztem
rá csúnyán.<br />
- Angyalom,ettől nem kell félned! Ha mégis megtörténne…<br />
- NEM! Ilyesmi nem fog történni. – fogtam az arcát a kéz kezem közé. –
Egyébként,hogy – hogy itt vagy?<br />
- Ivettnek azt mondtam futni megyek,szóval nem maradhatok sokáig.<br />
- Rendben. Hiányoztál. – mondtam átkarolva a nyakát.<br />
- Nekem te jobban.<br />
- Azt kétlem. – mosolyodtam el szomorúan. <br />
Egy jó ideig beszélgettünk még,végül megcsörrent Aron mobilja. Hát persze,hogy
Ivett.<br />
Aron azt hazudta neki,hogy beugrott Bálinthoz,még ott lesz egy darabig.
Fura,Ivett nem is lett dühös rá.<br />
- Meddig maradhatsz még? – kérdeztem.<br />
- Szerintem még egy óra. – mondta,én pedig erre szomorú lettem.<br />
- Egyébként,hogy haladsz azzal,hogy megkapd amit akarsz? – kérdeztem.<br />
- Amit akartam itt van a kezeim közt. – mondta,majd hosszasan megcsókolt.<br />
- Tudod,hogy nem erre gondoltam,hanem a tudnivalókról Ivettől. <br />
- Hát,lassan,de biztosan.<br />
- Ez mennyi időt jelent?<br />
- Sajnos még sokat… - mondta szomorúan,nekem pedig elszorult a torkom. – De ne
számít,mindig téged foglak szeretni. – mondta de képtelen voltam ránézni. Erre
már csak felsóhajtottam. <br />
Valahogy csak megszokom. Még ha meg is szakad a szívem közben. Egy fél óra
múlva ismét csörgött Aron mobilja. Csalódottan néztem,ahogy felveszi. Annyira
hangosan rikácsolt ez a ringyó,hogy rendesen hallottam amit mondott
Aronnak,pedig ki sem volt hangosítva. <br />
- Most voltam Bálintnál,és azt mondja már elmentél. Hol vagy? – kérdezte
rikácsolva. <br />
- Igen,továbbfutottam és most a kávézóhoz sétálok,hogy pihenjek. Menj csak haza
Angyalom,és várj meg ott,egy húsz perc és ott vagyok. – mondta neki Aron. Nekem
pedig az az egyetlen szó úgy hatott,mintha gyomron rúgta volna. <i>Angyalom</i>. Aron engem hívott,és még hív
így. Aronnak egyből leesett,hogy valami nem stimmel nálam megint. Fogalmam
sincs milyen képet vághattam,de biztos nem valami szépet.<br />
- Mi a baj Angyalom? – kérdezte hatalmas szemekkel.<br />
- Úgy hívtad,ahogy engem… - mondtam halkan.
Kérdőn nézett rám ,mert nem értette. <br />
- Angyalom. – mondtam.<br />
- Az csak puszta véletlen volt. – mondta. <br />
- Ha őt is így hívod,akkor engem ne hívj így. – mondtam,majd felpattantam és
fürkészve néztem ki az ablakon. Utánam jött,és át akart karolni,de én
elhúzódtam. <br />
- Figyelj,tudod jól,hogy el csak egy bugyuta szerep,és miért teszem amit
teszek. <br />
- Honnét tudja,hogy velem őszinte vagy? Mi van,ha csak velem is egy szerepet
játszol ? – kérdeztem.<br />
Kissé ingerülten felröhögött. <br />
- Hogy gondolhatod,hogy nem szeretlek igazából? Ami,kezdesz paranoiás lenni,de
komolyan. – mondta,majd meg akart csókolni,de megint elhúzódtam. <br />
- Menned kéne. – mondtam hidegen. Tanácstalanul nézett rám,majd elengedett,és
egy szó nélkül elment. Oké lehet igaza van,és kezdem a dolgokat túlreagálni.
Bár,így lassan már majdnem egy év alatt, Aron a hisztiimet mindig megvárta,míg
megbékélek. Ha ő a hibás,természetesen bocsánatot kér,de ha valami idióta,
gyerekes piti dologból elefántot csinálok,megvárja míg megjön a jobbik eszem.<br />
Most is pontosan ezt fogja tenni. Nem tudtam,hogy bőgni van – e kedvem,vagy
szétverni valamit. Mivel az utóbbi időben túl sokat sírtam már,az utolsó
lehetőséget választottam. Gyorsan tárcsáztam Bálint számát,és megkértem,hogy ha
lehet akkor edzünk egyet az erdőben. Természetesen örömmel vállalta. Gondoltam
elkocogok a szokott helyünkhöz,ahol Bálint már vár egy csomó cuccal. A jó öreg
bokszzsákkal,ugráló kötelek,és egy két súlyzó. Mosolyogva sétáltam oda hozzá.<br />
- Nos,mi a mai terv főnök? – kérdeztem tőle vigyorogva.<br />
- Van egy jó kis edzéstervem,de jobb ha bemelegítesz előtte. – mondta
összecsapott tenyerekkel.<br />
Egy kicsit nyújtottam,aztán neki is kezdtünk. Valami számomra ismeretlen diszkó
zenét rakott be Bálint,amire jól lehetett edzeni,ütemes volt. Elsőnek ugráló
kötelezés. 30 másodperc folytonos ugrálás,10 másodperc pihenés. Nos,ebből nem
tudom mennyit csináltam,de iszonyat sokat.<br />
Aztán mondta,hogy kicsit súlyzózzak is,amennyit jónak látok. Tíz kilós súlyzók
voltak,bár ezek most már meg sem kottyantak,régen meg sem bírtam volna
mozdítani. Csináltam néhány felülést,fekvőtámaszt,aztán ezt is bonyolítottuk.
Bálint egy kézzel csinálta,vagy épp tapsol egyet közben. Nem semmi. Én is meg
akartam tanulni. Szerencsémre nem kellett annyira sokat gyakorolnom,mert kis
idő alatt belejöttem. Futottam egy picit,aztán jött a kedvencem. Elsőnek Bálint
kezére vette a két bokszkesztyűt és pedig azt püfölhettem,később pedig a zsákot
üthettem, rúghattam kedvem szerint. A végén már kezdtem kifáradni,már elég
erőtlenül ütöttem a zsákot,mikor Bálint megszólalt:<br />
- Hé,kell egy kis motiváció? Akkor csak képzeld azt,hogy ez itt Ivett,és azt
tehetsz vele,amit csak akarsz. – mondta sunyin. Bálint tudja a dolgát. Hiába
voltam iszonyatosan kipurcanva, ettől új erőre kaptam,és olyan erővel rúgtam
bele a zsákba,hogy lerepült a helyéről. Bálint csak vigyorogva tapsolt.<br />
- Jó kislány,látod tudsz te,ha akarsz. – mondta nevetve,közben visszarakta a
zsákot a helyére.<br />
Még egy darabig püföltem a zsákot,majd mikor már végleg elfáradtam,akkor na meg
már lassan ránk is sötétedett. Hazamentem,aztán gyorsan
lezuhanyoztam,megvacsoráztam,és már dőltem is befelé az ágyba. Régen amennyire
lusta voltam,most annyival hiperaktívabb lettem. Már csak ritkán aludtam
délután is,azt is csak inkább azért,mert álomba bőgtem magam. Másnap reggel,már
fél nyolckor fent voltam. Tök fitten ébredtem,ami velem ritkán esett meg.
Gondoltam egészségesebb életmódra váltok,így elmentem boltba,vettem
salátát,hozzá valami öntetet,zsírszegény sajtot,meg hasonlókat.<br />
vettem narancs dzsúsz, meg még egy rakás
gyümölcsöt. Feldobódva ettem a salátámat reggel,Rebekáék pedig csak csodálkozva
nézték,vajon mitől lett hírtelen ilyen jó kedvem. Változtatnom kell az
életemen,nem mehet az örökké,hogy sajnáltatom magamat,mert semmi értelme nem
volt. Senkit nem fog érdekelni a nyomorom. Inkább elfojtom. Felhívtam az egyik
fodrászt és bejelentkeztem délutánra. Annának szóltam,örömmel elkísért. Elautóztunk,addig
pedig Anna is furcsállta,hogy mi az,hogy nem megyünk Mekibe,és mi ez a hírtelen
váltás nálam. A választ én sem tudtam igazán. A fodrásznál rakattam a hajamba
szőke melírt,az amúgy is világos barna,majdhogynem szőke hajamba. Szerintem
nagyon állat lett,nekem nagyon bejön. Laza hullámokba megcsinálta a fodrász,ami
természetes hatású volt. Nekem nagyon tetszett,még Annának is. Délután hazafele
Arontól jött egy sms. <i>„Akarod,hogy
találkozzunk?”. „Persze.” –</i> küldtem vissza a választ. Pesten a <i>WestEnd</i>be. Indulás előtt egy natúr
sminket magamra dobtam ami annyit takar,világos szemhéjpúder, aztán sötét
barna,és egy kis fekete,ami alig észrevehető. Aztán már vágódtam is be a
kocsimba,és már úton voltam Pest felé. A plázába a jól megszokott <i>KFC</i>nél találkoztunk. Aron kissé
meglepődött mikor meglátott. Na jó,igazából nyitva maradt a szája.<br />
A ruháim szokványosak voltak. Sötétbarna magas szárú cipő,farmer,és egy barna
bőrdzseki.<br />
- Gyönyörű vagy,Angyalom. – mondtam,majd hosszasan megcsókolt,amit
szenvedélyesen viszonoztam.<br />
- Ivett? <br />
- Már nem Angyalom,egyáltalán nem! – mondta Aron,én pedig elmosolyodtam.<br />
- Nem így értettem. Mit csinál ma? – kérdeztem.<br />
-A barátnőivel mentek valami wellness szállodába Sopronba. Csak este jön haza.
A miénk ez a délután. – mondta,én pedig elmosolyodtam. Csak a miénk. Moziztunk
egyet,mint régen,mikor nem kellett titkolóznunk, sétálgattunk Pesten,és annyira
jó volt,annyira hiányzott. Ettől kezdtem megint visszazuhanni az ön sajnáltató
énemhez. A csodálatos délután után hazaautóztunk,persze külön,és megint
letargiába estem. Legalábbis most csak félig. Kis híján bőgtem,miközben a <i>Love story</i>t olvastam,és <i>Lykke Li</i>től a <i>Possibilityt,</i>és ettől a zenétől zokogva vergődni volt kedvem. Éljen
az önkínzás,Nobel – díjat nekem! Pedig már majdnem sikerült figyelmen kívül
hagyni őket! Már majdnem!<br />
Vasárnap pedig S.O.S tanulásba kezdtem. Nos,nem álltam semmiből nagyon
rosszul,mindenből megvolt a közepes. Igaz idáig mindig négyes voltam,de az
utóbbi időben már marhára nem érdekelt a tanulás. November eleje van,durván még
kicsivel több,mint két hónapom van,hogy feljavítsam a félévimet. Idáig észre
sem vettem,hogy mennyi mindenre kell tanulnom,mert igen,jövőre érettségiznem
kell! Na meg ,hogy igaz,hatalmas haladékot kaptam a fakultáció
választással,amik már réges régen elkezdődtek. Lassan végiggondoltam miből
szeretnék plusz órában tanulni. Szívem szerint semmiből,de valamit választanom
kellett. Tehát a természet tudományt (t.t.) választottam,fogalmam sincs miért.
Talán a múlt emlékére,meg szeretek az ilyesmivel foglalkozni.<br />
Bármennyire is nem kedvelem Győri tanárnőt,egyrészt neki is köszönhetem,hogy
Aron van nekem,hogy észrevett. Viszont iszonyatosan féltem,hogy el fogom
veszíteni pillanatok alatt.<br />
Végül vasárnap eldöntöttem a fakultáció tárgyam,annyit tanultam,hogy szinte
szétrobbant már a fejem. Iszonyat fáradtan dőltem be az ágyamban. Még gyorsan
felnéztem a laptopomon a közösségire,meg <i>Skype</i>ra.
Aron fent volt. Videó hívást indított. Kicsit tétováztam,hogy fel – e vegyem.
Végül rámentem az elfogad gombra. <br />
- Ivett? – kérdeztem tőle köszönés nélkül.<br />
- Neked is szia. Egyébként mondtam neki,hogy holnap suli,itthon alszom,ő is
aludjon otthon.<br />
- Bocs,csak nem akarom elrontani a színjátékot. – válaszoltam,de még a
félhomályban is láttam,hogy felvonja az egyik szemöldökét. <br />
- Elárulod mi a bajod? – kérdezte. <br />
- Semmi,csak van értelem így még együtt lennünk? – kérdeztem. <br />
- Hogy érted,hogy így? – kérdezett vissza.<br />
- Aron! Titokban vagyunk együtt,nem találkozunk,maximum azt is titokban,és én
már nem bírom ezt végignézni! Te nem tudnád végignézni,ha mást csókolgatnék! –
fakadtam ki neki. Csak döbbenten bámult a kamerába.<br />
- Ami,érdekel a véleményem? – kérdezte,én pedig egy határozottan bólintottam. –
Gyűlölöm,hogy ezt kell tennem,Ivettet is gyűlölöm. Remélem mindnél előbb
befejezhetem ezt az egészet,de én NEM akarom,hogy vége legyen köztünk. Te
jelentesz nekem mindent,nem akarlak elveszíteni. – mondta.<br />
- Pedig nincs más választásom. Ég veled Aron. – mondtam,majd kinyomtam a
hívást. Vártam kb. tíz másodpercet,és csak utána jött rám a mélyről feltörő
zokogás,ami hajnali kettőig tartott. <br />
Szakítottam Aronnal. Hogy mért tettem? Magam sem tudom. Úgy éreztem,hogy ha nem
szenvedek,elfeledtettem magammal. Aron még küldte az este folyamán az smseit,
például ilyeneket: „<i>????????” „Ami nagyon
szépen kérlek, ne nyomj ki,fedd fel,vagy írj vissza!!!” „Ami, kérlek, ne tedd
ezt velem…” </i>Aztán ezek után kikapcsoltam a telefonom,mert aludni szerettem
volna. De egyáltalán nem tudtam. Végig bömböltem az éjszakát. Reggel olyan
ergya fejjel ébredtem,hogy arra nincsenek szavak. Elsőnek felraktam magamra
valami barna alapozót,de ettől meg úgy néztem ki,mintha a Bahamákról jöttem
volna vissza,szóval gyorsan leszedtem,és inkább nem csináltam magammal semmit.
A hajam oké volt,a fejem kevésbé,de nem érdekelt. Annával a szekrénynél
futottunk össze.<br />
- Szakítottam Aronnal. – mondtam neki, ő pedig elkerekedett szemekkel nézett
rám.<br />
- Mi??! Miért? – kérdezte Anna.<br />
- Ennek már nem volt semmi értelme. Nem bírtam már. Ivettel talán boldog lesz.
– mondtam.<br />
Erre Anna megfogta a vállam,és erősen megrázott.<br />
- Ami,nem fogod fel,hogy ez csak egy szerep? – kérdezte halkan,mert nem akarta
kikiabálni.<br />
- Amivel elérte,hogy elveszített.<br />
- De Ami,ezt az egészet érted,kettőtökét teszi! – mondta Anna.<br />
- Nem érdekel. – mondtam,majd becsaptam a szekrényem ajtaját,és már láttam is
őket besétálni kéz a kézben. Azt hittem menten elhányom magam. Így még rosszabb
volt őket látnom,hogy most már tudtam,Aron nem tartozik hozzám. Tudtam,hogy
később mélységesen megbánom ezt a döntésem,és lehet,hogy nem is tudom
visszacsinálni majd,amit most tettem,de valahogy most ezt láttam reálisnak. <br />
Ráadásul még a suliba egyre rosszabb,érzelgős zenéket adtak ma. Sírás határán
voltam megint.<br />
Eljátszottam a gondolattal,hogy mi lenne,ha nem jönnék suliba,szimulálnék egy
kicsit,viszont leesett,hogy nem tehetem,mert muszáj most egy kicsit megnyomnom
a tanulást. Utolsó óra előtt kaptam Bálinttól egy smst,amiben volt vagy száz
kérdőjel. Azt írta ide jön a sulihoz. Szuper,kapok még egy fejmosást. Utolsó óráról
kijőve ráérősen pakoltam ki a szekrényemből,mert nem volt kedvem most Bálint
lecseszéséhez. Végül megláttam a suli előtt,zsebre dugott kézzel várt engem,én
pedig sunnyogva szép lassan odaléptem hozzá. <br />
- Hé. – intettem neki. – Hogy vagy? – kérdeztem.<br />
- Ami,beszélnünk kell,gyere sétáljunk egyet. – mondta. – Na ez rosszul
kezdődik. – gondoltam.<br />
Szép lassan elindultunk a sulitól a kávézóba. Hatalmas kínos csend közepette
természetesen.<br />
Behúzott nyakkal mentem végig,és elég lassan,hogy húzzam az időt. Aztán eszembe
jutott,mi lenne,ha elfutnék? Úgysem érne utol. Viszont ez marha gyerekesnek
tűnne. Végül úgy döntöttem,nem érdekel. Elkezdtem emberfeletti gyorsasággal
rohanni,amikor Bálint hirtelen előttem termett,amitől megtorpantam,plusz a
meglepődöttségtől majdnem orra buktam. Kérdőn néztem rá.<br />
- Épp ezt akartam elmondani,ha nem rohantál volna el. – mondta. – Képes vagy
eljönni a kávézóig a saját lábadon,vagy muszáj lesz odacipeljelek téged? –
kérdezte. Csak bólintottam,mert képtelen voltam válaszolni a döbbenettől. Végül most már szaporán szedtem a lábam,mert
irtó kíváncsi lettem.<br />
Gyorsan oda is értünk a kávézóba,vettünk egy-egy tejeskávét,aztán leültünk
egymással szembe,én pedig vártam,hogy Bálint rákezdjen,de nem tette.<br />
- Nincs valami mondanivalód? – kérdeztem.<br />
- És neked nincs? – vágott vissza,én pedig csak lesütöttem a szemem. – Tegnap
én vigasztaltam,de,hogy őszinte legyek,vigasztalhatatlan. Elmagyaráznád,hogy
mért tetted ezt vele?<br />
- Mert már képtelen voltam nézni őket! Legyenek boldogok ketten! – mondtam.<br />
- Te is tudod,hogy vele nem boldog,csak <i>veled</i>!
– mondta,én pedig képtelen voltam a szemébe nézni.<br />
Tudtam,hogy igaza van. Ezt már nem csinálhatom vissza. Menthetetlenül béna
vagyok,mindent elszúrtam. <br />
- Remélem hamar észhez térsz! De igazából amit még mondani akartam,még mielőtt
megmutattam volna,az az,hogy beadtam magamnak a szert,és nem haltam meg,mint
látod. Aron eredményei megfeleltek ahhoz,hogy beadjam neki is. Ez még az a
fajta amit te is kaptál,nem amit Ivett,mivel az még kérdéses,hogy mi lehet
benne,de Aron már közel jár,hogy megszerezze. Tegnap adtam be magamnak,mert
Aron azt akarta,hogy neki adjam,még a halált is vállalta volna,mert akkor még
nem voltam benne biztos,de most már az vagyok. Azt mondta,még maximum két
hét,és megszerzi ami kell nekünk. – hadarta Bálint.<br />
- Mi lett volna,ha te is belehalsz? – kérdeztem ijedten.<br />
- Erre igen kicsi volt az esély,és igazam volt. – mondta mosolyogva. <br />
- Szóval még két hét? – kérdeztem sóhajtva. <br />
- Körülbelül. – mondta Bálint. – Csak annyit kérek,hogy fogadd vissza,ne tedd
ezt vele. Ha nem teszed meg,a két hétből több idő lesz,és neki ez csak még
nagyobb szenvedés lesz.<br />
Vettem egy mély levegőt,végül csak bólintottam egyet.<br />
- Akkor megmondhatom neki,hogy minden okés,és várod ? – kérdezte.<br />
- Meg. – mondtam,majd megittam az utolsó korty kávét is.<br />
Életem legrosszabb döntését is helyre tudtam hozni,de csak mert Aron ilyen
megbocsájtó,vagy nem tudom. Egyszerűen szeretem. Leírhatatlanul. <br />
Hazamentem,és nekiálltam mosogatni,mert Rebeka és Dani elmentek valami
edzésre,a mosatlan pedig engem várt. Mikor végeztem bementem a szobámba és Aron
az ablaknál állva várt. Szívesen a nyakába ugrottam volna azonnal,de nem
tettem. Egy szó nélkül felém lépett,és olyan erősen szorított magához,hogy alig
kaptam levegőt,de nem érdekelt. A nyakába fúrtam az arcom,és beszívtam az
illatát. Aztán arra gondoltam,hogy én meg sem érdemlem őt. Miattam szenved,és ő
mindig megbocsájtja nekem azt a sok marhaságot amit csinálok. <br />
- Angyalom. – suttogta az arcomat fürkészve,és láttam,hogy szinte könnybe lábad
a szeme,amitől automatikusan nekem is. Hogy én mekkora barom vagyok! Hogy
tehettem vele ilyet?<br />
- Sajnálom. Én azt hiszem nem gondoltam komolyan. – mondtam.<br />
- Ez volt életem leghosszabb 24 órája nélküled. Ne tedd ezt többé velem. –
mondta.<br />
- Nem fogom. – mondtam,majd szorosabban húztam magamhoz. Soha többé nem akarom
így látni.<br />
Megsimítottam az arcát,majd szép lassan megcsókoltam. Ő pedig válaszol úgy
kezdett csókolni,hogy a falig hátráltunk. Végül levegőért kapkodva,örömkönnyek
közt elhúzódtunk egymástól.<br />
- Meddig fog még tartani míg megszerzed? – kérdeztem.<br />
- Nem sokáig. Megpróbálom felgyorsítani az egészet. – mondta. Felsóhajtottam.<br />
- Szeretlek. – suttogtam neki. <br />
- Mindennél jobban. – válaszolta.<br />
Éjjel velem aludt. Ivettnek hazudott valami olyasmit,hogy rosszul van,és a doki
megtiltotta a látogatást,addig is nálam marad. Nekem persze muszáj volt suliba
mennem,ez túl feltűnő lett volna.<br />
Annyira jó volt újra mellette ébredni. Egy pillanatig úgy éreztem,mintha minden
a régi lenne.<br />
Olyan érzés volt,mintha anyu még mindig élne, a reggelivel várna kint minket,de
sajnos ez csak illúzió.<br />
Ilyen már soha nem fog történni. Aron semmiképpen nem akarta,hogy kikeljek az
ágyból,sőt még az ágyam se akarta,szóval jó tíz percig tartott,míg meggyőztem
őket,hogy nekem bizony muszáj mennem,és készülődnöm kell. Aron mosolyogva
nézte,ahogy szerencsétlenkedem,hogy nem jön rám a farmerom,pedig épp most
kezdtem a diétámat,de ez azt jelentette,hogy keményebben kell edzenem. <br />
Hála Aronnak,késve indultam el. Oké,egy ici picit az én hibám is,mivel
sminkelés közben mögém lopódzott és elkapott. Egy ideig birkóztam
vele,gondoltam hagyom magam,aztán muszáj volt leterítenem nekem,mert indulnom
kellett. <br />
- Megleszel nélkülem ? – kérdeztem a búcsúcsókomért hajolva.<br />
- Ha sietsz,akkor igen. – mondta,majd megcsókolt,elég hosszasan.<br />
Semmi kedvem nem volt a sulihoz,de mivel elhatároztam,hogy ráállok a
tanulásra,ezért nem szabad épp most elhanyagolnom. Annáva nem sokat tudtam ma
beszélni,de elismerően nézett rám,mert már gondolom tudta első kézből,hogy nem
gondoltam komolyan a szakítást. Talán egy tizedmásodpercig komolyan gondoltam.
De már iszonyatosan megbántam. Az agyzsibbasztó órák után rohantam haza hozzá.
Bár ő nem unatkozott,valami játékkal játszott a laptopomon,vagy sorozatot
nézett (?). Fogalmam sincs. Mikor meglátott,azonnal eldobta a laptopot,és
hozzám lépett.<br />
- Milyen volt a suli? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Iszonyat hosszú. Pláne nélküled… - mondtam. – És meddig tervezed,hogy beteg
leszel?<br />
- Nem sokáig,mert jövő hétre már meg szeretném szerezni ezt az egészet és
pontot tenni a végére.<br />
Ma is együtt aludtunk. Még a holnapi napot ellógja,aztán már jön suliba. Szóval
most reggel nem hagytam,hogy lefoglaljon,hamar elkészültem,aztán gondoltam,már
nincs sok ebből a hétből.<br />
Délután mikor hazaértem,épp indulni készült,de még pont elcsíptem. <br />
- Már most hiányzol. – mondtam neki. Egyre nyálasabb vagyok. Bah.<br />
- Sietek,ígérem! – mondta,majd nyomott egy puszit a homlokomra és elindult.
Mielőtt esélyem lett volna letargiába
esni, nekiálltam tanulni,később pedig olvasni. Szerencsére így
eltereltem minden olyan gondolatom,ami veszélyeztette az újabb depressziós énem
felszínre törését. Este nem kellett senkinek elringatnia,azonnal elaludtam.
Viszont fura volt nélküle aludni. Ezért nem is volt olyan jó.<br />
Már nincs sok hátra,mindjárt vége,mindjárt felébredek! Elhittétek, mi? Ja,én
is. <br />
Még csak ez után jött a leges legrosszabb része az egésznek,és azt hittem,itt a
vége,hogy ennek már mindegy. <br />
Másnap mikor felébredtem,és beértem a suliba,az immáron szokásos látvány
fogadott,de arra nem számítottam,hogy mikor óra alatt Aronnal összefutok
négyszemközt ilyen lesz. Épp kimentem a rajzcuccomért a szekrényhez,mikor pont
beléfutottam szó szerint.<br />
- Nézz már a lábad elé! – mondtam irtó flegmán,nekem pedig kis híján leesett az
állam.<br />
- Aron,mi bajod?Itt senki nem lát minket… - mondtam.<br />
- Azt sem tudom,hogy te ki a franc vagy,de tűnj előlem! – került ki. <br />
Hát mit is mondjak? Köpni,nyelni nem tudtam a döbbenettől. Úgy mentem vissza
órára,mint akit leforráztak. Még a cuccomat is elfelejtettem kivenni. Sokkot
kaptam. <br />
Szünetekben némán figyeltem őket,legfőképpen Aront. Újra beszélt a
haverjaival,és még csak rám sem nézett. Ha nézett is,akkor csak lesajnálóan. Ez
nem színjáték volt. Egy levél,egy sms,egyik sem várt rám,amit idáig mindig
hagyott nekem. Semmi. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt. Amnéziás lett? Mi a
francot csinált Ivett? Mi a franc folyik itt?? Mennyire igaz,mikor az ember azt
hiszi,hogy minden rendbe jöhet,akkor koppan a legnagyobbat. Ki akartam futni a
világból. Vagy elmondani a bajomat valakinek,de képtelen voltam rá.
Megnémultam. Nem beszéltem senkivel. Rebekával sem,se Danival,még nagyon
Annával se. Látta,hogy valami bajom van,de egyszerűen nem tudtam beszélni.<br />
Már nem próbáltam álcázni a rosszkedvemet. Már kedvem se volt. Azon
agyaltam,vajon még mi az,ami életben tart? Ha kérdeztek tőlem,egy percig bambán
néztem rájuk,majd válaszoltam.<br />
Ennyi volt talán,amit mondani tudtam. Bár egy épkézláb mondatot nem tudtam
szerintem összerakni.<br />
Azt mondják,nincs annál jobb,mikor megtapasztalod a saját bőrödön a szerelmet.
Nos,arra a részére elfelejtenek felkészíteni,hogy mekkorát zakózhatsz,ha
becsapnak,vagy épp a számításaidat szépen keresztbe, vastagon áthúzzák. Erre
most én sem voltam felkészülve. Bolyongtam,akár egy élőhalott.<br />
Zokogva ébredtem fel,és az okát én sem tudtam. Egyszerűen csak arra keltem,hogy
patakokban folyik a könnyem. Az elkövetkezendő két hetem így telt. Sírva
ébredtem,mindenegyes nap,suliba mentem,gyűjtögettem az szép sorjában az
egyeseimet,mert ha kihívtak felelni,még ha tudtam is az anyagot,nem
válaszoltam,a dolgozataim is egyesek lettek. November végéhez közeledtünk,a
félév is vészesen közeledett,én pedig a hatalmas javítási tervemet itt
baltáztam el végérvényesen. Nemsokára december. Zárójelben megjegyzem,egyedül
töltöttem a 18. születésnapom. Nos igen,a korosztályom nagy része hatalmasat
bulizott volna,én pedig próbáltam visszatartani addig a könnyeimet,míg Rebeka
és Dani komótosan látva a szenvedésemet felköszöntöttek. Hát egyáltalán nem
ilyennek képzeltem anno a 18. szülinapom,az fix. Aron sosem mondta el,az övé
mikor van. Nem engedte,hogy neki bármit is vegyek. Most már nem is akartam
tudni. Már nem számított. Vagyis nekem ő nagyon is számított,de én neki egy
cseppet sem. November legutolsó hetében,valamikor harmincadika előtt Anna talán
egy picit észhez térített. Szokásosan felkeltem,készülődtem,majd mikor még volt
indulásig majdnem egy órám,arra eszmélek fel,hogy valaki dörömböl a bejárati
ajtón. Csodálkozva nyitottam ki az ajtót Annának. <br />
- Mit csinálsz itt ilyenkor? Még csak reggel háromnegyed hét van.<br />
- Igen,de már nem bírom nézni,ahogy szenvedsz,szóval gyerünk,üljünk kocsiba,és
go reggelizni!<br />
- Mért,neked mióta van jogsid? – kérdeztem.<br />
- Nekem nincs,de neked van! – mondta nevetve. Ez jellemző volt Annára. Bár most
marhára nem volt kedvem kocsikázni,de belementem. Elég régen ehettem már
normálisan. Észre se vettem,de a kilók azok csak úgy szaladtak le rólam,pedig
most nem kellett volna. Szóval,beültünk reggel egy Mekibe,és rendeltünk egy
nagy adag kaját mindketten.<br />
- Na jó,tudom mi a bajod. Aronnak valamifajta emlékezetkiesése van,vagy tudja a
franc,de ez így nem mehet tovább! Semmire nem emlékszem! Bálintra sem,rám sem,legfőképpen
rád nem! Ez így nem kóser! – mondta Anna. Erre csak unottan néztem rá. –
Válaszolnál valamit?<br />
- Mit? Anna,ez ellen én semmit nem tudok tenni…<br />
- Ha meg sem próbálod,persze,hogy nem. – vágott vissza. Jogos. <br />
- Jó,akkor mégis mit tegyek szerinted? – kérdeztem unottan.<br />
- Küzdj érte egy kicsit! Kiderítjük,mi történt vele! – lelkesedett Anna.<br />
- Mégis hogyan? – kérdeztem még mindig unottan.<br />
- Azt bízd ide. – mondta sejtelmesen. Nos ez vagy azt jelentette,hogy ma
kihagyjuk a sulit,vagy előbb lelécelünk. Az utóbbi volt. Azért léptünk le
előbb,mert Ivettnek kevesebb órája volt.<br />
Kémkedtünk egy picit,amibe Anna túlságosan beleérte magát,és hozta magával a
fekete cicanaciját,és a bőrdzsekijét. <br />
- Nem visszük ezt egy hangyányit túlzásba? – kérdeztem.<br />
- Dehogy,ez pont jó! Pszt,kövessük. Nézd csak,már el is indult.<br />
Ivett elhajtott a kocsijával, Anna pedig elkezdett futni,én is utána
settenkedtem. Eléggé lehagyott minket,szóval Anna furán nézett rám.<br />
- Mért nem futsz utána rendesen? – kérdezte. Én meg csak megvontam a vállam. –
Komolyan,ha nem futsz utána,akkor én is kérek ilyen cuccot,és olyan erős
leszek,mint te. – mondta. <br />
Forgattam a szememet,de végül nekiiramodtam,és könnyedén utol is értem. Nem
hazafele tartott.<br />
A gyárhoz. Ahol már nagyon rég nem jártam,és
azt hittem,hogy lakatlanul áll. Aha,rosszul hittem.<br />
Totál újjá lett építve. Anna egy jó 10 perccel később ért oda.<br />
- Anna,ide te már nem jöhetsz be. – mondtam neki.<br />
- Francokat nem! Igen is,bemegyek! – tiltakozott.<br />
- Ez neked túl veszélyes,értsd már meg! – vitatkoztam,de nem volt értelme,mert
már el is indult befelé.<br />
Figyeltük Ivettet,ahogy kiszáll a kocsiból,és befelé tart az épületbe. Belül
nem sokkal lett másabb a gyár. Csak olyan,mintha visszahozták volna a cuccokat.
Kivéve most nem voltak itt kikötözve,megkínzott emberek. Vagyis ó! Ivett
állatokon kísérletezik. Szuper. Ha végeztem mindennel,a végén még azért
feljelentem a <i>Petánál</i>. Egy fél óra
múlva le is lépett,mi pedig akcióba lendültünk Annával. Egy halom papír,jegyzet
volt ott. <br />
Valami feljegyzések,emlékezetvesztésről,emlékezetkiesésről,mérgekről,
tartósságról és még sorolhatnám. Ezeket azonnal bevágtam a táskámba ami nálam
volt. Lőttünk gyorsan pár képet is.<br />
Aztán mikor végeztünk még megláttuk magát a szereket. Emlékezetvesztő
szer,satöbbi. <br />
Amikor épp indulni akartunk,valaki megköszörülte a torkát mögöttünk. Az enyhe
kifejezés,hogy meghűlt az ereinkben a vér. Ivett állt mögöttünk.<br />
- Ti meg mit kerestek itt,ribancok? – kérdezte.<br />
- Sok mindent,de téged nem! – válaszolta Anna. Erre Ivett a torkánál fogva
felemelte. <br />
Erre én egy laza rúgással hasba rúgtam Ivettet,mire eleresztette Annát. <br />
- Szép próbálkozás Ami,szép… - nevette. Gondoltam meg ér egy próbát,szóval
elkaptam hátulról a nyakát,és azzal a titkos fogással,amit még
tanultam,elvesztette az eszméletét. Addig megitattam vele az emlékezetvesztő
szert,és már el is slisszoltunk Annával. Anna azt hiszem,egy kissé sokkos
állapotba került,de túléli. Szinte mozdulni sem bírt,szóval a karjaimba
kaptam,és rohantam vele. <br />
Nem tudtam mennyi időnk van,míg ha a szer. Már ha hatott egyáltalán rendesen. Azonnal
hazavittem magunkhoz,adtam neki vizet,és próbáltam vele beszélni.<br />
- Anna minden oké? – kérdeztem tőle.<br />
- Te…te most megölted? – kérdezte rémülten. Nekem erre elkerekedtek a szemeim.<br />
- Jézusom Anna,dehogy! – hüledeztem. <br />
- Ja,oki doki. – mondta szeszélyesen,én meg csak furán néztem. Annának ez volt
a legnagyobb gondja. Tipikus idióta,de nem baj,ő az én legjobb barátnőm. <br />
- Na akkor lássuk mit szereztünk. – pattan fel,én pedig követtem be a szobámba.<br />
Kiborítottuk a táskám tartalmát,és azonnal átnyálaztuk az egészet. Amiből mi
igazán nem sok mindent értettünk,szóval úgy döntöttünk ezeket átpasszoljuk
Bálintnak,ő tutira érteni fogja. Kémia,biológiai feljegyzések,mi meg csak
értetlenül bámultunk Annával. Már hívtuk is Bálintot,hogy jöjjön segítség kell
nekünk ehhez. Egy negyed óra múlva nálunk is volt.<br />
- Szóval akkor most mi is a probléma?
kérdezte Bálint.<br />
- Aron semmire nem emlékszik,legalábbis ránk nem.<br />
- Nyugi rám se,mikor felhívtam,elküldött melegebb éghajlatra,hogy ki a franc
vagyok én,ne zaklassam. Fura volt.</span><span style="font-family: Harrington; line-height: 107%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">- Dettó. Ismerős helyzet. – mondtam. – Na,de amiért hívtunk,az ezek. –
nyomtam a kezébe,hogy nézze át azokat a jegyzeteket vagy miket. Majdnem tíz percig nézegette,mire megszólalt.<br />
- Nos,sosem hittem,hogyha ezeket az anyagokat összekeverjük,ilyen a hatásuk az
emberre. <br />
Végül is,amit kapott Aron,az egy nagyon erős drog,ami hosszútávon hat,de nem
ennyire hosszútávon,szóval gyanítom,hogy Aron folyamatosan kapja a szert. Ezt
még Ivettől sem vártam volna,hű. Nem semmi. A biológiai része meg az,hogy
hogyan,milyen módon jutatja a szervezetbe be,mert a feljegyzések szerint az sem
mindegy. – mondta Bálint.<br />
- És szerinted hogy tudnánk Aront „kitisztítani”? – kérdeztem<br />
- Nem szabad többet kapnia a szerből. Bármi is legyen ez pontosan. Elképesztőt
alkotott Ivett. <br />
- Szóóval mondjuk raboljuk el? – kérdezte Anna.<br />
- Aha,valami olyasmi. – mondta Bálint. – Ennek ellenszert nem tudok. – mondta.<br />
- Jó,de mégis,hogy rabolnánk el? A nap 24 órájában 23mat Ivettel tölt. –
mondtam ki a szavakat undorral. <br />
- Mit csinál abban az egy órában? – kérdezte Anna röhögve. – Fürdik? –
kérdezte.<br />
- Ja. – válaszoltam. Erre felcsillant a szeme,és vigyorogva rám nézett.<br />
- Ugye nem gondolod komolyan,hogy majd a fürdőkádból elrabolom,vagy a
tusolóból? – néztem rá furán. Ő erre csak megerősítés képpen határozottan
bólintott. <br />
- Én is tudnék segíteni. Addig lefoglalnám Ivettet. – mondta Bálint.<br />
- Oké,szóval mikor kéne ezt megcsinálnunk? – kérdeztem. – Mennyi idő,míg kimegy
a szer.<br />
- Hát,mivel ide elég kemény napi adag van írva,így egy jó pár hét,ha nem hónap…
- mondta Bálint.<br />
- Szóval mindnél előbb…de én még nem állok erre készen. – hebegtem.<br />
- Persze,ez érthető. Ha készen állsz,szólsz nekünk. – mondta Bálint.<br />
Elméletileg sikerült lenyúlnunk a titkos szernek a „receptjét” amit Ivett
magának adott be. Hah!<br />
Nyerésre állunk! Vagyis francokat. Addig amíg nem kapjuk vissza az igazi
Aront,addig ezzel kitörölhetjük a tudjátok minket. Szuper. Mikor megszerzel
valamit,amit idáig akartál,tuti,hogy ezalatt valami másik fontos dolgot is
elvesztesz. Ezzel így jól bebuktuk. Bár legszívesebben azonnal elraboltam volna
Aront,ha ezzel visszakaptam volna az igazi énjét rögtön. De erre még nem voltam
felkészülve. Úgy gondoltam,még kell legalább egy hét,amíg megedzem magam,mind
testileg,mind lelkileg. Pláne lelkileg…<br />
Miután Bálinték hazamentek leültem az ágyamra és hosszasan agyaltam. Nem akarok
olyan lánynak látszani,aki összetörik egy fiú nélkül. Ez egyáltalán nem így
van! Nem függök én egy fiútól! Legalábbis erről győzködtem magamat,de semmi
értelme nem volt. Aron több volt,mint egy fiú. Aztán úgy döntöttem tanulok. A
javítási projectemet folytatom. Igaz volt benne egy kisebb törés,de megesik,na!<br />
Tételeket dolgoztam ki,magoltam ezerrel,ezzel elterelve minden
depressziós,elborult gondolatom. <br />
Szóval,a lényeg,hogy sikerült javítgatnom a héten. Az átlagomat még talán fel
tudom húzni,legalábbis remélem. Sőt,még lelkileg is valamennyire jobban éreztem
magam,egészen az elrablós akcióig. <br />
Előtte egész héten Bálint edzett engem,és igen csak jó munkát végzett velem.
Vasárnap hat körül már a fekete „bűnözős” cuccomba fel alá járkáltam,és vártam
Bálintot. Ő lesz,aki lefoglalja Ivettet.<br />
- Készen állsz ? – kérdezte mikor beültem mellé a kocsiba.<br />
- Ühüm,azt hiszem. – mondtam. Elhajtottunk,én gyorsan kislisszoltam,és vártam a
jelet,hogy mikor mehetek Aronért aki tényleg épp zuhanyozott. Nos igen,van ami
nem változik,attól még túl jól ismerem. Egy 10 perc után megkaptam a jelet.
Elkezdtem felmászni,láttam,hogy akkor szállt ki a tusolóból,de semmit nem
látott,mert akkora gőzfelhő volt,hogy én is alig láttam. Egy szál törölközőben
állt,ami szorosan a derekára volt tekerve. Nos,mivel nem akartam feltűnést
kelteni,ezért alkalmaztam a titkos fogást,elájult,és én szép lassan lemásztam
vele. Bálint is végzett, találkoztunk a
megbeszélt helyen. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">- Minden oké? Ugye azért nem nyírtad ki? – kérdezte,erre
válaszul csak csúnyán néztem rá.<br />
- Siessünk,mert csak pár percig marad így. Hová vigyük?<br />
- Hozzánk. – mondta Bálint,és beletaposott a gázpedálba.<br />
Bevittük a vendégszobába,amin amúgy egy nagyon picike ablak van,szóval a szökés
esélytelen volt,plusz Bálint felszerelt valami tuti biztos zárat is rá. Még
eszméletlen volt,addig elvettem tőle a mobilját,meg minden hasonlót. <br />
- Szerinted mikor tér magához? – kérdeztem Bálintot.<br />
- Úgy kábéé…most! – mondta Bálint majd pofán öntötte egy pohár vízzel. Azonnal
prüszkölni kezdett a félmeztelen Aron. Hosszabb fekete tincsei vizesen lógott
most a homlokára. <br />
- Ti meg mi a francot csináltok? – kérdezősködött. – Ti vagytok az a két
eszelős,akiket nem is ismerek.<br />
- Aron,azt javaslom aludd ki magad. Akkor talán emlékezni fogsz ránk. – mondta
Bálint.<br />
- Hol van Ivett? – kérdezte.<br />
- El kellett utaznia,és azt kérte vigyázzunk rád addig,amíg elutazott. – kamuzott
Bálint. Vajon beveszi?<br />
- Pont titeket? – kérdezte. Pff. Bevette. Aron IQ szintje is csökkent ezzel
ezek szerint.<br />
- Ez van. – vontam meg a vállam. – A lényeg,hogy egy két napot itt kell
töltened,de megtiltotta,hogy kitedd innen a lábad vagy bárkivel kapcsolatba
lépj. – mondtam.<br />
- Ez csak valami vicc… - nevetett fel idegesen.<br />
- Nem,nem az. – mondtam. Erre ő csak vállat vont és lefeküdt az ágyra,egy öt
perc múlva már aludt is.<br />
Bálint hozott be neki ruhát,meg egy kis kaját. <br />
- Szerinted mikor fog kitisztulni? – kérdeztem.<br />
- Holnapra talán. Maximum két nap,de az már nagyon maximum. De az
garantált,hogy holnapig fel sem fog ébredni. Azt javaslom menj haza,és tégy
úgy,mintha semmi sem történt volna.<br />
- Oké,akkor holnap suli után benézek.<br />
- Persze, jó éjt Ami! – kísért ki Bálint.<br />
Kocogtam hazafele,aztán lelassítottam,és nézegettem Aron mobilját. Be volt még
jelentkezve <i>Facebook</i>ra, addig
gondoltam írok onnan Ivettnek,hogy egy pár napig nem fogja elérni,mert a
nagyszüleinél lesz Amerikába. Aztán kivettem a kártyát a telefonból,hogy ne
lehessen lenyomozni. <br />
Mikor a fürdőszobába néztem a tükörképem nem tudtam elhinni,hogy mit tettem az
imént. Egyre röhejesebb dolgokra leszek képes,egyetlen egy fiúért. Hihetetlen. <br />
Alig tudtam aludni,vagy bármire koncentrálni,mert már arra vártam,hogy holnap
lássam Őt,és reméltem végre emlékezni fog rám. Ha két napig fog tartani,az még
rosszabb lesz,de kibírom. Ha csak két napon múlik,nem érdekel. Szóval reggel
kipattantak a szemeim,pedig iszonyatosan fáradt voltam.<br />
Aztán suliba menet elmeséltem Annának részletesen az incidensünket,mert ő is
„úúgy eljött volna”,de ugye mi nem engedtük. Féltem,hogy Ivett megsejt majd
valamit,de szerintem semmit nem tudott.<br />
A múltkorit sikeresen elfelejtette,és remélhetőleg Aron kamu sztoriját is
bevette. Hatodik óra után szinte futottam Bálinthoz. Lihegve értem oda
konkrétan.<br />
- Szia. – köszöntöttem ő pedig azonnal beengedett. – Van valami? – kérdeztem.<br />
- Még alszik. – mondta Bálint. – De már elméletileg ki kellet mennie a
hatásnak. – mondta. <br />
– Ébresszük fel. – mondtam. <br />
Benyitottunk a szobába,és épp akkor ébredezett. Óvatosan léptünk felé.<br />
- Aron. – szólt hozzá Bálint.<br />
- He? – kérdezte kómásan. Én ekkor lesütöttem a szemem. Tudtam,hogy nem ismer
minket még mindig fel. Bálint bíztatóan megveregette a hátam,majd odasúgta: -
Holnap is van még nap. Igaz.<br />
A holnap az utolsó reményünk. Legalábbis nekem az utolsó.<br />
- Hát akkor,majd holnap is benézek. – mondtam remegő hangon,és már léptem is ki
az ajtón.<br />
Elindultam hazafele,de akkor már nem bírtam,némán sírtam. Nem zokogtam,csak a
könnyek folytak le az arcomról. Azzal bíztattam magam,hogy még holnap is van
nap. De addig is a tanulásra,olvasásra,házimunkára,zenehallgatásra vagy bármi
hasonlóra képtelen voltam. <br />
A fejem majd szét szakadt a sok sírástól,szóval végül azt hiszem álomba sírtam
magam.<br />
Hiába volt péntek,még ez sem dobott semmit a hangulatomon. Ez a nap volt az
utolsó reményem.<br />
Ma nyolc órám volt. Ki kellett bírnom. Persze ebben Anna lelkesen
támogatott,vidítgatott, amiért örökké hálás leszek neki. Nyolcadik óra
után,matekról sprinteltem ki ,még a házit se írtam fel. Bár amúgy is , mért
ilyen kegyetlenek,hogy nyolcadik órában matek?! Baromság. <br />
Szóval megint siettem,de végül mikor a házhoz értem kicsit megtorpantam.
Féltem. Jogosan.<br />
Sóhajtva beléptem. – Mi a helyzet? – kérdeztem ismét Bálintot,aki betessékelt a
szobába. <br />
Ezzel teljesen azt hittem,hogy talán újra a régi. Aztán minden reményem
szertefoszlott. <br />
- Hali. – köszöntem Aronnak,ő meg csak biccentett valamit köszönés félét. <br />
- Szóval semmi. – mondtam sóhajtva Bálintra nézve,és már folytak a könnyeim.<br />
- Sajnos azt kell,hogy mondjam Ami,már kiment a hatása…Már nincs a vérében. –
mondta Bálint.<br />
Össze – vissza hüppögtem,pedig próbáltam diszkrét lenni. Most még Aron is
felfigyelt rám.<br />
- Hé – lépett mellém. – Mi a baj ? – kérdezte,én pedig a ránéztem és csak a
fejemet ráztam.<br />
- Magatokra hagylak. –mondta Bálint,majd becsukta az ajtót,és magunkra hagyott
minket. <br />
Próbáltam leküzdeni a szomorúságom,de szinte lehetetlennek tűnt. <br />
- Hé,én fogalmam sincs,hogy ki vagy,és pontosan mért is vagyok most itt,de
szólj,ha segíthetek valamit. – mondta. <br />
Erre ránéztem,és egy pillanatig tétováztam,hogy elmondjam – e neki az
egészet,végül döntöttem.<br />
- Aron,te…jobban ismersz engem,mint bárki,de valamiért nem is emlékszel rám. –
mondtam. – Szóval,most kezdhetünk mindent elölről. <br />
- És emiatt vagy szomorú? – kérdezte , én meg csak bólintottam. – Figyi,én
sajnálom. <br />
- Ez nem a te hibád. A barátnőd hibája.<br />
- Ivetté? – nézett rám furán.<br />
- Mindennap be voltál drogozva,és ez emlékezetvesztéssel járt. – mondtam. <br />
Szerintem fel sem tudta dolgozni a hallottakat. Vagy nem hitte el.<br />
- Hű. Hát erről nem tudtam. Sajnálom. Szóval akkor nem is azért vagyok itt
igazából,mert elutazott,igaz? – kérdezte. Nem válaszoltam,tudta ő jól a
választ.<br />
- Bocs,ha ez most egyszerre túl sok volt. – mondtam neki. – Mennem kell. –
mondtam,majd kiléptem a szobából. <br />
- Hé! – szólt utánam. – Benézel majd még? Uncsi itt egyedül lenni. – mondta
rágózva.<br />
- Talán. – mondtam aztán tényleg elindultam haza. <br />
Bálint kérdőn nézett rám.<br />
- Elmondtam neki burkoltan mindent. Egész normálisan fogadta. – mondtam. –
Megyek. – léptem ki intve az ajtón. <br />
Valamelyest jobb volt,hogy elmondtam Aronnak az igazat,de mélyen nagyon
fájt,hogy nem emlékszik rám. Ilyesmit senkinek nem kívánok. Még a legrosszabb
ellenségemnek sem. Kín. Na jó, Ivettnek talán. Éjjel azon agyaltam,vajon képes
leszek – e elmenni megint hozzá és beszélgetni,mint két idegen. Úgy
döntöttem,vasárnap lehet,hogy beugrom fél órára. Talán. Még nem döntöttem el.<br />
A szombati borongós időjárás megegyezett a kedvemmel,szóval így neki álltam
takarítani. Boldogabb ettől ugyan nem leszek,viszont a szobám nem öntisztuló.
Szóval szombaton már kora reggel a szobámat takarítottam,ami lehet,hogy mégsem
volt egy olyan jó ötlet. Emlékek. Túl sok sorakozott az íróasztalomon. Közös
képek,ajándékok,sőt,még a fényképezőgépe is nálam volt. Töprengtem egy
darabig,hogy vajon mit tegyek velük? Végül megfogtam egy másik zacskót,és
lesöpörtem mindent az asztalról. Az emlékeim egy zacskóban csücsülnek. Tök
jó,nem? <br />
Mikor eltávolítottam minden olyan dolgot a szobámból,ami zavarhatta volna a
jelenleg épp elmémet,ami igen csak ingatag amúgy,utána segítettem Rebekának
főzni. Közben beszélgettünk.<br />
- Tényleg nem emlékszik semmire? – kérdezte. Én csak némán bólintottam.<br />
- Rád még biztosan emlékszik. – mondtam.<br />
- Ha azzal tudok segíteni,csak szólj,és beszélgetek vele.<br />
- Kedves vagy,de nem kényszeríthetjük semmire.<br />
- Mondja ezt az,aki elrabolta. – csipkelődött Rebeka,én meg kínosan
felnevettem. Jogos.<br />
Közben úgy döntöttem kitakarítom a konyhát is,meg mindent. Esküszöm,soha többé
nem takarítok.<br />
Megtaláltam anyu és apu cuccait is,és legszívesebben ahhoz lett volna
kedvem,hogy egy hatalmasat kiáltsak vagy teljes erőből beleüssek valamibe.
Egyre trébb ötleteim támadtak. Inkább kora este elaludtam. Pechemre tíz körül
felébredtem,akkor elmentem lefürödni,és csodával határos módon vissza tudtam
aludni. Semmit nem álmodtam,vagy csak nem emlékszem rá. Pedig imádok álmodni.<br />
Hihetetlen emberi képesség. Mindig is vámpír akartam lenni,de rájöttem,hogy ők
nem alszanak,és nekem az alvás és az álmodás mélységesen hiányozna. Az evés még
nem is annyira. <br />
Nos az előző két mondatomat a sok fantasy könyvre tudom csak fogni. <br />
Vasárnap kilenc körül ébredtem,és legnagyobb meglepetésemre a konyhában Aron és
Bálint is ott ültek. Meg kellett dörzsölnöm a szememet,mert azt hittem álmodom.
<br />
- Ide akart jönni… - kezdte Bálint. – Rebekához. – mondta kissé lekezelő módon.
Nos az ő kapcsolatuk nem volt mindig felhőtlen,de ez már egy régi történet.<br />
- Még alszik. – mondtam. – De felébresztem,két perc és jövök. – mondtam és
bementem a szobájukba. Finoman felébresztettem Rebekát,mondtam neki,hogy itt
van Aron.<br />
Rebeka kicsit rendbe szedte magát,aztán kislattyogott. Megölelték egymást
Aronnal,aztán Bálinttal magukra hagytuk őket. <br />
- Szóval Rebekára emlékszik … - mondtam sóhajtva. <br />
- Igen,de ezzel lehet,hogy majd szép lassan visszatérnek az emlékei. – mondta
Bálint.<br />
- Én már nem tudok reménykedni. – mondtam a könnyeimmel küszködve. Bálit mellém
lépett,és szorosan magához ölelt. <br />
- Ne félj! Rendbe fog jönni. – mondta megnyugtatás képpen. Egyébként jár nekem
egy csillagos ötös,amiért nem sírtam el magam most kivételesen.<br />
Aron vagy egy órát volt nálunk. Aztán elmentek Bálinttal. Kérdőn néztem
Rebekára.<br />
- Azt mondta,ki akar költözni Amerikába. – mondta Rebeka,én pedig most éreztem
százszázalékos ürességet a mellkasomban. Ha elmegy…lehet nem is látom többé.
Lehet kint új életet fog kezdeni egy másik lánnyal. Egy normális lánnyal. Nem
egy mutánssal. Jobbat érdemel ő nálam. <br />
- Értem. – mondtam remegő hanggal Rebekának. <br />
- Mondtam neki,hogy elkísérem,és hogy téged is viszlek. – mondta Rebeka.<br />
- Tessék? Engem mégis minek? <br />
- Szeretnél jönni,nem de? - kérdezett
vissza. Rebeka a vesémbe látott. Persze,hogy akartam. <br />
- Na,akkor jövő hét szombaton indulunk Lakewoodba. – mondta Rebeka. Csak némán
bólintottam.<br />
Nem tudtam,hogy jó ötlet –e elmennem velük. Aron vajon szeretné,hogy menjek
egyáltalán?<br />
Mit gondolhat rólam? Bárcsak gondolatolvasó lehetnék! <br />
Aron beszélt elvileg Ivettel,hogy hazajön pár napra,de vissza kell mennie
Amerikába. Legalábbis Aron is belement ebbe a fedő sztoriba. Így legalább Ivett
nem sejt semmit. Vagyis reméljük. <br />
A héten suliba nem jött,mert elméletben Amerikában tartózkodott,gyakorlatilag
meg Bálintnál tanyázott. A jegyei nem rosszak,szóval neki mindegy,hogy mennyit
hiányzik. Szóval én a hét közepére kezdtem magam újra összeszedni, Anna és az
volt edzőtársam Zoé lelket és életkedvet öntöttek belém. Jó érzés,ha az
embernek vannak igaz barátai. Alig vártam már,hogy csütörtök legyen,mert addig
mindenegyes nap vagy egy halom dolgozat vagy maratoni felelés volt. Pénteken
Annával elmentünk vásárolni,gondoltam veszek egy – két melegebb holmit,ha már
kimegyek. Vettem két tök cuki meleg kötött pulcsit,egy vastag szoknyát,hozzá
elegáns fekete vastag harisnyát,és egy szép csizmát. Hiába,december eleje
van,itthon már csak úgy repkednek a mínuszok. Kint meg passzolom,hogy milyen
lehet az időjárás,de fő az elővigyázatosság. Legszívesebben már szerda este
bepakoltam volna,de nem akartam túlbuzgónak látszani. Vettem egy pár jó könyvet
is az útra természetesen – <i>Lenyűgöző
Káosz</i> – hah, végre! És a <i>Vaskirály</i>.
Éppen mikor el akartam kezdeni valamelyiket olvasni,akkor csörrent meg a
telefonom. Elszorult a torkom. Aron.<br />
- Igen? – vettem fel.<br />
- Te is jössz velünk holnap? – kérdezte. <br />
- Igen. Baj? – kérdeztem vissza.<br />
- Ja,neem,az tök kúl. Akkor majd holnap,szia. – köszönt el.<br />
- Szia. – letettem,és azon tűnődtem, vajon mért kérdezte? Tippem se volt.<br />
Szuper. Mi a francért kellett felhívnia?! Ismét forgolódva töprengtem egész
éjjel,és reggel hatkor meg kelhetek fel. Szóval,végig vergődtem az ágyamban,mert
nem tudtam aludni,a kattogó agyamtól,szóval reggel úgy ébredtem,mint akin
áthajtott egy traktor. Hamar rendbe szedtem magam,aztán vártam,hogy Rebeka azt
mondja,hogy mehetünk. Danival felvettük Aront,majd kivitt minket a reptérre.<br />
Rebekával ők hosszasan búcsúzkodtak,mi meg Aronnal kínos csendben álltunk,mint
két idegen.<br />
Szívem szerint odamentem volna hozzá,megfogtam volna a kezét,vagy csak
odabújtam volna.<br />
De semmi. Ő nem emlékszik rám. Ki tudja,talán majd megszeret. Vagy nem. Akkor
megszívtam.<br />
Becsekkoltunk,aztán felültünk a gépre. Fáradt voltam,szóval nem tudtam most
olvasni,csak aludni.<br />
Vittem magammal Aron gépét is,de előtte nem akartam vele fotózni. Na meg most
nem is tudtam,mert elaludtam. Bekapcsoltam a kedvenc alvós zenéimet amik
nagyjából <i>Twilight Soundtracks</i>ből
állnak,mert annyira szép számok. Megnyugtatnak. Nem tudtam sokáig
hallgatni,mert át kellett szállnunk,de utána volt időm bőven. Utána már lopva
fotóztam is,olvasgattam,filmeztem,aludtam.<br />
Mikor megérkeztünk vegyes érzelmes kavarogtak bennem. Az emlékeim ismét
feltörtek a felszín alól, bár azok is vegyesek voltak. Voltak szép
emlékek,voltak rossz emlékek. Mikor kettesben elmentünk Forksba. A rossz
emlék,hogy miért jöttünk anno ide. Menekültünk. Bár eltudnék menekülni az
emlékeim elől is. Bár ez lehetetlen. Kómás olyan „most ébredtem” fejjel
szálltam le. Elmentünk Rebeka itteni házához,ami érintetlenül,majdnem üresen
állt. Nos igen,ide csak nyáron jönnek Danival.<br />
Bár fontolóra vették,hogy kiköltöznek ide,de miattam mégse,hogy ne maradjak egyedül.
Hát igen,most egyedül maradtam,mint az ujjam. Én elfoglaltam a vendégszobát.
Éppen pakoltam ki a holmimat,mikor kopogtak az ajtómon.<br />
- Gyere. – mondtam. Rebeka nyitott be. Odajött hozzám,és megveregette a vállam.<br />
- Figyelj,abban reménykedem,hogy visszatérnek az emlékei. Vagyis,hogy rólad,az
itt töltött időtökről. – mondta biztatólak. Halványan elmosolyodtam. Mégis mit
keresek én itt? Senkit nem is ismerek,mit fogok én csinálni? Ennek semmi
értelme. Hazamegyek. Holnapra átrakatom a jegyem. Gondoltam majd ezt este
közlöm Rebekáékkal. Olyan este hétig olvastam,aztán megint kopogtak. Felvont
szemöldökkel néztem Aronra.<br />
- Jössz velünk meg egy pár haverral bulizni? – kérdezte. <br />
- Ühüm. – válaszoltam. <br />
- Akkor készülődj,egy óra és indulunk. – mondta mosolyogva. De ebben a
mosolyban sehol nem láttam az én régi Aronomat. Komótosan elkészültem,aztán
indultunk. Rebeka szokás szerint gyönyörű volt,én pedig úgy néztem ki
mellette,mint egy zsák krumpli. A kábé két utcányira lévő kisebb kocsmába
mentünk,ahol mégis ismerősökkel találkoztam. Rebeka balul elsült szülinapi
bulijáról még rémlettek az amcsi barátok. Shelby,Kyle,Kelly. Naomi és Nathen
most nem volt ott. Barátságosan fogadtak engem is. Az angol tudásom közepes,de
azt azért értettem,hogy csodálkozva néztek ránk,hogy mi történt velem és
Aronnal. Rebeka halkan megjegyezte,hogy mi történt,ők pedig együtt érzően
néztek rám,Aron persze ebből semmit nem értett,de valahogy nem is izgatta
túlságosan. Elbeszélgetett régi barátjával,Kyleal. Fél tizenkettő körül én búcsút
intettem a vígadó társaságnak,mert úgy éreztem,nekem semmi keresnivalóm már
itt. Gondoltam holnap még egy napot kihúzok itt. <br />
Gyorsan hazasétáltam (azért mégiscsak féltem egyedül ilyenkor),aztán még
olvastam. Nem voltam fáradt. Eleget aludtam a repülőn. Fél három fele értek
haza. Még amikor a gyér lámpafény mellett olvastam,valaki bekopogott majd
belépett. Aron állt ott egy takaróval,egy alsónadrágban. <br />
Elkerekedtek a szemeim,majd lesütöttem őket,és tutira elpirultam. <br />
- Nem gond,ha itt alszom? – kérdezte a másik ágyra mutatva,ahol egy pár cuccom
volt. Próbáltam közömbös lenni.<br />
- Persze,csak pakold le a cuccaimat. – mondtam neki. Letette a cuccaimat,majd
levágta magát az ágyra. Még nyomkodta a telefonját,aztán nyakig magára húzta a
takarót. Hát így lehetetlennek tartottam az olvasást,szóval letettem a
könyvet,és gondoltam átöltözök pizsamába. Beletúrtam a táskába,de csak az ő
pólóját találtam,amibe szoktam aludni. Mivel mást nem hoztam,így fogtam,és
kifordítva vettem fel a pólót. Mivel Aron előtt már nem voltam szégyenlős,így
reflexből vettem át a pólót,mire ő elsőnek meglepődött,majd elvigyorodott. <br />
- Kifordítva van rajtad a póló. – mondta. <br />
- Tudom. – válaszoltam.<br />
- Miért? Nem is fordítod vissza? – kérdezte.<br />
- Csak. Nem,nem fogom. – mondta. Egy percig csak nézett,majd vállat vont,és
tovább nyomkodta a telefonját. Végül letette a telefont és felém fordult.<br />
- Figyelj csak… - kezdte,én meg kérdőn fordultam felé,mert már készültem
aludni. Legalább is úgy csináltam. – mi az amire nekem emlékeznem kéne? –
kérdezte. <br />
- Ebben nem segíthetek. Neked kell emlékezned. Vagy beugranak az emlékeid,vagy
sem…Ebbe maximum segíteni tudunk,megmondani nem. – mondtam.<br />
- Rád kellene? – kérdezte,és még a félhomályban is éreztem,hogy le nem veszi a
szemét az arcomról. <br />
Nem feleltem. Ezzel szerintem mindent elmondtam neki,ami ő meg is értett. <br />
- Jó éjszakát. – mondtam,majd a fal felé fordultam. <br />
- Jó éjt. – mondta.<br />
Nem forgolódtam,egyetlen egy merev pózban „aludtam” végig,az estét. Nem tudtam
aludni. A tudat,hogy itt van velem egy szobában,mégis külön
vagyunk,megbénított. Reggel végül megfordultam,és néztem,ahogyan alszik.
Reménykedtem,ha kinyitja a szemét,mindenre emlékezni fog. Persze ez nem történt
meg. Kimentem,segítettem Rebekának reggelit készíteni,aztán bevittem neki is. <br />
- Hé,jó reggelt,hoztam reggelit. –
mondtam neki zavartan,épp az ágyon ült.<br />
- Ó köszi. – mondta. - Beszélhetnénk? – kérdezte. <br />
- Persze. – mondtam,majd leültem vele
szembe az ágyamra.<br />
- Mellém is ülhetsz,nem harapok. – mosolyodott el hívogatóan. Erre halkan felnevettem,majd
melléültem. Na persze,ha emlékezne mindenre,akkor tudná,hogy ez hazugság.<br />
- Ami,megkérhetlek valamire? – kérdezte,én pedig bólintottam. – Segíts nekem!
Emlékezni akarok! Úgy érzem,az elmúl másfél év helyén egy hatalmas űr van. –
mondta a hajába túrva.<br />
- Nem segíthetek .- mondtam lesütve a szemem.<br />
- Mért? – kérdezte,és a tekintetét az enyémbe fúrta. Szokásosan elállt a
lélegzetem. <br />
Sóhajtva néztem félre. <br />
- Mert nem szabad. Neked kell rájönnöd. Ha pedig nem fogsz…elvesztettél másfél
évet…na és? Nem számít. – mondtam. Mekkorát hazudtam. Hogyne számítana…De akkor
sem mondhatom neki,hogy én vagyok a barátnőd. Ettől tutira megrémülne,vagy nem
tudom. – Sajnálom. – mondtam,majd kisétáltam a szobából.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><span style="font-size: x-small;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">To be contined ! :D </span></div>
<script src="http://adchange.hu/show.php?g=r:1017,f:n,c:f2,t:" type="text/javascript"></script>~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-66455380803933635372013-05-28T10:09:00.003-07:002013-05-31T15:02:21.807-07:00REVOLUTION - Part 1 !!Hát akkor,újra itt! :D<br />
Ezer éve írtam már,de közben ez nem azt jelentette,hogy nem folytatom a történetet,dehogy!<br />
Folytattam,persze!:D Szóval,ez a Change - Változás történetemnek a folytatása a Revolution - Forradalom.<br />
Szóval itt megtaláljátok a legelső kisebb részt belőle. Jó olvasást,és ha elolvastad,köszi!:D<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 18.0pt;">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 22.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Gisha;">Prológus<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 18.0pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: x-small;"> </span>Mikor kiléptem a suli elé,Aron aggódó
arccal nézett rám. Még mindig képtelen voltam összerakni egy épkézláb mondatot.
<br />
- Mi történt? – kérdezte odalépve hozzám, közben megállás nélkül a rémült
arcomat fürkészte.<br />
- I - Ivett. – mondtam alig hallgatóan. Kérdőn meredt rám,mert persze,hogy nem
értette.<br />
- Oké,ebből nem értek semmit,de most azonnal haza viszlek,és ha megnyugodtál
elmondasz mindent. – mondta. Ellenkezni akartam,hogy még iskola van,de nem
hagyta. – Csak várj meg itt. – mondta majd berohant a suliba. Ott hagyott
egyedül,persze nem sokáig. Megint remegtem,de most kivételesen nem a dühtől,hanem a félelemtől. Pedig már
kezdtem azt hinni,hogy minden rendben lesz. Igazából közel sem. Még csak most
jön a java. <br />
Aron visszajött, és azonnal felültetett a motorra,hogy hazavigyen.
Helyesbítek,hozzájuk vitt,a második otthonomba. Nem akartam,hogy Rebeka és Dani
kérdezősködjenek. Mivel konkrét választ még saját magamnak sem tudtam adni
nem,hogy másnak. Futólag köszöntem Aron anyukájának aztán leültem Aron ágyára. <br />
- Hozzak valamit amitől jobban leszel? – kérdezte.<br />
- Nem,nem kell semmi,köszi. – mondtam. <br />
- Jobban vagy már? – guggolt le elém. <br />
- Valamennyivel. – mondtam. <br />
- Elmondod mi történt? – kérdezte. Vettem egy mély levegőt.<br />
- Nos…Ivett elkapott a folyosón. Tudja,hogy én öltem meg az apját. – mondtam. Nyeltem
egyet. – És erősebb, mint én. Erősebb,mint az apja is volt. – mondtam ki
rekedtes hangon. Aron furcsán nézett rám.<br />
- Ez meg mit jelent? – kérdezte zavarodottan.<br />
- Fogalmam sincs. Én magam sem tudom. – mondtam neki őszintén a fejemet fogva.
– Nem tudom,hogy hogyan jöhetett rá <i>mindenre,</i>de
teljesen megrémisztett. Sokkal,de sokkal erősebb nálam.<br />
- De nem okosabb. – mondtam szomorú mosollyal az arcán Aron. – És most mihez kezdjünk? – kérdezte.<br />
- Passz. De megpróbálok mindent kideríteni. Amíg még lesz időnk. – mondtam.<br />
Féltem. Féltem,mert nem tudtam Ivett mennyi időt ad még nekem. Erősebb nálam
jóval. <br />
Ki kell derítenem róla mindent. Vagy békét kötünk,vagy akkor már is elkezdődött
a harc. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 18.0pt;">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 28.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Arial;">1. Fejezet –
Mégsem<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 18.0pt;">
<br /></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"> Azt hiszed az életed végre boldog lehet,és
teljes,mert veled van? Fatális tévedés. Hiába van veled,ha közben egy elmebeteg
ki akar nyírni titeket. Azt hittem,ha Andrással végzek,minden gondom elszáll,és
élhetem végre a boldog életemet Aronnal. Aha,hát persze. Hogy lehetek ekkora
marha?<br />
Az élet mindig akkor ad egy jó nap pofont,mikor te boldognak érzed magad. Ezt
hívják igazságtalanságnak. <br />
Az ágyamban feküdtem és a plafont kémleltem,mintha valami érdekes dolog volna
ott. Bambultam a semmibe. Egyszeriben,mintha az agyamat kikapcsolták volna. Nem
voltam képes feldolgozni azt,ami az iskolában történt. Akárcsak ahogy az ember
a halált sem tudja értelmezni,feldolgozni.<br />
Már vagy másfél órája,hogy Aron hazahozott,de én még mindig csak fekszem és
próbálom összerakni a kirakós darabkáit. De egyszerűen nem megy. Hirtelenjében
már nem akartam megválni az erőmtől. Most jobban örültem volna,ha erősebb
lennék. Most majd attól kell félnem,hogy Ivett mikor szándékozik lecsapni rám.
De ahogy ismerem, nem fogja olyan egyszerűen elintézni. Biztos teátrálisan
intézi majd az egészet,úgy is szereti magát megjátszani. Még estére,hogy
ünnepélyesen zárjam az estét a könyörtelen migrén is benézett,és úgy döntött
nem fog egykönnyen távozni. Hurrá.<br />
A héten már nem mentem be a suliba. Részben féltem is,meg felesleges lett volna
azért bemennem,hogy bambuljak az órákon,és ezzel begyűjtsek egy pár darab
egyest is. Aron is támogatta az ötletemet. Mondta,hogy majd ő szerez nekem
igazolást. Persze nem kérhettem,hogy maradjon ő is itthon,neki is fontos az
utolsó előtti év. Az agyam ennek kapcsán pedig végig kattogott. Végiggondoltam
minden bűnömet az életben. Igen,a karma visszaüt,de sosem tettem senkivel se
olyan kegyetlenséget amivel ezt érdemelném. Kérdőn álltam a dolgok előtt. Én
meg értem,hogy Ivett mérges rám,de kinek tehettem még valami rosszat,amiért
feltétlen muszáj volt ezt Ivettel megosztania? Nem tudom, de ha megtudom,
garantálhatom neki előre, hogy abban nem lesz köszönet. Megkértem Aront,hogy
Annáékat is tájékoztassa erről a kis incidensről,mert nekem most még ahhoz sem
volt erőm. Lehuppanta a gépem elé,és átnéztem az összes ismerősöm. Vagy kétszer
is. Ki köphetett be? Aztán az agyamban is átkutattam mindent. De egyszerűen
semmi. Az agyam egy merő száraz sivatag volt. Daniéknak még nem szóltam a
történtekről,de előbb vagy utóbb nekik is el kell mondanom. Sőt lehet,hogy
jobb,ha mindnél előbb,mert ki tudja,lehet nagy segítségemre lesznek. <br />
Végül feladtam,és bedőltem az ágyamban. Késő délután arra eszméltem fel,hogy
valaki áll a szobám ablakánál. Mármint belül. Már sötét volt,én pedig
felijedtem. Aron meglepődve fordult meg
a reakcióm hallatán,mert kis híján felsikítottam. Hiába,most már attól
is megijedek,ha egy hangya megmozgatja az egyik olyan kis csápját vagy mijét.<br />
- Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni. – ült le mellém,és közben a hajamat
simítgatta ki az arcomból. Csak legyintettem egyet.<br />
- Semmi baj. Mostanság mindentől megijedek. Még egy kiscicától is. Vagy
Lucifertől. – mondtam az ördögi macskám felé biccentve, aki jót szunyókált miközben
engem az infarktus kerülgetett. <br />
- Régóta itt vagy? – kérdeztem. <br />
- Egy ideje. Csak néztem ahogy alszol. – mondta, én pedig fülig pirultam. Két
olyan helyzet volt,amit utáltam,ha néznek közben. Evés,alvás. A kulturált evést
nem nekem találták fel,az alvás az meg csak szimplán olyan intim dolog nekem.
Az alvás a második szerelmem Aron után. <br />
Felültem az ágyon és a hajamba túrtam. Mi a francot fogok én így csinálni? Nem
élhetek rettegésben.<br />
- Szerinted mit tegyünk? – kérdeztem tőle. Jól tudta,hogy miről van szó.<br />
- Őszintén nem tudom. – válaszolta sóhajtva. – De kitalálunk valamit. – mondta.
<br />
- Ma ugye velem alszol? – kérdeztem tőle. <br />
- Hát persze. Bár csak megtudnálak védeni. – mondta szomorkodva. <br />
- Te már így is védesz! Megnyugtatsz azzal,hogy itt vagy. <br />
- De tudod,hogy hogyan értem…- mondta.<br />
- Tudom. – mondtam a fejemet a mellére hajtva<br />
Egy pár percig így voltunk csöndben,aztán Aron felkapta fejét.<br />
Kérdőn néztem rá,hogy mi ütött belé. <br />
- Támadt egy ötletem! – mondta. Én pedig hatalmas szemekkel néztem rá,hogy
bökje már ki.<br />
- Mi lenne,ha engem is megfertőznétek ezzel a szerrel? Mármint Bálint! – mondta
lelkesedve.<br />
- Szó sem lehet róla! – keltem ki magamból azonnal.<br />
- Csak egyetlen jó indokot mondj arra,hogy mért ne! Te is megtetted ugyan ezt
értünk! – mondta.<br />
- Mert te belehalhatsz! – mondtam neki.<br />
- Ezekkel a kockázatokkal te is ugyan úgy tisztában voltál,de te mégis
elhagytál volna engem. <br />
- Ezt ne így fogd fel! Nem elhagytalak volna,hanem szenvedtem volna,csak
azért,hogy vége legyen ennek az egésznek. <br />
- És mint látod,még mindig nincs vége…- mondta. <br />
Csak dühösen meredtünk egymásra.<br />
- Akkor is beszélni fogok Bálinttal. Te sem engedted,hogy bármi
beleszólásom legyen. Akkor légy szíves
ne avatkozz bele ebbe,te sem!<br />
A torkomon akadt a szó. Már a sírás fojtogatott. Végül is az érvei jogosak,de
túlságosan szeretem,és nem akarom,hogy miattam kockáztassa az életét. Nem
akarom őt is elveszíteni. Ha őt elvesztem,nem marad senkim sem. Akkor nem lenne
értelme tovább élnem. Igen,ez talán nyálasan hangzik,viszont én akkor is már
szinte mindenem elvesztettem. Hiába van itt Dani,neki is itt van Rebeka.
Egyedül maradnék. De ebbe bele sem gondolok. Nem fogom hagyni,hogy ilyen mutáns
legyen, mint én. <br />
Inkább ráhagytam az egészet. Egyenlőre. Se erőm,se kedvem nem volt,hogy most
vele vitatkozzak ezen. Makacsak vagyunk mindketten. Végül ketten,egymás
karjaiban aludtunk el. Legalábbis ő elég hamar elaludt. Én meg folyton
agyaltam. Az járt a fejemben,hogy nekem kell előbb Bálinttal beszélnem. Nem
hagyhatom,hogy baja essék,ha már ilyesmit forgat a fejében. Elkezdtem duzzogni.
Oké,talán kissé feltűnőre sikeredett. Kimentem faképnél hagyva őt az ágyamon.
Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Követett. Én meg mintha észre sem vettem
volna,visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra. Ő is leült mellém,csak most
sokkal távolabb. <br />
- Megtennéd,hogy nem duzzogsz? – kérdezte. Nem feleltem. Közelebb csúszott
hozzám. Elfordítottam a fejem. Nem akartam ránézni. Elkapta erősen a
csuklóm,mire reflexszerűen odakaptam a kezemmel,és így a fejem is odafordult.
Kezei közé fogta az arcom,és a homlokát az enyémhez nyomta,ezzel
kényszerítve,hogy a szemébe nézzek. <br />
- Azt még akarod,hogy itt aludjak? – kérdezte. Legördült egy könnycsepp az
arcomon,és csak szipogva bólogattam. Lesütöttem a szemem. – Mért sírsz
angyalarcú? – kérdezte letörölve a könnyeimet. <br />
- Én sajnálom,hogy ilyen makacs vagyok,de nem tudod,mit érzek. – suttogtam.<br />
- Nagyon is tudom,mit érzel. Én már átéltem a majdnem elvesztésedet. Abba a
rövid időbe is kis híján beleőrültem. – mondta.<br />
- És azt akarod,hogy tudjam,hogy te mit éreztél akkor? – kérdeztem.<br />
- Nem,dehogy! Csak azt nézem,ami neked a legjobb. Így meg tudlak védeni,és nem
fogom ölbe tett kézzel nézni,hogy bántanak téged!<br />
- De ha belehalsz,én azt nem élem túl! – mondtam visszafojtva a sírást. <br />
- Nem fogok! Mindent megoldunk előtte,ígérem! – mondta a hajamat a fülem mögé
tűrve. – Miattam ne sírj. Utálom mikor sírni látlak,pláne,ha miattam. <br />
- Sajnálom. – suttogtam. Nyomott egy puszit a homlokomra. <br />
- Szerintem pihenjünk mindketten. Hosszú nap áll mögöttünk,és holnap is
előttünk. – mondta. <br />
Lefürödtünk,megvacsoráztunk,aztán szép lassan elaludtunk. Vagyis ő. Én nem
tudtam.<br />
A karjai közt forgolódtam. Végül felébresztettem ezzel. – Sajnálom,nem tudok
aludni,aludj csak tovább. – mondtam neki.<br />
Ekkor elkezdte nekem halkan énekelni <i>Imagine
Dragons</i>tól a <i>Radioactive</i> – ot. Azóta
szerettem meg ezt a számot,mióta eljátszotta nekem egyszer gitáron. Közelebb húzott magához,közben
énekelt,én pedig szép lassan elálmosodtam. A dal pár sora kissé ironikusan
illett a helyzetünkhöz.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 107%;"><br />
</span><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;">„I raise my flags, cut my clothes, It's a revolution I suppose.”</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 107%;"> Ha jól értelmezem azt
jelenti,hogy „Megrázom a zászlóm,vágja a ruhám. Ez a forradalom azt hiszem.”
Bár nem vagyok olyan jó angolos,de majd Aron megkérdezem. Rájöttem,hogy itt
valami ilyesmi készül. Valami harc,vagy forradalom. A cím meg pláne frappánsan
találó. Radioaktív. Így érzem magam,mint aki valami radioaktív sugárzás miatt
lett egy mutáns. Irónia a köbön. Inkább csak Aron édes hangjára figyeltem,és
szép lassan elaludtam.<br />
Reggel totál nyomott fejjel ébredtem fel. Még Aron védelmező karjai között is
felriadtam,ha a redőnyt megrázta egy nagyobb széllöket. Bezzeg Aron fel sem
kelt. Szerencse,hogy nem horkol,különben a konyhában aludna. Komolyan,most
képes vagyok mindentől megijedni. Persze Aron az ilyesmit egyből észre veszi.<br />
- Minden rendben? – kérdezte reggel,mikor suliba indultunk.<br />
- Aha,persze,csak valaki meg akar ölni,de amúgy minden rendben. – mondtam
közömbösen. <br />
- Mondtam már,hogy nem kell sokáig rettegned. Ma beszélek Bálinttal. – mondta.<br />
Erre csak dühösen fújtam ki a levegőt. Nem akartam ezen is összeveszni
megint,ilyen korán. Felesleges. Jogosak az érvei,még mindig,de akkor is. Nem
akarom ezt. Bár lehet tényleg nincs más választásunk. <br />
- Akarsz inkább suli kerülő napot tartani? – kérdezte. Vállat vontam.<br />
- Nem. Nem fogok elfutni előle. Lehet,hogy félnem kéne tőle,de már az is
lehet,hogy csak magamnak bemagyarázom az egészet. Sőt,talán edzenem kéne,lehet
attól jobb lesz. – mondtam.<br />
- Oké,akkor ma suli után edzés? – kérdezte. <br />
- Én benne vagyok. De hol? <br />
- Tudom,hideg van,de tudok egy helyet amit kölcsönadnak nekünk. – mondta.<br />
- Rendben,akkor suli után. – mondtam, majd adtam neki egy gyors csókot,mert már
meg is érkeztünk a sulihoz,és máshol volt óránk. Befele menet összefutottam
Annával. Beszélnem kellett vele.<br />
- Hé,mi az ábra veled meg Bálinttal? – kérdeztem. <br />
- Semmi különös,megvagyunk. – mondta,bár elég hamisan csengett a hangja.<br />
- Ez egész biztos? Anna tudod,hogy nekem <i>bármit</i>
elmondhatsz. – mondtam neki.<br />
- Oké…Igazából csak azért van köztünk mostanság némi feszkó,mert én még nem
akartam,mert ugye ő lett volna az első…Persze neki ez nem volt baj,és
mondtam,hogy adjon nekem még egy kis időt,ő pedig rábólintott. – mondta. – De
nem tudom,egyszerűen azóta olyan mást lett. – mondta Anna.<br />
- Ó…értem. – mondtam. – Emiatt ne siettetesd az egészet! Tudod jól,hogy Bálint
nagyon szeret,és tud várni. – mondtam. <br />
- Tudom… - mondta. – Amúgy mért kérdezted? <br />
- Mert láttam,hogy egy ideje valami nem stimmel. Egyébként meg beszélnem kell
vele. <br />
- Miről? <br />
- Hát tudod,hogy arról volt szó,hogy az erőmet el tudná venni,vagy nem is tudom
erre mi a jó szó. És hát ugye tudod,hogy Ivett ki akar nyírni,és Aronnak az a
bugyuta ötlete támadt,hogy ő is ilyen erőt akar,ha belehal,ha nem. A
rögeszméje,hogy megakar védeni. – mondtam.<br />
- Ez aranyos tőle. – mondta Anna.<br />
- Francokat! Bele is halhat! – keltem ki magamból. – Én pedig az nem élném túl.
– suttogtam. <br />
- Nyugi,beszélek erről Bálinttal,hogy csak úgy menjen ebbe az egészbe bele,hogy
mindenben biztos. Nem fogja hagyni,hogy belehaljon. – mondta Anna.<br />
- Köszönöm. – öleltem magamhoz.<br />
Annyira elbeszélgettük az időt,hogy futva épphogy beértünk az óra kezdetére.
Óra után pedig végigpásztáztam a szememmel az egész folyosót,de Ivettet sehol
nem láttam. Vajon ma nem jött suliba,vagy mi? Akkor lehet egy nyugodt napom. Legalábbis
ezt hittem. Épp kirohantam a szekrényemhez az egyik könyvemért,amikor fordultam
volna a szekrényekhez valaki erőteljesen visszarántott és a falnak lökött. Hirtelen
levegőt sem kaptam. Mire magamhoz tértem,senkit sem láttam. Biztosra
vettem,hogy Ivett volt az. Kivettem gyorsan a könyvem,és emberfeletti
gyorsasággal visszamentem az osztályba. Mindenki furán nézett rám,szóval elég
rémült lehetett az arcom.<br />
Aron kérdőn nézett rám fel a telefonjából. Egyből írt egy smst. „<i>Mi a baj?” –</i> írta. Gyorsan visszaírtam
neki,hogy mi történt. Erre láttam,hogy megfeszül a tartása,miközben a padra
volt borulva. Kár,hogy most nem ült mellettem. Lehet nem kellett volna
elmondanom ezt neki. Most csak még jobban ilyen mutánssá akar majd
változni,mint ami én vagyok. Alig vártam,hogy vége legyen az órának. Már csak
kettő volt hátra. Mikor kicsengettek fogta magát,és kiviharzott a teremből,én
pedig utána. Persze most emberi tempóban,mert túl sok szemtanú látta volna.
Láttam,hogy a szekrényéhez rohan. Nehezen de utolértem. <br />
- Mit művelsz? – kérdeztem miközben bevagdosta a könyveit a szekrény mélyére.<br />
- Most azonnal elmegyünk. Te és én Bálinthoz. <br />
- Tessék? Miért? – kérdeztem.<br />
- Mert saját kezűleg nyúzom meg ezt a ribancot. – mondta dühösen. A fogai közt
szűrte a levegőt. Tényleg nagyon pipa volt.<br />
- Kérlek nyugodj meg. Nem olyan szörnyű dolog ez. Történhetett volna százszor
rosszabb dolog is.<br />
- De…Képtelen vagyok megnyugodni. – mondta most már inkább bűnbánóan.<br />
- Attól még el kell mennünk hozzá. – mondta most már nyugodtabban. <br />
- És nem ér rá suli után? – kérdeztem. Épp a bőrdzsekijét szorongatta a
szekrényben. Tétovázott,hogy most azonnal leléceljünk,vagy sem. Végül
visszadobta a szekrényébe a kabátját.<br />
- Oké,ráér suli után. – mondta higgadtan. Hát ehhez tuti nagy erőfeszítés
kellett neki. Megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Már is engedett a
tartásán,ami rettentő volt. Mint aki karót nyelt. <br />
A további két órában végig zenét hallgatott. Ráhagytam,nem akartam zavarni a
hülyeségeimmel. <br />
Néha úgy érzem őt is nagyon megviseli ez az egész,nem csak engem. Utolsó
órán,már felváltva lestük mindketten az óránkat. Amúgy is nehezen akart
eltelni,mert matek volt, (ki az a kegyetlen,aki utolsó órára betesz egy
matekot?!) másrészt pedig Bálinttal akartunk tárgyalni. Elvileg Anna már
tájékoztatta róla,hogy mi lesz a téma. Mikor a csengő megszólalt Aronnal egy
emberként pattantunk fel a helyünkről,pedig a tanár még fel sem írta a házit.
Mi ezzel nem törődtünk,és már is a szekrényeknél voltunk. Felkaptam a
kabátom,és már indultunk is. Bálint már nem Annáéknál lakott,hanem keresett egy
albérletet,és hát nem hivatalosan,de összeköltözött Annával. Legalábbis Anna
maximum a hétvégéket tölti otthon,hogy az anyukája ne nyafogjon. Kiszálltunk a
kocsiból,és láttuk,hogy Bálint már vár minket. Betessékelt minket az új
kecójukba,ami elég otthonos volt kettőjüknek. Leültünk egy pici kanapéra ahol
volt egy kisebb dohányzóasztal is. <br />
- Anna említette,hogy miről lenne szó…- mondta Bálint. – Ehhez sok vizsgálat
fog kelleni. Először is ki kell derítenünk,hogy pár emberre mért így hatott ez
az egész,pár emberre pedig mért halállal hatott. – mondta. – Tisztában vagytok
a következményekkel,ugye? – nézett jelentőségteljesen Aronra.<br />
Aron csak mereven bólintott. <br />
- Kezdetnek vérvétel kell mindkettőtöktől. – mondta. – Most készen álltok? –
kérdezte,mire Aron természetesen igent mondott. Már hozta is a felszerelését,és
levett mindkettőnk véréből két – két ampullával. <br />
- Hallottam hírét drága Ivettünknek is. Érdekes gének ezek,hogy rá is így hat.
Kíváncsi lennék,hogy lehet,hogy ő és az apja,hogy lehettek erősebbek nálad? –
töprengett.<br />
- Szerintem finomítottak valamit az összeállításon. – mondtam. <br />
- Ebben én is biztos vagyok. Szóval akkor meg kell tudnunk,hogy mit csináltak.
Ehhez Ivett bizalmát el kell valakinek nyernie. – mondta. Hűha.
Gondolkoztam,hogy kinek lenne esélye. Én állok a feketelista élén, Anna a
második helyen, Bálint a harmadikon,szóval egyikőnk sem jöhetett szóba.
Mindketten Aronra néztünk. Ivett még most is megtenne bármit Aronért,pedig Aron
már szépen is meg kevésbé szépen is a tudtára adta,hogy nem viszonozza a
rajongását. Kérdőn nézett ránk.<br />
- Gondolod,hogy jó ötlet…? – kérdeztem Bálintot.<br />
- Ha még mindig bele van zúgva,és tud színészkedni,akkor igen. – mondta. <br />
Hát ez az ötlet egyáltalán nem volt ínyemre. Sőt mi több,nagyon is elleneztem.
Ahogy láttam,mikor Aronnak leesik a tantusz,ő sem repes az örömtől,de bármibe
belemenne,hogy végre ő is ilyen legyen,mint én. <br />
- Oké,vállalom. – egyezett bele. Nagyon elleneztem ezt az egész ötletet. Ebből
semmi jó nem sülhet ki.<br />
- És még is hogyan? – kérdeztem kissé idegesen. <br />
- Hát,hogy a közelébe férkőzz…nos ehhez áldozatokat kell hoznia Ami… - mondta
Bálint.<br />
- Ami pontosabban mit is jelent? – kérdeztem. <br />
- Azt jelenti,hogy el kell vele hitetnem,hogy szeretem,hogy őt akarom. – mondta
Aron, én pedig hangosan felröhögtem,aztán leesett,hogy nem viccelt.<br />
- Ez most komoly? – kérdeztem egyszerre döbbenten és röhögve.<br />
- Van más ötleted ami beválhat? – kérdezte Aron,én pedig mélyen hallgattam.<br />
Vettem egy nagy levegőt. – Oké és hogyan akarod kezdeni? – kérdeztem. – Vagy
szakítasz velem,vagy megcsalsz vele? – kérdeztem. Ő meg döbbenten nézett rám. –
Mi az? Ez is csak a terv része! Persze ha te tényleg így gondolod,és így
szeretnéd,akkor… - mondtam. Így már megértette,és elgondolkozott rajta. <br />
- Inkább a megcsalás. Képtelen lennék még csak eljátszani azzal a gondolattal
is,hogy szakítok veled.<br />
- Hát ez remek! – mondtam cinikusan,majd kimentem a szobából. Aron utánam jött.
Bálint meg inkább kiment a levegőre,hogy egyedül hagyjon minket. <br />
- Ugye tudod,hogy ezt miattad teszem? – kérdezte Aron. <br />
- Persze,hogy tudom,de ez nekem akkor sem esik valami jól! – mondtam.<br />
- Értsd meg,hogy ezt kettőnkért teszem! Legfőképp pedig miattad. – mondta az
arcomat fürkészve.<br />
Nem mondtam semmit,mert egy fránya könnycsepp dördült le az arcomon. <br />
- Ami,nagyon kérlek ne sírj,mert utálom mikor megbántalak. Amit megszereztem,
ami kell nekünk,amint a bizalmába férkőzöm, véget is vetek ennek az egésznek.
Ígérem! <br />
Csak bólogattam,mintha minden rendben volna. Pedig nem. De igaza volt. Csak
legyünk túl az egészen. Bálint és szép lassan visszasettenkedett aztán még
megbeszéltük vele,hogy miként fognak menni a vizsgálatok,ha Aron megtud
valamit… Nagyon remélem,hogy mihamarabb megtudja ettől a ringyótól,ami kell
nekünk.<br />
Most nem aludtunk együtt Aronnal. Iskolaidő van,ráadásul szükségem volt egy kis
magányra.<br />
Ő ennek persze nem örült,de megértette,mint mindig. Igazából nem akartam tőle
távol lenni,csak haragudtam rá,emiatt a terv miatt. Nem akarom újra,hogy Ivett
rávesse magát. Kilencedikben is iszonyat szar volt látni,most pedig,hogy
visszavonhatatlanul beleszerettem Aronba,és mindennél jobban kötődöm
hozzá,elviselhetetlen kín lesz. Végül vergődve,de valahogy sikerült elaludnom.<br />
Féltem felébredni reggel. Tudtam,hogy ma már elkezdi Aron a Brodwayra való
alakítást. <br />
Azt írta smsben,hogy suliba totál közömbösnek kell lennie velem,és hogy ne
féljek, mindig szeretett,és szeret is,és szeretni is fog,örökre. Hát ez remek.
Szóval úgy indult,hogy alapból nem együtt mentünk suliba. Én hatalmas szemekkel
kerestem a suliba,és mikor megtaláltam,odasiettem hozzá. Ő pedig majdnem elment
mellettem. Ezt persze a fél suli előtt. – Nyugi,csak színészkedik! – mormoltam
magamban. Aztán elkaptam a karját. Váltottunk egy kisebb lényegtelen
párbeszédet, aztán csak egy gyors puszit kaptam az arcomra,és faképnél hagyott.
Láttam,hogy Ivetthez megy,akit ez meg sem lepett. Vajon mikor beszélt vele?
Biztos léptekkel a szekrényemhez sétáltam,majd kinyitottam,és csak bámultam.
Volt ott egy levél Arontól. <i>„ Beszéltem
vele üzenetben tegnap,és már bekapta a kezdőhorgot,szóval remélem sima ügy
lesz! Szeretlek Angyalom,ezt ne feledd!” </i><br />
Gyorsan összetéptem kis darabokra a levelet,hogy az ilyet Ivett meg ne lássa,mert
akkor bukott a tervünk. Azt hiszem,muszáj lesz mindennap ilyen leveleket írnia
ahhoz,hogy elhiggyem, még tényleg szeret. Ma reggel sem volt könnyű megtartani
a nyugalmam. Az aggodalmam nem kellett megjátszanom egyáltalán. Persze ő jól
színészkedik,mint ahogy ma azt megtapasztalhattam. <br />
Még álldogáltam egy darabig a szekrényemnél. Kicsit leskelődtem utánuk.
Láttam,hogy Aron úgy mosoly rá,ahogyan rám szokott. Bár még sem teljesen ugyan
úgy. Ivett pedig még mindig totál el van tőle ájulva. Bár ki nem? Próbáltam higgadt
maradni. A csengőtől majdnem felugrottam, úgy megijedtem. Aztán láttam,hogy
Ivett nyom Aron arcára egy puszit,majd Aron is az övére. Az arcára. Egyenlőre
csak oda,de ki tudja,hogy meddig? Aztán hirtelen Anna ott termett mellettem,aki
döbbenten nézte ezt végig. Szuper,hogy Bálint elfelejti az ilyenekről
tájékoztatni. Amíg órára mentünk elmagyaráztam neki gyorsan.<br />
- Wow,és ez téged nem is zavar? – kérdezte. <br />
- Dehogynem … - suttogtam félrenézve,mert féltem,hogy ahogy azok az emlékek
amik pár perce történtek, megrikkantak. <br />
Anna együtt érzően átölelt. Az órákon képtelen voltam figyelni. Aron órán sem
törődött velem. Itt most nem törődhetett velem. Ivettnek mindenhol vannak
talpnyaló besúgói,szóval tartanunk kellett a látszatott. Nap végén kaptam tőle
egy smst,hogy bent marad vele a suliban egy órát,hogy ne tűnjön fel neki,hogy
találkozunk suli után,na meg senkinek ne tűnjön fel. Hazamentem,majd gyorsan
átrohantam Aronékhoz. Anyukája beengedett,de most nem voltam képes vele
beszélgetni. Csak felmentem Aron szobájába,és bámultam ki az erkélyen,hogy
mikor jön végre haza. <br />
Egy fél óra elteltével végre megérkezett. Igen,ennyit késett. Örültem neki,hogy
végre itt van.<br />
- Angyalom! – suttogta,majd a derekamnál fogva felkapott. Én a nyakába fúrtam
az arcom. – Annyira nagyon hiányoztál. – mondta. <br />
- Hol késtél? – kérdeztem tőle. <br />
- Muszáj volt vele maradnom…Ha nem maradtam volna,máris megharagudott volna,és
akkor bukott a terv. – mondta.<br />
Azt mondogattam magamban,hogy nem szabad haragudnom rá! Mindezt miattam,vagyis
kettőnkért teszi! De elég nehéz volt ezt elhitetni magammal.<br />
- És szerinted mennyi idő kell ahhoz,hogy ezt elhiggye? – kérdeztem tőle
sejtelmesen. Féltem a választól. <br />
- Épp erről akartam beszélni veled. Attól tartok álszakítást kell eljátszanunk.
Legalábbis ő ezt akarja.<br />
Elszorult a torkom. Épp ettől féltem. Ivett pontosan ezt akarta elérni. Már
szinte mindenem elveszítettem,és most ez egyetlen kapaszkodómat is el akarja
tőlem lopni. <br />
Elfordultam tőle,és kibámultam a lemenő napba. A könnyek annyira folytak az
arcomon lefelé,hogy a pólómra is ráfolyt. Átfogta a derekam,majd maga felé
fordított. <br />
- Ami,nem azt mondtam,hogy igazából szakítani akarok veled,hanem álca! Hahó,ez
csak álca! – mondta,de én képtelen voltam ebbe beletörődni. <br />
- Ivett éppen ezt akarta elérni! El akarja érni,hogy mindenem elveszítsem! –
mondtam bőgve. <br />
Két keze közé fogta az arcom,letörölte a könnyeim,és kényszerített,hogy a
szemébe nézzek.<br />
- Soha,egyetlen lány sem fog felérni hozzád! Már te vagy az egyetlen az
életemben! Azon,hogy ténylegesen szakítsunk,hogy elváljanak útjaink,abban
egyedül te döntesz,mert én nem másítom meg a döntésem. Téged foglak szeretni.
Mindig. Ezen senki nem tud változtatni. – mondta,majd megcsókolt. Kezdett egyre
erőteljesebben csókolni. Mintha búcsúzkodna. Elhúzódtam tőle,ő pedig felvonta
egyik szemöldökét.<br />
- Akkor mért úgy csókolsz, mintha búcsúzkodnánk? – suttogtam. <br />
- Sosem volt erősségem a búcsúzkodás,és ez egyértelműen nem az. Csak a suliban
kell kibírnod nélkülem. – mondta. Nagyot sóhajtottam. Nem válaszoltam semmit.
Nem voltam rá képes.<i><br />
</i>- Megígéred,hogy nem hagysz el emiatt ? – kérdezte. Én meg totál
ledöbbentem.<br />
- Én? Én mért tennék ilyet? Ezt inkább én kérdezhetném … - mondtam.<br />
- Mert nem akarlak emiatt elveszíteni. Csak meg akarlak óvni,és egy biztonságos
jövőt szeretnék mindkettőnk számára. – mondta.<br />
- Inkább te ígérd meg nekem. – mondtam. Odalépett hozzám,a derekamnál fogva
magához húzott,majd mélyen a szemembe nézett. – Ígérem! – mondta,majd hosszasan
megcsókolt.<br />
- Ma velem aszol? – kérdezte. <br />
- De meg kell tartanunk a látszatott… - ellenkeztem. <br />
- Csak holnap szakítok veled. – mondta nevetve. – Kiélvezem az utolsó igazi
napunkat,persze titokban ugyan úgy ezt fogjuk tenni. – jelentette ki a világ
legédesebb mosolyával az arcán. <br />
- Akkor a mai este még a miénk. – mondtam,és magammal húztam az ágyra. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt; line-height: 107%;">To be continued.....Haamarosan! :D</span>~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-37301523859737703272013-04-01T18:35:00.001-07:002013-04-01T18:35:25.897-07:00Töltsd le! :D *-*Hi everyone! :D<br /><br />Jó hír! Mostantól le lehet tölteni pdf fájlban a történetet,teljes egészében! :)<br /><br />Mégpedig úgy,ha <a href="http://data.hu/get/6386011/Change_-_Valtozas.pdf" target="_blank">IDE</a> kattintasz! :) Remélem minden rendben lesz a linkkel! :)<br />A helyesírási hibákért ezer bocsi,de nagy lendülettel írtam a sztorit,mint mindig! :D<br /><br /><br /><br />xx Rixus. ~~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-86909976055347746662013-03-27T17:10:00.001-07:002013-07-26T18:37:35.732-07:00On the phoneElég rég posztoltam,de sajnos nagyon lassan haladok a folytatással :s<br />
A lényeg,hogy rájöttem,hogy telóról is tök jól meg lehet nézni a blogot! :D<br />
Csak ugyan úgy be kell írni,hogy icicpicitortenet.blogspot.hu és tádáám, megjelenik az egész telós pici változatban!:D Gondoltam ezt is megosztom! :D<br />
<br />
Majd jövök! xx ~ Rixuus.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivxu2c54k-p1TOaj73edivInVX0li_wk4d3r1lz4sGZIsG3skG6VI5mu51peWrOMXOh979Guloau2pL4vqDBajuZM62GYZdNeR00Q76JO7lMYcgkY9pAyzys0GSHirm3Ktti_pUFjKeDuw/s1600/webcam-toy-photo184.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivxu2c54k-p1TOaj73edivInVX0li_wk4d3r1lz4sGZIsG3skG6VI5mu51peWrOMXOh979Guloau2pL4vqDBajuZM62GYZdNeR00Q76JO7lMYcgkY9pAyzys0GSHirm3Ktti_pUFjKeDuw/s320/webcam-toy-photo184.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-58524763363738191682013-03-13T12:24:00.000-07:002013-03-13T12:24:28.596-07:00Coming Soon...!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Wv-17Eru5twZ0SPiM9tm26e8OfEn_6bCBYzK1KAJgBwee95G-xhhecdqX3v3K3Y3vCNmeCkQv6kHX_ot-GhNlVfLxDVEJ6-16P6IV1IakCx8gE40p9srzCcDfJ4Fjd7vi3OWUBsHQwa-/s1600/N%C3%A9vtelen.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Wv-17Eru5twZ0SPiM9tm26e8OfEn_6bCBYzK1KAJgBwee95G-xhhecdqX3v3K3Y3vCNmeCkQv6kHX_ot-GhNlVfLxDVEJ6-16P6IV1IakCx8gE40p9srzCcDfJ4Fjd7vi3OWUBsHQwa-/s320/N%C3%A9vtelen.png" width="320" /></a></div>
2013as Word,ez csak egyet jelenthet! :D Fooolytatást!<br />Ezzel már tényleg nem fogok sietni,szép lassan kidolgozom,és nem csapom össze! :)<br /><br />~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-74541658721166424422013-03-05T06:40:00.003-08:002013-03-05T06:40:48.723-08:00A történet végszava Hát ez már nem a sztori része,de van hozzá köze,amit ide írok. :)<br /><br />Szóval...<br /><br />Itt a vége,fuss el véle lett! :D Nem tudom milyenre sikerült az egész történet,kinek,hogy tetszik.<br />Na de a lényeg,amit itt lent látható! :D A fejezeteknek címet adtam,és a történetnek is. Igen persze nagyon naaagyon szeretném kiadni,és az egyik kiadótól kértem is árajánlatot,csak jelenleg erre most nincs keretem. :/ xd. Egyébként pontosan 78 857 szó. :D Itt van még egy borítóötlet is,mivel akit megkértem,hogy rajzolja meg, (IGEN REBI RÁD GONDOLOK MOST ÉPPEN! xD ) túúlságosan elfoglalt és még nem rajzolta meg. De lesz elég ideje,mert mire oda jutok,hogy lesz pénzem,hogy egyetlen egy példányban kiadjam,addigra tán lesz oly kedves,és megrajzolja! :D<br />Hát itt egy rövidke történet most véget ért,kitudja lesz - e ennek folytatása,vagy sem. :)<br />Az,hogy valaha kiadja a Vöröspöttyös Könyvkiadó,nos...ez egy álom,ami az is marad! xD<br />
Ha elolvastad akkor köszönöm szépen! :) Én most eltűnök egy időre!:)<br /><br />~ Rixuus. xx.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifXMbImF5YFmwI8PZFo1Vb5O43OU-Rf2_sLjOT8SbiwX0Xd0zku_RUA6m7LlpH8uTVqcDA_cD9_OPVKiY9vUTMNfU_DLmQ72Al5LP9ZMJ4eNICwaxs8emcQbg8nGFNMwiqkI5C7nnblVa7/s1600/smile.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifXMbImF5YFmwI8PZFo1Vb5O43OU-Rf2_sLjOT8SbiwX0Xd0zku_RUA6m7LlpH8uTVqcDA_cD9_OPVKiY9vUTMNfU_DLmQ72Al5LP9ZMJ4eNICwaxs8emcQbg8nGFNMwiqkI5C7nnblVa7/s400/smile.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpuCF8SPha05eLpZUj380sptTY-J38rGInloYOdXdAqgbFzjvjqe3w9kODRMoe9jImsNjmjWiBtFilBPyG8lfwbXlGfqcKl9USqxdnvqz_rrrsuSaxtmEXqSA7STHFcb9gK1jKmCRGPuJk/s1600/735969_5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpuCF8SPha05eLpZUj380sptTY-J38rGInloYOdXdAqgbFzjvjqe3w9kODRMoe9jImsNjmjWiBtFilBPyG8lfwbXlGfqcKl9USqxdnvqz_rrrsuSaxtmEXqSA7STHFcb9gK1jKmCRGPuJk/s320/735969_5.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-31493631743631847172013-03-03T14:11:00.000-08:002013-07-26T18:38:52.119-07:00Continued part eleven ~ The EPIC finale! Előtte még prológus ! :D<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Prológus<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Az élet gondjai. Az emberek néha olyan alap dolgokat
aggódnak,hogy az hihetetlen. Nem gondolnak bele,hogy néhány embernek sokkal,de
sokkal nagyobb gondjai vannak. Az a bajuk,ha például elmegy otthon az
internet,vagy szidják a szeretteiket. Pedig ők jelentenek mindent. A
szeretteink. Én itt állok, 17 évesen és nincs semmi. Minden ami fontos volt
számomra elvesztettem. Rossz döntések miatt, tévedések és hasonlók. Én pedig
itt álltam szemben az ellenségemmel, aki rémülten nézett rám. Volt is oka,hogy
féljen. De aztán gúnyos mosolyra húzta a száját. Sokáig csak kerülgettük
egymást. Majd hozzám szólt: </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Tán haragszol rám Amadea? – kérdezte. Nem voltam képes válaszolni. A dühtől
minden porcikám remegett.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Megértem. De el sem tudod képzelni milyen jó érzés volt amikor … - kezdte,de
nem hagytam neki,hogy végig mondja, neki iramodtam,hogy behúzzak neki egyet. Az
öklöm az orrának csapódott. Vérző orral támolygott fel.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Csak ennyit tudsz? – kérdezte.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Próbáltam leküzdeni a dühömet,de most jobban izzott bennem, mint valaha.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Ekkor tapsolt egyet,és előjöttek az emberei, akik mind elborult tekintettel
néztek rám. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
Hát persze,hogy egyedül nem mer semmit
sem tenni. És nem is tudna.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Öt eszméletlen nagy két ajtós szekrény állt velem szemben, készen arra,hogy
megöljenek, és most már ténylegesen végezzenek velem.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Nekem iramodtam, én pedig miden ütést próbáltam hárítani. Félig meddig sikerült
is.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Erre nem számított ez a patkány. Mind az öt ember a padlón feküdt. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
Ekkor felnéztem rá, és most az én szám húzódott gúnyos vigyorra. Szépen lassan
elindultam felé és láttam,hogy félelemmel telik meg a szeme.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Futásnak eredt. Csak mosolyogtam rajta,hogy próbál elmenekülni előlem. De ez
esélytelen volt.. Elbújni ugyan elbújhat,de megmenekülni nem fog! Ekkora valaki
elkapta a kezemet hátulról. Aron.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Gondol meg,hogy mit teszel! Ne veszítsd el a fejed! – mondta szigorúan. De
mintha meg sem hallottam volna.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
A gondolataim összefüggéstelenek voltak,és semmi másra nem vágytam,csak
arra,hogy a kezeim közé kaphassam ezt az ember,és saját kezűleg megölhessem.
Nekiiramodtam. Nem találtam sehol. Tovább kerestem. Tudtam,hogy nem mehetett
messzire, úgyhogy mindent ami az utamba került, felborítottam.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Megtaláltam egy asztal alá bebújva. Kirángattam az </span><span style="line-height: 17px;">ingénél</span><span style="line-height: 115%;"> fogva. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Mielőtt bármit teszek veled, kérj bocsánatot!
– mondtam neki.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Soha! </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Mond,hogy megbántad amit tettél! – kiabáltam neki.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Soha! És tudod,hogy miért? Mert nem bántam meg! Teljes mértékben így akartam.
– mondta.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Ezzel a mondattal eldöntötte, megpecsételte a saját sorsát.</span></span>
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
~ The epic finale! :D<br />
<br />
<br />
<span style="background-color: #ea9999;"><br /></span>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">De legalább most
megint minden a régi volt. Már amennyire az lehetett. A matek óra megint
unalmas lett volna,de szerencsénkre az évek alatt Annával rutinosan levelezünk
már egymással. Bár most volt a legkönnyebb,mert egymás mellett ültünk. Úgy tűnt
mindenki örült neki,hogy kezdek helyre jönni nagyjából érzelmileg. Legalábbis
így nézhettem ki. Az lényegtelen,hogy közel sem így éreztem magam. Ha a
barátaim nem lettek volna mellettem,már rég összetörtem volna. Ebben anyura
ütöttem. Ő mindvégig erősnek mutatta magát,miközben belül ő is úgy érezte
magát,mint egy romhalmaz. Már át tudom érezni teljes mértékben,mit érzett. Én is
olyan erős akartam lenni,mint anya. Igaz,hogy volt párszor mikor egyedül
voltam,egy – két könnycsepp legördült az arcomon,de ez bárkivel megesik,ha túl
sokáig próbál meg erős maradni. Már alig vártam a hétvégét. Már csak két napot
kell kibírnom,és szombaton végre ismét aludhatok délig,már ha Aron hagyja. Az
első hétben az volt a legjobb,hogy a tanárok még nem vártak olyan sokat tőlünk.
Egy párat leszámítva. De ilyen tanárok mindenhol vannak,nincs mit tenni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csütörtökön már meg volt tartva mind a hét órám sajnos. Ráadásul mindenből egy
rakat tanulnivalót kaptunk így kezdésnek. Elhatároztam,hogy hazamegyek,és Luci
társaságában elkezdem kidolgozni az irodalom tételeket. Nem volt hozzá sok
kedvem,de valamivel agyon kellet ütnöm az időt. Aron suli után rendszerint
hazavitt volna,de megkértem,hogy vigyen haza,aztán el a könyvesboltba,mert
minden létező könyvem elfogyott. Egyből a könyvesboltba vitt,hogy ne tudjam
kifizetni,így neki kellett fizetnie,de úgyis ki fogom neki fizetni. Maximum
majd a zsebébe csúsztatom a pénzt. Beszabadulva a boltba,elárasztott a
megnyugvás. A könyvek között mindig megnyugszom. Végignéztem a kedvenc
részlegem,és legszívesebben az egész polcot elvittem volna. Persze ezt Aronnak
nem mondtam el,mert esküszöm képes lett volna megvenni az egészet,azt pedig nem
tudtam volna kifizetni. Két </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Maggie Stiefvater</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> könyvvel lettem
gazdagabb. Még megvettem a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Rómeó és Júliát</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
egy nagyon szép borítóval. Igaz,hogy már rég elolvastam,még az előtt mikor
kilencedikben köztelező olvasmány volt,de nagyon megtetszett. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A színdarabot még sosem láttam,szóval lehet,hogy felhozom ezt az ötletet
Aronnak. Csak kérdőn nézett rám a kasszánál a választásaim miatt. – Rómeó és
Júlia? – súgta oda miközben fizetett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi az? Én szerettem kilencedikben. – válaszoltam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Én rühelltem Elmentem megnézni a színdarabot,és így kaptam egy kettest. Bár
azon is majd eluntam az életemet. – mondta. Ettől kicsit szomorú lettem,mert
így suttyba veszett a tervem,hogy megnézzük valamikor. Azt hiszem meglátta
rajtam,hogy szomorúan magam elé meredek. – Jó neked…- suttogtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Leesett neki a tantusz. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szeretnéd látni? – kérdezte miközben már egy csomag könyvvel sétáltunk ki az
üzletből. Még mindig nem mondtam semmit. – Szóval ez egy igent jelent. –
folytatta. – Rákeresek a jegyekre. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Annyira boldog voltam,hogy képes lenne velem eljönni és megnézni,mikor ő már
egyszer látta és ráadásul nem is tetszett neki. Örömömben csak szorosan
átöleltem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Köszönöm. – mondtam neki. – Mindent…hogy itt vagy nekem,és nem hagyod,hogy
teljesen megőrültem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez csak természetes dolog. Mindig itt leszek neked,ha szükséged lesz rám. –
mondta a mélyen a szemembe néztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Kiharcoltam,hogy hazafelé had vezessek én,mert már nagyon rég vezettem,és
kezdett hiányozni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ő közben sebesen pötyögött valamit a telefonján. Nem viccelt,tényleg a jegyeket
kereste a színházba.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Holnap este ráérsz? – kérdezte hirtelen felnézve a telefonjából. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te holnap akarsz menni? – kérdeztem vissza furán.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem feleltél a kérdésemre…szóval? – folytatta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Persze. – vágtam rá.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor holnap este hét órára készülj el,mert fél kilencre oda kell érnünk a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Magyar Nemzeti Színházba</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">. – mondta,nekem
pedig leesett az állam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Aron,az iszonyú drága hely… - mormogtam. – És fogatok,hogy nem fogod
engedni,hogy magamnak fizessem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Eltaláltad.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor legalább a könyveket had fizessem ki! – kérleltem. Úgy tett,mint aki
töprengene,majd reflexből rávágta,hogy szó sem lehet róla,és vita lezárva.
Mikor hazaértem,azt hittem élve megnyúzom Lucifert.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Belecsinált az ágyamba,mert véletlenül résnyire nyitva hagytam a szobám
ajtaját,ahol ő könnyen be tudott surranni a szobámba. Idegesen trappolva
kiszedtem a meglepit az ágyamból,majd bedobtam a mosógépbe az egész ágyneműmet.
Ekkor hívott fel Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mit csinálsz? – érdeklődött.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- A szaros ágyneműmet mosom. – mondtam gorombán,mire ő próbált egy nevetést
elfojtani. – Igen, Lucifer volt,és nem én. – jelentettem ki. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor nem is zavarlak,csak szólni akartam,hogy el ne felejtsd a holnapot.
Jobb ha nem ellenkezel,mert ezzel anyut is meg fogod sérteni. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért sérteném meg azzal anyukádat,ha nem mennék el? – kérdeztem tőle.
Tudtam,hogy e mögött van valami.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Majd holnap meglátod. – mondta,majd kinyomta,hogy ne legyen lehetőségem
tovább kérdezősködni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A szobámnak is teljesen ilyen szaga volt,szóval kitártam az ablakomat,hogy
kiszellőztessek. Közben megláttam a kertet,amit anyuval nemrég tettünk rendbe.
Hogy mehetett minden ilyen gyorsan tönkre? Ez számomra érthetetlen. Gyorsan
inkább be is csuktam az ablakot. Már csak az kéne,hogy megint elkapjon a
szomorúság. Örültem,hogy sikerült nagyjából megszabadulnom tőle. Igaz,még
haragudtam Luciferre a mai incidenséért,de megengedtem,hogy közreműködjön az
irodalom tételeim kidolgozásában. Sunyin mászkált a füzeteim közt. Csúnya
pillantást lövelltem felé.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha erre is rá mersz tojni,innentől kezdve tuti kint töltöd életed hátrelévő
napjait! – figyelmeztettem és meglegyintettem,amitől leugrott az ágyról. Mikor
már a kezem végelgyengülésben szenvedett,annyira unatkoztam közben,hogy
csináltam pár képet Luciferrel,amik között lettek jók és viccesek is egyaránt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egy átlag ember,aki az interneten éli az életét,már egyből posztolta volna a
képet valami közhelyes dumával,de én nem tettem. Én nem soroltam magam az
átlagba ilyen téren. Nem mondom,hogy kitűnök a tömegből,de sosem akartam. Nem
érzek erre kényszert,mint a többi ember. A viselkedésem úgy változik,az
alapján,hogy milyen emberekkel vagyok körülvéve és ők hogyan viselkednek velem.
Én csak tükrözöm a viselkedésüket. Én csak nevetek az olyan embereken,mint
Ivett,akik csupa kivágott ruhákban járnak,mindenkit lenéznek,idiótán vihognak,és
még napokig sorolhatnám. Ennek a szöges ellentéte vagyok. Elkezdtem a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Shiver</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">t olvasni,miután félbe hagytam a
tételkidolgozást. Aztán elmentem lefürödni,aztán vacsoráztam,és tovább olvastam
amíg el nem aludtam. Annyira mélyen aludtam,hogy majdnem agyon nyomtam
Lucifert. Helyesbítek,agyhelyen,mert ennek a macskának tuti nincs agya,efelől
nincs kétségem. Még a macskám személyisége is megegyezik az enyémmel. Csendben
szenvedő típus,mint én. Meg sem nyikkant,csak karmolt. Reggel mikor felkeltem
tele voltam karmolásnyomokkal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Reggel csak
megcirógattam szegény meggyötört cicust. De erős cica,mert olyan,mint én.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Már alig bírtam magammal reggel óta. Nem bírtam kivárni az estét. Tudtam,hogy
biztosan nagyon jó lesz a színház. Türelmetlenül ültem mind a hét órán
keresztül,ami a tanároknak is feltűnt. Babosnak ez egyből feltűnt. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amadea elmondanád miről volt idáig szó az órán? – kérdezte tőlem,mert a
gondolataim elég messze jártok az órai anyagtól. Gyorsan rápillantottam a
kinyitott tankönyvemre,amiből kinéztem,hogy miről is volt szó idáig az óra
elmúlt részén.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- A nemesgázokról? – kérdeztem kissé szégyenlősen.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Pontosan. Az előbb soroltam fel őket,felsorolnál te is egy párat,és nem a
könyvből? – kérte. Nyeltem egy nagyot,és keresgéltem az agyam legbelső zugaiban.
Nemesgázok,nemesgázok,hol a fenében vagytok?</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Na és miből ugrott be végül? Egy sorozatból,amit még kisebb koromban néztem, a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Dreak és Josh</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">ból,mikor </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Josh</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> felkészíti </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Dreaket</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> kémiából. Mint kiderült,néha még a tévéből is ránk tud
ragadni valami értelmes is.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hélium,neon,xenon,argon. – nyögtem ki.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Helyes. – mondta Babos,aztán ezzel óra végéig békén is hagyott. Fellélegeztem
egy kicsit,és tovább bambulhattam,ábrándozhattam. Már elképzeltem,milyen lesz
együtt besétálni a gyönyörű színházterembe. Ekkor pedig beütött a felismerés.
Nincs is mit felvennem az estére! Most mi a francot csináljak? Azért egy
színházba még sem mehet el az ember melegítőbe meg pulcsiba. Ha Annától nem sikerül
valamit kölcsön kérnem,akkor romba dől az eddigi ábrándozásom a mai estéről.
Óra után magammal rángattam a szekrényekhez,hogy ott négy szemközt beszélhessek
vele.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Van kölcsön valami elegáns ruhád? – kérdeztem feszülten.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Az nagyon nincs. Inkább csak buli ruháim vannak. De majd körül nézek. –
mondta. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Na ez nem volt túl biztató. Pláne,hogy Annának csak térd fölött lévő ruhái
voltak. Az alá tuti nem ért neki egyik sem. Ez csak egyet jelenthet. Muszáj
lesz lemondanom a mai estét,bármennyire is nem szeretném.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csak azt nem tudtam,hogy mikor mondjam ezt el Aronnak és hogyan. Neki előbb
vége lett a napnak,mert nem volt fizika tanár. Bezzeg matek tanár volt. Azok
sosem hiányoznak. Elpusztíthatatlanok. Esküszöm matek tanár leszek. Ők sosem
betegek. Még a betegség is kikerüli őket. Aron persze lovagias,és megvár engem.
Kissé feszengtem,hogy hogyan mondjam el neki,hogy így nem tudunk menni. Szóval
szép lassan kisétáltam a teremből. Jó,lehet,hogy a kelleténél lassabban.
Azonnal észre vette,hogy valami nem stimmel. Hihetetlen,hogy mindent észrevesz.
</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi a baj angyalom? – kérdezte. – Nem is izgulsz a színház miatt? –
érdeklődött sejtelmesen.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
-Hát van egy kis bökkenő…- kezdtem egyenesen a padlót bámulva. Felvonta az
egyik szemöldökét.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még is mi a baj? – nézett rám értetlenül. Sóhajtottam egy nagyot,majd
kiböktem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nincs mit felvennem. – mondtam ő meg erre felnevetett. – Most meg mi van? –
kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Felvilágosítalak,hogy a jegyeddel együtt a gyönyörű ruha is jár. Legalábbis
anyám szerint gyönyörű. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amit feltételezek,hogy méregdrága... – mondta. Inkább mennék pulcsiba meg
szakadt farmerba,mintsem megint egy vagyont költsenek rám. – Muszáj állandóan
milliókat költeni rám? – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ugyan már,még el sem értük az egymilliót! – ugratott Aron,én pedig csak
csúnyán néztem rá. – Hétre érted megyek, addigra készülj el! – mondta
szigorúan.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Igen is főnök! – mondtam neki,mint egy katona.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Komolyan le fogom már szidni Aron anyukáját,amiért állandóan adja a lovat a fia
alá,hogy még többet költsön rám. Utálom,hogy én nem tudom neki ezt
viszonozni,még ha azt is mondja,hogy ez meg se forduljon a fejemben. Persze,neki
azzal mindent megadok,hogy pusztán csak létezem. Na és ha én is ugyan ezt
mondom,akkor ez rám már nem igaz. A fair play nálunk megint megbukott. Annyira
izgultam már. Már annyira,de annyira unatkoztam,hogy Lucifert pechére elkaptam
és a levegőbe dobáltam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Bírja a gyűrődést ez a macska az fix. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron fél hatkor áthozta a ruhámat,hogy legyen elég időm elkészülni. Egy hasonló
dobozban adta oda,mint azt a ruhát,amit még Debrecenbe adott. Hát ez a ruha
most sokkal másabb volt. Egy hatalmas V kivágású piros ruha ami a térdem fölé
ért. Nos Aron anyukájának jó ízlése volt,csak én ilyeneket egyáltalán nem
hordok. Bár meglepődtem magamon,de tetszett. Pedig nem is szeretem a piros
színt. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A hajamat most be kellett göndörítenem,mert most az istenért sem akart úgy
állni ahogy szerettem volna.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Kerestem egy videót,egy jó füstös sminkről,amit csodák csodájára egész jól
elkészítettem. Laza kontyba tűztem a hajamat,ha már a göndörítés nem ment
zökkenőmentesen. Úgy néztem ki,mint valami díva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron időben jött értem. Mikor beengedtem, mindkettőnk lélegzete kölcsönösen
elállt. Nem hittem volna,hogy képes jobban kinézni,mint mikor Debrecenbe
voltunk,és a piros nyakkendője volt rajta meg a hosszú fehér ingje. Hát erre
rácáfolt az imént. Hasonlóan nézett ki,csak most még volt rajta egy elegáns
zakó is,és most a nyakkendője fekete volt. Mindketten bámultuk egymást,aztán
elröhögtük magunkat.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szóhoz sem jutok… - mondta meglepődötten. Én csak bólogattam,mint egy bolond.
Féloldalasan lefelenézett,a féloldalas mosolyával,majd vissza rám. Láttam a
tekintetén,hogy tervez valamit. De már késő volt. Már is a falhoz préselt,és a
nyakamat csókolta. Aztán szép lassan minden porcikámat végigcsókolt,végül
megállapodott a számnál. A kezei hol a derekamon voltak,hol a hajamba túrt
velük,hol a combomon. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Indulnunk kell . – mondtam levegő után kapkodva. Nem szívesen,de elengedett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Azt hiszem ha tudom,hogy így festesz,előbb jöttem volna. No nem baj,megyünk
mi még színházba. – mondta,majd rám kacsintott. Oké,vettem a célzást,teljes
mértékben.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nagy nehezen,de elindultunk, igaz,hogy késve,de szerencsénkre az utak tiszták
voltak,nem volt dugó.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elállt a lélegzetem a színház láttán. Annyira szép volt így kivilágítva. Kora
őszi idő volt,szóval amíg a kocsitól elértünk a színházig,addig a zakóját rám
terítette. Egy igaz úriember. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Azt hittem,hogy semmi nem überelheti a kinti látványt,de ahogy beléptünk már
csak az előcsarnokba,már az is lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Utoljára
színházba talán olyan nyolc éves koromban járhattam,és akkor is azt hiszem a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Négyszögletű Kerekerdő</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">t néztük meg az
osztályommal,amire már nem emlékszem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">Annyira sok zene
volt benne. Volt benne legalább 30 szám. Ebből csak a <i>Lehetsz Király</i>t és a <i>Szívből
szeretni</i>t ismertem. Aron szerintem szenvedett. Bár próbálta ezt
leplezni,kevés sikerrel. Szinte már aludt,na jó nem szinte hanem akkor már
tényleg aludt,mikor pont a végénél járt a darab. Szomorú a vége,de hát az
életben sincs mindig happy end. Arra ébredt fel,hogy ott szipogok mellette.
Megfogta a kezem és megszorította.<br />
- Micsoda egy ostoba alak volt ez a Rómeó. -
súgta Aron. – Bár egy részt megértem. Szerintem én is hasonlóan
cselekedtem volna. – mondta. Rámeredtem.<br />
- Tessék? Ilyesmi még csak eszedbe se jusson! – mondtam. <br />
- Ha te nem lennél,akkor én sem tudnék…<br />
- Fejezd be! – csitítottam el. – Itt vagyok,és te is itt vagy,és senki nem tilt
minket egymástól. Itt is leszek neked mindig,és te is nekem,és ilyesmi dologról
szó sincs. Mi nem egy 1500-as drámában élünk! <br />
- Oké,nyugi! – mondta nevetve Aron. Mindig jól szórakozik,ha dühös vagyok (
persze csak mérsékelten dühös) vagy ha esetleg éppen bénázom. Boldogan
sétáltunk ki az előadásról. Engem nagyon feldobott,hogy ennyi év után végre
megint eljöhettem,és láthattam a kedvenc drámámat. Jó,ez volt az egyetlen dráma
amit szerettem,az összes többit unalmasnak találtam. Ez egy klasszikus
volt,amit mindenki ismert. Olyan jó lett volna még sétálgatni este,de mivel már
majdnem éjfél körül jártunk,így ez nem volt opció. Bár az is elég volt,hogy
elsétáltunk a kocsiig,mert eléggé kezdett átmenni a kellemes hideg szellő
csípős hideggé,szóval így utológ megelégedtem ennyi sétával is. Mire
hazaértünk,már mindketten hulla fáradtak voltunk. A szerencsék csak az
volt,hogy legalább szombat van,és nincs iskola.<br />
Így egyikőnk sem tudna bemenni az fix. Olyan kettő óra körül már mindketten
aludtunk is. Valami nagyon nyugtalanított. Egyszerűen nem tudtam aludni. Aron
bezzeg úgy aludt,mint a bunda. Még szerencse,hogy nem horkol,már csak az
hiányozna. Fogalmam sincs mért ébredhettem fel,és forgolódtam Aron karjai közt.
Sem rémálmom nem volt,nem fájt semmim,csak egyszerűen valami nem hagyott
nyugodni. Olyan érzés volt,mintha valamit elfelejtettem volna,vagy valami
hasonló.Pedig semmi. Megpróbáltam aludni,ekkora már sikerült is,mert annyit
kattogott az agyam,a semmint,hogy totál elálmosodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Arra
ébredtem,hogy valaki kopog a bejárati ajtón. Na jó a kopogás enyhe kifejezés
volt. Helyesbítek,valaki dörömbölt az ajtón inkább. Aron még mindig úgy aludt,
mint egy medve aki most kezdi a téli álmát aludni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Kómásan kikászálódtam az ágyból,kissé megpróbáltam magam két perc alatt rendbe
szedni magam,na meg magamra kapni valamit,mert a tegnap este Aronnal hát
belelendültünk kicsit a dolgokba,na szóval…értitek,és nem kell rosszra
gondolni. Magamra kaptam egy régi kopott barna pulcsit,ami már totál ki volt
nyúlva,így jól eltakart mindent,amit kellett. Mikor kinyitottam döbbenten
álltam ott. Meg sem tudtam szólalni. Teljesen összezavarodtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó reggelt, ön Újvári Amadea? – kérdezte a két fickó tőlem akiken egyenruha
volt. Csak némán bólintottam,mert másra nem voltam képes a döbbenettől. Ha
reggel fél hétkor rendőrök kopogtatnak az ajtódon az sosem jelent jót. – Az én
nevem Márk, be engedne minket? Azt hiszem ezt az ügyet nem itt kellene
megbeszélnünk. – mondta miközben felmutatta a jelvényét. Betessékeltem
mindkettőjüket a konyhába,ahol végül nem foglaltak helyet,csak én. Leültem,és
vártam,hogy végre kibökjék,hogy mit akarnak.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Sajnos rossz hírt kell önnel közölnünk. – mondta a másik aki nem mondta a
nevét. Megfeszült minden izmom erre a mondatára. – Az édesanyja, balesetet szenvedett. Lezuhant egy magánrepülőgéppel. – mondta Márk. – mondta ki szép
lassan kiejtve minden egyes szót. Az agyam nem volt képes felfogni a szavakat. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tessék? – kérdeztem. – És megtalálták? – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Sajnos csak a holttestét. Részvétünk. – mondta ki végül a másik. Már az első
kérdésnél könnyes volt a szemem. Mélyen
a mellkasomból szűnhetetlen zokogást tört elő. Egyszerűen nem kaptam
levegőt sehogy sem. Nem láttam semmit szinte a két rendőrből,csak egy
elmosódott foltot. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Minden további dologról később kap tájékoztatást. Még egyszer
részvétünk,viszlát. – mondták mindketten,majd szép öles léptekkel kiballagtak
az ajtón. Besétáltam a szobámba Aronhoz zokogva,aki erre felriadt. Ijedten
meredt rám,hogy vajon mi bajom lehet. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami mi a baj? Mi történt? – kérdezte egyből kipattanva az ágyból. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- A-a-anyu – hebegtem. – anyu meghalt. – mondtam ki végül,és ez egy újabb
sírógörcsrohammal járt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jézusom Ami…én nagyon sajnálom. – mondta odalépve hozzám,és már is a hatalmas
kezei között éreztem magam. De egyszerűen a zokogás nem akart csillapodni még
mindig. Próbált nyugtatgatni,de hiába. Épp ésszel nem voltam képes felfogni. Az
anyám,aki engem szült,egyszerűen nincs többé. Se az anyám nincs többé,se az
apám. Ténylegesen elvesztettem szinte az egész családomat. Ekkor hirtelen egy
elmélet született a fejemben. Egy elmélet,ami nem is tűnik annyira
logikátlannak,vagy hülyeségnek.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anyám pont azzal a magángéppel zuhant le,amit András küldött neki. Ez nem lehet
puszta véletlen.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Andrást mélységesen bántotta,hogy nem tudott akkor engem megölni,ezért elveszi
tőlem mindazt ami a legfontosabb nekem. Az egész családomat. Apámat is ő ölte
meg,és most meg az anyámat is. Tudom,bizonyítékom ugyan nem volt erre,de
esküdni mertem volna rá,hogy biztosan köze van neki ehhez az egészhez. Miközben
erre gondoltam,megfeszült minden izmom megint,és most már nem a zokogástól
remegtem,hanem az idegességtől, a fortyogó dühtől. Aron is érezte,hogy valami
nincs rendben.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi a baj? – kérdezte az arcomat kémlelve.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- András. – mondtam vicsorogva. – Biztos,hogy az ő keze is benne van! – mondtam
remegve. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Lehet,hogy igazad van,de bizonyítékokat kell találnunk. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne félj,ha rajtam múlik,én fogok. – mondtam még mindig remegve. Ebben a
pillanatban arra vágytam,hogy puszta kézzel darabokra tépjem ezt a patkányt,és
elevenen elégessem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron megszorította a kezemet,hogy kissé megnyugtasson. Ezzel mindig sikerült
neki,de most annyira nem vállt be.
Sóhajtott egyet.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Fel kell hívnod Danit. – mondta. Felsóhajtottam. Fel kell hívnom a
bátyámat,akivel nem beszéltem már majdnem három hónapja azzal a szöveggel,hogy
„Szia bátyus,mi újság? Ja amúgy képzeld anyu meghalt!” Hát király,mondhatom. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tudom,de…még nem állok készen. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Viszont tudnia kell,de azonnal. Akarod,hogy felhívjam én? – kérdezte.
Töprengtem egy kicsit,végül szaporán megráztam a fejem. Én most még képtelen
lennék Danival beszélni. Elég csúnyán váltunk el a legutóbb,és a lelki
állapotom megint a béke feneke alá süllyedt. Pont akkor megint,mikor már
kezdenék egy kicsit felépülni,és tessék bumm,minden romba dől. Aron kiment,hogy
felhívja Danit,és elmondja neki.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Én csak felkuporodtam az ágyamba,és a hajamba túrva meredtem magam elé. Először
a mérhetetlen szomorúság fogott el,majd megint a düh. Ez váltakozott végig
bennem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron lépett be a szobába. – Beszélni szeretne majd veled,de mondtam neki,hogy egy
kis időre van szükséged. Azt mondta még ma elindulnak,és hazautaznak. – mondta
Aron. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Leült mellém az ágyra,és átfogta a derekam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami bárcsak tudnék neked segíteni. Utállak így látni,hogy szenvedsz –
mondta. – Ráadásul ez mind az én hibám! – mondta. Könnyes szemmel rámeredtem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Miről beszélsz? Neked ehhez semmi közöd nincs! – mondtam neki. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De igen,van. Ha nem erőltetem még akkor,mikor volt a feladatunk,hogy menjünk
a tóhoz,és leplezzük le Andrást,akkor mindez meg sem történik. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Aron amiatt ne aggódj,hogy a leleplezés miatt te lennél a hibás. Emlékezz
vissza,mennyire makacsul ragaszkodtam hozzá,hogy igen is ki akarom deríteni az
igazat, bármi áron. Ez egyedül csak is az én hibám! – emlékeztettem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De én is hibának érzem magam! Talán jobb lett volna,ha sosem ismertél volna
meg.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te teljesen megbolondultál. Hogy mondhatsz ilyet?! – kiabáltam de a végén
elhalt a hangom. – Nálad jobb dolog még nem történt az életembe! Te vagy idáig
az egyetlen biztos pont az életemben! Danira sosem tudtam igazán számítani. Már
se anyám,se apám sincsen. Csak te vagy nekem! – mondtam mérgesen neki. – Ilyet
soha többé ki ne ejts a szádon. – mondta,majd nyomtam egy puszit a szájára.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Én csak arra gondoltam,mi lett volna neked a legjobb,és én ezt így látom. –
mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát én meg nem! – vágtam vissza.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Megnyugodhatsz, ahhoz túl önző alak vagyok,hogy elhagyjalak téged. – mondta
mosolyogva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor megnyugodtam. – mondtam fellélegezve. Már csak az hiányozna,hogy ő is
itt hagyjon. Ő maradt az egyetlen biztos pont az életemben,nem akarom őt is
elveszíteni. Aron felhívta Annáékat is,hogy elmesélje nekik is a
történteket,akik azonnal átjöttek hozzánk. Bálint is a hatalmas karjai közé
zárt,hogy vigasztaljon Anna szinte ellökte tőlem,hogy had öleljen át ő. Már az
ő szemei is könnyesek voltak. Ettől belőlem is előtört a sírás ismét. Egymás
karjaiban sírtunk. Nem tudom,ő mért sírt. Bár a legjobb barátok átérzik minden
örömünket és fájdalmunkat egyaránt. Ez tényleg igaz,mert mikor Annának csak a
tengerimalaca Tibó halt meg,már akkor is együtt sírtunk,pedig nem sokszor
találkoztam a kis vakarccsal,de ha Anna szomorú volt,akkor én is. Elmondtam
nekik is,hogy milyen elméletem van arról,hogy mi történt igazából anyuval. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tuti,hogy így van! - vágta rá Anna.
Bálintra néztem,hogy ő mit gondol.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát,már amennyire ismerem őt,egyet kell értenem veled Ami. Csak előbb indítékot kell találnunk,hogy bizonyítani tudjuk. – mondta nyugodt hangon. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tudom. Hidd el, fogok találni,mert addig nem fogok nyugodni. – mondtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Na ebben én sem kételkedem. – mondta halk nevetéssel egybekötve Aron. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És van már valami ötleted,hogy hol kezded,vagy hogyan? – kérdezte Bálint.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Egyenlőre konkrétan nincs. –
mondtam,majd töprengeni kezdtem,hogy vajon tényleg,hol fogom kezdeni a
keresést? Így hirtelen semmi nem jutott eszembe. Ez a patkány Angliában tartózkodik tudtommal,már ha ez egyáltalán igaz. Ha lesz indítékom ellene,esküszöm,hogy saját kezűleg fogok vele végezni,és nem fogom kímélni. Már
akkor sem érdemelte meg,hogy futni hagytam,mikor megtudtam,hogy apámmal mit
művelt. Abban biztos lehet,hogy kellőképpen meg fog fizetni minden egyes
tettéért amit ellenem tett. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Annáék estéig nálunk maradtak,és mindent megtettek annak érdekében,hogy egy
icipici mosolyt is kihúzzanak belőlem. Hát nehéz volt megállnom mikor például
Bálint csak úgy felkapta Annát,aki pedig visítozva tiltakozott,hogy tegye le.
Vagy épp Aron mosolyától is egyből mosolyognom kellett. Ha ő mosolyog akkor
szinte természetesen az én szám is mosolyra húzódik. Anyu volt,hogy azt
mondogatta,hogy olyanok vagyunk néha,mintha egymás tükörképei lennénk. Ha ő
mozdul én is mozdulok,ha ő mosolyog én is,ha ő szomorú, vagy épp boldog, akkor
én is. Anyám tudta,hogy ez nem csak egy gimis szerelem,mint ami idáig volt
nálam. Abból sem volt túl sok. Miután Annáék elmentek, Aronnal magunkra
maradtunk.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Daniék mikor érkeznek? – kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még ma este. Úgy talán éjfél körül. – mondta. Meglepődtem. – Én megyek majd ki
értük. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor talán nem kéne aludnod,hogy majd el tudj menni értük? – kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem. Nem akarom,hogy egy percig is egyedül kelljen lenned a gondolataiddal. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hát ebben volt valami igazság,mert én sem akartam,mert akkor tuti valami
meggondolatlanságot tettem volna. Muszáj voltam valami vacsorát főzni,de mikor
benéztem a hűtőszekrénybe kb olyan látvány tárult elém,mintha Ivett agyába
jártam volna. Szinte tök üres volt. Rájöttem,hogyha most Dani nem fog velem
maradni,akkor majd el kell mennem munkát keresni? De vajon ki venne fel? Lehet
anyámnak egyáltalán spórolt pénze? Meg Daniékat még sem várhatom vacsora
nélkül. Kezdtem kétségbe esni,de nem is kicsit.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Én most szinte árvának számítottam. Dani már nem,mert ő már nagykorú volt.
Vajon akkor most ki lesz a gyámom? Dani? Annyi minden kavargott a fejemben.
Becsuktam a hűtőajtót,majd berohantam anyuék hálószobájába. Elkezdtem mindent
felkutatni. Aron utánam rohant,hogy lássa,mi a fene ütött belém.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé,minden oké Ami? Mi a gond? – kérdezte az ajtóban állva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Semmi sincs rendben! Miből fogok mostantól megélni? El kell majd mennem
dolgozni! – mondtam épp a fiókba kutatva. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne butáskodj már! A bátyád mostantól nem fog egyedül hagyni,erre mérget
vehetsz. Amúgy is,anyukádnak is volt életbiztosítása,nemde? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Abból akkor sem fogok megélni,meg egyetemre menni majd! – mondtam még mindig
kétségbeesetten.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nyugodj meg! Minden rendben lesz! – mondta mögém lépve és átkarolva. Nyugodtság futott át rajtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egy kis kutatás után megtaláltam anyu félretett kétszázezer forintját. Azt
mondta,mindig félretesz egy keveset,ha valamikor ez majd kellene. Ezt már évek
óta mondja. Nem hiszem,hogy csak ennyi gyűlt össze. Fogadok magával vitte mikor
ez a nyomorult felhívta,hogy utazzon el hozzá.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mondtam,hogy nincs miért aggódnod. – mondta Aron,mikor megmutattam neki.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hát a főzés az nem jött össze,mert így este fél tíz fele, itt nálunk már semmi
sincs nyitva. Majd bemegyünk valami gyorsétterembe hazafele,hogy még is legyen
mit enni legalább ma este.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Tíz után már el kellett indulnunk,hogy a reptéren legyünk,mire Daniék gépe
leszáll. Gondoltuk majd visszafele beugrunk egy mekibe,mert mire felérünk kihűl
a kaja,aztán totál ehetetlenné válik.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron először ellenkezett,hogy vele menjek,de mondtam,hogy nagyon de nagyon
menni szeretnék,majd bevetettem a kiskutya szemekkel nézek effektust,és már is
beadta a derekát. Nem tudtam,hogyan fogok reagálni ha meglátom Danit ennyi idő
után. Nem is törtem inkább rajta a fejem,majd ösztönösen jön.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Láttam,ahogy landol a gépük. Aztán láttam,ahogy a tömeg leszáll a gépről és elindul
befele. Lélegzetvisszafojtva vártam,hogy Daniék végre előkerüljenek a hatalmas
tömegből. Titkon féltem,nehogy az ő gépük is lezuhanjon. Mikor megláttam Dani
arcát a tömegbe,aki ugyan úgy engem keres,majd megtalál,már tudtam,hogy mi az
az ösztönös érzés és tett amit teszek majd. Meglátott, ledobta a
csomagjait,majd elkezdett rohanni felém. Én is ugyan így tettem. Mikor egymás
karjaiba borultunk, mindketten elkezdtünk sírni. Szavak nélkül is eltudtunk
mondani egymásnak mindent. Most döbbentem rá igazán,hogy mennyire nagyon
hiányzott nekem Dani. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami,én annyira sajnálom. Hülye voltam. – mondta könnyes szemmel miután
elhúzódtunk egymástól.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Én is sajnálom. – csak ennyit tudtam mondani. Mindketten hibáztunk,de ez tesz
minket emberré.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Még Rebekát is megöleltem,pedig hát mint tudjuk,ő nem a szívem csücske. Dani is
megölelte Aront. Végül Rebeka is Aront. Nem tehetek róla,hiába tudom,hogy ők
szinte testvérek,de mindig elfog a féltékenység,ha kettőjüket így látom. Aztán
elindultunk hazafelé,meg vacsoráért is. Bár ők tiltakoztak,hogy nem
éhesek,eleget ettek a repülőn,de ez minket nem érdekelt. Mi Aronnal farkas
éhesek voltunk. Alig vártam,hogy hazaérjünk és egyek,és mindent megbeszéljünk
Danival. Mikor hazaértünk leültünk az asztalhoz,szétosztottuk az ételt,és majszolni
kezdtük. Aron megint elfojtott egy nevetést,megláttán h mennyi kaja van megint
előttem. Oké lehet kicsit túlzás a három csibeburger plusz egy bigmac. El sem
hiszik,hogyan tudok ennyit befalni. Pedig igen, képes vagyok rá,ez igaz
történet. Mikor már befejezőben voltam,Dani kérdésekkel bombázott,hogy mindent
meséljek el. Én elmondtam neki,hogy mit ígért neki ez a patkány,mivel csalta
oda magához. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Láttam Danin,hogy megfeszül az egész teste,és az asztal szélét markolássza
idegesen és a fogain keresztül szívja be a levegőt. Aztán mindketten elkapott
minket megint a sírás. Azt hiszem, csak mindketten anyura kellett gondolnunk.
Aron és Rebeka magunkra hagyott egy kis időre.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Vissza fogtok utazni Rebekával? – kérdeztem Danit. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem. Már sosem foglak magadra hagyni. Már csak mi maradtunk egymásnak. –
mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ettől a mondattól valamiért a szomorúság elöntött,és már megint sírtam.
Egymásra borulva sírtunk.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy már a szüleink nem léteznek. Az ember
képtelen azt felfogni,hogy elveszt valakit akit szeret. Próbálja értelmezni a
mondatot amit hall,de egyszerűen nem képes felfogni.</span><br />
<i style="font-family: Arial, sans-serif;">Halál</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">. A szó,amit jól ismerünk,de ha
elvesztünk valakit,nem tudjuk értelmezni sehogy sem. Talán az érzelmeink miatt
van,vagy a kötődés miatt. Őszintén nem tudom. Mindig várni fogom,hogy anyu és
apu hazatérjenek,hiába tudom,hogy már soha többet nem fog egyikőjük sem. A
halál az egyetlen dolog,ami után már nincs remény. Utána már csatlakoztak
hozzánk Aronék is. Már indulni akartunk Aronnal aludni,mikor Rebeka szólt,hogy
szeretne velem beszélgetni. Kissé vonakodva talán,de kint maradtam vele.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Leültem vele az asztalhoz,majd beszélni kezdett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Figyelj Ami,tudom,hogy a kapcsolatunk nem volt zökkenőmentes… - mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez igaz. – helyeseltem. – És? </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Semmiképp nem szeretném,ha harag lenne köztünk. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát persze,én sem! – mondtam. Így is gondoltam,de egyszerűen nem tudtam
düllőre jutni a Rebekával való érzéseimmel kapcsolatban.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tehát akkor megpróbálhatjuk azt,hogy tiszta lappal indulunk mindketten,és elfelejtünk
minden rosszat? </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hét persze! – mondtam lelkesen. Persze ez lehetetlen volt. Az ember,ha
valamit el akar felejteni,annak oka van,hogy miért nem tudja elfelejteni azt a
bizonyos dolgot.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez szuper! – mondta majd megölelt. – Akkor jó éjszakát. – mondta majd végre
elengedett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Beléptem a szobába és Aron azonnal kérdezősködni kezdett. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mit akart Rebeka? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Csak megbeszéltük,hogy tiszta lappal indulunk mindketten. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És ez menni fog neked?</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kétlem. – mondtam,erre ő felnevetett. – De majd igyekszem miattad meg Dani
miatt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Rendben. – mondta,majd a mellére vont,hogy végre aludjunk.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Reggel nem akartam felébredni. Sírva ébredtem. Reméltem mikor kinyitom a
szemem,kiderül,hogy ez minden csak egy álom volt. De sajnos nem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ez egy szörnyű rémálom volt,ami igaz volt,bármennyire is nem
akartam,bármennyire küzdöttem ellene,ez volt a csúf valóság. Reggelre frissen
sült tojásrántotta illatát éreztem. Ez azt jelentette,hogy Dani elment és
bevásárolt,mivel mint mondtam, a hűtőnk éhezett. Rebeka csinálta a reggelinket.
Örültem,hogy nagyjából tisztáztuk a dolgokat,mert most félhettem volna,hogy
ciánt tett volna a reggelimbe.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hmm ez nagyon finomnak ígérkezik! – mondtam kilépve a szobából.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Az is! – mondta Aron teli szájjal. Elmosolyodtam ahogy megláttam. Úgy
festett,mint egy öt éves kisgyerek. Kíváncsi lettem volna,hogy nézett ki Aron
kiskorában. Biztos hihetetlenül cuki lehetett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Sokat segítettek,hogy ők mind mellettem voltak. Ők maradtak csak nekem. Már ők
a családom. Dani,Aron és hát…Rebeka. Igen,előbb vagy utóbb meg kell barátkoznom
vele,de egyszerűen nem megy. Azok után ami történt miután engem elkapott
András,vagy is felajánlottam magam, és ő pedig képes volt még akkor is képes a
saját érzéseivel foglalkozni na meg Bálinttal,ezek után nem tudok egykönnyen
megbocsájtani neki. De próbálok változtatni ezen. Hétfőn suli után rendezhetünk
Danival mindent. A temetést, a hagyatéki tárgyalást, a biztosítóval is
beszélnünk kell. Szuper egy nap lesz a holnapi. Előbb el is kell jönnöm a
suliból,hogy mindent el tudjunk intézni. Aron szokásosan ilyenkor is velem
tart,hogy támogasson,mert tudja ha egyedül vagyok mennyire sebezhetővé válok.
Fél egyedül hagyni,és én nem is ellenkezem. Én magam sem díjaznám az
ötletet,hogy egyedül legyek. A vasárnapom az végül is abból állt,hogy hogyan
mondjam el Annának,hogy Rebeka megint itt van,aki mostantól az ellenségének
tekint,meg tanultam valamennyit,meg próbáltam mindenhogy elterelni a
gondolataimat a holnapi napról. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A nap vége felé,már muszáj voltam elmondani Annának,hogy miért ne jöjjenek át.
Mikor elmondtam neki totál kiborult.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Most komolyan,mit keres itt ez a ringyó? – kérdezte ingerülten Anna a
telefonba.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nyugodj meg Anna! Neki most már itt van Dani,nem tesz Bálinttal semmit,rá sem
fog nézni! – nyugtatgattam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó,rendben,valahogy megnyugszom. De,hogy leteszteljem,most átmegyünk! </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anna fél kilenc van,és holnap iskola! – mondtam neki. De itt már késő
volt,mert letette a telefont. Imádom mikor Anna áthívatja magát hozzánk. Tíz
percre rá meg is érkeztek. Fogadni mertem volna rá,hogy nem mondta el
Bálintnak,hogy itt van Rebeka is. És lám, igazam volt. Látni kellet volna
Bálint arcát mikor belépett és meglátta Rebekát. Esküszöm egy GIFet kellett
volna ebből készíteni. Valahogy az arca azt tükrözte,hogy azonnal sarkon akar
fordulni,amit teljes mértékben megértek.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Annát magammal vonszoltam a konyhába,hogy beszélhessek vele.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Erre most feltétlenül szükség volt? – súgtam neki mérgesen.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Természetesen igen! – mondta büszkén. Csak forgattam a szemem. Már vissza is
libbent az előtérbe,hogy szemmel tartsa őket. Anna mézes – mázasan beszélgetett
Rebekával,ami eléggé feltűnő volt. Rebeka nem nagyon mert Bálintra nézni,ahogy
Bálint sem rá. Jobban is járt,hogy nem nézett rá,mert Anna szemei szinte így is
villámokat szórtak,ha csak lopva,vagy véletlenül rápillantott. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anna kérlek,ne fokozd tovább ezt a kínos helyzetet,menjetek haza. Holnap
hétfő! – kérleltem halkan.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csalódottan felsóhajtott,majd bólintott egyet. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát akkor további kellemes estét nektek. Sziasztok! – búcsúzott el Anna
mindenkitől.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Sziasztok. – mondta Bálint kábán. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anna ezt most jól megcsinálta. Jól megzavarta érzelmileg Bálintot is és Rebekát
is egyaránt. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron csak kérdőn nézett rám. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne is kérdezd. Anna tesztelni akarta Bálintot. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tesztelni? – kérdezett vissza felvont szemöldökkel. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ja igen. Te nem is tudsz róla,mi volt Rebeka és Bálint között,mikor
tudod…velem mi volt? – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ő nem. Miért mi történt? </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Csak egy csók. Ami a mai napig nem lett megbeszélve normálisan. Igazából
emiatt haragudtam Rebekára,hogy képes volt akkor is magával törődni mikor én
veszélyben voltam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nekem erről semmit nem mondott. – mondta megdöbbenve Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ezek szerint mégsem mond el neked mindent. De hát te sem mondasz el neki
teljesen mindent. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jogos. Pedig az ilyen dolgokat el szokta mondani. Hát mindegy. – mondta Aron.
Mintha a hangjába egy kis csalódottság tükröződött volna. Hát persze,hogy
csalódott,ha valaki nem teljesen őszinte. Főleg ha az az ember olyan,akiben
feltétel nélkül megbíztál. Ez mindenkivel megesik általában az életben.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Valahogy az alvás szombat óta nem megy. Ha meg megy is,tuti,hogy úgy
ébredek,hogy könnyes a szemem. Idáig imádtam aludni,de mostanra örülök,ha nem
kell aludnom. Nem álmodok semmit,és még is sírva ébredek szombat óta minden
egyes reggel. Aron pedig mindegy egyes reggel letörli a könnyeket az
arcomról. Dani azt mondta,hogy a héten
ismét elkezd itt dolgozni,siófokon ha vissza veszik,ha nem akkor keres mást.
Fura volt reggel szinte a tele lévő házba készülődni. A múlthéten még kongott
az ürességtől a ház,most meg,szinte tele. Négy fő,plusz egy macska,vagy inkább
egy ördög. Lucifer Rebekát is szét karmolta. Hát igen,büszke vagyok a fiamra!
Dani ma délelőtt elintézi a temetést. A biztosítóhoz délután megyünk. Így
lemaradok egy matekról,és egy földrajzról amit nagyon nem bánok. Viszont bár ne
emiatt kellene eljönnöm az órákról. Bár élne anyám,bár ne kellene erre mennem.
Százszor inkább végigülnék még egy matekot vagy egy földrajzot,csak ne
veszítsem el. De már túl késő. Már mindenhez túl késő.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Az egész suli reggel rólam pusmogott. Most az egyszer nem Aron és én voltunk a
téma. Az már kezdett lecsengeni,most hogy látták,még mindig együtt vagyunk a
nyár után is. Ebben az iskolában az nagyon nagynak számít,ha egy iskolai
kapcsolat kibír egy egész nyarat. Most mindenki azért beszélt rólam,mert ő az a
lány akinek meghalt az anyja. Ahogy végig sétáltam a folyosón, mindenki engem
méregetett. Vagy szánakozó pillantással,vagy épp együtt érzően vagy épp lenézően
még mindig Aron miatt. Nap végére már kezdett kissé frusztrálóvá válni,hogy
bárhová sétáltam Aronnal vagy Annával,mindenki engem bámult,és összesúgtak a
hátam mögött. Mikor megemlítettem Annát,ő közbelépett. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Épp elsétáltunk egy csapat tizedikes mellett,akik rólam pusmogtak. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem tanítottak meg még titeket arra,hogy társaságban nem illik sugdolózni,
kis taknyosok? – kérdezte tőlük Anna felháborodottan, ők pedig csak meglepetten
pislogtak. – Foglalkozzatok a saját kis életetekkel,és ne máséval! – pirított
rájuk erélyesen Anna. Csak tátott szájjal pislogtak rá,majd inkább sarkon
fordultak.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Köszönöm,de igazán nem kellett volna. – hálálkodtam Annának.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De igen! Ha kell még a hangosba is bemondom,hogy állítsák le magukat! –
mondta Anna.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anna volt a második védelmezőm Aron mellett. Aront direkt megkértem,hogy ne
tegyen ilyesmit,mint Anna. Bár tudom,legszívesebben ő is ezt tette volna,főleg
Ivettékkel szemben. Fog még Ivett sírni,mikor saját kezűleg megölöm az apját. A
bosszúvágy annyira erősen elöntött,hogy az már szinte égetett. – Sebaj –
gondoltam, a bosszú mézédes lesz. Mikor Aronnal kisétáltunk,hogy elmenjünk a
nem hivatalos utolsó óránkról,látta,hogy megint ideges leszek. Csak biztatólag
megszorította a kezemet. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nem akartam megint biztosítóhoz menni. Utolsónak még anyuval voltam,mikor apu
meghalt. Most meg mehetek a bátyámmal,és most már anyu nélkül. Otthon magamra
kaptam a fekete szoknyám meg a fekete blézeremet,és már el is indultunk. Aron
is átvette a fekete ingét meg a fekete nadrágját. Végig Aronba karolva
mentem,mert úgy éreztem,ha egyedül kell mennem,akkor szétdőlök, mint egy
kártyavár.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Végig szaggatottan vettem a levegőt. Igaz,hogy Dani beszélt csak végig,én pedig
jóformá nem is figyeltem. Aronnak kint meg kellett várnia,mert ő nem jöhetett
be. Ekkor Dani vette át Aron helyét,vele sétáltam be. Csak arra kaptam fel a
fejemet,mikor azt mondták,hogy 20 milliót ad a biztosító. Kitágultak a szemeim
a döbbenettől. Anyu sosem mondta,hogy mennyit kaptunk,mikor apa meghalt. Vajon
az a pénz mennyi lehetett és hova a francba tűnt el? Mikor kiléptünk úgy érezte
mentem összeesek. Aron keze azonnal a derekam köré fonódott.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi a baj? – kérdezte suttogva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Húsz…húsz millió. Apu húsz milliója hová tűnhetett? – kérdeztem levegő után
kapkodva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát ezt már sosem tudjuk meg. – mondta csalódottan.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ki tudja anyám még mi mindent titkolt el előlem. Andrásról egy szót sem
szólt,hogy valaha mikor fiatal volt, volt köztük valami. Apám pedig ennek
köszönheti a halálát,sőt még anyám is ennek köszönheti. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ez az ember egy elme rokkant Tiszte szívemből gyűlölöm. Valahogy ezt is ki kell
derítenem,hogy anyám hova a fészkes fenébe tüntette el ezt a sok pénzt két év
alatt. Szóval az első teendőm ahogy hazaérek,hogy felforgatom a családi
papírokat. Ja meg előtte kisírom magamat. Aron most már nyugodtabb szívvel hagy
egyedül,hogy itt vannak Rebekáék. Muszáj neki is egy kicsit tanulnia,mert az
anyja már nagyon nem nézte ezt jó szemmel,hogy semennyit sincs otthon.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elsőnek tényleg bevonultam a szobámba és sírtam. Fogalmam sincs,hogy miért,de
valamiért jól esett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán bementem anyuék volt szobájába,és kutatni kezdtem mindenhol. Találtam
mindenféle értéktelen papírt,amikkel az ég világon semmire sem mentem. Számlák
mindenféle értelmetlen dologról,orvosi papírok,amik megint csak
használhatatlanok,de apuról szinte semmi. Most ugye kaptunk egy papírt erről az
összegről Danival. Ugyan ilyet kerestem,csak apu nevével,de semmi. Anyu szépen
megsemmisítette.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Annyira üres volt a szoba. Miután összepakoltam,és kivittem az olyan dolgokat
amik még kellhetnek majd, kulcsra zártam a szobát,mert soha többé nem akarok
oda belépni. Egyszerűen elfog az üresség érzése. Hogy abba a szobába már soha
nem fog többet belépni,az ágyban már senki nem fog aludni. Egy részem azonnal
el akarta hagyni a házat,a másik részem viszont tiltakozott,mert itt nőttem
fel,túl sok emlék köt ide. Mint mikor ha valamit felújítanak ami régi volt,más
lesz minden. Az emlékek félig – meddig elvesznek. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Dani azt mondta a temetés pénteken lesz. Holnap pedig a hagyatéki tárgyalás.
Fogalmam sincs hogyan lesz,mert anyunak még nem volt végrendelete. Miért is
lett volna? Hisz olyan fiatal volt még.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Fogalmam sincs,hogy működik egy ilyen
tárgyalás. Bárcsak később kellett volna ezt megtudnom.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A tárgyalás megtudtam,hogy reggel lesz,így holnap nem tudok bemenni a suliba.
Aron persze egyből ő is velünk akart jönni,de mondtam neki,hogy miattam ne
hiányozzon ennyit. Nem éri meg,pláne ha megint ide sem jöhetne be. Nagy
nehezen,de elfogadta a döntésemet. Mondtam neki,hogy aludjon otthon ezen a
héten sokszor ne érezze az anyukája magát egyedül. Az ő anyukáját is
megviselte anyu hirtelen halálhíre,ahogy mindenki mást is. Aron ismét húzta a
száját,de bele ment,és otthon aludt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Így reggel saját magam törölgettem a könnyeim. Felvettem megint a szomorú
elegáns ruhámat,aztán indulhattunk. A tárgyaláson rajtunk kívül a keresztanyám
Bernadett volt ott,akit mellékesen gyűlöltem,a nagynéném Genna néni,akivel nem
sűrűn volt alkalmam találkozni,mert anyu nem igazán szerette.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nagyjából itt ki is fulladt a család. A
keresztanyám elővette ismét a mártír énjét,és ott színlelte a sírást meg a
meghatottságot,ami nem állt jól neki. Csak forgattam a szemeim. Hánynom kellet
ettől az egésztől.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Genna nénit egész rendesnek találtam. Nem tudom mi okból nem jöhettek ki
anyámmal. Még csak nem is hasonlítottak belsőleg. Külsőleg persze annál inkább.
Még egy dolog amit anyám ismét eltitkolt előlem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Így belegondolva nagyon sok mindent nem mondott el nekem,és nem tudom miért. Ez
kissé fáj,hogy a saját lánya előtt titkolózott. Végül a tárgyaláson
kiderült,hogy szinte minden rám és Danira marad, meg Gennára. Bernadett már nem
anyu miatt volt szomorú,hanem attól,hogy nem kaparintott meg semmit sem. A
gyámom pedig vagy Dani lesz vagy Genna. Attól függ hogyan fogok dönteni. Azt
hiszem Dani lesz az. Úgy is már nem sokára 18 leszek. Genna pedig nem lakott
hozzánk túl közel,szóval nem akartam őt ezzel fárasztani. Mikor kiléptem a
teremből ismét fellélegeztem. A nagyján már túl vagyunk. Már csak péntekig kell túlélnem mindent,és akkor már jó vagyok. Azt hiszem az a nap lesz a legnehezebb.
Látni,ahogy anyám is apám mellé kerül,fogadni a sok álszent jó pofizó embertől
a részvétet,és még sorolhatnám. Közben törnöm kellett a fejemet,hogy miként
fogom Andrást leleplezni. A további napjaim úgy teltek,mint egy robotnak.
Egyhangúan,mindig ugyan azt tettem monotonul Felkeltem, letöröltem az
arcomat,elmentem suliba,ott Aron és Anna együttes erővel próbáltak belém lelket
önteni nap mint nap,hazajöttem,tanultam, próbáltam tettetni itthon is,hogy
„igen jól vagyok,nincs semmi gáz” szöveget,amit nagyjából el is hittek,és
elaludtam. Ez ment egészen péntekig. Akkor is csak a temetés miatt volt
változás. Rebeka eljött velem csütörtökön venni valami szebb fekete
ruhát,amiben kellőképpen el tudok viselni pénteken. Bár engem nem igazán
érdekelt,hogy mi van rajtam,csak ebben a kis faluban iszonyat pletykásak az
emberek. Pénteken megint nem mentem suliba,hiába volt a temetés délután.
Mindent el kellett előtte intéznünk Danival. Elkezdtem készülődni. Gondoltam
kisminkelem magam,de aztán rájöttem,hogy totál fölösleges,hogy a szemem helyén
két hatalmas fekete folt legyen,mert csak lefolyna a térdemig a festék.
Felvettem egy feszes fekete ruhát,egy fekete harisnyával,és már indulhattunk
is. Szinte Aronnak úgy kellett kirángatnia az ajtón. Most jobban itthon akartam
maradni,mint mikor elsős voltam,és nem akartam iskolába menni. De muszáj voltam
elmenni. Mikor odasétáltunk meglepődtem,hogy milyen emberek is eljöttek.
Olyanok akiket még életemben nem láttam, anyu munkatársai,az osztályomból
Gergő,és akiket megismertem a nyáron Gabi,Balázs,Zoé,Máté és a többiek. Anna az
egyik felemet fogta,Aron pedig a másikat. A közelünkben állt Rebeka Danival.
Még Ivettett is megláttam valahol hátul. Nem értettem ez meg mi a francot
kereshet itt. Mikor megláttam a koporsót,hogy hozzák ki a sírgödörhöz rám jött
a zokogás. Aron odavont magához. Láttam,hogy az anyukája szomorúan néz minket a
távolból. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Beszédet Genna mondott róla,mivel
anyu még mikor apu temetése volt,világosan megmondta,hogy neki pap semmi képpen
ne mondjon semmilyen beszédet. Azt viszont nem mondta,hogy Genna sem. Ő azért
jól ismerte,mert csak a nővére volt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Miután leeresztették a koporsót mindenkitől fogadhattam a részvét kézfogást. A
végén már Aron mondta,hogy ne fogadjunk többet,hanem menjünk el. Egyet értettem
vele,és kikecmeregtünk a tengernyi tömegből. Miközben sétáltunk megláttam egy
ismerős arcot a tömegben,de így hirtelen nem tudtam hova tenni. Aztán leesett.
Lia. Ez meg mi a francot kereshet itt?! Ahogy észre vette,hogy figyelem,elkezdett
kifele szaladni a hosszú temetőn,a temető főkapuja felé. Kirántottam magam Aron
szorításából,és utána rohantam olyan gyorsan,hogy azt emberi szem nem láthatta.
Egy pillanat alatt előtte termettem,mire ő majdnem felsikított. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te meg mi a francot keresel itt?! – kérdeztem tőle szaggatottan,mert a
levegőt a fogaimon keresztül szívtam be.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- S- semmit. – mondta ijedt tekintettel. – Csak részvétet nyilvánítok. –
hebegte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne játszd itt nekem magad! Jól tudom,hogy András küldött. – meredtem rá.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Neem. – hazudta, én pedig elkaptam a pólójánál fogva,és neki löktem egy nagy
régi sírkőnek.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor most vagy elmondod az igazat,vagy egy pillanat alatt a föld alatt
találod magad. – fenyegettem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oké,oké! Igen ő küldött! Meg akart bizonyosodni,hogy anyukád tényleg meg – e
halt. – mondta ki.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Remegni kezdtem,és kicsit lazítottamm a lány szorításán. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hol van? – kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem mondhatom el… - mondta. Neki löktem erősebben a sírhoz. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Utoljára megkérdezem. Hol van ő? – kérdeztem olyan lassan,hogy ő is fel tudja
fogni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha elmondom,meg fog ölni! – tiltakozott.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem mindegy,hogy én vagy ö öllek meg? – kérdeztem. – Mond el! – mondtam
kicsit hangosabban.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még mindig Angliába,de fél,hogy rá fogsz jönni,és megtalálod. – mondta.
Elengedtem a lányt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hagytam elmenni. Nekem ennyi információ épp elég volt. Hagytam elsétálni a
lányt,de előbb utána kiabáltam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha megtudom,hogy hazudtál, megöllek. – mondtam neki. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem hazudtam. – mondta komolyan,hátrafordulva. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Visszasétáltam Aronhoz. Látta a tekintetemen,hogy zavart vagyok. Nem tudtam
hirtelen mit csináljak.7</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi a baj? Ki volt az? – kérdezte Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Lia. – súgtam neki. Aron a szemével a tömeget nézte még mindig. Kérdőn
fürkészte az arcom.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Annyi gondolat volt a fejembe,és még Aron is kérdezgetett,muszáj volt eltűnnöm
innen,de azonnal.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron még mondott nekem valamit,de nem figyeltem,hogy mit,csak odasúgtam
neki,hogy el kell mennem,és már rohantam is ugyan azzal a gyorsasággal vissza
sem nézve. Azt még hallottam,hogy utánam kiabált,de most nem érdekelt.
Szükségem volt egy – két óra egyedüllétre. Lefutottam a tóhoz.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egy ideg csak sétálgattam,vagy leültem a víz elé és magam elé meredtem. Végig
gondoltam szép lassan mindent. Ez nekem épp elég indok volt,hogy megkeressem
Andrást és kinyírjam. Szinte felért egy vallomással amit Lia mondott,hogy igen
ő volt az ő ölte meg anyámat! Csak az a baj,hogy a hatóságnak kézzel fogható
bizonyíték fog kelleni. Ekkor egy kis reményt éreztem. Elfutottam a gyárhoz,ami
most teljesen lakatlanul,üresen állt. Mindent magukkal vittek. A papírokat,a
kutyákat, csak a székek maradtak itt. Ezen viszont volt elég bizonyíték.
Lefényképeztem őket. Az itteni rendőröknek eszem ágában sem volt megmutatni
ezeket,mert ők is benne vannak ebben az egészbe. Szóval csak egy hatalmas öngól
lett volna magammal szemben. Az adatokat bezzeg elfelejtették elvinni vagy
megsemmisíteni. Ezeket magammal vittem. Kifele menet láttam,egy csomó kannát.
Megnéztem őket,és volt ott benzines is. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szikra gyúlt a fejemben. Na de nem csak a fejemben. Felgyújtottam az egész
kócerájt. Igen,persze előtte minden értelmes bizonyítékot magammal vittem.
Arontól már több mint 20 nem fogadott hívásom volt. A kártyámról lement a
pénz,és csak </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Viber</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">ről írtam neki. Be
volt kapcsolva a location ezért azonnal tudta hol vagyok. Mikor már sétáltam ki
az erdőből a partra már ott várt a motorjával együtt. Elképesztő látvány még
mindig. Leszámítva,hogy most nem mosolygott az arca,hanem tele volt
aggodalommal. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Kissé szégyelltem magam,de erre feltétlen szükségem volt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Figyelj,én sajnálom,de muszáj volt egy kicsit elvonulnom mindenki elől. –
mondtam bűnbánó tekintettel.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Legalább szólhattál volna,és akkor hagylak. Ezzel az őrületbe kergetsz. –
mondta. Odaléptem hozzá,és átkaroltam a nyakánál.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tényleg sajnálom,de így sikerült döntést hoznom. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És…?</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ezt beszéljük meg otthon. – mondtam hátrapillantva az egyre jobban látszó tűz
mögül. – Motorral jöttél? – kérdeztem mosolyogva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Emlékszem,hogy említetted még valamikor a motorozást,hogy megint szeretnél.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó a memóriád. – mondtam neki,és már mögötte is voltam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ez az érzés sosem fog elmúlni. Az az adrenalin löket amit ad a motorozás
élménye,mindig megmarad. Pláne ha ezt olyannal teszem,akit mindennél jobban
szeretek. Talán ezt hívják úgy,hogy sebességmámor? Nem tudom,de leírhatatlan
érzés. Most Aronékhoz mentünk. Már egy jó ideje nem találkoztam az
anyukájával,szóval ahogy beléptem egyből megölelt,és beszélgettünk egy kicsit.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szerettem az anyukáját,mert vele lehetett őszintén beszélgetni,nem kellett
felvenni csak a tisztelettudó maszkot,hanem vele ténylegesen lehetett
beszélgetni. Már Aron rángatott fel,mert még mindig beszélgettünk volna az
anyukájával. Aztán bent a szobájában leültetett az ágyára. Rég jártam már itt. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Volt ott egy parafa tábla is amin a közös képeink voltak kinyomtatva.
Elmosolyodtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anyu ötlete volt. – tiltakozott azonnal,ahogy ránéztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mr. Macsó vissza tért. – mondtam mosolyogva. Csak vigyorogva bólintott.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szóval,akkor most mi a terved? Mit fogsz tenni? – kérdezte. Én közben
megláttam,az ablakban,hogy a tűzoltok sziréna nélkül száguldanak végig az úton.
Hát persze,hogy nem akarnak feltűnést. Ránéztem Aronra majd belekezdtem a
mondandómba.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Lia azért volt itt a temetésen,mert András tudni akarta,hogy anyu ténylegesen
meghalt – e. Azt mondta,hogy még mindig Angliában van. Én pedig holnap utazom
ki. – böktem ki a végét nehezen.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egy darabig csak nézett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És szerinted és nem megyek veled? </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért? Szeretnél?</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,de veled akarok lenni. Tudni akarom,hogy biztonságban vagy,és észhez
térítelek ha nem gondolkodnál tisztán. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mindig tisztán gondolkozom! – tiltakoztam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Na persze. Főleg mikor elönti az agyadat a szar. – mondta röhögve. Én is vele
nevettem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán a nevetésem átcsapott sírásba. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Most meg mi a baj? – kérdezte meglepődötten Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Itt nevetgélek,mikor épp az imént temettem el a saját anyámat. – mondtam szipogva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé,nyugalom! Lefogadom,hogy anyukád örül ennek,hogy nem vagy depressziós. Ő
is azt szeretné,hogy nevess,nem azt,hogy sírj! – nyugtatgatott Aron. Szerettem
volna hinni neki,de most már csak egyetlen egy dologra tudtam gondolni. A
bosszúra.</span><span style="font-family: Harrington;"><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> Aronnak még ki kellet találnia,mit mondjon
otthon,miért tűnünk el a hétvégére. Ráadásul nem csak a szomszéd városba,hanem
a szomszéd országba,ami nem is annyira szomszéd. Végül úgy döntött,hogy azt
mondja, soproni hétvégére megyünk. Hát
ha azt vesszük arra fele hagyjuk el az országot,szóval áthaladunk rajta. Reggel
nyolckor indul a gépünk,szóval már hatkor el kell indulnunk,vagyis ötkor fel
kellett kelnem. Még suli időben sem keltem ilyen korán. Maximum majd jövőre ha
fakultációra kell járnom nulladikba. Daniéknak úgy terveztem,hogy csak egy
levelet hagyok ismét. Csak mikor épp indulni készültem, Rebeka jött ki a
szobájukból, és egyből kérdőre vont.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hová mész ilyen korán ? – kérdezte egy kicsit kómásan. Sóhajtottam egyet és
odaadtam neki a levelet.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Megölök egy gyilkost. – mondtam,majd azonnal kiléptem az ajtón,hogy ne tegyen
fel újabb kérdést. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elmentem Aronért,hogy elinduljuk a reptérre. Beült mellém,és olyan feje
volt,mint egy kómás kiscicának.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Most úgy festesz,mint mikor Lucifer reggel felébredt mellettem. – mondtam neki.
Csak fintorgott egyet.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anyukád nem furcsállta,hogy ilyen korán indulunk? </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Egyáltalán nem. Sok szerencsét,és jó szórakozást kívánt. – mondta Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó szórakozás lesz,ebben én is biztos vagyok! – mondtam gúnyos mosollyal az
arcomon.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron olyan fáradt volt,hagyta,hogy végig én vezessek. Én ennek csak örültem. Ő
meg csak bedugta a fülhallgatóját,és aludt tovább az autóban. Végig hallottam,
miket hallgatott. Mellettem bömbölt a rádióból a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Carly Rea Jepsen</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> mellette pedig túlkiabálva a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">The Rasmus.</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> Hát a zenei ízlésünk valahogy sosem egyezett
túlságosan. Muszáj voltam megállni útközbe egy kávéért,meg némi reggeliért amit
később elmajszolhatok,mert a gyomrom szerintem akkorát kordult,hogy még Aron is
meghallotta a fülsüketítő zenéje mellett. Csak szégyenlősen néztem ki. Rámosolygott,majd lejjebb vette a zenéjét.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Most komolyan hallottad? – kérdeztem tőle.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mit? – kérdezte zavarodottan Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Áh semmit. – mondtam épp beállva egy autósbüféhez. Hangosan felröhögött. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szóval csak nem éhes vagy? – kérdezte még mindig röhögve. Én pedig csúnya
pillantást löveltem felé,ő pedig védekezően feltette a kezét,mintha ártatlan
lenne. – Fogadok nem bírtad volna ki a reptérig… - röhögte el magát halkan. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Vettem neked is,de ha gondolod megehetem. – mondtam fenyegetés képpel.
Azonnal nyomott egy puszit az arcomra és elvette a saját reggelijét is. – Egy angyal
vagy. – mondta teli szájjal.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Egy túlsúlyos angyal nemde? – kérdeztem sértődötten. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szó sincs ilyesmiről! – tiltakozott. – Egy gyönyörű angyal. – mondta. – Aki szeret
sokat enni,és mégcsak meg sem látszik rajta. – mondta. Elnevettem magam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Na jó,inkább hagyjuk a beszélgetést a reptérig,és inkább együnk. – mondtam Aronnak.
Ő csak megvonta a vállát. Csendben utaztunk a reptérig. Mikor leállítottam a
motort,és épp ki akartam szállni megcsörrent a telefonom. Egy gombóc nőtt a
torkomban. Dani volt az. Nem tudtam mit mondjak neki ismét. Visszaemlékeztem
akkor,mikor épp menekülőben voltam. Most fordult a kocka. Andrásnak kell
menekülnie előlem. Vettem egy mély levegőt,majd felvettem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami,Ami! Megint mit jelentsen ez a levél? Miattad utaztunk haza! Minek mész
megint Londonba? – kérdezte Dani.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nyugodj meg! Haza térünk időben mindketten Aronnal. Mint mondtam Rebekának
megölök egy gyilkost. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tessék? Ez meg mit jelentsen? – kérdezte Dani értetlenül. Már nem volt sok
időnk a gép indulásáig,szóval gyorsan elmondtam neki a lényeget. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Elmegyek,megkeresem Andrást,és megfizet minden tettéért,amit ellenem és a
családunk ellen követett el. – mondtam neki. – Csak kérlek, ne aggódj. Minden
rendben lesz. Szeretlek. – mondtam és már ki is nyomtam,hogy ne faggasson
tovább,ne mondhasson bármit. Nem tudtam fellélegezni. Ideges lettem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron megszorította biztatólag a kezemet. Felszálltunk a gépre,és végre jöhetett
az én kis pihenésem. Bezzeg Aron elemében volt, folyton piszkált,mert ő egész
ide úton pihent,én meg vezettem. De végül aztán békén hagyott. Mivel az alvás
felejtős dolog volt Aron közelében,aki most inkább hasonlított egy öt éves
kisfiúra,mint egy tizenhét éves fiúra,nem hagyott aludni. Inkább elkezdtem
olvasgatni. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szokatlanul rövid volt ez a repülőút. Hozzászoktam az amerikai repülőutakhoz.
Régen mindig arra vágytam,hogy utazgathassak majd,de most szinte már utáltam.
Ha valahová utaztam,mindig volt mellette valami hátsószándék,mert csak úgy,
kiruccanásból nem mentem már sehova. Debrecenbe is okkal mentünk,Seatlebe is,
Lakewoodba is. Mindig valami oka van,amiért muszáj odamennünk. A mostani a
legfontosabb. Addig nem fogok megnyugodni,amíg meg nem bosszulom a családomat. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mikor megérkeztünk Londonba,annyira fel voltam dobódva. London volt az egyik
kedvenc városom,és most végre itt lehettem teljes életnagyságban. Ez a város
volt az egyik kedvenc városom. Lehet,hogy esős,de nem számít. Annyira szép. Bár
egyben csalódott is voltam,hogy most nem igen lesz időm arra,hogy a
látványosságokat megnézzem. Meg kell találnom egy patkányt,és ki kell nyírnom,de
azonnal.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Annyira szomorú vagyok. – mondtam Aronnak. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Miért? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mert nem lesz időnk,hogy körbejárjuk a várost. Pedig imádom ezt a várost. –
mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért ne lenne? Egy – két óra azért csak jár nekünk. – mondta Aron. – Egy pár
dolgot azért nézzünk meg. Lehet,hogy abból is csak jó dolog sülhet ki. – mondta
Aron biztatólag. És mekkora igaza lett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mosolyogva bólintottam. – Szóval akkor mi az első úti célunk? – kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát,elsőnek mit szólnál a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">London Eye</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">hoz?
</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tériszonyom van,de kibírom. Mindig is fel akartam oda ülni. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor gyerünk,keressünk egy hotelt,és indulás az óriáskerékhez. – mondta Aron,és
már meg is indult kérdezősködni,hogy hol találunk egy jó hotelt. Többet is
mondtak neki,de persze,hogy neki majdnem a legdrágább hotelt kellett
választania. Gyorsan becsekkoltunk,lepakoltunk,és már indultunk is az
óriáskerékhez. Kissé félve néztem fel erre a hatalmas kerékre. Fél óra,amíg
körbe megy. – Nyugi,ki fogad bírni! Erős vagy. – nyugtatgattam magamat. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Készen állsz? – mondta Aron,mikor beszálltunk. Bólintottam. A látvány ami
elénk tárult leírhatatlanul gyönyörű. Innen a város minden szegletét belátni.
Egyszerre éreztem katarzist,és félelmet. Egyszerre éreztem boldogságot,és azt
is,hogy mindjárt bepisilik a félelemtől,amit a magasság miatt éreztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nagyon sok jó képet csináltam. Aron rólam is csinált,én pedig róla. Közöset
is csináltunk. Átfogta a derekamat
végig,hogy ne féljek annyira. Hát félig – meddig megnyugtató volt. Tőle mindig
megnyugszom.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Igaz,hogy szép látvány volt,de valahogy megnyugodtam,mikor épségben lejutottunk,és szinte kirohantam a fülkéből.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mintha kissé nyugtalan lennél… - mondta kisebb nevetéssel egybekötve
Aron. Csúnyán néztem rá.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Áh nem dehogy! Most mondtam,hogy tériszonyom van,szóval most büszke vagyok
magamra. – mondtam büszkén.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Lehetsz is. – mondta majd nyomott egy puszit a fejemre. – Mi lesz a második úti cél? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ú, tudom! </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Times Squer</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">. – mondtam. –
Ja nem,az New Yorkba van. – röhögtem el magam. Aron is elnevette magát. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te nem a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Trafalgar Squer</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">re
gondolsz? – kérdezte könnyes szemmel Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De! Arra! – mondtam hangosan a felismerés pillanatában. Aron csak fogta a
fejét a nevetéstől. – Mindig itt akartam megetetni a galambokat. – mondtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ja,azt majd jól telibe szarnak téged a levegőből. – mondta nevetve Aron. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De ugye majd New Yorkba is elmegyünk arra térre is,ugye? – kérdeztem sétálás
közben.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Of Course. – mondta Aron mosolyogva. Még szerencse,hogy ennyit tudok angolul.
Idáig terjed kb. az angol tudásom. A téren jó sok ember volt a borús idő
ellenére. Bár gondolom itt az év 365 napjából 300 nap az szinte mindig ilyen.
Én személy szerint szívesen élnék itt. Olyan megnyugtató ez a sok zöld
mindenűt. Vettünk valami galamb kaját,amit tudtunk nekik dobálni. Most ezek a
galambok vagy sokkal másabbak,mint nálunk,de otthon engem azok maximum mindig
csak letojtak. Ezek valahogy intelligensebbek mint otthon. Nevetgélve etettem a
galambokat,meg fotózgattam őket,mígnem megláttam azt az ember a téren,aki
minden gondom okozója volt. Még csak keresgélnem sem kellett. Amikor
megpillantottam kiesett a kis zacskó a kezemből,és elengedtem Aron kezét.
Gyorsaságomat ismét kihasználtam. Nem ugrottam elé,csak megkocogtattam a
vállát. Épp telefonált valakivel. Látni kellett volna azt a meglepődött, rémült
arcot amit vágott,mikor megpillantott engem. A telefonja a földre zuhant. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te mi a francot keresel itt? – köpte a szavakat felém. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kissé több tiszteletet kérek,addig amíg én is megadom neked. Még ha meg sem
érdemled. – mondtam neki szép nyugodt hangon.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Halljam,miért vagy itt? – kérdezte rémülten.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kettőt találhatsz zsenikém! Miattad. Tudod,a bosszú nagyon édes. – mondtam
szomorú mosollyal.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Milyen bosszú? Ja,azt hiszem sejtem. Mit szólnál,ha ezt megbeszélnék ma este
nálam. Itt egy cím. Este tízkor itt várlak. – mondta. Elvettem tőle a kis
papírkát. </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Westminster Road 28</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Rendben. – mondta,majd hagytam,hogy öles léptekkel elhaladjon a térről. Aron
már csak akkora ért oda,mikor András már elment.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ki volt az? András? – kérdezte. Némán bólintottam Látta,hogy feszült vagyok.
Átadtam neki a cetlit,amin a cím volt,hogy hová kell mennem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez tudom hol van. – mondta Aron. Végig gondoltam,még is mi az istenért van
nála egy ilyen cetli? Ez csak egyet jelenthetett. Hogy számított már rám.
Tudta,hogy fel fogom keresni. Csakhogy most hiába próbál majd megölni,nem fog
neki sikerülni! Megfizet mindenért. Az életét megpecsételte,ezen a
helyen,pontban este tíz órakkor. Ez a találkozó,teljesen elvette a kedvemet
mindentől. Megkértem Aront,hogy jöjjön el velem futni,mert le kellett valamivel
vezetnem az idegességet. Este tíz óráig el kellett valamivel foglalnom magamat.
Aron próbálta velem tartani a tempót,és én is megpróbáltam nem teljes
gyorsasággal sprintelni. El kicsit letompította az értelmetlen gondolataimat.
Hat óra. Tikk – takk, tikk – takk. Az ide sehogy sem akar múlni,mikor igazán
szeretnénk. Fél hétkor szinte már a hotel szobájának falát kapartam az
idegességtől. Azt kívántam most azonnal legyen tíz óra,és had tépjem le
saját kezűleg a fejét. Hét óra. Már nem bírtam magammal. Aron el volt foglalva
valami sulis feladattal,amit muszáj volt megcsinálnia. Mikor befejezte mindent
megtett,hogy lefoglaljon,amit elég jól csinált.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé nyugodj már le! Inkább gyere ide. – mondta és megütögette az lábait,hogy
üljek az ölébe.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nem ellenkeztem,mi értelme lett volna,és nem is akartam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Gondolkoztál már azon, mi lesz,ha most tíz óra után,mi már nem leszünk? Mert
mondjuk András ránk küld húsz embert? – kérdezte Aron. – Lehet,hogy ez az utolsó
esténk együtt. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem ezen még nem gondolkoztam. De ugyan kérlek,húsz ember,az nekem semmi.
Ötven az már neccesebb. – mondtam neki. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De most komolyan mondom. Idegeskedéssel akarjuk tölteni ezt az estét
ténylegesen? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,de nehéz nyugodtnak lennem. – mondtam felsóhajtva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Segítselek megint lefoglalni? Tudod,abban jó vagyok. – mondta irtó édes
mosollyal. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát, egy ilyen ajánlatnak azt hiszem nem mondhatok nemet. – mondtam,és a
pólójánál fogva az ágyra húztam. Nem részletezném,a szokásos dolgok történtek
nálunk. Sosem lépünk túl egy bizonyos határvonalat. Ezt mindketten így
gondoltuk Aronnal,bármennyire is szerettük volna átlépni. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mire észbe kaptunk végre már kilenc óra volt. Már csak egy hosszadalmas órát
kell kibírnom,és minden megváltozik. Aron hátravetette magát az ágyon. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Már is kilenc óra van. Elég jó vagyok abban,hogy eltereljem a gondolataidat. –
mondta büszkén vigyorogva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- A legjobb. – mondta,és adtam neki egy csókot. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Na szóval,mit csináljuk abban a maradék egy órában? – kérdezte. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szerintem készülődjünk. Már mint,egy kis közelharc a bosszúm előtt? –
kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Benne vagyok. – mondta,és a falnak döntött. Én jól hárítottam,aztán utána már
ő volt a falnál. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Előtte sosem mert hozzám érni keményebben. Ez is csak azóta van, mióta erős
lettem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A meccs végét azt hiszem én nyertem meg. Mire végeztünk háromnegyed tíz volt. Indulnunk
kellett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Felvettem a fekete feszes felsőm és nadrágom,meg a fekete </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Vans</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> cipőmet. Adjuk meg a módját,még ha bosszúról is van szó vagy
épp gyilkolásról. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még szexin is nézel ki. Nem semmi. – mondta Aron bóknak. Most már ez sem
érdekelt,csak egy valami.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hogy a markomban legyen ez a féreg. Beültünk a kocsiba,és Aron elvitt minket
arra a címre. </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Westminster road 28. </i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Tíz
óra előtt értünk oda öt perccel. Egy félig készen lévő ház volt az. Már láttam
őket kintről is.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
András és még öt ember. Öt? Legszívesebben elnevettem volna magamat. Öt ember
semmiség lesz.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Nyeltem egyet,vettem egy mély levegőt,és elindultam befele. Aron szorosan jött
mögöttem. Nem voltam benne biztos,hogy jó ötlet,ha ő is velem jön,de ő
mindenképp jönni akart. Beléptünk az ajtón.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Lám,lám Amadea,hát itt vagy. – mondta mézes – mázas hangon András. Ettől
hánynom kell.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Beszélgetni jöttem, hát akkor beszélgessünk! – mondtam neki olyan nyugodtan ahogy csak tudtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Gondolom vannak feltételezéseid. És azt feltételezed,hogy én öltem meg a
szüleidet. Nos,ez így igaz. – mondta kicsattanó örömmel a hangjában. Remegés futott
végig a testemen. A dühtől teljes mértékben elborult az agyam. Szinte ettől nem
is emlékszem miket tettem. Nem hallottam miket mondott. Csak fogtam magam és
behúztam neki egyet. Az őrök rám vetették magukat,de mindet leütöttem a
francba.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mikor látta,hogy mind az öt melákkal elbánok,a tekintetében ott bujkált a
félelem,amit nem tudott leplezni.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elfutott. Én pedig utána akartam iramodni. Aron elkapta a kezemet és mondott
nekem valamit,de nem figyeltem. Annyira dühös voltam,hogy nem voltam képes
figyelni rá. Kirántottam magam a szorításából és utána eredtem. Pechemre nagy
volt ez a ház. Volt benne vagy öt üres szoba. Vad tekintettel végigpásztáztam
négy szobát ami üres volt. Az ötödikben találtam rá. Egy íróasztal alatt bujkált Egy pisztolyt szegezett rám. Rám lőtt. Az újdonsült ösztöneimre
hallgatva elugrottam. Még egyszer lőtt. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Megfogtam a golyót. Ezzel magamat is megleptem. Az ujjam csak vérzett tőle,de
semmi több. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ekkor hangosan felnevettem. – Azt hiszed győzhetsz? – kérdeztem tőle</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;">.Aztán kirángattam az íróasztal alól. Mindenre pontosan nem emlékeztem,mert ködösek voltak a gondolataim és az emlékeim is. Olyan erős
volt,mint én. Tátva maradt a szám. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát te is? Te nem haltál bele…? – kérdeztem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Acéllogika mondhatom drága Amadea,acéllogika. – mondta tapsolva, majd elkapta
a torkom.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elkaptam a kezét, és a háta mögé szorítottam. Lehet,hogy olyan volt,mint én,de
nálam nem volt fürgébb.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán megfogtam a nyakát. Egy két hatásosabb rántás után,csak egy reccsenést
hallottam. Élettelen teste a földre zuhant. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Fel sem fogtam,hogy most öltem meg egy embert. De jogosan tettem mindezt. A
bosszú mámorító volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Kisétáltam,és Aron karjaiba vetettem magam. Csak sírni tudtam. Muszáj volt
megtennem,bármennyire is fájt. Aron kihívta a rendőrséget. Volt elég
bizonyítékunk ellene. Aron hangfelvételt is készített a vallomásáról,ami nem
volt szándékos. Így a rendőrség engem nem vitt be,nem tartóztatott le. Ez itt
az Egyesült Királyság, itt minden sokkal másabb, a törvények, az emberek. Nem
kivételeznek senkivel sem,attól még,hogy sok pénze van,úgy mint nálunk. Még a
rendőrségre sem számíthattam otthon,mert még ők is András pártját fogták. Nem
baj,most már András remélem a pokol legmélyebb bugyraiban van,mert ezt érdemli. Aront megkértem,hogy azonnal
menjünk haza. Itt akartam hagyni ezt a várost,ezt a helyet,de azonnal. Sajnos
rossz emlékek fognak ide kötni,de most már minden egyenlő. A rend helyreállt,és
így végre talán az életem is.<span style="font-size: x-small;"><o:p></o:p></span></span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><br /></span>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;">VÉGE</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"></span></span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><span style="background-color: #ea9999; font-family: Harrington;">Epilógus<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;">
</span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Október közepe van. Átvészeltünk két halálesetet is.
Elmentem még András temetésére is. Csak,hogy lássa, én győztem. Az életem
kezdett a helyére jönni. Most már csak a tanulásra akartam koncentrálni semmi
másra. Egy hónap után is még mindig olyan,mintha anya csak tegnap halt volna
meg.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Bár ez apuval is ugyan így van,lassan már a harmadik éve. Vannak dolgok amiken
túl akarunk lépni,de igazából soha nem fogunk. A halál az pont ilyen dolog. A
hatóságok végül nem tették nyilvánossá a halála okát. Emlékszem, Ivett furcsán
méregetett a temetésen,én pedig felvettem a mártír arcomat.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hát a karma most őt is elkapta. Ő kinevetett azért,mert elvesztettem mindenem.
Most egy kicsit ő is belekóstolhatott ebbe. Hiába,de megérdemli. A suli egész
jól ment. Bár egyre nehezebb volt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Minden tanár egyre többet vár el tőlünk az érettségire hivatkozva. Szinte egy
percnyi szabadidőm nem volt. Ha volt is azt biztosan vagy Aronnal töltöttem
vagy Annáékkal. Daniék pedig végleg visszaköltöztek hozzánk. Bár láttam,hogy
ennek Rebeka nem annyira örült,de muszáj volt maradnia,ha igazán szerette
Danit. Sőt még munkát is keresett Rebeka több kevesebb sikerrel. Ez egy
jel,hogy az én legnagyobb örömömre, szereti Danit. Ez van,el kell fogadnom. Nekem
már csak ők maradtak. Aronnal a jövő hónapban leszünk valahogy egy évesek.
Hihetetlen,hogy mennyire repül az idő. Mikor az ember nem akarja,hogy
repüljön,akkor bezzeg száguld. Bele se mertem gondolni Aron mit tervez az egy
éves évfordulónknak,ha már a hónapfordulót nem preferáltuk. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anna és Bálint kapcsolata rejtélyes okokból most nem túl zökkenő mentes.
Próbálom Annát faggatni,de ő mélyen hallgat róla. Nem erőltetem,majd elmondja,de
azért nagyon kíváncsi vagyok. Október vége felé kiderült,az életem még sem lett
a régi. Megint felbolydult minden. Pedig már kezdtem reménykedni,hogy semmi baj
nem lesz,de hiába. Október utolsó hetében Ivett különösen bunkó volt velem. A
puszta nézésével meg tudott volna ölni. Jó,igen,amúgy is utált, de ez most
még jobban. Ahogy tudott alám tett.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Végül mikor már betelt nálam a pohár,megkérdeztem mi a fészkes fene baja van.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Egyik nap becsengetés után odamentem hozzá.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ivett. – szólítottam meg kedvesen. – Elárulnád mi bajod van velem? –
érdeklődtem tőle.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ekkor elkapta a torkom,és az egyik szekrényre felnyomott.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még kérdezed? – mondta szinte vicsorogva. – Te, te ölted meg apámat! – mondta
szép lassan kiejtve a szavakat. Én pedig alig kaptam levegőt a szekrényre
felpréselve. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ezt meg honnan veszed? – mondtam alig halhatóan. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mindent tudok,szóval ne ad nekem az ártatlant, felesleg! – mondta újra
feltolva engem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te tiszta hülye vagy.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem Ami. Bosszúból megölted apámat,hmm? Ha harc,hát legyen harc. Nem tudod te
kivel húztál ujjat drágaság. – mondta nekem. Az volt az igazán meglepő,hogy
olyan erős volt,mint az apj volt,és mint én.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
És nem voltam képes kirángatni magamat a szorításából. – Fogsz te még az én
kegyelmemért könyörögni. Akár itt is megölhetnélek,de ez itt rossz helyszín és
időpont. Számold csak a napokat,te ribanc! Ez nem az én stílusom,hogy ilyen
közönyösen megöljelek. Viszlát! – mondta félrelökve engem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Még mindig alig kaptam levegőt. Öklendeztem párat,mert túlságosan megszorította
a torkomat. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Megrémültem. Erősebb nálam,és még az apjánál is. Többet kell erről tudnom. Ki
kell derítenem, Ivett honnan tudhatta meg azt a szert,vagy honnan szerezhette.
Aronnak küldtem egy S.O.S smst,hogy azonnal beszélnünk kell. Ma nem volt
suliban,de azonnal a suli előtt termett a motorral,mert tudta,hogy ilyen
smst,csak nagy bajban írok. Hát most volt baj,de rendesen.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;">
</span>
</span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;">
</span>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Harrington; font-size: 10pt; line-height: 115%;"><span style="background-color: #ea9999;">
</span><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">És itt a vége fuss el véle! :D Ebből még lehet folytatás,de nem most! :D Remélem tetszett. Folytatást ?? Kitudja,majd még kitalálom,hogy lesz - e vagy sem! Köszönöm,hogy elolvastad :)<br />~ Rixuus. xx. </span></div>
</span></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-58697675346532698222013-02-23T16:08:00.002-08:002013-07-26T18:36:51.986-07:00Continued part ten<span style="background-color: #ea9999;">~ Folytatás ismét! :D</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><br />
<br />
<br />
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 2.5pt; text-indent: 14.2pt;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Korán reggel el kellett indulnunk,hogy időben
felérjünk,szóval én elég kómás voltam,mert így a nyár miatt 11 előtt tuti,hogy
nem szoktam felkelni. Fogalmam sincs Aron,hogy képes reggel vezetni,és még
vizsgázni is. Én most még magyarul sem tudok kinyögni egy helyes mondatot
nyelvtanilag. Győzködött,hogy ne kísérjem el,mert felesleges,de erősködtem,hogy
nem baj,akkor is elmegyek,hogy lássa,mindenben támogatom. Hát igazat mondott.
Volt bő két órám egyedül. Pénz talán annyi volt nálam,hogy bemenjek egy </span><i style="line-height: 115%;">Starbucks</i><span style="line-height: 115%;">ba és vegyek egy ébresztő
kávét. Hát ha már úgyis itt vagyok,akkor benézek a </span><i style="line-height: 115%;">Széchenyi Könyvtár</i><span style="line-height: 115%;">ba,mivel időm,mint a tenger. Hatalmas egy
könyvtár,és iszonyat gyönyörű. El tudtam volna még nézelődni egy jó ideig,de
aztán Aron hívott,hogy végzett és,hogy hol vagyok.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Hol találkozzunk? – kérdeztem. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- </span><i style="line-height: 115%;">Aréna Plázában</i><span style="line-height: 115%;">? – kérdezte.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Az messze van. – válaszoltam.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Tőled igen,de tudod,te autóztál el a főkönyvtárig,és nem én. – mondta
nevetve.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Jogos. Oké,akkor ott találkozunk. – mondtam. Az őszintét megmondva,nem
figyeltem,hogy mennyire kerültem messze Arontól,csak annyit tudtam,hogy időm az volt bőven. Elhajtottam a plázáig. Még
jó,hogy meg sem beszéltük hol találkozunk,ez a hely pedig iszonyat nagy.
Küldtem neki egy smst,hogy merre van,merre keressem. Visszaírt,hogy mögötted.
Megpördültem,és tényleg mögöttem volt.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Te rám raktál valami nyomkövetős cuccot? – kérdeztem tőle.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Nem,de…tudod azt mondják,ha szeretünk valakit,azt mindig tudjuk hol
keressük,mindig megtaláljuk. – mondta. Elmosolyodtam. – Egyébként meg
gondoltam,hogy egy könyvesbolt előtt kell keresselek. – nevette. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Hogy ment a vizsga? – érdeklődtem.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Elment. Nem volt a legkönnyebb,de szerintem meg lesz. – válaszolta. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Biztosan meg lesz. – mondtam neki. – Akkor most hová megyünk? – kérdeztem.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Mozi? – kérdezett vissza.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Oké,mit nézzünk? – kérdeztem. – Mondjuk a </span><i style="line-height: 115%;">Pi
élete</i><span style="line-height: 115%;">?</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Az meg mi a szösz? </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Egy film? </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Na ne,tényleg?! – röhögött.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Azt mondják jó. Van belőle könyv is,de még nem olvastam. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
Aron hüledezve nézett rám,hogy mi az,hogy még nem olvastam el. Azt
mondta,miután megnéztük,megveszi nekem. A film egy kisebb csalódás volt
nekem,bár az előzetesében igazából csak a zenéje tetszett,a </span><i style="line-height: 115%;">Coldplay</i><span style="line-height: 115%;">től a </span><i style="line-height: 115%;">Paradise</i><span style="line-height: 115%;"> volt alatta,és imádtam azt a számot. Gyorsan le is
beszéltem Aron arról,hogy megvegye nekem a könyvet. Helyette inkább megvettem a
</span><i style="line-height: 115%;">Burok </i><span style="line-height: 115%;">első részét,amiből nemsokára
lesz film is. Mondtam Aronnak,ígérje meg,hogy eljön majd velem. Hát
vonakodva,de megígérte,mert betartja a szavát,és nem fog egyedül hagyni. Még
elsétálgattunk a hatalmas áruházban Aronnal,aztán hazaindultunk. Kimerültünk
mindketten. Én személy szerint ha moziba megyek,utána totál elálmosodom. Aront
pedig kimerítette a vizsga,amit teljes mértékben megértek. Elmentünk
hozzánk,anya házi fagyival várt minket,ami nagyon jól esett mindkettőnknek. Aztán
hármasban én,Aron, és a ventilátor élveztük a nyár utolsó hetét. Néztük a
tévét,amibe semmi nem ment,de háttérzajnak megtette.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Szépen végigaludtuk mindketten azt az egész délutánt. Este még gyorsan
mindketten lefürödtünk,aztán folytattuk a közös alvást. Még szerencse,hogy
mindketten imádunk aludni. Aztán mikor másnap reggel felébredtünk,kipattantam
az ágyból. Na jó,a reggel az relatív fogalom volt. Reggel fél tizenkettőt
jelentett,de hát na, nyári időszámítás van még. Aron kómásan és kérdőn nézett
rám,hogy mi az istent akarok én itt hajnalok hajnalán. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Már csak hat napunk van…legalább élvezzük ki valahogy. – mondtam neki,miközben
én hátat fordítva öltöztem neki. Nem válaszolt,csak a párnahegyekbe temette az
arcát. Elmentem </span><span style="line-height: 18px;">fogat mosni</span><span style="line-height: 115%;"> meg kicsit megmosakodni,hogy felébredjek. Mikor
visszamentem még mindig feküdt és aludt. És akkor még én vagyok a mormota! Fogtam
és lerántottam róla a takarót. Összerándult,aztán fogta a lepedőt és azt is magára
húzta. Azt is lerántottam róla. Felhúztam a redőnyömet,hogy besüssön a nap is.
Már csak a párnák maradtak neki. Eltakarta az arcát az egyikkel. Azt is
elvettem tőle. Aztán </span><span style="line-height: 18px;">hirtelen</span><span style="line-height: 115%;"> elkapott a derekamnál és magára húzott. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Oké,nyertél. – mondta. – Akkor halljam,mit szeretnél ma csinálni?</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Nem tudom. – mondtam.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Ez most komoly? Képes voltál lerángatni rólam mindent,és még azt sem
tudod,hogy miért? </span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Nem mindent,a ruháid még rajtad vannak. – mondtam és ráhajtottam a homlokomat
az övére.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Ami kérlek,csak akkor csináld ezt,ha már döntöttél. Tíz perc alvás ilyenkor
sokat számít.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
- Oké,bocsánat. – mondtam aztán leszálltam róla. – Akkor megpróbálok kitalálni
valamit. – mondtam.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Ő meg máris visszahúzta a takarót,és addig is visszaaludt egy kicsit,amíg én
morfondíroztam,hogy mit csináljunk. Töprengtem,de nagyon semmi kiemelkedő
tevékenység nem jutott eszembe. Végül egy aquapark mellet döntöttem. Mikorra
már eldöntöttem Aron felébredt. Vagyis valami olyasmi. </span><br /><span style="line-height: 115%;">
Egy fél óra alatt összepakoltunk,és már indultunk is. Nem hívtunk most
magunkkal senkit. Most ma csak vele akartam lenni,senki mással. Hamar odaértünk,aztán
egyből fejest ugrottunk a legnagyobb medencébe,a többi család nagy örömére.
Ezek a hatalmas </span><span style="line-height: 18px;">csúszdák</span><span style="line-height: 115%;"> nagyon jók voltak. Elsőnek kicsit féltem lecsúszni,de
aztán Aronnal csúsztam le elsőnek. Ha vele vagyok,semmitől sem félek.</span><br /><span style="line-height: 115%;">
Aztán már egyedül is lemertem csúszni. Utána szinte már alig tudtam leállni. A
végén már Aron fogott le,hogy most már menjünk másik medencébe is. Végül már
annyira elfáradtam,hogy szinte végig a </span><span style="line-height: 18px;">meleg vizes</span><span style="line-height: 115%;"> medencébe üldögéltem,ahol az
öreg nagyik szoktak üldögélni. Aztán mikor már kezdett későre járni elindultunk
lassan hazafele Aronnal. Még sétálgattunk </span><span style="line-height: 18px;">egyet</span><span style="line-height: 115%;"> az utcákon mielőtt ténylegesen
hazaindultunk volna. </span><span style="line-height: 18px;">Belé karoltam</span><span style="line-height: 115%;"> és a fejemet a vállára hajtottam. Tisztára
mintha az 1800-as években lennénk,már csak a ruháinknak kellenének olyanoknak
lenniük. Kissé elkalandoztak a gondolataim ezzel kapcsolatban,mert elképzeltem,
milyen lenne ha akkor éltünk volna Aronnal. Mivel tutira vettem,hogy jól áll
neki az öltöny,így biztosra vettem,hogy élveztem volna,ha abban a korban
élek,és akkor találkozom vele.</span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Aztán szép lassan hazaautóztunk. <br />
- Köszönöm ezt a napot. Csodás volt. – mondtam neki őszintén.<br />
Válaszul csak nyomott egy puszit az arcomra. Ma nem aludtunk együtt.
Mondta,hogy az anyukája szeretné,ha egy kicsit elszakadnánk egymástól legalább
egy éjszakára. Hát végül is igaza volt,ha azt vesszük. Szinte egész nyáron
végig együtt aludtunk,együtt ébredtünk,mindent együtt csináltunk. Egyszer nem
kísértek el Bálinttal minket,és abból is kis híján katasztrófa lett. Mikor
lefeküdtem aludni,miután olvastam,csak egy dolog járt az eszemben. Már csak öt
nap. Holnap tankönyvosztás. Még jó,hogy így eszembe jutott. Ez egyet jelentett.
El kellet utána mennem füzeteket venni. Kicsinek imádtam bevásárolni
iskolakezdésre. Vehettem sok csilli-villi mintáss füzetet meg mindent. Hát így
mostanra valahogy ez már nem érdekel. Csak sima cuccot veszek mindenből és
kész. Nem szerettem már ezt sem. Igaz kicsinek is csak addig szerettem az új
cuccaimat,amíg nem kellett használnom a suliban.<br />
Szóval reggel korán kellett kelnem,hogy időben odaérjünk. Aron is
elfelejtkezett volna róla,csak őt emlékeztette az anyukája. Mire odaértünk már
akkor hatalmas volt a sor. Pedig nem jártunk olyan sokan ebbe az iskolába,de
nekünk sikerült kifognunk azt az időt,amikor a legtöbben vannak. Remek.<br />
Csak egy bő órát álltunk sorban. Komolyan mondom,kész rablás amit elkérnek a
könyvekért.<br />
Mikor Aronnak beszálltunk a kocsiba,mindketten egy jó nagy könyvcsomaggal az
oldalunkon,elindultunk,hogy bevásároljunk a füzetekből meg hasonlókból. Szinte
undorral néztem végig a tanszereken amik ki voltak pakolva a polcokra. Csak
bedobtam a kocsiba úgy nagyjából megsaccolva,hogy mire hány füzet fog
kelleni,egy pár toll,ceruza társaságában,és részemről már végeztünk is. Aron is
hasonlóan tett,őt sem érdekelte,hogy hogyan néznek ki a cuccai. Bár ahogy
elnéztem,neki az összes füzete szépen ki van dekorálva,vagy általa,vagy a
haverjai által,amik már kevésbé voltak szépek. Vásárlás végén még vettünk
mindketten egy - egy hatalmas sonkás pizza szeletet. Bepakoltunk a
csomagtartóba,aztán hazaindultunk.<br />
- Utálom ezt…ez jelzi,hogy már véges az időnk. – mondtam Aronnak az autóban.<br />
- Én sem vagyok oda érte,elhiheted.<br />
- És még bekell köznöm a könyveimet. – panaszkodtam. Aron csak nevetett
rajta,mert persze,ő fiú volt,tőle nem várta el ezt az anyja,bezzeg tőlem
igen,csak azért,mert én lány vagyok.<br />
- Segítsek? – kérdezte.<br />
- Tudom,hogy nem akarsz,és csak udvarias vagy. – böktem oldalba.<br />
- De most komolyan…szívesen megyek. – mondta.<br />
- Jó lenne. – vallottam be,és ezzel elsőnek az ő házukhoz mentünk,hogy csak
bedobja a tanszereit. Aztán gyorsan továbbhajtottunk hozzánk,hogy
nekiálljunk,mert volt jó pár könyv az tény.<br />
Elég viccesen telt ez a nap,mert amit mi ott ketten összebénáztunk azt videóra
kellett volna venni.<br />
Mindenen volt ilyen átlátszó borító,csak a könyveken nem. Teljesen ragatdunk
mindketten a nap végére.<br />
Mint kiderült,sem én,sem Aron nem tud normálisan könyvet kötni. Szóval a
könyveim igencsak érdekesen néztek ki,de egész tűrhetőek voltak. Év végére
úgysem lesznek már ilyen szépek. Szépek,persze csak idézőjelesen,mert már most
furán néztek ki. Ráírtam a nevemet a cimkékre,ő pedig fogta és a nevem mellé
írogatta a szivecskéket. Most mindenki aki megnézi azt fogja hinni,hogy egoista
vagyok,pedig egyáltalán nem. Minden esetre jót röhögtünk egymás bénázásain.<br />
- Na hazamegyek,és kezdek valamit az én könyveimmel is. Legalább a nevemet
beleírom. – mondta búcsúzólag.
Felnevettem.<br />
- Ha már kötni nem tudsz…- ugrattam.<br />
- Te sem. – vágott vissza. Sértődött fejet színleltem. – De sebaj. – mondta majd
homlokon csókolt és kisétált az autójához.<br />
Este megint nem tudtam aludni. Már csak négy nap. Mintha valami halálos ítélet
közelegne,ami egyenlő az iskolával. Így utólag már megbántam ezt a mondatomat.
Négy nap múlva megint elkezdődik a hajsza,és immáron 11. osztályos leszek.
Egyre közelebb az érettségihez,amitől félek.</span><span style="line-height: 115%;"> </span><span style="line-height: 18px;"><br /></span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; text-indent: 14.2pt;">Reggel az volt
az első,hogy felhívtam Annát,hogy azonnal menjünk el valahova,de azt
mondta,hogy nem ér rá erre a pár napra,mert matek tanárhoz kell járkálnia,mert
év végén kis híján meghúzták matekból,és az anyukája elővigyázatos akar lenni.
Bár segíthettem volna neki. Pedig én értem a matekot,csak ha mi közösen
idézőjelesen tanulunk,abból sosem lesz tanulás. Mindig csak közös vihogás lett
belőle,ennek következtében pedig Anna egyes dolgozatai,vagy néha a tanár jó szívén</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; text-indent: 14.2pt;"> múló kettesek. </span></span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szóval most még Annáról is le kell mondanom,pedig most lenne rá a legnagyobb
szükségem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aronra sem tudtam most nagyon számítani,mert valamiért nem akart velem lenni.
Felhívtam,de azt mondta mindig,hogy dolga van. Kezdett ez az egész gyanússá
válni nekem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Igen a féltékeny barátnő szindróma ismét beütött nálam,de hát ez van. Fogalmam
nem volt,hogy mi lehet a dologban,de semmi jót nem sejtettem előre. Úgy voltam
vele,oké ezt a napot még hagyom,olvasom a könyvemet,heverészek,de holnaptól
igenis kérdőre fogom vonni. Vagy ha mégsem,akkor kémkedek utána,nekem édes
mindegy. Még este sem hívott. Fura,mert ha nem találkozunk,legalább este felé
felhív. De most még ezt sem tette. Megpróbáltam nem a legrosszabbra
gondolni,hogy most mikor ezen gondolkozom,ő egy másik lánnyal van,de ezek a
gondolatok rohangáltak végig a gondolataimban,amitől sírhatnékom támadt elég
hamar. Reggel úgy ébredtem fel,mint akin áthajtott egy bölény csorda a fején.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Már kilenckor fent voltam,ami nyáron olyan mintha hatkor keltem volna.
Gondoltam nem hívom fel egyből,előbb rendbe szedem magam. Kimentem a
szobámból,mint egy hulla, megreggeliztem, elmentem lezuhanyozni,felöltöztem,az
arcomat rekonstruáltam egy kicsit,hogy emberi formája legyen,és ne egy zombié.
Vettem két mély levegőt,és felhívtam. Hatodik kicsengés után felvette. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szia. – szólt bele. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szia, ma mit csinálsz,ráérsz? – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,nem érek rá. – válaszolta. Már nem bírtam tartani a könnyeimet,kibukott
az összes egyszerre.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért nem? – kérdeztem leplezve a sírós hangomat.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Az legyen mindegy,majd később elmondom,de ez most nem a megfelelő idő. –
mondta. Már nem bírtam tovább.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha szakítani akarsz velem,akkor legalább ne kertelj,hanem mond meg a szemembe
az igazat! – üvöltöttem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami, nem értesz te semmit,ami jogos,de mindent el fogok mondani a maga
idejében. Csak egy kis időre van szükségem,a sulikezdésig. – mondta kissé
ingerült hangon.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szóval akkor most csak szünetelünk? – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem! Ami nem! Semmi ilyesmiről nincs szó! Nem szakítunk,nem szünetelünk,csak
egy kis magányra van szükségem pár napig,ennyi az egész. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ezt még mindig nem értem. – mondtam neki.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még nem is fogod,de mint már mondtam,idővel mindent megmagyarázok. Ne
aggódj,szeretlek angyalom. – mondta majd letette.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ne aggódj na persze, ezt mondani könnyű. Gondoljon ilyenkor csak
bele,fordított esetben ő is ugyan ennyire ideges lenne,akárcsak én. Szóval már csak három nap. És még most is
egyedül voltam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Semmi ötletem nem volt azon kívül,hogy Aron megcsal. Mi más oka lehet
annak,hogy hanyagol?</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Majd megmagyarázza. Hát köszi,addig a három napig totál depresszióba esek.
Ennyit arról,hogy soha többé nem hagy magamra. Épp most készül engem
elhagyni,örökre.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Másnap elmentem anyuval vásárolni őszre egy pár ruhát sulikezdésre. Normális
esetben ezt Annával tettem volna,de ő sem ér rá. Vettem magamnak két barna
nadrágot,egy fekete és egy fehér felsőt. Épp nézegettem a lapos talpú cipőket,és
közben töprengtem magamban,hogy melyiket vegyem meg,na meg,hogy el mondjam – e anyunak,hogy
most jelenleg mi a helyzet. Végül mikor már a bugyikat nézegettem anyu
mellet,kibukott belőlem ez az egész. Ledaráltam neki gyorsan ezt az elmúlt pár
napot,és kikértem a véleményét.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nos kicsim,biztos valami nyomos indoka lehet arra,hogy kerül téged. Aronra az
nagyon nem vallana,hogy hátba támadva megcsalna téged. Ez az a dolog amit
erősen kétlek Aronnal szemben. Ő nem ilyen. Légy türelmes,és adj neki
időt,ahogy kérte. Ő is megtenné ezt érted,még ha őt is az őrületbe kergetnéd. –
mondta el anyu a véleményét. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És szerinted mit kéne akkor tennem,hogy addig se őrüljek meg? – kérdeztem kétségbeesetten.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ahogy mondtam,adj neki időt. Foglalkozz addig is mással. Hívd el Annát,vagy a
többi kis barátodat akit Aron által ismertél meg valahová. – tanácsolta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anna nem ér rá. Matekot tanul egész végig. – mondtam.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Majd felhívom az anyukáját. Azért ez nem állapot,hogy a nyár utolsó napjaiban
szegény kölyöknek matekot kell tanulnia. Elintézem majd. – mondta felháborodottan
anyu.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Köszi anyu rád mindig számíthatok. – mondta,és megöleltem. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez csak természetes szívecském. – mondta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Aztán még
beültünk egy kínai étterembe,ahol meglepően finom volt a kaja. Még vettem
anyának is egy két cuccot a drogériában,mert mondta,hogy állásinterjúra megy
hétfőn,és szeretne jól kinézni és tőlem kért tanácsot. Nos Annával jobban járt
volna,de arra alapozva amit Annától tanultam, próbáltam neki segíteni. Azzal a
hétfővel nekünk is megkezdődik az iskola. Aztán hazamentünk anyával,segítettek
neki raviolit csinálni,aztán a kertet restauráltuk egy kicsit,mivel mióta apa
nincs,azóta nem is nagyon járkáltunk ki,szinte soha. Elpakoltunk minden lim –
lomot,ültettünk néhány szép virágot a volt szikla kertbe,és azt is rendbe
hoztuk egész szépen. Még a régi madáretetőt is rendbe raktuk,amit még apa
csinált,mikor kicsik voltunk. Szegény madarak ennyi kimaradt idő alatt tuti
éhen haltak. Végül mikor már ment le a nap anyával büszkén néztünk végig az
egész kerten. Nagyon szépen nézett ki. Szinte hasonlított a régi állapotához.
Igen,bár tudtam,hogy az egész család nélkül már nem lesz a régi. Dani nem
jelentkezett azóta mióta történt az az incidens,apu pedig…tudjátok. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Már csak két nap. Anyu tényleg segített,szóval annyit legalább megdumált nekem
Anna szüleivel,hogy legalább egy napot adjanak nekünk. Szóval Annának is
elregéltem ugyan azt amit anyának.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szivi,ha megcsalna,arról első kézből tudnék. Khm,tudod Bálint. Igazából azt is
tudom,hogy mi van a dologban,de nem mondhatom el,megígértem Bálintnak.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Tessék? Neked elmondta? – kérdeztem hitetlenkedve.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,nem nekem! Bálintnak,ő pedig nekem,de megesketett,hogy neked nem
mondhatom el,mert ezt Aron szeretné elmondani. De biztosíthatlak arról,hogy nem
csal meg. Szóval még csak a közelében sem jársz a találgatásoknak. – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És még is mikor fogja elmondani? Mikorra már teljesen az őrületbe kergetett
engem?! – kérdeztem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szerintem várhatólag holnap. Addig is légy türelmes,és ne legyél
kíváncsi,mert hamar megöregszel,én meg vehetem neked majd a sok ránctalanító
kencét! – mondta.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán Anna elterelte a beszélgetésünket más irányba,hogy addig se rá gondoljak.
Véletlenül kibökte,hogy holnapra a srácok közös állatkertbe menést terveznek. Na
igen,ennyit arról,hogy tudja tartani a száját. Hiába próbáltam kiszedni
belőle,mi Aron titka,nem mondta el. Azzal nyugtattam magam,hogy már csak egy
nap. Annyit valahogy csak kibírok. Aztán átmentünk Annáékhoz a hatalmas
medencéjükhöz,ha már Bálint megtiltotta,hogy elmenjünk a Balatonra. Hát
igen,jelen állapotban Aront az sem érdekelte,hogy élek –e vagy halok. Még
jó,hogy volt Annáéknak egy hatalmas beépített medencéjük. Elhülyültünk a
vízben, ugráltunk,pillanatképeket csináltunk ezekről, a medencében ettünk a
matracokon mindent. Fagyit,chipset,csokit és még sorolhatnám. A chipset szépen
beleejtettük a vízbe,de szerencsére rajtunk kívül senki sem látta. Gyorsan
kikaptam a vízből majd be a számba. Olyan fancsali képet vágtam,amitől Anna a
nevetéstől a vízbe borult a matracáról. Hát nem volt valami jó íze a sajtos –
klóros chipsnek.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Hozott még ki szőlőt is és az meg egymás szájába dobáltuk. Hát ha ez is a vízbe
esett azt is megettük,és mondanom sem kell,ennek sem volt kellemesebb íze.
Annyira nevettünk már a semmin,hogy már én is beleborultam a vízbe. Utána Anna
ismét ezen visított. Bosszúból fogtam és alá úsztam,és kihúztam alóla a
matracot. Nos már fáj a hasam a nevetéstől,és már arra a szintre jutottunk,hogy
egy hang se jött ki a torkunkon,és csak csapkodtunk, mint egy retardált fóka.
Ennél jobb érzés nincs is. Végül kint feküdtünk a medence mellet,és napoztunk.
Nagyon sok képet csináltunk Aron gépével,ami szinte már az enyém volt,mert én
többet használtam, mint ő. Anna azonnal eldöntötte melyiket rakja fel új
profilképének.<o:p></o:p></span></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Aztán felöltöztünk,hogy elmenjünk sétálgatni. Elsétáltunk a
kávézóig,ahol rendeltünk egy hatalmas fagyi kelyhet amit tíz perc alatt be is
faltunk. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hiányozni fog ez.A nyár. Megint kilenc hónapot kell majd várnunk. – mondta Anna.
– Ez olyan mint a terhesség. Ott is alig várod,hogy végre a kezeidben tarsd azt
a csodát. Na a mi szemszögünkből a csoda az a három hónap nyár. – mondta Anna.
Elnevettem magam a hasonlatán.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nekem is hiányozni fog. Első nyarunk,hogy egyikőnk sem volt szingli. –
mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- És téényleg! Nyugi a következő nyár is ugyan ilyen szuper lesz! – bíztatott.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Na arra kíváncsi leszek. Pláne,ha holnap közli velem,hogy kirak. – mondtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te figyelsz is mikor beszélek,vagy csak nézel ki a fejedből? Megmondtam,hogy
nem fog kirakni,mert még mindig halálosan szeret! Csak egy kis időre van
szüksége,ennyi az egész,fogd már fel! – mondta kissé hangosabban Anna.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,remélem igazad lesz. – mondtam neki.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mint mindig, nekem igazam lesz. Nem szoktál még hozzá? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Csak forgattam a szememet. Bár most erősen reméltem,hogy anyámnak és Annának is
igaza lesz.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Szóval így töltöttük az utolsó előtti napot Annával. Felejthetetlen
volt,szerintem szép befejezése volt ennek a nyárnak. Este Aron küldött egy
smst,hogy holnap szeretne velem beszélni. Csak annyit küldtem neki vissza,hogy
oké. Semmi megszokott hangulatjel,amit már megszokott tőlem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ezzel biztos az őrületbe kergetem. Totál nyugodtan feküdtem le,de szerintem
csak a kimerültség miatt.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Anna megnyugtatott,hogy nem kell semmi miatt aggódnom holnap,minden oké és
minden rendben lesz.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Szóval nyugodtan aludtam el,azzal a tudattal,hogy Annának igaza lesz,ha meg
nem, maximum kitekerem a nyakát. Szóval reggelre mikor már felkeltem,totál
ideges voltam. Az összes körmömet tövig rágtam az idegtől. Reggel hívott.
Közömbös próbáltam lenni.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen? – szóltam bele a telefonban.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Találkozzunk Annáéknál,rendben? Onnan elmegyünk az állatkertbe. – mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Rendben. – mondtam és már ki is nyomtam a telefont.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Felöltöztem,aztán kimentem a konyhába,hogy bekapjak néhány gofrit. Anya nagyon
furának tűnt. Pedig már kezdett ismét visszatérni az életbe. Most meg megint
hírtelen olyan lett,mint mikor apa meghalt.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Aggódtam,de ezzel most nem érem rá foglalkozni. Nyomtam egy puszit a fejére
búcsúzás gyanánt,ő pedig csak </span><span style="line-height: 18px;">erőltettet</span><span style="line-height: 115%;"> magára egy műmosolyt. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Gyorsan elautóztam Annákhoz,ahol mér mind a hárman engem vártak. Egy rakás
holmi volt náluk,erre a napra. Anna azt mondta,hogy külön autóval megyünk.
Remek,így akar majd kitenni? Az én autómat Aron vezette. Az első tíz percben
csak mindketten meredten bámultuk az utat. Egyre feljebb tekertem a rádiót,ő
pedig már nem bírta, kikapcsolta. Még mindig nem néztem rá. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Megtennéd,hogy nem haragszol rám ilyen </span><span style="line-height: 14px;">feltűnően</span><span style="line-height: 115%;">? – kérdezte. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Még mindig nem válaszoltam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Talán egy kis magyarázatot érdemlek,nem gondolod? – vádoltam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- De,nagyon is érdemelsz,csak nekem ezt nehéz elmondanom. – mondta. Itt már
féltem,hogy mit fog mondani.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát,én várok a magyarázatra. – mondtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,szóval…nem voltam veled teljesen őszinte…- kezdte. A szívem a torkomban
dobogott. Pedig igen is,most vallja be,hogy mecsalt! – De csak a te érdekedet
néztem. – folytatta. Ekkor kicsit elgondolkodtam,hogy még is nekem abba mi
érdkem van,hogy megcsalt és ezt elhallgatta előlem?</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igazából,csak annyi az egész,hogy év végén megbuktam történelemből,mert túl
sokat hiányoztam. – mondta. Én meg szerintem olyan fejet vághattam,mint akit
most öntöttek le egy pohár vízzel. Egyszerre aggódtam,hogy mit fog még
mondani,és egyszerre könnyebbültem meg. Én hülye,megint meggyanúsítottam,pedig…áh,mekkora
egy barom vagyok! </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem akartam elrontani azzal a nyaradat,hogy te helyettem is aggódsz a
pótvizsga miatt. – mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Amin mellékesen átmentem. – mondta ki végül azt a mondatot,amitől minden kő
leesett a szívemről.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Eleredtek a könnyeim annyira boldog voltam. Ő csak furán nézett rám.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mi a baj? – kérdezte rémülten.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Se – semmi,én csak,sajnálom,hogy mekkora egy barom vagyok. – mondtam szipogva.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem gond,én is így lettem volna fordított esetben. Sajnálom,de ezt a te
érdekedbe tettem,hogy megmentsem a nyarad,mert ez volt az első közös
nyarunk,amit élvezni akartam,és azt akartam,hogy te is élvezd. Remélem sikerült
élvezetessé tenni. – mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Az elmúlt pár napot leszámítva felejthetetlenül jó volt. – mondtam megragadva
a kezét. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Akkor jó. – ő pedig megsimogatta az arcomat.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Mikor odaértünk, már kézen fogva sétáltunk oda Annáékhoz, akik nagyon örültek
ennek.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Most már egy bomba robbanás sem választhat minket szét,ebben teljesen biztos
voltam. Kivéve Anna,aki elrángatott tőle.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát nem megmondtam? Felesleges volt aggódnod! – mondta a nyakamba ugorva.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tudom,tudom! Akkora hülye vagyok! – mondtam könnyes szemekkel.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Na de elég volt a szomorkodásból,ez az utolsó napunk,élvezzük! – mondta Anna
és visszalökött Aron kezébe. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Menjünk be és élvezzük az utolsó napot,amíg még a miénk. – mondta Aron. Belé
karoltam,és élveztem a napsütést ami az arcomat </span><span style="line-height: 18px;">simogatta</span><span style="line-height: 115%;">.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Visszaemlékeztem, milyen volt,mikor </span><span style="line-height: 18px;">először</span><span style="line-height: 115%;"> jöttünk együtt az </span><span style="line-height: 18px;">állatkertbe</span><span style="line-height: 115%;">
Visszaidézte az összes csodás emlékemet,amit vele töltöttem. Ez annyit
jelentett,hogy ahol jártam már Aronnal,azokra a helyekre mindig emlékezni
fogok,és mindig mosolyt csal majd az arcomra,ha ide jövök. Immáron nem tudtam
az életemet elképzelni nélküle. </span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Mint kiderült,az állatkerten csak épphogy
átrohantunk,aztán már tovább is álltunk. Végül kiderült,hogy egy kisebb
pikniket tartottunk a Balaton partján,majd bele vetettük magunkat a vízbe,csak
úgy,mint a nyár leges legelején. Az emlékek most még erősebbek voltak,mint
valaha. De örülök ennek. Ha megöregszem,még akkor is emlékezni fogok minden
egyes percre. <br />
Ha mégsem,akkor hálát adok a naplómnak majd. Aztán nyolc óra körül mikor már
kezdett lemenni a nap,együtt ültünk a parton és néztük,ahogy szép lassan a
lemenő nap rózsaszínre és narancssárgára festi az eget. A fejemben <i>Shontelle</i>től ment az <i>Imposibble</i>,miközben még mindig
nosztalgiáztam. Örömömben kissé megkönnyeztem. Aron beületett mind a négyönket
a kocsimba,mikor már kezdett lehülni a levegő,és ajtam meg Annán is két
hatalmas férfi pulcsi volt. Elővette a laptopját,egy darabig böngészett
rajta,majd elindított egy videót. A videó alatt a mi képein voltak összevágva a
<i>One
Direction Summer Love</i> című számára. Az összes közös fotón,ami Aron
gépén rajta volt. Novembertől elkezdve egészen mostanáig,augusztus 31-ig. Hátra
néztem Annára,aki a fejét Bálint fején nyugtatta,és könnyes volt a szeme,akár
csak nekem. Aron megfogta a kezemet közben,mert látta a szememet. De ezek csak
az örömkönnyeim voltak szerencsére. És végül az utolsó kép az egy mai kép
volt,amin mind a négyen rajta voltunk. Szóval ezért tünt el Aron egy tíz
percre. Bálinték mikor vége lett a videónak,átszálltak az ő autójukhoz,hogy
hazainduljunk. Aron még előtte mondani akart nekem valamit.<br />
- Remélem tudod,hogy te nekem nem csak egy nyári szerelem vagy. Te nekem ennél
jóval többet jelentesz. – mondta a szemembe nézve és közben az arcomat
simogatta.<br />
- Te is nekem. El sem tudom mondani,hogy mennyire. – mondtam neki, ő pedig
megcsókolt.Én pedig a hajába túrtam. Aztán a velünk szemben lévő fényszorókra
lettünk figyelmesek,meg Bálinték dudálására.<br />
Aztán el kellet indulnunk haza,mert holnap hajnalok hajnalán kelhetünk fel,mert
évnyitó. Utáltam ezt az egészet. Szép lassan hazaértünk,engem Aron kitett,és
mondta,hogy reggel értem jön egy hosszú csókkal még megajándékozva a búcsúnkat.
Beléptem a bejárati ajtón,és furcsa nagy csend fogadott. Nagy volt a sötétség.
Gondoltam talán anya már alszik. Körbenéztem, be a hálószobába,mindenhová,de
üres volt a lakás. Végül megláttam egy cetlit a hűtőn. Megremegett a gyomrom.
Ez semmi jót nem jelenthet. Ez biztosan anya kézírása volt. A levélben pedig ez
állt : „<i>Ami drágám! Gondolom ma
feltűnt,hogy kissé zaklatott voltam,de csak azért,mert András ismét felhívott
engem. Azt mondta végig gondolt mindent,és hiányzom neki,és menjek el hozzá. Az
érzelmeim ismét a felszínre törtek,és én most elmentem vele. Kérlek ne haragudj
se rám,se rá! Szeretlek Amadea! Anya.” </i>Hirtelen azt sem tudtam,hogy
elájuljak vagy hogy kimenjek a kiskertben álló fához és beleüssek egy
akkorát,hogy kidőljön. Le kellet ülnöm egy kicsit. Értelmezni próbáltam a
szavakat,amiket papírra vetett. Mostanában ilyenkor nem szomorú leszek,hanem
dühös. Mérhetetlenüll dühös. Csak fogtam a fejem,és nem tudtam,hogy mi tévő
legyek. Anyám képes volt engem itt hagyni egyedül megint egy senkiért. Ez az
ami a legjobban fájt,hogy eldob érte. Lemond az új állásáról is,egy hazug ember
miatt. Tényleg nem tudtam mi tévő legyek. Már annyira ideges voltam,hogy már
zokogásba törtem ki. Muszáj voltam felhívni Aront,hogy segítsen vagy valami.
Felhívtam,de egy értelmes szót nem tudtam kinyögni,csak annyit,hogy jöjjön át
azonnal,mert baj van. Ő pedig öt percen belül már nálunk is termett. Be sem
kellett engednem,berontott az ajtón. Értelmetlenül nézett körbe,aztán a kezébe
nyomtam a levelet,amit gyorsan átolvasott. Végül mindent megértett,és szorosan
magához ölelte,a zokogástól rászkodó testemet. Nem mondott semmit,csak szorosan
ölelt. Nem is kellet semmit mondania,mert én nem tudtam beszélni. Miután
nagyjából abba tudtam hagyni a sírást,nem tudtam beszélni. Aron nem is várta
el,hogy beszéljek. Csak egy tíz percre hagyott magamra,hogy hazamenjen a
cuccaiért,mert ma itt aludt velem. Tudta,ha most magamra hagy,képes vagyok
bármi meggondolatlaságot tenni,amit később megbánok. Ebben nem tévedett
sokat,mert most bárkit képes lettem volna cafatokra tépni puszta kézzel,annyira
dühös voltam. De még mindig képtelen voltam beszélni. Az agyam ismét kattogot.
Régi ismerős érzés volt ez. Világosan meg mondtam ennek az embernek,hogy
hagyjon békén engem végleg a családommal együtt. És most elveszi tőlem a
tulajdon anyámat. Az fáj a legjobban,hogy anyám gondolkodás nélkül itt tudott
engem hagyni. Valami összetört bennem. Tudta ez az ember,hogy mivel tud nekem a
legjobban ártani, a halálnál is jobban. Aron védelmező karjaiban aludtam el.
Nyugtalan voltam,nem ment az alvás. De Aronnak sem.<br />
- Aludj csak,holnap korán kelünk. – mondtam neki.<br />
- Nem tudok. Ha te nyugtalan vagy,akkor én is. – mondta.<br />
- Sajnálom. – mondtam.<br />
- Ssh,nem kell semmit sem sajnálnod. Aludjunk. – mondta és olyan hosszan
megcsókolt,hogy beleszédültem. Még szerencse,hogy az ágyon feküdtünk,és tartott
a karjai közt,különben már lezakóztam volna róla az ájulástól. Megpróbáltam
aludni,több kevés sikerrel valamennyire ment is. Aron még most is meg tudott
nyugtatni. </span></span><br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 7.1pt;">
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Reggel annyira idegesen ébredtem,mint még soha. Anyámat egész
este próbáltam elérni a mobilján,de nem vette fel. Ráadásul még jött az iskolai
évnyitó is amit alapjáraton is gyűlöltem,most meg pláne.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csak magamra kaptam az ünneplő cuccot,aztán próbáltam jó képet vágni Aronnal a
suliban sétálgatva.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Minden tanárra próbáltam visszamosolyogni,de nem ment valami jól. Aron végig
megszorította a kezemet,ha valaki közeledett,hogy mosolyogjak vagy köszönjek.
Mint az embernek kiskorában a szülei,hogy köszönjenek a felnőtteknek az
utcán,na ez most kb. erre hasonlított. Olyan voltam, mint egy zombi ismét.
Letaglózott ez a tegnap este. Az egész nyaramat két perc alatt romba döntötte
az anyám,egy döntéssel,aminek a következményei nekem nagyon fájnak. Aron egész
nap mellettem volt,próbált belém lelket önteni kevés sikerrel. Elmondta röviden
Annának is,hogy mi a helyzet,és Anna is próbált életet lehelni belém,de még
neki sem ment. Az osztályfőnökünk lediktálta az órarendünket,elmondták,hogy
holnap mire mit hozzunk,és nagyjából ennyiből állt az egész nap. Aron átjött az
összes külön csoportból,hogy több óránk legyen közös,ne úgy,mint az előző
évben,amint szinte semmi közös óránk nem volt. Beragasztottam a szekrényem
ajtajára az új órarendet,aztán már el is mentünk a suliból. Aron próbált
felvidítani mindennel,de egyszerűen nem ment neki. Senkinek nem ment. Azt
hiszem annyira lett volna szükségem,hogy anyu felhívjon és elmagyarázzon
mindent. De nem tette. Hiába vártam,nem tette. Aron egész nap tegnap este óta
el sem mozdult mellőlem. Suli után elvitt mekizni,hátha így egy kicsit jobb
kedvem lesz. De én csak végig magam elé meredtem.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé,ma is veled maradjak? – kérdezte.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha nem gond anyukádnak… - mondtam halkan.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csak bólintott egyet. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé, mit szólnál,ha le mennénk edzeni az erdőbe? Addig is eltereli a
gondolataidat. – ajánlott fel Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Már próbáltam magamba életet lehelni,meg a mondataimba is. Ez tényleg jó
ötletnek tűnt.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha hozod a zsákot,akkor mindenképpen. – mondtam egy halvány mosollyal az
arcomon,amitől Aronnak már is jobb kedve lett. – Amennyit itt most
összekajálok,azt le kell dolgoznom. – mondtam. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán Aron gyorsan eldobott haza,hogy átöltözzek, ő pedig bepakolja a zsákot
meg egyéb dolgokat.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mivel még csak szeptember elseje volt,így még teljesen nyári idő volt,azaz
döglesztő meleg. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Gondoltam,így az utolsó napsütéses napok miatt,hogy ne legyek hulla fehér, egy
sportmelltartót vettem fel a rendesre,meg egy térdnadrágot. Az erdőben úgy sem
lát Aronon kívül senki. Felvettem rá addig is egy pulcsit,hogy az a pár
szomszéd aki itt van a közelünkbe,nehogy már is pletykálkodni kezdjen. </span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Készen állsz ? – kérdezte Aron.</span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát persze! Már alig várom. – mondtam őszintén. Ez hiányzott most nekem,hogy
valamit szét üssek vagy rúgjak. A gumik csikorogva visítottak fel,ahogy Arona
gázra lépett.<o:p></o:p></span></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;">
</span><br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">Leértünk és
gyorsan fel is rakta a zsákot a jól megszokott helyére. Levettem a
pulcsimat,amíg felrakta a zsákot. Hátra hökkölt,amikor meglátott. Ennyire
ijesztő látvány lehetek? – gondoltam magamban.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi az? – kérdeztem tőle csodálkozva. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Csak meglepődtem,hogy csak ez van rajtad.
– mondta meglepődötten.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Baj? – kérdeztem szégyenlősen,és már nyúltam is a pulcsimért.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,dehogy! Épp ellenkezőleg. Örülök ennek a látványnak. – mondta odalépve
hozzám,átfogva a csupasz derekamat,és végig futtatta a tenyerét a félig meddig
csupasz hátamon. Szép lassan a nyakamtól kezdve csókolt,míg végül elért a
számhoz is. Felnyögtem,és már alig kaptam levegőt.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem edzeni jöttünk,szerintem kezdjük el. – tanácsoltam zihálva.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- A te hibát,hogy nem azonnal kezdtünk,ha nem látlak meg így… - mondta feltéve
védekezően mindkét kezét. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Jól van, jól van, nem hibáztatlak! – mondtam majd belebokszoltam egyet a
vállába,és már el is kezdtem melegíteni. – Nem bánod,ha futok egy pár gyors
kört erre felé? – kérdeztem. Ő csak vállat vont,én pedig már el is iramodtam
Jól esett ismét száguldani. Nem tudom mennyire messze kerülhettem Arontól,de
csak azzal törődtem,hogy mindnél messzebb futhassak,mert a futás most felért a
megváltással. Aztán mikor már feleszméltem,hogy túlságosan messze jutottam
Arontól, azonnal visszafordultam. Percek alatt vissza értem Aronhoz. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Gyors voltál. – mondta. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Pedig soknak tűnt,azt sem tudom meddig juthattam,mert nem azt figyeltem. –
mondtam. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Oké,mit szólnál egy kis bunyóhoz? – kérdezte. Elengedtem egy kisebb nevetést.
</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem félsz,hogy megsérülsz? – kérdeztem tőle.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha-ha. – mondta,és már a kezei a derekamra fonódtak,de most nem védelmezést
szolgáltak,hanem leterített egy laza mozdulattal a földre,ahol már kezdtek összegyűlni a színes lehullott falevelek.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Csak szerencséd volt! – mondtam leporolva magamat. A gyorsaságomat
kihasználva mögé suhantam,és elkaptam a kezeit. Magam elé fordítottam,és
leterítettem a földre,és rátámaszkodtam a mellkasára. Nem engedtem el
egykönnyen. Már majdnem sikerült neki leszednie magáról,de gyorsan
visszadöntöttem. Nyomtam egy gyors puszit a szájára,aztán felpattantam. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Na és ilyenkor hol marad a fair play játék? – kérdezte még mindig a földön
feküdve.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Ja,hogy úgy játszunk? Szólhattál volna előbb is. – mondtam aztán a kezemet
nyújtottam neki segítség képpen. Ezt kihasználva lerántott maga mellé a földre.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Na ennyit a fair playről. – mondtam felkönyökölve. Aztán végül már feladtuk a
meccset úgymond, döntetlenre nyertünk mindketten.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Mit szólnál,ha este fele motoroznánk majd egyet? – kérdeztem Aront, miközben én
a zsák felé sétáltam,hogy neki állhassak az edzésünk fénypontjának.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Ha szeretnél. – válaszolta. Csak mosolyogva bólintottam,és már el is kezdtem
teljes erőmből ütni, rúgni a zsákot. Annyira jól esett,mint még soha.
Kiadhattam magamból az összes dühömet. Odaképzelhettem András undorító fejét a
zsákra. Annyira erősen rúgtam bele a zsákba,hogy nekicsapódott a fának,amire
fel volt akasztva,és azzal a lendülettel le is esett a helyéről. Könnyedén
visszaraktam. Még mindig finom ütéseket vittem be neki,mikor megcsörrent a
mobilom a ruhakupac alatt. Túlságosan belelendültem az ütögetésbe,így Aron
nézte meg.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami… - szólt nyugtalanul. – Anyukád az. – mondta, és a kezem megállt az ütés
közbe,és emberfeletti gyorsasággal termettem ott mellette és kaptam ki a
kezéből a telefont. Nem akartam sokáig tétovázni,mert iszonyatosan féltem,hogy
le fogja tenni. Vettem egy mély levegőt,és felvettem.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Anya? – szóltam bele remegő hanggal.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Amadea,kincsem! – szólt hozzám anyu. – Minden rendben? – kérdezte.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Velem minden rendben van –e ?! Inkább veled mi van? Te hagytál faképnél! –
mondtam és már megint a sírógörcs kerülgetett.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Figyelj kicsim, felhívott és nekem végig kellett gondolnom mindent. El sem
tudod képzelni mennyire hiányzott nekem,de elfojtottam,elrejtettem ezt az
érzést,amennyire csak tudtam. De most újra boldog vagyok,hogy úton vagyok felé!
– mondta anyu és közbe repesett az örömtől.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Úton vagy felé? Mért hol van? – kérdeztem.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Angliában,és képzeld küldött értem egy magángépet. Igaz ezt neked nem
szabadna tudnod,de neked mindent elmondok kicsim. Most fogok felszállni
Kincsem szeretném,ha nem neheztelnél rám. Vissza fogok térni hozzád,megígérem!
– mondta anyu.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Itt hagytál engem…egyedül. – suttogtam a telefonba,és éreztem,hogy megrogy a
térdem,és ha Aron nem kap el a könyökömnél fogva,akkor tuti térdre esek.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Kincsem,dehogy! Ott van neked Aron! – mondta.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Igen,de Aron nem a családom! Nekem már nincs is családom jóformán! –
üvöltöttem sírva.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Kicsim,nem foglak magadra hagyni,csak adj nekem is egy kis időt.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Még is mennyit? – kérdeztem sírva. Aron közben a könnyeimet törölgette az
arcomról.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem tudom,de hívni foglak még kicsim. Szeretlek! – mondta,majd kinyomott. A
telefon kiesett a kezemből és térdre rogytam. Az arcomat a kezembe temettem,és
nem tudtam megszólalni. Aron csak a hátamat simogatta,de a sírógörcs egyre
rosszabb lett. Utána már össze – vissza csapkolódtam a kezemmel,bele a zsákba,a
fákba, végül megint futásnak eredtem. Aron csak szomorúan bámult utánam. Egy
tíz perc egyedüllét után visszafutottam hozzá. Ő csak ott ült a földön a
térdeit átkarolva.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Minden rendben? – kérdezte.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Már semmi sem lesz rendben…-suttogtam. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nagyon sajnálom Ami. – mondta átölelve. – Itt vagyok neked én. Tudom,hogy nem
vagyok olyan,mint a családod,de itt vagyok és támogatlak mindenben. – mondta.
Ekkor lelkiismeret furdalásom lett amiatt amit <o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;">
</span>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">mondtam anyunak
a telefonba,<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: #ea9999;">
</span><div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">és Aron is
hallotta.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Figyelj,én nem úgy értettem. Mindennél fontosabb vagy nekem,de akkor sem te
vagy a családom. Nekem már nincs családom. Mostantól te fogod ezt jelenteni
számomra. Te jelentesz mindent. – mondtam bűnbánóan. Aztán fogtuk a zsákot és
összepakoltunk,aztán elindultunk haza. Elindultunk hozzánk,az üres házba.
Szomorú voltam még mindig,de már egy fokkal több életkedv volt bennem,mint
tegnap,mert legalább beszélhettem anyámmal. Tényleg jobb,ha nem gondolok rá
többet addig amíg vissza nem jön.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Azt kívántam bárcsak itt lenne Dani is most. Most iszonyat nagy szükségem lenne
rá,de ő is mást választott helyettem. Azon gondolkoztam,hogy ennyire rossz húg
és lány lehetek? A tulajdon anyám és bátyám itt hagynak egyedül, mindketten egy
alig ismert emberért. Előbb vagy utóbb Danival is fel kell vennem a kapcsolatot
ismét. Tudnia kell erről,hogy megint mi történt. Most iszonyatosan vágytam az
ölelésére. Aront pedig hazaküldtem tőlünk. Mondtam neki,hogy nem akarom,hogy az
anyukája aggódjon,és egy kis egyedüllétre van szükségem. Most erre vágytam
igazán,hogy egyedül legyek.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Vonakodva,de Aron hazament. Én pedig átnéztem milyen óráim lesznek holnap,
főztem magamnak sajtos makarónit vacsorára,megnéztem egy pár
sorozatot,lefürödtem,gépeztem,mintha mi sem történt volna.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Próbálom magamnak is bemagyarázni,hogy nincs semmi baj,minden rendben. Amíg meg
tudom tartani a látszatot addig minden rendben. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aron jött értem reggel. Kicsit korábban is ért oda,ezen meg is lepődtem. Egy
közepes méretű doboz volt a kezében. Furán néztem rá,mikor kinyitottam az ajtót.
</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát ez meg mi? – kérdőn néztem a dobozra,majd rá.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- A tiéd. Nézd meg. – mondta odaadva a dobozt. Már épp meg akartam rázni mikor
figyelmeztetett. – Meg ne rázd! </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
És ekkor édes kiscica nyávogást hallottam a dobozból. Belekukkantottam a
dobozba és egy apró termetű hamuszürke kismacska volt a dobozban, rikító sárga
szemekkel. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Ó istenem,de édes! – mondtam és azonnal kivettem a dobozból.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Mostantól én és ő vagyunk a családod. – mondta. Szomorúan elmosolyodtam. –
Hozom a cuccait. – mondta,majd visszafordult a kocsihoz,és kivett egy kisebb
szatyrot,amibe a cicus dolgai voltak.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Itt van neki, egy kis időre elegendő táp,macskaalom,játékok és még pár dolog.
– mondta sóhajtva.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Köszönöm,tényleg! Ez nagyon kedves. – lelkesedtem. Csak nyomott egy csókot a
homlokomra.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán szinte már majdnem vidáman elindultunk a suliba. Na innentől kezdve, mint
mondtam a hajsza megint megkezdődött. Egyből hat órával kezdtünk,ami még egész
könnyű volt. De már is kaptunk mindenből három oldalnyi házit,plusz a tételsort
szinte minden tantárgyból,amit már jobb ha most neki állunk kidolgozni. Fura
érzés volt,de szinte hiányoztak az aberrált osztálytársaim. Jó volt megint
hallani Gergő vicceit,és persze a tanárok bosszankodását ezen,sőt még szinte
Ivették gyatra próbálkozásaik is,hogy szétszedjenek minket Aronnal. Ahogy már
említettem,egy bomba robbanás sem fog minket szétválasztani. Olyan erős kötelék
alakult ki köztünk,amit nehéz lenne lerombolni. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Nap végén unottan hajigáltam be a szekrényembe a nem kívánt könyveket.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aron a szekrényem mellet állva szinte megint ugyan olyan látvány jelentett,mint
még anno elsőben,mikor először megláttam. Visszaemlékeztem, milyen volt elsőnek
látni őt,mikor ő lépett be hanyagul utolsónak a tanterembe. Annával egyből
egymásra néztünk. Egész első évben csak mindig összesúgtunk Annával,ha elhaladt
előttünk,pedig ő még csak észre sem vett. A bugyuta Érem álnevet adtuk
neki,mert Anna fantáziája határtalan volt. Csodák csodájára,pont egy
éve,feltűntem neki. És még ma is hitetlenkedve állok az előtt a tény előtt,hogy
vajon mit szerethet bennem? Annyi szép lány van még…mért pont én? </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
De inkább nem rágódom ezen,csak azon leszek,hogy magam mellett tudjam
tartani,és mindössze csak annyit fogok ezért tenni,hogy végig önmagam
leszek,mindig önmagamat adom neki.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Mostanában kicsit sokat nosztalgiáztam,fogalmam sincs miért. Valamiért jól
esett visszagondolni,hogy mi volt egy – két évvel ez előtt. Még mennyire kicsik
és gyerekesek voltunk,mára pedig szinte már majdnem,hogy felnőttünk. Jó
persze,ne essünk túlzásba,a felnőtté válás csak idézőjeles. Mondjuk úgy,hogy
inkább mindegyikőnk komolyodott valamennyit.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Az iskola legalább elterelte a gondolataimat. Ez által nem estem teljes
depresszióba,mint ahogy azt átlagosan tettem volna a csalódottság miatt.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aron átjött suli után,ahol az új házi kedvencünk várt az ajtóban. Kis híján
majdnem kiszökött,de szerencsére nálam nem gyorsabb a kis dög.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Áh megvagy. – mondtam felkapva. – Kéne neki adni valami nevet. – mondtam. –
Fiú vagy lány? – kérdeztem.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Azt hiszem fiú,legalábbis anyu nekem ezt mondta. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Szerinted mi legyen a neve? – kérdeztem. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem tudom,nekem nincs ötletem. Válasz neki valamit.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Veled aztán ki vagyok segítve Aron. – mondtam neki.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért most mondjam azt,hogy legyen mondjuk Habcsók a neve? – kérdezte nevetve.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem! Az túl buzis,ha fiú! Sőt még csak nem is hasonlít egy habcsókra. Meg
ilyen cuki nevet adunk most neki,aztán lehet kiderül holnap,hogy a Sátán
macskája. – mondtam röhögve.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Vagy András macskája. – folytatta Aron.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem,az a Seggfej macskája lenni,nem passzol. – mondtam.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Na látod,ezért nem segítek. Majd kitalálod te egyedül. – mondta röhögve.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
A délután első fele azzal telt,hogy milyen nevet adjunk a macskámnak,akiről
végül kiderült,hogy olyan valójában,mint egy kutya. Ha elkezdtem a kezemet
idegesíteni,ráharapott és sehogy sem akart róla leszállni. Elkezdtem neki
alvilági neveket keresni,végül én a Lucifer mellett döntöttem. Valamiért
tetszett a hangzása ennek a névnek,ráadásul passzolt is a macska
személyiségére. Még szerencse,hogy nem vallásos a családom. Vagyis a volt
családom,amikor még volt. Aron csak jót nevetett a névötletemen,és már is
elkezdte Lucinak becézni a cicát. Este Aront már nyugodtan hazaküldtem,hogy
most már itt van velem Luci a kisfiam,nyugodt szívvel itt hagyhat engem vele.
Jól elszórakoztunk a cicussal,eljátszottunk,igaz néha lehet,hogy kicsit erős
voltam vele,mikor lehámoztam a karomról,és ledobtam,szóval utána figyelnem
kellet,hogy azért annyira ne bántsam. Estére már ő is elfáradt,és
összegömbölyödve mellettem aludt az ágyon. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Reggel a cicus egy bizonyos barna csomaggal várt a konyhában. Hát ettől egyből
felébredtem reggel.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Mikor Aronnal reggel megint kiléptünk az ajtón,ő megint ki akart rohanni,de
megint elkaptam.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Lucifer! Ha rossz leszel eljön érted apád! – fenyegettem meg a macskát,aki
csak pislogott rám,és lehúzta a füleit. Aron hangosan felröhögött.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Szegény macska ebből egy kukkot sem ért. Bár biztos tudja,hogy nincs annál
félelmetesebb,mikor a teljes nevén szólítod. Akkor már biztos tudja,hogy valami
baj van. – mondta Aron.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aron végig felemlegette a reggeli „beszólásom” a macskával kapcsolatban. Szerda
volt,és az új órarendem szerint nyolc órám volt. Szerencsémre,most még az első
héten,néhány tanár még mindig nyaral,és persze ők hosszabbíthatnak a nyári
szünetükön,ami mellékesen nem fair,így csak hat órám volt.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Ó szinte már hiányoltam Győri tanárnő első óráit. Az első órákat vagy valami
feladat kiadással kezdjük vagy egy közönséges beszéd téma kiboncolgatásával. A
mostani témája a mai fiatalok voltak,és azoknak az ízlése. Róla csak annyit
kell tudni,hogy maximum harminc éves,és igen fiatalos. El mondta,hogy nem érti
a mai fiatalokat,hogy némelyik hogy néz ki,és hogy egy pár év alatt mennyit
változott a világ. A lányokat szinte elmondta,had ne mondjam minek, a fiúkat
nyurga gilisztáknak nevezte,és itt most a mi osztályunkba járó fiúkra is
gondolt. Tudni illik a tanárnő férfi ideálja mindenképp a kigyúrt pasikra
alapozódott. Hát most egy 11. fiú nem nézhet ki úgy,mint </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Vin Diesel</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">. Persze ezt nem lehetett a tanárnak megmagyarázni. Páran
megpróbáltak heves vitába szállni a tanárnővel,de esélyük sem volt. Én az
ilyeneket csak mosolyogva hallgatom. Mindenkinek van véleménye,és én
tiszteletben tartom. Bezzeg ezzel a tanárnő nem így van. A vicc ebben az
egészben,hogy akivel a tanárnő együtt él pasi, még csak a közelében sem jár az
ő hőn áhított férfi ideáljához. Úgy néz ki,mint </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Supermen</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">,csak az átalakulása
előtt.</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Hát hatalmas no comment. Legalább ne állna le vitázni egy ilyen témán a tizenévesekkel.
Bár én addig is örültem,hogy nem tanultunk,nem kaptunk semmilyen feladatot.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Aronnal csak mosolyogva sétáltunk ki óra után.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Téged nem sértett meg ezzel? Mert például Gergőt eléggé. – kérdeztem tőle.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ugyan már. Nem adok a tanárok véleményére soha. Ráadásul ő beszél,amikor az ő
pasija úgy néz ki,mint a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Jégkorszakból </i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">a
</span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Sid</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">. – mondta Aron.</span></span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
- Igaz,már csak a szemüveg hiányzik róla. – helyeseltem. </span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Ez után Aron elkísért a matek órámra. Ezt az órát sajnos nem tudta
kicserélni,így neki maradt a fizika.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
Itt sem voltam egyedül,Anna itt volt velem megint. Arra rossz volt
visszaemlékeznem,hogy mennyi ideig nem beszéltünk egymással,kerültük
egymást,sőt még mit sem tudva az egészről,hogy mit tesz, elárult.</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; font-family: Arial, sans-serif;">
De hát attól vagyunk emberek,hogy képesek vagyunk megbocsájtani a másiknak,ha
hibázott. Én ezt tettem,és jól döntöttem. Azért egy több éves barátságot nem
fogok olyan könnyen csak úgy eldobni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
</div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-13377013802547752032013-02-17T15:33:00.005-08:002013-02-22T13:17:43.344-08:00Continued part nine~ Folytatás !<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 2.5pt 0.0001pt 0cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Sosem
gondoltam volna ilyenkor egy éve,hogy ez lesz. Aron a barátom,és emiatt nálam
boldogabb és teljesebb ember nem létezik. Vele teljes voltam. Igaz,hogy mindent
elvesztettem,ami fontos volt számomra,kivéve őt. De ne rohanjunk előre. Még van
két és fél boldog hetem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mikor már csak két hét volt a nyárból teljes letargiába estem. Nem akartam
visszamenni a suliba,mert nem hiányoztak az ilyen Ivett félék,meg nem hiányzott
a tanulás. Most már 11. osztályosok leszünk,ami csak annyit jelent,hogy egyre
közelebb leszünk az érettségihez,amitől nagyon félek. Utána pedig egyetem.
Attól is féltem,hogy az egyetem lehet,hogy elválaszt minket Aronnal,amit nem
akarok. De tényleg felesleges ennyire előre gondolkodnom még. Ki kell élvezni minden egyes percet,amit még együtt tölthetünk. Bár a szomorúságom akkor sem
akart múlni. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért vagy szomorú angyalom? – kérdezte Aron egy kósza tincset a fülem mögé tűrve.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Már csak két hetünk van… - motyogtam. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amit ki fogunk maximálisan élvezni! – mondta a szemembe nézve. – Mit szólnál
egy kisebb kerti partihoz nálunk? A családunk,a barátaink. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez jó ötlet! – lelkesedtem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Akkor ledumálom anyával,meg a többiekkel,és akkor holnap felőlem már jó is. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Rendben. – mondtam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anyának elújságoltam a hír,aki szintúgy lelkesedett az ötletért,mint én.
Megszerette Aron és az anyukáját is,aminek nagyon örültem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron meghívta a nagy foci csapatunkat,akivel nemrég fociztunk a kis pályán. Őket
is nagyon megszerettem. Fura,hogy Anna és Nándi is tök jól kijöttek. Sőt még
Bálint meg Nándi is. Bár nem tudom,hogy Anna el – e mondta Bálintnak,hogy járt
Nándival. Mindegy, nem számít,a lényeg,hogy jól megvannak konfliktus nélkül. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Másnap boldogan keltem fel. Már alig vártam a kerti partit,hogy egy kicsit
együtt legyünk mind. Meghívtam a volt edzőtársamat Zoét is,aki szívesen
csatlakozott hozzánk. Sőt, még Balázzsal mintha kicsit össze is melegedtek
volna. A poén,hogy évfolyamtársak voltak. Hát ez kissé emlékeztet arra,mikor
Aron megkérdezte,hogy új vagyok – e az osztályban,pedig akkor már két éve osztálytársak voltunk. Mindegy az ő helyzetük még akkor sem annyira ciki,mint a
miénk volt. Levonva a következtetést,ha nekünk sikerült,akkor akár nekik is
sikerülhet valami. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
A szüleink jót nevetgéltek,csacsogtak,minket meg hagytak,had élvezzük a nyár
utolsó pillanatait.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szalonnát sütöttünk,előkerült egy kis alkohol is,ami jelzem nagyon minimális
volt! No meg Aron gitárja is előkerült,amin elkezdte játszani a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Kispál és a Borz</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">tól </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Ha az életben</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">t játszani,amit mind együtt énekeltünk a tábortűz
körül. Aztán hajnali három körül már mindenki agyhalott volt és fáradt,szóval
Aron hozott ki egy pár darab sátrat,amit gyorsan fel tudtunk állítani,és
mindenki a pokrócaikkal bevonult aludni, egymás hegyén – hátán.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron nekünk hozott egy kétszemélyeset. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Köszönöm ezt az estét. Felejthetetlen volt. – mondtam neki már félálomban.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Válaszul csak megcsókolt,majd a mellére vont.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Reggel mindenki totál kómás volt,mintha valami hatalmas parti lett volna,pedig
nem. Páran segítettek rendet rakni,aztán szép lassan mindenki hazaszállingózott
Még szerencse,hogy nem hagytak akkora kupit maguk után. Anya is itt töltötte az
estét Aron anyukájával. Azt mondta,mindketten a hatalmas kanapékon aludtak
el,mert egy kicsit becsiccsentettek a beszélgetés közepette. Nem baj,legalább
anyám is végre jól érzi magát,csak ez számít. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Másnap hívtam Aront,de nem vette fel. Aztán kiderült,hogy készül a
nyelvvizsgájára,amit nekem elfelejtett említeni. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még csak most rakod le a felsőfokú nyelvvizsgát? – kérdeztem tőle csodálkozva
a telefonba.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Igen,mert a tanárok csak most engedik,vagyis most ajánlatos szerintük. –
válaszolta. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ugyan már…már réges-régen le tehetted volna. Amúgy is minek arra
tanulnod,mikor lazán meglesz? – kérdeztem. Elnevette magát. Ilyenkor magam elé
tudom képzeni,ahogy mosolyra húzódik a szája. Az én kedvenc mosolyomra.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami nem vagyok olyan okos,mint azt te hiszed. – mondta nevetve. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Az lehet,de azt nekem ne mond,hogy angolból nem vagy jó!</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ezt nem is mondtam,de attól még gyakorolnom kell. A felsőfokú nem egyszerű.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Bár tudnék segíteni. – mondtam szomorúan.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Én is ezt kívánom. Sokkal érdekesebb lenne a tanulás. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ebben én is biztos vagyok. – mondtam neki sejtelmesen. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hiányzol,de muszáj tanulnom. – mondta.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó tanulást. És sok sikert. – búcsúztam el.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Simán menni fog neki ez a vizsga. Szinte anyanyelvi szinten beszéli az angolt.
Mégis mért ne menne neki? Ő is mindig hitt bennem,így én is mindig hiszek
benne,és mindenben támogatom,amiben csak tudom. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Még volt két napja a vizsgáig. Ami annyit jelentett,hogy volt két unalmas,
szabad napom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 2.5pt 0.0001pt 0cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Nem
volt nagyon mit csinálnom,mert már épp befejezőben voltam </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">a Lenyűgöző sötétség</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">gel.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szóval muszáj volt Annát boldogítanom,ha akarta,ha nem. Elmentem vele
vásárolni,mert őszre is kelletek már ruhák. Másfél hét és újra itt a
szeptember. Szomorú voltam,hogy ilyen hamar elment a nyár.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Életem legjobb nyara volt idáig. Legalábbis itt még tényleg így is gondoltam.
Pedig szeretem az őszt.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Olyan szép a színes falevelek kavalkádja. Nincs is jobb annál,mikor kora ősszel
az erdőben sétálgatsz,és a lábad alatt ott ropognak a frissen lehullott
falevelek. Amikor még kellemes az idő,és még nem csupa víz odakint minden. De
vissza a jelenbe. Élvezzük a nyarat amíg csak lehet. Annával elmentünk a
Balatonra megint. Most csak csajos napot tartottunk, zéró fiúk nélkül. Ilyen is
kell néha. Jó volt elhülyülni már csak az odaúton, bömböltetni a zenét és
közösen tátogni vagy épp énekelni a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Troublemaker</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">t
</span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Olly Murs</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">től.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Az emberek tuti megállapították közben,hogy egyikőnk sem fut százon. De a
legjobb barátság az ilyen.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Megértjük egymás hülyeségeit,együtt nevetünk a hibáinkon,együtt hibázunk,együtt
élvezzük a nyár utolsó pillanatait. Mikor odaértünk dobtunk a fiúknak egy-egy
smst,hogy biztonságban leértünk,ne aggódjanak.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aztán végül elmentünk enni,mivel üres hassal indultunk el,mi igen okosak. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Én ettem egy hatalmas hamburgert,Anna meg egy akkora lángost,hogy nagyobb
volt,mint a feje.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Utána átöltöztünk,és csak napoztunk egy darabig. Egy órát fetrengtünk a
földön,hogy tele ettük magunkat,és meg sem bírunk moccanni. Miután már mindketten olyan állapotban voltunk,hogy belemehessünk a vízbe anélkül,hogy az
étel amit egy órája fogyasztottunk ne nézzen vissza és integessen a víz
felszínén nekünk,hogy </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">„Helló!Engem ettél
meg egy órája,és most újra itt vagyok!”, beleugrottunk a vízbe. </i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">Jó,mindenki
minket bámult,de ez minket nem zavart már. Az ide úton is mindenki kidülledt
szemekkel bámulta a kocsinkat. Nem értem mért. Mi csak kiélvezzük a nyár utolsó
perceit. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anna azt mondta,maradjuk estére is,mert lesz valami buli a parton. Gondoltam
nem is rossz ötlet.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Persze Anna erre is készült,és volt nála „parti ruci” vagy mi a szösz. Kölcsön
adott nekem egy félvállas Londonos pólót,meg ott volt még a rövid
farmernadrágom. Nála volt még egy iszonyatosan rövid ruha.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Mikor átvette,én csak furán néztem rá.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Most mi a baj? – kérdezte.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez kissé szemtelenül rövid,nem gondolod? – mondtam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért? Nem is! – védekezett.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anna,emlékeztetlek van pasid,aki szeret,és ha most te így eljössz,már nem
lesz pasid. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jó,akkor mit vegyek fel? – kérdezte csalódottan.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Egy cicanacit alá,és már jöhetsz is. – tanácsoltam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Már szaladt is,hogy felvegye alá. Csak neki akartam jót. Bálint nem örülne
ennek. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Aron hívott.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi jót csináltok? – kérdezte.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Buliba készülünk. Annát épp most öltöztettem át. – mondtam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Várj,kitalálom. Túl rövid ruha? – kérdezte.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ráhibáztál. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Csak óvatosan. – mondta kissé aggodalmas hangon. Persze,hogy félt minket.
Pedig semmi oka a féltékenységre,vagy valami hasonlóra. Csak őt szeretem,senki
mást.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne félj,vigyázunk. Szeretlek. – búcsúztam el.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Én is téged. – tette le.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Anna végre kész lett. Ez egy örökké valóságnak tűnt,mire ő elkészült. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Így már jó vagyok anya? – kérdezte. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Aha,csak menjünk már. Nem akarok az éjszakában hazaautózni. – sürgettem.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Csak egy sima kis bulinak tűnt,de nagyon jó volt a hangulat. Annával éppen a
tánc közepén voltunk,mikor megjelent előttünk egy csapat dögös táncos pasas.
Elállt a lélegzetem is,hogy táncoltak a </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Step
up 3</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> egyik zenéjére,aminek most nem jut eszembe a címe. Lenyűgöző volt
ahogy mozogtak. Egyedi volt,és tűpontossággal egyszerre volt. Konkrétan leesett
az állam. Volt két szöszi kék szemű,akik
különösen jól táncoltak. Annát kiszúrta az alacsonyabbik,engem a nyúrgább.
Mindketten ránk kacsintottak. Annát úgy kellet összeszednem magam mellet,mert
elfolyt. Az tény,hogy nagyon cukik,aranyosak és helyesek voltak,de minket
otthon vártak a pasijaink,akiket nem bírom eléggé hangsúlyozni, mindennél
jobban szeretünk. Megráztam Annát, és észhez térítettem, még mielőtt bármi őrültségre
vetemedne.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne csinálj semmit! Emlékezz mi volt Rebeka szülinapján! Tanulj a
hibáidból,kérlek! – figyelmeztettem.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Csigavér csajszi, nem fogok semmit csinálni. – mondta. De tudtam,hogy szemmel
kell,hogy tartsam,mert Anna hiába ígér meg valamit,azt nem biztos,hogy be is
tartja. A fiúk mikor végeztek szétoszoltak és láttam,hogy mind egyből elkezdett
valamelyik csajjal flörtölgetni. Szinte mintha már eldöntötték volna maguk
közt,hogy ki melyik csajra áll rá. A magas szőke megindult felém,egy féloldalas
mosollyal az arcán. Annához akartam rohanni,de őt már sehol nem találtam. Totál
lefagytam. Innen azt hiszem már nincs menekvés.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hali. – köszönt oda nekem lazán. – Mizu? – kérdezte. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szia,semmi… - néztem rá furán. Elnevette magát. Imádom,hogy az összes fiú jól
szórakozik a bénaságomon.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Levi vagyok. És te…? – kezdte.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amadea,vagy is csak Ami. – mondtam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ami…hm,szép név. Kérsz egy üdítőt? – kérdezte. Tétováztam egy darabig,aztán
végül rábólintottam. Gondoltam,majd jól megnézem,hogy tettek – e bele valamit.
A kólát a pultos előttem töltötte ki,szóval gondoltam semmi gond nem lehet
ebből. Egy öt méterre tőlünk Anna azzal a másik szőke gyerekkel beszélgetett.
Fél szemmel közben figyeltem rá is. És még ennek a Levinek a történeteire is
figyeltem,hogy mért kezdett el táncolni,mióta táncol bla bla. Az tény,hogy
gyönyörű kék szeme volt. Bár Aronéhoz még mindig nem ért fel. Már a második
kólámat ittam,mikor éreztem,hogy kezd fájni a fejem. Reméltem nem leszek megint
beteg. Aztán mikor Annára pillantottam,már a szőke gyerek karjaiban volt. Elájult vagy nem tudom. Azonnal odasiettem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi történt? – kérdeztem.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Elájult Csak kimerült. Felviszem a szobánkba itt van nem messze. – mondta a
pali és már indult is volna,de visszarántottam,ezzel majdnem elejtette Annát.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szó sem lehet róla. Itt marad,és majd én hazaviszem kocsival. – mondtam. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Egy fenét. – mondta és kirántotta a kezét a szorításomból. Ekkor hátulról elkapott Levi és lefogott.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ss,hagyd csak. - mondta. –Elleszünk mi
ketten itt is. – és már a szája majdnem hozzáért az enyémhez,mikor én gyorsan
kihúztam a kezeimet,és megpofoztam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még is mi a francot képzelsz? – kérdeztem.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Te nem vagy fáradt? – kérdezte majd a pultoshoz fordult. – Zsolti,ez rohadtul
nem hatott,bármi is volt. – mondta neki mérgesen. A pultos rám nézett aztán csak
vállat vont. Gondolhattam volna. Persze,hogy volt valami abban a két kólában.
Annát már kivitte az ajtón az az alak. Utánuk iramodtam. Még épp utolértem
őket,és leütöttem az embert. Annát meg felkaptam és futottam a kocsinkig.
Beültettem Annát,és a gumik máris csikorogva életre keltek. Morfondíroztam,hogy
kit hívjak fel elsőnek. Bálint vagy Aron harapja le elsőnek a fejünket.
Igazából tök mindegy volt. Ezentúl biztos sehova nem fognak elengedni egyedül.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Elsőnek hívtam Aront.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Van egy kis gond. – mondta így este fél tízkor.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi? – kérdezte riadtan. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- A buliban két srác tett valamit a piánkba Annát totál kiütötte,én jól vagyok.
– mondtam. Aron mintha kissé fellélegzett volna,hogy én jól vagyok. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hol vagytok most?</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Épp haza tartunk. – mondtam. Hallottam,hogy Bálint is ott van a háttérben. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Minden rendben Annával? </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szerintem rendbe jön. – válaszoltam.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Gyertek hozzánk,és megbeszéljük ezt az egészet. – mondta feszülten aztán
kinyomta.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
Szerintem semmi jóra nem számíthatunk. Ezentúl házi őrizetben leszünk a nyár
végéig. Vagy még az után is, ki tudja. Mikor leállítottam a motort, Bálint
rohant ki a házból,hogy bevihesse Annát.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Azonnal berohant
vele,hogy letegye a díványra. Aron sétált ki hozzám,én pedig odasunnyogtam
hozzá.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Arra számítottam,hogy kiabálni fog.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Veled minden rendben? – jött oda aggódóan.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Idáig igen. Pedig elvileg az én piámba is volt valami. – mondtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami…hogy is kezdjem? Mond csak,még is hány éves vagy? Kis korodban nem
mondták el,hogy ne fogadj el idegenektől semmit,pláne ne egy buliban? – mondta kissé
ingerült,bár nyugodt hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nem tudtam mit mondani. Én magam sem értem,hogy lehettem ekkora barom.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Egyszer nem kísérünk el valahova,és már is bajba keveredtek. Világosan
megkértelek,hogy vigyázzatok. – folytatta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Sajnálom,oké? Nem gondolkodtam. – mondtam végig a földet bámulva. Odasétált
hozzám,és </span><span style="line-height: 14px;">felemelte</span><span style="line-height: 115%;"> az államat,hogy muszáj legyen a szemébe néznem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ne haragudj,én csak féltelek? Érted? El sem tudod képzelni,hogy mennyire
fontos vagy te számomra. – mondta. – Csak ígérd meg,hogy máskor
gondolkodsz,mielőtt cselekedsz. – mondta majd homlokon csókolt.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ez alatt Anna kapott már Bálinttól </span><span style="line-height: 14px;">fájdalomcsillapítót</span><span style="line-height: 115%;">,mert nagyon fájt a feje.
A gyógyszer percek alatt kiütötte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mit kaphattatok? Ötleted sincs? – kérdezte Bálint. Csak csóváltam a fejemet.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmi. Én észre sem vettem,hogy van valami a kólámban. – mondtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Bálint töprengett. Aronon pedig láttam,hogy még mindig feszült. Aztán Bálint
egyszer csak felpattant.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem bánnátok,ha vért vennék tőletek? – kérdezte nekem címezve a kérdést,mert
Anna aludt.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 14px;">Kidülledt</span><span style="line-height: 115%;"> szemekkel néztem rá. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- M-mi? – kérdeztem tőle elejtve közben egy kisebb hisztérikus nevetést. – Mért
mi vagy te, orvos, hogy tudsz vért venni? – kérdeztem tőle.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Csak majdnem orvos. Nem vettek fel az orvosira…- mondta csalódottan.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ó,sajnálom. – mondtam zavaromban. – Felőlem okés. – egyeztem bele.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Már hozta is be a kis „orvosi” táskáját. Nekem különösen nem volt semmi bajom a
vérvétellel. Igen,minden lány ájuldozik a látványtól. Hát,én megint csak nem
tartozom a minden lány közé. Kislány korom óta mindig végig néztem,ahogy folyik
ki a vér. Nem tagadom, nem vagyok épp elméjű.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Bálint olyan profin levette a vérem,hogy szinte semmit sem éreztem. Még
szerencse,hogy Anna mélyen aludt,így neki is le tudtuk venni hamar. Bálint haza
is vitte Annát,és azonnal neki látott az elemzésnek.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Aron miközben aludtunk,annyira erősen magához szorított,hogy levegőt már alig
kaptam. Hát innentől kezdve biztos voltam benne,hogy soha nem fog elengedni
egyedül sehová. Talán a mosdóba igen.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nem nagyon tudtam aludni. Nyugtalan voltam valamiért. Az egyetlen dolog amitől
megnyugodtam,az Aron egyenletes szuszogása volt. Fáj a fejem kissé. Ki akartam
menni egy </span><span style="line-height: 14px;">fájdalomcsillapítóért</span><span style="line-height: 115%;">,de Aron nem engedett a szorításából.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron…Aron – keltegettem. – Csak egy fájdalomcsillapítóért akarok leugrani. –
mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Honnét tudjam,hogy nem akarsz – e megszökni? – motyogta csukott szemmel.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron,komolyan mondom. Fáj a fejem. Engedj le,öt perc és itt vagyok. –
győzködtem. Totál az agyára ment ez az egész. Jó,bevallom fordított esetbe
megint csak én is dettó ugyan ezt tenném,de akkor is! Ez már túlzás.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Három percet kapsz. – mondta és már ki is pattantak a szemei. Elröhögtem magam,meg
forgattam a szemem. Lábujjhegyen táncoltam le a lépcsőn végig a konyháig. Nem
akartam Aron anyukáját felébreszteni. Gyorsan kivettem egy gyógyszert,aztán egy
pohár vízzel be is vettem. Gyorsan felszaladtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Két percet késtél. – mondta az órájára nézve a sötétben.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem is látod az órád. Amúgy is én megmondtam,hogy öt percet kérek. – mondtam miközben
visszafeküdtem mellé.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Számít az? A lényeg,hogy mostantól egy percre sem akarlak egyedül tudni
téged. Közveszélyes vagy másokra,de főképp magadra. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szerintem is magamra,de főképp rád. – mondtam,majd rávetettem magam,és
beleharaptam a nyakába,amitől ő felszisszent.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aú! Ha harc,hát legyen harc. – mondta,és már ekkor már én voltam alul.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ő is beleharapott a nyakamba. Szép finoman harapdálta. Végül megint én jöttem.
Vagyis nem volt sok választása. Addig csináltuk ezt,míg totál el nem fáradtunk
mindketten. Végül a mellkasán aludtam el.</span></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 2.5pt;">
<div class="MsoNormal" style="margin-right: 2.5pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Reggel már kíváncsian vártam Bálint
válaszát. Nagyon reméltem,hogy már ki tudott deríteni valamit.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Délután kettő volt,és én már tűkön ültem,hogy mikor jön át végre. Gondoltam
felhívom már.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Szia, ő izé…- nem is kellett folytatnom.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Öt körül megyek,addigra meglesz a százszázalékos eredmény. – mondta.
Fellélegeztem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Szuper! Anna jobban van? – kérdeztem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Javul,de nem az igazi. Jobban lesz,ha szedi a gyógyszereket. – mondta.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Oké. Ötre várom doktor úr. – mondtam csipkelődve. Elnevette magát.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Jól van,szia. – tette le.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Aron kint nyírta a füvet,mert az anyukája megkérte rá,ő pedig jó kis fiú és
megcsinálja.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Szívás,mert hatalmas udvaruk van. Már a negyedénél kimelegedett a tűző nap
miatt. Leállította a fűnyírót,és levette a pólóját. Hm,már is érdekesebb lett a
délutánom. Beálltam az ablakban és leskelődtem. Bár persze,hogy kiszúrt.
Intett,hogy menjek ki.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Van valami hír? – kérdezte a homlokát törölgetve. Nem bírtam levenni a
szemem a mellkasáról,de azért próbálkoztam,mentségemre szóljon!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Van,vagyis ötkor már meglesz az eredmény. – mondtam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Az jó. Anna?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Jobban van. – mondtam kurtán,és szégyenlősen a fülem mögé tűrtem egy
hajtincsemet.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Felnevetett,mert látta,hogy elpirultam. Hogy tetézze még a vörösségem
megfogta a két csuklóm,és magához húzott. Épp úgy,hogy ne érjek hozzá a csupasz
mellkasához. Nem bírtam ki,hogy ne érjek hozzá. Lehetetlen volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Menj be a napról mielőtt napszúrást kapsz,vagy vedd le a pólód,mert
iszonyat meleg van. – mondta csúfondáros mosollyal az arcán amitől
elolvadtam,és nem csak a nap hatása miatt. Sarkon fordultam és bementem. Még
utánam kiabált,hogy ő az utóbbi lehetőséget választotta volna. Nos
nem is lett volna ezzel akkora gond,mert a hátsó udvarukba nem láttak be,csak
az anyukája otthon volt,és szóval,érdekes szituáció alakult volna ki,ha én ott
álldogálok egy szál melltartóban.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Már nem tudtam mit kezdjek magammal,amíg Aron füvet nyír. Istenem hol van
még öt óra? Ilyenkor az idő ólomlábakkal lépked előre. Mindent csináltam. Tévét
néztem,gépeztem,és még olyan oldalakra is ellátogattam,ahol ezer éve nem
jártam,beszélgettem Aron anyukájával és végül már csak feküdtem az ágyon és
néztem a plafont. Tikk – takk, tikk – takk. 16:13. Még háromnegyed óra.
Legalább Aron végre végzett. Gyorsan egy tíz perc alatt lezuhanyzott,aztán
velem várta ő is Bálintot. Addig is lefoglalt. Szerintem nem kell
kifejtenem,hogy mivel. Csak rám néz,és már is elfelejtek mindent. Kikapcsol az
agyam és csak őt látom,semmi mást. Aztán öt után pár perccel végre megjött
Bálint. Majdnem kiestem az ajtón,mikor beengedtem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Menjünk be a nappaliba. – javasolta Aron. Fészkelődve megkérdeztem tőle.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Na? Szóval…? – kezdetem.</span><span style="background-color: #fce5cd;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">MDMA vagyis nem teljesen,hanem inkább GHB.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Aronnal
kérdőn egymásra néztünk.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Szóval
akkor most magyarul, kérlek. – mondtam neki.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-
Magyarul Angyalpor. – válaszolta.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Gina. –
folytatta Aron.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Jómagam
nem voltam jártas a drogok nevében,és hatásában,szóval megkértem őket,hogy
kicsit fejtsék ki nekem bővebben mi az az Angyalpor.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- A
partidrogok egyike. Ezzel könnyen ágyba tudják cipelni az ártatlan lányokat
ezek a seggfejek,úgy,hogy te semmire sem emlékeznél,hogy mi történt. – mondta
röviden Aron. Áh így már világos.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Tehát
akkor Annára ez igen könnyen hatott. – mondtam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-
Szerencse,hogy ott voltál. – mondta Aron. – Különben már ki tudja mi lenne.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- A
legnagyobb szerencse,hogy a te szervezeted tele volt ezzel az anyaggal,és
mégsem reagált rá semmit,ami elég furcsa és irracionális. Amennyi volt a
szervezetedben,gyakorlatilag ettől már meghaltál volna. – mondta.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Leesett
az állam. Nem csak az enyém,hanem Aroné is.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Ennek
az oka az erőm lehet? Vagyis tudod mire gondolok. – kérdeztem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-
Valószínűleg igen. Még vizsgálom a te véredet,hogy ki derítsem,hogy mitől más,
András mit fejleszthetett ki.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-
Oké,köszi. Legalább már tudjuk,hogy mi ez az egész. Ugye Annának nem lesz semmi
komolyabb baja?</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Hát
nem,csak elég nagy dózist kapott,szóval ki kell tisztulnia a vérének,és kb
ennyi az egész. Rendbe jön egy pár nap alatt. – nyugtatott meg Bálint. Aztán
már le is lépett,hogy tovább ápolja Annát.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Ami
hatalmas szerencséd van ezzel az erővel. Miért akarnál ettől megválni? –
kérdezte Aron,aki még mindig a sokkoló hír hatása alatt állt.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Mert
én…én nem akarok ilyen lenni. Normális akarok lenni. – mondtam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Bele is
halhattál volna ebbe a kis incidensbe,ha ez nem lenne,felfogtad? – magyarázta.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Igen,
fel! De én akkor sem akarok ilyen lenni. – makacskodtam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Csak
sóhajtott egyet.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Akkor
nincs más választásod,mint az,hogy csak velem jössz mindenhová. Annával ketten
sehova! Még vásárolni sem.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">-
Komolyan el fogtok kísérni Bálinttal vásárolni? – röhögtem el magam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Hát más
választásunk nincs. – válaszolta kisebb undorral.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Nyomtam
eg puszit az arcára. Már csak egy hét volt a nyárból. Bár lehet,hogy jót tesz
majd az iskola.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Eléggé
kezdek így ellustulni,sőt még fel is jött pár plusz kiló,ami szerintem sem
baj,meg Aron szerintem sem,de azért azt az ötletem támogatja,hogy amíg jó idő
van,addig járjunk el futni. Szóval itt lebukott,hogy csak helyeselt
nekem,igazából ő </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">nem így gondolta. Bár szívesen eljárok majd futni. De
nem most. Na jó lehet,hogy még sem,mert iskola idő közben lehet,hogy úgy
ki leszek purcanva,hogy örülök ha élek.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Aron
hétfőn ment nyelv vizsgázni én pedig még vasárnap is nálunk
tanyáztam. Szóval mondtam,hogy én elhúzom a csíkot,amit persze ő ellenzett. De
nem tágítottam,szóval hazajöttem. Arra hivatkoztam,hogy anyával is akarok
lenni. Bár úgyis sima ügy a vizsga neki,de azért készüljön rá.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Mikor
hazaértem anya épp vacsit csinált. Valami csirkés salátát. Király,mindenki
célozgatott a plusz kilóimra. Úgy döntöttem,hogy évnyitó után elmegyek majd
futni. Addig meg kiélvezek minden utolsó kocka csokit. Anyával a csirkesaláta,
egy nagy tál popcor,és egy hatalmas tábla csoki társaságában megnéztünk a</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> </span><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Jane Eyre</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">t és a
végén együtt törölgettük a könnyeinket.<br />
Az utolsó hét kezdetével Aron elmentem a nyelv vizsgájára ahová elkísértem.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 2.5pt 0.0001pt 0cm;">
<br /></div>
</div>
<!--[endif]-->~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-6973754955013719882013-02-09T15:42:00.001-08:002013-02-17T15:31:48.811-08:00Continued part eight~ Rövidke folytatás :D<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Aron megkér,hogy most már tényleg
aludjak vele. Hát megtettem,és lám reggel ismét egyedül ébredtem. Jó, próbáltam
rá nem dühös lenni,de kicsit frusztrált már ez a helyzet. Szóval estig vártam
megint,majd bealudtam. Remélem,hogy legalább reggel vele ébredek. De semmi. Még
csak nem is volt itt. Smst írt,hogy nem jön haza,de hogy holnap már elviszik a
nagyiját egy öregek otthonába,mert már jobban van. Hát ez szuper. Nyugtatgattam
magam,hogy próbáljak megértő barátnő lenni,de ez már akkor is kikészített.
Megpróbálok nem duzzogni. Feltűnően. <br />
Írtam neki egy smst,hogy már nem alszok náluk. Anyu már itthon van,és nem
akarok végig egyedül lenni.<br />
Nem tudom mit szól hozzá,de már nem is érdekel. Már olyan elméletek is
születtek a fejemben,hogy lehet,hogy nem is a kórházba járkál. Lehet mégsem
olyan tökéletes,mint ahogy azt én látom. De ez is csak azért van,mert túl sok ilyen
sorozatot nézegetek. Majd utána járok,hogy mennyire tökéletes minta pasi ő.
Gondoltam mi baj lenne abból,ha ma este utána autóznék? Csak megnézem,hogy
ténylegesen a kórházba megy –e . Kilopóztam este,mikor anya már aludt.
Elautóztam hozzájuk. Tisztes távolból figyeltem,hogy beül az autójába és
elhajt. Szép lassan követni kezdtem úgy,hogy ne lásson meg.<br />
Láttam,hogy letér a kórházhoz vezető útról. Vettem,egy mély levegőt. – Ez még
semmit nem jelent. – mondogattam magamban. Követem,és látom,hogy megáll egy
háznál és bemegy. Fél óra után jön csak ki,és indul tovább. Én ekkora már tövig
rágtam az összes körmöm. Fogalmam sincs,hogy ki ez akinél most lehetett.
Követtem. Most már ténylegesen a kórházhoz ment. Könnyek szúrták a szemem.<br />
Túl közel mentem hozzá,ezért észre vett,hogy követem. Mikor megláttam,hogy
észre vett,megpróbáltam menekülőre fogni,de ekkor csörgött a telefonom.<br />
- Megpróbálnál nem elmenni? És megmagyarázni,hogy mit keresel itt? – mondta a
telefonba.<br />
Leállítottam a motort és kiszálltam. <br />
- Csak, látni akartam a nagymamádat. – hazudtam könnyes szemmel.<br />
- És ezért sírsz? Ne hazudj kérlek Ami. – mondta. Ekkor kibukott belőlem.<br />
- Te ne hazudj! – kiabáltam rá. Értetlenül nézett rám. – Még is hol voltál?
Kinél? Aron,ha legalább valakivel találkozgatsz,akkor mond meg a szemembe,és ne
így keljen megtudnom! – mondtam neki.<br />
Még mindig értetlenül állt előttem egy jó pár méterre. Vártam a válaszát,de
semmi. Fogtam magam,és visszafordultam az autómhoz,hogy otthagyjam. Utánam
lépett,és megához fordított a két csuklómnál fogva.<br />
- Mi a francokat képzelsz? Hogy megcsallak? – kérdezte nevetve. – Ha neked
anyám barátnője aki mellékesen már túl van a negyvenen, vele csallak meg,akkor
nagyokat tévedsz. – mondta.<br />
- Mi? - suttogtam neki. <br />
- Mindig be kellet mennem hozzá,mert küldött valamit anyámnak. Fél óráig
tart,mire szabadulni tudok tőle,mert annyit beszél. – mondta. – Te tényleg azt
hitted…? <br />
- Aron, lány vagyok! Szerinted még is mire gondoltam volna?! – kérdeztem. <br />
- Azt hiszed,ha már nem szeretnélek, vagyis ha már nem téged szeretnélek,akkor
nem lenne bennem annyi tartás,hogy megmondjam ezt nyíltan neked? – kérdezte,és
a tekintetét az enyémbe fúrta. Képtelen voltam ránézni,mert kissé szégyelltem
magam.<br />
- Ha így lenne,elmondanám. De mivel nincs így,és nem is részemről,így nem fogom
ezt tenni soha.<br />
- Honnan tudod? – kérdeztem. <br />
- Ami, hogy bizonyítsam már be,hogy csak téged szeretlek?! Esküszöm az őrületbe
kergetsz ezzel! – mondta. – Esküszöm, mostantól nyáron egy percre sem hagylak
magadra! A nagyit holnap már tényleg levisszük az öregek otthonába,és minden a
régi lesz…vagyis valami hasonló. – mondta.<br />
- Sajnálom… - mondtam lefele nézve. – ,hogy ilyen szörnyű barátnő vagyok. A
csókjával hallgatatott el.<br />
- Nálad jobbat nem is kívánhatnék. Igen, néha kelekótya vagy,de csak az enyém
vagy. Más nem számít. – mondta. – De most menj
haza,nehogy valami bajod legyen,ha anyukád megtudja. – mondta.
Elbúcsúztunk,majd hazamentem. Anya még mindig mélyen szundított,szóval észre
sem vette,hogy elmentem otthonról. <br />
Hogy lehettem ekkora marha,hogy ilyet gondoltam Aronról? Legszívesebben tarkón
rúgnám magam.<br />
Igaza van. Van benne annyi,hogyha már nem szeretne,elmondaná. Miután elvitték a
mamáját, szüksége volt egy pár napra,amit az anyukájával töltött. Megértem,hogy
mindketten kikészültek. Aztán végre megint csak az enyém volt! Most már nálunk
töltöttük az időnk nagy részét. Anyu már tök természetesnek vette,hogy Aron is
ott van. Tudja: ahol én vagyok,ott Aron is. Aztán anya,valamelyik este feldobta
az ötletet,hogy hívjam át Aron anyukáját vacsorázni. Szeretné megbeszélni a
nyaralást,és szeretné megismerni az anyukáját. Ennek nagyon örültem. Végre
anyunak saját véleménye van Aronról,és nem mások kitalált történetei alapján
ítéli meg. Szóval pénteken áthívta Aron anyukáját. Azt hiszem pénteken. Mióta
nyár van,nem tudom követni milyen nap van épp. <br />
Jól elbeszélgettek, és azt hiszem ízlett is mindenkinek a jó magyar vacsora.
Megbeszélték,hogy Július végén, azaz a jövő héten elmegyünk egy közös
nyaralásra. Azt hiszem Horvátországba. Bár nem vagyok benne biztos,mert nem
mondták el nekünk mert,hogy „legyen nekünk meglepetés”, de azt hiszem sikerült
kihallgatnom őket,mikor kilopóztam a mosdóba. <br />
- Horvátország! – mondtam suttogva mikor visszamentem a szobába Aronnak.<br />
- Horvátország? – kérdez vissza.<br />
- Aha! Ha jól hallottam,amit nem garantálhatok. – mondtam. Felnevetett.<br />
- Király. Akkor mához egy hét múlva,már a tengerparton fogunk csücsülni? <br />
- Ahogy mondod. – helyeseltem. – Együtt.<br />
- Nem is kell ennél jobb nyár. – mondta majd megcsókolt. Aron ma kivételesen
nem alud nálunk,és én sem náluk. Ma családi estét tartottunk mindketten. Bár
igaz,hogy egyikőnk családja sem volt teljes, semmilyen értelemben sem,de azt
hiszem ezért is értjük mi meg egymást ennyire Aronnal.<br />
Anyával csajos estét tartottunk és könnyes szemekkel néztük meg a <i>Fogadom </i>című filmet. <br />
Hát Aron és az anyukája tudtommal ő inkább fiús estét tartottak,mert valami
focimeccset néztek. Aron állítása szerint az anyukája nagyon szereti a
focit,sőt régen még focizott is. Azt mondja,hogy néha jobban kiabál meccsnézés
közben,mint saját maga. Nagyon jó fej, laza anyukája van. Volt kitől örökölnie
ezeket a tulajdonságokat Aronnak. A lényeg,hogy mindkettőnknek jól telt a
hétvégéje, még egymás nélkül is. Milyen jó,hogy kitalálták ezt a <i>Viber</i>t,így ingyen telefonáltunk és
smstünk,szóval sms csatába kezdtünk a hétvége folyamán. Aztán hétfőn Aron írt
egy smst,hogy K.O, kiütötte a betegség. Megfázott. Igen,már vasárnap is
írta,hogy nem érzi jól magát,de azt mondta kialussza a betegséget. Hát nem így
lett.<br />
Szóval hétfőn átmentem,és kezelésbe vettem,hogy a pénteki indulásra jobban
legyen. Az anyukája beengedett, miközben ő még aludt. Benyitottam és a kedvenc
látványom fogadott,az ártatlan alvó Aron. Leszámítva,hogy most beteg volt.
Leültem az ágy szélére,és lassan felébresztettem. <br />
- Jó reggelt álomszuszék! – mosolyogtam rá.<br />
- Meghaltam és a mennybe kerültem? – kérdi kábán. – Nem, ennyire még nem voltam
beteg. – mondta. Felnevettem. <br />
- Hoztam neked narancsot,almát,banánt és
a nagyim specialitását, karamellás teát. – mondta.<br />
- Karamellás tea? – néz rám furán. Igen ez mindenkinek fura,de a nagyim mindig
ezt csinálta régen nekünk,mikor betegek voltunk. Csak megolvasztom a cukrot,és
nem hagyom,hogy megkeményedjen, majd rakok bele citromot,és belekeverem a
teába. Isteni finom. Bár annyira jól nem tudom csinálni,mint a nagyim.<br />
- Ez majd segít meggyógyulni. Jó a köhögésre,meg mindenre. – mondtam. Húzta a
száját, akárcsak egy kisgyerek. – Na jó, vagy megeszed és megiszod ezeket,vagy
felhozom a gyógyszereket! – fenyegettem meg. Felröhögött,és már el is kezdte
enni a gyümölcsöket. Miközben már kezdett felülni az ágyban,leszaladtam a
gyógyszerekért amiket mondott nekem az anyukája.<br />
- Csak én lehetek ilyen szerencsétlen,hogy nyáron megfázom … hé! azt
mondta,hogy csak akkor kapok gyógyszert…! – kezdte.<br />
- Anyukád mondta! Vele szerintem ne ellenkezz! És velem sem. – mondtam nevetve.<br />
Mint egy öt éves kisfiú, úgy ellenkezett velem,de persze esélye sem volt. Rá
kellet,hogy üljek az ágyon,és úgy beadni neki a köptetőt.<br />
- Máskor is téged hívlak,ha gyógyszert kell bevennem. – mondta. Később még
megmértem a lázát,ami kezdett egyre lejjebb menni hála az égnek. Aztán láttam
rajta,hogy erőlteti magát,hogy fent maradjon,mert itt vagyok. <br />
- Aludj csak! – mondtam. <br />
- Nem mert akkor elmész! – mondta fáradtan. <br />
- Dehogy megyek. – hazudtam. Hát igen,mi mást csinálhattam volna ha elalszik.<br />
- Hazudsz. – mondta. Hát hiába,már jól ismer. <br />
- Oké,hogy bizonyítsam be,hogy nem megyek el? Aludjak veled? – kérdeztem
viccből.<br />
- Pontosan. – mondta komolyan.<br />
- Most komolyan? <br />
- Aha. Mért baj? Bár igaz nehogy te is meg beteged… - mondta szomorúan. <br />
- Oké akkor maradok. Én már erre immunis vagyok úgyis. – mondtam,majd
becsusszantam mellé az ágyba. Jó volt mellette feküdni. Igaz,hogy kb. öt perc
alatt el is aludt,de nem baj. Ki kell,hogy pihenje magát péntekre. Végül én is
elbóbiskoltam egy kicsit. Amiből végül az lett,hogy fél hét körül ébredtem fel.
Aron még mindig aludt. Nagyon ki lehet merülve. Próbáltam ismét kicsusszanni a
kezei közül,ami csak úgy sikerült,hogy felébresztettem.<br />
- Mennem kell. – mondtam neki.<br />
- Ne! Maradj! – suttogta. <br />
- Aludj! Holnap visszajövök! – mondtam neki,majd gyorsan kimentem,még mielőtt
két szóval rávenne,hogy maradjak. Hazaautóztam, aztán belefutottam otthon
anyába,aki már nagyban tervezi a nyaralás.<br />
- Még mindig nem mondod el hová megyünk? – adtam az ártatlant.<br />
- Nem! Meglepetés lesz,ahogy már mondtam! – jelentette ki.<br />
Szomorúan bekullogtam a szobámba,mintha tényleg nem tudnám hova megyünk.<br />
Beültem egy kicsit a gép elé, közben valaki videó hívást indított. Aron volt
az, és az asztalánál ült a gép laptopja előtt.<br />
- Most komolyan itt hagytál? – kérdezi.<br />
- Mint látod,nem vagyok ott. – röhögtem. – És te mért nem vagy az ágyban?! –
kérdeztem tőle.<br />
- És te mért nem vagy itt? – vágott vissza. Erre nem tudtam mit felelni.<br />
- Kérlek legalább feküdj vissza az ágyba és onnan gépezz! – kérleltem, aztán
fogta magát,és már az ágyból laptopozott. Durván talán egy órát
beszélhettünk,mikor láttam,hogy már megint csukódnak le a szemei. Végül elaludt
a gép előtt. A laptopot még jó,hogy félre tette. Aztán az volt az esti programom,hogy
azt néztem mosolyogva,hogyan alszik. Ezzel sosem fogok betelni. Végül mikor már
kezdtem álmos lenni én is attól ahogy néztem,ahogy alszik,letettem és hagytam
neki egy kisebb üzenetet: <i>Köszönöm,hogy
nézhettelek,ahogy alszol! Ez felbecsülhetetlen! Szeretlek Álomszuszék! </i></span><i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">♥.<o:p></o:p></span></i></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Aztán végre én is
aludhattam. Azon izgultam,hogy vajon el –e kaptam tőle,de hál’ isten nem. Szerdáig
minden nap átmentem hozzá,és segítettem neki felépülni. Váltig állította minden
délután mikor aludtunk,hogy nem fog elengedni mikor haza akarok menni. Hát ez
nem jött neki össze egyszer sem,mert mire oda jutott volna mindig,hogy
kérlel,leléceltem gyorsan. Csütörtökre már jobban volt. Nem teljesen jól,de
jobban. Csütörtökön már segítettem neki bepakolni a cuccait,hogy nehogy itthon
hagyjon valamit. Bezzeg engem senki sem
emlékeztet,hogy mit fogok itthon hagyni. És úgy is itt fogok valamit felejteni.
Tudom,mert ismerem már magam. Hazamentem tőle,aztán én is nekiálltam bepakolni.
Végül anya kibökte,hogy hova megyünk,de csak azért,hogy tudjuk,hogy mit vigyünk
magunkkal. Próbáltam meglepődött fejet vágni,ami szerintem kudarcba fulladt,de
az öröm az őszinte volt. Bepakoltam mindent. Azt hiszem. Ruhák,bikini,melegebb
ruha ha az idő nem lenne túl kedvező,napszemüveg,fogkefe,tisztálkodó szerek,a
kis hód plüssöm amit mindenhova magammal viszek,fényképezőgép,maradék
zsebpénz,egy – két könyv az útra, laptopom, és azt hiszem ennyi. Aron írt nekem
üzenetet,hogy mindent be – e pakoltam. Válaszoltam,hogy azt hiszem igen. Ekkor
elkezdett egy pár dolgot felsorolni,és beugrott,hogy a strandpapucsomat nem
raktam be</span><span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif; line-height: 115%;">. Örök hála ezért Aronnak.<br />
Alig bírtam aludni,annyira izgultam a holnap miatt. Alig vártam,hogy a
családunk együtt nyaraljon. Mármint mindkettőn családjának egy része. Reggel
hatkor már anyával készülődtünk. Kocsival mentünk,és majd felváltva
vezetünk,szóval elsőnek Aron anyukája, aztán Aron és én is bepróbálkozom. Addig
is aludnom kell majd az autóban,hogy bírjam majd a hajszát. Mikor elkészültünk
rá egy fél órára jöttek értünk Aronék. Mi ültünk Aronnal hátra. Nos ezt a
kocsijukat még nem láttam. Egy szürke <i>Volvo
V6</i>-os családi autó. Hát helyünk az volt bőven hátul Aronnal,szóval egymásra
borulva aludtunk,míg az anyáink elől trécseltek rólunk. Imádom mikor akkor
beszélnek ki,mikor mi is ott vagyunk. Végül is mi Aronnal jól elszórakoztunk
addig míg az anyukája el nem fáradt. Győzködte a fiát,hogy de ő bírja,had
vezessen,de Aron nem engedte. Mikor Aron átvette a vezetést mi kerültünk előre,a
szülők pedig hátra. Addig én bedugtam a fülesemet és belemerültem az olvasásba
a <i>Forgotten</i>el. Hat óra volt durván az
út,szóval kettőt – kettőt vezetett mindegyikőnk. Mikor Aron ellenkezni akart
velem is,rávettem,hogy most már had vezessek én. Jó volt ennyit vezetni
egyhuzamban. Utoljára akkor vezettem ennyit,mikor felkutattam Viktor. Hat óra
autóút után végre megérkeztünk Bibijébe. Gyönyörű hely. Egy nagyon szép
apartmanba foglaltak a szüleink szállást. Dupla apartman volt. Egy a
szülőké,egy csak a miénk. Hát ez kedves volt tőlük. Amíg leparkoltam a többiek
bejelentkeztek,elintézték a szállást. Aron kézen fogva vezet be a csodaszép
szállásunkba. Gyönyörű hely volt. Egy hatalmas egybenyíló konyhával és nappali
résszel, egy emelettel,ahol két hálószoba volt. Lent is egy gyönyörű
fürdőszoba. Fent pedig egy erkély ahol ha kimentünk átláttunk a szüleinkhez. Az
apartmanok pedig párosan egymás mellet sorakoztak, míg végül hátul egy hatalmas
medence volt,egy tenisz pálya és több asztal kitéve a medence mellé. Egy fedett
rész ahol a grillezéshez való dolgok voltak, és bent pedig egy étterem rész.
Volt egy pince rész is,ahol volt biliárdasztal csocsóasztal. A reggeliről már
lecsúsztunk, de az ebédre mér nem kellet sokat várnunk. Addig kicsomagoltunk
meg hasonlók. Mikor épp kicsomagoltam a ruháimat Aron mögém lopódzott és
megkérdezte a fülembe súgva : - Elsőnek
mit szeretnél csinálni? – kérdezi átölelve.<br />
- Hmm, nem is tudom. Ebédelni,mert éhen halok? <br />
- Jó,de az után mit szeretnél?<br />
- Úszni abban a hatalmas medencében! – mondtam neki hátrafordulva csillogó
szemekkel.<br />
- Rendben,akkor gyere és menjünk ebédelni! – mondta majd kihúzott a szobából
egészen az étteremig. Valami isteni volt az ebéd. Bár fogalmam sincs mit
ettem,mert valami helyi specialitás volt,de minden esetre finom volt. Aztán
annyira tele ettem magam,hogy másfél órán át csak feküdtem,hogy később tudjak
végre úszni. Aron is tele volt,szóval együtt heverésztünk az ágyban. Aztán
mindketten elmentünk,hogy átöltözzünk. Felvettem a bikinim a szobába, Aron pedig
lement a fürdőszobába. Mikor megláttam, egy fürdőnadrágban és a vállára
terített törölközővel majdnem leestem a lépcsőn a látványtól. Mindig
meglep,hogy mennyire jól kidolgozott teste van,amire ha rá néz az ember,nem
bírja ki,hogy ne érintse meg. Nem is fogtam vissza magam. Csak rátettem a kezem
a mellkasára ő pedig a derekamra. Felkapott én pedig felsikítottam. <br />
- Ugye nem így akarsz kivinni? – kérdeztem<br />
- Mért akkor vigyelek a hátamon? – kérdezte. <br />
- Inkább. – válaszoltam,majd hirtelen máris a hátán voltam. Mikor kilépett az
ajtón megállt egy percre és visszafordult. – Mosolyogj! – mondta majd
felnézett. Nem értettem. Aztán láttam,hogy anya fényképez minket az erkélyről.
Aztán továbbmentünk a medencéhez. Vagyis ő még mindig hátán vitt engem. Élveztem az utazást a hátán
rajta csimpaszkodva mint valami pókmajom. <br />
Aztán ahogy közeledtünk a medencéhez,azzal a lendülettel bele is ugrott a vízbe
velem együtt. Mondjuk úgy,hogy a víz nekem jéghideg volt,szóval begörcsölt a
lábam,így nagy szerencsém volt,hogy Aron nem eresztettem el,különben most itt
fuldokolnék a vízben. Mikor felbukkantunk a felszínre,szóltam neki,hogy vigyen
ki,mert begörcsölt a lábam.<br />
- Bocsánat, az én hibám volt! – mondta mikor letett a partra.<br />
- Nem, semmi gond. – mondtam neki. – Miattam ne rágódj,menj és ússz egyet. Ha
jobb a lábam én is megyek. – mondtam.<br />
- Nem hagylak itt. – makacskodott. Semmivel nem tudtam rávenni,hogy nyugodtan
magamra hagyhat, nem fognak elrabolni. Szóval reméltem,hogy a lábam hamar
rendbe jön. Végül mikor már éreztem,hogy jó a lábam, belevetettem magam a
vízbe. Aron követett,és úszkáltunk egy jót. Sőt, még versenyt is úsztunk,amit
egyszer én egyszer ő nyert. Na jó, csak hagytam nyerni. Aztán kifeküdtünk a
medence partjára. Aztán mikor már megszáradtunk elmentünk teniszezni. Életemben
nem teniszeztem még.<br />
- Öltözz át és lent találkozunk tíz perc múlva. – mondta visszafele haladva az
apartmanokhoz.<br />
- Oké, van egy cuki sortom meg egy toppom csak neked. – mondtam neki kacéran. <br />
Aztán felsiettem,hogy ledobjam a még félig nedves fürdőruhát magamról,és átvegyem
a sötétkék farmer sortom és a fehér toppom. Egy <i>Raybay </i>stílusú szemüveggel hátratoltam a hajamat az arcomból,és
indulásra kész voltam. A hajam teljesen göndör volt. Kezdek megbarátkozni a
göndörrel,és a tűrhető látványommal. Leszaladtam a lépcsőn,hogy felvegyem még
hozzá a <i>Vans</i> cipőmet. Ekkor
belebotlottam Aronba aki elkápráztatott a szokásos félistenhez hasonló
kinézetével. Egy fehér atléta volt rajta,ráakasztva egy hasonló szemüveggel
amilyen az enyém,meg egy sima fekete halásznadrág. Kék szemei rikítottak a
frissen barnult bőrétől és a koromfekete hajától,amit még a nap sem tudott
kiszívni. <br />
- Ez nem lesz fair játék! – mondta mikor leértem,és tetőtől talpig végignézett.<br />
- Hát ezt én is mondhatnám! – vágtam vissza. Aztán kéz a kézben indultunk el a
teniszpálya felé.<br />
Hát,mint kiderült a tenisz elég jól megy nekem. Igaz az elején nagyon sokat
bénáztam,de a végére totál belejöttem. Hála az erőmnek azt hiszem. Néha vissza
kellet magam fogni,hogy ne üssek akkorát vissza Aronnak. Szoros volt a
küzdelem,de végül Aron nyert. Hiába ő mikor Amerikába van, mindig teniszezik
egy párszor a haverokkal. Azért büszke vagyok magamra,mert elsőnek elég jó
voltam. Aztán miután kértünk egy frissítő italt,elmentünk sétálni,hogy
megnézzünk egy – két látványosságot. Gyorsan felszaladtam Aron fényképezőgépjéért,majd
indulhattunk is sétálni. Belékaroltam és így mentünk végig,miközben ámuldozva
néztem mindenen végig. Gyönyörű hely. Végig fotóztam mindent. Ha megláttam egy
aranyos kiskutyát tuti lefotóztam,vagy egy aranyos kisbabát,akkor azt is.
Közben persze magunkról is csináltam,és arról a csodáról is akivel karöltve
róttuk az utcákat. Imádom ilyenkor mikor kérlel,hogy ne fényképezzem, és édesen
vigyorog közben,és ebből annyira jó képek születnek,hogy az eszméletlen. Közben
megálltunk egy standnál jégkását venni,mert már iszonyatosan melegünk volt.<br />
Nem lehetett keverten kérni. Miféle ország ez?! Mindegy Aronnal megoldottuk,mert
összeöntöttük a kivit meg a málnát. Vagyis én öntöttem,és Aron közbe
fényképezte,hogy hogyan bénázom. Kedves tőle. Nem hogy segítene áá dehogy is! A
tengerpartra és elsétáltunk. Annyira csodálatos,hogy a lélegzetem is elállt. Bár most nem úszni
jöttünk,hanem csak gyönyörködni,de megígérte,hogy a napokban tuti,hogy lejövünk
és megmártózunk benne. Helyesbítek,mert azt mondta „Lejövünk,és beledoblak a
vízbe.” Hát nem tudom mért szeret a vízbe
dobálni,de ha neki ez tetszik felőlem csinálhatja. Mikor visszasétáltunk,már
lemenőben volt a nap. A szüleink még jó,hogy tök jól kijönnek egymással. Együtt
pasiznak,meg hasonlók. Oké nekem ez kissé bizarr,de Aron azt mondta,hogy ő már
hozzá szokott. Mikor visszaértünk nekem sürgősen le kellet fürdenem. Amíg én
zuhanyoztam, Aron kint matatott a konyhába, zajból ítélve. Mikor kimentem vizes
hajjal,és csak egy törölköző volt rám tekerve,kissé elszégyelltem magam.
Gyertyafényes vacsorával várt. Én meg ott álltam szinte csupaszon.
Elvörösödtem,és gyorsan felsiettem,hogy felöltözzek. Ő ezen csak jót
nevetett,én meg égtem, mint a rongy. Gyorsan felöltöztem és kínosan lementem.<br />
- Lehetséges,hogy az előző dolgot ami pár perce történt, meg sem történtnek
nyilvánítjuk? Kezdjük tiszta lappal. – mondtam kissé vörösen. Felröhögött.<br />
- Hát persze. – mondta,majd elsétált a lépcsőig,hogy onnantól elvezessen az
asztalig,ahol fenséges vacsora állt előttem. Említettem már,hogy nekem van a
világon a legtökéletesebb pasim?<br />
- Anyukád segített idehozni a vacsorát,szóval bevallom nem én főztem. – ismerte
be. <br />
- Nyaralunk. Még szép,hogy nem te főztél! – mondtam neki. Udvariasan kihúzta
nekem a széket,meg minden. Sült csirkecomb volt krumplipürével. Szuper. A
disznó énem ismét előjön,mert egy, farkaséhes vagyok, kettő mért pont
csirkecomb?! Csodálkozom,hogy Aron nem ábrándult ki belőlem pikk – pakk, amint
meglátott először enni. Még jó,hogy csak ő lát,és senki más.<br />
- A szüleink adnak nekünk egy romantikus fél órácskát,de utána szeretnének
átjönni. – mondta. Sóhajtottam egyet. Végül is velük is kell valamennyicske
időt töltenünk. Mióta megjöttünk azóta nem láttuk őket. <br />
Szépen megvacsoráztunk,aztán a desszerttel megvártuk a szüleinket is. A szépen
része nem rám vonatkozik és a malac énemre. Valami málnás fagyi kehely volt a
desszert ami elég ínycsiklandóan nézett ki. Aztán átjöttek, kérdezgettek minket,hogy
hogyan telt az első nap, miket csináltunk, mi pedig szépen elmeséltünk mindent
töviről – hegyire. Aztán mi is megkérdeztük,hogy mit csináltak,ők pedig
elmondták,hogy együtt lapozgattak valami bugyuta magazinokat, flörtölgettek egy
– két pincérsráccal meg ehhez hasonlók. Aztán később már csak ketten ők
beszélgettek,így hagytak minket,és átmentek magukhoz. Én személy szerint hulla
fáradt voltam,úgyhogy átvettem a hosszú kinyúlt <i>Twiligh</i>tos pólóm meg egy nagyon rövid nadrágot,és én már kész
voltam az alvásra. Aron és én is valamiért mindketten külön szobába pakoltunk
ki. Gondolom ez különalvást jelentett vagy nem tudom. Szóval én csak
bevonultam,és elaludtam. Nem állt szándékomban megkérdezni tőle. Az álomra nem
kellet sokat várnom,jött az magától is. Aztán az éjszaka közepén arra
ébredtem,hogy nem egyedül alszom,és nem is a saját szobámban. </span><span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif;"> </span><span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif;">De aztán tovább aludtam,gondoltam majd reggel
megbeszéljük. De nem tudtam sokáig aludni. A rossz álmok megint a karmaik közé
kaptak. Megint lejátszódott bennem a nap,mikor apu meghalt. Az álmaimban ugyan
olyan volt. Napokig csak zokogtam,mert nem tudtam felfogni. Értettem,hogy mi
történt,de az ember akkor sem tudja felfogni,hogy egy szerette aki nagyon közel
állt hozzá,egyik percről a másikra már nincs, nem létezik. Ezt elég nehéz
feldolgozni. Szóval nem csak álmomba zokogtam,hanem alvás közben is és mikor
felébredtem,akkor is. Éreztem,hogy patakként folynak a könnyeim,de nem
nyitottam ki a szemem,csak két percig forgolódtam. Aron rántott vissza a
valóságba,mikor felébresztett teljesen. </span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif;">
- Ami mi a baj? – kérdezte rémülten.<br />
Csak értetlenül bámultam rá. Csak fogtam a fejemet. Aztán megérettem,hogy csak
álom volt. Álom,ami már megtörtént.<br />
- Csak rosszat álmodtam…apu halálát. – suttogtam neki, ő pedig szorosan magához
ölel,és így megint el tudtam aludni. Olyan kilencig aludhattunk,mikor Aron
anyukája bejött és felébresztett minket. Csak a fényképező hangjára keltünk
fel. Azzal védekezett az anyukája,hogy „De hát olyan édesen aludtunk,muszáj
volt megörökítenie.” Felültem és kérdőre vontam Aront.<br />
- Egyébként én,hogy kerültem ide? – kérdeztem tőle.<br />
- Hát reméltem,hogy együtt alhatunk és mikor benyitottam a szobámba nem voltál
itt. Aztán benyitottam hozzád és te már az igazak álmát aludtad elég mélyen.
Szóval úgy döntöttem,hogy mivel nem akarok nélküled aludni, átcipeltelek
magamhoz,és te észre sem vetted. – mondta.<br />
- Én nem így döntöttem! Csak gondoltam,mivel máshova pakoltunk ki mindketten…de
ez most nem lényeg. Amúgy nem lett volna egyszerűbb,ha te fekszel be mellém? –
kérdeztem.<br />
- Nem,mert a saját ágyamban akartalak tudni. – mondta, majd megcsókolt.<br />
Aztán szépen átmentem a szobámba,hogy felöltözzek és együtt elinduljuk
reggelizni. Nem tudtam mit vegyek fel,így egy pántos lenge virágmintás ruha mellet döntöttem, meg a <i>Vans </i>cipőm mellet. Nem vagyok a nőiesség
mintaképe,de ezt szerintem Aron sem bánja. Svéd asztalos reggeli volt. Ahh
imádom. Szóval összeszedtem egy hétre való reggelit,amit egy óra alatt
elpusztítottam. Közben jót beszélgettünk négyen,és mindenki engem bámult,hogy eszek.
Legszívesebben fogtam volna magam,és felrohantam volna a szobámba,és ott ettem
volna. Aron csak mosolyogva segített,ha valamiben bénáztam. Siettem,hogy hamar
végezzek,és felhúzhassak a szobámba. Elsétáltam még egy kis doboz vajért (
annyira édi ez a pici doboz! ), és ekkor nemkívánatos személlyel futottam
össze. Lia rémülten nézett rám vissza,mikor észre vett. El akart sietni
előlem,de gyorsan elé léptem. Szerencsére senkinek sem tűnt fel a gyorsaságom. <br />
- Mi a francokat keresel itt? – kérdeztem tőle szinte vigyorogva.<br />
- S – semmit,csak nyaralok, esküszöm! – mondta félve.<br />
- Ajánlom is! Már megmondtam,hogy hagyj békén engem a családommal együtt!
Világos voltam? – kérdeztem az arcába mászva. Ő csak sűrűn bólogatott,hogy
érti,és már el is illant előlem. <br />
Kissé feszülten tértem vissza az asztalhoz. Aron egyből észre vette.<br />
- Minden rendben? – szorítja meg a kezem az asztal alatt. <br />
- Persze. – felelem egy elég gyatra műmosollyal az arcomon. Ezek után már semmi
nem érdekelt,az sem hogy bámulnak miközben eszek,csak végezni akartam már,és
megnézni az apartmant,hogy járt – e ott Lia. Mikor végeztem,csak felálltam és
kilőttem magam az apartman felé. Szerencsére semmi jelen nem volt,hogy ott
járhatott. Aron is utánam sietett,de nem ért utol,csak az emeleten. <br />
- Mi a baj? – kérdezte értetlenül.<br />
- Lia. Itt van. – mondtam ki szép lassan a szavakat.<br />
- Mi? Minek van itt? <br />
- Állítása szerint csak nyaral…- mondtam a semmibe meredve. – De ha
megtudom,hogy más miatt, azt megemlegeti. – mondtam idegesen.<br />
Aron csak a hátamra tette a kezét,és simogatta szép lassan. Ettől már is
egyenletesebbé vált a ziháló lélegzetem. Ez volt a második napunk itt,de egy
ember felbukkanása romba dönt mindent. Elment teljesen a kedvem mindentől. Most
azonnal haza akartam menni. De még négy napig idegeskedhettem,hogy mi a fenét
keres itt ez a szuka. Aron végig próbálta elterelni a figyelmem.<br />
Egyre jobban ment már a tenisz,igaz még Aron nem tudtam legyőzni,de szerintem
ha így haladok,simán menni fog. Este fel rendeztek valami buli féleséget.
Igazából nem volt sok kedvem a bulihoz,szóval lementünk a pincébe és kibéreltük
estére a biliárdasztalt. Még soha sem biliárdoztam. Ami meg is látszott elég
jól. Halvány lila gőzöm nem volt arról ,hogyan kell fogni ezt az ütőt,vagyis
akarom mondani dákót. Aron megmutatta,hogyan fogjam,de első lökésre
kirepítettem a fehér golyót az asztalról. Aron már szakadt a röhögéstől. Végül
mögém állt és segített megtanítani,hogy hogyan ne repítsem ki a fehér golyót az
asztalról. Haladtunk,mert már nem repítettem ki, viszont a saját golyóimat
sehogy sem tudtam eltenni.<br />
Hát arra jutottam,hogy ez nem az én sportom. A csocsó már annál inkább. <br />
- Na ebben már tényleg leverlek téged! – mondtam Aronnak. Felnevetett.<br />
- Na ne röhögtess. – mondta a csocsóasztal másik végéhez állva. Tízes volt a
meccs amiből hét gólt én lőttem,hozzáteszem pörgetés nélkül! Szépen fogalmazva kinevettem.<br />
- Csak szerencséd volt! – mondta,miközben már az újabb meccshez készülődött.<br />
- Na persze… - mondtam nevetve. Megint nyertem,de most csak egy híján. Kezdte magát
felhozni. A negyedik meccs után már ő nyert. Virult a feje rendesen,mert most
az egyszer hagytam nyerni,de neki ezt nem kell tudnia. Hősiesen játszott,ez
tény. Aztán megpróbálkoztunk még a biliárddal,amibe hát, mondjuk úgy,hogy
fejlődök már. Miután meguntuk felnéztük erre a bizonyos bulira. Ilyen mexikói
hangulata volt az egésznek. Ja,hogy ez direkt olyan buli volt! Így már világos.
Finom mexikói kaják voltak kirakva, meg koktélok, amiket vétek lett volna
kihagyni.<br />
- Egyszer el kell mennünk Rióba! – mondtam Aronnak túlüvöltve az zenét.<br />
- Minden bizonnyal! El fogunk,ne aggódj. – mondta.<br />
Mikor már kezdett a zene kissé lassulni, Aronnal együtt ringatóztunk, egymásra
borulva. Jó érzés volt ilyen közel tudni magamhoz. Mikor már mindketten alig
álltunk a lábunkon Aron a kezei közé kapott,és felvitt egészen a szobájáig,hogy
most már tudatosan vele aludjak. Nem kellet elringatnia senkinek,mostanában az
álom jött magától. Reggel arra ébredtem,hogy rezeg a mobilom. Elmosolyodtam
mikor megláttam az üzenetet. <i>„Remélem jól
érzitek magatokat csajszi! Mi holnap utazunk Londonba! Hívj,vagy írj,mert nekem
ez az egy sms is egy vagyonba került. Puszi, Anna&Bálint.”</i> Visszaírtam
neki,hogy igen nagyon csodás itt mindent,és érezzék jól magukat odakint. Aztán
mikor visszadugtam a párnám alá a telefon akkor pedig a csengőhangom szólt.
Meglepődtem,mert Dani hívott. Felvettem.<br />
- Hugi,merre vagytok? – kérdezte.<br />
- Neked is szia,és nyaralni vagyunk Horvátba. – mondtam neki. Káromkodott
egyet.<br />
- És nekem szólni luxus? – kérdezi.<br />
- Nem ti mondtátok,hogy az egész nyarat kint töltitek? – vágtam vissza.<br />
- Mért,szerinted nem jöttünk volna haza látogatóba? – kérdezte. - Itt állunk az
üres házba,pedig elvileg hozzátok jöttünk haza! – mondta idegesen.<br />
- Jó majd máskor szóltok előre! Mit hittettek,ha ti nem vagytok itt megáll az
élet nálunk?! Hát csak úgy felvilágosítalak bátyuskám,nem! Persze, két hónap
után eszedbe jutunk? Ez kedves, mondhatom! <br />
- Jó ennyit erről. De engem többet ne hívjatok,mert többet nem jövök haza! –
mondta,majd letette. Letettem és csak magam elé bámultam. Képes inkább egy
olyan lányt választani,akit alig ismer pár hónapja,a családja helyett?!
Hihetetlen. Pedig már reménykedtem,hogy minden rendbe jön megint,de ekkor még
nem tudtam,hogy közel sem. Soha,semmi sem lesz már a régi! Lementem a
lépcsőn,és láttam,hogy Aron tévét néz. Látta rajtam,hogy valami nincs
rendben,ezért odahívott maga mellé.<br />
- Dani hívott. Hazajöttek látogatóba. – mondtam. – És összevesztem vele. Azt
mondja többet nem jön haza. – mondtam ki szép lassan. Nem tudtam elhinni,hogy
az elején,még én vigyáztam a bátyámra,majd mikor rendbe tettem az életét,és
mikor már megbízom benne,elmondok neki mindent,ő ezt így hálálja meg
nekem,mindezt egyetlen kis cafka miatt.<br />
- Úgyis megbékél. Előbb vagy utóbb meg kell neki. – mondta Aron a hajamat
simogatva. – Gyere,menjünk reggelizni. – mondta.<br />
Reggelizés után félrehívtam anyát,hogy beszélhessek vele négy szemközt. <br />
- Ami ez az én hibám! Szólnom kellet volna nekik. – hibáztatta magát anya.<br />
- Ugyan dehogy! Nem ők mondták,hogy a nyarat kint töltik? Legalább ide
szólhattak volna,hogy jönnek.<br />
- Szóval akkor most nem akar többé hazajönni? – kérdezte anya szomorúan.<br />
- Ha te beszélsz vele biztosan meggondolja magát. Én összevesztem vele. Nem
hinném,hogy a közeljövőben beszélni fogunk egymással. <br />
Sajna ezzel anyának eléggé elrontottam a kedvét,de úgyis el kellett volna neki
mondanom.<br />
Hát a mai napunkat ezzel eléggé elrontották Daniék. Az idő is kissé borúsabb
volt. Aron és az anyukája együtt éreztek mindkettőnkkel. Mai napomat végig olvastam.
Mikor egyedül akarok lenni, ez az egyetlen megoldás. Most még Aronnal sem
akartam beszélni, ő pedig úgy volt vele,hogy majd megbékélek Danival.<br />
Végül csak Aronnal az ágyban találkoztam. Akkor is talán kissé visszautasító
voltam,de az ölelését soha semmiért nem utasítanám el. Nem akartam beszélni,és
ő ezt tiszteletben tartotta. <br />
Másnap rájöttem,hogy ez az utolsó előtti nap. Ki kell élvezni még ez a
napot,mert holnap már délben indulunk haza. Ma végre elmentünk a tengerpartra
megmártózni. Ahogy Aron ígérte, bedob a vízbe.<br />
Hát az ilyen dolgokat észben tartja. De
ez most jól esett,és most nem görcsölt be a lábam,mert előtte végigszaladtam a
parton. Annyira hiányozni fog ez a hely. Olyan gyönyörű. Daninak és Rebekának
is itt lenne a helye. De ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem.
Fényképezgettem a tengerpartot, Aronnal ettünk egy hatalmas fagyi kelyhet ami
isteni finom volt. Aztán mikor
visszamentünk elküldött anyuékkal valami csajos estére, amit annyit takart,hogy
szexi pasik táncoltak ott,ahol tegnap a buli volt. Nem értettem Aron mért küld
el engem ilyen helyre. Oké,bevallom tényleg dögösek voltak a pasik,de Aronhoz
egyik sem ért fel. Aztán a show közepén jött értem Aron,hogy hazavigyen. <br />
- Komolyan nem értem mért küldtél el ide. – mondtam neki mikor beléptem az
ajtón.<br />
- Gyere fel az emeletre,és mindent megértesz! – mondta. Tehát követtem fel a
szobájáig.<br />
Esküszöm nem hittem a szememnek. Gyertyák mindenűt, csokis eper,meg minden ami
kell.<br />
- Gondoltam legyen emlékezetes az utolsó esténk itt. – mondta szégyenlősen. Én
pedig csak fogtam és behúztam magammal egészen az ágyra. Fogalmazzunk úgy,
kissé felforrósodott a hangulat. Egyre hevesebben csókolt ő is. Nem tudtam,hogy
ma meg – e fog történni, itt és most. Ezt nem lehet előre tervezni. Leszaggattam
róla a pólóját ő pedig rólam az ingem.
Már egészen közel jártunk hozzá,mikor elhúzódott. Én csak kérdőn néztem rá. <br />
- Nem ma fog megtörténni. – válaszolta a gondolatban feltett kérdésemre. Csak
furán néztem rá.<br />
- Ami nem vagy még rá készen. <br />
- De…- már kezdtem volna ellenkezni,de nem hagyta.<br />
- Ami,ehhez több idő kell,és én nem akarlak siettetni. – mondta. Végtére is
igaza volt,csak ez kissé kellemetlen helyzet volt. Kínosan felvettem az ingem
és megpróbáltam nem kényelmetlenül érezni magam.<br />
- Ami meg kell értened ezt az egészet. Nem akarom,hogy megbánd. – mondta.<br />
- Semmi baj,megértem. – mondtam kissé csalódottan. Ekkor megint letepert.
Király. Most ezt játsszuk,hogy eljutunk egy pontig,aztán megállunk. Bár nekem
ez is tetszett. Végül mikor már teljesen kifáradtunk hozott valami számomra
ismeretlen filmet,amit megnéztünk. Közben csokis epret ettünk,amivel szépen
összekentem őt. Persze aztán ő is összekent vele,majd lenyalta az arcomról. <br />
Aztán együtt aludtunk el. Szerintem ez egy csodás utolsó este volt, még ha nem
is…tudjátok.<br />
Reggel boldogan ébredtem visszagondolva az előző csodás estére. Aronnal
elkezdtünk bepakolni. Együtt mentünk le az utolsó reggelinkre. Találkoztunk a
szüleinkkel. <br />
</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Nos
fiatalok,ez itt az utolsó reggelink. – mondta Aron anyukája. – Jól éreztétek
magatokat?<br />
- Nagyon! Remélem visszajövünk még! – feleltem őszintén.<br />
Aztán reggeli után még elmentünk egy utolsót sétálni a tengerpartra. <br />
- Hiányozni fog ez a hely. – mondtam Aronnak, miközben kéz a kézben sétáltunk.<br />
- Visszajövünk,ha szeretnéd,de csak Rió után. – mondta. Elmosolyodtam. Én Riót
csak viccnek szántam,de ha Aron egyszer valamit a fejébe vesz,azt tuti
megvalósítja. Aztán mikor az óra delet ütött, már indulásra készen voltunk.<br />
A vezetést én kezdtem,amitől Aron kissé
idegesnek tűnt,hogy nem vagyok – e fáradt. De soha jobban nem éreztem magam.
Esküszöm a könnyeimmel küszködtem miközben egyre távolabb haladtunk. <br />
Aron áthajolt és csak annyit súgott a fülembe,hogy ne félj a következő
megállónk Rió. Csak mi ketten.<br />
Elmosolyodtam. Az anyukáink hátul aludtak. Annyira aranyosak voltak. Mintha
most mi lettünk volna a felnőttek. Aztán két óra múlva Aron anyukája vette át a
vezetést tőlem. Utána Aronnal közösen aludtunk. Mondtam neki,hogy
aludjon,miközben vezettem,de nem volt hajlandó. Aggódott. Pedig már egy jó
ideje van jogsim. Félt. Pedig nem száguldozom az országutakon,ezt nála jobban
senki sem tudja.<br />
Aztán Aron vette át a vezetést, de nem mentem vele előre. Anyu jött hátra,én
pedig maradtam. Meg akartam köszönni neki. Épp egy <i>Stephen King </i>könyvet olvasgatott. <br />
- Anyu. <br />
- Hm ? – nézett fel a könyvből.<br />
- Csak meg akarom köszönni neked ezt a csodás nyaralást. Sokat jelent ez nekem.
– mondtam neki.<br />
- Oh szívecském, nagyon szívesen! – mondta majd átölelt.<br />
Tényleg sokat jelentett ez a nyaralás. Utoljára apával voltunk nyaralni. Azóta
egyszer sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Aztán elaludtam,mert nem éreztem magam
túl jól. Végül már csak arra ébredtem fel,hogy az ágyamban fekszem. Ekkor
eltöprengtem,hogy mindezt csak álmodtam? De aztán az üzenet az éjjeli
szekrényemen mindent megmagyarázott. <i>„
Szépen végig aludtad az egész utat. Aludj jól angyalom!”</i> Még azt sem vettem
észre,hogy behozott az autóból. Igazából nagyon rosszul éreztem magam. Fáj a
hasam,szóval inkább aludtam. Reggel hat körül arra ébredtem,hogy már képtelen
vagyok aludni a fájdalomtól. <br />
Felültem,és éreztem,hogy S.O.S – ben el kell mennem a wcre,vagy a szőnyegem
bánja. Szerencse,hogy elfutottam,mert pár másodpercen múlt,hogy hol dobom ki a
rókát. Fogalmam sincs,hogy mitől hányhattam,de utálok hányni. Gondoltam akkor ennyi
volt,szóval visszafekszem aludni. Aha, fél óra múlva megint spuri volt a
klotyóra. Ez nem igaz már. Reméltem,hogy ez nem vírus,amit elkaptam. Aronnak
dobtam egy smst,hogy beteg vagyok. Annyit küldött vissza,hogy „<i>12:00!” </i>Nem nagyon értettem,de szerintem
ez azt jelentette,hogy mikor jön át. Mindketten szerencsétlenek vagyunk. A nyár
közepén ő megfázik, én pedig haldoklom a saját hányásomban. Próbáltam
visszaaludni. Délben tényleg Aron ott ült az ágyam szélén,egy halom
gyógyszerrel, meleg teával,jéggel, és saját maga csodálatos személyével.<br />
Hát hiába,kölcsönösen ápoljuk egymást,ha már mindketten ilyen szerencsétlenek
vagyunk.<br />
- Jobban vagy már egy kicsit? – kérdezi.<br />
- Most,hogy már itt vagy, igen! – válaszoltam erőtlenül. Elmosolyodott. <br />
Megint rám jött a hányás,szóval sprinteltem a fürdőszobáig. Előbb vagy utóbb
már erőm sem lesz,hogy eljöjjek idáig. Visszakullogtam a szobámba. <br />
- Sajnálom. – mondtam. Leültem mellé és csak simogatta a hátam. Nyugodtság
árasztott el. Ha minden nap átjön,így mindnél hamarabb jobban leszek.<br />
- Gondolod,hogy kint kaphattam el valamit ? – kérdeztem. <br />
- Minden bizonnyal ott. Sajnálom. Máskor beadatunk neked minden védőoltást. –
mondta,majd homlokon csókolt. A saját érdekében el küldtem volna,nehogy ő is
elkapja,de túl önző vagyok. <br />
Képes volt befeküdni mellém a saját egészségét is kockáztatva. Ez édes tőle. <br />
Este már én zavartam haza,hogy nem akarom tovább fertőzni. <br />
Hál isten a halom gyógyszertől amit be szedtem, este már nem hánytam, viszont
éltemben nem aludtam ilyen sokat,mint most. <br />
Két nappal később,még mindig semmi javulást nem mutattam. Aron el akart
ráncigálni orvoshoz,de ellenkeztem. Semmi értelme nincs. Vagy elkapok még plusz
három betegséget,és még ráadásul órákat várhatok mire sorra kerülök. Úgy voltam
vele,ha harmadnap is szarul leszek,akkor talán el megyek,de csak talán!
Harmadik nap már a víz sem maradt meg bennem,szóval elég közel álltam a
kiszáradáshoz.<br />
Aron már elcipelt orvoshoz,bár most már önszántamból is elmentem volna. Az
orvos azonnal leküldött a kórházba,mert nem kis híján kiszáradtam. Már kerültem
így kórházba,azt hiszem tíz éves lehettem.<br />
Talán e miatt volt <i>Deja vu</i> érzésem.
Mikor még a liftben is mentünk fel,akkor is hánytam. Hát ez szuper.<br />
Azonnal bekötöttek nekem egy infúziót. Aron hazaugrott egy pár holmimért no meg
anyuért. Anyu aggodalmasan jött be. Hozott be mindent.
Húslevest,gyümölcsöket,könyveket. Aron hozta a laptopom meg a mobilnetét,hogy
tudjak vele beszélni ma,mert ma este nem tud bent maradni. Anya is hiába hozott be ennyi mindent,ezekből most
még nem ehetek. Hajnali egyig egyedül voltam a teremben,majd behoztak egy
kismamát a pici babájával. Beszélgetni
kezdtem vele. Elmondta,hogy beteg a kisbabája,és csak saját felelőségre
maradhat itt bent,ellátások nélkül. Ami annyit tett,hogy a kis kanapé
szerűségen aludt a teremben, a gyereke mellett. Megsajnáltam,mert neki tényleg
nem hoztak be enni,vagy inni. Oké nekem hoztak,de az a kaja valami förtelem
volt. Már ha kaja volt. Az egyik nővér még valamikor este adott teát,én pedig
hajnalba kihánytam. Ekkor úgy jött be,hogy lecseszett,hogy ezért adta nekem a
teát? Hát köszi,igen. Minden vágyam az volt,hogy kihányhassam a teádat!
Hihetetlen milyen emberek léteznek.<br />
Aron kettő körül felhívott <i>Skype</i>on,mert
látta,hogy még fent vagyok.<br />
- Mért nem alszol angyalom? <br />
- Ezt én is kérdezhetném…- mondtam neki.<br />
- Nem tudok nélküled aludni. Meg amúgy is tudnom kellet,hogy jól vagy – e. –
mondta.<br />
- Hát…fogjuk rá,megvagyok. De most már menj,és aludj nyugodtan! – mondtam.<br />
- Holnap már bent maradok veled este. Jó éjt,szeretlek. – búcsúzott el.<br />
Fogalmam nem volt,vajon meddig kell bent maradnom,de csak remélni tudtam,hogy
nem kell három napnál tovább bent
maradnom. Amint azt mondja a doki,hogy mehetek haza,és hozzák a
zárójelentésem,már itt sem leszek. <br />
Rossz volt Aron nélkül. Annyira hozzászoktam már,hogy mindig vele alszom. <br />
Lehet,hogy nyálasan hangzik,de már nem tudnám elképzelni,hogy nélküle létezzek.
Bocs,ez tényleg nyálas. <br />
Másnap reggel tízkor mér be is jött hozzám, két új könyvvel a kezében. <i>Lenyűgöző teremtmények,Lenyűgöző Sötétség. </i>Még
sosem hallottam róluk,de biztosan jó.<br />
- Gondoltam ezekkel elleszel,bármeddig is kell bent maradnod még. – mondta
mosolyogva.<br />
- Remélem nem kell túl sokáig bent maradom! Gyűlölöm a kórházi szagot, ezt a
légkört! Bah. – mondtam undorodva. Bár senki sem szereti a kórházakat,mert ez
mindig rosszat jelent. <br />
A doki vizitkor azt mondta,még legalább három napig bent kell lennem.
Elkerekedtek a szemeim. Még három nap?! Nem hiszem el! Ez egy örökkévalóság
lesz. Ennek Aron sem örült túlságosan,mivel nem maradhatott éjszaka a kórházba.
Legalább maradt az internet. Ilyenkor szeretem,amúgy meg egy nagy szennyláda.
Aron vonakodva elbúcsúzott,aztán magamra hagyott. Volt egy tévé a szobában,és
természetesen nem volt kábel tévé. Mért is lett volna? Szóval inkább
vártam,hogy Aron feljöjjön majd videó chatelni. Annával addig beszélgettem,és
kérdezte,hogy be – e jöjjön,de mondtam neki,hogy teljesen felesleges. Inkább
nekiálltam olvasni a vadonatúj könyvemet. <o:p></o:p></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Tetszett a könyv. Ethan különleges fiú volt. Akárcsak nekem Aron. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Már hívott is.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hogy tetszik a könyv? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nagyon tetszik! Honnan tudtad,hogy máris el kezdtem olvasni? – kérdeztem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Már jól ismerlek Ami. – jelentette ki. Oké igaza volt,már pár hónap alatt
kiismert. Ezek szerint engem könnyen ki lehet ismerni. Még két órán át
beszélgettünk,akkor is csak azért tettük le,mert már sajnáltam a kismamát aki
nem tudott mellettem aludni. Utána még egy fél órát írogattunk,majd elzavartam
Aron aludni,meg saját magamat is. Szép lassan már javultam. Aron mindennap
bejött hozzám pár órára,hogy addig is velem legyen. Alig vártam már az utolsó
napomat. Szinte már futásra készen álltam az ajtóban,csak had legyek mindnél
messzebb ettől a helytől. Mikor a Doki mondta,hogy már hazamehetek, csak várjam
meg a zárójelentésem,már fel is öltöztem. Pechemre fél órára rá hozták csak a
zárójelentésem. Addig hívtam Aront,hogy jöhet értem. Mikor megkaptam a papírt
csak rohantam ki és vissza sem néztem. Aron a kórház előtt várt. A nyakába
ugrottam azonnal.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Annyira hiányoztál! – súgta a fülembe. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te is nekem! – válaszoltam az arcomat a nyakába fúrva. – Azonnal húzzunk el
innen! Még csak látni sem akarom ezt a helyet. – mondtam neki hidegen. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Anya a kocsiban várt a parkolóban. Kiszállt a kocsiból és kis híján megfojtott
az ölelésével.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Végre megint úton voltam hazafelé. Majdnem egy egész hetet rohadtam bent a
kórházba,és már csak három hetünk maradt a nyárból ami maximálisan ki kell
élveznünk. Fogalmam sincs mit fogunk még csinálni Aronnal,de tök mindegy, a
lényeg,hogy újra együtt vagyunk, nem állnak közénk a kórházi falak.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hazamentem,hogy lepakoljak,aztán Aron elvitt magukhoz. Az anyukája is
megszorongatott. Mondta,hogy aggódott miattam,és remélte,hogy semmi bajom nem
lesz,mert a kisfia akkor nagyon boldogtalan lenne. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ott voltam egy órát talán,aztán írtam Annának egy smst,hogy már itthon vagyok
aki azonnal találkozni akart velem. Aron még nem engedte,hogy vezessek,
állítása szerint még kissé instabil vagyok. Hát ez félig meddig igaz is
volt,mert még mindig sok gyógyszer volt a szervezetemben. Szóval elvitt
Annához, aki megint csak megfojtott. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Annyira nagyon aggódtam érted csajszi! Már azt hittem elkaptál kint valami
halálos madárkórt és nem leszel jobban. – mondta. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Persze Anna,ez jellemző rád. Egyből a legrosszabbra gondolsz. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Jó bocs,ez jutott eszembe. – mondta nevetve. – A lényeg,hogy itthon vagy és
most már minden rendben lesz. – mondta. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Bólintottam. Minden rendben lesz. Ekkor még tényleg hittem ebben. Reméltem,hogy
minden a régi lesz.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Bálint is üdvözölt,és hálát adott,hogy nem haltam bele az Anna által kitalált
madárkórba,mert már őt is az őrületbe kergette. Csak bocsánatkérően néztem rá.
Jól esett,hogy aggódtak értem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Annak örömére,hogy kijöttem végre a kórházból, elmentünk a jó öreg kávéházba
dumálgatni,és Annáék elmeséltek nekünk mindent. Milyen volt a londoni utazásuk,
mikre próbálták rávenni Aront,hogy ne otthon üljön míg én kórházban vagyok.
Sikertelenül jártak ezzel. Azt állítják, nélkülem nem akart semmit sem tenni.
Félt,hogy nehogy valami bajom essék a
kórházban,nehogy leromoljon az állapotom. Pedig igazán csinálhatott
volna bármit nélkülem is. Igaz fordított esetben én is ugyan ezt tettem
volna,csak nem biztos,hogy Anna ezt hagyta volna. Aron ma nem aludt velem. Azt
mondta,hogy pihenésre van szükségem. Na igen,mert az alvás aztán nagyon ment
nélküle. A kórházban sem ment az alvás,mert nem volt ott velem. Bár olyan
voltam , mint egy zombi,szóval jött az álom elég hamar. Saját magát is kínozta,hogy
most sem aludtunk együtt,de szerinte egy így volt helyes. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Másnap már örültem,hogy minden a régi. Fura volt fitten kikelni az ágyból,na
meg nem az undorító kórházban ébredni,az undorító kórházi szagra,hanem a saját
szobám édes levendula illatára ébredni. Sokkal kellemesebb volt. Anya amerikai
palacsintát csinált,amit Aron anyukájától tanult meg. Adjunk annak a bizonyos
fogyókúrának. Reggelre ilyen töménytelen mennyiségű édességet enni nem
egészséges,de most </span><span style="line-height: 14px;">rám fért</span><span style="line-height: 115%;"> a hízás. Amúgy sem vagyok valami erős testalkatú,de
most,hogy kijöttem a kórházból pláne nem. Megettem egy hatalmas
palacsintatornyot, megittam a narancslémet, aztán vártam Aront. Mikor megjött
már meg is kérdeztem tőle. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mi a program mára? – kíváncsiskodtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem tudom, mit szeretnél? – kérdezett vissza. Fura,pedig mindig
programhalmazokkal szokott elárasztani. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Fogalmam sincs,bármi jó,amit veled csinálhatok. – válaszoltam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Bármi? – nézett rám úgy,hogy már tudtam,hogy kiötlött valami tervet a
fejében,ami nem biztos,hogy nemem is tetszik. – Még egy focimeccsre is eljönnél
velem? – kérdezte félve.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mi az hogy! Szeretem a focit! – mondtam,és ezzel tényleg nem hazudtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Akkor egy Újpest FC és egy Ferencváros TC megfelel? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Persze! Kinek kell majd </span><span style="line-height: 14px;">szurkolni</span><span style="line-height: 115%;"> ? – kérdeztem. Felröhögött.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Még hogy szereted a focit! – nevetett. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé! Szeretem is! Csak a magyar fociban nem vagyok képben. Jobban szeretem a
külföldi csapatokat. – mondtam sértődötten. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Legalább azt tudod,hogy mit jelent a les? – kérdezte. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen,ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában…bla bla. –
mondtam unottan.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,hiszek neked! – mondta majd homlokon csókolt és közbe a fél karjával
átölelt. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- De ez csak este lesz! Addig mit csinálunk? – kérdeztem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Focizunk! – mondta. – Hozd a cuccod,és a </span><span style="line-height: 14px;">kis pályán</span><span style="line-height: 115%;"> találkozunk. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Volt egy kisebb füves pálya a város szélén. Két és fél évig fociztam.
Állítólagosan jó voltam benne,a lányokhoz mérve. Fiúkkal nagyon sosem
játszottam. Még megvolt a stoplis cipőm meg a mezem is, amire rá volt írva,hogy
Amadea 7. </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">David Villa</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> miatt,a
kedvencem miatt jött a 7-es mezszám. Átöltöztem a mezbe,bekötöztem a lábam. Aron
is hazahúzott a cuccáért,szóval elvezettem a pályához. Már ott várt,
melegített. </span><span style="line-height: 14px;">Kiszálltam</span><span style="line-height: 115%;"> egy sporttáskával a vállamon,magasra felkötött hajjal.
Aron csak </span><span style="line-height: 14px;">füttyözött</span><span style="line-height: 115%;"> nekem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hát komolyan nem tudom mennyire lehettem szexi látvány egy mezben,meg egy
stoplisban. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem is tudtam,hogy focizol. – mondta. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Csak fociztam két és fél évig. Elég is volt annyi. – mondtam. – Én meg nem
tudtam,hogy szereted az európai focit. – mondtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Attól még,hogy sokat voltam Amerikában nem kell feltétlenül szeretnem az
amerikai focit. – mondta. – Bár a </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Super
Bowlt</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> mindig megnézem. – mondta. Na arról az akármiről annyit tudtam,hogy
valami amerikai focis felhajtás amin minden híresség ott van,és méregdrágák a
jegyek oda. Hát személyem szerint az amerikai foci egy nagy baromság. Sok pasi
egymásra ugrál ilyen kipárnázott cuccokban. Sosem láttam ebben a sportban az
értelmet. Jó igaz,akkor már a sima európai foci is hülyeség,mert a sok hülye
kerget egy labdát. De még mindig nagyobb értemét látom ennek,mint az amerikai
focinak. Mindegy ez csak az én véleményem! </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké akkor mivel kezdjük? – kérdeztem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Egy vs. egy ? Későbbre lehívhatom Bálintékat,ha gondolod,meg még néhány
haveromat. – mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tőlem. – mondtam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Udvarias volt,és hagyta,hogy én kezdjek. Próbáltam kicselezni,de azzal sem
sokra mentem,mert elszedte tőlem a labdát. A gyorsaságomnak hála nem
engedtem,hogy könnyen gólt lőjön. Aztán mikor megnyerte a párbajt, mondta,hogy
lőjek neki kapura. Na itt kicsit vissza kellet vennem az erőmből,mert egyszer
mondta,hogy mindent adjak bele,és kis híján kilőttem Aron a kapuból. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Bocsánat! Jézusom! Ezt nem kellet volna. – mondta odarohanva Aronhoz aki a
földön feküdt.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ő csak nevetett. Kérdőn néztem rá. Ennek meg mi baja? </span><span style="line-height: 14px;">Agyrázkódás</span><span style="line-height: 115%;"> vagy mi? </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Csodálatos egy nő vagy. – mondta kábán. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron minden rendben? – kérdeztem tőle gyanakodva.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Persze,azért ne bízd el magad,nem lősz olyan erősen. – mondta majd már fel is
pattant. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hát ettől a jelenettől kezdve visszafogtam magam,és nem rúgtam ekkorákat. Mikor
már meguntunk lehívta Bálintot és Annát,na meg a haverjait,akiket nem ismertem
túlságosan,csak Nándit. Remélem nem lesz belőle gond,hogy itt lesz Anna is meg
Bálint. Végül elég szép létszám volt. Tíz
ember volt velünk együtt. Aron,én,Bálint,Anna,Nándi,Gergő az
osztályból,Balázs a suliból, Botond,Máté, és Máté barátnője Gabi. Botondról és
Mátéról semmit nem tudtam,hogy kik ők. Gondoltam ez majd ráér megkérdeznem
Arontól. Anna kénytelen volt beállni,mert csak így volt teljes a csapat. A
csapatok pedig : Én,Anna,Gabi, Gergő, Balázs. Én azonnal lecsaptam a hátvéd
posztra,mert régen is ott játszottam. Első körben vezettünk. Gabi nagyon jól
focizott. Elől játszott,és néha olyan gólokat vágott,hogy leesett az állam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Aztán tartottunk egy röpke pihenőt,és a fiúk összeszedték magukat,és szép
lassan kezdték magukat felhozni. Aron előre jött játszani,mert előtte ő is </span><span style="line-height: 14px;">hátul</span><span style="line-height: 115%;"> volt. Nem hagytam magam,nem engedtem,hogy átvigye egykönnyen a labdát rajtam.
Küzdöttünk mindketten rendesen. Egyszer jó nagyot borultunk mindketten
egymásra. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szabadrúgást követelek! – mondta röhögve, én meg megcsókoltam. – Á mégsem,
hagyjuk! – mondta megint nevetve. Hát azt senki sem mondta,hogy milyen
szabályok szerint játszunk,de neki ez tetszett.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Egyébként is zárójelesen megjegyzem,ő lökött fel,mint egy tank! </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Mikor már kezdett a levegő </span><span style="line-height: 14px;">lejjebb</span><span style="line-height: 115%;"> </span><span style="line-height: 14px;">hűlni</span><span style="line-height: 115%;"> mi is elkezdtünk pakolni. Egy páran még
maradtak,de mi Aronnal indultunk,mert még fel kell érnünk a meccsre. Aron
barátai jó fejek, aranyosak. Kiderült,hogy az osztálytársunk Gergő tud normális
is lenni, Gabi nagyon aranyos lány aki rohadt jól focizik,Máté kissé furcsa
nekem,de csak azért lehet,mert kissé csendes nekem, Botond meg állati jó fej, a
hülye beszólásaival. Balázst már láttam a suliban,de olyan a menő arcok közé
tartozott,így sosem beszéltem vele. Pedig ő is rendes. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Gyorsan hazaautóztam,és beugrottam a zuhany alá,mert bűzlöttem akár a
pumaketrec. Aztán csak magamra kaptam egy rövidnadrágot,meg egy trikót. A
napszemüvegemmel hátratoltam a haja,majd kiléptem az ajtón,ahol már Aron várt
az autóban ülve.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nos akkor kinek kell szurkolnom majd? – kérdeztem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Egyértelmű. Ferencvárosnak. – mondtam nevetve,majd megpuszilt. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,csak biztos akartam benne lenni. – mondtam, aztán felbőgött a motor,és
már száguldottunk is a stadion felé. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hatalmas sor fogadott minket mikor odaértünk. Pedig majdnem egy órával előbb
értünk fel. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Fél órás sorban állás után végre bejutottunk. Mikor bejutottunk Aron az arcomra
festette a Ferencváros zászlainak színeit. Vettünk egy jó nagy adag kaját. Négy
hotdogot,két hatalmas üdítő,plusz három szelet csokit nekem. Hát hiába, azért
kétszer 45 perc plusz a </span><span style="line-height: 14px;">hosszabbítás</span><span style="line-height: 115%;"> ez nekem hosszú idő. El kell magamat
valamivel foglalnom miközben nézem a meccset. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
A meccs hamarosan el is kezdődött, Aron pedig a kezembe nyomott valami
felismerhetetlen tárgyat. Ő ez valami kürt vagy fogalmam sincs mi volt. Nem </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">vuvuzela</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">,mert az felismertem volna. A
lényeg,hogy ez is jó hangos volt. Bár szinte meg sem hallatszott,annyiféle
szurkolónál volt még ehhez hasonló dolog,hogy majd meg süketültem az elején.
Mikor már elkapott a szurkolási láz,és együttesen káromkodtam a többi
szurkolóval,ha a bíró rossz döntést hozott,akkor már nem zavart a zaj. Aron csak meglepődötten nézte,ahogy
szurkolok. Az első félidú után nem álltunk túl rózsásan,mert a félidő vége
előtt bekaptunk egy gólt,amivel átvették a vezetést tőlünk. Mindenki szomorúan
vagy épp idegesen </span><span style="line-height: 14px;">kullogott</span><span style="line-height: 115%;"> ki a büfébe még több elemózsiáért. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te tényleg szereted a focit. – mondta Aron nevetve.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Én nem vicceltem! – mondtam én is nevetve.
– Elkapott a szurkolási láz. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Azt látom. Itt szidod a bírókat ezekkel a vén szivarokkal. – mondta nevetve. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát de nem láttad,hogy nem adott szabadrúgást a spori, mikor … - nem tudtam
befejezni,mert elhallgattatott a csókjával.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Édes vagy,mikor ideges vagy. – mondta a homlokát hozzá nyomva az enyémhez.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hát nem tudom,hogy más is így gondolja – e. Aronnak én mindenhogy szép
vagyok,aranyos,édes, amit egyszerűen képtelen vagyok elhinni. Egy épp elméjű
pasi,szerintem már rég páros lábbal rúgott volna ki.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
De ő még mindig nem tette. Még mindig szeret,és elfogad engem a sok kiborító
hibáimmal együtt.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Végül a meccs végét már minden emberrel egy nagy közös családként
ünnepeltük,mikor az </span><span style="line-height: 14px;">hosszabbításban</span><span style="line-height: 115%;"> sikerült </span><span style="line-height: 14px;">egyenlíteni</span><span style="line-height: 115%;"> sőt még a vezetést is
sikerült átvennünk! Sok ember azt hiszem örült ha most</span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"> tippmix</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">ezett,és bejött neki. Aronnal boldogan,és fáradtan
autóztunk haza. Kifárasztott ez a szurkolás,de megérte. Jól éreztem magam.
Végre megint érzem,hogy élek és kezdek visszatérni az életbe. Aron végre velem
aludt. Már is jobban ment az alvás. Vagy a nem alvás. Mindegy nem részletezem.
Reggelre a hallásom és a hangom az elveszett valahol a habokban. Hát hiába
tegnap sokat kiabáltam ez tény. A hallásomat is elvesztettem </span><span style="line-height: 14px;">némileg</span><span style="line-height: 115%;"> mivel
iszonyat hangos volt a meccs. Bár ezzel Aron is ugyan így volt ha jól sejtem.
Szinte egész nap úgy beszélgettünk egymással,mint egy halláskárosult öreg
pár,amitől már annyira nevettem,hogy a könnyem is </span><span style="line-height: 14px;">kicsordult</span><span style="line-height: 115%;">. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Este csak annyit súgott a fülembe: - Szeretlek,te </span><span style="line-height: 14px;">halláskárosult</span><span style="line-height: 115%;"> kismacskám! –
mondta, engem meg elkapott a röhögőgörcs. – Az angyalom becenév valahogy jobban
tetszett,nem maradhatnánk inkább annál? – kérdeztem a könnyeimet törölgetve.
Csak bólintott,aztán átölelt és már aludtunk is.</span></span><br /><br />
<!--[endif]--></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-2965722336377547062013-01-29T12:53:00.001-08:002013-02-08T15:50:26.620-08:00Continued part seven~ Megint folytatás :D Remélem nem unjátok :)<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Március, a félév közepe.
Ideje volt belehúznunk mindenből,hogy az év végi ne legyen annyira szar. Ebben
az évben teszem le az LCDL vizsgát is,és igazából úgy semmit sem tudok. Szóval
ebben is Aron segítségét kellet hívnom. Ő persze ehhez is ért,és nagyon
szívesen segít. Mondta,hogy majd valamelyik péntek délután átjön. Anna és Nándi
nagyon jól megvoltak együtt. Oké igaz,hogy hanyagoltuk egymást,de ő is mással
van elfoglalva,no meg én is. Szerdán mikor suliból kifele sétáltam az autómhoz
megcsörrent a mobilom. Bálint volt az. Elég régóta nem hallottam felőle. Mióta
volt az „epic” harc, ami végül nem történt meg,mert odaadtam magam. Azóta még
csak nem is hallottunk felőle. <br />
- Szia Bálint, mi újság? – kérdeztem ahogy felvettem.<br />
- Szia Ami! Nem sok minden. Mi történt végül veled,és a bátyám közt? –
kérdezte.<br />
Végül is…az esemény után felhív rá két hónapra. Oké.<br />
- Nos…kísérletezett rajtam,3 anyagot adott be nekem,az első kettő kuka volt, a
harmadiktól pedig erős lettem. Erősebb, mint egy átlag ember. – hadartam el
röviden, már rutinból. <br />
- Ó! Nos én talán tudhatom,hogy mik voltak azok az anyagok. Az affér után,
miután segítettem a bátyádat hazavinni, elmentem Andráshoz, és megszereztem a
kutatásainak papírjait. – mondta, nekem pedig felcsillant a szemem. Ez azt
jelenti,hogy talán lehet gyógymódom. Nem volt nekem bajom ezzel az erővel,csak…valahogy
ez nem én vagyok. Nem tudom. Valahogy ez így nem stimmel. <br />
- Szóval akkor lehet ellenszerem? – kérdeztem. <br />
- Lehetséges. – mondta. – Két hónapja ezen dolgozom,kísérletezgetek,meg minden.
– mondta. Áh értem,így már nem kell tőle megkérdeznem,hogy mi az öreg istent
csinált idáig? <br />
- Ez szuper! Ha többet tudsz meg, hívj! – mondtam.<br />
- Oké, a közeljövőben úgyis megyek szerintem le hozzátok. <br />
- Oké, várunk. – mondtam majd letettem. <br />
Fellélegeztem,hogy lehet megoldás erre az egészre. Bár kicsit kételkedni
kezdtem. Szerettem is ezt a plusz erőt,de kissé megrémisztett. Szóval
töprengtem kissé az autóban ülve. Valaki megkocogtatta az anyósülés oldali
ablakot. Összerezzentem. Csak Aron volt. Lehúztam az ablakot.<br />
- Fuvar? Elviszel? – kérdezte. <br />
- Neked mindig. – mondtam áthajolva az ülésen, ő pedig behajolt az ablakon,hogy
megcsókoljon. <br />
- Hová lesz a fuvar? – kérdeztem rámosolyogva.<br />
- Hozzátok. <br />
- Tessék? – nevettem el magam. <br />
- Akarod,hogy segítség a vizsgára felkészülni,vagy sem? <br />
- Persze,hogy akarom,csak te pénteket mondtál…- védekeztem. <br />
- Baj,hogy ma? – kérdezte.<br />
- Dehogy baj! Épp ellenkezőleg. – mondtam,majd a fekete ingjénél fogva magamhoz
húztam.<br />
Elhajtottam hozzánk,majd befele menet Rebekát azt hiszem kissé megleptük.
Futólag megölelték egymást, aztán bementünk a szobámba. Hozta a laptopját, és
elkezdte az alapokat magyarázni. Oké,az elején még eskü,hogy figyeltem,de aztán
belevesztem azokba az álomszép kék szemekbe, akik mindig fürkészve néztek
engem,hogy értem – e amit mond. Nos, félig meddig értettem. Aron nem
engedte,hogy az ágyban laptopozzunk,szóval az
íróasztalomnál kellet csinálni két szék társaságában. Látta,hogy kezdem
unni. Ásítoztam, fészkelődtem a székemen. Pedig nem volt szándékosan feltűnő.<br />
Csúnyán nézett rám,olyan leszidó tekintettel.<br />
- Bocsánat, én csak… nem tudnád valahogy érdekesebbé tenni az órát? – kérdeztem
kérlelően.<br />
Sóhajtott egyet. <br />
- Oké. Hogy érdekesebb legyen az óra, az egyik széket likvidáljuk, és te szépen
ide ülsz, ni. – mutatott az ölére. Na így máris jobban tetszett az egész.<br />
Így egy fokkal jobban tudtam figyelni,de aztán egy idő után megint elment a
kedvem. <br />
- Jól van, büntetés jön. Ha nem figyelsz, a hideg kezemet a hátadra fogom
rakni. – mondta.<br />
Felröhögtem. <br />
- Ha ez büntetés, akkor lehetek mazochista? – kérdeztem hangosan röhögve. Nem tökölt , már meg is
tette. Sikítva ugrottam fel, olyan hideg volt a keze. Ja igen, leestem a
székről. Ő csak feltette mindkét kezét ártatlanul. Közben dőlt a röhögéstől a
laptopon. Addig gyorsan a háta mögé kúsztam és elkaptam hátulról a nyakánál,
átdobtam a karom. - Jézusom, mi vagy te, vámpír? – súgtam a fülébe. <br />
- Nem,de ha akarod lehetek az. Csak a tiéd. – mondta, majd kiszabadítva magát a
kezeim közül felpattant,és máris a karajai közt voltam. Vadul kezdett
csókolni,annyira,hogy a falig hátráltunk. Elkezdte a nyakamat is. Pusziból,
finom harapdálásba ment át. Hát tényleg nem viccelt,ha kell átmegy értem vámpírba
is akár. Végül zihálva hajolt el tőlem. Én sem kaptam levegőt. Most bármennyire
is voltam erős fizikailag, tőle ellágyultam, mint egy halott virágszál. Ő volt
az én gyengepontom a „szupererőmmel” szemben. Végül miután már megkaptam a
büntetésem, már jól viselkedtem az órán,nem voltam rendbontó. Elég sok mindent
megértettem. Bár abban nem lennék biztos,hogy át is mennék,szóval szükségem
lesz több ilyen korrepetálásra. Hét óra
körül ragaszkodott hozzá,hogy hazasétál,mert állítása szerint röpke negyed
órára lakik innen. De én nem tágítottam,szóval hazavittem,ha akarta,ha nem.
Lefárasztott ez a nap. Szóval mikor hazaértem, csak dőltem be az ágyamba,mint
egy kivágott fa.<br />
Már csak két napot kellet kibírnom a hétvégéig. Hétvégére Aron hatalmas bulit
szervezett Rebeka szülinapjára. Eredetileg ő utazott volna Amerikába,ha nem így
alakultak volna a dolgok. Bár én ennek így jobban örültem. Szóval ez a két nap
abból állt,hogy rohangáltam a cuccokért, amik kelletek Aronnak.
Torta,vendéglista,helybérlés,zene, és még sorolhatnám. Nem volt könnyű Rebeka
elől titkolni,de próbálkoztunk. A bulit péntek estére terveztük. Kibéreltük a
kávézót,aztán átrendeztük meg hasonlók. Aron már régóta tervezi ezt neki,szóval
az amerikai barátokat saját magánál szállásolja egy pár napig,míg a buli nem
kezdődik el,és vége nem lesz. A tortája három emeletes volt,csupa habos – babos
rózsaszín. A dekorációt is ugyan ilyenre csináltuk. Aron azt gondolta,hogy ez
az utolsó éve tizenéves ként. Utána már csak a dupla X jöhet. Végül is igaza
volt. Dani hozta oda Rebekát. Max 25en lehettünk ott. Öt amerikai barát. Kelly,
Kyle, Shelby, Nathen, Naomi. Hát mivel én épphogy beszélem az angolt,velük nem
tudtam nagyon társalogni,de Aronnal jól el tudtak beszélgetni. Mikor Rebeka
belépett,és egyesek azt kiabálták,hogy „Meglepetééés” plusz öt ember azt, hogy „Suprisee”.
Kissé kínos volt,de ez nem volt olyan nagy probléma az este csúcspontjához
képest. Rebekának könnybe lábadt a szeme,ahogy meglátott 25 ember, aki mind őt
ünnepli. Örült a magyar rég nem látott barátoknak is és az amerikaiaknak is.
Annát és Nándit is meghívtuk,igaz ők nem voltak Rebeka barátai,viszont el
akartak jönni megismerni. Késtek. Ráadásul két órát. Azzal indokolták,hogy
Rebeka ajándékára vártak. Egy gravírozott kulcstartót vettek, benne Danival egy
közös képük volt benne. Azonnal mindenki összebarátkozott mindenkivel,aztán
mehetett a buli hajnalig. Ezzel nem is lett volna probléma,csak az alkohol
fogyasztása jó pár férfira nagy hatással volt. Mikor Annával táncoltunk Rebeka
egyik barátja tántorgott oda hozzánk részegen, tánc gyanánt. Azt hiszem
Viktornak hívták. Elrángatta Annát táncolni,szóval én továbbálltam. Nos Anna
sem volt már szomjas,fogalmazzunk így. Gondoltam akkor én leülök. Aron, Nándi
is ültek. Nos nem egy bulis ember egyikőjük sem. A buli kb hajnali kettőig
tartott csak. Hogy miért? A következő jelenet miatt: Anna ezzel a bizonyos
Viktorral smárolt az egyik sarokban. Mikor megláttam,rémülten Aronra néztem. Ő
is meredten bámulta őket. Mikor Nándi meglátta, még jobban megijedtünk. Amint észbe
kapott, már el is indult feléjük. Aron visszarántotta.<br />
- Nándi! Ésszel, kérlek! Ne rontsuk el Rebeka szülinapját. – kiabálta túl a
zenét Aron.<br />
De mintha Nándi fülén be aztán ki mentek volna a szavak. Nem jutott el a
tudatáig. Bár Aron is ebben az esetben ugyanígy reagált volna. Láttuk,ahogy
Nándi odamegy, mond valamit Viktornak, aztán behúz egyet neki, amitől Viktor
kiterült. Odasiettünk,mielőtt Nándi péppé akarná verni,mert az a düh ami a
szemében volt, kevésbé sem volt játék. Aron a keze után nyúlt. Lenyugodott egy
kicsit. Mikor Rebeka meglátta totál kiakadt.<br />
- Mi az isten történt itt? – kérdezte hisztérikusan.<br />
Nándi csak szúrósan ránézett,majd Aron kezét lerázva magáról kirohant. Anna
csak sírt. Maga sem tudta mit tesz. Rebeka próbálta Viktort támogatni. Ezek
után még Annát is elöntötte a düh,így megpofozta Viktort. Ekkor Rebekának
betelt a pohár.<br />
- Na jó, kifelé! Mindenki! A bulinak vége! – üvöltötte. Szépen mindenki kislattyogott.<br />
Szóval így történ,hogy katasztrofális lett Rebeka 19. szülinapja. Ez még
igazából hagyján. A következmények voltak inkább megrázóak.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Reméltük,hogy ezek után
senki nem fog emlékezni,mi történt,és senki nem fogja felemlegetni. Persze,hogy
nem így történt. A hétvége szokásosan telt,sőt még a hétfő is egészen
csütörtökig. Csütörtökön miután elváltunk a sulinál Annával,erre nem gondoltam
volna. Azt mondta nem kell,hogy hazavigyem kocsival. Pedig ha hazavittem volna
egészen biztos vagyok benne,hogy minden másképp alakult volna. Este épp
elmerülve a házimat írtam, mikor olyan nyolc óra körül hívott fel Anna
anyukája. Kórházba került,mert valaki elkapta és megverte. Elöntött a düh.
Valahogy már akkor sejtettem,hogy Viktornak ehhez köze van. Azonnal beültem a
kocsiba és mentem a kórházba. Szinte rárontottam a recepciósra,hogy engedjen
már be Annához. Vagy fél órán át ordibáltam vele, de nem érdekelt. Miközben épp
még mindig magamon kívül ordítottam, valaki átkarolt a derekamnál. Aron is
jött,mert neki csak egy gyors smst küldtem az autóból. </span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">
- Sss. Próbál megnyugodni. – súgta a fülembe. – Mindjárt elintézem. – mondta
majd a recepcióshoz fordult. Mondott neki valamit,majd egy ötezrest csúsztatott
oda neki. Már is beengedett minket. Az emberek a pénzért mindenre képesek. Ez
szánalmas. Rohantam befelé. Anna szülei épp hazaindulni készültek,mikor
beléptem. Még köszönni is elfelejtettem nekik, amint megláttam Annát. Magánál
volt,de elég kába volt.<br />
- Mi történt? Hogyan? – kérdeztem a szüleitől. <br />
- Nem tudjuk, mert nem emlékszik,ráadásul túl kába most ahhoz,hogy bármit
mondjon. Itt maradtok? – kérdezte,mert idő közben Aron is beért.<br />
- Persze. – vágtam rá. <br />
- Akkor mi megyünk, sziasztok.<br />
- Viszlát. – köszöntünk el. <br />
Annára meredtem. Szúrták a szemem a könnyek. Nem volt magánál. Mélyen aludt.
Aron átkarolt. Itt akartam maradni addig,amíg fel nem ébred. Beszélnem kell
vele. Nem voltam hajlandó haza menni, szóval bent maradtam estére. Saját
felelőségre bent maradhattam és aludhattam a széken ami bent volt.<br />
Olyan hajnali 5 körül felébredt Anna és ő keljtett fel.<br />
- Ami. Itt vagy? – kérdezte. Kipattantak
a szemeim és odarohantam mellé.<br />
- Itt vagyok. – tettem a kezemet az övére. – Mi történt? Emlékszel valamire? –
kérdeztem.<br />
- Nem, nem nagyon. Egy dologra biztosan. – mondta,de szinte majdnem visszaaludt
a sok gyógyszer hatására. – Viktor volt az. – mondta ki végül. A düh most még
jobban elöntött, olya annyira,hogy volt ott egy alma Anna szekrényén. Megkellet
fognom és szétroppantanom, különben most azonnal felkerestem volna Viktort és a
saját két kezemmel tépem le a fejét. Meg akartam leckéztetni. Én,és senki mást.<br />
- Anna figyelj,erről ne beszélj a rendőröknek. Én akarom elintézni Viktort,
rendben? <br />
- Rendben. Légy óvatos! Nincs egyedül. – mondta<br />
Hát ezt valahogy gondoltam. Az ilyen macsó fiúk, sosem járnak egyedül. Reggel
hazamentem. Nem mentem be suliba,mert nem aludtam semmit. Bár hulla voltam,de
nem tudtam annyira aludni. Kattogott az agyam,hogy hol keressem meg Viktort.
Mikor hazamentem Rebeka csodálkozva kérdezte,hogy mi történt. <br />
- Hogy mi? A drágalátos barátod, Viktor elkapta Annát! – mondtam
ingerülten,majd becsapva az szobaajtómat bevonultam. Haragudtam Rebekára is.
Jó, ő egyrészt nem tehet róla,de ezért még megfizet au állítólagos barátja,azt
garantálhatom neki. Elszundítottam úgy kb délután kettőig. Aron átjött,hogy
megnyugtasson. Totál kiborított ez az egész, csak meredten bámultam magam elé.<br />
- Elhoztad a leckét? – kérdeztem Arontól.<br />
- Nem,de most nem is ez a legfontosabb. Mit akarsz tenni? Remélem semmi
őrülséget! – mondta.<br />
- Megölni Viktort. Őszintén, ezt szeretném. – mondtam. <br />
- Oké, megkeressük,és megleckéztethetjük egy kicsit. – mondta.<br />
- Nem! Csak én fogom. – mondtam. Kérdőn nézett rám,hogy miért? – Azért,mert
nekem kell. Egyedül akarom ezt elintézni. <br />
Nyelt egyet Aron. Tudja,hogy mennyire makacs vagyok,szóval rám hagyta.
Most,hogy erősebb voltam,már kevésbé féltett. De még így is féltett a megszokás
miatt. Rávettem Aront,hogy kérdezze meg Rebekát,hogy hol lakik Viktor. Persze
nem akarta elmondani,de Aron kiderítette. Győrben lakott. Szuper,csak két és
fél óra autóval. Holnap már indulok is. Aron tiltakozott,hogy egyedül menjek.<br />
- Értsd meg,hogy meg tudom magam védeni. Nem akarlak téged veszélybe sodorni! –
mondtam.<br />
- Ami, ne csináld kérlek… - kérlelt.<br />
- De Aron, ez így jó. Te ne csináld! – mondtam neki. Nem hagytam neki más
lehetőséget. Vannak döntéseim, és ezeknek következményeik is, amiket vállalok.
Aron duzzogva hazament. Meg kell értenie,hogy a legjobb barátnőmről van szó.
Igaz volt egy kis vitánk,de az embernek mindig engednie kell,ha valakit igazán
szeret. Erre még az is példa,mikor alkut kötöttem Andrással, a családom miatt
és főképp Aron miatt. Korán lefeküdtem,mert korán el akartam indulni Győrbe.
Aron pontos címet adott,ahol elméletileg megtalálom Viktor. Egy telefonszámot
is szerzett, ami még jól fog jönni. Nyolckor már úton voltam. Aron küldött egy
smst. <i>„Vigyázz magadra, kérlek!
Szeretlek!”. </i>Mosolyogva zsebre dugtam a telefonom. Egyre rutinosabb vagyok
a vezetésben. Mindnél nagyobb távot vezetek,annál magabiztosabb vagyok. Fél
tizenegy után értem oda. Győr gyönyörű város. Utálom,hogy mostanában, sosem
azért utazok más városokba,hogy pihenjek,vagy gyönyörködhessek,hanem azért,mert
mindig valami feladatom van. Mikor közeledtem a megadott címhez,
leparkoltam,majd gyalog mentem tovább. Szarvas út. Ezt kellet megtalálnom
gyalog. Nem volt nehéz,és még Viktor címét is megtaláltam. Odasétáltam,majd
becsengettem. Olyan sokáig vártam,hogy már majdnem elmentem,mikor egy öreg
hölgy nyitott ajtót.<br />
- Jó napot asszonyom, Viktor keresem. – mosolyogtam rá aranyosan.<br />
- Kedveském, Viktor nincs itthon. Milyen ügyben keresi? – kérdezte.<br />
- Az asztalán van egy papír amit oda kellene nekem adnia…esetleg bemehetek
érte? – kérdeztem.<br />
- Persze aranyoskám. – mondta majd be is engedett. Hát sajnáltam,hogy ennyire naiv,de
ezt mos muszáj volt. Kb öt percem volt,hogy valamit találjak amit elvihetek
csali ként. Átkutattam mindent feltűnés nélkül. És tá – dám! Na mit találtam?
Persze,hogy drogokat. Gyorsan zsebre is tettem. Mikor kiléptem csak ennyit
mondtam.<br />
- Nem találtam meg. Mindegy azért köszönöm. – mondtam és már sarkon is
fordultam.<br />
- Sajnálom aranyoskám.. Viszlát. – mondta.<br />
Már az utca végén jártam. Siettem,hogy beüljek a kocsimba,és felhívhassam,hogy
hol találkozzunk.<br />
Kicsengett. Rejtettről hívtam persze.<br />
- Haló, ki az? – vette fel.<br />
- Ide figyelj Viktor! Találkoznunk kell ma. Van egy lerendezetlen ügyünk. Ha
nem jössz el a helyre a megbeszélt
időpontban, a rendőrség tudni fog akis …ügyeidről. – mondtam fenyegetően. <br />
- Mi? Ki a franc vagy,és honnan tudsz ezekről? – kérdezte rémülten.<br />
- Nem számít. Fél óra múlva a főtéren! Ott legyél, különben a rendőrség kezére
adom a drogokat,plusz házkutatást is végeztetek. – mondtam.<br />
Nyelt egyet. <br />
- Oké, ott leszek. – mondta majd letette.<br />
A főtérre autóztam,és felvettem a hosszú fekete vászonkabátom,és a
napszemüvegem. Rejtőzködve figyeltem, mikor ér oda Viktor,és hogy nem – e hoz
magával valakit. Bár nem számított volna túl sokat.<br />
Némi késéssel,de odaért. Láttam,hogy össze – vissza forgolódott. Gondolkodtam
kihasználva a gyorsaságom mögé osonok.<br />
- Helló Viktor. - súgtam a fülébe,
miközben lehámoztam a sálat magamról meg
a szemüveget. Ijedtében ugrott egyet. <br />
- Te meg mégis ki a fene vagy? – kérdezte. – Ja te vagy annak a seggfej Aronnak
a barátnője. – mondta.<br />
Ekkor elkaptam a kabátja nyakánál fogva és kissé felemeltem. <br />
- Az egyetlen seggfej köztünk az te vagy! Most pedig, tárgyaljunk. – mondtam,majd
a kezénél fogva elhúztam egy sötétem mellékutcába. Próbált ellenkezni,de semmi
esélye nem volt. <br />
- Mi a francot akarsz tőlem? Mit ártottam neked? – kérdezte kissé félve. Megijedt
az erőmtől.<br />
- Nekem semmit,de Annának igen is sokat. <br />
- Ohh annak a kis ribinek…- mondta. Ekkor lekevertem neki egy jó nagyot. Csak
megrázta az arcát. Lendítette felém a kezét,de én elkaptam. Kicsavartam a
kezét,majd eltörtem neki. Felordított. Befogtam a száját. Szerencse,hogy egy
kihalt utcához cipeltem. Ellöktem a földre. Feltápászkodott még akkor is. <br />
- Te hülye kurva! – tántorgott felém. De semmi ereje nem volt. Már épp el
akartam sétálni,mikor visszarántott a kezemnél fogva és megpofozott. A
méreg,mintha ismét szétáradt volna az ereimbe egy másodpercbe, én pedig
reflexből térden rúgtam. Olyan annyira,hogy pár méter csúszott hátra,és a térde
is eltört azt hiszem. Szép lassan odasétáltam hozzá. Kábán feküdt.<br />
- Ide figyelj! Békén hagyod Annát, és minket,és erről ami itt történ nem
beszélsz, különben börtönbe juttatlak testi sértését és drogárusítás miatt is. –
mondtam neki, és búcsú gyanánt még orrba vágtam.<br />
Az autómhoz mentem,és odahajtottam,hogy beadjam az anyukájának,hogy valaki
megverte.<br />
El is hitettem az öreglánnyal és mondtam neki,hogy félre fog beszélni. Mindent
elhitt megint.<br />
Nos az én dolgom itt véget ért. Elindultam hazafelé.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Aron a házunk előtt állt,és rám várt.
Aggódott,de nem értem miért. Mikor kiszálltam olyan szorosan ölelt,mint
még soha.<br />
- Jól vagy? Minden rendben volt? – kérdezte aggodalommal teli szemekkel.<br />
- Persze! Eltörtem a kezét, a lábát, plusz orrba vágtam. – mondtam. Kissé fura
fejet vágott, aztán fellélegezett. <br />
- És nem fog a rendőrségre rohanni? – kérdezte.<br />
- Nem. Van mit ellene felhasználni. – mondtam. Kimerültem a sok vezetéstől. Nem
szoktam hozzá a vezetéshez egyhuzamban ilyen hosszú időn keresztül. Anna írt
este a kórházból, hogy várhatóan jövő héten már kijöhet. A lába gipszbe
lesz,szóval segítenem kell majd neki. Ha aznap haza vittem volna, mindez nem
történik meg. Addig amíg ki nem engedték a kórházból, mindennap bejártam hozzá,
leadtam a drótot a suli pletykákról, Nándiról, estébé. Nem tudom mi lesz most
velük. Nándi nem biztos,hogy megbocsájt neki. Mikor kedden kiengedték a
kórházból megkönnyebbült. Bár nem csak ő, hanem én is.<br />
Hazafele elmeséltem neki, hogy mit csináltam Viktorral. Mindent részletesen
elmondtam neki, ő pedig szájtátva csodálkozott.<br />
- K-képes voltál miattam veszélybe sodorni magadat is? – kérdezte félve.<br />
- Egyáltalán nem voltam veszélyben. Ő nagyobb veszélyben volt a dühömmel
szemben. – mondtam, miközben leállítottam a motort. Szorosan megölelt. Nem
kelletek szavak. Ezzel mindent megköszönt.<br />
- Szerinted Nándi megbocsájt nekem? <br />
- Remélem. Majd beszélünk vele. Minden rendben lesz. – mondtam. Ekkor még nem
tudtam,hogy egyáltalán nem lesz semmi sem rendben. Aron szerint Nándi nem fogja
visszafogadni Annát,de én reménykedtem. Anna tényleg szereti Nándit. Ez az
egész félreértés volt, plusz az alkohol is közre játszott.<br />
Remélem tudok majd beszélni vele négy szem közt. Anna egyre jobban kezdett
magába zuhanni. Próbáltam támogatni,de egyszerűen kikészült Nándi miatt. Nem
evett, nem ivott rendese, alig akart beszélni, pedig ez nem rá vall. Közbe
kellet lépnem. Sikerült elcsípnem Nándit a folyosón. <br />
- Hé Nándi! Várj! Beszélhetnénk? – kérdeztem futolépés közben.<br />
- Mi az? Ugye nem Annáról lenne szó? – kérdezte. Nyeltem egyet.<br />
- De, róla… - mondtam, aztán már indulni akart,de sikeresen visszatartottam.
Ilyenkor örülök ennek az erőnek.<br />
- Au…te mióta vagy ilyen erős? – nézett rám.<br />
- Egy ideje,de most nem ez a lényeg! Kérlek beszélj Annával! Magába fordult
teljesen. Kérlek legalább beszélj vele. – mondtam neki. Sóhajtott egyet.<br />
- Jó beszélek vele, rendben? De nem ígérek semmit. – mondta.<br />
- Rendben, de még ma. És köszönöm. – mondtam, aztán láttam ahogy Anna befordul
a folyosón. Nándi megindult felé. Nem tudtam mi sül ki a beszélgetésből, de
csak jót reméltem. Utolsó órára Anna
könnyes szemekkel jött be. Szóval nem remélhettem semmi jót.<br />
- Szakított velem végleg,és hivatalosan is. Azt mondta,hogy barátok viszont
lehetünk. – mondta szinte egész nyugodt hanggal.<br />
- És akkor…minden oké? – kérdeztem. <br />
- Persze! – mondta. Közben igazából éreztem,hogy belül totál összetört benne
valami,de persze,hogy nem mutatja ki. Törtem a fejem egész órán,hogyan
engesztelhetném ki,hogyan segítsek neki. Aztán hírtelen beugrott! Bálint! Lehet,hogy
ő a megfelelő pasi neki! Korban is megfelelő,és nagyon aranyos. Egy baj volt csak. A távolság. Talán,ha ide
költözne,de ezt nem kérhetem tőle. Gondoltam írok neki egy smst, hogy mikor jön
le a kutatás miatt. Szombaton jön le. Legalább bemutatom neki, hátha. Hiszen
Bálint jóképű. <br />
Úgy tűnt, Anna kezd vissza térni az életbe. Na jó, nem a normálisba. Bulizni
akart járkálni hétköznap meg ilyenek. Én ebben nem támogattam, pláne,hogy nem
járok bulizni. De legalább végre élt. Szombaton áthívtam Annát,mert nemsokára
jött Bálint is.<br />
- Szóval akkor ki is ez a Bálint?<br />
- Ivett unokatestvére. – mondtam. Undorodva a falhoz tántorodott. Na igen Anna,
és a teátrális énje.<br />
- Nyugi, ő nem hasonlít Ivettre. Sem külsőleg, sem belsőleg. Bízz bennem! –
mondtam neki. <br />
- Hát oké. – mondtam. <br />
Aztán megcsináltuk az egybe fasírtot. Épp a krumplipürével szenvedtünk, mikor
csengettek. Gyorsan letöröltem a kezem, és az ajtóhoz indultam. Bálint
mosolyogva áll ott. <br />
- Szia örülök,hogy látlak. – mondtam neki majd megöleltem.<br />
- Én is. – mosolygott rám.<br />
- Valakinek bemutatlak, oké? Ő a legjobb barátnőm. – mondtam neki a konyhába vezetve.<br />
Anna már majdnem kész volt a pürével. <br />
- Bálint, ő itt Anna, Anna ő itt Bálint! – mutattam be egymásnak. Nos, ezt
hívják szerelem első látásra.<br />
- Sz – szia nagyon örültem! Váczi Anna vagyok. – mondta szégyenlősen Anna.<br />
- Pintér Bálint. – mondta féloldalas mosollyal Bálint. Nos,ha nem ismertem
volna Aront, akkor övé lenne a legédesebb mosoly amit láttam. De Aroné mindent
überel. <br />
- Akkor szerintem ebédeljünk! Nem sokára Aron is jön! – mondtam összecsapva a
tenyerem.<br />
Leültettem őket az asztalhoz, és kimertem nekik a fasírtot. Közben Aron
megérkezett. Édes csókjával fogadott az ajtóban. Leültünk szépen enni.
Csendesen ettünk, amikor Bálint megszólalt. <br />
- Nos, Rebekáékkal mi van? – kérdezte.<br />
- Elmentek Danival Pestre vásárolni. – mondtam. – Együtt vannak…már egy ideje. <br />
- Értem. Azt hittem visszament Amerikába. Nos ugye akkor megmutatod majd az
erődet? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Persze! Közületek úgyis csak Aron látta. – mondtam. <br />
- Szuper! Arra én is kíváncsi vagyok! – mondta Anna. Összepillantottak
Bálinttal, Bálint rámosolygott, Anna pedig elpirult. Mi is Aronnal. Ő is rám
mosolygott,mert tudtam,hogy így talán minden oké lesz. Még a mai napig én is
elpirulok. Annával utána neki álltunk mosogatni. Aztán meg sütni egy kis almás
pitét. Aron átfogta a derekam miközben mosogattam és a fülembe súgta: -
Beszélgetek Bálinttal egy kicsit, okés? – mondta. <br />
- Öhm persze, okés. – mondtam, majd belepuszilt a fülembe.<br />
Annával még mindig mosogattunk. Pedig nem is volt annyira sok mosatlan.
Annyira. Gondoltam rákérdezek mit gondol Bálintról.<br />
- Na? Milyen Bálint? – néztem rá, miközben törölgetett.<br />
- Ami, már kezdem érteni mit érzel igazán Aron iránt. – mondtam. Erre
elmosolyodtam.<br />
- Mikor rámosolygott megremegett a térdem. Kis híján összeestem volna, ha nem
állok az asztal mellet. – mondta. Siker! – gondoltam. Már csak a távolságot
kell lecsökkentenünk köztük valahogy. Mikor kész lettünk a sütivel, bementünk a
szobába a srácokhoz. Mohón ették a sütit. Ez legalább azt jelentette,hogy
finom. Aztán leindultunk kocsival a tóhoz,hogy megmutassam az erőmet. Aron
beült mellém előre,hogy ketten ülhessenek hátul. Aztán mikor odaértünk,és
beindultunk az erdőbe, akkor is lehagytuk őket egy kicsit. <br />
- Na? Bálint mit gondol Annáról? – kérdeztem odasúgva neki.<br />
- Nagyon tetszik neki. – mondta. <br />
- Ez szuper! Remélem Bálint nem egy töketlen srác, aki azt várja,hogy Anna lépjen.<br />
- Mért szerinted én az vagyok? – kérdezte. Elkerekedett a szemem. <br />
- Nem,dehogy! Hogy jut ilyen eszedbe? – kérdeztem.<br />
- Csak ugratlak! – mondta majd közelebb húzott magához a séta közben. <br />
- És már megbékéltél vele? <br />
- Meg. Most,hogy levette rólad a szemét,és végre Anna érdekli, már is jobbfej a
srác.<br />
- Sosem érdekeltem! <br />
- Te azt csak hiszed. – mondta. Kérdőn néztem rá.<br />
- Mi az amiről én nem tudok? <br />
- Ami! Fiú vagyok, láttam, hogyan nézett rád. – mondta.<br />
- Á szóval ez olyan dolog amit csak a fiúk érthetnek meg.<br />
- Pontosan! – mondta.<br />
Ahogy láttam jól elbeszélgettek Annáék egy pár méterrel mögöttünk. Aztán
megérkeztünk ahhoz a fához,ahol Aronnak megmutattam, mit tudok. Gondoltam
megpróbálkozom ugyan azzal a fával. Belevágtam az öklöm, minden előrejelzés
nélkül. Az ütésem kissé nagynak bizonyult, ezért a fa elkezdett kidőlni. Csakhogy
felénk. Aztán csak fogtam, és megbillentettem,hogy a másik irányba dőljön.
Erősebb vagyok, mint azelőtt hittem. Még Aron is meglepődött kissé. Anna és
Bálint eltátották a szájukat. <br />
- Ez lenyűgöző Ami! Ettől mégis mért akarsz megválni? – kérdezte. És itt árulta
el az egyezségünket,hogy erről nem beszélünk Aronnak. – Megválni? – kérdezte
Aron. – Ez meg még is mit jelentsen? – kérdezte.<br />
Sóhajtottam egyet. Majd szúrósan Bálintra néztem.<br />
- Bálint kutatást végez, hogyan tudnánk kivonni a szervezetemből ezt az erőt. –
mondtam.<br />
- Ami, az az életedbe kerülhet, amit én nem engedek! – mondta. – Egyszer már
majdnem elvesztettelek,de ezt még egyszer nem fogom engedni! – kiabálta.<br />
- Ezt majd később megbeszéljük. – mondtam, majd elindultam kifelé az erdőből.
Aron vissza akart rántani,de most sikerült kihúzni magam a szorításából. Utánam
akart indulni, aztán megszaporáztam az erővel a lépteim. Nem ért utol. Mikor
mindenki kiért az erdőből én már az autóban ültem. <br />
- Ami, elviszel minket Bálinttal hozzánk? – kérdezte félve Anna.<br />
- Persze. – mond elindultam.<br />
Aron végig az ablakon bámult ki mérgesen. Jó, megértem, hogy dühös volt,mert
nem beszéltem erről neki,de ebben nem dönthet helyettem! Ki akartam tenni Aront
otthon,de ellenkezett. Azt mondta, hozzánk jön. Nem volt kedvem épp most
megbeszélni ezt vele. Igaza volt,hogy igazságtalan,hogy nem mondtam el,de nem
tudtam,hogyan adjam ezt a tudtára. Beültünk a szobámba,és vártam,hogy rám zúdítsa
a hegy beszédét. De nem tette. Még csak meg sem szólalt. Nekem kellet szóra
bírnom.<br />
- Oké, most mi bajod? – kérdeztem tőle röhögve.<br />
- Ténylegesen érdekel? – kérdezte.<br />
- Igen érdekel. – és ez után jött csak az igazi hegyi beszéd.<br />
- Ami, megpróbálom magam visszafogni,de nem les egyszerű. Tudod,te nagyon önző
vagy! Megmagyarázom mire értem. Azt hiszed,hogy mindenben dönthetsz egyedül.<br />
- Igen,mert ez az én életem! – mondtam. <br />
- Abba nem gondolsz bele,hogy az életednek több része is van? Te az életem
egyik legfontosabb része vagy,de úgy látom én neked egyáltalán nem számítok.<br />
- Mért mondasz ilyeneket? Dehogynem számítasz nekem! Többet is, mint hinnéd!
Csak nem tudom ezt kimutatni kellőképp…- mondtam.<br />
- De mégis mért teszed ezt velem? A tűzzel játszol! Mindig olyan közel állok
ahhoz,hogy elveszítselek. Megígértem magamnak,miután elhagytál, és túléled,
soha többé nem engedlek el. – mondta.<br />
- De én csak szeretnék újra normális lenni! – mondtam. <br />
- Én pedig nem akarlak elveszíteni! Nem érted,hogy lehet,hogy az életedbe kerül
ez a kísérletezés?! – ordította és a hajába túrt. Már könnyezett a szemem. – Csak annyit kérek tőled,hogy ezt ne tedd. A
kedvemért! Kérlek! – mondta. – Ha megígéred,hogy rajtad nem kísérleteznek,nekem
az is elég! – mondta.<br />
- De én… - kezdtem és egy kövér könnycsepp legördült az arcomon. <br />
- Kérlek! Könyörgöm! – mondta a derekamat fogva és a mélyen a szemembe nézve. –
Nem kérek tőled mást! – könyörgött. – Csak annyit akarok hallani,hogy nem fogod
megtenni. Nyeltem egyet.<br />
- Nem fogom megtenni. – egyeztem bele. Nagy kő esett le a szívéről. Az enyémről
viszont nem. Nem akartam ilyen lenni. Igen néha jól jött a plusz erő,de magamat
is megrémisztettem vele. Lelkileg megint a béka feneke alatt voltam. Nem
akartam elengedni Aront. Magamba szívtam az illatát.<br />
- Én most haza megyek. <br />
- Ne! Kérlek ne! Maradj itt! – mondtam.<br />
- Aludjak itt? – nézett rám furán. <br />
- Igen! Most nagyobb szükségem van rád, mint hinnéd! – mondtam. – Fél év után,
már csak szabad. <br />
- Oké,csak rácsörgök anyámra akkor. – mondta majd kiment telefonálni. Addig
kerestem neki egy pólót meg egy nadrágot Daninál. Reméltem,hogy nagyjából
egyezik a méretük. Aztán elmentem lefürödni, majd elzavartam Aront is. Közben
Rebeka és Dani hazaértek. Rebeka egyből mindent elmesélt,hogy hol voltak,mit
vettek meg minden,. Aztán rákérdezett,hogy mi mit csináltunk.<br />
- Hát itt volt Anna, Aron és Bálint. Együtt ebédeltünk, meg hasonlók. <br />
- Bálint? Oh, kár,hogy nem voltam itt. – mondta felcsillanó szemmel.
Összehúzott szemmel méregettem.<br />
- Mert? – kérdeztem. Sóhajtott egyet. Mintha tétovázott volna.<br />
- Hát Bálinttal volt egy lezáratlan ügyünk…Mikor Danit hazahoztuk az incidens
után, elcsattant egy csók,és ennyi. És ezt nem beszéltük meg. – mondta, én
pedig eltátottam a szám.<br />
- És ezért akarsz találkozni vele? Szerintem inkább hagyd békén most! Annával
alakul a kapcsolatunk,és mellesleg emlékeztetlek,te párkapcsolatban vagy! –
keltem ki magamból. Oké, lehet,hogy túlreagálom a dolgot,de hagyja békén
Bálintot. A meglepettségtől meg sem tudott szólalni. – Egyébként is az volt a
legfontosabb nektek akkor,hogy egymást nyaljátok,mikor engem én épp ott voltam?
Hát igazán gratulálok! – mondtam.<br />
- Ami én sajnálom… - mondta.<br />
Inkább bementem a szobámba. Komolyan nem
tudtam,mit gondoljak Rebekáról. Egyik pillanatban gyűlöltem, aztán megkedveltem,
aztán ismét gyűlöltem. Kiismerhetetlen volt számomra. Halottam,hogy Aron
végzett, de kint maradt még beszélgetni Rebekával. Duzzogtam,és azért sem
mentem ki. Dühített Rebeka. A legalkalmatlanabb helyzetben is csak a pasikon járt az esze, plusz ki tudja,hogy
szereti – e egyáltalán a bátyámat. Aron később besétált a szobámba,mintha mi
sem történ volna. Gondoltam rákérdezek, mit beszélt neki össze – vissza ez a
nőszemély. <br />
- Na most utálsz? Mert én Rebekát kezdem. – mondtam. <br />
- Nem utállak. Az lehetetlen. Egyébként ez engem is meg lepett,mert nekem sem
mondta el. <br />
Nem tudom mi ütött belé. Régen nem ilyen volt. Lehet majd kell neki az élettől
egy pofon,és észhez tér. <br />
- Vagy tőlem. – mondtam. Aron a nyakamba puszilt.<br />
- Ne legyél már ilyen harcias. – mondta. Aztán az ágyra döntött. Hagynom kell
magam ilyenkor. Igaz,hogy erősebb lettem,de az érintésétől elgyengülök
teljesen. Szóval ilyenkor mit sem ér az erőm. <br />
Igazából Aron nem sokat tévedett azzal kapcsolatban,hogy Rebekának kell egy
pofon az élettől, amitől észhez tér. Rá egy hétre ez be is következett.<br />
Épp szombaton mikor ebédeltünk, Rebekát Amerikából hívták. Meghalt a
nagymamája. Íme a pofon melyről Aron beszélt. Rebeka teljesen kikészült. Az nem
érdekelte,hogy aznap Bálint is átjött. Azonnal lefoglalt két jegyet,hogy
Danival kiutazzanak. Kicsit megsajnáltam Rebekát. Igaz még mindig haragudtam
rá. Még mindig nem ismertem ki, szóval nem örültem,hogy Danit is magával viszi.<br />
A suliból úgy kb még két hét volt hátra. Most már tényleg nem csináltunk szinte
semmit. Év végi zárások mentek csak, felelések a jobb jegyért,úgyhogy ezt a két
hetet fél lábbal is túl lehet élni. Szóval szinte már csak azért jártunk be,
hogy a fülledt termekbe süljünk, mint egy pisztráng. Az év végim egész jó lett.
Egy darab hármasom lett, öt négyesem, a többi mind ötös. Minden kezdett megint
jó lenni. Annáék végül a suli utolsó napján összejöttek,és Bálint ideiglenesen
Annáéknál lakott. Anyu is kezdett visszatérni az életbe, eljárt a
barátnőihez,akik tartották benne a lelket,amiért hálás voltam. Alig vártam a
nyarat. Úgy éreztem,ez lesz a legjobb nyaram. Végre valahára az én egyetlen
szerelmemmel tölthettem, és a legjobb barátnőmmel. Mikor utolsó tanítási nap ,
az évzáró után beültünk a kocsiba Aron elkezdte taglalni, a nyár első
programjait.<br />
- Nos elsőnek mit szeretnél csinálni? – kérdezte.<br />
- Elsőnek? Ma? – kérdeztem.<br />
- Aha, hiszen immár hivatalosan is nyár van! – mondta.<br />
- Oké. Elsőnek a szobámba tölteni, besötétítve, egy ventilátor társaságában,és
persze életem szerelmének a társasában tölteni összebújva a nyár első napját. –
mondtam.<br />
- Életed szerelmével? Kivel, Ian Somerhalderrel? – kérdezte röhögve. Ezt is
csak azért mondta,mert volt róla pár poszterem. <br />
- Ő csak a második utánad. – mondtam,majd megcsókoltam. <br />
Szóval a nyár első napját így töltöttük. Összebújva filmeztünk, házilag
próbáltunk elég bénán fagyit csinálni, ami anyunak ízlett. Vagy legalábbis ezt
hazudta. Szóval a nyár igazán jól kezdődött. <br />
Daniék közölték,hogy nem jönnek haza, szóval kint töltik a nyarat. Épp ettől
féltem,hogy Rebeka elveszi őt a családunktól. Szóval most anyura jobban kell
figyelnem. Beszélni fogok a barátnőivel,hogy egy percre sem hagyják egyedül. Aron
második gondolata még az is volt,hogy lehetőleg megpróbál a nyár alatt angolul
megtanítani. Hát nem tudja még mire vállalkozott. A nyár második napját Annával
töltöttem egy shopping túra keretei közt. Nem tudtam mire vállalkozom. Iszonyat
meleg volt,de muszáj volt vennünk nyárra ruhákat, meg hasonlókat. Vettem két
aranyos rövid nadrágot, két cuki toppot, és egy virágmintás lenge ruhát. Meg
egy iszonyat szép fürdőruhát is. Mikor betértünk Annával egy fagyizóba Aron
smst küldött. <i>„Remélem már készen vagytok
a vásárlással,mert irány Balaton! Pár perc és értetek megyünk Bálinttal!”.</i> <br />
- Megyünk Balatonra. – mondtam Annának.<br />
- He? És hogy, gyalog? – kérdezte félrenyelve a fagyiját.<br />
- Aronék értünk jönnek. – mondtam.<br />
- Hm ez nem rossz. Végre elnyúlhatok a vízen. Remélem hoznak magukkal matracot!
Ugye hoznak? – kérdezte<br />
- Gondolom. – röhögtem.<br />
Rá egy negyed órára tényleg értünk jöttek. Szerencse,hogy ilyen közel vagyunk a
tóhoz.<br />
Átvettük Annával az újonnan vett fürdőruhánkat. Aron és Bálint ahogy megláttak,
csak fütyültek.<br />
Aron a derekamnál fogva szemben átölelt. <br />
- Sosem láttalak még bikiniben, de tetszik a látvány! Nagyon is. – mondta a
fülembe súgva, én meg rákvörös lettem.<br />
Annáék is annyira aranyosak voltak
együtt. A víz nem volt túl meleg,vagy csak nekem nem volt az.<br />
Nekem konkrétan fél óráig tartott míg belementem teljesen. Szerencse,hogy senki
sem tudott berángatni.<br />
Mikor sétáltam befele, és nem figyeltem, Aron felkapott, én pedig
felsikítottam.<br />
- Mi az? – kérdezte lenézve, mosolyogva rám.<br />
- Megijesztettél.<br />
- Készen állsz? <br />
- Mire? – de ekkor már repültem a víz felé. Bele dobott. Szerencséjére tudtam
úszni, kicsinek sokat úsztam. Mire felbukkantam a víz alól,már ismét a
védelmező karjai közt találtam magam. <br />
- Ezt nem hagyhattad ki, mi? –kérdeztem tőle. <br />
- Hát persze,hogy nem! – mondta, majd megcsókolt. Annáék is eljátszadoztak a
vízben. Később pedig Anna odarohant hozzám.<br />
- Játszunk!!Kéérlek! Te ülj Aron nyakába,én pedig Bálintéba,és birkózzunk! –
kérlelt. <br />
- Ő oké. – mondtam röhögve. <br />
- Majd fogd vissza magad. – mondta halkan
röhögve Aron. Igen én személy szerint el is felejtkeztem az erőmről. Még egy ok
ami miatt meg akartam szabadulni tőle. Három meccsből egyet nyertem én. Anna
szerintem totál megfelejtkezett az erőmről. Mindegy szívesen hagytam nyerni,jó
volt látni,hogy örül. Aronnal pedig jókat borultunk a vízbe. Aztán mindannyian
megéheztünk, szóval felkerestünk egy büfét. Aron és Bálint egy – egy méretes
lángost ettek, Anna csak sült krumplit evett arra hivatkozva,hogy vigyáz az
alakjára, én pedig sült krumplit egy jó nagy adag hamburgerrel. Ezek után
nagyon mozogni nem tudtunk. Úgyhogy kifeküdtünk mind a négyen. Annával
napoztunk, hogy legyen egy kis színünk, a fiúk meg kb tíz perc pihenés után
elmentek röpizni. Előtte még lőttünk pár egész jó képet Aron gépével. Húsz perc
napozás után felijedtem. Egyből az ugrott be,hogy most vajon hány csaj
próbálhat velük flörtölgetni. <br />
Annával egyből a pálya szélére mentünk. Na igen, persze, hogy összesen rajtuk
kívül két fiú volt,és hat lány. Annával szúrós szemmel méregettük őket. Mind
bepróbálkozott náluk, hát persze. Mikor lejöttek mindketten a pályáról és
megcsókoltak minket az összes lány szava elakadt. Hatból négy feladta, kettő
pedig elszánt volt. Visszamentek játszani, mi pedig árgus szemekkel figyeltük
minden mozdulatukat a két csajnak. Egy csapatban játszottak és bénán estek –
keltek,csakhogy Aron és Bálint segítsen nekik. Már kezdett elszakadni a cérna
nálam is és Annánál is. Pláne akkor mikor az egyik csaj azt színlelete,hogy
kiment a bokája,és Aron felkapta,hogy elvigye valahova ahol segítenek neki.
Legszívesebben oda mentem volna,hogy kirángassam a kezei közül,és megverjem a csajt. De hagytam.
Én hülye hagytam. Ezért feltűnő duzzogásba kezdtem. Mikor már végeztek a röpizéssel, odajött Aron
és magához húzott, én pedig elhúzódtam. Kérdőn nézett rám,majd mosolyogva
lenézett.<br />
- Várj, kitalálom. A csaj a baj, ugye? – kérdezte.<br />
- Eltaláltad Mr. Macsó! – mondtam. <br />
- Rég hallottam ezt a nevet Fruzsi . – mondta – Imádom mikor ilyen kis mérges
vagy. <br />
- Örülök,hogy jól mulatsz…- mondtam.<br />
- Ami könyörgöm…mit foglalkozol az ilyen lányokkal? Csak segítettem neki. Semmi
több.<br />
- És szerinted pusztán véletlenül ment ki a bokája? <br />
- Honnét tudjam?<br />
Csak forgattam a szemem. Nem néztem a szemébe, ezért megfogta az állam és
kényszerített,hogy a szemébe nézzek.<br />
- Ami! Te vagy a mindenem! Hogyan bizonyítsam ezt? Kiabáljam ki egy megafonnal,hogy szeretlek? –
kérdezte.<br />
- Hát akár. – mondtam neki. Mentségemre szóljon,nem gondoltam komolyan. Eltűnt
úgy egy olyan tíz percre, utána pedig tényleg egy megafonnal jött vissza.<br />
Kiállt a móló elejére.<br />
- Egy kis figyelmet kérnék! – mondta és minden szempár rászegeződött. – Látják ott
azt a lányt abban kék piros bikiniben? Ő a barátnőm! És szeretem. Mindennél jobban.
– mondta. <br />
Jött a kínos csend,majd a tapsvihar és az éljenezés. Olyan vörös lett a fejem
,akárcsak a fürdőruhám. <br />
Odafutottam Aronhoz,hogy a nyakába ugorhassak. Ezek után képtelen voltam
haragudni rá. Bálint megörökítette ezt a pillanatot. Nagyon jó kép lett.
Mellékesen levideózta Aron vallomását. Ennél aranyosabbat még nem mondtak nekem
így.<br />
- Mindennél jobban szeretlek! – mondtam neki. <br />
- Végre elhiszed,hogy nekem te jelentesz mindent? – kérdezte.<br />
- Talán. – vigyorogtam rá. <br />
Erre csak annyit tett,hogy felkapott és velem együtt beleugrott a vízbe. Mikor
felbukkantam a víz alól csak annyit mondtam: - Oké, oké elhiszem! – mondtam neki.<br />
- Végre. – mondtam,majd a karjai közt vitt ki a partra. <br />
Kezdett már későre járni,szóval felöltöztünk. Este volt valami buli,szóval azon
ott maradtunk. Király volt a zene, Annával táncolgattunk egy kicsit. A fiúk nem
voltak túl táncos lábúak. Nem maradtunk sokáig,mert mikor kezdtük a fiúkat a
lányok ismét megkörnyékezni, Annával azonnal riadót fújtunk,és leléptünk.<br />
A fiúk nagyon fáradtak voltak, szóval én vezettem hazafelé. Anna ült elől
mellettem,mert ezek ketten hátul szunyókáltak. Annyira aranyosak voltak.
Csináltunk róluk lopva egy – két fotót. Annát meg Bálintot kitettem náluk. Aron
akkora már feleszmélt. Hozzájuk mentünk. Náluk aludtam most először. Az
anyukája még fent volt.<br />
- Helló fiatalok! Ami, rég láttalak! – mondta ,majd megpuszilt. – Jól éreztétek
magatokat.<br />
- Szia! Iszonyatosan jó volt! – mondtam neki. – Aron szerelmet vallott nekem
mindenki előtt. Annyira édes volt tőle. – dicsekedtem el, majd megmutattam neki
a videót amit Bálint csinált. <br />
Aron már egyből felindult a szobájába,hogy aludjon. Gondoltam had menjen. Én
pedig még lent maradtam beszélgetni az anyukájával. Elmondta nekem,hogy miért
vált el Aron apukájától. Azt állítja,már elege lett belőle és,hogy közel sem
hasonlítanak Aronnal. Meg hogy azóta is keresi azt,aki olyan lehet neki,ment
nekem Aron. Mikor már kezdtem fáradni, elköszöntem az anyukájától és felosontam
hozzá. Olyan édesen aludt. Olyan ártatlannak tűnik,mikor alszik. Bebújtam
mellé,és kinyitotta résnyire a szemeit.<br />
- Ssh, csak én vagyok, aludj tovább. – mondtam neki.<br />
Nem válaszolt,csak szorosan magához ölelt,és úgy aludt. A hatalmas karjaiban
teljes biztonságban érzem magam. Mindig.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Reggel már nem volt mellettem,mert nem fonódott a derekamra két erős kar. Mikor kinyitottam a szemem, mellettem ült
egy tálca reggelivel.<br />
- Jó reggelt angyalom! Hogy aludtál? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Egészen jól,amíg el nem tűntél mellőlem. – mondtam neki kómásan. <br />
- Csinálni akartam neked reggelit. <br />
- Ezt egyedül csináltad? – kérdeztem csodálkozva.<br />
Színpadiasan a szívére tette a kezét,és
hüledezett.<br />
- Nem, amúgy nem. A nagyi segítségével csináltam. – vallotta be.<br />
A tálcán volt narancslé, amerikai palacsinta juhar sziruppal. Befaltam az
egészet.<br />
Mosolyogva nézett miközben ettem. Én meg kérdőn néztem rá.<br />
- Mi az? – kérdeztem teli szájjal.<br />
- Semmi. – vigyorgott száz wattos mosollyal.<br />
Próbáltam elfordulni, de olyankor mindig az ágy másik végére ült. Nem hagyta,hogy
elrejtőzzek.<br />
- Ne már! Ne bámulj! – kérleltem. Csak nevetett,aztán feltett kézzel kiment.<br />
Végeztem,aztán levittem a tálcát. Aztán elmentem zuhanyozni. Frissen és üdén
sétáltam már fel.<br />
Mikor beléptem a játszott. <br />
- Azért nem ilyen sokáig zuhanyoztam… - mondtam.<br />
- De eléggé. Lejátszottam egy egész menetet már. – mondta röhögve. <br />
- Ha – ha, nagyon vicces. – mondtam az ölébe ülve,és kikapva a kezéből a
távirányítót. – Mi a mai program? – kérdeztem.<br />
- Mit szeretnél? – kérdezte.<br />
- Fogalmam sincs. – válaszoltam. <br />
- Akkor mit szólnál, mondjuk, egy kis edzésnek? Bálinték tuti benne lennének.<br />
- Bálinték? Maximum Bálint. – mondtam röhögve. – Most komolyan, Anna utál
mozogni! <br />
- Hidd el, rá fogja venni Bálint.<br />
- Hát jó. Az erdőben edzünk?<br />
- Mivel az önvédelmishez már nem mehetünk,mert mindenkit kiütnél, így igen. –
mondta.<br />
- Én ennek csak örülök. – mondtam,és azokra a ringyókra gondoltam.<br />
- Akkor odaszólok Bálintéknak. – mondta ,majd megcsókolt,és letett az öléből. <br />
Igazából rám fért egy kis edzés. Ki kellet adnom magamból ezt a túltengő
erőt,mert ha ideges leszek,akkor bármin és bárkin levezetem. <br />
Anna nagy nehezen de belement. Azt mondta legalább felveheti az új melegítő
szettjét.<br />
Délután mikor már kezdett enyhülni az idő,leautóztunk. Aronnak volt egy pár
dolga. Csomó ugráló kötél, meg még volt neki egy boksz zsákja amit
betuszkoltunk az autóba. Ez kell nekem! Egy jó kis zsák, amin levezethetek
mindent. Miközben leautóztunk megkérdeztem Arontól,hogy ki lesz az „edzőnk”.<br />
- Természetesen én vagy Bálint. Mi leszünk a személyi edzőtök,aztán ti a miénk.
– mondta.<br />
- Ez tetszik. – dörzsöltem a tenyerem.<br />
Kiszálltunk, Annáék már ott voltak. Vártak minket,hogy elkezdhessük. <br />
Kezdtünk némi bemelegítéssel,nyújtással, aztán jött egy kis bunyó. <br />
Én Aronnal, Anna Bálinttal. Bálint visszafogta magát,de Aron nem. Jó nem
kellett neki. Nekem viszont igen. De így is mindent beleadott,és nagyon ügyes
volt. Megizzadtunk mindketten,mert egy percre sem hagyott nyugodni. Végül
feladtam,hogy ő nyerjen. A derekamnál fogva fogott,és nem hagyott szabadulni.
De igazából nem is akartam. Annáék elviccelték az egészet,de legalább jól
szórakoztak. Aztán ők is bekeményítettek. Kérlelően néztem Aronra,had
használhassam a boksz zsákot. Felraktam, majd végre püfölhettem. Annyira jól
esett,mint még soha. Felért azzal,mint mikor kiszabadultam Andrástól,és egy jót
futhattam. Annyira belelendültem,hogy észre sem vettem,hogy mindhárman engem
néznek. Végül az egyik ütésemtől leesett a
fáról,ahova felakasztottuk. Ziháltam,de jó érzés volt kiadni ezt
magamból. <br />
Leültem pihenni,mert Anna is ütni akarta a zsákot. Aron leült mellém.<br />
- Elképesztő voltál. – mondta. Én személy szerint elszörnyedtem a saját
erőmtől.<br />
- Elképesztő? Inkább ijesztő…- mondtam. <br />
- Nem! Szerintem ez tök király. – mondta. – Csak nekem lehet ilyen belevaló
barátnőm. – mondta félig átölelve. Elmosolyodtam. Szóval neki még így is
tetszettem. Csak saját magamat rémítettem meg.<br />
Végül a fiúk már csak ketten edzettek, mi pedig néztük őket.<br />
Mikor már ők is kellőképpen elfáradtak, elpakoltunk, aztán Bálintnak támadt egy
ötlete.<br />
- Még ne menjünk!<br />
- De totál be fog sötétedni,semmit nem fogunk látni! – mondta Anna.<br />
- Gyújtsunk tüzet és sztorizgassunk. – lelkesedett Bálint.<br />
Aronra néztem. <br />
- Felőlem. – mondta Aron,majd elkezdte a tűzhöz való dolgokat gyűjteni.<br />
Végül leültünk, körbeültök a tüzet és elkezdtünk mindenféle történetet
kitalálni. Mindenki hozzátett egy kicsit. Persze a fiúk elkezdtek már
irracionális dolgokat beletenni,és nekünk kellet Annával visszakanyarítani a
valóságba. Aztán mikor már elfáradtunk teljesen,és a történetek is egy helyben
lógtak a levegőben,akkor már ténylegesen haza indultunk. Annáék elmentek haza,
mi pedig Aronékhoz. Hihetetlen,hogy anyut mennyire nem érdeklem. Nem
zavarja,hogy Aronnál vagyok mindig,az sem,hogy Dani kint tölti az egész nyarat
Amerikában. Aronnak támadt még egy fenomenális ötlete. <br />
Aludjunk az udvarukon egy egyszemélyes sátorban. Szűkös volt a helyzet,de én
egyáltalán nem bántam! <br />
Az egyetlen probléma a szúnyogokkal volt, akik imádták a véremet, mint valami
mohó vámpír.<br />
Reggelre minden részemen volt legalább kettő szúnyogcsípés. <br />
Megint egyedül ébredtem. Ebből kicsit kezdett elegem lenni. De most nem várt
reggelivel. Mikor bementem, csak a házat üresen találtam. A pulton állt egy
üzenet,amit nekem címeztek.<br />
<i>„El kellet mennünk, a nagyi rosszul lett.
Sietek vissza, Aron. ♥” </i>Nagyon remélem,hogy semmi komoly baja nincs a
nagymamájának,mert akkor Aron összeroppanna. Gondoltam akkor megpróbálok kissé
bevágódni, szóval elkezdtem főzni. Gondoltam valami magyarosat kéne,szóval
csináltam egy kis húslevet, meg töltött paprikát. Hát, nem vagyok egy nagy
konyhatündér,de ez most esküszöm jól sikerült. Igaz,hogy egy halom mosatlant
hagytam magam után,szóval neki kellett állnom mosogatni. Volt ott egy
mosogatógép,de mivel még soha nem használtam,így inkább neki álltam kézzel,mert
nem akartam tönkre tenni. Dél után egy kicsivel Aron hazajött. Elég meggyötört
arca volt. <br />
- Mi történt? – kérdeztem aggodalmasan. <br />
- Szívinfarktus. – mondta szomorúan. Eltátottam a számat. <br />
- És jól van? – kérdeztem,bár kissé féltem a válaszától.<br />
- Igen, jobban. – mondta. Ettől fellélegeztem egy kicsit.<br />
- Gyere, főztem ebédet! – mondtam,majd behúztam a konyhába. Mosolyogva nézett
körül.<br />
- És mi finomat főzött asszonyom? – kérdezte.<br />
- Húslevest, és töltött paprikát, amiből szerintem majd a kórházba is vihetnénk
be,ha gondolod. – mondtam.<br />
- Jól hangzik. – mondta,majd leült az asztalhoz. Kimertem neki a levest. Úgy
láttam ízlett neki,vagy csak jó póker arca van. Én is leültem enni. Mikor
láttam,hogy végzett a levessel, felugrottam,hogy merjek neki a töltött
paprikából,de nemet intett. <br />
- Ki tudom magamnak is merni,maradj csak. – mondta. </span><span style="font-family: 'MS Shell Dlg 2', sans-serif; line-height: 115%;">Hagytam. Megvárta míg én
is végzek, és nekem is kimerte. Miután végeztünk folytattam a mosogatást,amit
félbe hagytam. Nevetve nézett rám.<br />
- Mért nem használod a mosogatógépet? – kérdezte.<br />
- Mert nem tudom,hogy kell. – vallottam be.<br />
- Na gyere, megmutatom. – mondta röhögcsélve. Bepakolt nekem,és elindította.<br />
- Köszi. <br />
- Figyelj,ma vissza kell mennem a kórházba. A mai napra feltalálod magad
nélkülem is? – kérdezte.<br />
- Valahogy csak kibírom. – mondtam.<br />
- Áthívhatod Annát ha gondolod. Ha megkérhetlek arra,hogy vigyázz a házra?
Tudom ez elég ciki kérés,de…- mondta.<br />
- Persze,ha Anna is átjöhet akkor szívesen. – mondtam.<br />
- Este fele jövök. – mondta majd egy csókot nyomott a homlokomra.<br />
Annának gyorsan dobtam egy smst,hogy S.O.Sben jöjjön át gyorsan Aronhoz. <br />
Rá egy negyed órára már át is jött. <br />
- Akkor most az egész kecó a miénk ? – kérdezte. – Nem kéne egy hatalmas bulit
csapnunk? <br />
Csak forgattam a szemem. <br />
- Anna,ez nem a mi házunk, szóval nem! Most vigyázunk rá. Bár egy két személyes
csaj buli belefér. – mondtam.<br />
- Na ez a beszéd. – mondta és már szalad is fel Aron laptopjáért,meg
hangfalaiért,hogy zenét rakjon be.<br />
Anna eltáncolgatott magának. Próbált engem is rángatni,de nem volt hozzá túl
sok kedvem.<br />
- Csajszi ezzel a tehetetlenségeddel lelombozol engem is! Ne csináld már! –
mondta.<br />
- Csak aggódom Aron nagyijáért, oké? – mondtam neki.<br />
- Hm,akkor foglaljuk el magunkat valamivel. Mondjuk, kutassuk át Aron szobáját!
– csattant fel.<br />
- Tessék? Eszem ágában sincs! – mondtam. Bár igazából majd meg haltam a
kíváncsiságtól,de bíztam Aronban,szóval nem akartam ezt tenni.<br />
- Ne már! Ez egy vissza nem térő alkalom! – kérlelt.<br />
- Én nem fogom átkutatni a cuccait! Bízom benne! – ellenkeztem.<br />
- Hát jó…- sóhajtott. – Ha te nem,akkor majd én! – hadarta és már a lépcső
tetején járt.<br />
Utána iramodtam, és hála a gyorsaságom miatt, mielőtt beért volna az ajtón, elé
léptem.<br />
- Ami, a frászt hozod rám ezzel a gyorsasággal! – mondta. <br />
- Nyugodj meg,nem csak rád,hanem saját magamra is. – mondtam halkan. – Anna ne
csináld! – mondtam neki.<br />
- Nyugi, észre sem fogja venni! – és már lépett is be a szobájába. Elkezdett
kutatni. Pechére semmi érdekeset nem talált. Még vagy fél órán át próbált
találni valami titkos dolgot nála,de semmi.<br />
- Aj, ez az Aron tényleg ilyen tökéletes pasi? – dünnyögte szomorúan. <br />
- Én mondtam,hogy semmit sem fogsz találni. <br />
És ez után felcsillant a szeme. <br />
- Ezt nézd! Ez itt a naplója! – mondta csillogó szemmel.<br />
- Anna…<br />
- Hm? <br />
- Az csak egy határidő napló. – mondtam neki röhögve. Csalódottan nézegette.<br />
- Franc! – mondta. – Nem hiszem el! Akkor remélem legalább ebbe írt valami
érdekeset. – mondta. – Ó nézd de aranyos! – mondta Anna. – Ide van írva,akkor
mikor összejöttetek,hogy „Megtaláltam az Angyalom.” Ohh milyen nyálas. – mondta
Anna. Ezt látnom kellet. Tényleg oda volt írva.<br />
- Csajszi ez nagyon nyálas! – mondta Anna. Oldalba böktem.<br />
- Csak irigy vagy! – mondtam neki, majd nyelvet öltöttem rá. <br />
– De most tedd vissza a helyére,és ennyi elég volt a kutakodásból! –
parancsoltam rá.<br />
- Oké anyu! – mondta,majd lehajtott fejjel odakullogott a fiókhoz,ahol találta.<br />
Utána elhülyültünk már Annával ilyen dolgok nélkül is, mint mások magánéletében
kotorászása.<br />
Anna olyan hét körül lelépett,azzal az indokkal,hogy várja Bálint. Nem tudom
mennyit kell még Aronra várnom,de az maga az örökkévalóság lesz. Szóval immáron
megint egyedül voltam. Leültem a hatalmas plazmatévé elé,majd bekapcsoltam.
Ebben a hulladékban sosem adnak semmit? Mikor kezdet sötétedni, minden redőnyt
lehúztam. Mániám volt,hogy ne lássanak be az emberek, plusz így biztonságban
éreztem magam. Nyolc óra. Aron még mindig sehol. Oké. Nem kezdek el pánikolni.
Csináltam magamnak vacsorára szendvicset,majd gondoltam felhívom anyut,hogy mi
újság vele.<br />
- Szia kincsem! - szólt bele a
telefonba.<br />
- Szia anya! Mi újság? Hogy vagy? – kérdeztem tőle.<br />
- Remekül! Megvagyunk itt a lányokkal. Három nap múlva megyek haza. –
mondta. – Ott minden rendben? –
kérdezte. <br />
- Persze, épp Aronéknál vagyok. A nagymamája kórházba került. – mondtam.<br />
- Óu, ezt sajnálattal hallom. Vigyázzatok magatokra kincsem! Szeretlek puszi! –
köszönt el.<br />
- Szeretlek , puszi szia. – tettem le. Örültem,hogy végre ismét él,és boldog.
Épp a barátnőivel wellnesselt.<br />
Miután letettem, kaptam egy üzenetet,hogy volt egy nem fogadott hívásom.
Arontól. Nem kellet soká várnom, ismét hívott. Felvettem.<br />
- Ami minden rendben? – kérdezte idegesen. <br />
- Persze,csak anyuval beszéltem telefonon. – mondtam. <br />
- Ja oké,rendben,csak már megijedtem. Anyut próbálom rávenni,hogy jöjjön
haza,de nem akar,szóval most intézem neki,hogy bent maradhasson hivatalosan,ami
nem túl egyszerű. Szóval későn érek haza. Ne várj meg,menj aludni. – mondta.
Sóhajtottam.<br />
- Oké. – törődtem bele.<br />
- Szeretlek! Sietek. – mondta. <br />
- Én is. – mondtam,majd kinyomtam. Pedig reméltem,hogy legalább az estét együtt
tölthetjük. <br />
Szóval lassacskán elmentem fürödni, aztán felmentem a szobájába. Épp laptopoztam,és <i>Skype</i>oztam<br />
Annával, amikor lentről egy hatalmas durranást hallottam. A szívem a torkomban
dobogott. Leküzdve a félelmem a gyorsaságom kihasználva, kisurrantam a szobából
egy hang nélkül. Lenéztem a lépcsőn és egy maszkos ember settenkedett a nappaliban.
Lesurrantam a lépcsőn. Láttam,hogy átsétál a konyhába.<br />
Mögé suhantam,és kezeim közé kaptam a nyakát. A kezemet a szájára szorítottam. <br />
- Egy hangot se,vagy letépem a fejed. – mondtam neki, majd lehúztam róla a
maszkot. Lia! András egyik idegesítő ringyója. – Te meg mi a jó istent keresel
itt? – kérdeztem falhoz szegezve.<br />
- Na szerinted te agytröszt ? Azért vagyok itt,hogy kinyírjalak. – mondta
flegmán. – Bár azt nem hittem,hogy ennyire gyors vagy és erős. – mondta.<br />
- Akkor adok neked egy tanácsot. Ha élni szeretnél még, akkor most azonnal
elhúzod a csinos kis valagad, és leszállsz rólunk. András engem már nem tud
elkapni, törődjön bele. – mondtam neki. <br />
- Átadom. – mondta, majd az arcomba köpött. Én pedig válaszul behúztam neki
egyet. Szépen kitessékeltem az utcára. Aztán magamra zártam az ajtót,és szidtam
magam,hogy nem voltam képes csak ott lehúzni a redőnyt,és ott csak behúztam a
sötétítőt. Aztán fogtam magam és lehúztam a redőnyt. Nem akartam szólni
Aronnak,a mai napra így is van elég gondja,szóval csak befeküdtem az ágyába és
elaludtam. Mikor már régen az álmok mezején lépkedtem, kinyitottam a
szemeim,mert éreztem,hogy két meleg kéz fonódik a derekamra.<br />
- Bocsi, nem akartalak felébreszteni. Aludj csak tovább. – súgta oda.<br />
- Minden rendben? – kérdeztem.<br />
- Aha, anyu bent maradhatott. Itt minden rendben volt? – kérdezte.<br />
- Ő, nem egészen. Lia itt volt,és be törte a konyha ablakot. Meg akart ölni,de
semmi esélye nem volt. – mondtam kómásan.
Elkerekedtek a szemei.<br />
- És mért nem hívtál fel emiatt? – kérdezte idegesen. <br />
- Volt elég gondod. Nem akartalak zavarni. Amúgy is tudok magamra vigyázni. –
mondtam. <br />
- Efelől nincsenek kétségeim. – mondtam közben a fejemet simogatva. – De most
már aludjunk. – mondta.<br />
Ezzel egyet értettem. Szempillantás alatt mindketten elaludtunk.<br />
A nyaka köré fontam a karjaim,és így
aludtunk. Végre itt volt velem.<br />
Reggel mikor felébredtem, ő még aludt. Annyira édesen alszik. Ezzel a
látvánnyal soha nem fogok betelni.<br />
Ki akartam csusszanni a karjai közül,de úgy ölelte a derekam,mint valami
biztonsági öv. Ahogy megérezte,hogy ki akarok szabadulni,csak szorosabban
átölelt. Még mindig próbálkoztam, aztán látom,hogy csukott szemmel,már csak
tetteti az alvást,mert közben még vigyorog is.<br />
- Ne próbálkozz,nem foglak elengedni. – mondta még mindig csukott szemmel.<br />
- Kérlek! Reggelit akarok csinálni neked! – kérleltem.<br />
- Nem kell. Gyere és aludjunk tovább. – mondta.<br />
- De már 11 óra van.<br />
- És? Nyár van. Ebben épp ez a jó. <br />
Engedtem neki,egy kicsit talán én is elszundítottam. Aztán mikor engedett a
szorításából, szépen kicsusszantam. Siker.<br />
Nekiálltam rántottát csinálni, jó sok szalonnával. Mikor bevittem neki,még
mindig aludt. Leültem mellé,és mosolyogva néztem. Egy tizenöt perc után
kinyitotta a szemét,és kérdőn nézett rám.<br />
- Hogyan sikerült kiszabadulnod? – kérdezte.<br />
- Elnyomott téged az álom. Én meg párnákat tettem a magam helyére. – mondtam
neki nevetve.<br />
- Ne már! Nem a szobalányom vagy,hanem a barátnőm! Nem kell,hogy főz, mos,
takaríts rám. Ezzel még ráérünk . – mondta <br />
- Jó bocsánat,de ezt akkor is meg akartam csinálni. – mondtam.<br />
- Nem baj,ne kérj bocsánatot. Csak nem kell,hogy ezeket megcsináld. Ezek nélkül
is ugyan úgy szeretlek. – mondta.<br />
- Nem is azért csináltam,hogy jobban szeress. – röhögtem el magam.<br />
- Pedig ez a rántotta isteni. – ugratott.<br />
Megette,aztán elment letusolni,hogy bemenjen a mamájához a kórházba. Úgy
döntöttem,én pedig akkor hazalátogatok az üresen álló házba.<br />
Rossz volt ilyen üresen találni a házat. Régen tele volt élettel, amíg apu
élt,én és Dani kicsik voltunk. Most meg egy kósza lélek sincs ebben a házban.
Végigmentem az egész házon,és rossz volt látni,hogy anyuék szobája is szinte
teljesen üres, Danié is mióta lelépett Rebekával,egyedül az enyém nem annyira
hiányos.<br />
Bementem a szobámba,hogy elvigyem
magammal az összes könyvem,hogy legyen mit olvasgatnom unalmas perceimben
Aronnál, amikor megláttam egy borítékot az íróasztalomon. Nem rémlik,hogy bármi ilyesmit itt hagytam
volna,ezért gyorsan feltéptem. Benne pedig ezt állt: <i>„Itt jártam,de sajnos nem találtalak itt,de ne félj,úgyis megtalállak.
Lia”. </i>Csak azon gondolkodtam,hogy vajon ezt a tegnapi incidens előtt,vagy
után írta? Szerintem az előbbi. Remélem meg tanulta a leckét,ha nem azt
megbánja. Még két nap mire anyu is hazajön. Aron mamáját meg kitudja mikor
engedik ki. Nem volt ma mi tennem,Annát pedig már nem akartam zaklatni,szóval a
maradék pénzemet elköltöttem új könyvekre. Mikor kiléptem a könyvesboltból az
utcára,na lám kivel futok össze? Liával. Mikor megpillantott egy
pillanatra,mintha a félelem suhant volna át az arcán. Megszaporázta a
lépteit,de könnyedén utolértem.<br />
- Hé Lia! – mondtam neki előtte megállva. – Mi az a levél,amit az íróasztalomon
találtam? – kérdeztem.<br />
- Oh semmi,azt már régen írtam,felejtsük el, rendben? – mondta félve.<br />
- Ha még egyszer belépsz a házunkba,esküszöm eltöröm mindkét lábad,amivel
beléptél. – mondtam neki az arcától pár centire. Csak szaporán bólogatott,aztán
elhúzta a csíkot. Szóval sikerült ráijesztenem tegnap este. Mellékesen szép
volt a monoklija,amit tegnap varázsoltam neki.<br />
Beültem a kocsiba,és rezgett a zsebemben a telefon. Aron küldött egy smst,hogy
ma is későn jön. Hát,erre valahogy számítottam. Valamit ki kellett találnom a
mai napra,mert megölt az unalom. Haza menni addig nem akartam,míg anyu nem ért
haza,szóval Aronék házát választottam inkább az olvasáshoz,és a
zenehallgatáshoz. Most még tizenegyre sem ért haza. Szóval gondoltam
elalszok,valamikor csak hazaér. Ez így ment még öt napon keresztül. Felkelt,bement
a kórházba, késő esti bent volt az anyjával, majd hazajött. Idő közben anya is
hazajött,szóval gyorsan hazalátogattam hozzá. Jó volt megint látni. Az élete
ismét boldog volt. Elméletileg megismerkedett egy palival akit Robinak hívnak.
Hát, Andrásnál minden csak jobb lehet. Szóval két napot inkább otthon töltöttem,mint
egyedül Aronék hatalmas házában,amit Aron totálisan megértett. Bűntudata
volt,hogy ennyire sokat hagy magamra,de szerintem erre semmi szükség,hiszem a
nagymamája beteg. Mellette kell lennie,ez így van rendjén. Anya szervezni akar
júliusban egy közös nyaralást Aron családjával.<br />
</span><span style="font-family: Harrington; line-height: 115%;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;"><br />A folytatás a fejemben, aztán nemsokára itt! :D<br />xx Rixus. ~</span></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-16468699249234906622013-01-26T14:16:00.000-08:002013-01-27T13:37:47.458-08:00Continued part six~ Folytatás!<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">A forksi kirándulásunk iszonyat jó
volt. Annyira szép hely. De muszáj volt visszatérnünk Lakewoodba,mert itt
lakott Aron egyik gyermekkori legjobb barátnője, Rebeka. Nagyon rendes tőle
,hogy befogad minket. Bevallom,kissé irigyeltem Rebekát,mert gyönyörű volt.
Hosszú szőke haja a derekáig leért,és mélykék szeme volt. Bár nem csak a külseje
miatt irigyeltem. Hanem mert még ő tudott Aronról sok olyan dolgot, amit én
nem, átélt vele olyan dolgokat amit én soha. Ez kicsit elszomorított. Gondoltam
beszélek erről Aronnal. <br />
- Mióta vagytok barátok Rebekával? <br />
- Három éves korom óta kb. Mért?<br />
- Csak érdekelt…- mondtam,mintha tényleg így lenne. Persze egyből leesett
neki,hogy van valami hátsószándékom ezzel a kérdéssel. <br />
- Na jó,most tényleg,mért kérded? <br />
- Nem érdekes.<br />
- De igen is az! Engem érdekel. – mondta. <br />
- Oké,csak annyi,hogy irigylem őt. – mondtam ki szégyenlősen.<br />
- Mi? Miért? – kérdezte nevetve.<br />
- Csak nézz rá! – biccentettem a konyha felé. – Gyönyörű. És olyan régóta ismer
téged. Annyi mindenen keresztül mentetek…együtt. – mondtam halkan.<br />
- És? Mit számít ez? Mindig is a legjobb barátom volt. <br />
- Sosem volt annál több? <br />
Sóhajtott egyet majd elhitette velem,hogy nincs okom féltékenységre. <br />
- Ő mindig is a barátom volt,a legjobb. Sosem voltunk egymásba szerelmesek.
Nekem ő olyan,mintha a testvérem lenne. Átsegített mindenen,és én is őt. De
mindig csak barátok voltunk,és azok is maradunk. <br />
- Attól még szép. – mondtam lefele nézve.<br />
- Ami ne aggódj,nekem akkor is te vagy a legszebb. Nem tudom mikor fogod ezt
végre elhinni már. Nem tudom elégszer mondani. <br />
- Majd valahogy megpróbálom. – mondtam mosolyogva. Csak csóválta a fejét és
megpuszilt. <br />
Értem én,hogy Aron sosem volt szerelmes Rebekába,de vajon Rebeka is ugyanígy
gondolja ezt? Ő sem volt sose szerelmes Aronba? Az szinte lehetetlen. Bár
nagyon kedves lány volt,de nem tudtam,hogyan hozzam fel neki ezt a témát.
Szóval kimentem hozzá a konyhába, miközben ő valamilyen epres süteményt
csinált. Leültem mögé az asztalhoz,miközben ő csinálta a sütit.<br />
- Hé Rebeka,kérdezhetek valamit?<br />
- Persze! – fordult hátra sugárzó mosollyal. <br />
- Te és Aron sosem voltatok szerelmesek? – kérdeztem tőle,és közben egy
hatalmas gombóccal a torkomban vártam a választ.<br />
- Őszintén? Hát nem tudom,hogy ő volt –e valaha belém szerelmes,de én igen. –
mondta kissé amerikai akcentussal. Hát ahelyett,hogy lenyeltem volna a
gombócot,mert megkönnyebbültem,helyette lett még egy. Szerintem látta az
arckifejezésem,hogy kissé meglepett a
válasza. Na jó,annyira nem,mert Aronba ki nem lenne szerelmes?! <br />
- Nem kell aggódnod,ő nekem már a
testvérem. – mondta mosolyogva. <br />
- Oké értem. – mondtam megértően. –És próbáltál keresni valakit? Vagy nem
szeretnél egy pasit? Van egy bátyám. – mondtam neki röhögve. Nevetett.<br />
- Keresem a szerelmet,már időtlen idők óta,de mindig kicselez engem. Ha itt
élne a bátyád,talán még akarnék vele…hogy is mondják? Találkozni! – bökte ki
nevetve, miután eszébe jutott magyarul a szó. <br />
Bár itt lenne Dani. Hiányzik. Lassan egy hete,hogy már itt vagyunk,és semmit
nem tudok,az otthoniakról. <br />
Lehet,hogy fel kellene hívnom. Csak hogy tudja,hogy élek,és semmi bajom.
Megkérdezem majd Aront. Fogtam magam és segítettem Rebekának sütni. Igazából
nagyon aranyos lány. Nem értem mért él egyedül. Mikor kész lett a süti vittem
be az ideiglenes kuckókba Aronnak egy szeletet. <br />
- Köszönöm. – mondta mikor odanyújtottam neki. – Hmm ez isteni! – mondta teli
szájjal.<br />
- Te otthon mit mondtál amúgy? <br />
- Hogy meglátogatom a nagyiékat,és hogy senkinek ne mondjanak semmit,hogy kint
vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Értem. – mondtam majd hosszan
hallgattam. <br />
- Mi a baj?<br />
- Csak nem tudom,hogy mi van otthon. Danival,és anyuval. Remélem semmi bajuk
sincs.<br />
- Oké értem a célzást. Felhívhatod Danit Rebeka telefonjáról,ha gondolod,vagy
Annát is.<br />
Vettem egy mély levegőt. Anna. Már szinte kezdett fájni,annyira hiányzott.
Megfogadtam a tanácsát,és felhívtam Annát. Igaz,hogy legalább fél óráig fel –
alá járkáltam,és érveltem magamban,hogy miét hívjam és mért ne hívjam fel.
Végül felhívtam. Elég sokára vette fel. Biztosan tétovázott,hogy fel – e vegye.<br />
- Ami merre vagy? Mi a franc van veled?
– szólt bele a telefonba. Kissé furán csengett a hangja.<br />
- Figyelj,nincs semmi baj. Nekem…el kellet utaznom. Gondolom tudod jól,hogy ki
miatt. Annyit kérek,hogy ne aggódj! Nemsokára talán hazamegyek. – mondtam. <br />
- Oké,és sajnálom előre is . – mondta majd letette. Felvontam a szemöldököm.
Ezt meg mire étette? Mindegy nem számít. Utána hívtam Danit.<br />
- Szia Dani. <br />
- Hugi! Merre vagy? Annyira aggódunk miattad! – mondta<br />
- Minden rendben. Nem mondhatom el. Nem tudom én sem,hogy mikor megyek haza… -
mondtam. <br />
- Anyu teljesen belebetegedett. Bántja,hogy összevesztetek,és nem békültetek
ki. Azon aggódik,hogy nem lát többé. – mondta. Nyeltem egy nagyot.<br />
- Az nem rajtam múlik,hogy láttok –e még valaha. Rakja ki a patkányt csak
ennyi.<br />
- Na erről nem tudok vele beszélni. <br />
- Oké. Mennem kell. Szia. – mondtam majd letettem.<br />
Egy kicsivel jobban érzem magam,hogy beszélhettem az otthoniakkal. <br />
Később Rebeka otthonija csörgött. Láttam, magyar számot írt ki. Annáét.
Felvettem. Aztán össze állt a kép bennem. Már nem volt mit tenni,túl késő volt.
András szólt bele. <br />
- Lám – lám Amadea,mondtam,hogy nem tudsz elbújni előlem. <br />
- Mégis hogyan…? – kérdezni akartam.<br />
- A drága kis barátnőd nagy hasznomra volt. Köszönd majd meg neki. – mondta.<br />
Anna elárult. Ettől annyira rosszul éreztem magam. Képes volt elárulni a
legjobb barátnőjét,egy piti veszekedés miatt. <br />
- Alkut ajánlok. Hazajöttök azonnal Lakewoodból,vagy Dani lakol meg érte. Ha
pedig nem, Dani bánja,plusz megyünk értetek. – mondta. Nem tudtam mit mondani.
Mi a francot csináljunk, nem tudom.<br />
- Oké,csak ne bántsd őt! – mondtam majd kinyomtam. Azonnal futottam Aronhoz.<br />
- Aron! Hatalmas baklövés volt felhívni Annát. Elárult minket. Lenyomozták a
helyet,és a számot. Ha nem megyünk haza, megölik Danit. – mondtam. Láttam
Aronon is,hogy lesokkolt. <br />
- Oké, hazaindulunk most! Megveszem a jegyeket,és az esti géppel hajnalban már
otthon is leszünk. – mondta feszülten. A tíz órás gépet el kellet érnünk,szóval
csak mindent begyömöszöltünk a bőröndökbe. <br />
- Máris mentek? – kérdezte tőlem Rebeka.<br />
- Igen sürgősen el kell mennünk. – nem tudtam,hogy Aron mit mondott neki.<br />
- Rebeka el kell mennünk, tudod a miatt amit meséltem. – mondta Aron az ajtón
belépve,épp miközben pakoltam. Hát persze hogy elmondta neki, ő volt a legjobb
barátja. <br />
- Veletek megyek,segítek! – mondta Rebeka. Én csak kérdőn néztem Aronra. Ebbe
sok beleszólásom nem volt. Láttam,hogy magában most mérlegel, és végiggondol
minden lehetőséget.<br />
- Oké,de veszélyes lesz ez a dolog Rebeka. – mondta szigorúan. <br />
- Tudod,hogy tudok vigyázni magamra. – mondta,majd ő is pakolni kezdett. <br />
A tíz órás géppel már tényleg repültünk is haza. Ideges voltam végig. Nem
mondtam Andrásnak,hogy mikor megyünk,hányas géppel,de mi van ha a reptéren
fognak várni? Valahogy ki kell majd onnan osonnunk. Egy szemhunyásnyit sem
tudtam aludni. Végig a lábammal doboltam. Aron megfogta a kezem közben,mert nem
tudta,hogy hogyan nyugtasson meg. Átszállásnál csak egyre nőtt a feszültség.
Késett a gép szóval később landolunk,mint terveztük. Mikor leszálltunk hatalmas
gombóc nőtt a torkomban. Már szinte vártam András embereit,hogy mikor csapnak
le ránk. De tiszta volt a levegő.
Legalábbis tisztának tűnt. Hatalmas meglepetésünkre a kocsik amiket itt
hagytunk még meg voltak,és még csak el sem vontatták őket. Pedig meg mertem
volna esküdni rá,hogy ezeket a kocsikat
sosem látjuk többé. Rebekának odaadtuk az én kocsimat, aztán Aronéval mi
mentünk. Beültem mellé.<br />
- Akkor most hová? – kérdezte.<br />
- Hát őszintén nem tudom. Azt hiszem felhívhatom Danit,hogy minden rendben van
– e otthon. <br />
- Rendben. – mondta majd átnyújtotta a telefonját. Kicsengett egy jó darabig,de
nem vették fel. Gondoltam egy öt perccel később megpróbálom. Akkor már
felvették.<br />
- Nos Amadea,tehát immár Magyarországon vagy. Ennek örülök. – vette fel a
telefont a patkány Dani helyett. A szívem a torkomban dobogott. <br />
- Autózzatok, a gyár területére kérlek. Ott mindent megbeszélünk emberi módon. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">- Emberi módon? Magával
nem lehet emberi módon tárgyalni. Maga nem ember! Az nem lehet ember,aki mással
ilyen szörnyű dolgokat képes művelni! – ordítottam a telefonba. Ezen csak kacarászott.
Ettől csak még idegesebb lettem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Amadea,ha nem jöttök oda, a bátyád fizet meg érte. – röhögte. – Sőt lehet még
anyád is megjárja. – mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ha egy ujjal is hozzájuk érsz,esküszöm saját kezűleg öllek meg! – mondtam
neki.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát akkor találkozzunk a gyárban, miután hazaértetek. – mondta majd kinyomta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Csak kapkodtam a levegőt,nem tudtam mi tévők legyünk. Aron nyugtató keze a
hátamat simogatta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Most mit fogunk csinálni? – néztem rá kétségbeesetten. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Segítséget kérünk. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Kitől? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Bálinttól. Megkérjük,hogy jöjjön velünk. Elvisszük Ivettet,hogy megtudja az
apja mocskos titkát,elvisszük Rebekát,ő sokat fog segíteni. Szembe szállunk
velük.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Komolyan? Kb négy a húsz ellen? Jó ötlet ez?</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Van más ötleted?</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Bár lenne. – mondtam szomorúan. Igazat kellet neki adnom. Szembe kell
szállnunk velük előbb vagy utóbb. És ennek éppen most jött el az ideje. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Szóval felhívtuk Bálintot. Azonnal útnak indult,amint hallotta,hogy szükségünk
van a segítségére. Féltem. Felkészületlenek voltunk, kevesebben voltunk. Pár
óra múlva, Bálint is már velünk volt. Útnak indultunk. A végzetünk felé.
Elautóztunk a gyárhoz. Rebeka,és Bálint csak ámuldoztak a látottakon. Alig
akartak hinni a szemüknek. Láttuk,hogy a földszinten égnek a lámpák. Szóval
számítottak ránk. Lassan közelebb merészkedtünk,és belestünk az ablakon. András
csak fel alá járkált. A bátyám egy széken ült megkötözve, eszméletlenül. Ami
feltette az i-re a pontot nálam,az az volt,hogy anyám ugyan úgy ott volt és
sétálgatott Andrással. Ekkor eldurrant az agyam,és fogtam magam berontottam.
Ekkor mindenki a terembe felém kapta a tekintetét. Aronék követtek. Nem volt
nagyon más választásuk.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nos Amadea,már vártunk titeket. – mondta összecsapva a két kezét András.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Anya,te is? – suttogtam könnyekkel teli szemmel.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem, anyád kapott egy kisebb kábító hatású injekciót. Bár nem tudom igazából
mennyire támogatná azt amit veled akarok tenni. – mondta. Nyeltem egyet. Meg
akar ölni. Száz százalékig biztos voltam benne.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen,gondolom most azt hiszed,hogy betartom az ígéretem, és megöllek. Persze
be is tarthatom ezt,hacsak nem mész bele az első ajánlatomba,ami számodra
kedvezőbb,és számomra is. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nyeltem egy nagyot. – Mi az ajánlat? – kérdeztem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ha meg akarod menteni a bátyád, anyád, és a szánalmas kis barátaidat, akkor
bele kell menned egy kísérletbe,amit rajtad fogunk elvégezni. – mondta. – Csak
egy kisebb kevert szteroid anyagot kapnál. Igazából a lányomon akartam
tesztelni,de gondoltam ha van egy fogadott lányom…- mondta mosolyogva.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Végiggondoltam mindent. Mi lehet a legrosszabb? Maximum belehalok, és ? A
szeretteim legalább biztonságban lesznek. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, benne vagyok,csak hagyd őket szabadon elmenni,és hagyd őket békén. –
mondtam és már megindultam volna felé,de Aron azonnal visszarántott. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te teljesen megbolondultál? Ezt nem
engedhetem meg! – mondta nekem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron, ez az egyetlen megoldás. – mondtam szomorúan neki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem! – mondta és András felé fordult. – Vállalom a kísérletet én! – mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem! – kiáltottam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ne félj Amadea, nekem ő nem elég jó. – mondta nekem,majd Aron felé fordult. -
Igaz,hogy arra is nagyon vágyom,hogy valahogy kínt okozzak apádnak,de az jobb
érzés,ha te fogsz szenvedni,mert ugyan annyira gyűlöllek, mint apádat. –
mondta. Kissé megkönnyebbültem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval ha most itt maradok, elengeded őket,és később engem is,már ha…? - kérdeztem</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Pontosan. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Odafordultam Aronhoz. Könnyes volt a szeme,az arca pedig meggyötört. Nekem is
sírnom kellet,ahogyan megláttam. Sosem láttam még így őt,és sajnáltam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
– Kérlek,ne haragudj rám,de ezt meg kell tennem! – mondtam neki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami, kérlek ne. – mondta elhaló hangon. Láttam,hogy mögötte Rebeka és Bálint
csak álltak. Meg voltak döbbenve,de egyet értettek velem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Rebeka, Bálint, kérlek vigyétek haza anyámat és a bátyámat. – mondtam
nekik,majd Aronhoz fordultam ismét.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron, nagyon sajnálom,de azt akarom,hogy tudd, mindennél jobban szeretlek!
Miattunk,és a családom miatt teszem ezt. – mondtam neki. Csak állt,és könnyes
szemmel meredt maga elé. Majd rám emelte a tekintetét. Nem tudott mit mondani,ezért
csak a nyaka köré fontam a kezem,és hosszasan megcsókoltam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Végül elengedtem. Rebekának kellet kisegítenie,hogy ki tudjon menni, és
otthagyni engem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Mikor kimentek,és elhajtottak, a patkány felé fordultam. Az csak összecsapta a
kezeit, szólt a segítői ribijeinek, és már hoztak be egy fogorvosi székhez
hasonló széket,hatalmas szíjakkal. Vettem egy mély levegőt,majd megindultam a
szék felé,hogy belefeküdjek.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> A szíjakat rám csatolták, majd András
fölém hajolt. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Félsz? – kérdezte mosolyogva a kínomat látva. – Lehet is rá okod. – mondta végül.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nem válaszoltam neki. Legszívesebben képen töröltem volna,ha nem vagyok leszíjazva.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hoztak nem egy,hanem három injekciós tűt. Nyeltem egy nagyot. Nem akartam
tudni, mi van azokban. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, akkor kezdjük az egyessel. – fordulta a lányok felé. – Adjátok be neki. –
mondta felém fordulva.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
A lány akit azt hiszem Liának hívtak, gúnyos vigyorral döfte belém az első tűt.
Érdekes,mert semmit nem éreztem. Nem csak én, hanem ők is várták a reakciómat a
szerre. Egy órán át vártak,de semmi. Szóval ez a szer nem ért semmit. Az életfunkcióim
ugyan azok voltak, semmilyen külső változást nem okozott,szóval ez ment a
kukába. Jött a második. Azt mondták ebben dupla annyi dózisú szerek vannak.
Beadták,és ismét semmi. Gondolták várnak ezzel. Egy teljes napot. Hagyták,hogy
egy teljes napig ott feküdjek,egyedül. De még mindig semmi hatása nem volt
ennek sem. Végül másnap már csak András sétált be az ajtón,aztán később Lia
követte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, tegnap összeállítottam egy szert, aminek ha semmilyen hatása nem
lesz,egy biztosan. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Halál. Hát persze. Ezt a szert már maga András vágta belém. Szinte ahogy
beadta, mintha mérget csepegtetek volna az ereimbe. Fogalmam sem volt, mi az
amit most kaptam,de iszonyatosan fájt. A
fájdalom szép lassan végigáradt minden testrészemen. Vergődtem abban a székben.
Tíz perc szenvedés között, kezdett csillapodni. Külsőleg semmilyen változás nem
volt rajtam. Belsőleg annál inkább. Kiszakítottam magam a szíjak szorításából.
Láttam,hogy hátratántorodnak egészen a falhoz. Annyira erősnek éreztem magam.
Futnom kellett. Úgy éreztem,ha most valahogy nem adhatom ki magamból ezt az
adrenalint, akkor itt töltöm ki a dühöm. A testtartásom nem volt emberi. Inkább
egy állatéhoz hasonlított. Andráson láttam,hogy dühös, mivel a halálomra
számított,de ennek a legnagyobb ellenkezője történt. Erősebb voltam,mint
valaha. Engedtem a tartásomból,és gúnyosan rájuk mosolyogtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát András, ez nem jött be. Az én dolgom itt véget ért,szóval…- mondtam és
szépen közelebb léptem hozzájuk. – Innentől kezdve hagy békén a családomat,és a
barátaimat! – mondtam neki tagoltan a szavakat,hogy eljusson a csökevényes
agyához. Rémülten nézett rám a lány mellette, András pedig rémülten és dühösen.
Pedig már enyhült a dühöm. Viszont a futás utáni vágyam, egyre csak nőtt.
Szóval futásnak eredtem. Kirontottam az ajtón,majd nekiiramodtam. Annyira gyors
voltam. A fák,és minden összemosódott a szemem előtt,ahogy futottam. Gyors
voltam,gyorsabb, mint egy átlag ember. Mikor majdnem kiértem már az erdőből,
megálltam egy fánál. Kíváncsi voltam az erőmre. Szóval beleütöttem a hozzám
legközelebbre álló fába. Az öklöm nyoma ott maradt. Csak tátott szájjal néztem.
Még is milyen mérget keverhetett ki ez az ember? Mikor kiértem a tó
területéről, lassítottam a lépteimen,de még így is gyors voltam. A zsebembe
nyúltam és a telefonom kerestem. Persze,hogy nincs meg. Szóval elsétáltam
Aronhoz. Vettem egy mély levegőt,majd bekopogtam. Egy tíz perc múlva, ő nyitott
ajtót, kócos hajjal, meggyötört arccal. Mikor meglátott,elkerekedett a szeme a
meglepődöttségtől. Nem kérdezett semmit,csak magához húzott és soha nem akart
elengedni. Mivel tudtam,hogy most erősebb vagyok a megszokottnál,így nem
akartam elijeszteni,szóval csak lágyan öleltem. Megcsókolt,és közben az arcán
könnyek folytak. De nem csak az övén,hanem az enyémen is. – Hogyan? Hogy
lehetséges,hogy itt vagy? – kérdezte levegő után kapkodva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ez hosszú történet,szóval menjünk be inkább, és elmondom. – mondtam neki.
Azonnal felvezetett a szobájába. Leültem az ágyára,majd megvártam míg ő is leül
velem szembe. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ugye tudod,hogy kaptam most jó pár szert. Láttam,hogy megfeszül a teste. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mennyit kaptál? – kérdezte feszülten. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Három adagot. Mind különböző volt. – mondtam, láttam közben megrándul egy
arcizma. – A háromból egyetlen egynek volt hatása. Az utolsónak. András arra
számított,hogy ez minden bizonnyal meg fog ölni engem. De hatalmasat tévedett.
Erősebb lettem mint valaha. – vettem egy mély levegőt,és kimondtam. – Erősebb,
mint egy átlag ember. – mondtam ki végül. Aron láttam,hogy agyal. Csak kérdőn
nézett rám. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Itt van a kocsim? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Itt. – mondta majd odaadta a kulcsait. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Akkor gyere, elviszlek és megmutatom,hogy ez mit jelent. – mondtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Beleegyezett, csak felöltözött és megmosakodott. Ez a két nap maga a pokol
lehetett neki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Legalábbis a külseje erre utalt. Elautóztunk az erdő elejére. Megtaláltam azt a
fát, amibe beleütöttem. Oké, amúgy a kezem kissé véres volt tőle,de túl
élem,csak egy karcolás. Odavezettem a fához Aront. Ő csak kérdőn nézett rám.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ezt te csináltad? – kérdezte ámultan.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen. – mondtam majd </span><span style="line-height: 14px;">hirtelen</span><span style="line-height: 115%;"> beleütöttem a mellette álló fába. Láttam,hogy
kissé megrémült.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Én…én fogalmam sincs mi történt velem,hogy lehetséges ez az egész. Odajött
hozzám és magához húzott. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmi gond,majd kiderítjük. A lényeg,hogy itt vagy és jól vagy! Csak majd
ügyelj arra,hogy finoman bánj velem. – mondta nevetve. Annyira nem tudtam vele
nevetni. Kissé saját magam is megijedtem önmagamtól. Visszaautóztunk hozzájuk.
Beszélnem kellet vele,mindenről. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Az otthoniak mit tudnak? Hol voltam én? Mármint amíg Amerikába voltam és
ebben a két napban? Mért nem jártunk iskolába? – zúdítottam rá a
kérdésáradatomat. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- A bátyád otthon van jelenleg. Kissé sokk hatás alatt van. Rebeka ápolja.
Anyád semmire sem emlékszik. Mivel a karácsonyi szünet alatt voltunk kint,és rá
egy hétre jöttünk haza,mármint a szünet vége után,így ez nem nagy probléma.
Sőt,még a </span><span style="line-height: 14px;">projektünket</span><span style="line-height: 115%;"> is megcsináltam átlagosra, szóval még el sem késtünk
vele. A félévi zárásról még nem késtünk le. Jövő héten lesz. – mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tehát Dani mindenről tud? Rebeka elmondta neki?</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem,mert gondoltam erről te szeretnél vele beszélni. Ő csak segít neki most.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Köszönöm. – súgtam neki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Anyám még csak nem is aggódott értem? Hogy hol vagyok? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Úgy tudja Annánál aludtál. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Anna. Ő volt az aki elárult! Elöntött a düh. Erről mindenképp beszélnem kell
majd vele,de nem ma. Ma Danival kell beszélnem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Egyébként milyen nap van? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Péntek. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Totál kiesett,hogy hányadika van, milyen nap, hány óra, milyen év. Délután 4ig
Aronnal voltam. Végül mondta,hogy 11kor értem oda hozzá. 4 után hazaautóztam.
Rebekának már szólt,hogy nemsokára érkezem. Mikor a házunk elé értem, még
túráztattam kicsit a motort. Gondolkodtam,hogy hogyan tálaljam Daninak a
történteket,de semmi ötletem nem volt,hogy ezt hogyan lehetne jól elmondani.
Beléptem és Rebeka a nyakamba ugrott. Meglepődtem kissé. Igaz ő szeretett
engem,oké én is őt,csak kissé féltékeny voltam rá. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Annyira örülök,hogy jól vagy! – mondta nekem.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Én is,és köszönöm,hogy itt vagy Danival és segítesz neki. – mondtam hálálkodva.
</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmiség. Amúgy tényleg nagyon aranyos a bátyád. – mondta. – De most kérlek
mesélj el mindent! Dani még alszik. – mondta. Bementünk a szobámba és leültünk
az ágyamra.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval most akkor végül hogyan sikerült megszöknöd? – kérdezte.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem szöktem meg. Csak álltam a szavam,és kísérletezhetett rajtam. – mondtam.
Rebeka kérdőn nézett rám. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,és hol a harmadik kezed? – kérdezte nevetve.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Sehol. Külsőleg nem változtam meg. – mondtam. – Figyelj elmesélem. Három
fajta szert kaptam. Az első kettő semmit nem hatott nekem. A harmadik viszont
úgy hatott rám, mint a méreg. Olyan erőt kaptam ettől a méregtől,hogy ahova le
voltam kötözve, leszakítottam a szíjakat. András nagy csalódottságára a halálom
ellenkezője történt. Erősebb lettem, mint valaha voltam. – mondtam. Mint ahogy
számítottam rá, ez Rebekát is meglepte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval akkor te most…? – kérdezte.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem vagyok sem vámpír, sem vérfarkas, sem halhatatlan, csak simán sokkal
erősebb, mint egy átlag ember. – mondtam neki nevetve. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát ez szuper akkor! – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát…mondjuk. – mondtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nagyon örülök,hogy nem haltál meg. Ha meghaltál volna én is szomorú lennék,hogy
nem tudtalak eléggé megismerni,és én kaparhatnám fel a padlóról a bátyádat,és
még Aront is. Így is azt hittem,hogy belefog őrülni,hogy ott kellet
hagynia,hogy így döntöttél. Azt hitte ezzel lemondasz róla,hogy már nem
szereted.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tessék? De hát megmondtam neki,hogy szeretem,és épp azért teszem,hogy
megvédjem. – mondtam meglepődötten. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen ezt értem,de gondolj bele,ha fordítva lett volna ez az egész,és ő teszi
ezt,te is ugyan ezt hitted volna. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Igen ebben igaza volt.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron a 17 év alatt, mióta ismerem, soha nem láttam sírni. Mikor becincáltuk
az autóba végig zokogott. Ekkor nagyon reméltem,hogy semmi bajod nem fog
esni,mert ő abba belehal. Szeret téged. Mindennél jobban. – mondta Rebeka.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Szóval ennyire sokat jelentek neki. Ez kölcsönös,mert képes lettem volna érte
meghalni. Még beszélgettünk Rebekával erről – arról,aztán hallottuk,hogy Dani
felébredt és Rebekát keresi. Rebeka kinyitotta az ajtót,és behívta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Gyere, valaki látni akar téged. – mondta Daninak. Majd Dani belépett a
szobába,és nem hitt a szemének.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami! – mondta, majd olyan szorosan ölelt meg,hogy alig kaptam levegőt. Csak
sírtunk egymás nyakába borulva. Ezek örömkönnyek voltak,mert már mióta nem
láttuk egymást.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hugi el sem hiszem,hogy itt vagy! – mondta rám nézve. – El kell mondanod
mindent! – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- El is fogok,de neked is el kell mondanod mindent. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, akkor menjünk ki a konyhába. – mondta,majd magával húzva kisétáltunk a konyhába.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Rebeka követett minket,azt mondta csinál nekünk valami vacsorát.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval mennyi mindent tudsz? – kérdezte leülve az asztalhoz.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát abból nem sokat értettem,hogy mért utaztál el András elől,de mikor eljött
ide és azt kérdezgette,hogy hol vagy én pedig nem mondtam neki semmit,utána
elvitt ugye,és hát még most sem értem,hogy mi van. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát akkor csak annyit röviden,hogy András mindenféle kísérleteket végez az
ellenségein,és ezek közé tartozott apu is,aki még élt mikor Andrásnál jártunk.
Bár gyanítom,hogy most már nem él. Szóval,mikor megtudta,hogy rájöttünk Aronnal
meg akart minket ölni. Ezért utaztunk el Amerikába Aronnal először a
nagyszüleihez, majd Rebekához. – biccentettem Rebeka felé, aki csak mosolygott.
</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,ezt értem,de mi volt az elmúlt két napban? Mért nem emlékszem semmire? –
kérdezte.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- András veled zsarolt,hogy megöl téged,és a szeretteimet. – mondtam sóhajtva. –
Ajánlott egy alkut. Hogy rajtam elvégez egy kísérletet,és titeket békén hagy.
Szóval belementem. – mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te belementél? Te jó ég, jó hogy még élsz! – mondta rémülten.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Három szert kaptam, az első kettő nem csinált velem semmit, kivéve a
harmadikat. Erősebbé tett. Sokkal. Erősebb vagyok,mint egy átlag ember. András
nagy pechére persze. Azt szerette volna ha meghalok,de ez nem jött össze.
Röviden ennyi. – mondtam neki.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Annyira jó,hogy itt vagy és nem esett bajod! – mondta majd átölelt. Jó volt
megint itthon lenni. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Aztán Rebeka kész lett az amerikai palacsintával, aztán leültünk hárman
csendesen enni.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval akkor anyu tényleg nem emlékszik semmire? Ez a patkány tényleg
elhitettet vele mindent? – kérdeztem.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen. – mondta Rebeka.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát azt hiszem ez jobb is így. – mondtam. – Szóval Rebeka, akkor anyu most,
hogy tudja, hogy te ki vagy? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Dani egyik segítőkész barátja. – mondta Danira mosolyogva.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Láttam,hogy hogyan néznek egymásra. Daninak biztosan tetszett Rebeka,és
Rebekának is, szóval majd beszélnem kell mindkettőjükkel négyszemközt. Végül
segítettem Rebekának mosogatni, Dani pedig elment fürödni. Hát itt az alkalom!
Gondoltam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé Rebeka, mit gondolsz a bátyámról? – kérdeztem tőle. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nagyon kedvelem! Nagyon aranyos fiú, ritka az ilyes manapság. – mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval, akkor lehetne köztetek…? – kezdetem félve. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- A részemről igen. – mondta mosolyogva. – De szerintem neki csak barát vagyok.
</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát erről majd beszélek vele. – mondtam,majd oldalba böktem.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Köszönöm. – mondta halvány mosollyal az arcán.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Én köszönöm! Segítettél neki mindenen túljutni. És köszönöm,hogy Aronnak is
segítettél.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nincs mit. Aront nem volt túl könnyű,de próbáltam. – mondta. Hát biztos nem
lehetett könnyű. Igaza volt abban,hogy mit érezhetett Aron a döntésem hallatán.
Én is magamba zuhantam volna,ha így döntött volna,de ez így volt helyes.
Remélem mostantól visszatérhetek a normális életemhez.</span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Vagyis a majdnem normális
életemhez. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Aztán bevonultam a szobámba.
Át kellett néznem hétfőre egy rakat tanulni valót. Anya nyolc körül jött haza. És
tényleg semmiről nem tudott. Mintha mi sem történt volna. Még a vitánkat is
elfelejtette a patkány miatt. Próbáltam ehhez az egészhez jó képet vágni,de nem
nagyon ment. Mint mondtam, nem vagyok túl jó színész. Az </span><span style="line-height: 14px;">vigasztalt</span><span style="line-height: 115%;"> hogy a
családom most legalább biztonságban van,és végre itthon lehetek. Annával is
beszélnem kell még. Az meg sem fordult a fejemben,hogy felhívom,mert egy – ez
nem telefon téma, kettő – nincs meg a telefonom. Gondolom ez Aronnak is
feltűnt, mivel Rebeka telefonján keresett engem. </span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Elhagytam a telefonom. Már azt sem tudom hol hagytam el.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tudom,épp ezért rendeltem,holnap megkapod. – mondta. Már nem is ellenkeztem.
Sehogy sem tudom megakadályozni,hogy költsön rám. Lefürödtem,és annyira jó volt
a saját ágyamban aludni újra. De akkor sem éreztem semmit ugyan olyannak.
Megváltoztam én is, a környezetem is. Szombaton mikor felkeltem gondoltam
felnézek a netre. Három üzenetem volt Annától. Hogy mennyire sajnálja,hogy
elárult, hogy találkozni akar velem,és hogy mért nem ér el a telefonomon. Nem
válaszoltam. Még nem álltam rá készen,hogy beszéljek vele. Talán majd hétfőn.
Aron áthozta az új telefonom. Vett nekem </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">egy
Sony Ericsson Arc</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">ot. Ez egy vagyonba kerülhetett,de persze őt ezt nem
érdekelte. Vele akartam tölteni az egész hétvégét,de azt mondta,hogy pótolnunk
kell a lemaradást a suliból. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Kérlek! Tanuljunk akkor együtt! – kérleltem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem tudok veled tanulni. Eltereled az összes gondolatom. – mondta mosolyogva.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Na ezzel én sem panaszkodhatok,de egy próbát megér! – mondtam és nem
engedtem,hogy kilépjen az ajtón. Most örültem,hogy erősebb vagyok nála. Kissé
csúnyán nézett rám,mert megígértem neki,hogy rá nem használom az erőm,de aztán
engedett és végül maradt. Pótolnunk kellet magyarból, földrajzból, matekból,
szerény személyemnek angolból is,és még az isten tudja miből,de szinte
mindenből. Becsszóra, mi próbáltunk a tananyagra koncentrálni,nem egymásra!
Félig meddig sikerült is. Mikor már majdnem mindennel végeztünk,vagyis már
közeledtünk a vége felé, megmutatta a tt. projektünket. Nagyon jól megcsinálta.
Teljesen átlagosnak tűnik a tó. Ha igazából tudnák az emberek,hogy mi van az
erő mélyén,meglepődnének. De nem baj,az emberek éljenek csak az ők kis sablonos
készen kapott világukban. Aztán hét óra körül haza ment. Csörgött a telefonom.
Megláttam a számot és kinyomtam. Anna volt az. Biztosan Aron adta meg neki a
számot. Már fejből tudtam a számát. Nem akartam beszélni még mindig vele. Majd
hétfőn ráér. Vasárnap reggel arra keltem,hogy kopognak az ajtón. Anna volt.
Rebeka jött be a szobámba megkérdezni,hogy mit mondjon neki. Annyit mondtam
neki, hogy mondja meg,hogy hétfőn beszélhetünk, és ennyi. Legalább a hétvégém
had legyen nyugodt,ha már az egész téli szünetem, amit annyira vártam, kész
katasztrófa volt. Három hét alatt, menekültem, megmentettem a családomat,
megjártam a poklot, mindent csináltam a pihenésen kívül. Szóval a vasárnapot
szinte teljesen végig aludtam,vagy az ágyban töltöttem. Rebeka nógatott,hogy
keljek már legalább ki az ágyból. Utána már fel adta,és behozta nekem a
reggelit és az ebédet is. Végül este fele már kikeltem az ágyból,de csak mert
fürödnöm kellet. Utánam Rebeka ment fürödni. Addig is volt időm Danival
beszélni.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Dani…te mit gondolsz Rebekáról? – kérdeztem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nagyon klassz lány. Szép, okos, vicces. Kedvelem. Lehet kissé túlságosan is.
– mondta,majd kissé elpirult.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Dani ez klassz! Beszélj erről vele! Hidd el semmit nem fogsz veszíteni ezzel!
– bátorítottam</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Gondolod ő is így érez? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Biztos vagyok benne! Ő rendes lány. Mindketten megérdemlitek a boldogságot. –
mondtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hugi őszintén nem tudom, mi lenne velem nélküled. – mondta majd fél kézzel
megölelt,mert közben szendvicseket csinált hármunknak. Visszasomfordáltam a
szobámba,hogy egy kicsit tévét nézzek. Hogy ebben a szennyládában sosem megy
semmi értelmes,vagy esetleg nézhető. Szóval gondoltam akkor online nézek egy
kis </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Így jártam anyátokkal</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">t. Aztán
megkaptam a vacsimat is, amiért most igazán ki tudtam volna menni,de nem
baj,aztán bepakoltam a táskámba. Furcsa lesz megint suliba menni. Aztán végül
fogtam magam és elaludtam. Rémálmom volt. Aron szobájában aludtam, és neki az
ágya az erkéllyel szemben van. És valaki ott betört. Annyira élethűen látszott
az az ember,ahogyan kárörvendően elmosolyodik. Mikor sikítani akartam
Aronnak,egy hang sem jött ki a torkomon. Arra ébredtem,hogy a szívem ki akar
ugrani a mellkasomból. Hajnali kettő. Még volt időm,szóval próbáltam
visszaaludni. Reggel mikor felébredtem, rájöttem,hogy egy csomó ruhám Rebekánál
maradt Lakewoodban. Annyira siettünk haza,hogy megmentsünk itthon
mindenkit,hogy nem hoztam haza mindent. Szóval reggel kínosan bekopogtam
Rebekához nem – e adna nekem kölcsön valami göncöt. Azonnal feléledt benne egy
divattervező és kipakolta az összes ruháját. Csak egy sima farmert, egy fekete
féloldalas felsőt,egy sálat és egy fekete lapos csizmát kértem tőle kölcsön. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tartsd csak meg, nyugodtan. – mondta nekem. – De valami még hátra van. –
mondta majd a sminkes táskájára mutatott. Ki is sminkelt. Nem túl erős smink,de
nagyon szépen megcsinálta. Egyre jobban kezdem Rebekát kedvelni. Dani már kint
készülődött. Mikor kimentünk a szobából, Rebeka odament Danihoz és adott a
szájára egy puszit. Én csak felhúzott szemöldökkel néztem rájuk. Aztán csak
elismerően biccentettem mindkettőjüknek. Végre boldogok lesznek mindketten.
Aztán elindultam suliba az imádott fehér járgányommal. Megbeszéltem
Aronnal,hogy majd mostantól én megyek érte,mert idő közben a jogsim is megjött.
Valahogy gyakorolnom kell,szóval mire valók a reggeli utak a suliba? Pont erre!
Mikor sétáltunk befele a suliba kézen fogva megláttuk Annát,ahogy vár engem a
szekrényeknél. Biztatóan megszorította a kezem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Csak nyugodtan. Tudod ne gurulj dühbe. Sok sikert. – mondta majd nyomott egy
puszit a homlokomra.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nyeltem egyet,majd lassan elindultam a szekrényekhez. Láttam,hogy Anna is
ideges. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szia Ami, figyelj, mindent meg tudok magyarázni. – kezdte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Azt igen csak kétlem. – mondtam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Beszéljük meg! Kérlek! Legalább egy esélyt adj! – kérlelt.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, beszélgessünk, van még időnk. – mondtam neki közben megindultam az egyik
üres padhoz. Követett, majd leül mellém. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Figyelj annyira sajnálom,hogy elárultalak. Bele sem gondoltam mit fog tenni
veled. Engem is megfenyegetett,ha nem engedtem volna,hogy lenyomozza a számod,
megölte volna a családom. És akkor még haragudtam is rád. Szégyellem magam.
Iszonyatosan! Meg tudsz bocsájtani nekem? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Anna. Elhiszem,hogy haragudtál rám, és joggal,de egy ilyen piti dolog miatt
tudod,hogy majdnem megölettél engem? Szerinted András mégis mire ment végig?
Hogy kinyírjon engem! Te képes voltál egy apró dolog miatt vérig sértődni, és
azt várod,hogy miután elárulsz engem, ne haragudjak rád?! – kérdeztem kissé
hisztérikusan. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - Minden okod megvan rám,hogy haragudj.
De kérlek bocsáss meg nekem! – kérlelt. Idő közben becsengettek. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mennünk kell órára. – mondtam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Melléd ülök, csak mondj el mindent! Én is elmondok mindent! Becsszó! –
mondta. Kételkedtem. Vajon bízhatok megint Annában vagy sem? Nem tudtam. Azok
után,hogy elárult nem voltam képes egykönnyen újra bízni benne. Tényleg beült
mellém. Levélben elmesélte,hogy azért volt Ivettel, mert így akart visszavágni
nekem. Elmondta,hogy Ivett biztosan nem tud semmiről amit az apja művel. Utána
én jöttem. Elmondtam,hogy miért menekültük, mit tett velem András abban a két
napban. Ahogy olvasta láttam,hogy a könnyei ráfolynak a papírra. Hírtelen
átölelt. Szerencse,hogy ilyenkor a leghátsó padban ülünk. Visszaöleltem, mert
már annyira hiányzott. Nem voltam képes rá haragudni. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ugye akkor megint barátok vagyunk? – kérdezte szipogva. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Még mindig. – mondtam mosolyogva. Aztán újra megölelt. Aztán a többieket már
kezdtük zavarni órán,mert folyton hátrafele forgolódtak és nem tudták, hogy mi bajunk van. Szóval ma már
együtt járkáltunk a folyosón, mint régen. Néha Zoé,az edzőtársam is
csatlakozott hozzánk,de a lényeg, hogy Ivett újra utál mindkettőnket. Kölcsönös
volt az érzés,még mindig. Annával suli után beültünk a kávézóba. Aron megértő
volt,de mondta,hogy a hétvége ismét az övé. Anna most ült először az új
kocsimban. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te Ami, hihetetlen szép ez a kocsi! – ámuldozott. – Szóval akkor te most
valami szuperhős vagy,mint </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Pókember? – </i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem,csak erősebb és gyorsabb vagyok, minden embernél. – mondtam röhögve. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ez tök király! – ujjongott.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát…valami olyasmi. – mondtam. Én nem voltam túlságosan oda ezért az
egészért. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
A kávézóban két forró csoki mellett mindent megbeszéltünk. A sulit,hogy mi
történt Anna szerelmi életében. Most az egyszer egy fiúba szerelmes. Egy
tizenegyedikes fiúba, Nándi. Ő tényleg helyes volt, és Annával nagyon
rendes,ahogy elmesélte. Majd megkérdezem
Aront,hogy milyen ez a fiú. Olyan négy körül hazavittem Annát, aztán
nekiálltam tanulni. Aron írt egy
smst,hogy készüljek,mert holnap kell bemutatni a projektünket. Ez már totál ki
ment a fejemből. Pár hete arra sem számítottam,hogy élni fogok. Azt hittem még
mindig Amerikában leszek. De végül itthon voltam, és látszólag minden rendben
volt. Rebeka várt otthon a sajátkészítésű hamburgerével. Isteni volt. Leültünk
együtt enni.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szóval akkor ti most együtt vagytok Danival? – kérdeztem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Igen, azt hiszem. Ugye neked nem gond? – kérdezte félve. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem,dehogy! Nagyon örülök neki,hogy végre találtál valakit,és nem is akárkit!
– mosolyogtam rá. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Örültem,hogy a bátyám végre boldog lehet. És annak is,hogy így már nem voltam
rá féltékeny. Annyira.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Nekiálltam tanulni,de a szememet alig tudtam nyitva tartani. Pedig még
kötelezőt is kellett volna olvasnom. </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Csongor
és Tünde.</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> Egész jó könyv,ahogy bele – bele olvasgattam. De ha nagyon fáradt
vagyok,akkor nem vagyok képes úgy olvasni,hogy értsem is,hogy mit olvasok.
Szóval miután lefürödtem, könyvvel a kezemben aludtam el. Reggel felijedtem.
Készülődve rájöttem,hogy még mindig nincs semmi ruhám, szóval muszáj lesz
elmennem és vásárolnom. Csakhogy az összes spórolt pénzem odavan,még az is amit
az egyetemre tartogattam. A menekülés. Hát persze, ide – oda cikáztunk Amerika
és Magyarország között,és eközben oda a pénzem, a ruháim. Olyan távolinak
tűnik. Pedig még csak nemrég estem túl mindenen. Még jó,hogy most itt volt
nekünk Rebeka. Főzött,mosott,takarított, engem még öltöztetett is. Rendes lány.
Ilyes érdemel a bátyám. Szóval megint adott kölcsön ruhát,aztán gondoltam kérek
kölcsön Danitól,hogy had menjek el vásárolni. Egyből oda akarta adni a fele
fizetését,de ellenkeztem. Nem akarok magamnak egy egész gardróbot venni. Szóval
reggel mentem Aronért, majd Annáért is most már. Minden kezdett a régi lenni. Miközben
sétáltuk befele rákérdeztem Aronnál Nándira.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé, te ismered azt a Nándi gyereket? Tudod 11.A-s. – kérdeztem tőle.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aha, Nándi az egyik legjobb haverom. – mondta. – Nagyon jófej gyerek. Mért? -</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát Annának nagyon bejön. Sőt lassan átmegy már neki szerelembe is azt
hiszem. Annánál ez nagyon ritka. – mondtam ámuldozva.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát szerintem Nándinak sem közömbös. Majd beszélek ma vele. – mondta. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké, köszönöm. – mondtam ,majd lábujjhegyre állva megpusziltam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Találkozunk tt - n. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké. – búcsúztam el tőle.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Anna szökdécselt oda hozzám vidáman. Sejtettem,hogy ez hosszú sztori lesz,és
köze lesz Nándihoz. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Ráhibáztam. Nándi három puszival köszönt neki reggel, és mondta,hogy majd még
beszélni akar ma vele.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Hamar eljött az a természettudományi óra. Kissé féltem,hogy mit hoz ki belőlem
a kisfilmünk ha meglátom újra azt a környezetet és mindent. Aron végig fogta a
kezem,hogy megnyugodjak. A lábam,mintha beakadt volna,mert végig idegesen
doboltam vele. Aztán mi következtünk. Vettem egy nagy levegőt aztán kimentünk.
Aron elkezdte a bevezető monológunkat. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - Nos a mi feladatunk az volt,hogy
fedezzük fel a helyi halastavat. – mondta aztán elindította a videót. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Vicces volta hallani, ahogy riportokat készítünk meg minden. Furcsa,de jó
hatással volt rám a kisfilm.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Előjöttek az emlékek, amik csak egy pár hónapja történtek. Ezek is olyan
messzinek tűntek. Kis híján megkönnyeztem a filmünket. Mosonyi tanár úrnak nagyon tetszett, és megdicsért
minket, azt mondta látja,hogy ebben sok kutatómunka van. Mindketten csillagos
ötöst kaptunk. Hát igen,ha tudná,hogy majdnem mindketten odavesztünk a feladat
és a kíváncsiságunk miatt. Mosolyogva mentem a helyemre, kb úgy, mint reggel
Anna ugrándozott oda hozzám. Aron a székkel együtt magához húzott. A mellére
volt,és simogatta a fejem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Megérte egy csillagos ötösért? – kérdezte a fülembe súgva. – Kockára tettünk
mindent egy nyamvadt feladatért. – mondta szomorúan. Felnéztem rá. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Megérte! Egyetlen egy percét sem bánom annak, amit veled tölthettem. Ha nincs
ez a feladat, nem is ismernénk egymást, és én még mindig csak az egyik rajongód
volnék. Ha nem lett volna ez a feladat, sosem tudtam volna meg, mi történt
valójában apámmal. Sosem jártam volna Amerikában,még ha csak futólag is voltam
ott. – mondtam mosolyogva. –
Megismétlem, teljesen megérte! Ha nincs ez az egész akkor most mi sem lennénk
együtt. – mondtam szomorúan.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Sajnálom. – mondta majd megpuszilt. Aztán figyeltük együtt az óra további
részében a többi érdekfeszítő előadást. Igen, ez irónia volt. Közben Annának
írtam egy levelet,hogy akkor ma megyünk – e vásárolni. A válasza természetesen
igen volt. Gondoltam bepróbálkozom Aronnál is hátha van kedve neki is jönni.
Egy próbát megér. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ma Annával megyünk vásárolgatni. Van kedved jönni? – kérdeztem félve. Arra a
reakcióra vártam,hogy jól kiröhög. Nos nem tévedtem sokat. Próbálta
visszatartani a nevetést.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Öhm figyelj, két lány akik ha beszabadulnak egy ruhaüzletbe már sikoltoznak,
plusz egy málhás szamár aki cipeli a szatyrokat,az nem túl jó arány. – mondta röhögve.
Oké, ebben igaza van. Ekkor eszembe jutott valami. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hívd el Nándit! – mondtam neki. Furán nézett rám, úgyhogy hozzá tettem: -
Anna miatt,na meg magad miatt is. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szerinted bele menne? – kérdezte.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Figyelj,nem azt mondtam,hogy cipeljétek a szatyrainkat, csak gyertek el ti
is. Valamit tuti a fiúk is szeretnek vásárolni. – mondtam neki.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké akkor megkérdezem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Köszönöm. – mondtam és máris a nyakába ugrottam. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Óra végén Annával is közöltem a jó hírt, aki a hallatán ugyan úgy tett,mint én
az előbb Aronnal. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Istenem Ami, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira hálás vagyok ezért! –
mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmiség. – mondtam neki. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Te jó ég, akkor ez most dupla randi? – kérdezte. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát nem teljesen. Vagyis nem tudom, lehet. Attól függ mit válaszol Aronnak. –
mondtam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Azonnal szólj,hogy mi a válasza! </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Rendben! – biztosította róla Annát. Az utolsó óránk előtti szünet vége előtt
Aron küldött egy smst. Nándi belement. Mondta,hogy elugrik haza a saját
kocsijáért,hogy fiúk – lányok külön utazzanak. Persze,hogy nem bírnák ki a
lányos fecsegésünket oda útig sem. Annának dobtam egy smst, mivel neki az
emeleten volt órája nekem pedig nem. Visítozva rohant le a lépcsőn végig az
egész sulin csak azért,hogy megölelhessen. A lényeg,hogy senki sem nézte őt
hülyének. Ujjongtunk egy sort aztán siettük az utolsó óránkra. Aztán utolsó óra
után mind a négyen a szekrényeknél futottunk össze.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nándi, ez itt a barátnőm, Ami. – mutatott be Aron Nándinak. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szia, Nándi vagyok, nagyon örültem. – mondta majd nyújtotta kezét.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami. Én is! – mondtam neki, majd kezet ráztam vele.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát, akkor a plázában találkozunk hölgyek. – mondta Nándi, majd ránk
kacsintott. Elmosolyodtunk Annával. Aronnal váltottunk egy gyors csókot, Anna
pedig csúnyán nézett rám. Védekezően feltettem a kezem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nyugi, a mai délután után biztos összejöttök! – biztattam.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Remélem is. – mondta Anna a rózsaszín bárányfelhők közepette. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Beültünk a fehér csodajárgányomba, és már el is indultunk. Aronék szorosan
követtek minket,egészen addig,amíg nem lett két sávos az út. A piros lámpáknál beálltak
mellénk. Lehúzták az ablakot, szóval én is ezt tettem.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Egy versenyt? – kérdezte Nándi.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hülyéskedsz? – kérdeztem,de már láttam,hogy felhúzzák az ablakot.
Visszafordítottam a tekintetem a volánhoz,és a lámpák máris átváltottak. A gázra
tapostam. Egy jó darabig egymás mellet haladtunk,majd besoroltak a mi sávunkba,
és előttünk mentek. Anna nógatott,hogy előzzem meg őket,de mondtam neki ha még
élni akar, akkor ezt inkább kihagyom most. Annyira még nem vagyok tapasztalt
sofőr. Aztán megérkeztünk és sikerült majdnem egymás mellé leparkolnunk.
Négyesben elindultunk befele a plázába. Felállítottunk egy tervet, miszerint
két óra múlva találkozunk a </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">KFC</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">nél. Bele is vágtunk Annával,mert
minden idő értékes volt. Kellet még melegebb ruhát is vennem, de már vettem egy
pár tavaszi ruhadarabot is. Sminket is újra kellet vennem. Nem akartam Rebekáét
elhasználni,bármilyen nagylelkűen is ajánlotta fel. Szinte az egyetlen amit
magammal hoztam Amerikából az a barna bőrdzsekim volt. Ez volt a kedvencem. Vettem
pár nadrágot, felsőt, egy cipőt, és még sminkeket. Szokásosat vettem. Anna
persze akart még becsempészni valami vadabbat is a kosaramba,de én nem akartam.
Nem járkáltam el bulizni,szóval felesleges volt. Útközben beugrottunk egy </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Starbucks</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">ba,mert imádtam a kávéjukat.
Aztán elsétáltunk a megbeszélt találka helyére. A fiúk sehol sem voltak.
Jellemző, hát persze,hogy késnek. Legalábbis mi ezt hittük. Miközben
türelmetlenül álldogáltunk a gyorsétterem előtt, </span><span style="line-height: 14px;">hirtelen</span><span style="line-height: 115%;"> mindkettőnket valaki
elkapott hátulról. Szóval mégsem késtek,csak ezt tervezgették. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Szépen kerestünk egy üres asztalt, aztán leültünk rendelni. Mondtuk
fiúknak,hogy mit hozzanak nekünk. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Az előbbi olyan édes volt tőlük! – mondta Anna.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aha. – helyeseltem. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szerinted lesz valami köztünk? </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Biztosan. – mondtam neki. És tényleg így is gondoltam. Nándi aranyosnak tűnt.
Szóval ettünk, aztán indult is haza. Hétköznap nem maradhatunk sokáig.
Gondoltam majd valamelyik hétvégén lehetne tripla randi, Én és Aron, Anna és
Nándi, Rebeka és Dani. Majd valamikor feldobom még ezt az ötletet náluk. Miután
én kitettem Annát, Aron pedig Nándit,megbeszéltük,hogy meg átjön legalább
elbúcsúzni.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hétvégére mi a terved? – kérdeztem kíváncsian. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Az még titok. Egyébként semmi extra dolog. – mondta rejtélyesen. Meg sem
próbáltam kérlelni,mert tudtam,úgysem mondja el. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Jó volt ez a mai nap. – mondtam mosolyogva. </span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ja,nem volt rossz,bár keveset láttalak. – mondta.</span></span><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- A hétvége csak a kettőnké! – mondtam,majd megcsókoltam. Közben szép lassan nekidőltem
a kocsimnak. Miután elengedett, beszállt a kocsiba és elhajtott. Otthon már
Rebekáék vacsoráztak. Csak köszöntem nekik,aztán bevonultam a szobámba. Azon
gondolkoztam,ha Rebeka és Dani közt komolyabb lesz a kapcsolat, vajon itt
maradnak Magyarországon vagy kimennek Amerikába. Gondoltam majd pár hónap múlva
rákérdezek,ha már tényleg komolyabbnak fog látszódni. Tanulgattam egy kicsit,
aztán bevágtam a szunyát. Unalmasan ment el ez a hét. Mint várható volt Anna és
Nándi össze is jöttek pénteken. Rebekával együtt sütöttünk meg főztünk. Anya
pedig teljesen magába zuhant szerda óta. Mint kiderült a patkány elutazott több
hónapra Manchesterbe. Anyu teljesen magába fordult. Nem hiszem el,hogy ez az
ember elmegy pár hónapra,és ez jobban megvisel, mint az,hogy apa meghalt. Én
majd kicsattantam az örömtől,hogy megfogadta a tanácsomat,és távol maradt a
családomtól. Jobb ez így anyunak is. Ebbe nem fog belehalni. Bár még mindig fel
nem foghatom,hogyan tudja szeretni azt az embert. Már ha embernek lehet az
ilyet nevezni. Hétvégére Aron sorozat maratont tervezett. Összebújva néztük az </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Így jártam anyátokkal</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> 7. évadát. Csinált
forró csokit, sütött olyan amerikai csokis kekszet. Jó, bevallotta,hogy kellet
hozzá a nagymamája segítsége,de ez akkor is édes tőle! Nagyon jól éreztem magam
vele. Hiányzott már,hogy így együtt legyünk, úgy igazán, megfeledkezve távol az
összes gondtól. Majd valahogy mostanában leszünk 3 hónaposak. Bár szerintem
felesleges havonta pl. ajándékozni. Ha egy év múlva is együtt leszünk még akkor
azt mondom oké. Szóval megegyeztünk,hogy nem ajándékozgatunk, nem
hónapfordulózunk és semmi ilyesmi. Egyszóval a hétvége csodálatosan telt.
Hétfőn megkaptuk a félévit. 4,3 az átlagom. Hát </span><span style="line-height: 14px;">év végére</span><span style="line-height: 115%;"> lesz még mit javítanom
ezzel. Hiába, arra hajtok,hogy majd felvegyenek egy jó főiskolára vagy egyetemre. Szóval innentől kezdve már jött a kemény
második félév. A tanárok senkit sem kímélek, mentek a felelések zsinórban,
röpdogák tömkelege, és nagy piros jegyes témazárók írása. A január elég hamar
elment. Elég változatos jegyeket szedtem össze. Volt néhány tantárgyból,hogy
katonásakat,de hát még volt időm a javításra. Hál isten erre a félévre már nem
kaptunk semmilyen tantárgyból projektmunkát. Maximum házi dolgozatokat kellet írogatni.
Február volt,és anyám lelki állapota még mindig nem javult. Próbáltam elvinni
vásárolgatni, elmenni vele kozmetikushoz,de semmi javulás. Mintha az anyámat
kicserélték volna egy robotra, aki felkel, elmegy dolgozni, hazajön, majd
lefekszik aludni. Gépiesség. Oké,de hogy ennyire?! Semmi ötletem nem
volt,hogy mit tegyek az érdekében. Február vége fele felhívta a patkány
anyámat,hogy július helyett augusztusig marad. Anyám csak letette a telefont,
majd bement a hálóba. Hallottam a zokogását. Megfizet még ez az ember,hogy
miatta szenved anyám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">
<o:p></o:p></span></div>
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
~ Lesz még! ;) Csak meg kell írnom a folytatást! :)<br />
xx Rixus. ~
<!--[endif]-->~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-39355786229602334402013-01-22T12:11:00.000-08:002013-01-22T12:11:10.904-08:00Continued part fiveHát ez az ideiglenes utolsó folytatás,mert idáig jutottam el most..:D Igen,folytatom,de nem tudom milyen gyorsan fogok haladni.<br /><br /><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Hát persze,a vezetői tanfolyam
papírjai voltak benne. Szóval így próbál kiengesztelni. <br />
- Oh köszi. - mondtam hidegen. Nem akartam neki mondani,hogy egy bocsánat is
megtette volna. A tanfolyam két hét múlva kezdődik. Addig legalább lesz egy kis
időm felkészülni. Átnéztem miket kellet volna megtanulnom holnapra aztán
elaludtam. Sok volt ez a négy óra autóút. Suli után Aron ahogy ígérte,elvitt
vezetni. A tó előtt volt egy nagy hely,ahol lehetett gyakorolni úgy,hogy ne
hajtsak a vízbe. Oké,szerintem iszonyat sokat bénáztam,Aron jól mulatott a
tétlenségemen,hogy nem tudtam váltani,tolatni megy egyebek. Mire
hazavitt,kimerültem totálisan. Az elkövetkezendő hat nap azzal telt,hogy kreszt
tanulmányoztam Atól - Zig,mivel hétfőn kezdődtek a vizsgáim. Nem akartam
megbukni,mert akkor dobhatjuk ki a pénzt az ablakon. Hétvégére már jobban ment
a vezetés. Vasárnap mikor az utolsó köröket vezettem Aron megszólalt : <br />
- Oké,akkor most te vezetsz hazáig. - mondta. <br />
- Ugye most csak viccelsz?És ha elkapnak a rendőrök,vagy karambolozunk? -
kérdeztem rémülten. <br />
- Egy, a rendőrök szarnak erre a környékre,kettő ennyire nem lehetsz lúzer. - röhögte.
<br />
- Akkor te még nem ismersz engem eléggé. - mondtam. <br />
- Bízom benned. - mondta a tekintetét az enyémbe fúrva. Megnyugodtam.
Szerencse,hogy nem lakom onnan annyira túlságosan messze. Zökkenőmentesen
hazavezettem. Bár igaz,hogy ez idő alatt,hússzor le vert a víz,de ment. <br />
- Megint nekem lett igazam. - mondta mosolyogva. <br />
- Oké,igazad volt,tessék örülsz? - mondtam. <br />
- De még mennyire. Holnap hívj fel,ha végeztél a vizsgával. - mondta. <br />
- Oké. -mondtam. Besétáltam a házba,majd
beviharzottam a szobámba,hogy azonnal átnézzem az elméleti
dolgokat,táblákat,szabályokat stb. Végül könyvel a kezembe meg laptoppal a
hasamon aludtam el. Mikor felijedtem majdnem eldobtam a laptopot. Az óra
hajnali fél kettőt mutatott. Úgy döntöttem előbb kelek,és majd lefürdök,mert
most csak annyira volt erőm,hogy állítsak egy ébresztőt,eltegyem a laptopot meg
a könyvet,aztán szunyáltam tovább. Reggel kilencre kellet mennem szóval már
hétkor fent voltam. Lezuhanyoztam,hajat mostam,és még hússzor átnyálaztam
mindent. Mikor odaértem annyira izgultam már,hogy a hasam is megfájdúlt. Végül
már bántam,hogy ennyire paráztam,mert nem volt olyan nehéz számomra a vizsga
első fele. Mikor végeztem felhívtam Aront.<br />
- Végeztem. - sóhajtottam. <br />
- Hogy ment? <br />
- Könnyen. - vallottam be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Látod,feleslegesen izgultál.<br />
- Tudom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Érted megyek. <br />
- Neked még suli van!<br />
- És?Nem probléma. - mondta majd
letette. Annyi lógásunk lesz már,hogy nem tudom számon tartani sem. Legalább
igazoltak. Egy fél órára rá el is jött értem. Én addig megreggeliztem az ottani
büfében. -Na akkor átmész? - kérdezte átkarolva. -Hát,ha jól tanultam meg
mindent,akkor sima ügy. De ez csak egy vizsga volt. Ráadásul ez még csak az
első. Csomó hátra van még. - mondtam szomorúan. <br />
- Figyelj,az orvosin túl vagy már,az elméleti tanfolyam és vizsga első felén is
túl vagy,jön még az elsősegély,szóval még úgy ha jól számolom két vizsga,aztán
még a forgalmi vizsga,és készen vagy. - mondta. <br />
- Ne ezzel most igazán megnyugtattál. - mondtam gondterhelten. Felnevetett. Hát
ő persze,hogy nevet mivel ő ezen már túl van. Hazavitt,aztán láttam valamit a postaládában.
Számlák,számlák és egy értesítés a suliból,hogy ki milyen tantárgyból áll gyengén,vagyis
bukásra. Szuper,idáig sosem kaptam ilyet. Meglepődtem,mert dunsztom nem
volt,hogy miből állhatok bukásra. Kinyitottam és megláttam,hogy földrajzból. Szuper,de
ebből is csak azért,mert mindig ellógtunk Aronnal. Most állhatok neki egy
bőséges házi doga írásának,hogy ne bukjak meg félévkor,mert anyám hírtelen
kitalálná,hogy Aron miatt van. Szóval gyorsan le is ültem a laptopom elé,és
elkezdtem keresgélni,hogy miről írhatnék. Aron hívott. <br />
- Kaptál levelet? <br />
- Aha,te? Ennyit az egyetemről,meg a 4,7-es átlagról.<br />
- Nem. Ez csak félév előtti értesítő ami a semmivel egyenlő.-mondta. <br />
- Akkor meg honnan tudod...?<br />
- Nézd a Facebook kiírásokat,és
megtudod. - mondta. Igaza volt,tele volt szitkozódó kiírásokkal az értesítőtől.
<br />
- Te miből állsz? <br />
- Földrajz. <br />
- Mert mindig arról kértelek el? <br />
- Aha. <br />
- Sajnálom. - mondta.<br />
- Semmi gond.Megoldom. - mondtam,majd
elbúcsúztam és letettem. Ezt meg kell semmisítenem,mert ha anyu meglátja nekem
végem. Legalább ezt nem kell aláiratnom. Úgyhogy,egy laza mozdulattal
széttéptem,és kidobtam a kukába. A következő vizsgám pénteken volt,szóval mikor
végeztem a házi dolgozattal,tovább tanulmányoztam a kreszt. Hát mire
odaértem,hogy végeztem a vizsgáim többségével,december lett,és még hátra volt
az elsősegély és a forgalmi vizsga.<br />
Elsősegély. Nos tavaly majdnem megbuktam,szóval ezzel jobban járok,ha
segítséget kérek. Gondoltam megkérdezem Aront,mivel igaz,hogy Anna mindig ötös
volt,és tavaly is miatta nem buktam meg,de rá többé nem számíthattam. Aron
rábólintott. Hát persze,hogy ehhez is ért,mint mindenhez. Pénteken átjött,hogy
megmutasson egy-két dolgot,mivel hétfőre mindent tudnom kellet. <br />
- Nos három dolgot biztosan be kell majd mutatnod. Elsőnek az eszméletlen
sérült ellátását,másodjára az életjelek megvizsgálása,harmadjára pedig a
lélegeztetés. A többi elmélet. Küldök majd egy oldalt,ahol megtalálod ezeket. A
gyakorlat könnyebb. - mondta. <br />
- Oké,akkor kezdjük. - mondtam. Megmutatta rajtam az eszméletlen sérült
ellátását,amin igazából nem szabadott volna semmit csinálnom,de végig nevettem
az egészet. Aztán én jöttem. Félhomályban,de emlékeztem,hogy mit csinált .Ott
feküdt nekem csukott szemmel. Én pedig késztetést éreztem,hogy megcsókoljam. Olyan
ártatlannak tűnt. Mikor megcsókoltam visszacsókolt. <br />
- Az eszméletlen,az marad eszméletlen! - mondtam hamar védekezően. <br />
- Te pedig ne csókolgass akkor mindenkit az út szélén. - mondta röhögve. Végül
sikerült megcsinálnom,és jelesre vizsgáztam. Az életjelek vizsgálásán is
átmentem. Jött a lélegeztetés. Hozott egy olyan lélegezetőt zacskót,amit az
isten tudja hol szerzett. <br />
- Oké,két fajta van .Ez. - mutatott a zacskóra.<br />
- És a szájból szájba. - folytatta. <br />
- Oké kezdjük. <br />
- Melyikkel? - kérdezte. <br />
- Rendszerint azt mondanám,hogy a másodikkal,de menjünk sorba. <br />
- Oké. - mondta nevetve. Megmutatta,hogyan használjam azt a cuccot,aztán bemutatta a második verziót.
Oké,becsuktam a szemem,és próbáltam nem vigyorogni. Végül fogta és megcsókolt. Kipattantak
a szemeim. Kérdőn néztem rá. <br />
- Csak visszaadtam az előbbit. - mondta feltéve védekezően a kezeit. <br />
- Na feküdj vissza,és maradj mozdulatlan. - mondta majd csinálta. Sikerült a
bemutatásom,szóval menni fog. <br />
- Várj,feküdj vissza! - mondtam neki. <br />
- Csukd be a szemed! - parancsoltam rá. Majd fogtam magam,átvetettem a lábam a
másik oldalán,a mellkasára támaszkodva megcsókoltam. <br />
- Ez melyik elsősegély? - kérdezte,mikor elhajoltam egy picit. <br />
- Saját fajta,speciális amit csak neked tartogattam. - mondtam. <br />
- Ez tetszik. - mondta. Majd felült,lecsúsztam az ölébe,aztán megfogta a
lábaim,felkapott és a falnak támasztott. Kapkodtam a levegőt,nem is kicsit. Végül
elhajolt tőlem,és letett. Tudta hol kell abbahagyni,amíg nem akarom. Ő is
zihálva vette a levegőt,ahogy én. Végül összebújva,az ágyamban filmeztünk,majd
hazament,mert nem szeretett volna túlságosan anyuval találkozni,amit tejesen
megértek. Végül lefürödtem,majd bevágtam a szunyát. Aron nem akart a hétvégén
találkozni velem,azzal a kifogással,hogy készüljek a vizsgáimra,amik jövő héten
lesznek. Sőt,még a telefonálást sem engedte. Oké,így sms maratonba kezdtünk. Beseggeltem
hétfőre,az összes létező kérdést az elsősegélyre. Vasárnap nagy
gyomorgörccsel,de elaludtam. Aztán hétfőn totálisan beparáztam. Remegett
mindenem. Sikerült végül teljesítenem itt is kisseb bakikkal amit most nem
taglalnék. Most megkértem Aront,hogy ne jöjjön értem,ha már ő is tehet velem
bármi kegyetlent. Szóval bementem mekizni,vásárolgatni,aztán hazamentem. Vennem
kellet pár új göncöt,mert már semmim nem volt. Nem tudom mennyire sikerült jó
cuccokat vennem Anna nélkül. Aron át akart jönni,de úgy döntöttem,hogy akkor
most visszakapja,és a forgalmi vizsgámig nem találkozom vele. Igaz,ezzel
magamat is bűntettem,de én már jól bírtam. Úgy volt,hogy elvisz gyakorolni
előtte,de nem érdekelt,én betartom a szavam. Szóval pénteken,mikor a forgalmi
vizsgám közepén voltam,a telefonom elkezdett rezegni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Szerencsémre le volt halkítva. Gondoltam,hogy
ő hív,de pont most nem vehettem fel,hacsak nem akartam megbukni,itt a cél
előtt. Szóval,mikor pont bekanyarodni készültem az egyik
körforgalomba,megláttam a másik oldalán a körforgónak a Toyotájával. Leesett az
állam. Ő csak féloldalasan mosolygott. Egyből levert a víz,amit az oktató
persze nem értett. Miután kikanyarodtam,elkezdett követni minket. Most még azt
sem tehettem,hogy gyorsítsak,és lehagyjam,mert akkor végem van. Szóval csak
szépen mentem arra,amerre az oktató mondta,és végig a visszapillantó tükröket
lestem. A vége előtt lekanyarodott máshol. Szép visszavágás mondhatom. Mikor
végeztem,az oktató átnézte a feljegyzéseit,meg a vizsgaeredményeimet. <br />
- Nos hölgyem,nem sokat hibázott,bár a körforgalom után elég sokat. Ettől
függetlenül szerintem két hét múlva csak jó hírekkel szolgálhatom. Minden jót.
- mondta az öreg pali. Kissé fellélegeztem,hogy akkor hetven százalék,hogy
megkapom. Mikor kiléptem,ott állt az autója mellet támaszkodva. Nem bírtam
megállni,hogy ne ugorjak a nyakába. Úgy magához szorított,hogy alig kaptam
levegőt. A nyakába fúrtam az arcom. Aztán beleharaptam a nyakába,majd
felszisszent,és letolt magától.<br />
- Ezt mért kaptam? - nézett le rám
kérdőn. <br />
- Mert hagytad,hogy szenvedjek,hogy egy teljes hétig ne lássalak,és még a
vizsgámat is kis híján szabotáltad. - hadartam.<br />
- Sajnálom. - mondta őszintén mélyen a
szemembe nézve. Belenézve azokba a kékes szürkés szemekbe,nem lehet haragudni
rá. Lehetetlen. Csak szorosan magamhoz öleltem és kész. <br />
- Hé,jövőre már te fogsz vezetni,nem én! - mondta mikor beültünk az autóba. <br />
- Jövőre? <br />
- Hát két hét az eredmény,plusz még mire meg tudod csináltatni a jogsit,mire
kiküldik,addigra január lesz. - mondta. <br />
- Szuper. - kenődtem el. Körülbelül még két hét volt hátra a suliból. Utána
karácsonyi szünet. Annak pedig egynegyed részén tartózkodik otthon Aron,vagyis
az első két napot,aztán az egészet Amerikában tölti a nagyszüleivel. Az újévet
is .Ezeket a dolgokat még a rajongói korszakomból tudtam. Végre nem rajongó
vagyok,hanem az aki szerelmes belé,és őt viszont szeretik. Ennél jobb érzés
nincs is. Mikor hazavitt leállította a kocsit. <br />
- Figyelj a t.t. feladatot eléggé elhanyagoltuk. El kéne mennünk megint...csak
most felkészültebben. - mondta félve,mert nem tudta mit reagálok majd. Sóhajtottam
egyet. <br />
- Oké,mit szólsz a holnaphoz? - kérdeztem könnyedén. <br />
- Biztos? <br />
- Aha,persze,mért ne? - mondtam. <br />
- Oké,akkor ötre érted jövök. - mondta majd homlokon csókolt. Bementem és
végiggondoltam,hogy mit jelent az,hogy felkészülten. Ez a dolog valahogy ki is
ment a fejemből,a kresz vizsga miatt.<br />
Valahogy örültem is neki,hogy nem ezen agyaltam folyton,de lám visszatért. Addig
itt fog motoszkálni az agyam egyik elrejtett zugában,amíg pontot nem teszünk az
ügy végére. Szóval elővettem a régi világosbarna hátizsákom,és belepakoltam
mindent ami kell majd: zseblámpa,kamera,kamerához elemek,diktafon,telefon,paprikaspray.
Tétováztam,még mit tegyek be,aztán gondoltam egyet,és bementem anyuék
hálószobájába,és kinyitottam apu régi széfét amiben a fegyverét tartotta. Kicsinek
megtiltotta,hogy hozzányúljunk,és most is csak szükség esetén használhatjuk. Volt
mellette még zsebkés is,és még valami amire egyáltalán nem számítottam. Egy
levél aputól. Benne pedig: <i>"Család!Bárki
is találja meg ezt a levelet,valószínűleg már meghaltam mikor ezt olvassátok,és
ez az ellenségem miatt történt,András miatt. Sötét titkai vannak amit ki kell
deríteni,és a világ elé tárni!Bárki is olvassa ezt most,égesd el,és ne beszélj
a családnak erről!Nem sodorhatod vele őket veszélybe!Szerettelek
titeket,Apu." </i>A levél csupa
könnycsepp lett. Az ágyukon ülve szorongattam,és nem kaptam levegőt. Kicsit
később jobban lettem,de még mindig magam elé meredve bámultam a padlót. A zár
kattanása zökkentett ki. A levelet és a fegyver is begyömöszöltem a
táskába,majd kiviharoztam a szobából. Anyu volt az. Csoda,hogy ilyen korán. Még
mindig nem beszéltünk. Ez el fog tartani egy darabig azt hiszem,de én tudok
várni. Nem tudtam mit csináljak a levéllel,és hogy most akkor senkinek nem
mondhatom el? Legalább Aronnak tudnia kell erről. Írtam neki egy smst,hogy
holnap feltétlenül mutatnom kell neki valamit. Megpróbáltam aludni,de sehogy se
ment. Az agyamban a kis mókus hajtotta a kereket,és minden féle elmélet
felbukkant az agyamban. Apám mért nem beszélt soha arról,hogy ellenségei vannak?Így
akart megóvni minket?Hogyan titkolta el mindezt anyu elől és előlünk?Mért lehetnek
ellenségek Andrással?Hát ezekre a kérdésekre meg kell találnom a választ. Aztán
valahogy csak sikerült elaludnom,és délben felkelnem. Felkeltem,takarítottam
egy kicsit,húztam az időt öt óráig. Ötkor Aron megállt a házunk előtt egy
hófehér Ford Mondeoval. Leesett az állam. Ja,akinek csak így megy,hogy
váltogatja a kocsikat. <br />
Mikor kiléptem már sötét volt. Aron a kocsinak támaszkodott,és mikor
odaértem,rárakott egy hatalmas masnit a kocsira. Ezt nem gondolhatja komolyan. <br />
- Ugye most csak viccelsz? <br />
- Egy cseppet sem. - mondta komolyan. <br />
- Aron,kérlek ne! <br />
- Ez anyukád,és az én családom ajándéka. - mondta. Majd visszafordultam és
láttam,hogy anyu kukucskál mosolyogva az ablakban. Hiába már nem őszinte a
mosolya. Nem tudtam hinni a szememnek. - Nem adom még oda a kulcsokat,mert most
még én vezetek. <br />
- Nem is kellenek nekem azok a kulcsok.
- duzzogtam. <br />
- Amadea,kérlek ne duzzogj!Szeretnénk neked örömet szerezni. - mondta. <br />
- Az oké,de nem akarom,hogy több milliót költsetek rám,csak mert szülinapom
volt.Nem érdemlem meg! - mondtam. <br />
- Mért ne érdemelnéd meg? Mindenkinek próbálsz megfelelni,segíteni,és azt
hiszem,nagyon is kijár ez neked. Otthon vigyáztál a bátyádra,és segítettél helyre hozni az
életét,anyukád néha szeszélyes,de te jól kezeled,és itt vagyok még én,aki
mérhetetlenül féltékeny,de te még is szeretsz. - mondta. <br />
- Köszönöm. - súgtam a fülébe miközben megöleltem. Beültünk az új kocsimba. Mikor
beindította a motor feldorombolt .Kellemes hangja volt,olyan nesztelen,mint egy
macska. Szép lassan elindultunk befele. Hagytunk egy kamerát a kocsi
műszerfalára rögzítve,hogy amíg bent vagyunk,hátha történik valami. Kezdtem
iszonyatosan parázni. Talán nem volt jó ötlet sötétbe ide jönni. Ha most valami
baj történik,arról senki sem fog tudni. Anyu a patkánynál éjszakázik,és úgy
tudja Aronnál leszek úgy tizenegyig. Kiszálltunk,kivettük a
hátizsákjainkat,amiben hasonló dolgok voltak. Megmutattam Aronnak a
levelet,amit a kesztyűtartójában el is rejtettem. Azt mondta,ez még jó
bizonyíték lehet,ne égessem el. Hát kéz a kézben egy-egy hátizsákkal a vállunkon
elindultunk befele. Aronnak volt éjszakai kamerája,szóval az mindent vett. Már
rutinosan mentünk át a hajon,ami kongott az ürességtől,és a fertőtlenítő
szagától,amivel próbálták elfedni a vér szagát. Átjutottunk és láttuk,hogy az
emeleten égnek a lámpák a gyárban. Fel kell oda jutnunk. Aron végig fogta a
kezem,és csak ezért nem érződött,hogy valójában mennyire reszket minden
porcikám. Bekukucskáltunk a földszintre ami üresnek tűnt. Belopakodtunk,ahol
két nagy melák kapott el minket. Lesokkoltam,de aztán próbáltam az önvédelmi
órákon tanultakra gondolni. Elengedtem Aron kezét,és az egyik pasit sikerült
úgy fejbe rúgnom,hogy elájult. A másikat Aron elintézte. Aztán Aron elővett pár
kötelet a táskájából. Kérdőn néztem rá. <br />
- Mi van?Én mindenre gondolok. - súgta oda röhögve.<br />
Aztán fogta és jó szorosan megkötözte a két palit. Leragasztottam a
szájukat,aztán a sarokba dobtuk őket. Szép lassan felmentünk a lépcsőn. Mikor
felértünk egy nagy laborféleséget láttunk,mindenféle kémiai cuccal,meg
növényekkel amik sejthetőleg lehet tudni,hogy mik azok. És öt eltorzult arcú,és
egyben testű ember,kikötözve négy fogorvosi székhez hasonló székbe. Rajtuk
kívül senki nem volt a terembe. Ahogy láttuk mind be lehettek altatózva. Bementünk
szépen,és fotókat csináltunk a "kutatásokról",meg a drogtermesztésről,meg
az ilyenekről. Mind az öt ember valamilyen szerkezetre volt rákötve. Ami az
életjeleiket mutatta. Totál mint egy kórházban,már csak a kórlapok hiányoztak a
székek elejéről. Aron megtalálta az asztalon az áldozatokról a papírokat. Ahogy gondoltam. Apám is köztük
volt. Egyszerűen annyira egyformák voltak,hogy lehetetlen volt felismerni őket.
Egyszerre fogott el a mérhetetlen szomorúság,és a düh. Minden milliméterét
lefotóztam a helységnek,aztán a táskám mélyére suvasztottam a gépet .A lépcsőn
cipőkopogást hallottunk,de már túl későn. Amúgy sem lehetett sehová elbújni. S
lám,nem a patkány sétált be,akinek elméletben most az anyámmal kéne lennie?! <br />
- Lám-lám,Amadea a fogadott lányom és a semmire kellő barátja. - mondta mézes -
mázas hangon. <br />
- Ne merjen a lányának hívni. - mondtam szinte vicsorogva dühömben. Aron
gyorsan mellém állt,megszorította a kezem,de most még ettől sem higgadtam le. <br />
- Nos,mégis hogyan találtatok el idáig? - kérdezte. - Nem szabadna itt
lennetek. Ez egy titkos hely. Kutatásokat végzek amik arra vannak,hogy betegségeket
hozzunk létre,és csak nekünk legyen rá ellenszerünk,amit majd eladunk. -
mondta. <br />
- És ezek az emberek mit ártottak magának?! - kérdeztem. <br />
- Hát ebből az ötből,négy megpróbálta lenyúlni a pénzem,vagy tönkre tenni engem,és
ezért most megfizetnek. <br />
- És az apám?! - ordítottam,és már kezdett a szemem könnybe lábadni.<br />
- Az apád okozta nekem a legnagyobb
kárt. Elvette tőlem édesanyádat,amit soha nem fogok neki megbocsájtani. Ez a
bosszúm ellene. - mondta vidáman. Elkerekedett a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> -Nézd,az
utolsó székben van apád,ott ni. - mutatott valószínűleg apura. Még élt. Azt
hiszem a halál megváltás lenne már számára.<br />
Folytak a könnyeim. Végül dühös zihálásba ment át. <br />
- Mint mondtam,nem szabadna nektek erről tudnotok,de mivel elmondtam mindent,és
ki is derítettétek,ezért meg kell,hogy öljelek mindkettőtöket. - mondta széles
mosollyal a száján. <br />
- Téged szíves öllek meg. - mutatott Aronra. - Viszont téged csak anyád miatt
sajnállak. Megint ki kell majd hevernie egy halálhírt,de majd segítek neki. - mondta.
Megfogtam Aron kezét és elkezdtem kifelé vezetni. Mikor odaértünk a patkány
elé,kirakta a kezét elém,amit én csak félre löktem. Elsétáltunk mellette,mikor
megnyomott egy gombot,és újabb két őr termett ott. Aron ekkor maga mögé
lökött,és beütött mindkét őrnek egy akkorát,hogy még én is meglepődtem. Utána
rohanni kezdtünk. <br />
- Elkapni őket ti balfékek,de most! - kiáltott az örökre akik még mindig
tétlenül feküdtek. Így volt időnk kirohanni,átfutni a hajon,majd a beülni
gyorsan a kocsiba és elhajtani. <br />
- Most mit tegyünk?Meg akarnak ölni! - mondtam. <br />
- Van egy tervem,nem tudom,hogy mennyire jó,de ezzel nyerhetünk egy kis időt. -
mondta. <br />
- Kivele! - sürgettem. Most kivételesen én vezettem. <br />
- Vigyél haza,a kocsimért,az útlevelemért,és
a pénzemért,és lelépünk Amerikába. - mondta. <br />
- Te addig menj haza,szedd össze ugyan ezeket,és találkozzunk a repülőtéren. Én
tudom hol van,neked itt a GPS. - mondta majd odanyomta a kezembe. Nem volt más
választásom. Kitettem gyorsan,és összepakoltam egy pár ruhát,az
útlevelemet,pénzt,és firkantottam Daninak egy levelet a laptopjába csúsztatva. Sírva
írtam,és kértem benne,hogy semmi esetre se mutassa meg anyunak,és senki másnak
sem .Nem árultam el neki semmit,csak annyit kértem,hogy ne aggódjon. Kirohantam,majd
beindítottam a kocsit. Láttam,hogy az utca legvégén egy fekete kocsi fordul be.
Lekapcsoltam a világítást,és beletapostam a gázba. Aron hívott ezért
kihangosítottam. <br />
- Elindultál?<br />
- Lemerem fogadni,hogy nem te hajtottál be az utcánkba. <br />
- Nem. Ugye lehagytad őket? <br />
- Aha. <br />
- Akkor jó. Taposs a gázra nagyon,mert elkell érnünk a tíz órási last minute
gépet. <br />
- Sietek nagyon. <br />
- És vigyázz magadra. Ha bármi van,hívj!Szeretlek. <br />
- Szeretlek. - raktam le,és már az autópályán voltam. Ahhoz képest,hogy
forgalomban most vezettem először,jól ment. Bár reszkettem nagyon,de csak
mentem előre. Másfél óra alatt a reptéren voltam. Aron már ott várt. Megvettük
a jegyeket,becsekkoltunk,utána már csak az jött,hogy mit csináljunk a
fegyvereinkkel. A pisztolyra volt engedélyem,szóval az nem gáz,de a kést ki
kellet rakni,szóval én csak kidobtam. Mindent ami akadályozott,kiraktunk. Dani
hívott a felszállás előtt. Tétováztam,hogy fel - e vegyem. Aron csak bólintott.
Kinyomtam,majd visszahívtam rejtettről. <br />
- Dani kérlek nyugodj meg.<br />
- Ami mi a baj?Hol vagy?Mikor jössz
haza? <br />
- Nem árulhatom el,és nem tudom,de most egy darabig nem megyek haza. Azt sem
mondhatom el,hogy miért,mert akkor veszélybe sodornálak téged. - mondtam a
könnyeimmel küszködve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Várj,ami mit jelentsen ez?A
patkánynak köze van ehhez? - kérdezte idegesen. Csak hallgattam. <br />
- Ígérd meg,hogy vigyázol anyura,és magadra. Ha minden rendbe jött
ígérem,elmondok mindent. Vigyázzatok magatokra,és szeretlek titeket nagyon! - mondtam
neki. <br />
- Várj Ami,mit mondjak anyunak? <br />
- Semmit. Elszöktem. Ennyi,kész vége. Szeretlek titeket. <br />
- Várj Ami,ne! - mondta,majd kinyomtam gyorsan. Csupa könny volt az arcom. Felszálltunk
végül. Mindig is el akartam jutni Amerikába,de nem így,nem ilyen módon,hogy
menekülnöm kell,mert meg akarnak ölni. Azt sem tudtam Amerika melyik részére
megyünk. Aztán Aron mondta,hogy Seatlebe megyünk. Szép hely,csak most nem lesz
arra időnk,hogy városnéző túrákon vegyünk részt. Aron végig átölelt az átszállásig.
Tudta,hogy mekkora sokk ért,de nem csak engem,hanem őt is. Ő is csak meredt
maga elé. Fogalmam sincs,mihez fogunk most kezdeni,és mit mondunk majd otthon a
családnak,hogy őket ne keverjük bele. Mi lehet a megoldás erre az egészre?Ha mi
nem iktatjuk ki Andrást,ő fog minket. Egész repülőúton ezen agyaltam. <br />
- Aron...-szóltam hozzá.<br />
- Tessék? - nézett rám fáradtan. <br />
- Most mihez fogunk kezdeni? - kérdeztem remegő hangon. <br />
- A nagyszüleim Seatlebe laknak,már szóltam nekik,hogy egy két napra meghúznánk
ott magunkat. Nem akarom őket is veszélybe sodorni,szóval onnan is tovább kell
majd állnunk. Pénzileg ki fognak segíteni. -mondta. <br />
- Oké,de mit fogunk csinálni Andrással?Meg fog keresni minket! - mondtam neki. <br />
- Van még időnk ezen gondolkodni. Elsőnek úgysem egy másik kontinensen fog
minket keresni. Meg fog találni minden bizonnyal,de nem most. - mondta. <br />
- És amikor ránk talál mit teszünk majd?Ha elkap megöl minket ahogy mondta. - hebegtem
össze - vissza idegesen. Vett egy mély levegőt. <br />
- Gondolkodtam rajta,hogy megöljük...-kezdte. Elkerekedett a szemem. <br />
- De aztán arra gondoltam,hogy az amerikai rendőröket nem vonta még bele
ebbe,mert a magyarokat már teljesen ellenünk fordította. Szóval kerítenünk kell
több embert,vagy nem tudom. Az igazság az Ami,hogy sajnos fogalmam sincs,mit
fogunk tenni,most csak annyit tudok,hogy meg kell,hogy védjelek bármi áron. -
mondta idegesen a hajába túrva. Ezért mondtam,hogy az életem teljes fordulatot
vett. Szeptemberben álmaimban nem gondoltam volna,hogy azzal a fiúval akibe
régóta szerelmes voltam,végre lesz valami és,hogy most vele menekülök egy másik
kontinensre egy ember elől aki ki akar nyírni minket. Az anyám ellenem van,a
legjobb barátnőm is. Dani és Aron maradtak csak nekem. Bármit is tett anyám,őt
is meg kell védenünk,ahogyan Danit is. Pár óra alatt már nem Magyarországon
voltunk. Mindig is el akartam jönni Amerikába,mindig ide vágytam,de nem
így,hogy bujkálok közbe. Leszálltunk,majd Aron nagyszülei vártak minket a
reptéren,hogy elvigyenek minket. Ja,mellékesen volt két kocsink,amit a reptéren
kellet hagynunk,és van egy olyan érzésem,mire visszamegyünk,azok már nem
lesznek ott. Bántott,hogy még csak most kaptam meg azt a kocsit,és máris el
kellet engednem. Aron nagyszülei nagyon aranyosak voltak,bemutatott nekik,én
próbáltam angolul gagyogni valamit,már amennyire ment. Néhány dolgot értettem
abból amit beszéltek,de mivel ez amerikai angol volt,kissé nehezebb volt
megértenem mint a brit angolt. <br />
- Mit mondtál nekik,mért vagyunk itt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Mert be akartalak nekik
mutatni,sürgősen. - mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- És szerinted ez beveszik? <br />
- Nem tudom,de ez igaz is. Csak van ennél nyomósabb indokunk is,amiről nem
szabad tudniuk. - mondta. - És hova utazunk tovább? - kérdeztem. <br />
- Hová szeretnél? <br />
- Hű,nem tudom. Adj egy napot,és végig böngészem a <i>Google </i>térképet. -
mondtam mosolyogva. Próbáltam kicsit derűsebben felfogni a dolgokat,de ezt
sajnos nem lehetett .Első gondolatom persze az volt,hogy Forksba menjünk,de
erre nem kérhettem meg Aront. Szinte olvasott a gondolataimban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Forks? <br />
- Áh nem dehogy! - csattantam fel. <br />
- Tudom,hogy oda szeretnél. <br />
- Igen,de messze van. <br />
- Elmehetünk,de csak körülnézni,mert ott kevés a szállás. <br />
- Komolyan?De az vagy három órányira van innen? <br />
- Számít az?A nagyszüleimnél is van egy autóm,szóval nem probléma. <br />
- Ja bocs. - röhögtem el magam. Szóval eldöntöttük,hogy Lakewoodba
megyünk,keresünk egy biztos szállást,és elindulhatunk Forksba egy kis
kiruccanásra. Ha már itt vagyunk,és van időnk,ennyi had járjon nekünk. Lehet,hogy
ezek életünk utolsó pár hetei,mer ha megtalálnak és addig nem szerzünk
segítséget,megölnek.<br /><br /><br />~ Folytatás hamarosan! :) </span></div>
~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1792514528662646857.post-45432754308959612992013-01-22T08:34:00.000-08:002013-07-15T17:53:52.163-07:00Continued part four~ Folytatás<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">Hátra volt még a matek házim de
gondoltam,ha tartok egy kis szünetet,amibe az evés,ivás fürdés tartozott,az nem
baj. Úgyhogy ettem,ittam fürödtem,aztán gyorsan nekiálltam a matek házimnak Aztán
tíz óra előtt Aron dobott egy smst,hogy holnap nem jön suliba,mert orvoshoz
kell kísérnie a nagymamáját,mert az anyja nem ér rá. Király,holnap sétálhatok
egyedül a suliba,mert fix,hogy Anna nem fog megvárni. A sétálás részével nem
volt kifogásom,csak az egyedül részével. Az álom hamar elnyomott este,mint
mostanában mindig. Mikor elindultam a suliba,Anna tényleg előttem fordult ki az
utcából,ahol találkozni szoktunk. Észrevett,de direkt nem várt meg. Megszaporázta
a lépteit,nehogy utolérjem. Néha az ember nem is gondolja,hogy a dolgok amik
régóta tartottak,egy rossz döntés miatt romba dőlhet ott nyomban. Kicsi korunk
óta barátnők voltunk,most meg elsétál előttem,mint egy idegen. Egy kósza
könnycsepp futott le az arcomon,amit gyorsan letöröltem. Aron is a leghosszabb
napon hagy magamra. Persze ez nem az ő hibája. Próbáltam egész nap csak a
tananyagra koncentrálni. Bár az nagyon idegesítő,hogy Anna erőltette nevetését
hallom mindenhonnan. Erre való a fülhallgató a telefon és a zene. Ahogy mondani
szokás,zene be,világ ki. A zenével,és Zoé társaságával túl éltem a napot. Aron
kérdezte smsben,hogy el-e jöjjön elém,de nemet mondtam neki. Maradjon otthon a
nagymamájára vigyázni. Egy kis séta jót tesz nekem. Próbált győzködni,de végül
én nyertem. Hazafele,mikor hátrafordultam Anna is egyedül sétált haza. Most
lelassította lépteit. Próbáltam erről az egészről nem tudomást venni. Ma már
nem volt annyi leckém,szóval takarítottam,tanultam,meg ilyenek. Anya már hétkor
otthon volt. Azt mondta,holnap nem dolgozik,és péntekig itthon lesz. Örültem
neki,mert ráfér a pihenés. Mikor kimentem a konyhába kint volt és sütött
valamit. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi finomat sütsz? - kérdeztem oda somfordálva hozzá. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Browniet. - mondta mosolyogva. Utoljára akkor sütött ilyet,mikor még apa élt.
Kicsit furcsálltam is,szóval rákérdeztem: - Hogyhogy ilyet sütsz? </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hát tudod kicsim...el kell mondanom valamit.- kezdte. - Gyere üljünk le. -
mondta az asztalra mutatva. Zárójelben megjegyzem,ez a mondat már rosszul
kezdődik! </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Figyelj,tudod milyen boldogtalan vagyok mostanság mióta...tudod. Szóval,találkozgatok
valakivel. - bökte ki. Próbáltam leplezni a meglepődöttségem,de nem tudom
mennyire sikerülhetett. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- És pénteken szeretném nektek bemutatni,hogy ki az,szóval áthívtam vacsorázni
Pintér...-mondta,de nem hagytam,hogy befejezze. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ne!!Az nem lehet! - üvöltöttem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi?Mi baj kicsim? - kérdezte ijedten. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Anyu,nem lehet,hogy Ivett apjával randizol!Lehetetlen!! - még mindig
üvöltöttem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kislányom,örülnék,ha megértőbb lennél velem szemben. Ő vele úgy érzem,boldog
vagyok,hogy újra élek. - kezdte ábrándozva. Az émelygés kerülgetett. Ha csak
arra gondolok,hogy az az ember be teszi a házunkba a lábát,elöntött a
mérhetetlen düh. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Szeretném,ha péntek este itthon lennétek Danival. - kérte. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Előbb halok meg ,minthogy azzal az emberrel egy fedél alatt tartózkodjak! -
mondtam maró gúnnyal. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amadea!Ne legyél szemtelen!Itthon maradsz,és velünk vacsorázol!Ez parancs
volt,nem kívánság! - kiabálta. Amíg nem
vagyok tizennyolc,addig nem tudok mit tenni. Bár,annyira már nincs messze. Itt
lesz a tizenhetedik szülinapom is nemsokára. Egyébként erre mondtam,hogy az
életem egyre jobban kezdett romba dölni. Duzzogva bementem a szobámba,mert ha
még kint maradok,valami olyasmit fogok anyu fejéhez vágni,amivel tényleg
megbántom. Azonnal felhívtam Aront. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Soha nem találod ki,kivel randizik anyám! - kezdtem. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kivel? - Ivett apjával,Andrással. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Komolyan?</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Aha. - mondtam és közbe fel alá
járkáltam az idegességtől. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nyugodj meg Angyalom! </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem tudok!Pénteken nálunk vacsorázik,nekem pedig itt kell maradnom! Nagyon
remélem,hogy nem ismert fel minket akkor,amikor a gyárnál jártunk,mert akkor
nagy a gond. - mondta. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nekem már így is nagy. - mondtam lenyelve a sírást. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Angyalom!Holnap megvigasztallak ígérem!Kérlek nyugodj meg! - nyugtatgatott. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Rendben. - sóhajtottam. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Reggel érted megyek. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oké. - majd letettük.Az este további részében nem voltam hajlandó anyura még
csak rá sem nézni. Duzzogva mentem fürödni,majd magamra vágtam az ajtót. Egy
előnyöm van a suliból,mint mindig,hogy hamar elalszom,mert hulla vagyok estére.
Aron reggel már várt. Mikor kiléptem az ajtóban várt. Majdnem szívrohamot
kaptam,úgy megijesztett. Elkapta a derekam és köszönés gyanánt a szokásos
nyugtató csókját adta nekem. Odahajtott,ahol Annát szoktuk várni reggel,majd
megállt. Kérdőn néztem rá.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Beszélni akarok Annával,hogy ez a
viselkedés iszonyat gyerekes. - mondta. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mért?Nem miattad van! </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De,egy része miattam is. - mondta. Ráhagytam. Tudtam,hogy Anna úgysem fogja
meghallgatni,vagy ha mégis akkor
nagyívből letojja. Mikor meglátta az autót,el akart menni,de Aron lehúzta az
ablakot,és odakiáltott neki: - Anna,beszélni szeretnék veled! - mondta.
Vonakodva,de odasétált. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mondjad. - mondta flegmán. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Bocsánatot kérek. Az én hibám,hogy nem jöttünk érted múltkor. Ne Amit
hibáztasd,és ne rá haragudj. - mondta neki. Én csak hallgattam. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Aha,persze. Végeztünk,léphetek? </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Azért jöttünk,hogy elvigyünk téged is. - mondta Aron. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Aha,kössz nem. - mondta majd faképnél hagyott minket. Csoda,hogy Aron milyen
könnyen megőrzi a hidegvérét. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Sajnálom. - mondta felém fordulva.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Ugyan már! Te megpróbáltad. Nem
számít. - mondtam elhaló hangon. Kézenfogva sétáltunk a szerkényekhez. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mit szólnál,ha megpróbálnám átrendezni az órarendem olyanra,mint a tiéd? -
kérdezte,hátha ezzel felvidít. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Hé!Azt mondtad én miattad ne változtassak semmin,akkor te sem miattam. - mondtam
szigorúan. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oké,nyertél. - mosolygott szomorúan. Zoé nem jött suliba,mert megbetegedett. Hát
ez azt jelentette,hogy a nap nagy részét egyedül töltöm a zenével karöltve. Nem
akartam,hogy péntek legyen. A hét elején,még ezt a napot mindennél jobban
vártam,de most bármit megadnék,hogy átugorhassam ezt a napot. Mikor suli után
Aron hazavitt,arra értem haza,hogy anyu a ház minden kis sarkát takarítja épp. Óóh,hát
persze,hogy jó benyomást keltsen annál a patkánynál. Vett valami ócska
művirágokat is,meg ilyen házi dekorációkat. Hát elég gyatra az összes. Még
mindig nem beszéltem anyuval. Nem is állt szándékomban ez mostanság. Úgyhogy
csak bevonultam a rejtekhelyemre,ami mostanában nagyon sokat segít. Öt óra fele
bekopogott a szobámba. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Gyere. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Amadea,meg tennéd,hogy nem duzzogsz itt nekem? - mondta,majd leült az
ágyamra. - Tudod,most találtam egy boldogságforrást az életemben ismét. Szeretném
ha örülnél neki. Tudod,én sem szólok bele az életedbe,és örülök annak aminek te
is. Megpróbálnál legalább velem örülni? - kérdezte. Hosszan hallgattam. Oké,kicsit
túlreagáltam a dolgokat,de azt hiszem,csak azért,mert féltem anyut. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Bocsánat anyu tényleg,én csak féltelek téged. Nem akarom,hogy csalódj! - mondtam.
</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jaj kincsem!Ez aranyos tőled,de hidd el,bírom én az ilyen dolgokat. -
hazudta,majd nyomott egy puszit a fejemre és kiment. Oké,megpróbálok jó képet
vágni holnap,de ha megtudom,hogy ennek az embernek bármi hátsószándéka is
van,kezeskedem róla,hogy soha többé ne kerüljön a családom közelébe. Reggel
Aron jött értem szokás szerint. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Kibékültem anyuval. Vagyis valami olyasmi. - mondtam mikor beültem mellé. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ez jó hír. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De ma muszáj leszek kibírni a vacsorát. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Na ez már kevésbé jó hír. - mondta szomorúan,mert mára tervei voltak velem. Ekkor
bevillant egy ötlet,de aztán el is vetettem hírtelen. Nem kérhetem arra,hogy
szenvedjen velem. Ráadásul mi van,ha tényleg felismer minket? </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Még egy hét van a szülinapodig! - mondta mosolyogva. Ezzel kizökkentett a
töprengésem közül. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oh igen. - próbáltam mosolyogni. Régebben imádtam a november 17.-ét,de mióta
apu nincs,azóta már nem hat meg a saját szülinapom. Nem szeretem ha ünnepelnek.
Pláne,hogy engem.Csak a szűk család,és barátok tudják a szülinapom. </span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Facebookon</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"> sem jelzi,mert beállítottam. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Nem örülsz neki,hogy végre 17 leszel? </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- De,dehogynem. Csak tudod,nem szeretem,ha engem ünnepelnek. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oh. Pedig nagyon is ünnepelni fogunk,ha akarod,ha nem. - mondta majd nyomott
egy puszit az arcomra. Nem volt olyan szörnyű ez a nap,mert elmaradt az utolsó
órám. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Mi lenne,ha átjönnél hozzánk? -kérdezte Aron. Töprengtem. - Addig is
elterelem majd a gondolataidat. - mondta. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Oké,ez jó ötlet. - egyeztem bele. Csak a nagymamája volt otthon,de aludt.
Felvezetett a szobájába. Berakott egy vígjátékot (</span><i style="font-family: Arial, sans-serif;">Harmadnaposok</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;">),ami szerintem nagyon jó! Sokat nevettünk rajta. Hamar
elrepült az idő,és nekem haza kellet mennem vacsorával fogadni egy patkányt. Hazavitt
Aron időben,majd megcsókolt,és bíztatóan megszorította a kezem. Otthon kellet
lennem háromra,és ez a barom csak hatra jött. Kössz anyu,hogy elveszed a
maradék életkedvemet is ezzel. A három órából kettőt azzal töltöttem,hogy
anyunak segítettem,a maradék egyben pedig próbáltam jól kinézni. Gyakoroltam a
tükör előtt a műmosolyt,ami igen szánalmasan nézett ki,de jobbat nem tudtam
most varázsolni az arcomra. Pontban hat órakkol csengettek. Naná,hogy nem
késik,ő egy igazi seggfej...khm...akarom mondani úriember! Belépett az ajtón,és
a műmosoly lefagyott az arcomról. Amit megláttam,minden bevillant a gyárban
történtekről. Aztán észbe kaptam mikor felém nyújtotta a kezét és
bemutatkozott, hogy ő Pintér András. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Újvári Amadea. - mondtam majd kezet ráztam vele. Ekkor leeset,hogy Dani még
nincs is itthon.</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Anyu,Dani hol van?</span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Ma nem vacsorázik velünk. Túlóráznia
kell sajnos. - mondta anyu. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ó milyen kár!Igazán meg ismertem volna a fiad. - mondta ez a dög. Nem igaz!Dani
bezzeg kihúzza magát az ilyen kínos helyzetek alól!Azt hiszem ez volt éltem
legkínosabb két órája. Rossz színész vagyok sajnos. Akit nem kedvelek,annak nem
tudok jó képet vágni,és azt mondani,hogy "kedvellek". Feltette a
bárgyú kérdéseit,hogy "Hány éves vagy?" "Hogy megy a suli?"
"Hogy állsz az udvarlókkal?" . Mindezeket a kérdéseket undorító
álmosollyal tette fel. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Jövő héten leszek 17,meg,igen van. - feleltem kurtán az összes kérdésére,majd
eszembe jutott miután befejeztem,hogy egy mosolyt is oda kéne nyomnom,úgyhogy
megejtettem egy halvány mosolyt. </span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">
- Ó,és ki a szerencsés fiú? <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">- Ferenczi Áron. -
mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ó,őt ismerem. - mondta majd folytatta anyámnak mondva. - Kata drágám,figyelj
a lányodra,mert az a fiú igen zűrös. Az én tündéri lányomat is hülyítette. -
mondta anyunak. Na itt fel ment bennem a pumpa,de rendesen. Már vitába akartam
szállni,de vettem egy feltűnően mély levegőt,aztán visszanyeltem az egészet. A
vacsora további részében én csak bólogattam,nem voltam hajlandó ezzel az
emberrel tovább beszélni. Ők elcsacsogtak mindenféle hülyeségről,én meg a
kajámba kurkásztam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát hölgyek,nekem mennem kell,örültem,hogy megismerhettelek Amadea! - mondta
nekem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami. - csak ennyit mondtam. Nem mondtam,hogy én is,mert ilyenben nem fogok
hazudni. Mikor kikísérte anyu,beakartam menekülni a szobámba,de anyu elkapott. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Amadea!Nagyot csalódtam benned!Ilyen viselkedésre neveltelek?Illetlen voltál
ma nagyon! - mondta. Oké a fejemen konkrétan rántottát lehetett volna
sütni,annyira ideges lettem,az arcom totál vörös lett,de most nem a
szégyentől,hanem a dühtől. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Anyu!Mondtam,hogy megpróbálok mindent megtenni,elviselni ezt az embert
miattad,de nem megy!Egyáltalán nem voltam neveletlen!Még visszafogtam magam! -
fakadtam ki.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - Ezt meg,hogy értsem?! - kiabálta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hogy Aront elmondja mindennek ez az...ember?! Talán kicsit keveset tud az ő </span><span style="line-height: 14px;">álszent</span><span style="line-height: 115%;"> lánya életéről! Aronról pedig semmit nem tud!Csakis miattad nem szálltam
vitába,mert szeretlek! - kiabáltam könnyekkel
a szemembe. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Amadea,ez nem több egy gimis szerelemnél!Nem is ismered eléggé ezt az Aron
gyereket! - mondta.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - Mért,te ismered eléggé ezt a
patkányt?! - támadtam vissza. Ideges lett,ezért lekevert egyet .A tizenhat évem
alatt,soha de soha nem ütött meg. Eltátottam a számat,majd beviharzottam a
szobámba,és magamra zártam az ajtót. Zokogtam,majd az sírógörcsbe ment át. Egy
ilyen ember miatt képes volt megütni?!Egy senki többet jelent neki,mint a saját
tulajdon lánya. Itt betelt a pohár. Aron hívott,de kinyomtam. Nem akartam
senkivel sem beszélni. Írtam neki üzenetet,hogy majd holnap mesélek,ma nem
akarok senkivel sem beszélni. Mindenki ellenem fordul. Álomba sírtam magam. Ez
mostanában elég gyakori volt nálam. Reggel arra ébredtem,hogy valaki kopog az
ajtómon. Dani volt,mivel anyu dolgozott. Látta a sírástól bedagadt szemeimet. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé,hugi csináltam reggelit. Mi a baj,mi történt? - kérdezte ijedten. Csak
megöleltem,majd lassan elmeséltem neki,mit csinált anyu. Láttam,neki is
megfeszül minden izma.Mostanában sokkal szorosabb lett a kapcsolatom vele. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Teljesen kifordult önmagából emiatt a taj paraszt ember miatt. - mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ezt el sem hiszem. Hogy tehetett ilyet? Egyikünket sem bántott soha sem. Tudod,hogy
annak volt a híve,hogy erőszakkal nem lehet megoldani semmit,erre most meg...- csodálkozott
Dani. Csendben reggeliztünk,Dani nem tudott megszólalni a döbbenettől. Szuper,ez
az ember kezd mindenkit megőrjíteni,a legjobb barátnőmet elvesztem,és most még
a saját anyám is ellenem fordul. Nekem már csak Aron,és Dani maradtak. Örülök,hogy
anyunak végül nem beszéltem a patkány titkáról,mert ezek után fogalmam sincs
kiben bízhatok valójában. Lehet az sem volt jó ötlet,hogy Annának elmondtam.
Örültem,hogy ma legalább anyu dolgozott,és nem volt otthon.</span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Mikor végeztünk a reggelivel segítettem Daninak mosogatni. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami,ha bármi baj van,mindig szólj nekem,oké?Ezek szerint már csak mi
maradtunk egymásnak. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,elmondok mindent. - sóhajtva hazudtam. Ennek a förtelem embernek a
titkáról nem avathattam be Danit. Most nem,csak végső esetbe. Nem akartam
veszélybe sodorni. Még anyámat sem,akire most iszonyatosan haragudtam,de akkor
is az anyám. Ez nem változik. Aron ígért nekem valami délutáni programot,szóval
egykor értem jött. Mikor beültem mellé,látta rajtam még a tegnap esti trauma
jeleit,hogy mennyire meggyötört az arcom,pedig próbálta álcázni,elfedni,de nem
ment. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mennyire volt rossz? - kérdezte.
Sóhajtottam egy nagyot. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ennél rosszabbat el sem tudtam volna képzelni. Adta nekem ott vacsoránál az
ártatlan "anyád új pasija" - ként,de nem dőltem be ennek persze. Mondtam,hogy
veled járok,és ő meg azt mondta,hogy vigyázzak veled,mert bajkeverő vagy. Ezen
kibuktam,hogy mer ilyet állítani,mikor nála nagyobb álszentet nem ismerek?! - mondtam
a kelleténél kicsit hangosabban. Aron elvigyorodott. Nem értettem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Persze,hogy ezt mondja rám,mivel ki nem állhatja a családomat. Legalábbis
apámat nagyon is,mivel amíg itt lakott,nagyobb hatalma volt,mint neki. -
mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ezzel még nincs vége. Mikor elment,anyu beszélgetni akart velem,hogy milyen
tiszteletlen vagyok,pedig esküszöm visszafogtam magam,majd véletlenül
kicsúszott a számon,hogy patkány,anyám meg képen törölt. - mondtam
felháborodva. Hát ő is elképedt arcot vágott. Látta,hogy szokás szerint,az
összeomlás szélén állok,szóval magához szorított. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hű,ezt ki nem néztem volna anyukádból az biztos. - mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nyugi,én sem. - mondtam szomorúan. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,készen állsz a mai napra?Hamar felvidítalak,ha megtudod,hová megyünk. -
mondta mosolyogva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát hova megyünk? - kérdeztem mosolyogva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- A vidámpark megfelel? - kérdezte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ó de mennyire,hogy megfelel. - mondtam. A vidámpark innen úgy másfél - két
órára lehet innen,szóval időben el kellet indulnunk. Előtte Aron rám
tekintettél véve,beugrottunk egy autós mekibe,hogy feltankoljon nekem. </span><span style="line-height: 14px;">Esküszöm</span><span style="line-height: 115%;"> pedig nem eszek sokat!Ha így lenne,Aron már elhagyott volna,mert egy disznóval
nem akarhat járni. Aron végig szórakoztatott,ha elhaladtunk egy ember mellet,valami
hülyeséget mondott róla vagy ilyesmi,hogy jobb kedvem legyen. Még a GPS-ének is
Fekete Pákós hangot állított be. Ez az elején oké volt meg vicces, de a végén
már kissé idegesítő,de nem mondtam,rájött ő is. Kicsit több,mint másfél órára
rá odaértünk. </span><span style="line-height: 14px;">Kígyózó</span><span style="line-height: 115%;"> sor állt még most is,pedig már reggel óta nyitva volt a
park. Csakhogy a szezonzárás előtt álltunk,szóval az emberek ebben az évben még
egyszer el akartak ide jönni. Szerencsére Aron már vett jegyeket a neten,szóval
kis idő alatt bejutottunk. Tolongtak az emberek,mert ahhoz képest,hogy lassan
november közepe volt, tíz fok alá nem ment a hőmérő higanyszála az emberek nagy
örömére. Körbenéztem,és mérlegelnem kellet,hogy mik azok amikre felülök elsőnek
és nem dobom ki rajtuk a taccsot. Elsőnek a </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Polip</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">.
Kislánykoromból ismerős volt ez,tudtam ez nem durva,mert kicsinek elhozott ide
apu is. Aron a hinták láttán belelkesült,mint egy öt éves kisfiú. Annyira
aranyos volt,már ezért megérte eljönni,hogy így lássam. Szívesen ült fel velem
mindenre amit mondtam neki. Gondoltam akkor </span><span style="line-height: 14px;">kezdjük</span><span style="line-height: 115%;"> elsőnek a
gyengébbekkel,aztán szép lassan fokozatosan mehetünk feljebb. </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Polip,Break Dance</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> satöbbi. Aron
előhúzott egy olyan nagylencsés fényképezőgépet amik mindig is tetszettek. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ez a tiéd? - kérdeztem csillogó szemmel. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aha,gondoltam örökítsük meg ezt a napot. - mondta majd lefényképezett.
Megnézve nem is lett annyira rossz kép. Közben sorban álltunk a hullámvasútra.
Muszáj volt tőle elkérnem,had nézhessem meg a gépet,mert annyira tetszett.
Végiglapoztam a képeket. Családi fotók,autók amiket fogalmam sincs hol
fotózott,gitárok, és Ivett. Ivettről szinte egy egész fotósorozat. Mikor
látta,hogy megtaláltam,kikapta a gépet a kezemből,mert látta az arcom. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé,figyelj,ezeket elfelejtettem,de nézd kitörlöm mindet. - mondta,majd felém
mutatta a gépet,és mindet kijelölve tényleg kitörölte. Majd közben sorra kerültünk
a hullámvasútra. Mikor beültünk,az elején csinált rólunk egy képet. Ő tényleg
szerethette Ivettet. Ha képes volt fotókat csinálni róla,ami elmegy egy fotóstúdióba
is,akkor tényleg odáig lehetett érte. Elhessegettem a gondolatot,hogy mi lenne
ha Ivettet szereti még mindig. Mit számít?Velem van mégis! Elmentünk </span><span style="line-height: 14px;">hátrafelé</span><span style="line-height: 115%;"> is ahol láttunk egy pár durvább hintát,Aron mosolyogva nézte őket,én meg kicsit
ijedten. Felültünk egy olyanra ami háromszázhatvan fokban pörgetett. Mikor
megláttam azt hittem nem fogom bírni,de kibírtam. Aztán,hogy kicsit lenyugodjak
felültünk az óriáskerékre. Szép lassan vitt minket körbe. Lehetett látni
Pestet. Régen a látkép miatt volt olyan szép ez,de most szinte csak tömbházakat
látni semmi mást,de még így is megvan a maga varázsa. Utána jöttek a durva
hinták Aron kedvéért. </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Repülő
cirkusz,T-rex</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> és még sorolhatnám. A gyomrom nem volt túlságosan jó
állapotban,de bírta a strapát. Léghokiztunk,dodgemeztünk,"túlvilág
kapuja" ami már nem volt ijesztő. Kicsinek a felújítása után ijesztőnek
tűnt,de most már nem. A végére hagytam a legnagyobb félelmeimet. A
szabadesést,és az </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Ikarus</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">t. Féltem a
magasságtól,ez nyílt titok volt. Aron mindkettőnél velem volt. A szabadeséstől
majdhogy kidobtam a taccsot. Látta Aron,hogy másra ma már tuti nem fogok
felülni,szóval innentől kezdve már csak céllövöldézett nekem egy aranyos plüss
koalát. Majd kezdtem kicsit megéhezni,de féltem enni. Találtunk egy nagy
büféstandot. Aron vett nekem egy hamburgert,megy egy meleg teát,aztán
mondta,hogy induljunk ki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hová? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Láttad azt a tavat,amikor jöttünk? Oda megyünk. - mondta. Kezdett
alkonyodni,szóval romantikus volt ott sétálgatni. Leültünk,képeket
csináltunk,kacsákat etettünk. Aztán indulnunk kellet,mert még haza is kellet
érnünk valahogy. Az autóban megettem a hamburget,vagyis próbáltam,mert nem
mertem összekoszolni Aron autóját,aki jól mulatott a bénázásomon. Két óra után
hazaértünk olyan nyolc óra körül. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron,én nem tudom,hogyan köszönjem meg ezt a mai napot,tényleg,ha te nem vagy
nekem most,én nem tudom.. - mondtam. Csak elmosolyodott,majd hosszan
megcsókolt. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Én köszönöm,hogy vagy nekem. - mondta. Kiszálltam,majd intettem neki. Dani
otthon volt,gépezett. Anyu is otthon volt már. Nem értettem,miért érhetett
ilyen korán haza. Mikor beléptem köszöntem,de a köszönést inkább csak Daninak
címeztem. Anyu visszaköszönt. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hol voltál?</span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - Aronnal volt randim. Vidámparkba
voltunk. - mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- És engedélyt kértél? - kérdezte felvont szemöldökkel. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ez előtt nem volt semmi kifogásod Aronra. Egyébként mondtam tegnap vacsora
közben,ha figyeltél volna. - mondtam. Persze,hogy nem figyelt rám,mivel elvolt
foglalva azzal a...hagyjuk mivel. Fogtam magam,és bementem a szobámba. Nem állt
szándékomban vele beszélgetni,sehogy sem,semmiről sem. Megbántott. Ráadásul
bocsánatot sem kért. Leültem a laptopom elé,és felnéztem </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Facebook</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">ra,meg </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Skype</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">ra.
Aron átküldte a képeinket,amiket csinált rólunk,rólam,meg amiket én csináltam
alkonyatkor meg a parkban. Kivéve amit róla csináltam azokat nem. </span></span><i style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">Amadea üzenete: Hol vannak a képek rólad?
Aron üzenete: A gépen. Miért? Amadea üzenete: Kellenek!Küld át őket kérlek!!
Aron üzenete: Minek?Mindig látsz :D. Amazea üzenete:És akkor neked minek a
rólam készült képek?? Aron üzenete:Az más téma xD Amadea üzenete:Ez nem
fair!Kéérleek *bociszemek* :D. Aron üzenete: Oké,itt vannak.</i><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;"> - írta majd
küldött magáról 5 képet amit én csináltam. Mindegyiken elképesztően jól nézett
ki. Azzal a bőrdzsekivel és a raybanével igazi rosszfiúnak tűnt. Beállítottam a
laptopomon háttérnek. Legalább ettől a látványtól mindig mosolyra fog húzódni a
szám. Lefürödtem,olvasgattam,meg átnéztem mire kell holnap tanulnom. Bealudtam
elég szépen. A vasárnap szokásos tanulásból állt. Nehéz volt meglenni anyuval
egy házban most,hogy nem beszélünk. Hétfőn teljes káosszal kezdődött a nap.
Elaludtam. Akkor ébredtem mikor Aron hívott,hogy mi az isten vagy,hogy
elraboltak,hogy nem jövök ki a házból?
Aztán mondtam neki ne várjon meg,ma így nem megyek be. Nálam van egy szabály ha
így elalszom. Ha első órára sehogy sem érek be,aznap otthon maradok,és vagy
anyu igazolja vagy az orvos. Szóval én most is hű voltam ehhez az elvemhez. Persze
ezt anyu nem szerette,de tudja,hogy nem vagyok lógos típus. Pedig ez nem szándékos
elalvás volt. Reggel nem tudtam visszaaludni,így kezdenem kellet magammal
valamit. Dani is elment már otthonról. Gondoltam főzök valamit. Aha,csak a hűtő
kongott az ürességtől. Szuper. Ez azt jelentette,hogy pénzt kell kivennem
anyutól és elmenni boltba. Utáltam suli időbe boltba járni,mert egyből
kibeszélték itt az embert,még ha anyuval is mentem. Most pláne ki fognak,hogy
egyedül megyek le a boltba. Lesétáltam,és persze,hogy bármikor megyek a falu
hírmondói mindig pont ilyenkor vásárolgatnak szép lazán. Gondoltam csinálok egy
kis milánóit,ahhoz csak paradicsomszósz,sajt,tészta kell. Oké,ennek a
beszerzése konkrétan öt percbe telik,de mivel a kasszánál több méteres sor
van,így marad ideje minden embernek,hogy megnézhesse Újvári Amadeát,igen aki
vásárolgat iskolaidő alatt,vagyis lóg. Szerencse,hogy anyu annyit dolgozik,hogy
nem járkál túl sűrűn a városba,így nem fogja megtudni. Bár az igazolást úgyis ő
fogja megírni. Mikor végre végeztem a kasszánál,elpakoltam mindent és szinte
sprinteltem haza. Gyorsan megfőztem,aztán volt még temérdek időm. Takarítani
nem kellet,mert semmi kosz nem volt a lakásban,egyszóval semmi dolgom nem volt.
Még csak tíz óra volt. Már az olvasnivalóim is elfogytak. Így hát olyan döntést
hoztam,amiért Aron biztosan megfog ölni,de egyszerűen tűkön ültem már. Lesétáltam
a tóhoz. Vittem a kamerát is. Mikor a tó tiltott területéhez értem,gondoltam
írok egy piszkozat smst Aronnak,és majd elküldöm,ha a hajóhoz érek. Tudom,hogy
megöl ha megírom neki,de tudnia kell. Ha valami baj történne esetleg. Szép
lassan elértem a hajóhoz. Elküldtem az smst. Nem jött válasz. Oké,legalább
akkor nem aggódik. Tudja,hogy tudok vigyázni magamra. Az hiszem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
Gondoltam most,hogy üres a hajó,átkutatom,hátha találok valamit. Egy nagy
száradt vértócsa volt a szőnyegen,ami gondolom az öreg hölgyé lehetett,aki
megmentett minket. Átlagos kis házikónak nézett ki a belseje a hajónak. Egy
pici konyha,és egy háló szoba. Bementem a hálóba,és kutatni kezdtem. A
fiókokban a öreg nő papírjai voltak .Pintérné Horváth Márta volt. Leesett az
állam a felismeréskor. Ez annak a patkánynak az anyja volt vagyis Ivett
nagymamája. Ez az ember hagyta,hogy a saját anyját megöljék az
emberei!Próbáltam lehiggadni és nem pánikba esni. Volt ott egy végrendelet féle
levél is. Felbontottam. Az állt benne,hogy az összes vagyonát Pintér Bálintra
hagyja,aki Ivett unokatestvére volt. Gyorsan eltettem ezt a levelet. Előbb -
utóbb be kell avatnom ezt a Bálintot,hacsak nem áll a patkány oldalon. Találtam
még bankszámlaszámokat,meg hasonlókat. Ezeket is eltettem,mert nem akarom,hogy </span><span style="line-height: 14px;">megkaparintsa</span><span style="line-height: 115%;"> az anyja pénzét,még véletlenül sem. Egyszer csak valaki berontott
a hajóba,aztán mikor nem talált senkit a konyhába,be a hálóba ahol én voltam. Aron
volt az. A félelemtől megállt bennem minden. Nem gondoltam,hogy képes eljönni
iskolaidőben ide,mert még javában tartottak a tanórák. A düh az arcán
leírhatatlan volt .Mikor meglátott kicsit megkönnyebbült,de nem szólt
hozzám,csak kirángatott a hajóról,és a motorra ültetett. Még sikerült mindent belepasszíroznom
időben a táskába ami kellett. Mikor kiértünk az erdőféleségből a
tisztásra,leállította a motort. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ami mégis mi a francot képzeltél? - kérdezte szinte ordítva,és végig a haját
tépte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmit,én csak unatkoztam. - mondtam halkan. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Unatkoztál?!És ha ez a kis kalandod az életedbe került volna?! - üvöltötte.
Könny szökött a szemembe,mert utáltam,ha kiabálnak velem. Ez nem az ő hibája
volt. Kezdett megenyhülni. A két tenyere közé fogta az arcom. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hé sajnálom,figyelj én csak mindennél jobban féltelek téged. Soha többet ne
merészelj ilyet csinálni!Ígérem,többet nem hagylak egyedül,mert veszélyes vagy
önmagadra nézve. - mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Sajnálom. - szipogtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Soha többé ne tedd ezt velem!Túl fontos vagy nekem ahhoz,hogy elveszítselek!
- mondta,majd magához szorított. Belátom,nagy butaság volt idejönnöm egyedül,és
a frászt hozni Aronra,de legalább hasznos dolgokat is találtam. Elmentünk
hozzá,olyan dél körül értünk oda. Gondoltam merek neki ebédet,aztán
megbeszélünk mindent. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Legalább haszna volt annak,hogy az őrületbe kergettél? - kérdezte. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Volt,nézd miket találtam! - mondtam majd elővettem a számlaszámokat és a
végrendeletet. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ügyes!És ki ez a Bálint fazon? - kérdezte a levelet olvasgatva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ivett unokatesója. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ó rémlik valami róla. Azt hiszem találkoztam még vele valamikor. Nincs túl
jóban a családdal. Ha minden igaz Debrecenbe lakik,jó messze a rokonságtól. -
mondta. Persze,alapvető,hogy az ország másik végében lakik. Bár érhető,ha nekem
is ilyen családom lenne,mint Ivetté,én az Antarktiszon laknék. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mit szólnál,ha pénteken szülinapod alkalmából... - kezdett bele. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nem!Kérlek ne ünnepeljük a szülinapom! - jelentettem ki. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hallgass meg. - tette a kezét az enyémre. - Mi lenne,ha Debrecenbe
mennénk,megnéznénk egy pár dolgot ott,aztán felkeresnénk Bálintot? - kérdezte.
Sóhajtottam egyet. Végül belementem,de csak is azért,hogy megtaláljuk Bálintot.
Semmi kedvem nem volt az ünnepléshez. Aron félt egyedül hagyni míg Dani haza
nem ér,de végül öt óra körül meggyőztem,hogy semmi oka aggódni,nyugodtan menjen
haza,mert még nem is volt ma otthon. Dani hét óra körül ért haza. Nagyon
nyúzott volt. Lefürdött evett,aztán bevágta
a szunyát. Hát követtem a példáját,csak kicsivel később. Kutattam addig
a neten,hogy találok - e Debrecenben Pintér Bálintot. Találtam hármat. Egyik
sem volt Ivett ismerőse. Családi szeretet az lehet köztük. A legvalószínűbbnek
a huszonkét éves találatot tartottam. Gondoltam bejelölöm,veszíteni nem
veszítek semmit vele. Aztán elbóbiskoltam,végül olyan hajnali öt körül ébredtem
fel. Legalább mos tuti nem alszok el. Bár a tegnapi nap után Aron sem hagyná.
Bőven volt időm elkészülni,szóval kicsit gépeztem még. Láttam,hogy
visszaigazolt Bálint. Gondoltam majd suli után írok neki egy üzenetet. Aron
hatkor csörgött,hogy tuti biztosra el ne aludjak. Felvettem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Már fent vagyok öt óra. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Mi?Mert? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Tegnap már nyolckor aludtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Dinka. - mondta kissé fáradt hangon. Szokásosan jött értem,aztán gyerünk
suli. Istenem,bárcsak végre vége lenne az első félévnek. Pihenni akarok. Utálok
tanulni,iskolába járni,főleg most,hogy Anna ellenem fordult. Egyedül vagyok. Csak
Aron maradt nekem. Igaz,ő felér nekem a világgal,de azért hiányzik Anna is.
Suliba felveszem a pókerarcom egész napra,meg az üveges tekintetem és
végigszenvedem az órákat. Kimerültnek érzem magam. Aron is látja rajtam,hogy
lassan élet is alig van bennem. </span></span><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">Péntekig teljesen monoton módon csináltam mindent. Felkeltem,iskolába
mentem,hazajöttem,tanultam,aludtam. A körforgás péntekig tartott,ugyanis
pénteken korán reggel indultunk Debrecenbe,mivel négy órás az út,ha jók az
útviszonyok. Hatkor már úton voltunk. Iszonyatosan fáradt voltam,szinte még fel
sem ébredtem. A kocsiban Aron az orrom alá dugott egy nagy borítékot. Kérdőn
néztem rá. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nyisd ki! - mondta mosolyogva közben az utat kémlelte. Kinyitottam és egy
debreceni wellness hétvégi utalvány volt benne. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron kérlek...ez iszonyat sokba kerülhetett. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Semmiség,ráadásul anyám ajánlotta!Kimerült vagy Ami. Ennyit megérdemlünk
ketten. - mondta. Beletörődve lecsúszta az ülésen és elaludtam egy órára. Aron
jól bírta a vezetést,el sem fáradt. Igaz be volt készítve azért neki két
energiaital,ha lankadna a figyelme. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Jót aludtál angyalom? </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Soha jobbat. - mondtam nyújtózkodva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Még úgy másfél óra,és ott vagyunk. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,úgyis szeretek autókázni. - mondtam. - Egyébként anyámnak nem szóltam
semmit a hétvégéről. Úgy tudja,hogy hazamegyek még ma. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Nyugi,anyukád mindenről tud. Anyu beavatta. - mondta vigyorogva. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Na szép. - mondta majd megböktem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- De figyi,nincs nálam annyi ruha,hogy elég legyen egy hétvégére...- kezdtem
mentegetőzni. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Anyukád bepakolt,nyugi. Mindenről gondoskodtam. - mondta. Sehogy sem úszhatom
meg ezt a hétvégét. Persze semmi kifogásom ellen,hogy Aronnal legyek,csak nem
akarom,hogy ennyire sokat költsön rám .Sőt, semennyit sem. Jó lenne kicsit
elszakadni a külvilágtól vele,de most sem főképp ezért megyünk,hanem Ivett
unokatesója miatt. Sajna könyvet nem tudtam magammal vinni,szóval kicsit
kezdtem unatkozni a kocsiban. Ahhoz képest elég hamar odaértünk. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,akkor lepakolunk és megkeressük Bálintot? - kérdeztem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Szó sem lehet róla. Lecuccolunk,aztán van egy listám a programokról. Figyelj
van három napunk,ebből kettőt minimum a szülinapod ünneplésével töltünk. -
mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Addig örülök míg nem mondod,hogy boldog szülinapot. - mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Csak azért nem mondom,mert megkértél rá. Nekem az is megfelel,ha kellőképpen
megünnepelhetjük. - mondta mosolyogva majd megpuszilt. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké főnök,akkor mi a mai első program? - mondtam erőltetve egy mosolyt
magamra. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát mivel tudom,hogy imádod a régi dolgokat,amik az 1700-as 800-as években
történtek,ezért gondoltam elsőnek nézzük meg a templomokat. - mondta. Ez
igaz,imádtam a régi dolgokat. Szívesen éltem volna akkor. Bár a templomokért
nem vagyok oda,mert nem vagyok vallásos,de attól még szépek. Lepakoltunk az
egyik hotelba. Aron megígérte,hogy igen ez a legolcsóbb hotel,amit talált. Nem
hittem neki,szóval rákerestem. Hát persze,hogy ez volt a legdrágább. A
templomok tényleg szépek voltak. Megnéztük még az belvárost,és minden egyéb
dolgot,aztán az egyetemeket is. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Istenem,vajon én is járhatok majd valaha ide? - kérdeztem. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Persze,hogy járhatsz! </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Áh nem vagyok én ahhoz elég okos. - mondtam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Angyalom,ne becsült le önmagad.4,7 az átlagod,ami szuper! Sima ügy lesz. -
mondta s közbe kisimított az arcomból egy kósza hajtincset. Elmosolyodtam. Hihetetlen,hogy
ennyire hisz bennem. Mármint minden téren. Végére hagytuk az állatkertet. Imádtam
kicsinek állatkertbe járni. Imádom a tigriseket,és az oroszlánokat. Olyan hamar
elrepült az idő,hogy lassan hat óra volt,és sötétedett. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Menjünk vissza a szállodába. - mondta. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Oké,hulla vagyok. - mondtam kimerülve. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Hát pedig még tartogatok egy s mást. Kérdőn néztem rá. Mikor beértünk a
szállodába,odaadott egy lapos dobozt. Egy annyira gyönyörű ruha volt benne,hogy
le sem tudom írni. Egy spagetti pántos testhez simulós </span><span style="line-height: 14px;">sötét rózsaszín</span><span style="line-height: 115%;"> masnis
ruha. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Aron,megkértelek,hogy ne költs rám ennyit! - mondtam szigorúan,vagyis
próbáltam de nem ment. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ez anyám ajándéka,szóval nem én költöttem. - mondta álszent módon. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- De ez a ruha egy vagyon lehetett! - ámuldoztam. </span></span><br />
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="line-height: 115%;">
- Ugyan!De készülődj,mert hétkor vacsorázni viszlek. - mondta. Hát kicsit
elöntött a pánik. Nem szeretek éttermekbe járni,kivéve a gyorsakat. Nem tudok
illedelmesen enni. Olyan vagyok az asztalnál,mint egy disznó. Reméltem anyu
minden fontos dolgomat berakta,hogy azért most valahogy mégiscsak kinézzek. Hát
gyorsan letusoltam,megmostam a hajam. A hajam félig vizes volt még,szóval
miközben készülődtem hullámossá száradt. </span></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> Új sminkeket is kaptam. Szuper,egy
vagyonba kerülhettem már. Csináltam magamnak egy szép halványbarnás sminket. Imádom
a vörös rúzst,de nem használnám nap mint nap. Így is csak halványan teszem
fel,de imádom. Mikor megnéztem az összképet a tükörbe életemben először
tetszett az összkép amit látok. Most jött még csak a tetőpont. Mikor megláttam
Aront,nem nem öltönyben,hanem fehér hosszú ingben és egy hosszú piros
nyakkendőben,kuszán álló hajjal az önbizalmam máris lecsökkent. Érthetetlen
volt számomra,hogy egy ilyen tökéletes fiú,hogy szerethet engem. Örök rejtély
marad. Egyszóval szívdöglesztően nézett ki. <br />
- Gyönyörű vagy. - mondta a fülembe suttogva. <br />
- Most az egyszer tűrhetőnek találtam az összképemet. - mondtam neki. Erre csak
simán csúnyán nézett rám.<br />
- Te pedig szívdöglesztő vagy. Az
elegáns pasik a gyengéim,szóval nyert ügyed van. - mondtam a nyakkendőjénél
fogva és közben magamhoz húztam. <br />
- Akkor jobb ha vigyázok a többi öltönyös hapsival az étteremben. - mondta
komolyan,majd elröhögte magát. Mielőtt indultunk csinált egy képet rólunk,és
rólam. Persze magáról megint nem akart csinálni,de addig erősködtem,míg
kikaptam a kezéből a gépet,és nevetés közbe annyira aranyos képek lettek
róla,hogyha ezeket ki meri törölni, azt megbánja. Aztán elindultunk gyalog,mert
azt mondta nincs messze a hoteltől az
étterem. Előételnek én görög salátát ettem, Aron tatár beaffsteaket. Főételnek
én rántott sajtot akartam enni,de Aron nem engedte. Azt mondta olyat ő is tud
nekem csinálni. Szóval valami sajttal meg sonkával töltött pulykamell filét
kellet ennem,amit persze nem bántam meg. Ő pedig cigánypecsenyét evett. A
desszertem málnakrémes kehely volt,Aron pedig tejbegrízt akart enni,azt pedig
én tiltottam meg neki,mert azt én is tudok csinálni. Úgy indultunk vissza a
szálódába,hogy majd ki pukkadtunk mindketten,annyit ettünk. Próbáltam kulturáltan
enni végig,de nem tudom mennyire ment.mert
Aron elég sokat röhögött a bénázásaimon. Mikor visszaértünk levettük a
csini rucinkat,én felvettem a pántos felsőm,meg a hosszú mackó nadrágom. Lekapartam
magamról a vakolatot,majd felkötöttem lazán a hajam. Aron levette bánatomra a
szexi ruháját,majd egy atlétában meg egy tért gatyában volt. Betett egy <i>Alkonyat</i> részt nekem,de csak mert
szülinapom volt,és képes volt végignézni velem. Ennél aranyosabb dolog nincs.
Összebújva néztük a filmet. Egymás karjaiban aludtunk el,mert úgy ébredtünk. Aron
iszonyat fáradt volt a sok vezetés miatt. Úgyhogy kicsusszantam a karjai
közül,és csináltam neki tejbegrízt,mert megígértem neki. Még csináltam
neki,mikor kilopódzott a konyhába és elkapta a derekam,én meg majdnem magamra
rántottam a forró tejbegrízt. <br />
- Mi jót csinálsz angyalom? <br />
- Tejbegrízt neked. - mondtam. <br />
- De én csak vicceltem. Neked kéne ott az ágyba feküdni,és nekem kellene
csinálni reggelit neked. <br />
- Ugyan már!Annyira édesen aludtál. Nyugi lefotóztalak. - mondtam röhögve.
Szóval szépen megreggeliztünk az én ötcsillagos reggelimből. <br />
- Mit szeretnél ma csinálni? <br />
- Megkeresni Bálintot. <br />
- Azon kívül. <br />
- Semmi mást. <br />
- Ami,nem ezért jöttünk ide. <br />
- De!Főképp ezért jöttünk. <br />
- Nem!Főképp a szülinapod miatt jöttünk,az mellékes dolog,hogy Bálint pont útba
esik!Lesz még rá holnap időnk. <br />
- Akkor nincs ötletem. - fejeztem be. Oké,tuti megharagudott rám. Végzett,aztán
fogta magát és bement a fürdőbe. Én addig írtam egy üzenetet Bálintnak,hogy ő -
e Ivett unokatesója és ,hogy szeretnénk vele találkozni. Nem érdekel most Aron
véleménye. Fontosabb dolgok is vannak,mint a szülinapom ami mellesleg már
elmúlt. Mikor kijött még írtam a levelet. Láttam,hogy kezd dühös lenni,de
próbálja elfojtani. <br />
- Mit csinálsz? - kérdezte fölém hajolva. <br />
- Üzenetet írok Bálintnak. - mondtam. Ezután kifakadt. <br />
- Ami,mond Bálint miatt jöttél most ide,vagy azért,hogy együtt tölthessük a
hétvégét?! - kérdezte.<br />
- Is-is. - feleltem félve. <br />
- Jó,akkor menj el a te Bálintodhoz!! - mondta,majd kiviharzott le az előtérbe.
Most komolyan féltékeny rá? Oké,Bálint a szokásos szőke kék szemű helyes pasi
volt,de nekem egyáltalán nem az esetem.Utána mentem végül. Az előtérben üldögélt
a hajába túrva. <br />
- Hé figyelj,én nem akartam neked csalódást okozni,én csak...tudod jól,utálom
ha ünneplik a szülinapom...- mondtam. <br />
- Oké,de Bálint fontosabb neked,mint mi? - kérdezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Nem,dehogy is!Csak szeretnék ennek a
végére járni százszázalékosan,oké?Ne haragudj. - mondtam az ölébe fészkelve
magam. Nem mondott semmit. A homlokomat az övéhez nyomtam. <br />
- Tőled engem senki sem vehet el!Ha bomba robban akkor sem!Mindig veled
leszek,megértetted?Soha nem fogsz magadról levakarni engem. - mondta mélyen a
szemébe nézve. Elmosolyodott,de csak halványan.<br />
-Tudod
mi a te szerencséd?Hogy túlságosan szeretlek ahhoz,hogy haragudjak rád. -
mondta majd megcsókolt. - Csak féltékeny vagyok,oké?Túlságosan önző vagyok,és
senkinek sem akarlak odaadni. <br />
- Nem kell,hogy az legyél,mert túl régóta várok már rád. - vallotam be.
Megsimogatta az arcom. Az érintésétől elektromosság fut végig minden
porcikámon. Végül engedtem,és nem kerestük meg még Bálintot,de legalább
válaszolt a levelemre,és kiderült,hogy tényleg ő az,és elfogadja a találkozást
velünk. Csak annyi a baj,hogy a város másik felében lakik,de az nem probléma,elautózunk hozzá. Szóval a
szombat azzal telt,hogy bizonyításból sütöttünk főztünk a másiknak,sétálgattunk
én pedig fotózgattam,aztán csak összefonódva filmet néztünk. Vasárnap
mindketten korán ébredtünk,mert a találkánk is korán lesz,mivel innen ma még
haza is kell autóznunk,ami négy órás út. Felöltöztünk nagy nehezen,aztán
indultunk. <br />
- Oké ez az a cím. - adtam át egy cetlit Aronnak,ő pedig beállított valamit a
GPS-en. Mikor odaértünk egy kisebb házacska fogadott minket. Becsengettünk,aztán
Bálint kilépett az ajtón,hogy beengedjen. Aron végig fogta a kezem,vagy épp a
derekam,hogy egyértelmű legyen,hogy mi a helyzet. Komolyan nem értem mért
féltékeny. <br />
- Sziasztok,te vagy Amadea? - kérdezte kezet nyújtva. <br />
- Igen,ő pedig a barátom Aron. - mondtam majd kezet ráztak. <br />
- Gyertek be. - mondta. Besétáltunk,és láttuk,hogy ez kifejezetten férfiak
által uralt ház lehet. <br />
- Bocs a kupiért,a lakótársam miatt van. - mondta kissé szégyenlősen. - Nos
akkor miről lenne szó? Honnan ismeritek a családom? - kérdezte. <br />
- Ivettel járunk egy iskolába. Nos...nem tudom,mennyire vagy jóban a
családoddal,és mennyire szereted Ivettéket,de nyitottnak kell lenned. -
mondtam. <br />
- Nem állok velük szóba. Ebből azt hiszem le lehet vonni a következtetést. -
mondta. <br />
- Oké. - mondtam,majd átnyújtottam neki a nagymamája végrendeletét. Láttam,hogy
ledöbbent. <br />
- Te jó ég...még is mikor? - kérdezte remegő hangon. <br />
- Egy pár napja. <br />
- Oké,de ehhez nektek mi közötök van?Mért nem Ivették hozták ezt?Mit jelentsen
ez? <br />
- Ha rajtuk múlna,ez a levél már rég meg lenne semmisítve. Tudsz valamit András
titkáról? - kérdeztem. <br />
- Miféle titkáról? <br />
- Hogy Kányán a halastónak az erdejében van egy gyárrész,ahol embereken végez
valamifajta kísérleteket. - mondtam. <br />
- Nem,semmiről sem tudtam,de azt mindig is sejtettem,hogy valami nem stimmel a
családdal,hogy valami sötét dolog van ebben. - mondta. <br />
- Ezzel még nincs vége...van okunk feltételezni,hogy a nagybátyád hidegvérrel
megölette a saját anyját. - mondtam ki lassan. <br />
- Tessék?Miért? - kérdezte. <br />
- Mert mi is ott jártunk,és a mamádat szinte fogságban tartotta,és elege lett
belőle. Minket pedig el akart fogni,mert ott jártunk,de nem sikerült neki. -
mondtam. Az a döbbenet ami kiült az arcán,mindent elmondott,hogy ezt egyáltalán
nem gondolta volna. <br />
- Bizonyítékot akarok,azokra a kísérletek! - mondta. <br />
- Elküldöm őket e-mailbe,és még egyszer őszinte részvétünket akarjuk
kifejezni,nagyon sajnáljuk. <br />
- mondtam búcsúzásképp. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Hé,ha valami alakulóban
lesz,hívjatok fel,értesítsetek azonnal,mert ezért megfizet a bátyám amit tett.
- mondta dühösen. Joggal volt dühös. Aron csak egyfajta kísérő volt. Vagyis
inkább megfigyelt engem,nehogy rám másszon a pasi. Oké tény,hogy jó
pasi,legalábbis élőbben még jobb,mint képen,de nekem itt van Aron,és semmi más
nem számít. Mikor kikísért minket Bálint,és beültünk a kocsiba először csak
hallgatunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;">- Hát...ez egész jól ment. - mondtam. <br />
- Aha. - mondta Aron közömbösen. Nem értettem megint mi baja lehet. <br />
- Most megint mi a baj?Mi rosszat tettem?? - kérdeztem. <br />
- Semmit. - mondta. Már megint játssza a besértődöttet. <br />
- Csak tudod,azt hiszem szemlátomást eléggé tetszel ennek a fazonnak. <br />
- Aron ne röhögtess. - mondtam immáron hisztérikusan. <br />
- Hidd el,jobban látom hogyan néz rád. - mondta. <br />
- Aron,befejeznéd a féltékenykedést?!A tiéd vagyok,ezt jegyezd meg!Senki nem
vehet el tőled,erőszakkal sem. - mondtam. Elmosolyodott. Nem tudom mi ütött
belé mostanában,hogy ilyen féltékenységi rohamokat kap. Mikor visszamentünk a
hotelba,már össze kellett pakolnunk az induláshoz,hogy aránylag időben
hazaérjünk,mert holnap még iskola is.Dél körül el is indultunk. Közben bedugtam a laptopba a
mobilnetet,és elküldtem a videót Bálintnak. Mikor Aron a képernyőre
pillantott,láttam,hogy nem tetszik neki. A lábára tettem a kezem. <br />
- Ne feledd mit mondtam!A tiéd vagyok. Örökre. - mondtam kissé csöpögősen. Beugrottunk
közben egy Starbucksba Aronnak egy kávéért,hogy ha mindenesetre mégis
elálmosodna,akkor legyen minek életben tartania. Nekem hozott egy tejeskávét. <br />
- Köszi. <br />
- Hé ideje lenne,ha majd már te is le tennéd a jogsit. <br />
- Komolyan? <br />
- Aha. Majd én megtanítalak előtte,mielőtt mennél vizsgázni. <br />
- Oké,de ahhoz pénz is kéne,szóval akkor el kell mennem munkát keresni suli
mellet,hogy ki tudjam fizetni. <br />
- Azt hiszem ez nem lesz probléma. - mondta csúfondáros mosollyal. Levert a
víz. Remélem nem ő akarja ezt is fizetni. <br />
- Ugye nem te...? - kezdtem bele ijedten. <br />
- Nem,szó sincs róla,de mondom,hogy nem lesz gond. - mondta röhögve az arckifejezésemet
látva. <br />
- Oké,szóval mikor kezdek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"> - Holnap. A gyakorlást legalábbis holnap .Az
elméleti tanulást csak rajtad áll. - mondta. Oké szóval haza megyek és
nekiállok egy kis elméletnek,ha holnap már vezetnem kell egy kocsit. Mire
hazaértünk már fél öt volt. Hulla voltam. Komolyan minden tiszteletem
Aroné,hogy négy órányi autóvezetéstől plusz az én nyafogásommal együtt ennyi
mindent kibírt. Mikor hazavitt,nem hagytam,hogy elmenjen. <br />
- Várj! - vettem egy mély levegőt. <br />
- Be szeretnélek mutatni itthon. - mondtam. Elmosolyodott. Tudta,hogy immáron komolyan
gondolom,ha ezt teszem. <br />
- Pont most?Mért? - kérdezte vigyorogva. <br />
- Hát én csak nem tudom. - mondtam. Aztán kézen fogva behúztam,és köszöntem
egyet belépve. <br />
- Hello! - kiáltottam. <br />
- Szia kicsim,óó sziasztok. - mondta meglepetten anyu. -Szia Kata,azt hiszem
ismerjük már egymást,de szeretnék hivatalosan is bemutatkozni,mint Ami barátja.
- mondta kezet rázva anyuval. <br />
- Szia Aron. - mondta bájosan. Érdekes hirtelen,mintha mi sem történt volna.
Csakhogy én nem felejtek.<br />
- Dani gyere már ki a szobádból! -
kiáltott be a szobába anyu. <br />
- Szia hugi,ő vagyis sziasztok. - mondta ő is meglepetten. <br />
- Szia szeretnék neked is bemutatkozni,Aron vagyok. - mondta Daninak. <br />
- Oh szia,én Dani vagyok,és utólag is szeretném megköszönni neked a munkát. <br />
- Nem tesz semmit. - mosolyodott el Aron.
<br />
- De most mennem kell,mert én még nem is voltam otthon. Szóval sziasztok. -
mondta búcsúzásképp Aron. <br />
- Szia,és látogass meg minket gyakrabban! - mondta Dani. <br />
- Szia. - mosolygott anyu. Érdekes mielőtt anyunak nem mondott semmit a
patkány,imádta Aront,most meg ilyen mézes - mázas műmosollyal fogadta. Kilépve
Aron megszólalt. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif; line-height: 115%;">- Anyukád szerintem már
nem kedvel.<br />
- Ez nem a te hibád,hanem a patkányé. Viszont
Dani tuti kedvel,erről biztosíthatlak. - mondtam. <br />
- Holnap érted jövök. - mondta majd megfogva az állam megcsókolt. Bementem majd
anyu várt a konyhába.<br />
- Tudod jól mi a véleményem még mindig
erről a srácról. Vigyázz vele. - mondta. <br />
- Nem,ez nem a te véleményed hanem Andrásé. Érdekes,amíg nem mondott neked
semmit,addig kedvelted nagyon is! - mondtam majd a táskáimmal együtt a szobámba
vonultam. Nem voltam kíváncsi a mostani monológjára sem. Kipakoltam a
ruháimat,majd gyorsan bedobáltam a szennyesembe. Később anyu bekopogott. <br />
-Boldog születésnapot utólag! - mondta,majd a kezembe nyomott egy borítékot</span><br />
<!--[endif]-->~rixuushttp://www.blogger.com/profile/05519520817131547479noreply@blogger.com0